Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
1979, február 1„ csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Töprengés: Oktatás a MÁV-nál A lelkesedésről A terveket, elgondolásokat sorakoztató, gondolatokban gazdag, műszaki, közgazdasági kifejezésekkel teletűzdelt felszólalásokat új hangvétel, új hangszín váltotta fel. Egyik pillanatról a másikra megváltozott a hangulat. A tekintetek sokasága érdeklődőbb, a figyelem feszültebb lelt: — őszintén mondom, én optimista vagyok. Gondjaink, teendőink bőségesen vannak, feladataink nagyobbak, a megoldás nehezebb. De azért vagyunk, azért állunk, s tevékenykedünk azon a poszton, azon a munkahelyen, ahova állítottak bennünket, hogy megbirkózzunk a teendőkkel. A sikerhez viszont az kell, hogy ne csak egyetért- sünk, ne csak bízzunk a párt i politikájában, hanem töretlenül higyjünk is benne és cselekedjünk is. Politikai tudatnak és gyakorlatnak összhangban kell lennie... Jobban élünk, mint tegnap? Jobban. Mi teremtettük meg? Igen, mi! Hát akkor miért ne lennénk képesek a korábbitól kissé nagyobb tettekre is? Agyunk, kezünk, szakmai hozzáértésünk megvan. A feltételek adottak. Mi kell ehhez még? Semmi más, csak hinni és tenni, tele bizakodással ... A résztvevők, a felszólalást hallgatók arcán látható volt az érzelmek változása, érezhető, leolvasható az egyetértés: igen, igaza van, erre van szükség. Valahogy mintha ki- ben-kiben felérzett volna: így igaz, bizakodni kell, s elsősorban magunkban bízni. Ahogy hallgattam a felszólaló, — az igazgató . — szavait, nem lehetett nem gondolni arra, hogy bizony az utóbbi időben valahogy csín— Túl sokat akarsz tudni — válaszolt a barátom. — A kereskedelmi titkot senkinek sem áruljuk el. De... mór alkonyodik. El kell hagynunk ezt a kellemes kis zugot, és a teniszpályát. Visz- sza kell térni a szállodába, vacsorázni. Különben ez az eset a hordóval már nagyon régen történt. — Megígérted, hogy elmeséled a szürkés-kék Merce- desed történetét -— emlékeztettem Henry MacArecket, amikor másna. találkoztunk. — A Mercedesem egy kis ártatlan tréfa volt. Egyszerűen rögtönöztem, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, meg aztán hogy megtérítsem magamnak az. európai tartózkodásom költségét. Miért fizessek szabadságért, hu mások is fizetnek érte? Az az elvem, hogy bárhova elutazom, meg kell keresnem az ott-tartózkodásom költségeit. Franciaországban voltam. tehát néhány francia kénytelen volt ezért egy keveset fizetni. — Lengyelországban is gondolsz a keresetre? — Természetesen. Itt biztosan valamilyen jobb üzletet csinálok. Talán veszek valamit exportra? Talán valamit eladok? Még nem tudom, de meg vagyok győződve arról, hogy adódik alkalom. — Csak nehogy hosszabb ictore kapj ingyen szállást, ellátási — jegyeztem meg gú nyosa n. — Ö. ne félj. Semmi ilyesmi nem fordulhat elő. Soha nem ütköztem össze a törvénnyel. Hogy néha kihasználtam valakinek a kapzsiságát, amikor engem akart ján bánunk egy dologgal, ami pedig az élet legfontosaDb eleme., a haladás, a fejlődés alaptétele: a lelkesedéssel, a bizakodással. Ha munkahelyi, vállalati, társadalmi, nép- gazdasági szinten szóba kerül, hogy a többért többet, kell tenni, hogy több csak úgy lehet a mainál, ha jobban ráhajtunk, abban a pillanatban mintha valami hatalmas dolog, valami egyetlen remény dűlt volna össze sok emberben. Olyanokban is, — vagy talán elsősorban olyanokban. — akik igazán jól élnek, akiknek az sem jelentene különösebb hiányt a kényelmes, nyugodt, bőséges élethez, ha öt vagy tíz évig adott szinten maradna bérük, jövedelmük, vagy esetleg évente néhány száz literrel kevesebb benzint fogyaszthatnának el ilyen-olyan márkájú gépkocsijukban. S ilyen arckifejezések, zsörtölődő hangok láttán — hallatán alighanem közel jár az ember az igazsághoz, ha azt mondja: mintha az idősebb és'középgenerációnk egy része elfelejtett volna lelkesedni, bizakodni. fiataljaink közül pedig néhánvan mintha nem is tudnák, mi az: bizakodni, lelkesedni, sőt, ha kell, némi áldozatot is vállalni. A minap őszintén szólva megdöbbentett egyik ismerősöm,— harminc alig múlt mérnökember — kifakadása: már a könyökömön jön ki, hogy; hatékonyabban, gazdaságosabban. gazdasági egyensúlyhiány, takarékosság. Meddig lehet ezt csinálni?!... Mi dobja így fel az embert?!... Nem is annyira az döbbentett meg, amit mondott, hanem az, hogy ezt éppen ő mondta. 0, aki nyugodtan, minden akadály nélkül tanult, jó beosztást kapott, családja, lakása, autója van, s bizony ahhoz, hogy mindezt megszerezze, nem volt szüksége különösebb áldozatvállalásra, lelkesedésre, erőkifejtésre. Vagy talán éppen ez a baj? Nehéz rá egyértelműen válaszolni. Tény, becsapni! Mindent úgy csináltam, hogy a jog az én oldalamon legyen, és az, aki ki akar zsákmányolni, drágán fizetett érte. és soha egyetlen szót nem beszélt erről. — De térjünk vissza a Mercedesed történetéhez. — A nizzai rendőrkapitányságon megcsörrent a telefon. Az ügyeletes rendőr felemelte a kagylót. Gyorsan feljegyzett valamit. „Távirat Párizsból. Fran- ciaországoan megjelent az ismert amerikai szélhámos. A neve Mac. Személy leírása: magas, csinos, burna hajú. Speciális területe: fedezetlen csekkel szélhámoskodik. A hírek szerint a szélhámos a Riviérára szándékozik utazni”. A rendőr igazolta a vételét és átvitte a felettesének. Ez elolvasta és hangosan felnevetett: — Kezdődik a szezon. A kék madárkák a világ minden tájáról kezdenek hozzánk repülni. De súlyosan tévednek. Kék manna helyett szolid kalitkára találnak. Különben figyelemmel kell kísérnem ezt a fickót, amint megjelenik. Ugyanebben az időben a rendkívül elegáns Ambassador Szálloda recepcióján az igazgató tájékoztatta a portást az utolsó foglalásokról. Az angoloknak és az amerikaiaknak az volt a szokásuk, hogy az egész szezonra lefoglalják a szobákat. — Csak arra kell figyelni. hogy a szálloda megteljen. A szezon már megkezdődött. Kél-három nap múlhogy az idősebb generáció tagjai, akik pedig megteremtették, s nem könnyű körülmények között teremtették meg a semmiből a mát. akik eljuttatták társadalmunkat az ökrös szekértől a több százezer autóig, a mosóteknölől az automata mosógépig, még mindig bizakodóbbak, mint egyesek, a fiatalabbak, az erőtől duzzadok, a tudással jól felruházottak közül. Csak éppen az idősebb generáció túlnyomó többsége nem azt mondja, ha feladatról, ha túlórák és társadalmi munkaórák sokaságáról volt szó, . hogy „a könyökömön jön ki”, hanem ment, s tette dolgát. Es napjainkban is: bányászaink, kohászaink, mezögaz- dasági munkásaink tízezrei nem a „könyökükről” beszélnek. Hanem kézzel, munkáskézzel, s akarással vállalják a munkát hétvégeken, szabad szombatokon és vasárnapokon. Miért?! Mert többet akarnak, s mert bíznak önmagukban, erejükben, hozzáértésükben. S mert hiszik, hogy megbirkóznak egy kicsivel nagyobb feladattal is, ha arról van szó. S mért talán jobban értik, s érzik, magas szintű elméleti képzettség nélkül is, hogy a többhöz több kell. hogy a mi számunkra több csak a mi termelékenyebb, hatékonyabb munkánk eredményeként teremhet, s teremnie kell, mert társadalmi valóságunk, szocialista viszonyaink ehhez biztosítják a megfelelő körülményeket. Csak éppen ... Hogy is mondta a felszólalásával friss életíuvamlatot fakasztó, s árasztó igazgató barátom: — A közömbösséget, az anyagiasságot félre kell tennünk. összhangban kell lennie a politikai tudatnak, a politikai érzetnek és a gyakorlatnak. S ami fontos: hinni kell, s nem csak hinni, cselekedni, és egy kissé lelkesedni is!... Barcsa S. va megjelennek az első vendégek. — Minden elő van készítve. A szobákat felfrissítettük. Az étterem várja őket. Akár ma is megjelenhetnek. Ö! Az első megérkezett — jegyezte meg a portás, amikor észrevette a bejárat előtt megálló kocsit. Öduküldle kisegítőjét, hogy küszöntsea vendéget és foglalkozzon a csomagjával. ' A jövevény amerikai volt. Magas, csinos, barna hajú. Elegánsan öltözködött, de rögtön látni lehetett, hogy az Atlanti-óceán túlsó oldalán szabta öltönyét a szabó. A vendég franciául beszélt, idegenes kiejtéssel, néha keresgélte a szavakat, s összekeverte az időket. — Szeretnék valamilyen szobái kapni. — A tisztelt vendég hosZ- szabb időre? — kérdezte a portás. — Néhány napra. Amíg másképpen nem rendezkedem be. — Értem — bólintott a föportás. Sok külföldi szállt meg a szállodában, aztán később keresett magánlakást, vagy villát a városban. Csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, hogy az Am- bassadorban lakjanak, ahol 15 dollár volt egy szoba egy éjszakára, de voltak olyan apartmanok is, amelyek 30 vagy 40 dollárlsa kerültek. — A szolgálatára, tisztelt uram. A 142-es szoba. Első emelet, kilátás a tengerre. Az ára 80 új francia frank. — Nagyszerű. Egy hétre előre fizetek. Kérem, vigyék fel a csomagomat. (Folytatjuk) A MÁV Miskolci Vontatási Főnökségén működik az az oktatóterem, ahol a mozdonyvezetői hivatást választó fiatalok a fék működési elvét és annak helyes gyakorlati kezelését, a szakemberek az oktatási eszközök segítségével megismerik. A jól felszerelt oktatóteremben levő berendezést, a MÁV dolgozói társadalmi munkával hozták létre, s a még . hiányzó eszközöket is hasonlóképpen igyekszenek pótolni. A képen: Lengyel Gyula oktató egy villamos, Diesel- és gőzmozdony légfékberendezésén a fékező szelep működését ismerteti. Fotó: Fojlán László Máz A sátoraljaújhelyi kórház rekonstrukciója során átadáshoz közeledik a konyha és a mosoda. A létesítmények berendezéseit NDK vállalatok szállítják, mintegy 28 millió forint értékben. A mosodai berendezések próbaüzemelését február elején kezdik meg. A tényleges üzembe állítás után a kórházi mosoda a tárás egészségügyi létesítményeinek és bölcsődéinek is rendelkezésére áll. Jelenleg egy másik egységnek, a szülészeti pavilonnak az építését is végzik a kórház területén. A 114 ágyas pavilon kivitelezési munkálatait a SZÁÉV végzi. Az egészségügyi szerelvények szállítását már megkezdte a MEDICOR. POSTÁNKBÓL TARDONAI VIDÁM ESTÉK Hajdanában a tardonai házakban telente, esténként pörgött az orsó, nyikorgóit a rokka. Farsang után a korai kiscsirkék csipogását túlharsogta az erősen csattogó szátyva. Így készült a stat'i- rung, a díszes sure, törülköző, batyuzó hamvas és a zsáknak való vászon. Napjainkban a szátyva már a padláson pihen, s az orsó is csak a helyi népi együttes fonóházi műsorában pörög már. A sarc krisz- tina szövetből készül, a zsákot a boltból veszik, s csak az itt-ott ritkán felbukkanó, sokat mosott hófehér batyu jelzi a falu „kenderes” múltját. Megváltozott a falu arculata? Igen, megváltozott. Megváltoztak a körülmények, megváltoztak az emberek is. örvendetes, hogy önmagukkal szemben is igényesebbek lettek. Igényesebbek az élet és a kultúra iránt is. A kapanyél szorításához szokott tenyér ma selymes papírlapot simogat, forgat esténként a színjátszó saakkör próbáján. A jó humorú és nótás kedvű tardonai ember ma már országos hírű népi együttes próbáin és előadásain éli vissza kora ifjúságát. Életre kelnek a fonóházi legényviták, a tréfás játékok. No meg a házasságok egykoron erőszakos kialakít- tatása, mert ilyenre is volt példa. Nem teher —, öröm számukra a heti két próba, mert ötven ember egészséges humora, életvidám játéka a próbák miatt nem látott tévéműsort is bőven pótolja. S amikor előadásokra kerül sor. fiatalságukat visz- szaidéző játékukkal 300—400 embert szórakoztatnak. Változtak a körülmények, változtak az emberek, s jelentősen megváltozott szemléletük • is. Tardona megváltozott, mosolygós, ilyen élete, játéka másutt is követhető. Lovas Albert Tardona SEGÍTENEK — KÖSZÖNJÜK! Iskolánkban, úttörőcsapatunknál már hagyomány, hogy minden év január 18- án, Szemere Bertalan halálának évfordulóján testvér- iskolánkkal. a 101-es számú Szemere Bertalan Szakmunkásképző Intézettel együtt megkoszorúzzuk névadónk sírját Miskolcon, az avas! temetőben. Ez évben is ezt tettük, s hogy tehettük, azt dr. Lénáit Józsi bácsinak, a 3-as számú ÉPFU Vállalat igazgatójának köszönhettük. A vállalat, a szocialista brigádok évek óta natrónáinak bennünket, törődnek sorsunkkal. Az idei eddigi segítségből is éreztük, hogy az 1979-es év a gyermekek éve lesz. A vállalat kényelmes panorámabuszt küldött értünk, amely egész pap rendelkezésünkre állt. Ahová csak mentünk. nagy szeretettel fogadtak bennünket. A 101-es számú Szakmunkásképzőben ajándékokat kaptunk, amelyeket az iskola diákjai készítettek. Meleg teát is kaptunk. Utána Körösi és Mátrai tanár bácsik megmutatták az egész iskolát, beszéltek majdani továbbtanulási lehetőségeinkről. Elmentünk a 3-as számú Szakmunkásképzőbe is, ahol a KISZ-ve- zető diákok vártak bennünket, gondoskodtak rólunk. Végül pedig az ÉPFU Vállalathoz látogattunk. Amikor megérkeztünk, szinte futottak elénk. Szeretettel vártak. Megnéztük az üzemeket, a műhelyeket, s Lénárt Józsi bácsi megígérte, hogy nyáron a táborozásban is segít. Mi pedig megfogadtuk, hogy némi viszonzásként a nemzetközi nőnap alkalmából majd műsort adunk a vállalat nődoigozóinak és az anyáknapi műsorhoz is segítséget nyújtunk. Köszönjük ezt az igazán jóleső sok szeretetek gondoskodást ... Tóth Brigitta úttörőtanács-elnök Vatta Úgy látszik, a gyógyszerfogyasztásban is figyelemreméltó eredményeket érünk el. A gyógyszerrendelés két éve bevezetett új módja, a vény nélkül is kapható orvosságok skálájának bővítése eleinte mintha fékezte volna a fogyasztás növekedő tendenciáját. Legalábbis az első év tapasztalatai erre vallottak. Bár 1978-ra vonatkozó átfogó adatokkal még nem rendelkezünk, annyi azonban máris látható, hogy a fogyasztást ismét a korábbi növekedő irányzat jellemezte. Merőben helytelen lenne ebből bármiféle népegészségügyi következtetést levonni. Pontosabban: olyasmit feltételezni, hogy a gyógyszerfogyasztás növekedése holmi általános egészségromlást tükröz. Erről természetesen szó sincs. Éppen ellenkezőleg: a különböző mutatók javulásáról tanúskodnak. A gyógyszer ugyanis csak akkor használ, ha rendeltetésszerűen használjuk. Ha kizárólag orvosi útmutatásra, nem pedig a szomszédasszony javallatára szedjük be, hol ezt. hol azt. Hiszen a legba- nálisabb szer is árthat, ha nem az előírásnak megfelelően élünk vele. A C-vitamin túladagolása ugyancsak a pénztárcát terheli, mert a felesleg természetes úton távozik a szervezetből, de akármelyik másik vitamin esetében a szakszerűtlen alkalmazás is súlyos egészség- károsodást okozhat. Marékszámra nyelve, az ártatlannak hitt Kalmopyrin is megárthat. orvosi utasítás szerint viszont kiváló gyógyszer nátha. lázas meghűlés esetén. Ám Kalmopyrint szedni nem ..sikk”. Manapság az antibiotikum a divat. Náthára, köhögésre, influenzára egyaránt. Ha használ, ha nem. Pedig ilyenkor valójában ágyúval lövünk verébre. Súlyosan visszaélünk saját tűrőképességünkkel. Mert az a szervezet, amelyet minden meghűlésre, influenzára Tet- ránnal terhelünk, lassan, de biztosan hozzászokik a hatékony orvossághoz, és amikor egyszer valóban erre lesz szüksége a betegség leküzdéséhez, meg sem kottyan neki. Szaknyelven szólva rczisz- tenssé válik, ami magyaron azt jelenti, hogy nem segít már az egyébként méltón mindenhatónak hitt antibiotikum. Amely éppen ezért kizárólag orvosi receptre kapható. De a könnyebb megoldást választva — sokszor maga az orvos is enged a beteg nyomásának... Jóllehet, a gyógyszerrendelés az orvos kiváltsága, ugyan ki ne ismerne példát az ellenkezőjére. Az orvosságlistával érkező képzett betegre, aki nemcsak azt tudja, hogy mi a baja, hanem a jelek szerint azt. is, hogy mivel gyógyítható. De ugyan mivel gyógyítható az ilyen kóros gyakorlat ? Egyedül és kizárólag az orvos határozott, erélyes fellépésével. Amelynek hatásosságára legalább annyi a példa, mint az előbbire. Nem beszélve arról, hogy az orvos elidegeníthetetlen feladata az egészségügyi felvilágosítás, amelynek viszont feltétlenül ki kell terjednie a helyes gyógy szer fogyasztás ismertetésére is. A helyzet kulcsa változatlanul az orvos kezében van. Akkor is. ha a gyógyszerek egy részéhez recent nélkül is hozzájuthatunk. Hiszen ezek sem minősíthetnek savanyú - cukornak. Nem véletlenül nevezik őket orvosságnak.
