Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-17 / 40. szám

1979. február 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Példa az okos emberről Holnapformálás Baktakéken A tágas, modern kultúrhúz nagytermében még a íal melletti „állóhelyek” is l'og- lallak. A három falu lakos­ságát egyesitő Szárazvölgye Termelőszövetkezet tagjai dugig töltik a helyiséget. Az asszonyok többsége, s a t ér­ti ak egy része is meleg ka­bátban, mert hiába a négy nagy olajkályha, nehezen melegíti tel a terem levegő­jét. Elég azonban néhány perc, s az elmúlt év munká­ját, eredményeit és ered­ménytelenségeit sorjázó, mér­legelő elnöki beszámoló sza­vai feledtetik a hideget is, a fal melletL állók fáradtsá­gát is. Csak arra figyel, ar­ra összpontosít mindenki, hogy mi volt, s hogyan lesz, hogyan kell lennie majd eb­ben az évben. Mert a múlt. évet számadó szavakból ki­világlik, hogy a korábbi esz­tendők baját, az egyesülés hozta pillanatnyi torpanást nem sikerült még megfele­lően ellensúlyozni. S ráadá­sul olyan, á korábbi irányí­tást, könyvelést bíráló té­nyezők is előbukkantak, amelyek több mint három- milliós tévedést takartak. Ez az 1978-as eredményt terhe­li. így azután bizony hiába volt az új, hozzáértő veze­tés, a tagság erőfeszítése, a feltárt hiányok miatt vesz­teséget mutat az 1978-as mérleg. Ennek ellenére a termelőszövetkezet helyzete stabilizálódott, bizakodva •tervezik a holnapot. Csak annyit, amennyi gazdaságos — Alapos, körültekintő •munkára van szükség a nö­vénytermelés területén — mondja Szádváry Gyula, a termelőszövetkezet elnöke, beszámolójában — mert, ha a hozamok növekedésének aránya alatta marad a költ­ségnövekedés arányának, az adott termék nem gazdasá­gos. Most már világosan lát­juk, hogy elmúlt évi terv­számaink kissé magasak vol­tak. A termelési rendszer által megkövetelt technoló­giának nem tudtunk megfe­lelni mindenben, éppen a magas költségek miatt. Nem is lenne ajánlatos például azt a mütrágyamennyiséget kiszórnunk, amit javasol­nak, mert domborzati viszo­nyaink, a csapadékviszonyok nem teszik lehetővé, hogy a hatóanyag gazdaságosan ér­vényesülhessen. A tagság közül többen bó­lintanak vagy félhangosan helyeselnek: — Ügy igaz! Arról van itt szó. hogy 80 —35 mázsánál magasabb hektáronkénti búzatermést, (tavaly 30.3 mázsás volt az átlag), vag^ 40—45 mázsánál magasabb kukoricaállagot el­érni (ebből 32,7 mázsát ter­meltek 1978-ban), nem érde­mes. erre nem is töreked­nek. -A többet ugyanis csak lényegesen nagyobb ráfize­téssel érhetnék el. Az ugyan­is a helyzet, hogy a kiszórt műtrágya hatóanyagát a víz nem a talajba mossa be, ha­nem leviszi a völgybe, s leg­feljebb a vízelvezető árok tulaját ...táplálja”, s végső soron a folyókba jutva, a folyóvizet szennyezi. — A gazdaságosságra kell törekedni az állattenyésztés területén is. Több tejet, ol­csóbban. 1 hozzáértőbb, fegyel­mezettebb munkával. Mert meg kell mondani: fejőasz- szonyaink tavaly inkább ci­vakodtak. sr hajba is kap­tak, ahelyett, hogy szaksze­rű munkával, odafigyeléssel a többre törekedtek volrn.. — Az elnök szavai hallatán a ..vétkesek” lehajtják fejü­ket. miközben a tagság he­lyesel. Mert igaz ami igaz. alig több. mint kétezer lite­res tejhozammal csak ráfi- aetni lehet az állattenyész­tésre. Nem beszélve arról, hogy az alacsony tejhozam miatt egymillió forintos ál­lami támogatástól estek el. Még szerencse — s ez a szakemberek. az állatte­nyésztők munkáját, dicséri —, hogy a hízómarha-értékesí- tés valamennyire kompen­zálta a veszteséget. Értik is, tesznek is A szakszerűen, közérthető­en elemző beszámoló vilá­gos perspektívát rajzol: to­vább fokozni a melléktevé­kenység, az építőipari, a szállítási, az asztalosipari munkák arányát és gazdasá­gosságát; kevesebb búzát, kukoricát, s több árpát, ola­josmagvakat termelni; to­vább növelni az állatíe- nyészlés arányát, a takar­mánytermelést, s mindezt magasabb technológiával. Ez az idei év és a közeli évek teendője is. Mert bizony a munkaerőhelyzet sem ró­zsás. Baktakéken ugyanis a dombok, a kevés csapadék, a szeszélyes időjárás melleit a tagság életkora is magas. Nem kevesebb, mint 80,4 év! Vannak fiatalok is, az al­kalmazottak többsége az. De a holnapot építeni csak az­zal a tudattal, s szándékkal lehet, hogy: gépesíteni, gé­pesíteni kell, fejleszteni a termelési technológiát. Mert a tagságnak magasabb élet- színvonal kell — panaszra ugyan nincs ok, a tagok jö­vedelme azért nem ala­csony, s a családoknál más •terűidről, az iparból is jön a pénz — az egyre több nyugdíjast is segíteni kell (jelenleg 176 nyugdíjas és 179 járadékos van a 363 tsz- tag mellett). Szükség van hát az észre, a tettre. Ahogy ezt a hozzászólások is pél­dázzák. — Van eg- szólásmondás — mondja az egyik terme­lőszövetkezeti tag — okos ember nem ütközik kétszer ugyanabba a köbe. — Ezt kell hát tennünk. Ügy, ahogy a tervben is szerepel: ha a tehenészet nem gazdaságos, Váltsunk, erősítsünk más ágazatot. — Ebben is egysé­ges a i közgyűlés nézete. De néhány felszólalásból kide­rül, hogy egységes az aka­rásban is. Sorra szólalnak fel az elnök, illetve a veze­tőség által megjutalmazott brigádok: a Május 1. szállí­tóbrigád. a Kilián György nevét viselő lakatosbrigád, az Április 4. szerelőbrigád lúgjai, vezetői és vállalnak: több munkát, több áldoza­tot, a vasárnapokat, szabad­napokat is ha kél.1, a töb­bért. Hogy egy százalékkal csökkenjen az üzemanyag­felhasználás. hogy csak 3,40 forintba kerüljön a gépjár­műveken egy-egy megtett ki­lométer, s hogy. mint tavaly, az idén is iegalább plus^ 300 ezer forinttal több ér­tékű munkát végezzen a la­katos- és szerelőüzem. S olyan emberek ígérik, akik­nek a szava garancia. Ezt 1978-ban már bebizonyítot­ták. A közgyűlés után. kint az ulcén a domboldalról sebe­sen lefelé futó vizet, a meg­duzzadt patakot szemlélgel- ve Nagy Zoltán, a járási pártbizottság első titkára megjegyzi: — Ez az. ami sokat el­visz. Ezt. kell itt Baktaké­ken ésszel, hozzáértéssel ki­védeni. ellensúlyozni. De az az érzésem, a tervek és az emberek szavai alapján, hogy nincs ok nyugtalan­ságra. A baklakékiek jól tervezik a holnapot, s lesz is erő ahhoz, hogy véghez vigyék, amit akarnak. A közgyűlés hangulata alapján van alapja a biza­kodásnak. Barcsa S. A nehézfémentödében A Csepel Müvek Székesfehérvári Nehézfé.möntödéjében megszün- tették a gazdaságtalan termékek gyártását és áttértek az ötvö­zött, öntészeti réztömbök gyártására. Ezt műszaki fejlesztés, vala­mint munkaszervezés előzte meg. fgy 1979 elejétől már ez a gyár dolgozza tel az országban keletkező rézhulladékot, és látja el a Csepel Müveket, valamint más vállalatokat is öntészeti tömbök­kel. A képen: emelővillás targonca könnyíti meg a réztömbök emelését. Cukorból A szabadkai Zorka vegyi­üzem a közeljövőben nyu­gati licenc alapján — Ju­goszláviában elsőként — megkezdi a mosópor cukor­ból való gyártását. A ter­vek szerint kezdetben éven­te 3000 tonna cukrot dol­goznak fel, ebből 5000 ton­na aktív anyagot készítenek, ami 30—35 ezer tonna mo­sópor előállítását biztosítja. mosópor A mosószerek cukorból történő előállítása viszonylag új módszer, 1976-ban szaba­dalmaztatták, de azóta már több országban tért hódí­tott. Jugoszláviában jelenleg bőven van cukor, ugyanak­kor a mosószerek aktív anyagához szükséges nyers­anyagot importálják. Így az új gyártási módszer beveze­tése valuta-megtakarítást is jelent. Gyakran leírjuk, egymás közti beszélgetések során hangsúlyozzuk, a legkülön­félébb fórumokon szóvá tesz- szük, hogy a munkaerővel való helyes és ésszerű gaz­dálkodás mindenekelőtt nép- gazdasági érdek. Sokszor szó­ba került már az is. hogy a munkaerőhelyzet feszültsé­geinek egyik neiji lebecsü­lendő forrása, hogy hazánk­ban az alacsony termelé­kenység miatt lényegesen több a munkahely, mint a rendelkezésre álló munkás­kéz, Tudvalévő azonban, hogy gondjainkat nem első­sorban a létszámhiány okoz­za. hanem az. hogy a meg­levő munkaerőforrásokat nem használjuk ki megfele­lő hatékonysággal. Ennek okaj rendkívül szerteágazó­ak. amelyek megtalálhatók a fejlesztési politikában épp­úgy. mint a képzési rend­szerben. Éppen ezért a gaz­daságirányítás valamennyi eszközének összehangolt al­kalmazására van szükség ah­hoz, hogy megteremthessük az alapokat a munkaerő-gaz­dálkodás terén nélkülözhe­tetlen fordulathoz. A munkaerővel való gaz­dálkodás színvonala termé­szetesen kihatással van a mindenkori feladatok végre­hajtására. Az ily módon va­ló helytelen gazdálkodás ér­ződik a beruházás feladatai­nak határidőre történő el­végzésében, a napi teendők megoldásában és mindabban, ami a munkával együtt jár. Márpedig nem lehet; közöm­bös. hogy milyen hatékony­sággal valósulnak meg cél­kitűzéseink. Amikor a munkáról esik szó. önkéntelenül oda gon­doljuk a fegyelmet is. Azt a fegyelmet, amely alatt nem­csak az emberi magatartás, hanem az anyagi eszközök­kel való gondos gazdálkodás is értendő. A gazdálkodás pedig mindig anyagi érde­keltséggel és felelősséggel jár együtt Régi tapasztalat, hogy például egy beruházás indí­tása és kivitelezése során a megbízó, a tervező, a beru­házó és a kivitelező mind­eddig abban volt érdekelt, hogy az épülő mii minél drá­gább legyen. Ehhez kötődött ugyanis az anyagi érdekelt­ség. ami természetesen oda­vezetett. hogy elhúzódtak a határidők, növekedtek a költ­ségek, egyszóval nem a programban előírt módon tör­tént a feladat végrehajtása. Nagyon helyesen, ma már mind löbb szó esik arról, hogy annál nagyobb legyen személy szerint is az anyagi juttatás, minél olcsóbban ké­szül el bármilyen munka, beruházás, stb. Ebben van ösztönzés, hiszen ily módon megváltozik a szemlélet és akiket illet, nem a bizonyít­ványok magyarázására for­dítják energiájukat, hanem azon törik a fejüket, hogy a jobb munkával, korszerűbb szervezéssel elért megtakarí­tást hogyan lehetne, hogyan kelt elosztani. Erre receptet adni nem lehel. De az. elv. hogy ahol minél többet ta­karítanak meg. ott annál nagyobb legyen a személy szerint járó anyagi • juttatás i„ Persze van az éremnek egy másik oldala is. Nevezetesen az, hogyha például egy be­ruházás kivitelezésénél csú­szik a határidő, ennek le­gyen kézzelfogható követ­kezménye is. Olyasféle „szankció”, hogy amilyen mértékű — pénzben kifejez­ve — a csúszás, ennek meg­felelő összeg befizetésére kö­telezzék a mulasztással illet­hető vállalatot. S ezt az ösz- szeget a fejlesztési alap ter­hére. vagy más lehetséges forrásból vegyék el. fgy bi­zonyára megszűnnék a ké­nyelmeskedés. az egészségte­len nyugalom, nagyobb len­ne az aktivitás, a helyes irá­nyú útkeresés. Mindebből pe­dig következik az, hogy az oly sokat idézett hatékonyság kellő színvonalra emelkedne. A hatékonyságra sok-sok példa idézhető Borsodból is. Hogy mást ne mondjunk, a lyukóbányai példa minden­képpen követendő, ahol egy év alatt 1 millió tonna sze­net termeltek, tonnánként 50 forinttal olcsóbban. Az így megtakarított összeg kereken 50 millió forint. Nemcsak földrajz... Bogácson a fehérnemű szö­vetkezet egyik szalagvezető­je először csak egy mellék- helyiséget, egy kamrát adott saját házában raktár céljá­ra a szövetkezetnek. Rövid idő múlva már az iroda is a ház üveges verandájára költözött. Hamarosan sor ke­rült egy lakószoba igénybe­vételére ’is. Végül azután a tulajdonosnak kellett új la­kás után nézni. Magyar Ernő, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője mesélte el ezt a kis történetet, akivel a megyé­ben működő termelőerők térbeli rendszerének alaku­lásáról, az ipartelepítésről, szaknyelven a településháló­zat kialakításáról, annak ta­pasztalatairól beszélgetünk. — Hogyan is kezdődött, miért volt szükség ezekre az ipartelepítésekre? — Az ipartelepítés egyike a legfontosabb társadalmi problémáknak, amelyekhez többek között elsőrendű po­litikai, szociális és gazdasá­gi érdekek fűződnek. — Sokunk számára emlé­kezetes az 1965-ben meg­kezdődöd szénbányászati ra­cionalizálás. Az akkor fel­szabaduló munkaerő foglal­koztatását meg kellett olda­ni. De emellett arra is gon­dolnunk kellett, hogy a vi­déken élő nőknek, lányok­nak, asszonyoknak lakóhe­lyükhöz közel teremtsünk munkaalkalmakat. — Ezekben a nagyobb darab kenyeret jele ntő kis­üzemekben elismerő szava­kat lehet hallani erről az akcióról, az ipartelepítésről. Mi volt és mi most ezzel kapcsolatban a tanács ál­láspontja? Város és lain — A megyei tanács a ko­rábbi időszakokban igen je­lentős anyagi támogatást biztosított a megyébe tele­pült ipari szövetkezetek szá­mára. A beindulás, a kezdet ennek ellenére ' nem volt- könnyű. Hát hogy is lelt volna az? — Az újonnan bevont dol­gozók túlnyomó része képe­sítéssel. képzettséggel nem rendelkezett. Termelési ta­pasztalataik sem voltak. Érthető hát, hogy például a Budapesti Fehérnemű Szö­vetkezet csernelyi üzemében először még így vélekedtek: — Nem tudjuk mi ezt a munkát elvégezni. Azonban rá egy évre, a népnyelv ál­tal „gatyaüzemnek” becé­zett termelőegység már ex­portra is gyártott. Hat. igen. valahol itt van elásva a kutya ... azaz a kis- és középüzemek jelen­tősége. Amíg a nagy textil-, illetve ruhaipari, gyárak és tizeinek viszolyognak a kis- szériájú termeléstől, a kis­üzemek gyorsan átallhatnak és át is állnak más és más, néhány darabos gyártásra is. A Habselyem 1700 fős kollektívájának csak 50 ezer darabos szériánál kezdődik a mennyiség. Ott, de még a Hegyalja Ruházati Szö­vetkezetben sem fogadják kitörő örömmel a kisebb so­rozatú megrendeléseket. A kis- és középüzemek azon­ban legyártják azokat, bár nekik is jobb lenne „csu­kott szemmel”, begyakorol­tán nagyobb mennyiséget gyártani. Az 1500—2000 darabos szériá.jú termelésnek, ha a minőség jó. már esélye van a lökés exportra is. A fenn­maradó termékek pedig a hazai választék bővítésére, szélesítésére is alkalmasak. — Mi teliét a soron levő teendő? — A meglevő üzemek kor­szerűsítése. megfelelő kon­centrálás még inkább elősegí­ti az általános társadalmi és a konkrét gazdasági célok — a tervszerű fejlődés, a gaz­dasági hatékonyság — meg­valósulását. E célkitűzések realizálását elősegítendő a könnyűipari miniszter, Bor­sod megye párt- és állami vezetőivel 1977 októberében megvitatta a további teen­dőkéi. E megbeszélést köve­tően az érdekelt szervek megvizsgálták a megyébe te­lepült szövetkezeti üzemek, telepek helyzetét, 'fejlesztési lehetőségeit. — A szerzett tapasztala­tok után egyetértettek ab­ban. hogy a budapesti szö­vetkezetek megyébe települt részlegeinek termelésére az exportkötelezettségek és a belkereskedelmi ellátás ér­dekében is szükség van. Ezért az V. ötéves terv so­rán a legszükségesebb fej­lesztéseket: a lelepek kon­centrációját, az anyagi lehe­tőségek függvényében el­végzik. — A megyei tanócs vb ipari osztálya az elmúlt év végén újból megvizsgálta a teiepek helyzetét. Mit álla­pított meg? — A Budapesti Fehérne­mű Szövetkezet 11 telephe- lyéböl kettőt ez év január elsejével megszüntetett. Cser- nelyen: a Borsodi Szénbá­nyák Vállalattól átvett épü­letben az átalakítási mun­kák elvégzésével, a korsze­rű gyártástechnológiának, valamint a szociális és egészségügyi követelmények­nek megfelelő üzemei alakí­tottak ki. Az eredeti üzem bővítése Hangonyban is befejeződött az elmúlt évben. Bogácson ú.j üzemépület építését kezd­ték meg 1978-ban. Átadása után lehetőség lesz a jelen­leg 3 üzemben folyó terme­lés összevonására. A köz­ponti telep kialakítása Bükk- ábrányban is befejezés előtt áll. Talán a Munka- és Védő- ruházati Ipari Szövetkezet Csokvaomány—Tólápán levő üzemének van a legjobb le­hetősége a további fejlődés­re. A már meglevő üzem is korszerűnek mondható. A későbbi bővítéshez. ■ fejlesz­téshez pedig még a tanácsi szervek segítségére is szá­míthatnak. (És talán szá­míthatnak lassa.i a Miskol­ci Postaigazgatóságra is ab­ban. hogy megkapják a már régóta várt telefont.) ★ Egy év alatt .jelentős vál­tozások történtek — mint látható — a Budapesti Fe­hérnemű Szövetkezet tele­peinél. Üzembővítést tervez a minőségi fehérnem ű készt - tő és a csecsemőruházati szövetkezet is. Van azonban olyan szövetkezet nem egy, ahol elakadt a korszerűsítés folyamata. Buciiért Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents