Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
ÉSZÁK-MAGYARORSZÁG 4 ^79. február 4., vasárnap Kolozsvári Grandpierre Emil: Hullámtörők Csaknem négy és fél esz- Ü tendeje. 1974. őszén beszélgettünk utoljára a lap nyilvánossága előtt Csabai Kálmán Munkácsy-díjas ; festőművésszel. Ezt követően egy évvel később számoltunk be budapesti kiállításáról, s arról a nem lebecsülendő sikerről, amely | abban is lemérhető volt, hogy a hivatalos nyitás idő- ponjára valamennyi kiállított műve már gazdára talált. A legutóbbi beszélgetésünket közreadó cikkünk címe: Festőecset, katedra és közélet volt. Már ezzel is jelezni kívántuk Csabai Kálmán tevékenységének Í három fő irányát. Az eltelt- évek során olyan változások adódtak, . amelyek lehetetlenné tennék az emií- | tett cím megismétlését. Csabai Kálmán ugyanis I negyvenévi pedagógiai | munkálkodás után, 1975- ben nyugdíjba ment, leg- ' fontosabb közéleti tevé- : kenységétől, a városi ta- !. nács végrehajtó bizottsági tagságtól pedig tizenhét évi munkálkodás után két évvel ezelőtt, 1977. február ; 8-án megvált. A három irányú elfoglaltságból csorbítatlanul csak a festő- ecsettel jelzett tevékenység * maradt meg. Vajon csak a festőecset maradt-e? Erről beszélgettünk a minap Csabai Kálmán műtermében. — Kezdjük talán a közélettel. Pontosan negyven i éve élek Miskolcon, igen sokféle közéleti munkában vettem részt. A városi tanács végrehajtó bizottsági tagsága alól magam kértem a felmentésemet. De továbbra is tagja vagyok a városi népfrontbizottságnak, a népfront kulturális bizottságának. a városi művészeti szaktanácsnak és tevékenykedem a Képző- ‘ művészeti Szövetségben. Tagadhatatlan. hogy a legfontosabb közéleti munkámat feladtam. De nem adtam | fel a közéleti érdeklődést, a közélethez kapcsolódást. Nem is tudnám feladni. Nem lehetek csak festő. I Társadalmilag légüres térben alkotni nem lehet. Mű- • vet létrehozni csak úgy le- [ hét, ha a művész tudja, hogy munkájának lársa- 5 dalmi visszhangja van, i hogy arra számítanak. El- vonultan nem lehet alkotni, mert az ember társadalmi közegben kell hogy éljen, attól elszakítva képtelenség élni. Az ország, a közösség bajával és örömével együtt lélegezve élhet csak az ember. A festő is ember. Nem választható külön benne a művész. A művészet mindig kommunikáció, még a vázlatpapíron is. mindig valamit mondani akarok valaki, vagy valakik számára, emberre ható közlést, gondolatokat, és érdekel annak a visszhangja. Ennek hiányában nem tudnék dolgozni, nem lenne értelme sem. a munkámnak. Ezt mindig a visszhang tisztázza bennem. Vébé-tagság nélkül is közéleti tevékenységű és gondolkodású embernek és művésznek érzem magam. Korábban az iskolai tevékenységét igen fontosnak tartotta. Azt az igényifelkeltő, ízlésnevelő mun- kát, amely a későbbiekben gyümölcsözik tanítványaiban. Nemcsak olyan formában, hogy néhányon közülük esetleg eljutnak a főiskolára, hanem hogy legtöbbjükben kiterebélyesedik a művelődés, a művészetek iránti érdeklődés. Vajon nem hiányzik-e Csabai Kálmánnak az életéből a tanítás? — Csak a katedrától váltam meg a nyugdíjba vonulással, a tanítástól, a művészeti ismeretek terjesztésétől nem, még ha ez más formában történik is. Iskolán kívüli tanító-nevelő munkám az ismeretterjesztés. Hiszem és vallom,. hogy az értelmiség feladata, hogy megszerzett tudását másnak továbbadja, és a művésznek még külön kötelessége is, hogy másokat segítsen a művészétek megismerésében, a szép megszeretósében. Szeretem ezt a munkát, mert a hallgatóságon lemérhető a visszhang, munkám értékmérője és a visszajelzésnek ez az öröme, a befogadás szándékának a hallgatóknál tapasztalt jelenléte, az érteni akarás felismerése adja a munkám értelmét. Tagadhatatlan, hogy hiányzik az iskola, illetve a fiatalokkal való együttlét. Csabai Kálmán nemcsak közéleti ember és pedagógus volt mindig Miskolcon, hanem elsősorban festő. Mégis tizenegyedik éve nem volt már kiállítása a városban. Volt Veszprémben, Pécsett, Budapesten, Egerben, Szegeden, csak éppen Miskolcon nem. Alkotó tevékenységére terelődik a szó: — Nem mondok újat azzal, hogy a művész problematikája nelm választható el mindattól, ami az embert nyugtalanítja, és engem sokminden foglalkoztat, nyugtalanít. Ahogyan az ember a világot látja, s amit meglát belőle, az maga az ember. Az emberek kívánják a szépséget, ami életünket tartalmasabbá teszi. Ezt szeretném alkotó munkásságommal szolgálni, segíteni. Az urbanizációs ártalmak ellen az ember a természetbe menekül, s igy engem is a sokirányú munkám a természethez sodor. Az urbanizáció terjedésével a természethez vonzódás világméreteket öltött. Az ember és a természet kapcsolata elsősorban a városlakók számára fontos. Én gyerekkorom óta a természet elkötelezettje vágyóic, és most idősebb koromra már a szépségnek és a monumentalitásnak a legmarkánsabb megnyilvánulását érzem a természetben A különféle művészeti irányzatokról beszélgetünk: — Soha nem hallott új fogalrftaink vannak az anyagi világról. Ennek megismerése roppant izgalmas. Ügy érzem, a valóságtól elrugaszkodó művészkedés szerepe csökkenni fog. A realitások feltá- rulkozása erre utal és szerintem egy új realizmus van születendöben. Nem a kiragadott részleteket, hanem a teljességet ke;ll mindenben megmutatni. A cseppben legyen benne a tenger végtelensége, de ne a cseppet fessem meg, ha az egész tengert akarom ábrázolni. Az a fontos, hogy amit kifejezek, az emberi tartalmat hordozzon, az ember számára az új megismerésének lehetőségét jelentse. * Csabai Kálmán képeit nemsokára láthatjuk Miskolcon: a Képcsarnok Szö- nyi István termében február 22-én nyílik meg a kiállítása. Benedek Miklós A valóság megismerésének egyik útja. de feltétele is az önismeret. Ámde éppen erre a legnehezebb • szert tenni, mert ezernyi csapda leselkedik a vizsgálódó tudatra. Mindenekelőtt a kényelem- szeretet, de nem kevésbé az önzés, amelyek — kellő kontroll — hiányában hamar vezethetnek önfelmentéshez, ehhez az oly gyakori és jellegzetes „magyar betegséghez”. Márpedig — bizonygatja szinte minden írásában Kolozsvári Grandiperre Emil — ennél nincs veszedelmesebb, nincs még egy nép, amelynek égetőbben, nagyobb szüksége lenne a valóság ismeretére, mint éppen nekünk! Erre a következtetésre — Marxszal egyezően; de tőle függetlenül — a saját tapasztalatai, vizsgálódásai nyomán jutott, s ezzel egy részét adja közre ebben a könyvében is. A könyv fülszövege kicsit |) félrevezetőén — ugyan azt ; ígéri, hogy a magánélet két I „tabujáról”: a családról és a I szereimről, erotikáról kapunk majd a magyar irodalomban szokatlan intimitásokat, holott lényegesen többről és másról van szó. Utazás ez is : a magyar valóság körül, hogy a szerző másik könyveimére utaljunk, s ez az utazás Iío- • lozsvári Grandpierre tollán mindig szellemes és kellemes, mert az önfeltáró, önboncoló írói-magánemberi őszinteség páratlan kritikai éllel és iróniával párosul. Első olvasásra I talán hihetetlennek tűnik, de a szerző — egy lényegében sikeres pálya csúcsán! — a Í kudarcainak az okait keresi elsősorban önmagában, családjában — neveltetésében, I illetve az átélt kor magyar viszonyaiban. A kötet lényegében egy önéletrajzi ciklus folytatása, amely kezdődött ; a Tegnappal, folytatódott a • Szabadsággal és Az utolsó i hullámmal, tele is van utalással az előző kötetekre, de azok ismerete nélkül is élvezhető és érthető. A korszak, amelyet „feldolgoz” a magyar történelem egyik leggyászosabb korszaka: a második világháborút megelőző évek. illetve a háború évei, A könyvet olvasÍ ván is rá kell döbbennünk, hogy noha sokat írtak, beszéltek és fecsegtek! — már erről a korszakról, a lényegét tekintve mégis keveset tu- j dunk meg róla! Nem véletlen, hogy „szenzációként” robbant MacArek úr útlevele ugyanebben az időben került ! a nizzai rendőrfőnök kezébe. Egész sor útlevelet pecsételt le és írt alá, de ezt az egyet kiemelte a többi közül és behívatta helyettesét, André Lesout. — Nem tudom, hogy olvastad-e a Párizsból érkezett táviratot? — kérdezte a rendőrfőnök. — Figyelmeztettek egy hírhedt amerikai : szélhámosra. 1 — Igen. Furcsa, rövid név: j „Mac”. — Ez az ostoba Gareau biztosan tévedett, amikor felír! te. Ennek a fickónak a neve nem „Mac”, hanem MacArek. Itt az útlevele. A ioglalkozá- : si rovatba gyáriparos' van ! írva. Ezek mind gyáriparosnak vagy kereskedőnek adják ki magukat. Már megtisztelt bennünket a látogatásával. — Hol szállt meg? — Természetesen az Ambassador Szállodában. Mindig ; a legdrágább szállodában laknak. A portás, aki elhoz- i ta az útlevelét, azt mondta, ! hogy nagyon gavallér vendég. Megérkezése után min- * denkinek magas borravalót : adott. Elmondta, hogy házat ; akar venni és itt óhajt letelepedni. — Házat nem vesz, de ami a megtelepedést illeti, lehetséges, hogy néhány évre itt : marad nálunk államköltségen — nevetett a rendőrfő- nők. — A szélhámosok, ha - amerikaiak is, mindig arra számítanak, hogy átverhetik a annak idején Cseres Tibor, Nemeskürty István, vagy éppen Kádár Gyula könyve, hogy a legfrissebbről se feledkezzünk meg. Kolozsvári Grandpierre írásának az biztosít sajátos, kitüntetett helyet ezek között a valóság-faggató könyvek között, hogy a magánélet oldaláról közelíti meg a történelmi múltat, s ez a magánélet a kor egyik prominens, meghatározó rétegéé: az úgynevezett „úri középosztályé”. Ám. amikor leírjuk ezt a pejoratív jelentésű, jelzős ösz- szetételt. rögtön hozzá kell tenni azt is. hogy a szerző, noha nem tud elszakadni ettől a rétegtől, életformától, állandó harcot vív részben azért, hogy megértse, kívülről is képes legyen látni; másrészt, hogy ki is szakadjon belőle Tömören és ma divatos szóval.. hogy: megvalósítsa önmagát. S mi más feladata lenne az embernek, mint éppen az. hogy önmagát megvalósítsa? Igaz. ennek mindenkor szigorú feltételei vannak. Mindenekelőtt önmagunk. Az például, hogy kellően ismerjük hajlamainkat. képességeinket, vágyainkat és korlátúinkat. Ki tudjuk jelölni magunknak a célt és a célhoz vezető utat. Ismerjük a körülményeket, amelyekhez alkalmazkodnunk leéli, vagy amelyeket meg akarunk változtatni. Kolozsvári Grandpierre Emil. aki ma már idős ember, rendelkezik azzal a bölcsességgel, amellyel annak idején, tehát a cselekvés vagy éppen a tűrés pillanataiban,, éveiben még nem. De annyira még nem idős, hogy beleessen az életük alkonyán visszatekintők hibájába, tudniillik, bogy mentegesse önmagát, hogy szépnek hazudja azt, ami Évente másfél százezer forint jutalomban részesíti a miskolci városi Tanács azokat a nevelőket, pedagógusokat, akik eredményesen tanítják és formálják a cigártytalókat. A 14 éven felüli, felmentett tanulók részére a tanács művelődésügyi osztálya dolgozó iskolai csoportokat szervezett, ahol hetente 2—3 alkalommal csökkentett tananyagot francia rendőrséget. Pedig néhányan már megjárták. Miheztartás végett értesíteni keil a szálloda igazgatóságát. — Éppen ezt akartam javasolni. Holnap a kerületieknek is beszámolok erről a madárkáról. Általában hamis és fedezetlen csekkekkel manipulál. Csak készpénzért adjanak el neki mindent. Amíg valamin el nem kapjuk, nem nyúlhatunk hozzá, még a szállodából sem tudjuk kirakni. — Az Ambassador igazgatójával szívesen beszélek — mondta a rendőrfőnök. — A többi szállodát is figyelmeztetem. Az egész Riviérán nem kap a fickó egyetlen szobát, ahol megaludjon, és kénytelen lesz bevonni a vitorláját. Keressen szerencsét máshol. Másnap kora reggel a jCrédit Lyonnais portása elhozta MacArek úrnak a lepecsételt borítékot. A csekkkönyvecske mellett egy levél is volt, amelyben értesínem volt szép. Sőt! Azt kell mondanunk, hogy nagyon is fiatalos szellem, aki mindenkor kész a küzdelemre, férfias szellemi párviadalra! Nos, ez tudniillik a férfiasság, illetve -viszonya a nőkhöz mint egy vörös fonál húzódik végig ezeken avisz- szaemlékezés-köteteken. A doiog érdekességét és\ izgalmát azonban nem valamiféle csiklandós pikantéria adja meg, hisz’ Kolozsvári Gran- pierrétől mi sem áll .távolabb, mint a naturalista váj- kálás, hanem az a természetes mód. ahogyan a dolgokat nevén nevezi. Egy porcig sem tagadva-titkolva, hogy ez éppen a francia kultúra, illetve a franciaországi felszabadító hatású élmények hatása, mintegy ojtása szemléletében. Szándékosan nem részleteztük, elemeztük magát a lebilincselően izgalmasan és fordulatosán előadott cselekményt, azt a - „testet”, amely mintegy várként hordozza Kolozsvári Gramjpierre Emil gondolatait. Megítélésünk szerint a szerző életművének legfontosabb darabjai éppen ezek: az önéletrajzi fogantatásé kötetek, fontosabbak, mint a szintén szellemes, pergő cselekményű regényei. A magyarázatot éppen ő adja meg aban a részben, ahol a magyar próza és a gondolatiság mostoha viszonyáról értekezik. Mert nugyon igaza van, a gondolatiság nem erőssége irodalmunknak, irodalmi életünknek. Mint ahogyan az őszinteség sem. Kolozsvári G. Emil mindkettőben példaszerű : lebilincselően élvezetes olvasmányt ad. amelyben az intimitások csak erősítik a továbbgondolásra inspiráló szellemes maximákat, bölcseleti tartalmat, anélkül, hogy ránk efőltené azokat. Horpácsi Sándor sajátítanak el a padban ülök. A beiratkozottak fele cigány származású, többségük azonban nehezen végzi el az osztályokat. A negatív tapasztalatok ellenére azonban fejlődésről i.^ számot lehet adni. Az elmúlt 10—15 évhez képes egyre nő azok száma, akik befejezik tik, hogy számlát nyitottak, és hogy a Credit Lyonnais félmillió ű,i frankot jóváhagyott a számlájára. Áz amerikai figyelmesen megtekintette a csekk-könyvet és zsebébe tette, a levelet apró darabokra tépte és a kosárba dobta. Fütyö- részve hagyta el a • szobát és lement a hallba. A portás már nem olyan udvariasan köszöntötte, mint tegnap, amikor visszaadta az útlevelét. — Elnézését kérem, uram — mondta a főportás. — Mennyi ideig óhajt a szállodánkban vendégeskedni? — Kérem, a számlám egy hétre előre ki van fizetve. — Nagyon sajnáljuk, de egy fatális félreértés történt. Véletlenül kiadtuk önnek a már valakinek előre lefoglalt szobát. — Nem tesz semmit. Nem vagyok fintorgó. sem sértíí- dékeny. Átköltöztethetnek az általános iskolát. FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY A cigánytanulók érdekében Műteremsarokban ■ „Amit kifejezek, az embert tartalmat hordozzon TÉLI SZÍNVA-PART — Csabai Kálmán festménye
