Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-27 / 48. szám

ESZAK'MAGYAROftSZAG 4 1979. február 27., kedd A képernyő előtt Külpolitika és művelődési élet Nem hiányzott a jóérlelmű izgalom az elmúlt hét tévé­műsoraiból. Jóllehet akadt film bőségésen most is, láttunk a Nyitott könyv soros adásában is könyvajánló adaptációt, nem versenyezhetett egyik sem például a Nemzetközi stú­dió izgalmával. Az Ázsia a. világpolitikában címmel rende­zett beszélgetésen amerikai, japán, indiai és szovjet újság­író ült az asztal körül Hajdú János vendégeként, hogy az egész világot izgató külpolitikai kérdésekről a nagy nyil­vánosság előtt gondolatokat cseréljen. Különösen izgalmassá tette ezt a beszélgetést, hogy a néző már tudott arról a vészterhes eseményről, Kína Vietnam elleni agressziójáról, amit a kerek asztal körül ülők a felvétel idején még nem ismer­hettek, de amit az öt külpolitikai újságíró elmondott Ázsia mai világpolitikai szerepéről, jelentőségéről, ahogyan a külön­böző országok eltérő világnézetű és az eseményeket is eltérő szemszögből elemző újságírók. Kína politikáját látták és fel­fogásuk különbözősége ellenére annak veszélyességét hang­súlyozták, nem mindennapi élménnyé emelte ezt a Nem­zetközi stúdió-adást. A műsoron kívül beiktatott csütörtöki «iokumemumfilm, a szovjet filmesek készítette A maoizmus: Kína tragédiája című egyórás adás szintén a kínai agresz- szió „háttéranyagaként” került a képernyőre, hogy sok, ko­rábban előttünk ismeretlen filmdokumentum bemutatásával mind világosabbá tegye a Vietnam elleni támadás előkészí­tettségét, megmutassa Kínának azt a politikai irányvonalát, amelynek szinte természetes folyománya mindaz, ami ma Vietnam ellen Kína részéről történik. Kína politikájának ellentmondásairól sokat tudtunk, hallottunk korábban is, de ez az egyórás, jól szerkesztett összeállítás így is döbbenetes erejű volt. A Magyar Televízió külpolitikai munkáját is­mét csak dicsérni kell: az elmúlt héten a kambodzsai ri­port, most e két délkelet-ázsiai adás az eseményekkel való naprakészség és a kitűnő információs szolgálat remek pél­dája. * Maradjunk még külföldön egy kicsit, s térjünk békésebb témákhoz. Az elmúlt héten ért véget Róbert László' kitűnő, Tisztelendök című sorozatának újabb, a francia papokat be­mutató ciklusa. (Nem érdektelen talán megemlíteni, hogy Róbert László most újabb, izgalmas televíziós-filmes-rádiós tudósító munkát végzett: Khomeini ajatollah különgépén ér­kezett ő is Párizsból Iránba, hogy elsőként tudósíthasson áz iráni fejleményekről. Tudósításai a filmhíradóban, a kép­ernyőn, a rádióban, egyes országos lapokban a legfrissebben adtak hírt a sah világának összeomlásáról, egy új rendszer születésének kezdeteiről.) A francia papokat bemutató so­rozat az előző adások erényeit vitte tovább, sokszínűén mu­tatva meg az egyháznak a mai modern társadalomban be­töltött szerepét, az egyházon belüli ellentmondásokat, s ezek tükrében a papok, a hívők és a nem hívők együttélését, a társadalom élete egy jelentős vonulatának keresztmetszetét. * Két magazinműsor kíván feltétlenül még említést. A Néző­pont különösen izgalmas volt ez alkalommal. Azt a kérdést ■járta körül igen sokrétűen, vajon a sokat emlegetett köz­művelődést ki, hol, hogyan értelmezi, a művelt dolgozó, a tanuló munkás fogalma a gyakorlatban mit is jelent. A mű­sor indításaként Marosán György nyugalmazott államminisz- 'ter, a munkásmozgalom régi harcosa beszélt arról egy in­terjú keretében, hogy a munkásosztálynak a hatalmat nem­csak megszerezni kell, hanem tudni kell azt gyakorolni is, az pedig a folyamatos önképzés, az oktatás és a közművelődés, nem utolsósorban a művészetek nyújtotta önművelési le­hetőségek folyamatos igénybevétele nélkül elképzelhetetlen, mert a tudást meg kell szerezni. A magazin további riportjai, interjúi sokoldalú gyakorlati megközelítéssel ezt a tételt iga­zolták. * A másik magazinműsor ez alkalommal a Filmszem külön­kiadása volt, amely az egy héttel korábban zárult XI. ma­gyar játékfilmszemle eseményeiből kiindulva a magyar film és a magyar néző kapcsolatát elemezte, elsősorban fővárosi példák segítségével. Igyekezett a szemle néhány fontos ta­nulságát is képernyőre idézni, de a pesti mozik látogatottsági adatai, a nagyközönség körében végzett „szondázások” azt ■látszottak igazolni, hogy szakadék van a néző és a film, il­letve a magyar film között. Ennek okait nem követhette végig, nagyon messzire nyúlna, és messze túl is haladná a filmet, hiszen nem kis mértékben a nálunk roppant divatos külföld iránti rajongásban is gyökerezik, de megállapításai igencsak elgondolkoztatok. Nemkülönben elgondolkoztató egyes fővárosi új lakótelepek példája is: ahol nincs mozi. mozgó vetitöszolgálat viszi helybe a filmet. Ezt nálunk is követni lehetne, mert nemcsak egyes pesti lakótelepekről, az Avasról sem szívesen jönnek le az emberek moziba. De ha a film helybe megy? ... Benedek Miklós lenkey Zoltán rajza Vizsgáztak a lemezlovasok Atyáink még édes-bús ma­gyar nótákat húzattak a fü­lükbe, a mai középnemze­déknek eszpresszó-zongoris­ták játszották annak idején Eisemann Mihály és Horváth Jenő slágereit, a mai fiata­lok pedig diszkóba járnak. Sokat cikkeztek, vitatkoztak már ennek az új szórakoz­tató szakmának a műfaji sa­játosságairól, egyáltalában arról, hogy mi a diszkó fel­adata. Nemrégiben egy kissé indulatosan és keserűen így nyilatkozott erről egy lemez­lovas: „Annyit beszélnek ma­napság a közművelődéspoliti­káról, csak azt nem tudom, miért vonnak be minket is. Azt szeretnék, ha műsor köz­ben élsportlókkal, művészek­kel, írókkal beszélgetnénk, ha vetélkedőket, rendezvényeket, ismeretterjesztő filmeket vetí­tenénk. Ez lehetetlen és fe­lesleges! Ha valaki diszkóba megy, azt csak a zenei él­mény érdekli”. Ezt a véle­ményt igazolja az Él^t és Irodalom egyik riportja is, amelyben azt olvashattuk, hogy amikor az egyik szak­munkásképző iskola diszkó­klubjában a zene közé iro­dalmi műsort: iktattak, a diszkótól bűvölt fiatalok in­kább kimentek unatkozni a folyosóra, ezért legközelebb mielőtt elkezdődött volna az irodalmi műsor, előbb az óvatos tanárok bezárták az ajtókat, hogy a fiatalok kényszerű-kelletlen vagy ne­vetgélve végighallgassák az irodalmi műsort. Persze nem biztos, hogy a műfaj fejlesz­tésének és az irodalom is­mertetésének ez a legered­ményesebb formája. Ezért a „hogyan tovább” kérdése állandóan napiren­den van, mivel a diszkósok nagy hatással vannak a kö­zönségükre, a diszkós egyé­nisége magával ragadhatja, befolyásolhatja a fiatalokat, ezért, ha a lemezlovas eléggé felkészült és járatos a szak­májában, igényt és ízlést for­málhat. Részben ez tette szükségessé, hogy a lemezlo­vasokat kategória-vizsgára kötelezték. Eddig az országban hozzá­vetőlegesen 380—400 diszkós működött. Engedélyeik azon­ban ez év július elsején ér­vényüket vesztik. Az első, tavaly októberben megtartott — három hétig tartó vizsga­sorozatra — kétszáztizen je­lentkeztek, hogy bemutatkoz­zanak az OSZK és az ŐRI szakemberei előtt. A vizsgapontok között sze­repelt a megjelenés, gyakor­lati bemutatót kellett tarta­ni a jelentkezőknek, a ,,C” kategória eléréséért a vizsga- bizottság által rendelkezésre bocsátott 50 közismert kis­lemezből hármat kellett vá­lasztani. hármat a bizottság adott hozzá, s‘ ennek a hat lemeznek a műsorát kellett megszerkeszteni és előadni. A „B” és az „A” kategória követelményei azonban már szigorúbbak voltak. Be kel­lett mutatni például egy köz­ismert vendéget, el kellett készíteni egy vállalati ün­nepség tervezetét, az első két kategóriánál már elsődleges szempont volt az improvizáló készség, a beszédkultúra és az angol nyelv magasabb fokú ismerete is. Mindhárom kategória megszerzésének egyik alapvető követelménye volt, hogy a vizsgázók szá­mot adjanak szakmai mű­veltségükről, társadalom- politikai ismereteikről, mivel a lemezbemutató a zenével, a hangulattal, a közönséggel szoros összefüggésben, állan­dóan változó helyzetnek van kitéve. S természetesen a techni­kai felkészültségüket is bi­zonyítani kellett a jelentke­zőknek, ismerik-e a külföldi mikrofonok, lemezjátszók tu­lajdonságait, a hanglemezek fajtáit, használhatóságát, ápo­lását. az erősítők, keverőbé- rendezések balesetmentes működtetésének szabályait. Az első vizsga eredményei nem sok derűlátásra adnak okot. Az „A” és a „B” kate­góriát például csak a jelent­kezők egyharmada érte el, s egynegyedük, még a „C” ka­tegória követelményeinek sem felelt meg. Tudósítás három stúdióból Művészek, mesteremberek A Rádió és Televízió Új­ság három vidéki stúdióba való kapcsolást ígért, ami a rendszeres konzerv-koszt köz­ben mindig afféle szellemi csemegét sejtet. Tudniillik, igazi kapcsolásra gondol­tunk. Arra. hogy egymás után jelentkezik majd a kecskeméti Gólyás-ház. a karcagi Nagykun Múzeum, a Pécsi Galéria és a mátészal­kai Szekérmúzeum. Sőt, hogy mindezek a helyszínek „ösz- szebeszélnek” — ahogyan a rádiósok mondják. Vagyis: kérdezik és hallgatják egy­mást. Ehelyett azonban minden stúdió elkészítette a maga „konzervjét”, s a szerkesztő (Köllídi László) népi zenével fűszerezve tálalta nekünk, február 22-én délben; a há­rom tájegység jellegzetessé­geit. A műsort hallgatva rövi­desen rá kellett jönnöm, hogy immár másodszor té­vedek, hiszen művészek és mesteremberek helyett — a pécsi belspéoitész kivételével — múzeumigazgatók beszél­tek a művészekről és mes­teremberekről. Természete­sen nagyon okosan, kulturál­tan (dr. Farkas József, a mátészalkai múzeum igazga­tója — Podráczki Zsuzsa mikrofonja előtt — még szí­nesen is), de hát ez még­sem több. mint amolyan magnós tárlatvezetés. Legfel - • jebb az élmény kevesebb, hiszen miközben a múzeu­mokban hallgatjuk a mag­nót, a tárgyakat is látjuk; itt viszont kénytelenek vol­tunk egyetlen érzékszervünk­re hagyatkozni. Ügy hiszem, joggal merül föl a kérdés: a rádió feladata-e, • hogy vi­zuális élményeket közvetít­sen. a maga auditív eszkö­zeivel? A legszemléletesebb beszéd sem pótolhatja a lát­vány nyújtotta esztétikai él­ményt. Persze, ha nem műtárgya­kat, hanem dalokat és me­séket „gyártó” művészekét vonultat fel a rádió, akkor egészen más a helyzet. Mindemellett jó. hogy el­hangzott ez a 30 perces mú­zeumi híradás (mert kapcsö- lásos riportműsornak aligha minősíthetjük), s így bepil­lanthattunk a kecskeméti Gólyás-házba. mely a naiv művészek produktumainak adott otthont, kedvet kap­tunk — a karcagi informá­ció alapján — a hódoltsági cserépkultúrával, illetve ifjú Szabó Mihály cserépedé­nyeivel való közelebbi meg­ismerkedésre. s próbáltuk elképzelni Tóth László pa­rasztbű torait. valamint a pá­rolttá keretű kékfestővel bo­rított szekrényelemeket. (Ezeknek az üzenete Pécsről jutott el hozzánk.) S persze, elhatároztuk, hogy alkalom­adtán megtekintjük a máté­szalkai Szekérmúzeumot. Er­ről a helyszínről egyébként hallottuk a munka zaját is, s megképzödött előttünk a kovácsolt kígyófejmotívum/s a magyar bajusz, mint sa- roglyadísz... Előttünk? Mondjuk in­kább így: azok előtt (előt­tem is), akik ismerik a szat­mári parasztszekereket, s Így könnyű asszociálniuk. Befejezésül még valamit: a vidéki stúdiók nagyon so­kat tehetnek az ország ipar­történeti, néprajzi, irodalmi, képzőművészeti stb. kincsei­nek megismertetéséért. Csak meg kell találni azokat a té­mákat, s főleg azokat a mű­sorformákat (műfajokat), melyek ismeretet és élményt egyaránt képesek sugározni. (gyarmati) Szakírókkal találkoztak „Nagy céljaihoz képzeli..." Nehéz lenne összeszámlál­ni, hogy az idén februárban a mezőgazdasági könyvhónap keretében csak szűkebb pát­riánkban — Borsod-Abaűj- Zemplén megyében — hány ankétot, előadást, író—olvasó találkozót rendeztek. Ezeken a rendezvényeken megany- nyi kistermelő, kertbarát, mezőgazda vett részt. A könyvhónap immár a vége felé jár, de szerkesztősé­günkbe még mindig nap mint nap érkeznek hírek, meghívók a megye minden tájáról, tudatva a már meg­tartott, vagy éppenséggel tartandó előadásokról. Ami­nap Edelényböl. a járási könyvtár vezetőjétől. Sle- zsálc Imrétől érkezett ilyen meghívó. Az elmúlt hét vé­gén, szombaton és vasárnap az edelényi járásba látogatott dr. Pacs István, mezőgazda­sági szakíró, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem fő­munkatársa. kiváló kisállat­tenyésztési szakember. Szom­baton délután Felsőnyárád nyúltenyésztőivel. este Han­gács baromfitartóival talál­kozott. Vasárnap délelőtt az edelényi Alkotmány Tsz nyúl- és galambtenyésztői« nek, délután a szendrőládi, este pedig a ládbesenyői kts- állatlenyésztőknek tartott előadást. Örömmel nyugtázzuk az ilyen hireket, mert vidéket járó emberként jói tudjuk: falvaink népe igényli az ilyen rendezvényeket, hiszen a parasztember régen túl­nőtt egykori önmagán, és ma már elfogadja az ..idegentől kapott ismereteket” is. Nem­csak hogy elfogadja, hanem igényli, várja! A csak „kin­cses kalendáriumos” korszak apró falvainkban is már a múlté. Mintha csak ráérez- tek volna falvaink lakói Ber­zsenyi korát megelőző böl­cseletére: „Múlhatatlanul megkívánta tik. hogy a föld­művelő nép mind erkölcsé­re, mind értelmére nézve nagy céljaihoz képzett le­gyen, mert egyedül as ily nép lehet alkalmas eszköze minden józanabb irányzatok­nak ...” Tavaszi gyermekkocsivására BIK gyermekkocsiboltjában (Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út S. szám) NDK sportkocsi Boglárka ülőkocsi 700 Ft 537 Ft Osztrák sportkocsi Bölcsi kuli ülőkocsi NDK mélykocsi 2110 Ft 398 Ft 2600 Ft Nyitva; ©—17.30 óráig, szombaton: 3—13 óráig r r-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents