Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-03 / 28. szám

T979. febreór 3., szombat ' ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ujj módon,új módszerekkel Február 5-én, 6-án és 8-án Ma a gazdaság szervezésé­ben, irányításában adódó to­kozott követelményekkel párhuzamosan a gazdaság- politikai irányító, ellenőrző tevékenységben is a végre­hajtás helyes megszervezése, a munkamódszerek tovább­fejlesztése válik szükségessé. Tekintsük át — a teljesség igénye nélkül — a főbb ren­dező elveket helyzetünkkel és módszereinkkel összefüg­gésben. Tapasztalható, hogy a végrehajtás súlypontja egyre inkább a vállalati, üzemi, a termelő munkahe­lyekre tevődik át. Megnő a helyi politikai irányítás je­lentősége. egyúttal felelőssé­ge is. Feladatunkat képezi a pártszervek olyan helyzetbe hozása, hogy képesek legye­nek a továbbfejlődést szol­gáló, komoly előkészítő mun­kát kívánó döntések felelős­ségteljes meghozatalára, kö­vetkezetes megvalósítására, ellenőrzésére. Ebben a mun­kában rendkívül fontosnak tartjuk az alapszervezeti gazdaságpolitikai irányító, szervező és koordináló mun­ka színvonalának emelését. Pártszervezeteinkben meg­van a képesség a magasabb szintű tevékenység megvaló­sítására. Kétségtelen azon­ban, hogy ehhez fokozott felkészülés, alapos és önkri­tikus munka szükséges. Látni kell, hogy a megnö­vekedett követelmények ugyanúgy differenciálni fog­nak a pártszervek munkájá­ban, ipint a gazdasági veze­tésben. Nem lehetséges ugyanis olyan helyzet, hogy a politikai irányítás hibát­lan, miközben a vállalat tönkremegy. Érezniük kell a pártszerveknek, hogy dönté­seik nem lehetnek egyazon időben politikailag helyesek, gazdasági vetületben helyter lenek. Szükséges ezért dön­téseik előkészítő szakaszában a fokozott közgazdasági elemző és szintetizáló szem­lélet és módszer erősítése. Hogyan közelítsenek tehát pártszerveink a ma felada­tának megoldásához? Elsősorban vallják és hir­dessék a gazdasági munká­ban is a politika elsődle­gességét. Meg kell értetni és el kell fogadtatni azt az el­vet. hogy minden nagyobb gazdasági döntésnek politi­kai jelentősége van a válla­lat életére, a kollektíva sor­sára nézve. Tartsák szem előtt a népgazdasági, válla­lati és egyéni érdek össz­hangjának érvényesítését. Merjenek áldozni a mából — az öntudatos mupkáskollek- tívákra, törzsgárdatagokra és elsősorban a párttagokra építve — a jövő érdekében. Elemezzék sokoldalúan a népgazdaság helyzetét, il­lesszék be kollektívájukat, gazdasági egységüket a vál­tozó körülmények közé. Tö­rekedjenek a kialakult szem­lélet gyökeres megváltozta­tására. Miben jelent ez mi­nőségileg újat? Szükségesnek tartjuk, hogy az eddigiektől eltérően, új felfogásban közelítsék meg a gazdasági növekedés és az egyensúly viszonyát. Foglal­kozni kell azzal a tétellel, amit korábban vallottunk — és általánosságban igaz —. hogy a nagyobb növekedési ütem, az ebből származó többlet forrás fedezetet nyújt­hat adósságainkra. Ma mór tud luk, hogy nálunk a na­gyobb ütem nem eredmé­nyezte a nemzeti jövedelem növekedését. Ennek jól ki­mutatható oka, hogy jelen­legi áruszerkezetünkben, nemzeti jövedelem termelő struktúránkban, a jövedelem egységnyi növekedése arány­talanul sok élőmunkát és anyagot, mindezen keresztül rendkívül nagy importot igé­nyelt. A szocialista országok hasonló helyzete, valamint a KGST áru- és pénzkapcso­latok viszonylag kötött for­mái miatt az importnöveke­dés döntően a tőkés elszá­molású piacról volt lehetsé­ges. Ilyen helyzetben az ütemnövelés nem járható út. Ismert azonban, hogy a gazdaság szerkezetének át­alakítása a legkorszerűbb technika és technológia, a fejlettebb műszaki színvonal meghonosítását igényli. Ez ••alt részben képzelhető el A Vetőmag-termeltető és Értékesítő Vállalat Rottenbilier utcai belföldi ellátóközpontja a közelgő szezonra 38 millió iasak vetőmagot hoz forgalomba a kiskerttulajdonosoknak. A zöld­ség- és virágmagokat az ország 1500 üzletében árusítják. A képen: csomagolják a vetőmagokat. A jövő heten három újabb kertbarát szakmai találko­zóra kerül sor a Borsod me­gyei AGROKER Vállalat, az Unió Áfész és a TIT ren­dezésében. A kerthasznosí­tási szakcsoport részéről megnyilvánuló nagy érdek­lődésre való telíintettel ez­úttal nemcsak Miskolcon, hanem február 5-én. hétfőn délután 18 órai kezdettel az arnóti kultúrházban is ren­deznek kertbarát-találkozót. A miskolci TIT-ben, a Szé­chenyi utca 16. szám alatti emeleti előadóteremben feb­ruár 6-án. kedden és 8-án, csütörtökön, mindkét alka­lommal 15 órára várják az érdeklődőket. A kertbarátok, kerthasznosítási szakcso- porttagok a kiskertek esz­közellátásáról. korszerű nö­vényvédelméről. műtrágyá­zásáról kapnak vetítettké­pes tájékoztatást. Ezt köve­tően a kiskertek különböző szakmai kérdéseiről konzul­tálhatnak a tarcali szőlésze­ti kutató- és a növényvédel­mi állomás szakembereivel. (X) Az Autóklub tervei saját fejlesztés nyomán, többségében a gazdasági fej­lődésben élenjáró, főként tő­kés országokból szerezhető be. Látszólag tehát bezárult kör, jobb struktúra csak je­lentős áldozatokkal hozható létre, ehhez pedig éppen az elmaradott struktúra miatt nem képződik elég erőfor­rás. Ez azonban csak első pillantásra igaz. Akkor, ha minden differenciálás nél­kül kívánjuk termelésünket fejleszteni. Amennyiben a jelenlegi körülmények között már ma is korszerű, vagy korszerűvé tehető, legna­gyobb eredményt hozó. a népgazdaságot árkiegészítés­sel, dotációval nem terhelő termékek fejlesztését he­lyezzük előtérbe, a helyzet változik. A meglevő erőforrásaink­ból erre akkor telik, ha a gazdaságtalan, ráfizetéses tevékenységek, áruk terme­lését fékezzük, vagy meg­szüntetjük. Ilyen módon sza­bad utat kell biztosítanunk a gazdaságos, minden piacon értékesíthető gyártmánya­inknak, a minőség, az érté­kesítési kultúra emelésének, új kooperációk kialakításá­nak, a termelés és a tudo­mányos kutatás szorosabb összekapcsolódásának. Mind­ez a termelés növekedési ütemének lefékeződéséhez vezet átmenetileg. Addig, míg felkínált termékeink anyag- és energiaigényessé­ge, műszaki színvonala és minősége — vele együtt ön­költsége és ára — nem lesz versenyképes a fejlett or­szágok termékeivel. Mindezek érvényesítéséhez számos tartalékunk van: a tervgazdálkodásban, a gaz­dasági mechanizmusban, a termelékenység növelésében, a jobb munkaszervezésben rejlő lehetőségek. Külső és felbecsülhetetlen előnyünk a KGST-integráció. a sza­kosodás a szocialista orszá­gok között, és nem utolsó­sorban a 350 milliós szocia­lista piac, amely a termelés és értékesítés gazdaságos nagyságát biztosítja. Felme­rül, hogy milyen mértékig törekedjenek vállalataink szocialista piacon való érté­kesítésre? Jelenleg az ellentételek struktúrája és mennyisége miatt a lassú fejlesztés szük­séges. Azt azonban látni kell, hogy minden szocialis­ta országnak — nekünk is — vannak stratégiai („ke­mény'’) termékei, amelyet szükségleteiből adódóan el­sősorban tőkés valutáért hajlandó áruba bocsátani. Az egymás közötti kereske­delem akkor növelhető a tervezettet meghaladó mér­tékben. ha a szocialista kö­zösség hajlandó ezekből el­lentétélezni. A megoldás —, mint általában — önma­gunkban keresendő. Amint termékeink elérik a legma­gasabb nemzetközi mércét, a kívánt mennyiségben lesz számunkra lengyel koksz és színesfém, szovjet olaj és vegyipari anyagok, csehszlo­vák és NDK-gép. A termék- szerkezet átalakításához na­gyobb teret kell engedni a differenciálásnak. Ez a szem­léletváltozás másik legna­gyobb lépése. Véget kell vet­ni a vállalatok védelmének a szabályzókkal szemben. Mit jelent ez? Azt, hogy hagyjuk érvényesülni a na­gyobb követelmények, a nemzetközi értékítélet mi­nősítő hatását. Egy időben büszkék voltunk, hogy a vi­lággazdasági ármozgások ha­tását határainkon lefékez­tük, mert ez vállalataink jó részét készületlenül érle volna. Ezzel együtt azonban a preferenciák, a dotációk, a „pénzügyi hidak” tömege el­fedte a növekvő igények ka­tegorizáló. jót a gyengétől megkülönböztető szerepét. Szocialista fejlődésünkbe veteti rendíthetetlen hitet erősítette az életszínvonal tartós és a lehetségesnél na­gyobb fejlődése, de azzal a következménnyel is járt, hogy az emberek kevéssé érzékelték tényleges gazda­sági nehézségeinket. Állapo­tunkat a valóságosnál jobb­nak ítélik még ma is meg, Ez nem mozgósított a haté­konyság fokozására, a fe­gyelem megszilárdítására, sót, leszerelő hatású volt. Ahhoz, hogy megyénk munkássága aktívan részt vegyen terveink valóra vál­tásában, szükséges, hogy mélyen átérezve ismerjék a gazdasági realitásokat. Gaz­daságpolitikai munkánknak ezért elválaszthatatlan része az eredményes, értelemre és érzelemre ható agitáció. Szükséges feltétel továbbá a gyors és megbízható infor­máció, a párt politikájának folyamatos magyarázása, a dolgozók bevonása a dön­tésbe.. Nem hiányozhat esz­köztárunkból az egészséges operativitás és gyakorlatias­ság. Ez nem beavatkozást, hanem álásfoglalást jelent a helyes út mellett, erőt a hi­bák, döntések felülvizsgála­tához, azok kijavításához, az új intézkedések kezdemé­nyezéséhez, ha azt a nép­gazdaság érdeke úgy kí­vánja. A tennivalók egyre vilá­gosabban láthatók, a végre­hajtás programjai elkészül­tek. Párttagságunk, me­gyénk dolgozói készek a feladatok következetes meg­valósítására, ehhez határo­zott irányítást, pontos célki­tűzést, őszinte információt várnak, amelyet pártszerve­ink minden körülmények között biztosítanak. Tolnai Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője A Magyar Autóklub évről évre igyekszik bővíteni szol­gáltatásait, vagy javítani a meglevő szolgáltatások szín­vonalát. Így van ez Borsod­ban is. ahol a klub hat és fél ezer tagot számlál, ahol külön, önálló helyi csopor­tok működnek Kazincbarci­kán. Edelényben. Leninvá- rosban, de önálló csoportot képviselnek a Borsodi Szén­bányák autósai is. Az Autóklub Borsod me­gyei szervezetének miskolci műszaki állomása 1976 jú­liusától végez különböző szolgáltatásokat a klubtagok számára. Vannak nagyváro­sok az országban, ahol már két műszaki állomás látja el a klubtagok által megren­delt munkákat, beállításo­kat, az alváz- és üregvéde­lemmel kapcsolatos teendő­ket- Miskolcon úgy alakult, hogy a klub az állomást „készen kapta”, így mosó­szervíz is rendelkezésre áll. Jakó Ferenc, a klub mű­szaki bizottságának vezetője elmondta, hogy az idén to­vább bővülnek a szolgálta­tási lehetőségek: tavasszal három szabadtéri mosó ke?.- di meg a működést, melye­ket a klubtagok maguk ke­zelhetnek, így megszűnik a sorbaállás. Három évvél ez­előtt még csak egy „sárga angyal” cirkált a megyei utakon, most már öt teljesít szolgálatot. Az indítószolgálat nem­csak a hideg téli napokon, hanem egész évben segítsé­gére siet azoknak, akik az indítással hiába próbálkoz­nak. A szolgálat dolgozói mindenfajta járművet „szó­lásra bírnak”. Előfordult, hogy a makacs négykerekű azért nem indult, mert nem volt benne benzin. Örömmel fogadták az autósok, hogy az időszakos műszaki vizsgáztatás jogát megkapta a műszaki állomás és 1978 novemberétől már 196-an jelentkeztek kötelező vizsgára. Tizennégy jármű­vet találtak olyan állapot­ban. hogy nem felelt meg a követ el menyeknek. Amikor a klubtag műsza­ki vizsga előtt közlekedés- biztonsági felülvizsgálatot kér, a szakemberek megál­lapítják, mit kell kijavítani a vizsgára. Ha ez a vizsgá­lat kitűnő eredményt álla­pít meg, a forgalmi enge­délyt érvényesítik. Az ilyen persze valószínűleg igen rit­ka lehet: Az Autóklub ugyan­olyan értékeket mérő mű­szerekkel végzi ezt a mun­kát, mint a felügyelet. A vizsgára való felkészítés is jó színvonalúnak mondható. — Ez lehet az egyik oka, hogy évről évre növekszik az Autóklub tagjainak szá­ma, akik több éve elismerő­en nyilatkoznak az állomás munkájáról — mondta Jakó Ferenc — és annak ellené­re, hogy szolgáltatásainkat csak klubtagok vehetik igénybe, az állomásra mind nagyobb feladatok megoldá­sa vár. N. J. „Kazincbarcika a hazám fi városépítők emlékeztek a a Negyven meghívót postá­zott januárban a Hazafias Népfront Kazincbarcikai Bi­zottsága. A meghívó vissza­emlékező beszélgetésre in­vitált, s a címzettek a most 25, éves szocialista város el­ső építői voltak. Az ünnepi eseményre csütörtökön dél­után 5 órai kezdettel, az Egressy Béni Művelődési Központban került sor, s a késő esti órákban ért véget. Elsőként Gyúrók László­nak, a város első Ló-építés­vezetőjének visszaemléke­zését idézzük: — A .Lágymányosi Építő­ipari Vállalatnál dolgoztam, s Debrecenben gyógyszer- gyárat építettünk, amikor hívattak a feletteseim. Sa- jókazincon egy 40 000 lako­sú város épül majd. mond­ták, s te leszel a munka irányítója. Bevallom, csak sejtettem, merre van ez a település. Sajószentpétert tudtam, hogy hol keressem: annak akkor volt egy jó futballcsapata, amely osztá­lyozó! játszott az általam gyakran látogatott Üllői úton. Elindultam tehát, S két nap bolyongás után ide- talál.am. Hoztam magam­mal egy bőröndöt, hónom alatt szorongattam az építé­si terveket, majd szétnéztem a környéken. — 1951. augusztus 18-án kitűztük az első épületeket, az „A” és a „C” jelűt. Ak­kor 200 emberem dolgozott az építkezésen. Istállóban, szal­mán aludtunk, s egy ipoly- sági asszony főzött nekünk. Az első vacsoránk borsóle- ves volt, az ízét ma sem fe­ledem. Kiváló segítőtársaim voltak, mint például az az­óta már meghalt Börcsök Ferenc brigádvezető. Fiatal­emberek voltunk, jómagam 25 éves. tele lelkesedéssel. Nem kellett felozolásra nó­gatni az embereket. Átvet­tük a szovjet sztahanovista, Makszimenko építési mód­szerét, s hihetetlen teljesít­ményeket tudtunk felmutat­ni. Emlékszem, volt alka­lom. amikor 1482 százalék­ra teljesítettük a tervet, ma is állítom, valós körülmé­nyek között. A legjobb női dolgozók egyike volt abban az idő­ben Gégény Márta, asszony­nevén Szűcs Lászlóvá. — lbrányból. 21 évesen jöttem a városba — mond­ta. — Első munkahelyemen kőművesnek tanultam, át- képzős tanfolyamon. A mes­tereméi Korpás Lászlónak hívták. Berentén volt a ki- rendeltség. itt vettek fel, s havi 600 forintot, teljes el­látást és ingyen szállítási kaptam. Amikor 1953. janu­ár 3-án felvettem a munkát már állt öt ház a városból. Később ifjúsági brizádoi alakítottunk, s hihetetlen akarással dolgoztunk. Egy­más után nőttek ki a házak a földből, s kezem munká­ja benne van minden ka­zincbarcikai lakásban. Gyárépítő és városi főépí­tész volt idős Járat János. Ezeket mondta: — Negyven évig laktam Budapesten ugyanabban a lakásban, ahol születtem, s onnan irányítottak Barciká- ra. A Borsodi Hőerőmű épí­tésénél 1400 embert irányí­tottam, s 1955-ben már üze­melt az első gépegység. Dol­goztak a kezem alatt német szerelők is, ők építették a kazánokat. Hőerőművet épí­teni nehéz, felelősségteljes munka, de volt már benne gyakorlatom, hiszen Inotán szerezhettem tapasztalato­kat. Később rám bízták a városépítés vezetését: ezer bányászlakást építettünk fel egyetlen év alatt. Ezek a házak ma a Lenin, az Épí­tők és a Május 1. úton áll­nak. ^ Sorolhatnánk még az em­lékezéseket, hiszen abból elhangzott tucatnyi. Nézzük inkább az említett három ember későbbi életútját. Gyű rák László: — Vezetőként dolgoztam a megyei pártbizottságon, ké­sőbb a megyei tanácson. Nyolc éve vagyok igazgató­ja a BORSODTERV-nek. A Kazincbarcikán végzett mun­kámért kétszer adtak kor­mánykitüntetést. Megtanul­tam tisztelni ezt a várost, s az ország egyik legszebb te­lepülésének tartom. Szűcs Lászlóvá: — Tizen­öt évig dolgoztam a város­építésnél. Utána elhelyez­kedtem a főiskolánál, s ma a művelődési központban vagyok kisegítő. Két gyere­ket neveltem fel. kaptam ki­tüntetéseket. Kazincbarcika a lakóhelyein. Idős Járai János: — 1958 után a Borsodi 'Szénbányák­hoz kerültem, majd a Mák­völgyi Bányaüzem építési részlegét vezettem. Onnan mentem nyugdíjba. Kazinc­barcika a hazám. Odakint régen sötét volt már. amikor a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak titkára, Szalont ai La- josné megköszönte a meg­hívottaknak a múltra visz- szatekintö emlékezéseiket. Kolaj László Kertbarátok sTakmai találkozói

Next

/
Thumbnails
Contents