Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

1979, február 1„ csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Töprengés: Oktatás a MÁV-nál A lelkesedésről A terveket, elgondolásokat sorakoztató, gondolatokban gazdag, műszaki, közgazdasá­gi kifejezésekkel teletűzdelt felszólalásokat új hangvétel, új hangszín váltotta fel. Egyik pillanatról a másikra megváltozott a hangulat. A tekintetek sokasága érdeklő­dőbb, a figyelem feszültebb lelt: — őszintén mondom, én optimista vagyok. Gondjaink, teendőink bőségesen vannak, feladataink nagyobbak, a megoldás nehezebb. De azért vagyunk, azért állunk, s te­vékenykedünk azon a posz­ton, azon a munkahelyen, ahova állítottak bennünket, hogy megbirkózzunk a teen­dőkkel. A sikerhez viszont az kell, hogy ne csak egyetért- sünk, ne csak bízzunk a párt i politikájában, hanem töret­lenül higyjünk is benne és cselekedjünk is. Politikai tu­datnak és gyakorlatnak össz­hangban kell lennie... Job­ban élünk, mint tegnap? Job­ban. Mi teremtettük meg? Igen, mi! Hát akkor miért ne lennénk képesek a koráb­bitól kissé nagyobb tettekre is? Agyunk, kezünk, szakmai hozzáértésünk megvan. A fel­tételek adottak. Mi kell eh­hez még? Semmi más, csak hinni és tenni, tele bizako­dással ... A résztvevők, a felszólalást hallgatók arcán látható volt az érzelmek változása, érez­hető, leolvasható az egyetér­tés: igen, igaza van, erre van szükség. Valahogy mintha ki- ben-kiben felérzett volna: így igaz, bizakodni kell, s el­sősorban magunkban bízni. Ahogy hallgattam a felszó­laló, — az igazgató . — sza­vait, nem lehetett nem gon­dolni arra, hogy bizony az utóbbi időben valahogy csín­— Túl sokat akarsz tudni — válaszolt a barátom. — A kereskedelmi titkot sen­kinek sem áruljuk el. De... mór alkonyodik. El kell hagynunk ezt a kellemes kis zugot, és a teniszpályát. Visz- sza kell térni a szállodába, vacsorázni. Különben ez az eset a hordóval már nagyon régen történt. — Megígérted, hogy elme­séled a szürkés-kék Merce- desed történetét -— emlékez­tettem Henry MacArecket, amikor másna. találkoztunk. — A Mercedesem egy kis ártatlan tréfa volt. Egysze­rűen rögtönöztem, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, meg aztán hogy megtérít­sem magamnak az. európai tartózkodásom költségét. Mi­ért fizessek szabadságért, hu mások is fizetnek érte? Az az elvem, hogy bárhova el­utazom, meg kell keresnem az ott-tartózkodásom költsé­geit. Franciaországban vol­tam. tehát néhány francia kénytelen volt ezért egy ke­veset fizetni. — Lengyelországban is gondolsz a keresetre? — Természetesen. Itt biz­tosan valamilyen jobb üzle­tet csinálok. Talán veszek valamit exportra? Talán va­lamit eladok? Még nem tu­dom, de meg vagyok győ­ződve arról, hogy adódik alkalom. — Csak nehogy hosszabb ictore kapj ingyen szállást, ellátási — jegyeztem meg gú nyosa n. — Ö. ne félj. Semmi ilyesmi nem fordulhat elő. Soha nem ütköztem össze a törvénnyel. Hogy néha ki­használtam valakinek a kap­zsiságát, amikor engem akart ján bánunk egy dologgal, ami pedig az élet legfontosaDb eleme., a haladás, a fejlődés alaptétele: a lelkesedéssel, a bizakodással. Ha munkahe­lyi, vállalati, társadalmi, nép- gazdasági szinten szóba ke­rül, hogy a többért többet, kell tenni, hogy több csak úgy lehet a mainál, ha job­ban ráhajtunk, abban a pilla­natban mintha valami hatal­mas dolog, valami egyetlen remény dűlt volna össze sok emberben. Olyanokban is, — vagy talán elsősorban olya­nokban. — akik igazán jól élnek, akiknek az sem jelen­tene különösebb hiányt a ké­nyelmes, nyugodt, bőséges élethez, ha öt vagy tíz évig adott szinten maradna bérük, jövedelmük, vagy esetleg évente néhány száz literrel kevesebb benzint fogyaszt­hatnának el ilyen-olyan már­kájú gépkocsijukban. S ilyen arckifejezések, zsörtölődő hangok láttán — hallatán alighanem közel jár az ember az igazsághoz, ha azt mond­ja: mintha az idősebb és'kö­zépgenerációnk egy része el­felejtett volna lelkesedni, bi­zakodni. fiataljaink közül pe­dig néhánvan mintha nem is tudnák, mi az: bizakodni, lel­kesedni, sőt, ha kell, némi ál­dozatot is vállalni. A minap őszintén szólva megdöbbentett egyik ismerő­söm,— harminc alig múlt mérnökember — kifakadása: már a könyökömön jön ki, hogy; hatékonyabban, gazda­ságosabban. gazdasági egyen­súlyhiány, takarékosság. Med­dig lehet ezt csinálni?!... Mi dobja így fel az em­bert?!... Nem is annyira az döbbentett meg, amit mon­dott, hanem az, hogy ezt ép­pen ő mondta. 0, aki nyu­godtan, minden akadály nél­kül tanult, jó beosztást ka­pott, családja, lakása, autója van, s bizony ahhoz, hogy mindezt megszerezze, nem volt szüksége különösebb ál­dozatvállalásra, lelkesedésre, erőkifejtésre. Vagy talán ép­pen ez a baj? Nehéz rá egy­értelműen válaszolni. Tény, becsapni! Mindent úgy csi­náltam, hogy a jog az én ol­dalamon legyen, és az, aki ki akar zsákmányolni, drá­gán fizetett érte. és soha egyetlen szót nem beszélt erről. — De térjünk vissza a Mercedesed történetéhez. — A nizzai rendőrkapi­tányságon megcsörrent a te­lefon. Az ügyeletes rendőr felemelte a kagylót. Gyor­san feljegyzett valamit. „Távirat Párizsból. Fran- ciaországoan megjelent az ismert amerikai szélhámos. A neve Mac. Személy leírása: magas, csinos, burna hajú. Speciális területe: fedezet­len csekkel szélhámoskodik. A hírek szerint a szélhámos a Riviérára szándékozik utazni”. A rendőr igazolta a véte­lét és átvitte a felettesének. Ez elolvasta és hangosan felnevetett: — Kezdődik a szezon. A kék madárkák a világ min­den tájáról kezdenek hoz­zánk repülni. De súlyosan tévednek. Kék manna he­lyett szolid kalitkára talál­nak. Különben figyelemmel kell kísérnem ezt a fickót, amint megjelenik. Ugyanebben az időben a rendkívül elegáns Ambassa­dor Szálloda recepcióján az igazgató tájékoztatta a por­tást az utolsó foglalásokról. Az angoloknak és az ameri­kaiaknak az volt a szoká­suk, hogy az egész szezonra lefoglalják a szobákat. — Csak arra kell figyel­ni. hogy a szálloda megtel­jen. A szezon már megkez­dődött. Kél-három nap múl­hogy az idősebb generáció tagjai, akik pedig megterem­tették, s nem könnyű körül­mények között teremtették meg a semmiből a mát. akik eljuttatták társadalmunkat az ökrös szekértől a több száz­ezer autóig, a mosóteknölől az automata mosógépig, még mindig bizakodóbbak, mint egyesek, a fiatalabbak, az erőtől duzzadok, a tudással jól felruházottak közül. Csak éppen az idősebb generáció túlnyomó többsége nem azt mondja, ha feladatról, ha túl­órák és társadalmi munka­órák sokaságáról volt szó, . hogy „a könyökömön jön ki”, hanem ment, s tette dolgát. Es napjainkban is: bányá­szaink, kohászaink, mezögaz- dasági munkásaink tízezrei nem a „könyökükről” beszél­nek. Hanem kézzel, munkás­kézzel, s akarással vállalják a munkát hétvégeken, szabad szombatokon és vasárnapo­kon. Miért?! Mert többet akarnak, s mert bíznak ön­magukban, erejükben, hozzá­értésükben. S mert hiszik, hogy megbirkóznak egy ki­csivel nagyobb feladattal is, ha arról van szó. S mért ta­lán jobban értik, s érzik, ma­gas szintű elméleti képzettség nélkül is, hogy a többhöz több kell. hogy a mi szá­munkra több csak a mi ter­melékenyebb, hatékonyabb munkánk eredményeként te­remhet, s teremnie kell, mert társadalmi valóságunk, szo­cialista viszonyaink ehhez biztosítják a megfelelő körül­ményeket. Csak éppen ... Hogy is mondta a felszóla­lásával friss életíuvamlatot fakasztó, s árasztó igazgató barátom: — A közömbösséget, az anyagiasságot félre kell ten­nünk. összhangban kell len­nie a politikai tudatnak, a politikai érzetnek és a gya­korlatnak. S ami fontos: hin­ni kell, s nem csak hinni, cselekedni, és egy kissé lel­kesedni is!... Barcsa S. va megjelennek az első ven­dégek. — Minden elő van készít­ve. A szobákat felfrissítet­tük. Az étterem várja őket. Akár ma is megjelenhetnek. Ö! Az első megérkezett — jegyezte meg a portás, ami­kor észrevette a bejárat előtt megálló kocsit. Öduküldle kisegítőjét, hogy küszöntsea vendéget és foglalkozzon a csomagjával. ' A jövevény amerikai volt. Magas, csinos, barna hajú. Elegánsan öltözködött, de rögtön látni lehetett, hogy az Atlanti-óceán túlsó olda­lán szabta öltönyét a szabó. A vendég franciául beszélt, idegenes kiejtéssel, néha ke­resgélte a szavakat, s össze­keverte az időket. — Szeretnék valamilyen szobái kapni. — A tisztelt vendég hosZ- szabb időre? — kérdezte a portás. — Néhány napra. Amíg másképpen nem rendezke­dem be. — Értem — bólintott a föportás. Sok külföldi szállt meg a szállodában, aztán később keresett magánlakást, vagy villát a városban. Csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, hogy az Am- bassadorban lakjanak, ahol 15 dollár volt egy szoba egy éjszakára, de voltak olyan apartmanok is, amelyek 30 vagy 40 dollárlsa kerültek. — A szolgálatára, tisztelt uram. A 142-es szoba. Első emelet, kilátás a tengerre. Az ára 80 új francia frank. — Nagyszerű. Egy hétre előre fizetek. Kérem, vigyék fel a csomagomat. (Folytatjuk) A MÁV Miskolci Vontatá­si Főnökségén működik az az oktatóterem, ahol a moz­donyvezetői hivatást válasz­tó fiatalok a fék működé­si elvét és annak helyes gyakorlati kezelését, a szak­emberek az oktatási eszkö­zök segítségével megisme­rik. A jól felszerelt oktató­teremben levő berendezést, a MÁV dolgozói társadalmi munkával hozták létre, s a még . hiányzó eszközöket is hasonlóképpen igyekszenek pótolni. A képen: Lengyel Gyula oktató egy villamos, Diesel- és gőzmozdony lég­fékberendezésén a fékező szelep működését ismerteti. Fotó: Fojlán László Máz A sátoraljaújhelyi kórház rekonstrukciója során átadás­hoz közeledik a konyha és a mosoda. A létesítmények be­rendezéseit NDK vállalatok szállítják, mintegy 28 millió forint értékben. A mosodai berendezések próbaüzemelé­sét február elején kezdik meg. A tényleges üzembe ál­lítás után a kórházi mosoda a tárás egészségügyi létesít­ményeinek és bölcsődéinek is rendelkezésére áll. Jelenleg egy másik egységnek, a szü­lészeti pavilonnak az építését is végzik a kórház területén. A 114 ágyas pavilon kivitele­zési munkálatait a SZÁÉV végzi. Az egészségügyi sze­relvények szállítását már megkezdte a MEDICOR. POSTÁNKBÓL TARDONAI VIDÁM ESTÉK Hajdanában a tardonai há­zakban telente, esténként pörgött az orsó, nyikorgóit a rokka. Farsang után a korai kiscsirkék csipogását túlhar­sogta az erősen csattogó szátyva. Így készült a stat'i- rung, a díszes sure, törülkö­ző, batyuzó hamvas és a zsáknak való vászon. Napjainkban a szátyva már a padláson pihen, s az orsó is csak a helyi népi együttes fonóházi műsorá­ban pörög már. A sarc krisz- tina szövetből készül, a zsá­kot a boltból veszik, s csak az itt-ott ritkán felbukkanó, sokat mosott hófehér batyu jelzi a falu „kenderes” múlt­ját. Megváltozott a falu ar­culata? Igen, megváltozott. Meg­változtak a körülmények, megváltoztak az emberek is. örvendetes, hogy önmaguk­kal szemben is igényesebbek lettek. Igényesebbek az élet és a kultúra iránt is. A ka­panyél szorításához szokott tenyér ma selymes papírla­pot simogat, forgat esténként a színjátszó saakkör próbá­ján. A jó humorú és nótás kedvű tardonai ember ma már országos hírű népi együttes próbáin és előadá­sain éli vissza kora ifjúsá­gát. Életre kelnek a fonóhá­zi legényviták, a tréfás játé­kok. No meg a házasságok egykoron erőszakos kialakít- tatása, mert ilyenre is volt példa. Nem teher —, öröm számukra a heti két próba, mert ötven ember egészsé­ges humora, életvidám játé­ka a próbák miatt nem lá­tott tévéműsort is bőven pó­tolja. S amikor előadásokra kerül sor. fiatalságukat visz- szaidéző játékukkal 300—400 embert szórakoztatnak. Változtak a körülmények, változtak az emberek, s je­lentősen megváltozott szem­léletük • is. Tardona megvál­tozott, mosolygós, ilyen éle­te, játéka másutt is követ­hető. Lovas Albert Tardona SEGÍTENEK — KÖSZÖNJÜK! Iskolánkban, úttörőcsapa­tunknál már hagyomány, hogy minden év január 18- án, Szemere Bertalan halá­lának évfordulóján testvér- iskolánkkal. a 101-es számú Szemere Bertalan Szakmun­kásképző Intézettel együtt megkoszorúzzuk névadónk sírját Miskolcon, az avas! te­metőben. Ez évben is ezt tettük, s hogy tehettük, azt dr. Lénáit Józsi bácsinak, a 3-as számú ÉPFU Vállalat igazgatójának köszönhettük. A vállalat, a szocialista bri­gádok évek óta natrónáinak bennünket, törődnek sor­sunkkal. Az idei eddigi segítségből is éreztük, hogy az 1979-es év a gyermekek éve lesz. A vállalat kényelmes panorá­mabuszt küldött értünk, amely egész pap rendelkezé­sünkre állt. Ahová csak men­tünk. nagy szeretettel fogad­tak bennünket. A 101-es szá­mú Szakmunkásképzőben ajándékokat kaptunk, ame­lyeket az iskola diákjai ké­szítettek. Meleg teát is kap­tunk. Utána Körösi és Mát­rai tanár bácsik megmutat­ták az egész iskolát, beszél­tek majdani továbbtanulási lehetőségeinkről. Elmentünk a 3-as számú Szakmunkás­képzőbe is, ahol a KISZ-ve- zető diákok vártak bennün­ket, gondoskodtak rólunk. Végül pedig az ÉPFU Válla­lathoz látogattunk. Amikor megérkeztünk, szinte futot­tak elénk. Szeretettel vár­tak. Megnéztük az üzemeket, a műhelyeket, s Lénárt Jó­zsi bácsi megígérte, hogy nyáron a táborozásban is se­gít. Mi pedig megfogadtuk, hogy némi viszonzásként a nemzetközi nőnap alkalmá­ból majd műsort adunk a vállalat nődoigozóinak és az anyáknapi műsorhoz is se­gítséget nyújtunk. Köszönjük ezt az igazán jóleső sok szeretetek gondos­kodást ... Tóth Brigitta úttörőtanács-elnök Vatta Úgy látszik, a gyógyszerfo­gyasztásban is figyelemre­méltó eredményeket érünk el. A gyógyszerrendelés két éve bevezetett új módja, a vény nélkül is kapható orvosságok skálájának bővítése eleinte mintha fékezte volna a fo­gyasztás növekedő tendenciá­ját. Legalábbis az első év ta­pasztalatai erre vallottak. Bár 1978-ra vonatkozó átfo­gó adatokkal még nem ren­delkezünk, annyi azonban máris látható, hogy a fogyasz­tást ismét a korábbi növeke­dő irányzat jellemezte. Merőben helytelen lenne ebből bármiféle népegészség­ügyi következtetést levonni. Pontosabban: olyasmit felté­telezni, hogy a gyógyszerfo­gyasztás növekedése holmi általános egészségromlást tükröz. Erről természetesen szó sincs. Éppen ellenkező­leg: a különböző mutatók ja­vulásáról tanúskodnak. A gyógyszer ugyanis csak akkor használ, ha rendelte­tésszerűen használjuk. Ha ki­zárólag orvosi útmutatásra, nem pedig a szomszédasszony javallatára szedjük be, hol ezt. hol azt. Hiszen a legba- nálisabb szer is árthat, ha nem az előírásnak megfelelő­en élünk vele. A C-vitamin túladagolása ugyancsak a pénztárcát terheli, mert a fe­lesleg természetes úton tá­vozik a szervezetből, de akármelyik másik vitamin esetében a szakszerűtlen al­kalmazás is súlyos egészség- károsodást okozhat. Marék­számra nyelve, az ártatlan­nak hitt Kalmopyrin is meg­árthat. orvosi utasítás szerint viszont kiváló gyógyszer nát­ha. lázas meghűlés esetén. Ám Kalmopyrint szedni nem ..sikk”. Manapság az an­tibiotikum a divat. Náthára, köhögésre, influenzára egy­aránt. Ha használ, ha nem. Pedig ilyenkor valójában ágyúval lövünk verébre. Sú­lyosan visszaélünk saját tű­rőképességünkkel. Mert az a szervezet, amelyet minden meghűlésre, influenzára Tet- ránnal terhelünk, lassan, de biztosan hozzászokik a haté­kony orvossághoz, és amikor egyszer valóban erre lesz szüksége a betegség leküzdé­séhez, meg sem kottyan ne­ki. Szaknyelven szólva rczisz- tenssé válik, ami magyaron azt jelenti, hogy nem segít már az egyébként méltón mindenhatónak hitt antibio­tikum. Amely éppen ezért ki­zárólag orvosi receptre kap­ható. De a könnyebb megol­dást választva — sokszor ma­ga az orvos is enged a beteg nyomásának... Jóllehet, a gyógyszerrende­lés az orvos kiváltsága, ugyan ki ne ismerne példát az el­lenkezőjére. Az orvosságlis­tával érkező képzett betegre, aki nemcsak azt tudja, hogy mi a baja, hanem a jelek sze­rint azt. is, hogy mivel gyó­gyítható. De ugyan mivel gyógyítha­tó az ilyen kóros gyakorlat ? Egyedül és kizárólag az or­vos határozott, erélyes fellé­pésével. Amelynek hatásossá­gára legalább annyi a példa, mint az előbbire. Nem be­szélve arról, hogy az orvos el­idegeníthetetlen feladata az egészségügyi felvilágosítás, amelynek viszont feltétlenül ki kell terjednie a helyes gyógy szer fogyasztás ismerte­tésére is. A helyzet kulcsa változat­lanul az orvos kezében van. Akkor is. ha a gyógyszerek egy részéhez recent nélkül is hozzájuthatunk. Hiszen ezek sem minősíthetnek savanyú - cukornak. Nem véletlenül ne­vezik őket orvosságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents