Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
1979, február 4., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAü 3 0 párt munkastílusáról Beszélgetés Jakab Sándorral\ a Központi Bizottság osztályvezetőjével — Az utóbbi időben sok szó esik a pórt munkastílusáról, fejlesztésének szükségességéről. Mivel magyarázható ez a megnövekedett figyelem? Gyökeres változásra van-e szükség, vagy inkább a mai helyzet követelményeinek megfelelő továbbfejlesztésről van szó? gyakorlatában, a szocialista, népi-nemzeti egységben. A politikai egység megerősödése, a tokozott társadalmi aktivitás jobban felszínre hozza az ideológiai különbözőséget, az eltérő eszmék ütközését és harcát. Nos, csak a legalapvetőbbeket említettem' azok közül, amelyeket a munkastílussal kapcsolatban feltétlenül tekintetbe kell vennünk.- Ügy gondolom, ez a felsorolás is eléggé meggyőzően bizonyítja a munkastílus továbbfejlesztésének szükségességét, és az elmondottak sok szempontból iránymutatóak • is. Mindezek tükrében még inkább egyértelmű a bürokratizmus káros hatása. A pártszervezetek munkastílusában fel lel he- tök-e bürokratikus jelenségek, és ha igen, milyen formában? Pártszervezeteink munkastílusára általában nem jellemző a bürokratizmus, sőt ellenkezőleg, a politikai-mozgalmi jelleg az uralkodó. Számolnak a különböző érdekekkel, és a dolgozók politikai vezetését az érdekek összhangjának felismerése és tudatos érvényesítése alapján szervezik. Tagadhatatlan azonban, hogy helyenként és időnként a bürokratizmus is fellelhető. Ennek számos megnyilvánulása tapasztalható. Valamennyinek közös a lényege; a dolgozók politikai vezetésének felcserélése a dolgozók igazgatásával. A bürokratizmus nem a valóságos érdekviszonyokból indul ki, hanem főleg a felszíni megnyilvánulásokra fordítja a figyelmet, a jelenség itt lényeggé, a látszat valósággá lép elő. Az érdekek összhangjával szemben az egyes elkülönült érdekekre helyeződik a. súly. A bürokratizmusnak ez a lényegi tartalma sokféle formában nyilvánul meg. Mindenekelőtt a politikai munka tartalmi jegyeinek háttérbe szorításában, lebecsülésében és az üres szervezeti formák, rendezvények öncélú hajszolásában. Mindig magában hordja a bürokratizmus veszélyét az is, ha a pártszervezet nem a politikai, hanem a szakvezetés feladatait látja el. Továbbá kifejezésre jut a felső pártszervek határozatainak mechanikus, megfelelő adaptációit nélkülöző alkalmazásában; a politikai elvek sablonos gyakorlati érvényesítésében vagy azoknak a formális jelszókénti vagy frázisszerű kezelésében. Meglehetősen gyakori jelenség a konkrétság hiánya, a semmitmondó általánosságok túltengése az előterjesztésekben. a beszámolókban, határozati javaslatokban. Súlyos bürokratikus torzulások melegágya az is, amikor .a politikai ügyek ■ a párttagság és az érdekeltek kirekesztésével. irodák és íróasztalok között intéződnek. Szólni kell az olyan jelenségekről is, mint az egyes emberek problémáival, gondjaival szembeni közömbösség, a közöny, az érzéketlenség a dolgozókat foglalkoztató politikai kérdések iránt; a kinyilatkoztató, ellentmondást nem tűrő, ulasítgató, a türelmes meggyőzést nélkülöző vezetési stílus; a nagy, látványos rendezvények túlhajszolása, és az emberek közötti párbeszéd, közvetlen eszmecserék elhanyagolása; a szükséges személyi kapcsolatok levelezéssel való pótlása; a túlzásba vitt adminisztráció, a felesleges és a politikai munka szempontjából semmi értéket nem képviselő írásos munka stb. — Valójában ,,szép" repertoár jött össze. A bürokratizmus elleni harc alapvető politikai érdekünk, és ez megköveteli, hogy mindenfajta megnyilvánulása ellen fellépjünk, Ügy vélem, hogy a konkrétság hiánya, a kérdések túlzott óltalánosításo különös figyelmet érdemel, mert a tartalmas politikai munkának ma ez egyik fő akadálya. — A munkastílus szemszögéből nézve ez a megállapítás helyénvaló. Ezt nemcsak a negatív tapasztalatok támasztják alá, hanem az a sok jó példa is, amelyet éppen a kérdések konkrét kezelése nyújt számunkra. Ott, ahol a felső pártszervek határozatait, a politikai elveket nemcsak mechanikusan ismétlik, hanem rendszeresen szembesítik vele saját gyakorlatukat, ott nem okoz nehézséget a megfelelő politikai konzekvenciák levonása. Ilyen munkastílus mellett szinte kézenfekvő a politikai felelősség, annak megállapítása, hogy ki dolgozott jól és kit kell elmarasztalni, s milyen követelmények vannak a jövőben. A kérdések konkrét felvetése esetén nincs hiány a tartalmas, érdemi vitában és ennek eredményeként mindig reálisabb képre számíthatunk a helyzet megítélésénél, és a születendő döntések is jobban megfelelnek a szükségleteknek. > Az igazság kedvéért az is meg kell mondani, hogy a konkrétság hiánya nem elsősorban alapszervezeti betegség. Itt is előfordul. Az élet azonban itt erőteljesebben követeli, úgy is mondhatnám, hogy kikényszeríti a dolgok nevén nevezését, a politikai felelősség személyes megcímzé- sét. Sokkal inkább jellemző ez az irányító-közbeeső pártszervek munkastílusára, mint a „fent”-re. Bizonyos általánosítási készségre mindenütt szükség van, azonban úgy vélem, hogy ez nem vezethet a konkrétság elvének mellőzéséhez. Gyakran egyes pártbizottságok előterjesztései, vizsgálati anyagai úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, és a legjobb szándék mellett sem lelhető fel bennük semmi. ami sajátosan az ö körülményeikre, konkrét feltételeikre utalna. A konkrétság elve a politikai munkának mindig alapvető követelménye. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a mai feltételek között különösen fontos következetesebben érvényesíteni. A pártnak a társadalmi élet minden fontosabb kérdésében világos elvi állásfoglalásai vannak. Ezekkel kapcsolatban teljes pártunkban az elvi egység, és széleskörű a társadalmi bizalom. Most az a feladat, hogy ez az egyetértés össztársadalmi méretű cselekvéssé teljesedjen. Márpedig minél közelebb kerül az elvek alkalmazása a gyakorlathoz, annál inkább jelentkezik a konkrétság szükségessége. A hatékonyabb gazdálkodást segítő politikai munkában is csak úgy tudunk előrehaladni, ha az elvek puszta formális hangoztatása helyed konkrétan számba vesszük teendőinket, ha számolunk a helyi körülmények és feltételek sokaságával, sajátos jellegükkel. — A pórt munkastílusának továbbfejlesztésével kapcsolatban sokféle követelményről esett szó. Viszonylag kevesebb figyelmet fordítottunk a kóderfeltételekre. Vajon ilyen szempontból biztositottak-e a fejlesztés lehetőségei? — Általánosságban válaszolva határozottan állíthatom, hogy igen. A vezetés különböző posztjain a politikai munkát értő, megfelelő gyakorlati tapasztalattal rendelkező, elméletileg is felkészült pártmunkások állnak. Pártunkban megtalálható a felnőtt lakosság mindhárom nemzedékének szine-java, a politikailag-esz- meileg legelkötelezettebb része. A pártban uralkodó légkör — úgy vélem — kedvező feltételeket nyújt legjobb tulajdonságaik összeötvözésére. Ez a körülmény természetszerűen maga után vonja a munkastílus körüli vitákat, a különböző nézetek ütközését, és mindenekelőtt a gyakorlat kritikáját. Azzal is számolnunk kell, hogy a szükségszerű cserék folytán (állami gazdasági, igazgatási, tömegszervezeti területről) állandó a káderek áramlása. Ez azzal a következménnyel jár, hogy magukkal hozzák az előző munkaterület sajátosságaihoz kapcsolódó munkastílus-jegyeket. Mindez nem feltétlenül rossz, sőt megfelelő adaptációval sok előny is származhat belőle. Ám mechanikus továbbélésük sok hibának lehet a forrása. így a körülmények szükségessé teszik, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdéseknek a párt egész tevékenységében és ezen belül a kádermunkában megfelelő figyelmet fordítsunk. Van a kádereknek egy viszonylag nein nagy száma, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják követni a munkastílussal kapcsolatosan változó körülményeket. Gondoskodnunk kell ezek átcsoportosításáról. Megfelelőbb munkakör megválasztásával, emberségesen, a pártszerűség elveinek betartásával kell rendezni ügyüket. Ilyen értelemben mindenképpen napirendre kerül új emberek beállítása is. Azt az elvet követjük, hogy minél több olyan pártmunkással szaporodjanak soraink, aki széleskörű áttekintéssel, a politikai tömegmunkában nagy jártassággal, jó adottságokkal. készségekkel rendelkezik. A ki- választási feltételeket azokkal a konkrét körülményekkel összhangban mérjük, amelyek azt a területet jellemzik, ahol a kádereknek dolgozniuk kell. A káderek és a munkastílus összefüggésének van egy másik oldala is. Nemcsak arról van szó, hogy az emberek a munkastílus alakítói-formálói. Az alkalmazott munkastílusnak fontos szerepe van magában a kádernevelésben is. A bürokratikus munkastílus csak bürokratákat szülhet. Ahol viszont a politikai-mozgalmi jelleg az uralkodó, ott kedvezőek a kádernevelés feltételei. Az ilyen gyakorlat nagy iskolája a politikai vezetőknek. Az interjút készítette: Rákos Imre — Valóban, mostanában a korábbiaknál többet foglalkozunk a párt munkastílusát érintő kérdésekkel. Ez azonban nem azért van, mintha az, amit eddig követtünk, alapvetően a maga idejében nem felelt volna meg a követelményeknek, vagy fő vonásaiban ma rossz lenire. Nem erről van szó. Nincs szükség arra, hogy munkastílusunk alapvető vonásait, legfőbb jellemzőit megváltoztassuk. Olyanokra gondolok, mint a minden előítélettől mentes valóságszemlélet és magas fokú eszmeiség és nagyfokú rugalmasság a gyakorla- felkarolása, a, forradalmi magatartás a maradisággal, a konzervativizmussal szemben; elvekben való szigorú következetesség és nagyofkú rugalmasság a gyakorlati megoldásokban; az elméleti igényesség és a gyakorlatiasság; az elvi-politikai irányítás és az operativitás; a kollektivitás és a személyi felelősség; az élcsapat-jel- leg' és a tömégekkel való szoros kapcsolat; a történelmi távlatok és a napi feladatok egysége stb. Ügy gondolom, hogy ezek olyan fundamentális jegyei pártunk munkastílusának, amelyeket a jövőben is meg kell őriznünk és még következetesebben szükséges érvényesítenünk. Ez azt is jelenti, hogy a mai körülményeknek megfelelően alkalmazzuk, vagyis a mai politikai feladatokkal összhangban továbbfejlesztjük. Tehát a kérdés második fele fejezi ki a munkastílussal kapcsolatos mai törekvéseinknek valódi mozgatórugóit.- A válaszból egyértelmű, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdéseket nem szabad elvonatkoztatva vizsgálnunk az időszerű politikai feladatoktól. Levonhatunk-e ebből olyan következtetést, hogy a munkastílus mindig alárendelt szerepet játszik a politikához viszonyítva? — A köztük levő valóságos viszonyra talán jobban kifejező a kölcsönhatás, amiben feltétlenül a politikáé az elsődlegesség és a meghatározó szerep. A kettő közölt megfelelő összhangra van szükség. Akármilyen jó politikai vonal eltorzul egy rossz munkastílus által, és nincs az a munkastílus, amely tartósan pótolni tudná a politika fogyatékosságait, következetlenségeit. Ezeket pártunk története számtalan példával illusztrálta, s ennek tanulságait a mára és a jövőre nézve is kötelességünk szem előtt tartani. — Melyek azok a legfontosabb politikai okok, amelyek napjainkban a munkastílus fejlesztése melie’tt szólnak? — Hosszúra .nyúlna a megváltozott körülmények valamennyi, akár csak lényeges elemeiről szólni, valójában csak a legfontosabbakat lehel itt megemlíteni. Nagy általánosságban arról van szó, hogy a szocialista építésnek mind belső, mind pedig külső körülményeiben olyan lényeges, újszerű vonások tapasztalhatók, amelyek nemcsak összességükben, de bizonyos mértékig külön-külön is érintik a párt munkastílusát. Az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatjuk, hogy bonyolultabbak lettek építőmunkánk feltételei. Ez mindenekelőtt azt a valóságos helyzetét fejezi ki, hogy a nemzetközi életben, de belső viszonyainkban is erőteljesebb ellentétes tendenciák hatnak. A pozitív folyamatok erősödésével egyidejűleg jobban felszínre kerültek bizonyos negatív tendenciák. Ami a, belső társadalmi viszonyainkat illeti, azt látjuk, hogy az extenzív fejlesztés lehetőségeinek kimerülése (amely önmagában is gazdasági fejlődésünk eredménye) minden korábbitól élesebben veti fel az intenzív fejlesztés útjára való áttérés gondjait, nehézségeit. Ezt még inkább bonyolítják a romló világgazdaság feltételei, nem utolsósorban a tőkés világgazdaság válságának hatásai. Az ellentétes tendenciák erőteljesebb mozgása figyelhető meg a társadalmi viszonyok egyéb területein is. Például a fejlett szocializmus építésének körülményei között a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá Válásával társadalmunkban egy nagyon jelentős egységesülési folyamat bontakozott ki. A szocialista érdekazonosság általánossá válásának talaján kiszélesedett és elmélyült a társadalom politikai egysége, megnövekedett a közéleti aktivitás. Mindez kifejezésre jut szövetségi politikánk — Politikai munkánknak ezen általános feltételei .konkrétabban hogyan érintik a pórt munkastílusát, milyen főbb jegyeit helyezik jobban előtérbe? Lehetne ezt néhány példóvol illusztrálni? — Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a munkastílus fejlesztésénél mindenekelőtt a politikai munka tartalmi jegyeit kell erősíteni. Ettől soha nem szabad elvonatkoztatni és a feladatot kizárólag öncélú szervezési, szervezeti működési formulákra redukálni. Tekintettel arra, hogy a két kongresz- szus közötti időszak utolsó évébe érkeztünk. minden erővel a határozatok végrehajtására irányuló cselekvési egységre kell összpontosítanunk. Ez pedig a munkastílusnak olyan jegyeit állítja előtérbe, mint a szervezőmunka érősitése. a konkrét szakmai döntésekre, intézkedésekre való ösztönzés, mozgósítás azok megvalósítására, az ellenőrzés stb. Ezzel párhuzamosan már most napirendre kerülnek a középtávú fejlesztés gondjai. Fel kell mérni az előrehaladás szükségleteit, lehetőségeit, feltételeit stb. Ez viszont az adott terület valóságos viszonyainak alapos tanulmányozását, a felmérő, elemző munkát helyezi előtérbe. Egész politikai munkánk szempontjából most a gazdasági feladatok, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, megszilárdítása és a hatékonyság, mint ennek legfőbb eszköze állnak előtérben. A párt munkastílusának hozzáidomftása a megváltozott' gazdasági feltételekhez egész politikai munkánk szempontjából döntő jelentőségű. Olyan munkastílust kell kialakítanunk, amely meghaladja a korábbi mennyiségi szemléletet és a gazdasági hatékonyságot tekinti a politikai megítélés alapvető értékmérőjének. Ez előtérbe állítja a- közgazdasági elemző munkát, a korszerűség követelményeinek érvényesítését, a széleskörű kitekintési, a világszínvonal Szem előtt tartásához. Olvan munkastílusra van szükség, amely ösztönzi a gazdasági vezetés bátor, a kockázattól sem visszariadó, ám a kalandorságtól mentes kezdeményezését. Támogatja az öntevékenységét, a haladó, az élen járó termékeknek, technológiának az alkalmazását stb. A hatékonyabb gazdálkodás kialakításának egyik lényeges feltétele a fokozottabb differenciálás az anyagi-erkölcsi ösztönzőkben, a gazdálkodás eszközeinek fel- használásában, a preferenciák tekintetében stb. Számolni kell azzal, hogy az előnyösebb és kevésbé előnyös feltételek, az erőteljesebb differenciálás erősíti a konfrontációt egyes dolgozó .rétegek, vállalatok. munkáskollektívák között, sőt. azokon belül is. Ezen 'a talajon feltétlenül várható a politikai élet. spontán felélénkülése: a különböző viták, szemléletek, magatartási formák élesebb összeütközésére számíthatunk. A megnövekedett politikai aktivitás, a mozgalmi élet spontán felélénkülése növeli a tudatos elemnek, a pártszervezetek irányító munkájának szerepét. Még nagyobb felelősség hárul rájuk a tömegek politikai vezetéséért. Folyamatosan kell reagálni minden spontán megnyilvánulásra, hogy azokat a maximálisan a szocialista tudatosság keretei közé terelhessük. Ez pedig a tömegek között végzett sokoldalú ideológiai-politikai és szervező munkát követel a pártszervezetektől, a tömegszervezetektől. Sorolhatnám tovább a gazdasági hatékonysággal összefüggésben felvetődő és a párt munkastílusával ösz- szel'üggő feladatokat. Ennek kifejtésére itt kevés a lehetőség; ezért csak utalni szeretnék olyan fontos dolgokra, mint a dolgozók képzettségének, műveltségének, általában a termelési kultúrának megnövekedett szerepe; a magas színvonalon képzett szakemberekre való fokozott támaszkodás jelentősége; a tudomány és termelés kapcsolatának új módon való kezelése; a napi termelési feladatok és a fejlesztés holnapi gondjainak egysége, és egyidejű megoldása stb. Ezek mind érintik az emberi viszonyokat, a legkülönbözőbb politikai tendenciákat szülik és hozzák felszínre. Egyszóval lényegesen befolyásolják a pártszervezetek politikai munkáját, tevékenységüknek sok tekintetben új, sajátos vonást < kölcsönöznek.
