Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-10 / 7. szám

m ESZAK-MAGYAPvORSZAG 4 1979, január 10., szerda Találkoztunk a Gárdonyiban Deszkákon — szenvedéllyel Ivét szereplő, egy szenvedély: Szalóczy Éva könyvtáros cs Szegedi Dezső segédmunkás Laczó József felvétele A színjátszáshoz — Lope de Veg'a szerint — három ctolog szükséges: „egy deszka, két szereplő és egy szenve­dély .. Ha hitelt adunk az állítás­nak, akkor bizonyosra vehet­jük, hogy a miskolci Gárdo­nyi Géza Művelődési Házban alig három hónapja dolgozó munkásszínpad jó úton in­dult el. S remélhetjük, hogy együltmunkálkodásuk — szá­munkra, akik majd láthatjuk őket a- színpadon — hasz­nos' örömöt jelent. Mert, ugyebár, a deszka — a mű­velődési házban adott lehe­tőség — biztosított. És az .emberek? A szereplők? Kerkkes István 21 éves. Kikészítő-csoportvezető az LKM nagykovácsműhelyé- ben: — Véletlennek mondható, hogy itt vagyok. Sokat já­rok a művelődési házba, így találkoztam a csoporttal, s annak vezetőjével. Beszélget­tünk. aztán egyszer beugrot­tam az ügyelő helyett... És itt ragadtam. Először vagyok tagja színjátszó csoportnak. Ha ilyen lelkes marad ez a társaság mint amilyen most, ha nem szalmaláng lesz a közös munka, akkor komoly dolog lehet, belőle... Szegedi Dezső 26 éves. Se­gédmunkás: — Imádom a színpadot, az irodalmat — „könyvdühönc­• nek” is, neveznek ismerőse­im —, mondtam verseket ko­rábban. de nem voltam még tagja irodalmi színpadnak- vagy színjátszó csoportnak. Igényem lett volna korábban is, de volt bennem jó adag kisebbségi érzés. Ha láttam amatőr csoportokat, szeret­tem volna közéjük tartozni — csalt mindig attól féltem, nem „férek” én oda; nem mertem jelentkezni... Ide egy ismerősöm hozott el, és mit mondjak? Nekem nagy örömöt jelent. Azért is sze­relem ezeket a srácokat, mert ugyanolyan melósok. mint én; itt nem kell félnem, itt lehet tévedni és lehet kérdez­ni ... Itt az ember tanul és szórakozik. Kemény Gyula 33 éves. Raktári anya'qkiad.ó. — A hatvanas években már játszottam, rle aztán 10 —12 éves szünet következett. Ü.i „módi” járta, nem tudtam megszokni. Aztán, barátom nem lévén magányos ember lettem; nem tudtam mit kez­A középkorban1 a könyvek túlnyomó részét a kolostorok őrizték. Gondozásukkal könyvtárosokat bíztak meg és feladatukat már a Xll— XIII. században írásban rög­zítették. Több ilyen szabály­zatot ismerünk! a legérdeke­sebbek és legrészletesebbek közé tartozik a nürnbergi domokosrendi apácáké. En­nek egy 1453-ban készült másolata korunkra maradt. A szabályzat fontosabb pontjait az alábbiakban is­mertetjük. Eszerint könyvtá­rosnak olyan valakit kell ki­jelölni, aki „szereti a köny­veket és szorgalmas”. Köte­lességei elég sokrétűek. A könyveket külön cel­lákban tartották, olyan he­lyen, amelyet később, ha az állomány növekszik. na- gyobbítani lehessen. A köny­veket itt polcokon vagy zárt szekrényben helyezték el. mégpedig szakok szerint csoportosítva. A szabályzat tanácsot ad a szakrendszerre, s ez a rendszer jól tükrözi a kolostori könyvtárak állomá­nyának túlnyomóan teológiai jellegét. Az A szakba kerül­tek a szentírások, a B-be a szent írás-magyarázatok, a C-be a szentatyák művei, a D-be a szentekről szóló mű­vek. az E-be a krónikák, históriák és egyéb munkák. A szakokon belül a kötetek eggyel kezdődő egyedi . rák­iált jelzetét kaptak." A köny­deni magammal. Bennem is volt egy jó adag gátlás... Ez a csoport mindezt felold­ja. hamarabb tudok kontak­tust teremteni ebben a társa­ságban. Ez a munka értel­mesen kitölti az időmet; ha nem lenne, nagyon nehezen tudnám elképzelni, mivel csapjam agyon szabad órái­mat. Tanítani szerettem vol­na világéletemben, ez. saj­nos, nem sikerült... Ügy ér­zem, azért ez is egyfajta pe­dagógiai munka, amit mi csi­nálunk... nagyon jó érzés az, ha az ember tud valamit nyújtani a többieknek, s eközben maga is formáló­dik .. .• Idézhetnénk még vélemé­nyeket, arcokat; mindannyi­an hasonlóan gondolkodnak. Vágyakban. közösségkereSés- ben, értelmeset tenni akarás­ban találkozott itt tizenöt- húsz ember. Döntően mun­kások, de van közöttük könyvtáros és műszaki értel­miségi is. Húszéves és negy­venéves is. Egy valami •nincs itt: magamutogató is- meretfitogtatás. kivagyiság. Itt vannak tehát ezek az emberek! a szereplők, a munkásszínnad tagjai. Most. ezen az esti próbán (is) ke­ményen dolgoznak a „desz­kákon”. Hasonló korú. ha­sonló életsorsú társaik között akárhány található — ugyan­ebben az időben — szana­szét-tehetetlenségben. lógás- kényszerűségben. vagy csak vek könnyebb megtalálása céljából a könyvtárosnak az állományról katalógust kell készítenie. A középkor kézzel írott könyveinek, a kódexeknek nem volt címlapjuk. A tájé­kozódás megkönnyítésére az őrzésükkel megbízott apácá­nak a kötetek elejére vagy végére be kellett írni egy, a tartalomról tájékoztató cí­met, ilyesféleképpen: „Szent Domonkos atya élete” vagy „Szent Ágnes legendája”. A cím mellett fel kellett tün­tetni a tulajdonos kolostor nevét is. A szabályzat szerint a .szer­zetesnők kegyes életéhez szükséges három dolog közé tartozik a jó és értékes könyvek olvasása is. Ezért a könyvtáros feladata, hogy gondoskodjék az ilyen művek beszerzéséről. A több pél­dányban meglevő művek kö­zül a legjobb példányt tartsa meg a kolostor részére, a többit a főnöknő engedélyé­vel adja el, s a befolyt ősz- szegből szerezzen be más műveket. Ugyanígy tegyen azokkal a könyvekkel, ame­lyek nem alkalmasak a lelki épülésre. Évente egyszer vagy két­szer tartson állományrevíziót, más apácák segítségével néz­ze át az összes könyvet, ál­lapítsa meg, hogy nincs-e hi­egyszerűen bezárkózva az otthon falai közé. A munkásszínpad vezetője Kalapos László. Annakidején elvégezte a Rózsahegyi szi- nészképző stúdiót: — Nem tudok „nagy” dol- dokat mondani a terveinkről. Szeretnénk megteremteni a munkásszínjátszás bázisát, s ezt tovább folytatni. Ügy érezzük, ahhoz, hogy kon­taktust találjunk a közön­séggel a hagyományos szín­játszáshoz kell visszanyúl­nunk. Ebben kell nekünk is megtanulnunk a színpadi já­ték alapjait. S aztán majd léphetünk tovább. Nekem, személy szerint, mindez szív­ügyem. Dolgozni nagyon akaró, az ügyet nagyon sze­rető emberekkel találkoztam. Találkoztunk..: ★ Mikor jövünk el — már éjszaka —, a Gárdonyi Géza Művelődési Házból, eszembe jut: néhány évvel ezelőtt dolgozott itt egv országos hí­rű csoport: a Manézs. A Sá­mánénekkel „búcsúztak”... Most hírlik, vezetőjük — a kaposvári színházban dolgo­zik — felajánlotta: szívesen látogatná ezt a csoportot. Rendszeresen is. Mi is kell a színjátszás­hoz? ... 1458-tól ány, nem okozott-e valami féreg vagy penész az állo­mányban kárt. Ezután gon­doskodnia kell az esetleges sérülések kijavításáról. A könyvtárosnő jegyezze fel, ha valamelyik nővér egy könyvet a cellájába visz ol­vasni. mert így „feledékeny- ség miatt egy könyv sem fog elveszni”. Azt, aki a ki­vett könyvet rongálja, ren­detlenül heverni hagyja, int­se meg négyszemközt, vagy szükség esetén tegyen jelen­tést a főnöknőnek. Ha más kolostornak ad kölcsön egy kódexet, kérjen a kölcsön veti művet és a kölcsönzés napját pontosan feltűntető elismervényt a kölcsönvevő kolostor elöljárójától; vissza­vételkor pedig gondosan vizsgálja át a könyvet, hogy tisztán, -jó állapotban, sérü­lésmentesen szolgáltatták-e vissza. Egyéni feladatai is voltak a könyvtárkezelő apácának. Az ő dolga volt, hogy per­gament. papírt, tintát, tollat, dörzskövet, krétát, festéket és az íráshoz szükséges egvéb dolgokat beszerezze. Ennek a szabályzatnak az előírásai annyira gondosak, ésszérüek. okosak, hogy a mai könyvtárak részére is példaképül szolgálhat. Külö­nösen fontos, hogy ma is olyanok kezeljék a könyvtá­rakat. akik „szeretik a köny­veket és szorgalmasok”. Bállá Demeter Baíla Demeter fotóművész Miskolcnak régi ismerőse és barátja. Több emlékezetes plakát: nem utolsósorban egy miskolci képesalbum is ennek a kötődésnek az ered­ménye. A Miskolci Galéria 1379-es tárlatainak sorát Bállá Demeter fotóinak be­mutatásával kezdi. E tárlat részbeni ihletője is szőkébb pátriánk. A kiállítást január 12-én, pénteken délután 4 órakor Bajor Nagy Ernő nyitja meg a Galéria Kos­suth utca 11. szám alatti kiállítótermében. Tévedtem ' Prenn-ügybcn Be kell vallanom, téved­tem, s nem is kicsit, amikor azt írtam január 9-i tévé­kritikai jegyzetemben, hogy az Én, Prenn Ferenc... cí­mű folytatásos tévéfilm első két részét az első, a harma­dik részt pedig a második csatornán sugározták ismét­lésként, s ezzel a nézők hetven százalékát kizárták a harmadik rész megismerésé­nek lehetőségéből. Mivel mindhárom rész a második csatornán ment, csak én nem figyeltem kellően rá a tévéműsorok nagy áradatá­ban, megállapításom pontat­lan volt. S a sorozat ismét­lésénél nemcsak a harmadik résznél „rekesztették ki” a vétel lehetőségéből a nézők hetven százalékát, hanem mi nejhárom résznél. Remél­jük, a többség látta már az első vetítéskor, az első csa­tornán. Aki állandóan nézi mindkét csatornát, jobban figyeljen rá, mit, hol lát. Ezt a tanulságot kell levonnom. (bm) Mentünk az erdőn át. Mindenütt jól álcázott állá­sok látszottak. A ■ számos szétszóródott katonai egysé­gekkel ellentétben nagyszerű egyenruhában és jól felfcgy- verzettek voltak. Észrevettem néhány páncéltörő ágyút és jelentős mennyiségű géppus­kát is. A katonák gondosan öltözöttek, tiszták, megborot- válkozottak voltak. Az erdő közepén állt a parancsnok sátra. A zászlós eltűnt benne és csak a szolgálati jelenté­sét hallottuk: — Százados úr.... zászlós alázatosan jelenti, az őrség feltartóztatott és idevezetett öt civilt. A sátorlapot felhajtották és elegáns századosi egyen­ruhában magam előtt láttam Henryk Makareket. Roppan! csodálkozó arcot vághattam, mert felnevetett. Megparan­csolta, hogy adjanak enni a négy embernek, engem meg behívott a sátrába. Amikor egyedül maradtunk. Henryk meghallgatta javaslatunkat és megmagyarázta, hogv szó sem lehet arról, hogv eljus­sunk Varsóba. Különben, vé­leménye szerint, a főváros sorsa ugyanúgy, mint az egész hadiárat sorsa Len­gyelországban. eldőlt. Az el­lenállás még néhány napig eltart, aminek különben semmiféle stratégiai lelentő- sége nincs. Kévédül Maevar- országra lehet még áttörni onnan Jugoszlávián át és Olaszországon át, Franciaor­szágba. Az ő osztaga holnap éjjel útnak indul és maguk­kal vihet bennünket. ’fónagy József Könyvtári szabályzat Díjak es kategóriák M a délelőtt már váro- sunKuan tanácskozik a rü. miskolci iümieszti- vat előkészítő bizottsága. Megkezdődnél, a hazai mű­vészeti szemlék, fesztiválok gyakorlati előkészületei. A menetrend már nagyjából készén is áll. Csak az első jel évben négy nagy jelentő­ségű Jlimes, illetve televízi­ós számadás várható: febru- arban a XI. magyar játék­film-szemle, ezúttal Buda­pesten. áprilisban a szink­ronfilmszemle Debrecenben, májusban a kisfilmek feszti­válja Miskolcon, júniusban a veszprémi tévétalálkozó. Eh­hez még hozzá kell számíta­nunk néhány más művészeti ágba tartozó, hasonló 1 jellegű versenyszerű felmérést, vala­mint a különböző amatőr művészeti versenyeket, szim- pozionokat, találkozókat. A .játékfilmszemlén kívül minden fesztiválon, szemlén dijakat is adnak. Fődíj, nagydíj, kozönségdij, a ven­déglátó város, vagy megye díja. kritikusok díja és még ki tudia. hány féle más díj mellett kategóriadíjak is gaz­dákra találnak a zsűrik meg­fontolt. de nem ritkán. kény­szerű megalkuvásokon is ala­puló ítéleteivel. Ahol nem ennyire sok a díj. az esetek többségében már eleve kate­góriákban gondolkozva dön­tenek az egész versenyme- zőny és a díjak viszonyáról, arányáról, a díjak ilyen meg- kötöttségű felosztásáról. Ez a kategóriákhoz. , vagy műfajokhoz való merev ra­gaszkodás nem ritkán vezet nagyon visszás helyzetekhez. Például, ha a versenyme­zőnyben mindössze két-há- rom zenés film van. de eleve egy díj a legjobb zenés mű­nek „jár”, úgy az a kategó­ria meglehetősen nagy előnyt élvez egy másikkal szemben, ahol nyolc-kilenc mű közül kerülhet ki ugyancsak egy díj nyertese. Előállhat' az a fonák eset. hogy a zenés mű, amely a maga kategóriájá­ban is közepes, díjat nyert, mert társa még gyengébb volt, míg esetleg három ki­tűnő, díjra érdemes más ka­tegóriájú mű közül kettő ele­ve kiesik, hiszen csak egy díj adható. Volt ilyen példa Miskolcon is, amikor egyik kategóriában mindössze há­rom versenymű akadj, hát egyik megkapta a dijat, míg egy másikban négy-öt, érde­mesebb is akadt volna, de díjat csak az egyik kapha­tott. Fehér hollónak tekin­tendő az olyan eset. amikor kategóriadíjat visszatartana te, mert nem találnak reá érde­mes művet, de ez a díj ak­kor sem juthat, egy másik kategória érdemes verseny­darabjának. Nem új gond ez: kell-e egyáltalán a merev kategó­ria-besorolás. szükséges-e eleve megnatározni. hogy a majdan kiosztható díjak mi­lyen műfajok, illetve kategó­riák szerint különüljenek el — már akkor, amikor a me­zőny összképe még teljesen ismeretlen? Nem lehelne-e műveket juta1 mazni, s ha egy műfajban három kitűnő akad. hát egy másik, keve­sebb eredménnyel jeleskedő kategória rovására többet is honorálni? Készen áll az el­lenvélemény: hogyan, hát a körtét vessük össze az almá­val. a rajzfilmet a riport­filmmel, a dokumentumfil­met a népszerű-tudományos­sal, a pszichológiai töltésű filmdrámát az operettel? Nem! Minden versenymüvet önmagához, saját lehetőségei­hez és a vele szembeni elvá­rásokhoz kellene viszonyítani, mint azt például a fődijak esetében történik. Ez kizár­ná annak lehetőségét is, hogy aki kevéssé frekventált kate­góriában indul, eleve ötven­százalékos kategóriagyözles lehessen. Talán a díjak érté­két — legalábbis erkölcsi értékét — is növelné ez a módszer, r E s még valami! A feszti­válokon tagadhatatla­nul vonzók a dijak. Olykor nem is anyagi fede­zetük mialt. hanem mert mindenféle filmografiákban, egyéb -nyilvántartásokban fel­jegyzésre kerülnek, s erköl­csi súlyuk van. De a magyar játékfilmek szemléin immár ötödik éve nem osztanak semmiféle díjat, és nem hin­nénk. hogy e szemlék érté­ke, művészi mérleg-ihilele csökkent volna. Benedek Miklós Jerzy »fisa» Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY — Jerzy, gyere velem — próbált rábeszélni. — Had­naggyá léptetlek elő és az adjutánsom leszel. Csak akkor jutott eszem­be, hogy Makareket annak idején felvették a tisztkép- zőbe, de öt hónap múlva le­szerelték. Szerencsétlenül esett le a lóról és megsér­tette a gerincét. Több mint egy évig speciális fűzőben járt. — Mondd meg nekem — kérdeztem —, honnan az egyenruhád és a katonáid, akiket vezetsz? Hiszen téged leszereltek, mint alkalmat­lant. Henio vidáman felkaca­gott: — Egyenruha — mondta —. egy nagy kofferben ta­láltam, más holmikkal együtt, egy elhagyott kocsi­ban Lublin mellett. A tiszt urak meglógta’, kelet felé, de útközben biztosan elfogyott a benzinjük. Ebbe az egyen­ruhába öltöztem fel, úgy gondolván, hogy ez a mas­kara segít nekem elkapni va­lamilyen közlekedési esz­közt. De amint megjelentem v ebben az egyenruhában, a katonák, akik nem tudták megtalálni elveszett egységü­ket, hadtestüket, ahol csak a fiatal parancsnokok ma­radtuk. egyenként jelentkez­tek nálam. Észrte sem vet­tem és máris néhány száz ember parancsnoka lettem. Ugyanaz a tervem volt. mint neked: áttörni Varsóba. Út­közben volt néhány csatáro­zásunk, kétszer szétverték bennünket, de villámgyorsan összeszedtük erőnket. így ér­tem el Rzakta alá. de a to­vábbi üt a fővárosba, még az olyan erős csapat számá­ra is mint a mienk, egysze­rűen lehetetlen. Ezért hatá­roztam el. hogy áttörünk Magyarországra Ez sem lesz könnyű feladat, de remélem, hogy legalább egy részünk étjük — Érdemes? Néhány hó­nap múlva vége a háború­nak . .. Csak Anglia és Fran­ciaország támadja mee a s gfrid-vonulatot ’ — Ostobaság' Bá' nem voltam katona és jogtalanul viselem a századosi rangot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents