Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-16 / 12. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. január 16., kedd Kulturális körkép A képernyő előtt Filmszem, meg három játék Hároméves jubileumához érkezett a Filmszem című magazinműsor, a februári jelentkezés már a negyedik esztendő első száma lesz. A három év alatt sok érdekességet láttunk ennek keretében, s főleg azt, hogy ez a magazin adásról- adásra mindig változik szerkezeiében, felépítésében, úgy tűnik, alkotói önmagukkal elégedetlenek, új meg új formákat keresnek. A most látott adásban filmajánlás, forgatási riport, külföldi [ilmeseményről híradás sorakozott, meg egy vita. Az információs tevékenység' ebben a műsorban a leg- hullámzóbb, az eredetileg tervezett értékpropaganda-jelleg nehezen alakul ki, az ajánlandó művek kiválogatása, a bemutatás milyensége minden hónapban, minden műnél külön megoldást kíván. A most hallott vita annál érdekesebb volt: a filmkritikusok hagyományos éves díját odaítélő kritikusi tanácskozást és döntést megelőzve, három ismert kritikus és egy filmtudományi szakember tekintett vissza az ll)78-as magyar filmtermésre. A látott, illetve hallott beszélgetés minden bizonnyal egy hosszabb gondolatcserének csak kiragadott, illetve összevágott része volt, annyi azonban kitűnt belőle, hogy mesze nem egységes a. kritikusi állásfoglalás az elmúlt év hazai termésének megítélésében, s e/, az egységhiány nemcsak egyes konkrét müvek esetében áll fenn. Megmutatta ez a kis vita azt is, hogy mennyire felelős dolog, mennyire sokoldalú megközelítést kíván a még napjainkban is tízmilliók élvezetes szórakozását jelentő hazai filmtermés megítélése, annak a külföldről hozzánk jutó, sokszoros válogatáson átesett művekkel való összevetése. A kritikusok egyébként január 24-én döntenek díjaik odaítéléséről. Három tévéjáték, illetve tévéfilm pergett e héten a hazai termésből, három egymástól messze eltérő jellegű mű. Időrendben a Páskándi Géza színművéből, illetve annak alapján készült — Fehér György rendezte — Rejtekhely került a néző elé. A francia forradalom idején játszódó rövid, tömör, roppant feszes dráma azt a mozzanatsort idézte meg, amikor a polgári forradalom vezetői közölt egyre inkább úrrá lett a bizalmatlanság, amikor elöbújlak emberi gyengéik, bizonyos mértékig visszaélések jelentkeztek, s amikor a demagógia, a csőcselék hangja kezdett felerősödni. Csőcseléknek maguk a polgári forradalom vezetői minősítették a felkelő népet, amikor a forradalom már túlhaladta az ő elképzeléseiket, vagy az ő kényelmüket, kiváltságaikat fenyegette. A záróképben a polgári vezetők egy rácsos ablak mögül nézik a feltartóztathatatlan forradalmi folyamatot, s ez a rácsrnögöttiség jelkép, jóslat. Kitűnő szerepeket sorakoztatott fel a szerző, s azok szinte kivétel nélkül nagyszerű megvalósítóra találtak a színészekben; világos volt a rendezői értelmezés, töretlen a játék logikája, de a játék „áthallásai” nagyon-nagyon elgondolkoztatnak, nem kevéssé nyugtalanítanak, a látottak újra, meg újra felidézésére indítanak. Messze alkotóinak rangján, a velük szembeni — korábbi elvárásokra alapozott — elváráson alul sikerüli mű a Periférián című tévéfilm. A sajnálatos tragédiába fúló bűncselekmény — fegyveres taxirablás — előzményeként feltárt kép a nagyvárosban élő, de a társadalom perifériáján vegetáló, otthontalan fiatalok, rossz szállásokon ■ élő vidéki fiúk és leányok, többségben segédmunkások céltalan, üres, teljesen kilátástalan életéről sok-sok önismétlő mozzanata ellenére sem motiválta kellően a sértett lelkű fiú tettét, nevezetesen azt, hogy fegyveres bűncselekménnyel mutassa meg kivagyiságát. Itt már krimibe váltott át a film, de roppant erőltetettem Pedig e városban élő, de városban mégis idegen, otthontalan fiatalok élete megérné a fokozott figyelmet és a gondosabb művészi ábrázolást. Két estére, szombatra és vasárnapra kaptunk kis izgalmat a Szegény Dániel című bűnügyi komédiától. Bátran mehetett volna egy részben is a száz perc, az egynapi várakozás — úgy tűnik — az izgalom fokozását szolgálta csupán. A korábban a Vígszínházban bemutatott komédia — írója Robert Thomas — Várkonyi Zoltán tévére rendezésében is alapvetően színpadi játék maradt, de remek szórakozást nyújtott, kellemessé tette a két esti órát. Zeneszóval záródott a hét. Ez a címe egy új sorozatnak, vagy pontosabban: Zene — szóval, azaz zenei témák bemutatása szóval és természetesen zenével. Fiatal műsorvezetők bemutatkozása ez A Tv Zenei Klubja sorozatában, a karmesterversenyhez hasonló vetélkedő-jelleggel. Az első adás felkeltette érdeklődésünket. Várjuk a folytatást. Benedek Miklós „Fagyöngyök”-akció Most futott be — újabb hírekkel és á fedélzetén Maróti Gáborral — a targonca. Az előtérben Varga Gyula és Csapó János. (Laczó József felv.) Négykerekű szereplő Színészek villamos targoncán Munkaközösség ajakult a MAFILM Hunnia Játékfilm Stúdió és a Balázs Béla Stúdió munkatársai körében a Fagyöngyök című, 1978. szeptemberében bemutatott magyar film sajátos rendszerű forgalmazásának megszervezésére, egy — hihetőleg — az egész ország mozihálózatát érintő akció lebonyolítására. A munkaközösség tagjait az a cél vezérli, hogy a jelenlegi moziforgalmazási mechanizmus mellett méltánytalanul hamar feledésbe merülő, de értékesebbnek tartott magyar filmek és a néző kapcsolatát megjavítsák. — A hetvenes évek moziválságának igazi vesztese a magyar filmművészet —. írják körlevelükben, majd a Fagyöngyök című filmet említik példaként arra. mennyire az értékes alkotás a vesztes a magyar közönség és a magyar film közötti kapcsolat fellazulásában. A sajátos forgalmazási akció keretében Budapesten két, vidéken •O’olc információs vetítésit rendeznek, amelyen a Fagyöngyök mellett bemutatják a rendező. Ember Judit Tantörténet című — 1977-ben a miskolci filmfesztiválon díjat nyert — hosszú dokumentumfilmjét is, majd vitát rendeznek e két alkotásról. Ez információs vetítések részvevőiből szeretnék kialakítani azokat az aktíva-csoportokat, amelyek hasonló ankétjellegű vetítéseket szerveznének a továbbiakban avégett, hogy ez a két film ne egyszerűen vetítés maradjon. hanem termékeny vita, sokféle eszmecsere alapjául szolgálhasson szerte az országban. A Miskolchoz legközelebbi információs vetítések január 18-án Debrecenben, 19-én Egerben lesznek, ezt követően alakul majd ki a borsodi program is. Részletesebb tájékoztatást az érdeklődőknek a MAFILM—Hunnia Stúdió „Fagyöngyök”-akció (Budapest, 1441. PC.: 89., telefon: 883-187) ad. A színen átrobog egy villamos tagonca, s a vezetője — csak úgy menet közben — odakiált valamit Fakó Menyhértnek, a darab főhősének. Hatásos kis etűd. Az időtartama csak másodpercekben mérhető, de jó néhány órás munka áll mögötte. Mikor Nyilassy Judit, a darab rendezője elolvasta Juhász István Máz című komédiájának szövegkönyvét, s látta, hogy "abban főszerepet szán az író egy targoncának is, bizony gondolkodóba esett. Mert a targonca dramaturgiai funkciója nyilvánvaló, de hogyan sikerül technikailag beilleszteni az előadás szerkezetébe? A színpadon megszoktuk már a lovakat, kutyákat, ső<t — ha kell — egy-egy automobilt is „beforgatnak”. Láttunk már kerékpárral, sőt motorbiciklive! közlekedő szereplőket. Sőt Jupiter égi liftjét is (Aphitryon) felépítették már a miskolci színpadon — de működő villamos targonca — azt hiszem a hazai színháztörténetben először — csak most kapott szerepet. > Talán ki is kellene hagyni? — merült fel a gondolat. Nem, erről szó sem lehet, hiszen a targonca — aé írói szándék .szerint — szervesen illeszkedik a cselekménybe. A targoncás át- meg átgurulva a színen fontos üzeneteket (hangulatjelentéseket) . hoz, sőt maga a főhős is — eredeti szakmájának örömeitől megfosztva — targoncára kényszerül. Persze, élő szereplőkkel is el lehet játszatni a targoncát, mert például lovakat, róka fiúkat, sőt, uram bocsa’ szamarakat is kitűnően tudnak színészek megszemélyesíteni. Csakhogy a darab stílusa ezt nem engedi. Ha valódi a daru, a rengeteg festékes doboz, a keverőkád és a gumicső, akkor valódinak kell lennie a targoncának is. Lássuk hát a" medvét! — azaz a targoncát. A rendező — teljes műszaki segédletével — kiment a DIGÉP-be, hogy válasszon egy négykerekű szereplőt. Meg is tetszett ott neki egy remek sárga (tehát az előadás színvilágába jól illeszkedő) járgány. Csak túlságosan nagynak tűnt. — Kisebb nincs? — Ez a legkisebb. — Hát akkor nézzük meg, hogyan aránylik a tér többi tárgyához. Színpadra a targoncával ! S csodák csodája, a halk hangú, puhán guruló járművet, mintha erre a térre tervezték volna. A targonca az első pillanatban otthon érezte magát a festett és festékes világban. Nagy biztonsággal — és a jobb megfigyelők szerint — némi büszkeséggel futott a Máz és Kence Üzem kanyargós útjain. Ami nem is csoda, hiszen eredeti vezetője — egy gyakorlott szakember — kormányozta. De hát hogyan fognak a színészek boldogulni a járművel ? Másnap reggel a társulat tagjai ezt olvashatták a táblán: targonca-próba. Az időpont — ahogyan ez szokás — precízen megjelölve, s a két színész neve is feltüntetve: Maróti Gábor, Varga Gyula. A próbák természetesen nem a színpadon kezdődtek, (balesetvédelmi okok miatt sem kezdődhettek ott), hanem az udvaron. Néző azonban (drukkerek és ellendrukkerek) itt is volt. De ne részletezzük. A két színész legyőzte lámpa-, illetve targoncalázát. Varga Gyula vizsgázott le először (mert bizottság előtt kellett hivatalos vizsgát tenniük), néhány nap múlva aztán Maróti Gábor is. 8 A kereskedő egés’zen az utcáig kísérte vendégeit. Az elegáns Rolls Royce sofőrje szolgálatkészen nyitotta ki az ajtót. A két úr beült a kocsiba. Menuhin rövid parancsot vetett oda a sofőrnek: — A Carlton szállodába! A kocsi majdnem hangtalanul indult el. A kis papíráru üzlet tulajdonosa még egy pillanatig a járdán állt. Zsebében érezte a három ezerfontos bankjegy zörgését, és biztos volt abban, hogy még tizenkét hasonlót kap. Így hát nagyon vidám hangulatban tért vissza az üzletébe. Néhány óráig semmi rendkívüli nem történt. Az üzletben nem volt nagy a forgalom. Más ügyfelei sem voltak aznap Tomlinson úrnak. Csak úgy öt óra körül jött a sötétkék kezes! ábasba öltözött ismerős' munkásunk. Udvariasan üdvözölte a tulajdonost. és mosolyogva tette le a pultra a három Schillinge! és azt mondta: — Tessék a tartozásom. Mégegyszer köszönöm, és kérem a hegedűmet. Hol van? Nem látom ott, ahová tegnap tette. — A másik szobába tettem — magyarázta a kereskedő. — Fáradjon velem. A bejárati ajtót ismét becsukta és újra kiakasztotta a „Zárva” feliratú táblát. EkVégre megszabadultak a zsúrkocsitól. Mert vizsgáig úgy folytak a próbák, hogy a színészek egy zsúrkocsit húztak maguk után targoncaként. ami persze sok derűre adott okot. ★ Pénteken premier, tehát már a főpróbáknál tartanak. Mostanra mindenkinek vérévé kellett, hogy váljék a szerep. Mi tagadás egy-egy kar nyár még a kelleténél élesebbre sikerül a targoncával — ilyenkor csörögnek, zörögnek az üres íestékesdobozok — de fog ez menni. — Reméljük fog, mert, ha a Sárga megmakacsolja magát, akkor bizony leáll az előadás — mondják a színészek. Az akkumulátorokat mindenesetre szorgosan töltik a műszakiak, s elektromosság vibrál az élő szereplőkben is. Mert enélkül nem lehet jó színházat csinálni. (gyarmati) kor a kereskedő a másik szobában az íróasztal melletti székre mutatott, ö maga kinyitotta a nehéz páncélszekrény ajtaját, kivette a hegedűt, az asztalra tette. Leült a másik székre, s azt javasolta: — Mit szólna ön. ha azt mondanám, hogy szeretném megvenni a hegedűjét?! A munkás elmosolyodott: — Nincs szándékomban eladni. Magam is szeretek játszani ős a lányomnak is nagy zenei tehetsége van. Taníttatni akarom, hogy többre vigye, mint én. Ez régi hegedű. Az én családom tulajdona legalább százötven esztendeje és mindig jó szolgálaté* tett valakinek. Játszott rajta a nagyapám, az apám és én. Játsszon majd rajta a lányom is. Azt hiszem, sokat ér. — Nem akarom becsapni. Valóban régi is, jó is a heAZ ÍRÓSZÖVETSÉG PROGRAMJA Az idén tovább bővülnek az írószövetség nemzetközi kapcsolatai, különösen a szocialista országok társszervezeteivel válik hatékonyabbá az együttműködés. A nemzetközi kapcsolatokban kiemelt hely illeti meg a Szovjetunió írószövetségével való együttműködést. Budapesten fog tanácskozni a szocialista országok irodalmi folyóiratainak vezetősége. Megvitatják a realizmus, a népiség, a pártosság szerepét mai irodalmunkban. Ezt az alkalmat is felhasználják arra. hogy érdeklődést ébresz- szenek határainkon tű! is a Móricz-centenárium eseményei iránt. EGYMILLIÓ KÉZIRAT Több mint egymillió kéziratot őriz a Puskin-ház néven emlegetett Leningrádi Irodalmi Múzeum. A Kis- Névával párhuzamosan emelkedő klasszicista épületet 1930-ban a nagy költő három és fél ezres kötetű könyvtárára és kézirataira alapozva rendezte be orosz irodalmi intézetnek és múzeumnak a Szovjet Tudományos Akadémia. HARMINCEZER MŰSORÓRA Az idén több mint harmincezer műsoróra sugárzását tervezi a Magyar Rádió. Az elmúlt negyedév kedvező tapasztalatai nyomán tovább folytatják az új műsorstruktúra alakítását. Az országos főadó szerepéi a Kossuth adó tölti be, a Petőfi információs, szórakoztató programokat sugároz, a 3. műsor az úgynevezett intellektuális és oktató adások elsődleges gazdája, ilt hangzik el az Iskolarádió is, SZÓLÓTÁNCFESZTIVÁL Két napon át, szombaton és vasárnap szólt a nóta, dobbantak a csizmák a békéscsabai úttöröház színpadán, a negyedik alkalommal megrendezett országos szólótánc-fesztiválon. Az örökös aranysarkantyús táncos címet kiérdemelte Szögi Csaba, az ÉDOSZ szegedi táncegyüttesének tagja. gedű. Becsületes ember vagyok és adok érte... — itt Tomlinson úr egy pillanatra töprengett —. adok önnek érte háromezer fontot. — Háromezret? — csodálkozott a munkás. Eközben Tomlinson kinyitotta a régi. kopott tárcáját és előkotorta belőle a három eze ’ontost. A munkás hitetlenkedve nézett rá. Látszott. hogy először látott papírbankóban ilyen nagy ösz- szeget. — Fogja a pénzt, barátom — biztatta a kereskedő —. * adjon hálát istennek, hogy hozzám jött rajztömböt vásárolni a hegedűvel a hóna alatt és hiánvzott a három schilling je. A hegedű tulajdonosa már kinyújtotta a kezét a pénzért, de hirtelen visszahúzta. — Ismerem magukat, kereskedőket — mondta. — Ha ön háromezret akar nekem Jerzy Edigey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY
