Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-16 / 12. szám

Csépányból - Ózd í

/--- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

1979. január T6., kedd

Az ÖK—8-as uszály új motort kap. Szilvássy József, Knapp Ferenc és Zsiga Albert a motor beállííását végzi, a „szabadtéri” műhelyben (képünkön balra). A rakodást gépek segítik a nagy kavicshegyek tövében, ahol százával fordulnak meg a teherkocsik naponta (képünkön jobbra).

Vastag hó fedi az István- tó jegét, a hóban lábnyomok vezetnek a két part között. Pedig néhol vizes, olvadás-gyanús foltok jelzik a melegen tűző déli nap erejét.

Jég és fagy fogja törül a Gólem-tó kikötőjében telelő kotrót, az uszályokat, csupán méternyi széles sávban csillog fel a víz zöldes tükre. Sűrített levegővel mozgatják a makacsul hártyásodó vizet az uszályok melleit, nehogy a jégpáncél összeroppantsa a hajók testét. Alattunk tizenöt méter mélységű a tó, az uszályokat deszkapadlók, desz- kalépcsök kötik egymáshoz, mint keskeny átjárók. A kotrók, az uszályok fedélzete korántsem csendes, itt végzik a téli nagyjavítást, az egyiken éppen motort cserélnek.

— Télen mi dolgozunk, nyáron a gépek — magyarázza Szilvássi József hajóI tél világa a tavak»

vezető, miután a motor a helyére került. Társa, Zsiga Albert hozzáteszi:

— Ha jó a felkészülés, egész évben nincs semmi bajunk a gépekkel. Ezért vannak itt a javításnál azok is. akik nyáron vezetik, kezelik ezeket a berendezéseket.

Az ÖK—i5-as uszályon olvadt hó keveredik a kifolyt olajjal, itt a fagy nem tud győzni még órákra sem.

A parti szabadtéri tárolókhoz teherkocsikaraván sorakozik fel a leninvárosi útról.

— Egy hete még mi kerestük az épitövállalato- kat. a megrendelőket, vigyék a kavicsot, tároltunk télire is. többe.t mint bármikor az előző években —

mondja Rozsnyói Tibor gazdasági üzemvezető-helyettes. Most naponta több ezer köbméterért jönnek, reggeltől estig rakodnak a depóknál.

A prizma alakú kavicshegy másik végében ritmikus pontossággal csattan a víztükörbe a parti kotró markolója. Az összezárt öntöttvas állkapcsok közül ömlik. csorog alá a víz, a Danton telik, hízik a csillogó kavicshalom.

— Mínusz négy fokig könnyű a rakodás, a fagyás sem okoz sok gondot — így Rozsnyói Tibor —. Tavaly viszont, amikor nulla fokon rakodtak két vasúti kocsiba. néhány óra alatt mínusz tizenhat fokra süly- lyedt a hideg. A kocsik akkor érkeztek meg Nyíregyházára. A tiz-hú: ezer forintot érő kavicsmennyiséget csak százezer forintos többletmunkával tudta egy speciális brigád kiszabadítani a vagonból. Pedig „száraz” kavicsot rakodunk télen. vagyis régebbi kitermelésűt. de sokévi tapasztalatból tudjuk, hogy teljesen kiszáradt, „fagymentes” kavics nincs.

A hó és a jég világában, a jégpáncéllá dermedt tavakon nem állt' meg az élet. Naponta mind több vállalat szállít a tavaszi munkakezdéshez kavicsot, javítják a nyéki ..flottilla” uszályait. úszókotróit, szállító- szalaoíait. A tél hatalma csak látszat, és csupán átmeneti a nyéki tavakon.

Szöveg: Nagy József Kép: Szabados György

Uj lakótelepeken

Mindennap idegenek között

Hódoscsépány január elsejétől egyesült egy dinamikusan fejlődő ipari várossal, Ozddal. Az egyesülés több éve érlelődő folyamatát a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 20/1978. sz. határozata zárta le azzal, hogy Űzd várossal határos Hódos- csépányt — Center. Uraj— Susa. Szentsimon községekkel — a városhoz csatolja.

A község helytörténeti gyűjteményéből tudjuk, hogy a település története még az Árpád-kortól is régebbi időkre nyúlik vissza, rendkívül gazdag és feltáratlan. Neve először 1323-ban szerepelt eg” középkori okmányban, amikor is a Balassiknál rokon Csákányi Péter fiának osztozkodásakor Donch kapta. Ebben az okmányban a helység neve Chepan néven szerepel. Csépány neve az Árpád-korban használatos „Osé- pány” személynévből származik. Ez az István (latinul Stephanus) név délszláv alakjának magyaros vállozata.

A magyarságnak az ősi helynévadási módja még a nomád időkből maradt, fenn. Akkor ugj'anis, ha valakit kerestek, a személy volt a fontos, nem a folyton változó hely. így volt ez egykoron, a helyi urbanizálódási terület epicentrumában Öz- don is. ahol a népvándorlás előtt keletről ide-ide portyá- zott uz népcsoport szálláshelye az „Űzd” nevet kapta és amely a nyelvjárással előbb Oázd-ra. később Özdra változott. Ilyen jellegű helynevek még a magyarság letelepülése után is keletkeztek, és amikor később hazánk helységneveit lajstromba vették, Csépány a területén tő- lyó Hódos-patak nevével bővült.

Ez a Hódoscsépány már a törökdúlás előtt virágzó, kis település lehetett, ahol az 1549. évi adólajstrom szerint 4 nemesi porta és 6 zsellérház létezett, és ahol az állandó háborúk, valamint a vele járó járványok miatt a kollektív életösztön családonként 8—10 gyermekkel védekezett. Lakosainak száma ekkor 80—100 főt tett ki.

A török megszállás pótolhatatlan veszteségeket okozott. lélekszámban és anyagiakban egyaránt. 1641 őszén, amikor Borsod vármegyében a szolgabírák útján minden egyes járásban vizsgálatot tartottak, a csépányiak ekképpen vallottak a török viselkedéséről : „A csépányiak tizedet adnak, az szolgáltatásazonnal adni. akkor a hegedű legalább tízet ér. Adjon kilenc ilyen bankjegyet és megkapja a hangszert.

— Kilencezret egy darab fáért, és méghozzá belül üres is? Megőrült?

— Ha nem, hát nem. Viszontlátásra — a munkás felállt és a hegedűért nyúlt.

— Üljön már le — Tomlinson majdnem erővel kényszerítette vendégét, hogy leüljön. — Az okos emberek mindig szót értenek egymással. Minek ez a nagy sietség? Adok ötezret.

— Nem. Kilenc alatt nem adom.

— De makacs ember. El tudja képzelni, mennyi az a kilencezer? Mennyi ideig kell dolgozni, hogy annyit keressen? Én készpénzben adok hatezret a hegedűért, amiből sem önnek, sem az ön nagyapjának semmi haszna nem volt.

— Kilencért adom el — ismételte makacsul a munkás.

— Miért vette a fejébe ezt a kilencezret? Miért éppen kilenc és nem hét? Hiszen ez a hegedű még hetet sem ér. Meg akarom venni, mert nagyon tetszik nekem.

— Vagy ad érte kilencet, vagy nincs miről beszélgetnünk. Kilencezret kell, hogy kapjak érte. Ott. ahol a sógorom lakik, van egy asztalosműhely egy kis házzal, kerttel eladó. A tulajdonos nyolcezret akar érte. Tegnap mondta éppen a sógorom, hogy találtak is rá vevőt, de

nak semmi rendi nincsen. Kevesen vagyunk, szénát, tát. szántást, mindenkor erőnk felett míveltet velünk a török”. A pusztulás végül is olyan nagy lett, hogy mire hazánk a lö”ök iga alól felszabadult, körülbelül u lelket találtak a megmaradt otthonokban.

A település nehezen heverte ki a veszteségei, de lakosainak száma a XVIII. század kezdetére már megközelítette az 500-at. amikor is a járási szolgabírói hivatal itt kapott helyet. Az ózdi gyár létrehozása feszítette a feudalista kötöttségekét és amikor a gyár működéséhez szükséges barnaszén kibá- nyászásához a Somsály- völgyben elterülő birtokokat bányaművelés céljából sorra megvásárolták, megindult a szabad munkaerők oolarizá- ciója az ipar felé. Ez a folyamat fokozatosan átalakította a település népességi összetételét; gyarapodott a bánya- és ipari munkások száma, és kialakult a kétlaki foglalkozásúak rétege.

Később az önálló jegyző- séggel rendelkező közs“° fejlődése meggyorsult a szomszédos településekéhez képest.

Fejlődésének igazi lehetőségét azonban a felszabadulás hozta el. 1944 karácsonyán. Lakosai követték a kommunista párt járási szinten elindított kezdeményezéseit. Villamosítási szövetkezetét hoztak létre és társadalmi összefogással 1947 tavaszán kigyúlt a villany. A proletárdiktatúra kivívását követő években itt is létrejött a tanácshatalom helyi szerve, s a lakosság 45 tagú tanácsot választott, amelyet 9 •tagú végrehajtó bizottság irányított. A néphatalom és a közigazgatás új szervezetében zömmel ipari munkások tevékenykedtek és Irányításukkal utat, járdát építettek. És új orvosi rendelőt, amelyben 1962-ben megkezdődött a rendelés. A kiosztott házhelyeken új települések jöttek létre és több száz család költözött új lakásba. A szolgáltatás megjavítására oerembol- tot építettek. Somsály. a bánya megszüntetését követően közigazgatásilag is a községhez került, és a lakosok száma meghaladta a 4000-et.

Napiatokban Hódoscsépány már Özdhoz tartozik. A település azonban megőrzi névadójának emlékét, mert főutcája a Csépány nevet kapta.

Németh Gyula

nem tudnak megegyezni. A vevő ötéves részletre kéri. a tulajdonos hároméves részletre akarja adni. Ha kapok kilencet, azonnal megveszem készpénzért.

— Hiszen ön mondta, hogy az eladó nyolcezret kér és nem kilencet.

— Igen. de nekem is kell ezer. A javításra, berendezésre.

— Nevetséges. Ha az eladó háromévi részletre is adja, akkor minek kell azonnal kifizetni az egészet. Vagy olcsóbban kell tőle készpénzért megvenni. Ezret könnyen lealkudhat.

— És ha nem adja olcsóbban?

— Én is kockáztatok. Veszek egy hegedűt, tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért, és óriási összeget fizetek' érte. De nyolcnál többet nem adok. Gondolja meg. Nyolcezer! Hegedű helyett lesz önnek háza, kertje és saját műhelye.

A munkás egy pillanatig töprengett:

— Legyen az öné a hegedű, és hozzon önnek szerencsét. De készpénzben azonnal. Semmiféle csekket. váltót nem fogadok el. Innen egyenesen megyek Putney-be a sógorhoz, még haza. a Step- herd Markelre se megyek. De ha a házat mór eladták volna, ezt soha nem bocsátom meg magamnak.

— Miért adták volna el ? — Tomlinson ismét kinyitotta a páncélszekrényét és szedte ki belőle a bankjeChicógo életét teljesen megbénította az elmúlt másfél napban a városra zúdult több mint félméteres hó. A világ egyig legnagyobb forgalmú repülőterét bezárták, az utak teljesén használhatatlanok és a vasúti közlekedés is szünetel. Az amerikai közép-nyugat más nagyvárosaiban, íg)’ lovában, lllinoisban és Indiánéban is hasonlók az állapotok.

gyeket. Látszott, hogy ő sem szereti a csekket, váltót. — Gondolja, hogy olyan könnyű ma eladni Putney-ben egy házat, asztalosmühelyt? Hogy olyan sok embernek van ma annyi pénze? Még ha el is adták, ennyi ’ pénzért még jobbat vehet. Minden újság tele van hirdetéssel. Tessék, itt van három darab ezres, és a többi kisebb címletekben.

A munkás minden sietség nélkül megszámolta a pénzt. Minden bankjegyét megnézett. hogy nem hamis-e. Néhányszor eltévesztette és újra kezdte a számolást. Végül azt mondta:

i— Egyezik. Rendben van.

Felállt és elbúcsúzott a kereskedőtől. Kifelé menet még biztosította, hogy bár a távoli Putney-ben szándékozik majd lakni, hu valamilyen papírárura lesz szüksége, mindig Tomlinson úrhoz jön vásárolni. *■

A kereskedő, amikor este bezárta az üzletét, roppant jó hangulatban volt. Nem mindenkinek, és nem mindennap sikerül hétezer fontot keresni" Tomlinson úr, amikor hazaért, fütyörészett is, ami még sohasem történt meg vele. Elhatározta, hogy elmegy Menuhin koncertjére, hogy meghallgassa annak az embernek a játékát, aki tizenötezer fontot ad a hegedűért.

(Foli/taljuk)

Üj lakótelepek, új lakók. Ma már a nagyvárosokban, sőt vidéken is egyre több emeletes betontömb nyúlik a magasba. Száz meg száz, ezer meg ezer ember, család otthona kerül egymáshoz közel, zsúfolódik össze minimális területen. Mégis, az emberek nap mint nap, évek múltán is idegenként haladnak cl egymás mellett az utcákon, a lakótelepeken. Alig. vagy egyáltalán nem ismerik egymást. Hiába az igyekezet, a kezdeményezés, nem élnek, nem élünk vele. Pedig ismerkedésre bőven adódik alkalmunk.

Nézzük csak a legegyszerűbbet. a, lakógyűlést. Funkciói közé tartozik — többek között —. hogy az egymás szomszédságában levő lép- csőházak. bérházak lakói megbeszéljék közös és egyéni problémáikat, a fenntartással, a lakással, karbantartással kapcsolatban felmerülő gondjaikat, tennivalóikat. Ezek a találkozók arra is jó alkalmat adnak, hogy megismerjük egymást. De kik járnak el lakógyűlésre?. .. Nagyon kevesen. Ügy kezeljük ezt is, mint valami fölösleges értekezletet. megbeszélést, amelyről jobb távolmaradni.

Van másik példa is. Lépcsőházak alján, a levelesládák mellett gyakran olvasható felirat, amely felhívja a lakók figyelmét a közös sportolás, esetleg társadalmi munka lehetőségére. Ezek

azonban épp oly kevéssé nevezhetők sikeresnek, mint az előzőleg említett lakógyűlések. Pedig fő céljuk az otthonok környezetének szépítése, parkok ápolása, gyermekeink örömét szolgáló játszóterek karbantartása és az egészséges testmozgás lehetőségének biztosítása.

Találkozhatunk aztán viszonylag eredményesnek bizonyult kezdeményezésekkel is. Ilyen, az „ismerjük meg szomszédainkat” elnevezésű mozgalom. E találkozókat elsőként — Miskolcon — a diósgyőri városközpontban szervezték, s tartották meg. Az érdeklődők műsoros isz- szejövetelen vesznek reszt, zene mellett beszélgetne!; el egymással. Reméljük, a jövőben egyre több ismerkedő találkozókat szerveznek meg más lakótelepeken is, hiszen az eredmények jelen esetben biztatóak. Persze, a siker a lakóktól, az igénytől is függ, no meg a sokakat érdeklő programoktól.

Akadnak szomszédok megismerésére egyéni kezdeményezések is. Gyakori látvány, különösen jó időben, hogy gyermekkocsit toló, vagy kisgyermekeket sétáltató anyukák játszótereken, a házak előtti parkokban összejönnek, beszélgetnek. Közös témájuk — ha más nem — az aprócska gyermek körüli gond. Többszöri találkozás után meglátogatják egymást, otthonukban új barátságot. kapcsolatot keresve. Jó és hasznos az effajta ismeretség.

A jószomszédi viszony kialakítását azonban gyakran elronthatjuk egy kellemetlen megnyilvánulással, egy meggondolatlanul megírt levéllel. S hiába lakunk

hosszú évekig pár méternyi, re Egymástól, a bosszúságot, kellemetlenséget feledtetni nem lehet. Nézzünk erre egy példát: a fiatal házaspár több mint egy éve költözött új lakásába. Csendesen, gyermekük még nincs. Barátaik viszont igen. A társaság néha összejön. Beszélgetnek, magnóznak, táncolnak. Megesik, hogy éjfélig is együtt vannak. Nem rendszeres, eseti dologról van szó. Egy ilyen találkozó másnapján a fiatal pár a következő szövegű tevelet találta postaládájában: „Személyének tiszteletben tartása mellett, a más vonalon előidézett szomszédi viszonyra való tekintettel, a konvencionális kölcsönös üdvözlést mellőzni óhajtjuk, annál is inkább, mert a társadalmi illemszabályok adott esetben ütközhetnek.” Teljes név és cím. Nos, a levél önmagáért beszél, fölösleges hozzátenni, magyarázni.

Természetesen akadnak olyan lakók is. akik az együttélés legelemibb szabályaira is fittyet hányva, élik a maguk zajos, másoknak nehezen elviselhető mindennapjaikat, de annak is megvan a maga elintézési módja. Semmi esetre sem az ilyen stílusú levelezés, amelyen csak mosolyogni lehet.

Igaz, a lakótelepeken élők elszigeteltsége sajnos, ma már szinte természetes, azért a közeledésnek, ismerkedésnek. barátkozásnak mégiscsak megvannak — ha ne- talántán van igényünk erre — a maga apró. talán jelentéktelennek tűnő útjai, módjai.

Monos Márta