Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-17 / 40. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. február 17., szombat T&örbesi az klubok , — Tizenöt! — mondtam azonnal és ha­i tarozottan, amint elhangzott a tízforintos \ kikiáltási ár; remélve, hogy az emeléssel i tekintélyt parancsolhatok. A remélt elcsen- j desedés helyett azonban az eddiginél is na- i gyobb licitlárma tört ki. — Harminchét... — próbálkoztam még i később, bár egyre bizonytalanabbul... Az- J tán csak a zsongásra emlékszem: valaki i harmincnyolcat ígért, s mire újabb aján- J latra merészkedtem volna — a húsklop- , foló lecsapott az árverési asztalra: a pla- « kát elkelt... így végződött első árverési próbálkozá- [ som az elmúlt hét végén Mályiban, az Üj ■ Tükör klubok országos módszertani ta- ' nácskozásán. Üres kézzel mégsem akarván J hazajönni, plakát helyett hoztam egy kul- » turális álhírt, ugyaninnen. íme: „Magyar­* országon egy eddig ismeretlen ■ — Űj Tü- s kör klubmozgalom — névre hallgató szek­■ ta tagjai Mályi közelében ... tömeges ön­0 gyilkosságot kíséreltek meg. Cselekményük 1 okairól eddig még csak találgatások van­* nak, de egyes, helyszínen talált túlélők ! szerint: tömény kultúrával etették őket.” Az álhír természetesen nem tőlem szár- e mazik, egy módszertani bemutatón „hozta I össze” a debreceni klubvezető. Magam, mint i a „túlélők” egyike, egyébként is bizonyít- i hatom, hogy ezen a három napon szó sem | volt a résztvevők tömény kultúrával ete- ( téséről. Hiszen ha csak az említett árve- J rést megelőző plakátkészítésre gondolok, i vagy a kulturális álhír-szerkesztésre meg * a történetalkotásra kép nyomán és az ol- [ vasóból riportalany elnevezésű szerepjáték- i ra: akkor belátható, hogy itt szó sem volt J „műveltségbirtokosok és buták” összezárt- i ságáról. Inkább három napon át együtt­* gondolkodó, egymástól ötleteket befogadó, ! játékos készségű klubvezetők és klubtagok ■ együttlétéről szólhatunk. e — A beszélgető, vitatkozó, játszó klub- J tagok együttlétének viszont az a művelt- i ségtartalom az oxigénje, amit egymásnak II adni tudnak. Nélküle a kapcsolatok üres- íj sé, tartalmatlanná válnának. A művelődés f tehát észrevétlenül az egész klubéletet át­hatja. Csak akkor különüljön külön idő- í keretbe, amikor a tagság igényli — olvas­* hattuk a szombathelyi főiskolások Űj Tü­kör klubjának aktivizáló módszereket le­író kiadványában. De hát mit igényel a tagság, miért megy a klubba? Nagyon sok szó esett erről is. Csak egy vélemény: — Amikor a televízióban, rádióban, saj­tóban, munkahelyen — és általában min­denütt — ismeretekkel tömik a fejünket, mindig művelni akarnak bennünket, akkor van-e még kedve a fiataloknak előadáso­kat hallgatni a klubban? Szerintem való igaz, hogy a klubba a baráti társaságért megy az ember. Mert hol máshol mondja el, mi bántja, mi a problémája, a baja?... Csakhogy itt az újabb kérdés: A klubok, amelyek a hatvanas években — pincékben, padlásokon és egyéb elhanyagolt helyisé­gekben — úgy elszaporodtak, hogy csak azt vettük részre: a közművelődési élet minden szférájában ott vannak: nos, ezek a klubok alkalmasak-e arra, hogy megfe­leljenek a Imitálok igényeinek? Anélkül, hogy a kérdést itt meg akarnánk válaszol­ni, minden kommentár nélkül néhány azok­ból a gondolatokból, mely megfogalmazó­dott: — Jónak mondható-e a klúbok és az irá­nyítók, működtetők kapcsolata? Nem — volt a válasz. Egy hasonlattal: a klubve­zető játssza a súlyemelő, amazok a druk­ker szerepét. Középen van a baki, tehát a megyékben, ahol „az alsó és a felső kez­deményezéseket szűrik” ... Nagyon nehéz a fiatalokat a klubba csábítani, igényeiket felmérni. És ellenpélda: nekünk inkább szelektálni kell, mint csalogatni; arra tö­rekszünk, hogy legyen hagyománya a klub­nak, s ami ott történik, az legyen ésak rá­juk jellemző; olyan, ami csak velük törté­nik meg. Kapcsolat irányítókkal, működtetőkkel, igényfelmérés, programkialakítás, helyi­ségproblémák — mint tükörben: az egész klubmozgalom helyzetében láthatóvá lettek az Üj Tükör klubok arcvonásai is. Bár, mint a sárospataki klubvezető megfogal­mazta: „Ha a klubokról azt mondtuk egy időben, hogy gyermekcipőben járnak, ak­kor most élik a »mezítlábas« korszakukat. Az Űj Tükör kluboknak van ugyan cipő­jük, de hiányzik még a fűző, hogy bizto­sabban járhassanak”... Hazánkban — ha az előbbi hasonlatnál maradunk — közel 150 klub keresi a „fű­zőt”. Az Űj Tükör Olvasószolgálat két és fél évvel ezelőtt hirdette meg azt a prog­ramot, mely e klubhálózat kialakításához vezetett. Ök nem irányítók, nem fenntar­tók, csak segítőként, tanácsadóként állan­dóan kapcsolatban vannak klubjaikkal. S e kapcsolatot maga az Űj Tükör, a képes kulturális hetilap tartja össze. — Az Űj Tükör pedig hetente az ötletek sorát adja. A kulturális hetilapban meg­jelenő írások beszélgetések, viták, vetélke­dők és más ismeretterjesztési formák alap­jai lehetnek. Csak az szükséges hozzá, hogy a klubtagok olvassák a hetilapot, közös megbeszélésen döntsék el, melyik írás az, mely gyújtópontul szolgál ismereteik bő­vítéséhez, melyik tartalmához kapcsolód­janak programjukkal. A plakát, melyet az árverésen elszalasz­tottam, az álhír, melyet sikerült megmen­tenem, e szellemben született. A Mályiban megtartott háromnapos országos találkozó jól szolgálta a biztosabb járás kellékeinek megtalálását. S az már külön örömünkre szolgálhat, hogy megyénk adott helyet e módszertani tanácskozásnak, útkeresésnek. Azért öröm, mert megyénk Űj Tükör klub­jainak elismert jó munkája van mögötte. (ténagy) Hét vége nyolc járásban Már az elmúlt héten is je­leztük a megyeszerte folyó nagy farsangi készülődéseket, s mint az e hét végi progra­mokból kitűnik: szombaton és vasárnap klubokban és mű­velődési házainkban egymást érik a táncos-zenés rendez­vények. Csak „mutatóba” sorolunk fel néhányat. Tiszakesziben és Királdon farsangi gyermekkarnevál lesz szombaton délután, ugyanaznap este Putnokon a bányászok, Sátoraljaújhelyen az Űj Tükör ifjúsági klub tagjai rendeznek farsangi mulatságot. Tarcalon mind­ezt discóval oldják meg, Al- berttelepen ugyanakkor — ilyennel is ritkán találko­zunk — „Alkoholmentes bál ’79” címmel rendeznek ösz- szejövetelt. És, ha már a „furcsaságoknál” tartunk, megemlítjük a kurityáni mű­velődési ház „Ingyom-bin- gyom” elnevezésű, játékra in­vitáló szombat esti program­I HUJ a játékról pedig több­nyire a gyermekek jutnak az eszünkbe. Nos, számukra még két eseményt jegyzünk fel a já nlatunkban-híradásunk- ban: a hejőcsabai Gárdonyi Géza Művelődési Házban va­sárnap délelőtt 10 órakor Száncsengő címmel zenés­verses gyermekműsort ren­deznek, Szentistvánban pe­dig „Ki mit gyűjt?” néven új akcióra buzdítják a fiata­lokat; célja a régi hagyo­mányok összegyűjtése... A „felnőttebb” kulturális programok közül két kiállí­tásra hívjuk fel a figyelmet: tegnap délután nyílt meg a Miskolci Galériában a türk- mén szőnyegek kiállítása, ma, szombaton este 6 órától pe­dig Tokajban nyílik Remé­nyi Katalin ötvös, és Ko­lozsvári Miklós grafikus tár­lata. Vasárnap este két műso­ros rendezvény is bizonyára sok érdeklődőt vonz majd otthonról kimozdulásra. Ernő­dön este 6 órakor kezdődik fővárosi népdalénekesek — és az emődi—leninvárosi ci- terazenekar — közreműködé­sével nótaest; Talctaharkány­ban pedig a könnyűműfaj táncdalképviselői lépnek fel. Bizonyosra vehetjük, hogy a táncdalénekesek dalai többnyire „te-meg-én” kap­csolatról szólnak, Diósgyőr­ben, a Vasas Művelődési Köz­pontban „Te meg Én” elne­vezéssel a közelmúltban szerveződött klub programja azonban sokkal valószerűbb találkozást ígér. Az egyedül­állóknak és társtalanoknak fórumot teremtő klub ez al­kalommal játékos szórako­zást ígér. Üj könyvtári épület Sátoraljaújhelyen ■ Meghaladja a 80 ezret a sátoraljaújhelyi városi könyvtár köteteinek a száma. Ennek azonban mintegy a felét helyszűke miatt raktár­ban kénytelenek tartani. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a könyvtárnak járási felada­tokat is el kell látnia, s mint hálózati központnak több mint 50 község könyvtári irá­nyítását is végeznie kell. ért­hetően nehezíti ez a kényel­metlen helyzet a könyvtári dolgozók munkáját, s nem­csak az időnként szükséges könyvtári rendezvények tar­tását, hanem még az olvasók kiszolgálását is hátráltatja. Ez a szűkös állapot azon­ban — remélhetőleg — nem sokáig tart. A Dózsa György utca elején ugyanis tető alatt van már az az új épület, amelynek alsó szintjein a vá­rosi-járási könyvtár kap he­lyet. Itt lesznek a kölcsönző-, olvasó- és folyóirattermek, az irodahelyiségek, az alagsor­ban pedig raktárt alakítanak majd ki a régi napilapok, folyóiratok és a forgalomból kivont, rongált könyvek tá­rolására. Könyvtárosok és olvasók egyaránt nagyon várják már azt az időt — s ez elsősor­ban áz építőkön múlik —, amikor a könyvtár átköltöz­ködhet az új épület tágas, kényelmes termeibe. Nagyon régi óhaj teljesül ezzel, hi­szen nemcsak a könyvállo­mány, hanem a beiratkozott olvasók száma is évről év­re nő Sátoraljaújhelyen. Ma már megközelíti a négyezret, az ott megforduló kölcsönzők pedig évente több mint száz­ezer kötetet vesznek ki a könyvtárból. alkonya Hazánk akárcsak a múlt­ban, a jövőben is tárt kapuk­kal fogadja a turistákat. Mindazokat, akik. a honi tá­jak szépségére, városaink és íalvaink látnivalóira, a ma­gyar ételek és boraink za­matára kíváncsiak, a Bala­ton hullámaiban kívánnak felüdülni, netán a rokonaik látogatására érkeznek. De a feketepiacok alkalmi ltufá- rai, valuták botcsinálta vál­tói, a magyar forint érték­es hitelrontói nem kívánato­sak. A Pénzügyminisztéri­um és a Magyar Nemzeti Bank csütörtökön nyilvá­nosságra hozott új deviza- és vámrendelkezése éppen azt a célt szolgálja, hogy a tu­rizmus dinamikus fejlődését megtisztítsa a kellemetlen sallangoktól. Egyetlen ország sem tűr­heti el, hogy felelőtlen ele­mek a külföldi pénzpiacon' rontsák hivatalos fizetési eszközének a hitelét, illegá­lisan a határokon túlra csempészett tömeges téte­lekkel veszélyeztessék a nemzeti valuta árfolyamát. Minden jó érzésű állampol­gár aggodalommal és meg­vetéssel figyelte, miként ke­letkeznek piacokon és áru­házak környékén, utcákon és tereken alkalmi kirakodó vásárok, ahol bizonytalan eredetű holmik, csekély ér­tékű „bóvlik” kellették ma­gukat. A rendelkezések a magyar turistákat is érintik. A nyu­gati valutákért ezen túl töb­bet kell fizetni, de nagyobb a rendelkezésre bocsátott összeg is. Kiterjesztették a turistaútlevéllel fölkereshe­tő országok körét az USA. ra, Kanadára, Japánra, In­diára, Észak-Afrika és Dél- Amerika egyes országaira is. Az új intézkedés az idegen- forgalom érdekeit védi, a tu­rizmust szolgálja. A • csem­pészek, feketézők és valuta­üzérek ezentúl remélhetően elkerülik határainkat, hogy annál zavartalanabbul időz­zenek körünkben a szívesen látott külföldi turisták. Miskolcon, a, Herman Ot­tó Múzeum Kossuth .utca 13. szám alatti Képtárában feb­ruár 24-én nyílik meg Borsos Miklós Kossuth-díjas szob­rász- és grafikusművész éremkiállítása. E kiállítás­nyitás egyben a Képtár új­jászületésének, újrarendezés utáni életének kezdete is lesz. A kiállításról, valamint a Képtár változásairól dr. Végvári Lajos művészettör­ténész, egyetemi tanár, a Herman Ottó Múzeum kép­zőművészeti osztályának ve­zetője tájékoztatott. * A február 24-én nyíló Bor­sos Miklós-kiállításon látha­tó érmék, mintegy 150 darab, a néhány évvel korábban el­hunyt híres miskolci mű­gyűjtő orvos, dr. Petró Sán­dor hagyatékából valók. A 150 érem az 1945 és 1975 közötti évekből származik, tehát mintegy harminc év munkásságát tükrözi. Temati­kailag vegyesek, részben em­lékérmek, részben saját ér­deklődés alapján, részben pedig évfordulókhoz kapcso­lódva született portrék. A közönség bizonyára érdeklő­déssel fogadja majd, mert Borsos Miklós nagy hagyo­mánytisztelő és -művelő ugyan, de egyéni éremalko­tási módot dolgozott ki: vé­si az érmeket, és így sajátos vonósok jelentkeznek alkotá­sain, valamint igen sok mo­tívum jellemzi azokat. Az éremkiállítást Pogány ö. Gá­bor, a Magyar Nemzeti Ga­léria főigazgatója fogja meg­nyitni és a nyitóünnepségen részt vesz Borsos Miklós is. * A Képtár újjászületéséről dr. Végvári Lajos elmondta, hogy szükséges volt újjáren­dezni a Képtár kiállításait és az indokok között egyik legfontosabb a Petró-hagya- ték múzeumi kezelésbe véte­le. Az a gazdag festmény- és szobrászati anyag, amely így a múzeum, illetve a Képtár birtokába jutott, megkívánja, hogy legalább részben állan­dóan megtekinthető legyen, s ezért úgy döntöttek, hogy a XX. század magyar festé­szetén túl állandó kiállítás keretében 250 év magyar fes­tészetéből és szobrászatuból nyújtanak válogatást állandó kiállítás keretében a Képtár emeleti helyiségeiben. Ezen az új tárlaton a Petró-hagyaték több darabja már restaurál­va jelenik meg. Az az elkép­zelés, hogy az utcai nagyte­rem továbbra is a XX. szá­zad alkotóié legyen, a belső terem és az előtér pedig az előző időszakoké. Így tehát A nemzetközi gyermekév városi rendezvényeinek koor­dinálására, irányítására ope­ratív bizottság alakult tegnap, pénteken, Leninvárosban. Mint az alakuló ülésen is elhangzott: a bizottság fel­adata, hogy a társadalmi és tömegszervezeteken keresztül bevonja a város lakosságát a programokba, bekapcsolód­Mányoki Adámlól kezdve te­kinthető át a magyar festé­szet és szobrászat története. Végvári professzor most ír egy festészettörténeti mun­kát, ami több mint kiállítás­vezető; korszerű, értékelő festészettörténet, lesz és a 250 év magyar képzőművészet történetében segít majd job­ban eligazodni. Az emeleti belső teremből a földszinti belső terembe kerül a Kondor Béla-emlék- szoba, részben cserélt anya­gokkal, a grafikák korsze­rűbb, alumínium kerettel, és itt a műtárgyak élettartamát és biztonságát fokozó körül­ményeket tudnak majd biz­tosítani. Az időszaki kiállítá­sokra a földszinti utcai ter­mek maradnak, ahol a jö­vőben elsősorban grafikai anyagokat kívánnak bemu­tatni, de természetesen más­fajta kiállításokra is sor ke­rül. A nyáron Egry József kiállítása látható majd, s itt rendezik meg a Képzőművé­szet és fotográfia című so­rozat tárlatait is. Ezek sorá­ban látható majd például a XIX. századi Borsos József több festménye és a vele ro­kon fotográfiák. Folytatják a Képtárban A vizuális kultúra műhelyei című sorozatot a tanárképző főiskolák anyagá­val. Ez év decemberében a grafikai biennáléhoz kapcso­lódva, itt rendezik meg a korábbi biennálék nagydíja­sainak kiállítását. Üj dolog az is, hogy a ka­pu alatt az utóbbi 250 év képzőművészeti, irodalmi, történeti és művészettörté­neti eseményeiről nagyméretű táblázatos tájékoztatás lát­ható február 24-től. * Az újjárendezés azonban ■ nem jelent végleges megol­dást. Ugyanis később, a mú­zeum Felszabadítók úti új épületének átvételével javul a képtári anyag elhelyezése, a műtárgyak raktározási le­hetősége, a későbbiekben pe­dig, hihetőleg, egy újabb épülettel o kiállítási szerkezet is megjavulhat. Addig azon­ban a Kossuth utca 13. alatt látható minden. Az épülettől függetlenül a Képtár folytat­ja a kisgalériák támogatását vándorkiállításokkal. Míg ta­valy a munka témaköréből, most a család témaköréből állítanak össze vándorkiállí­tási anyagot, részben törté­nelmi anyagból, részben a helyi művészek alkotásaiból. Az Erdőbényei Kisgalériában ez évben négy kiállítást kí­vánnak rendezni. Változatos, gazdag a kép­tárt program. Az újjászüle­tést nyitó tárlat, Borsos Mik­lós kiállítása pedig kiemalke­jék az országos rendezvé­nyekbe és szolidaritást vál­laljon az elnyomott országok gyermekeivel, népeivel. A bizottság a gyermekek sok­oldalú személyiségformá- lásáért, szocialista szellemű nevelésükért, jogaik védel­méért, a nevelési feltételek javításáért munkálkodik. dően ígéretes. (benedek) Nemzetközi gyermekév Operativ bizottság alakult Leninvárosban

Next

/
Thumbnails
Contents