Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-12 / 9. szám

1979. január 12., pentek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Jogok és kötelességek zelését. Bál* lakosság i Molnár Béla művezető: „Változatos a munkám, minden részsiker örömül szolgál, ezért is szeretem." Fotó: Laczó József Hétfőtől: gyöngykovaföld Erdöbényéről Á huszonévesek üzeme C mberi tulajdonság, ‘— hogy szívesen élünk a jogok gyakorlásának le­hetőségével. Ám, ha köte­lezettségeinkről esik szó, kissé megrettenünk, hajla­mosak vagyunk mellékesen kezelni vagy éppenséggel teljesen megfeledkezünk róluk. Pedig nem lenne szabad háttérbe szorítani, hiszen a jogok és köteles­ségek szerves egységet al­kotnak, életünk, munkánk alappillérei. Sok konflik­tus származóit már abból, amikor az egyiket túlsá­gosan a másik fölé helyez­tük. Ezúttal a kötelezettségek teljesítését vettük nagyító alá. Mindenki előtt ismert, hogyha valaki lakást bé­rel, azért rendszeres idő­közönként lakbért, s a la­káshasználattal kapcsolatos egyéb díjat köteles az ál­lam számlájára befizetni. Mondhatná valaki, ez ma­gától értetődő, még a gye­rek is tudja, minek erről cikkezni. Ezzel egyet is le­het érteni. Csakhogy egyes emberek, amikor az emlí­tett kötelezettség teljesíté­sére kerülne sor', igyekez­nek nem tudni róla. Az ember nem is hinné, hány lakástulajdonos, illetve fő­bérlő szegi meg a tör­vényt azáltal, hogy nem fizeti be a részére megál­lapított lakbért, fűtési dí­jat­Elgondolkodtató, hogy ezek a személyek nem el­sősorban a kisfizetésű vagy sokgyermekes családok kö­zül kerülnek ki. Persze akad közöttük, aki elher­dálja a jövedelmét, így már nem jut belőle ilyen célra. A legtöbbjüknek azonban volna myjől ren­dezni a „számlát”. De lássuk a tényeket. Ezúttal Kazincbarcikán és Leninvárosban érdeklőd­tünk, hogy a lakók meny­nyire érzik kötelességük­nek a lakbér pontos befi­Csütörtök volt. május ne­gyediké. A harangokat ugyan nem verték félre, embert nem veszélyeztetett az ár, amit a Bódva a hegyek­ből hozott. A szürke víz itt- ott kicsapott a mederből, hi­szen gát nem állta útját, s a völgyben szép lassan elte­rült. Ezen a napon egy em­ber dühösen kifakadt: az ör­dög verje meg azt a vidéket, ahol az egész gazdálkodást a víz sza' "’"ózza. Gát helyett. Oly békésen csörgedez most a jéggel szegélyezett Bódva, mint egy álmos, bé­kés patak. Nehéz elhinni, hogy órák alatt akkora kárt tud okozni, hogy egy gazda­ság is belerendül. Pedig a tények a következők: a bód- vaszilasi Bódvavölgye Terme­lőszövetkezetben 10 millió forintos árbevétel-kiesést je­lentett az ár- és belvíz. A szántóterület 64 százalékán alig termett valami. Az ilyen alacsony hozamok; a kukori­ca 13 mázsás, a napraforgó 4 mázsás, vagy a búza 23 mázsás hektáronkénti termé­se aláásta a jövedelmezősé­get. Mégpedig alaposan. Szmoják János, a szövetke­zet. elnöke: — A termelési költségek megkétszereződtek, hiszen alighogy levonult az ár, megint nekifogtunk vetni, műtrá- gyázni, vegyszerezni. Viszont a hozamok annyira gyengék lettek, hogy arról jobb nem beszélni. A biztosító ugyan fizetett, de kiszámoltuk, hogy ágazat 4 millió forint vesz­döntő többsége időről idő- J re eleget tesz állampoigá- i ri kötelezettségének. bi- ] zony szép számmal akad- i nak olyanok is. akik fity- 1 tyet hánynak a szabályok- ] ra. Leninvárosban, a vá- i rosgazdálkodási vállalat | kimutatása szerint 1078. i november 30-án közel fél- J millió forint hátralékot i tartottak nyilván. Me- • gyénk másik fiatat váró- , sában, Kazincbarcikán a i bérlők adóssága ennek [ csaknem kétszerese, kőéül- i belül egymillió forintra te- j he'tő. Leninvárosban van ; olyan személy, aki 56 hó- i nappal van elmaradva. [ Külön könyvet vezetnek a t hátralékosokról, akik a vi- ' lág legtermészetesebb dől- J gának tartják, hogy ezer t forintokkal adósak a lak- [ bérfizetéssel. Kíváncsiak i lennénk, mit szólnának az j érintettek, ha munkahelyü- , kön nem kapnák kézhez i időben a munkájuk után ! járó fizetést. Szinte bizo- J nyos. ők háborodnának fel i legjobban a mulasztásért, j Azt is megtudtuk, hogy ■ havonta, a befizetési ha- J táridő lejárta után átlago- i san 600—800 felszólítást j kézbesít a posta a hátra- i lékosoknak. Nagy részük a > következő hónapban eleget [ tesz. kötelezettségének, de i mindig akadnak olyanok, J akiket -nem idegesít az i egyre növekvő adósság. j M it tehet ilyenkor a [ városgazdálkodási vállalat? A bírósághoz for- ' dúl, hogy érvényt szerez- \ zen törvényeinknek. S ■ megkezdődik a hetekig, hó- | napokig, sőt évekig tartó i kötélhúzás. Per pert követ, j A városgazdálkodási válla- i latok ma már ott tartanak, 1 hogy egy jogásszal az élen , külön csoportot bíztak meg i a hátralékosok ügyeinek J intézésével. i Hát ezért tartottuk szűk- | ségesnelc a cikk megírá- ' sát. U U i teséget; termeli. Így nem ma­radt'más választásunk, mint ott megtermelni a nyeresé­gei, ahol valamit az ár meg­hagyott. És nekikezdtek... Azt mondják, az emberek itt úgy hozzászoktak a rend­kívüli évhez, 'hogy már a rendes év tűnik rendkívüli­nek. Valami folyton arcul csapja az ’ embert, hol ár. hol fagy. hol egy vihar vé­gez a reményekkel. És mégis újra nekikezdenek ... Az elnök: — Hogy ne kell­jen más előtt szégyenkez­nünk. azt ismételgették az állattenyésztők, hogy lehe­tetlen 50 százalékot emelni a tejtermelésen.' Aztán emeltek hatvannégyet. Egv tehéntől 1800 helyett 3000 liter tejet fej toli. • Szinte hihetetlen eredmény, hiszen a közelmúltban men­tesítette állományát a tbc- íertőzéstól a szövetkezet. Több mint ötmillió forintért vásároltak üszőket, de ezek­től a fiatal állatoktól rendes körülmények között remélni sem mertek ekkora ..teljesíti ményt”. így, hogy mindenre odafigyeltek a takarmányo­zástól kezdve, a fejésig, nyer­tek az ágazaton 1,5 milliót. Ennyivel premizálta az állam az ugrásszerű fejlődést. A A jugoszláv iparnak évente körülbelül 500 tonna wolf- rarara van szüksége, ezt ed­dig importból fedezték. Szer­bia különböző részein a kö­zelmúltban wolf ramérc-lelő- helyeket tártak fel és ezekre támaszkodva saját wolfram- ipa’r kiépítésének gondolatá­val foglalkoznak. Kutatási tevékenységre és a részletek pontos felmérésére az ország 1980-ig 21 millió dinárt szán­dékozik fordítani. Ha a re­meit készletek a geológusok . munkája alapján beigazolód­nak. 1985-ig teljesen meg­szüntethető az import. * A .napokban bocsátották első ízben vízre az olajipari felhasználásra szánt mini tengeralattjárót, amelyet egy francia cég tervez Románia részére. Az SM 358 elnevezé­sű 5 millió frank költségű hajó hossza 7 méter, súlya 12 tonna. Öt emberrel a fe­délzetén 5 órát képes 300 méter mélységben tölteni. Az olajkutató tengeralattjáró modellt a tervek szerint az év végén szállítják le. * A fogyasztói árak emelke­désének üteme a közös piaci országokban tavaly, az EGK statisztikai hivatalának elő­zetes becslése szerint, 7,3 szá­zalék volt szemben az egy évvel korábban jelzett; 10,1 és az 1976-ban mért 11 szá­zalékkal. Az infláció az EGK- ban tavaly alacsonyabb volt, mint az Egyesült Államok­ban, ahol 8,5 százalékot mértek. A leggyorsabb üte­mű volt 1978-ban az inflá­ció Olaszországban, 11,5 szá­zalékkal, A második helyen áll Franciaország (9,5 száza­lék), őt követi Nagy-Britan- nia és Írország 8—8 száza­lékkal. * Irodai munkák elvégzésére is alkalmassá teszi a vako­kat az USA-ban kifejlesztett Optacon nevű elektronikai berendezés. Az Optacon két részből áll: egy miniatűr fel­vevőkészülékből, amelyet a vak egyik kezével a nyomta­tott szöveg sorai fölött ve­zet, másik kezét pedig a le­olvasó berendezés billentyű­zetére helyezi. A billentyű­zet reprodukálja a szöveget. A világ 45 országában 5000 ilyen készülék működik. juhászat még hozott kétmil­liót tisztán a konyhára, sőt még a szabadtartásos mar­hatartáson is volt plusz ha­szon. — Van 3700 hektár ősgye­pünk. A feltételek azt dik­tálják. hogy a szabadtartást erőltessük. Háromszáz szarvasmarhánk legel az év nagy részében legelőn. Meg­gazdagodni ugyan nem lehet az ágazaton, de valami nye­reséget mindig „kicsikarunk”. (Egy tehénen 870 forint az éves haszon.) Végül összead­tuk. hogy a 64 százaléknyi kárral szemben mit hozhat az. ami megmaradt, s láttuk, hogy hiába az erőfeszítés, a szövetkezet még mindig rá­fizet. Valahonnan még min­dig pénzt kellett hát előte­remtenünk. És folytatták a munkát to­vább. Mondják az itt lakókra, hogy összetartanak. Hogy makacsok. Hogy mindig talpra tudnak állni. Nos, a vezetőség október végén „ci­kázni" kezdett. Kilenc falu tartozik a szövetkezethez. Kilenc faluban kezdődtek meg a beszélgetések, a párt­értekezletek. Nem meggyőzni kellett a 900 szövetkezeti ta­got, csak mozgósítani, fel­adatot adni nekik. Az elnök: Megyénk legfiatalabb ter­melőegységének stílszerűen fiatalok a gazdái. Az erdő- bényei gyöngykovaföldet ége­tő üzemben még középkorú munkást is alig látni, a veze­tők pedig szinte kivétel nél­kül huszonévesek. Három ifjú szakembert mutatunk be az alábbiakban, s rajtuk ke­resztül szólunk a nagy fon­tosságú beruházás jelenlegi helyzetéről. — Közülünk én vagyok itt a legrégebben — mondja a 27 éves Molnár Béla műve­zető. — Korábban a művek központjában, Mádon dolgoz­tam technikusként, s az épít­kezés beindulásakor helyez­tek ki ide. Változatos a mun­kám. minden részsiker örö­mül szolgál, ezért is szere­tem. Az elmúlt év december elsejétől próbaüzemei a léte­sítmény. Ez annyit jelent, hogy „bejátsszák”, üzemké­pes állapotba helyezik a gé­— Elmondtuk mit kell ten­ni, tagjaink pedig megértet­ték, hogy ezt meg kell tenni. Egyik napról a másikra megemeltük a szövőüzem ter­vét 20 szaza lék lull. Az asz- szonyok minden zokszó nél­kül kezdtek bejárni műsza­kokra szabad szombaton, s ha kellett vasárnap is. És tel­jesítették a tervet. Utána néztünk. hogy építőbrigá­dunk milyen munkát vállal­hat; még fel. Ok kérték, ők igényelték, mert megértették, hogy baj van, s minden zok­szó nélkül dolgoztak ők is, hétköznap, ünnepnap. A trak­torosok. ahogy végeztek a szántással, s leszálltak a „lóról”, az építők segítségére siettek. Így készült el három kisebb híd, egy határátkelő, két vasvázas szín, terven fe­lül. két hónap alatt. És még így is hajszálon múlott... Karácsony előtt egy nappal dőlt el, hogy nyereséges lesz-e a szövetke­zet;. Akkor adták át az er­dészetnek a létesítményt, s ha az nem veszi át, hibát talál, akkor vége az egész­nek. Átvette. És így kétmil­liós nyereséggel zárja az évet a szövetkezet. Ez az utóbbi évek legjobb eredménye. Végszó helyett: az elnök mondta, hogy rendes évben nem tudnak hozamokban, eredményekben villogni, hi­szen adottságaik kedvezőtle­nek. Így túlságos derűlátásra okuk nem lehet, amíg hiá­nyozni fognak a Bódva gát­jai. Még jó, hogy az akaratnak nincsenek gátjai. — kármán — pékét, berendezéseket, illetve az esetleges hibákat kijavít­ják. Rendkívüli türelmet, s időt igényel ez a munkafo­lyamat. Segítséget az üzemel­tető személyzet sehonnan sem várhat. Hazánk, sőt Európa első kovaföldet kal- cináló üzemét építették fel ugyanis Erdőbénye-ligeten, s az úttörőmunkát végzőknek kell megfizetniük a „tanuló­pénzt”. — A kivitelezésben húsz vállalat és szövetkezet mű­ködött közre — folytatja a művezető —. általában meg­felelő eredménnyel. Mégis volt „csúszás” a megvalósí­tásban, mert a tervdokumen­tációk késtek, s az eredeti elképzeléseken is módosítani kellett. Bizony, tucatnyi al­kalommal tartottunk kommu­nista műszakot, a munkák meggyorsítására, s gyakran szombaton, vasárnap is dol­goztunk. Nem panaszkép­pen mondom, nehogy félre­értse. hiszen ezt az üzemet mi valóban magunknak épí­tettük. Szétnézek az üzemben, s kísérőm, a 25 éves Zakuczki János aprólékosan elmagya­rázza a technológiai folya­matot, megnevezi a gépi be­rendezéseket, A lényeg, hogy a közelben bányászott ten­geri eredetű kovaföldet dol­gozzák majd itt fel maximum 1 milliméteres granulátum­má, amit növényvédőszer- hordozóanyagkénf hasznosíts, nak. Teljesen automatikus irányítású lesz az üzem ter­melése, s kevés, mindössze 80 ember szükséges a fel­ügyelethez. — Tavaly decemberben jöttem ide dolgozni — . la­szol kérdésemre a Bodrog- szegibe való fiatal művezető —. a DIGÉP szerencsi gyár­egységet. cseréltem fel az új munkahelyemmel. Mindig is érdeklődtem az új dolgok iránt. így készséggel igent mondtam a falumbeli ■ üzem­vezető hívására. Amott öt embernek voltam a csoport- vezetője, itt egy műszakot, harminc emberi irányítok majd. Azt is tudom, hogy százmillió forintba került a beruházás, rendkívül érté­kes a külföldről vásárolt technológia. Nem félek a fe­lelősségtől, a jövőtől. Féltve őrzött kincs, erek­lye az üzemvezető asztalán két csomagocska. A rajta le­vő dátum. 1978. december 21. 15 óra 30 perc mérföld­kő az üzem történetében. Ekkor termelt először kész­terméket az erdőbényei kal- cináló üzem. A sikeres pró­baüzemelés bizonyítéka tehát a műanyag zacskóba zárt né­hány dekagrammnyi égetett gyöngykovaföld. — Amikor kézbe vettem az első csipetnyi granulátu­mot, örömömben csaknem a levegőbe ugrottam — újsá- gólja Puskás János, a minő­ségi ellenőrzés vezetője. — Nem olyan még persze, ami­lyennek lennie kell, de már termék. Felelős vagyok az­ért, hogy az üzemből csak az előírásnak megtelelő minő­ségű termék kerüljön ki, s feladatomnak akár éjjel­nappali munka árán is eleget akarok tenni. Az égetett ko­vaföld egyébként akkor jó. ha egy grammja 0,6—0,7 milliméter vegyszert képes felszívni. Ez a 27 éves vegyésztech­nikus azelőtt a kazincbarci­kai 105. számú Iparitanuló Intézetben volt szakoktató. Korábbi nyári gyakorlata során ismerte meg az érc- és ásványbányákat, s azért is jött ide dolgozni, mert a szü­lei ezen a vidéken élnek. Háromszobás lakást kapott a vállalattól. havi alapbére 3500 forint Szeptember óta munkahelye az üzem, s óvó­nő felesége tudná csak iga­zán megmondani, hogy már eddig is mennyit túlórázott a sikeres üzemindításért, — Várjuk az olasz Sacmi cég vezetőszerelőiét, hogy elvégezze az utolsó ellenőr­zést a szárít óberendezésen. Ha mindent rendben talál, megkezdődhet a kísérleti ter­melés. Utána elküldjük a ter­mékmintákat a majdani vá­sárlóknak. akik aztán meg­nézik. megfélel-e a követel­ményeiknek. Ha nem. javí­tunk rajta — így a meo- vezető. Az üzem vezetője ugyan­csak fiatalember. 31 éves. s mérnöki diplomával rendel­kezik. Öi'ári József azelőtt a művek tmk-üzemét irányí­totta. de a beruházás lebo­nyolítása már az ő nevéhez fűződik. Ö is' hasonlóan lel­kes. ha az üzemről van szó, s sokat remél az új létesít­ménytől. — Előreláthatóan az üzem­szerű termelés megkezdése az első negyedév végére vár­ható — tájékoztat. — Idei tervünk 12.5 ezer tonna ége­tett kovaföld előállítása, eb­ből 4500 tonnát exportálunk. Szeretnénk mielőbb megkez­deni a ~ kísérleti termelést, lehetőleg napokon belül. *­Telefonon kaptuk a leg­újabb hírt Faúr Pétertől, az Omzágos Érc- és Ásványbá­nyák Hegyaljai Műve beru­házási osztályvezetőjétől, hogy az olasz cég szakem­bere megérkezett, a szárító­kemence üzembe helyezése nvors ölemben halad. Január 15-én. hétfőn már készter­méket gyárt gvöngykovaföl- det éget az erdöbényei üzem. Kolaj László A nyereség kovácsai Szék s iiiakacs emberek

Next

/
Thumbnails
Contents