Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-09 / 6. szám

.'«tósifc ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 4 1979. január 9., kedd A képernyő előtt Filmek, sorozatok, meg egy megrázó dráma Hát megkezdődött az új esztendő a képernyőn is, s mind- járt az első hét hétnapos volt és meglehetősen vegyes mű­sorra) szolgált. Hullámhegyek és hullámvölgyek egyaránt akadtak benne. Ha csak például a játékfilmeket, a mozi­vá :zonról áttelepült műikkel tekintjük, szinte az év első adásai közé tartozott az újév délutáni Estély habfürdővel című filmkészítmény, a legprimitívebb szórakoztatás pél­dája. a holet meg Makk Károly íilmremeke, a Déry-novel- lákból készült Szerelem zárta. E két határérték között volt persze meg Kajak, meg Derrick, mindkettő a maga szín­vonalán. meg Mastroíanni sorozatának egy közepes darabja, A pap felesége. Jelentkeztek új sorozatok is. Kedd esténként ismét száz­ezrek vagy éppen milliók ülnek majd a képernyők elé, mert Az Oncdin család életének fordulatai — az első adás­ból ítélve — vonzó időtöltést jelenthetnek a folytatásos fil­mek .kedvelőinek. Egyelőre tizenöt hétre, tehát' a tavasz elejéig biztosított ez a szórakozás, de mint hírlik, jön már a folytatása is. Az angol társadalom múlt századi életének fejlődésevei ti magyar tévénézők nagy többsége már igen­csak tisztában lehet sok-sok folytatásos film »’apján. Jó lenne már ilyen tömegméretű ismeretszerzési alkalmat kí­nálni a hozzánk közelebb eső történelemből is. A most kez­dődött és szombat délutánonként jelentkező Belgrádi fiák című tizenhárom részes sorozat, amely belgrádi kamaszok háborús kalandjait, partizánhőstetteit mesélj el, elsősorban az ifjúsághoz szól, s az első rész tanúsága szerint olyan szinten, hogy más ' korosztály nehezebben is fogadja el. Pedig a belgrádi fiatalok hőstetteiről szóló történeteknek igencsak megvan a történelmi hitelük. Ha már sorozatokról esett szó, megemlítendő: furcsa műsorszerkesztési mód, hogy egy háromrészes magyar filmet — Lengyel József—Keleti Márton: Én. Prenn Ferenc —. amely a maga felszínességé­vel együtt is történelmi ese^,lényt idéz, úgy ismételnek, hogy az első két részt mindenki láthatja, a harmadikat a másik csatornán sugározzák, eleve kizárva a nézők hetven száza­iéiról a vétel lehetőségéből, vele párhuzamosan meg a Ti és Mi velélkedö pe;eg. Szombaton felvillant egy francia rövid- film, Az alvajáró. A műsorújság szerint egy sorozat — For­duljon hozzám! — része. Az adásban erre nem utallak. Re­méljük, a műsorfüzet közlése téves. A he): legkiemelkedőbb eseménye a Mihail Roscsin írta, Szerelvény a hátországba című tévéjáték volt. Talán sokan megrettentek a játék témájától, gondolva, ismét a háború, ismét ágyútűz és egyéb ijesztő motívum, s alighanem keve­sebben nézlek végig ezt a nagyszerű játékot e tévhit miatt, mint az megérdemelte volna. A társadalomban mind keve­sebben lesznek, akik felnőttként élték át a háború borzal­mait, akik személyes részesei, szenvedő alanyai voltak a retteneteknek, de az akkori gyermekek, sőt a háborút kő­vetően születettek is idegsejtjeikben hordozzák annak az időszaknak minden rezzenését. Ezért nem lehet közömbös, ■nem lehet lezárt téma a háboni és ezért lehet, sőt kell idő­ről időre újra. meg újra megfogalmazni a háborúval kap­csolatos élményeket, az azokból fogant gondolatokat mű­vészi formában milliókkal és újabb milliókkal tudatni. A szerző rövid bevezetője is erről kívánt meggyőzni. Szász Péter rendező nem törekedett tetszetősen látványos játékra. A játék elején — mint valami színházi olvasópró­bán — az írót megszemélyesítő színésszel bemutattatta a szereplőket, érzékeltetve, hogy itt igenis egy kor megidézése következik, <i néző úgy idegenedjék el csak a játékban lá- tandóktól. hogy ne az egyedi esettel, történéssel azonosul­jon. hanem helyette a kor minden emberi tragikus mozza­natával, ami csak ebbe a nyolcvan percbe belesűrül. Nem katonai mozgások peregnek előttünk, katonát mindössze egyet látunk, hanem messze-messze a front mögött, a hát­országban vagyunk, ahol a fronton levő férfiakat helyette­sítő asszonyok utaznak a messzeségbe a kitelepített gyárak­kal, inert kell a termelés, az anyag a haza védelméhez. A vagon összezártságában emberi sorsok, tragédiák, jelle­mek villannak elénk, s a sok-sok emberi drámatöredékből igen érzékletesen áll össze a kép, a tragikus végű történet: a háború messze a frontok mögött is pusztított, s a túlélők ezeket az élményeket sosem felejthetik. Feszes, zárt, meg- Tcnditöén emberi drámát láttunk. A Tamási Áron színművéből, romániai vendégművészek segítségével kamera elé állított Hullámzó vőlegény keve­sebb ,ió emléket hagy; igen erősen kiütközött belőle a szín­padi ős, a szereplők játéka egyenetlen volt. Talán egy lehe­tőség maradt kihasználatlanul. Benedek Miklós „A tudós agyával, a festő szemével, a költő szívével’ Dobrik István kiállítása Dobrik Islván lapjai előtt Űjabb huszonhat lap a Miskolci Kisgaléria falain. Ezúttal Dobrik István, a Herman Ottó Múzeum mű­vészettörténésze mutatkozik be. Tegyük hozzá, inkább a szűkebb — szakmai — kö­zönségnek. A kiállítást első­sorban festőknek, grafiku­soknak, fotósoknak és nyom­dászoknak ajánljuk. Ahhoz, hogy egyáltalán megközelíthessük —, mint egyik kitűnő esztétánk mondta, a hasonló technikái formai törekvésekről — „egy­szerre kell rendelkeznünk a tudós agyával, a festő sze­mével és a költő szivével”. Ezek után gondolom sike­rült némileg felkelteni az érdeklődést a lapokN iránt, melyek nem képzőművészeti alkotások (a kiállító szándé­ka szerint sem azok), ha­nem olyan érdekíeszítő tech­nikai, illetve formai stúdiu­mok, melyek birtokában másként lát és másként al­kot a művész. Vagyis, ha valaki Dobrik István kísér­leteinek eredményeit magáé­vá teszi, akkor jelentősen gazdagodik eszköztára. Nyil­ván más szemmel is nézik majd ezt a kiállítást a szak­emberek, mint a tárlatláto- gatók általában. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy a vizuális kultúra iránt érdeklődő nézőnek nem nyújt élményt a tárlat. Annál is inkább, mert a ma közönsége — nap mint nap látva különböző filmtechni­kai megoldásokat, illetve grafikai játékokat — hozzá­szokott ahhoz, hogy bizonyos értelemben költőként fogad­ja be, s fejlessze tovább ön­magában az élményt. De nézzük a lapokat. A 26 kiállított darab közül 21 a Tükröződés címet viseli. Ez azonban korántsem jelent egysíkúságot, hiszen Dobrik István tükörképeivel egy olyan folyamatot vizsgál, melyben mindig más arcát Kétezer modell Ötödször rendezték meg a hazai textilruházat-ipar szak- vasárát, a BNV 24-es pavi­lonjában. Ezen a termékbe­mutatón dől el az 1979 őszé- re-telére megrendelhető, csak­nem 2000 modell sorsa. Ki­derül az is, hogy a? ipar ter- mékíejlesztőinek elképzelései találkoznak-e a kereskede­lem igényeivel. A bemutatott modellek alupjún az iparág .25 000 dolgozójának körülbe­lül 4 millió darab, termelői áron számítva összesen mint­egy 800 millió forint értékű termékére kötik meg a szál­lítás: szerződéseket Kulturális körkép KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS A napokban megnyílt há­rom fiatal magyar művész: Dunai Imre, Jelenszky László és Tettamanti Béla 69 képet tartalmazó karikatúrakiállítá­sa Nyugat-Berlinben. A kü­lönböző társadalmi témákkal foglalkozó szatirikus grafikák a magyar képzőművészet egyik sajátos ágazatát mu­tatják be. MAJAKOVSZKIJ CSALÁDJÁNAK LEVELEI Majakovszkij gyermek- és ifjúkorának jobb megismeré­sét szolgálja az a könyv, amelyet Moszkvában adtak ki „Majakovszkij családja levelekben” címmel. A benne található 348 levélből több mi.it 300 nyomtatásban most jelenik meg.először. Ugyanez mondható el a könyv fény- képanyagának nagy részé­ről is. DUPLA VAGY SEMMI Az elkövetkező négy héten át ismét jelentkezik a rádió Dupla vagy semmi zenei fej­törősorozata. Az ezúttal he­tedik alkalommal sorra kerü­lő vetélkedő témája a 170 éve elhunyt Joseoh Haydn élete és zeneszerzői munkás­sága. Január 8-án 18 órakor a 3. adón kezdődött, nyolc al­kalommal jelentkező műsor­ban' 30 játékos kedvű zene­tudós vetélkedik majd az 1300. 3000. 6000, illetve a 12 ezer forintos jutalomért. mutatja az üveglap alá he­lyezett anyag. A művész ez­zel a technikai játékkal — rendkívül izgalmas — több- dimenziójú teret képes al­kotni, melyek furcsa módon egymásba játszanak; szinte korlátlan lehetőségét nyújt­va a fény—árnyék—tér já­téknak. Az úgynevezett sze- rigráfiák tulajdonképpen to­vábbfejlesztései (immár nyomdai úton) a korábban említett fototechnikának. — „A Kiállított anyag ku­tató megfigyelések, kísérle­tek vizuális dokumentuma” — írja lapjairól a művész. A kérdés természetesen az, hogy mennyiben és mikor válthatnak át ezek a kísér­letek esztétikai minőségbe. Amilyen bonyolultnak tűnik erre a kérdésre a válasz, olyan egyszerű. Tudniillik, amennyiben alkotó művész használja fel — például pla­kátterveihez — ezeknek a kísérleteknek az eredményét, úgy esztétikai élményt ka­punk. Egyébként pedig csak esetleges játékról van szó. A kiállítás február 10-ig tekinthető meg. Szerelem A jó regény arra döbbenti rá a jó olvasót, hogy egy­szeri létünk burkába va­gyunk zárva, s ez: az egy­szerűség korlát, de lehetőség is, ha kellően ismerjük ön­magunkat és a világot. A megközelítés — már ti. az íróé — lehet romantikus, precízen realisztikus, foltsze­rűen impersszionista vagy éppen pepecselőén naturalis­ta. Varga Katalin írói alka­tától ez utóbbi áll a legtá­volabb. Mélységesen hiszi, hogy az ember sorsát azok a genetikus kódok, szebb fo­galmazásban: jellemének tar­tópillérei. szenvedélyei hatá­rozzák meg, amelyeket „ma­gával hoz”, s amelyeket in­kább csak megtörni tudnak a körülmények, semmint hogy megsemmisíteni vagy akár­csak megváltoztatni. Ez a kéolet fogalmazódik meg már az Árpa és gödölye Ge­nezis parafrázisában is, de sokkal markánsabban és érettebben legújabb könyvé­ben: a Szerelem ötödiziglen- ben. Lényegét tekintve család- regénnyel van dolgunk, amely egyszersmind történelmi re­gényt is jelent. Az esemé­nyek mozgatója a címadó szerelem, amely úgy suhint végig a főhősökön, hogy éle­tük végéig viselik nyomait. Minden erőltetés, belema- gyarázás nélkül olvashatjuk a regényt a szerelem törté­netének is, ahogyan az ala­kult a Jókai-féle romantikus szemlélettől napjaink kopá- rabb, mert szegényesebb megnyilvánulásáig. De. ha úgy tetszik, akkor a törté­net az emancipáció történe­teként is felfogható — pár­huzamosan a család sorva­dásával, majd szétrobbaná­sával. A történész is tanulsággal olvashatja, amennyiben a nemesi vármegye, s egyálta­lán a nemesség pozícióinak megrendülését, gazdasági, társadalmi súlyának devalvá­lódását kívánja tanulmá­nyozni a Jagor és Zsárdy család több szálon is össze- bonyolódó-kuszálódó történe­tében. Szabó Magdát (Régi­módi történet) juttatja eszünkbe az az illúziórombo­lás, amellyel Varga Katalin is ábrázolja a századvég bol­dognak éppen nem nevezhe­tő „békeidejét”. A szívszorító ebben éppen az, hogy a történet hősei mennyire nincsenek szink­ronban a történelmi jelen- idejükkel, eszményeik, ideál­jaik mennyire a múlthoz ta­padnak A dolog természete szerint Varga Katalint .job­ban érdeklik a belső törté­nések: szemlélete család- centrikus. A külvilág esemé­nyeit meglehetősen késve és rosszul értik és értelmezik a hősök. De éppen ebben, cÁ- zel fogalmazódik meg a szer­ző kritikája is erről a világ­ról: a történelmi nemesség az elmúlt évszázadban még azt is elherdálja, feléli, megsem­misíti, ami a gravitáció ere­jével szinte megmaradt ne­ki. Miközben a nők (Rozália és lányai, Zsárdy Mária stb.) a boldogságukért harcolnak a maguk módján, a férfiak úgy bonyolódnak bele a közélet­be. ami lett légyen az kis­városi, megyei vagy országos „nagy politika”, hogy a nem­zet nagy, sorskérdéseit: a szociálisakat, társadalmiakat még csak meg sem sejtik! Egyik- oldalon a híg ellenzé- keskedés, kuruckodás, a má­sikon az önfeladó, olcsó be- hódolás, s mindkét oldalon a kicsinyes, partikularitás, sza- tócstempó, esztelen civako- dás. A regény nagyszabású koncepciója mintegy képle­tet vezeti le ennek a világ­nak az ellenhetetlenülését.. Jagor Mihály unokája cse­lédlány lesz ... Ahogy hala­dunk előre az időben, úgy hullik, morzsolódik szét a család biológiailag, és társa­dalmilag is. Mígnem eljut­nak 1945-ig. ill. az ötvenes évekig, a dédunokák felnőt­té éréséig. A szerző a törté­net folytatását ígéri, amit felajzott kíváncsisággal vá­runk, mert a regénykoncep­ció és a megvalósítás izgal­mas, mai történetet garan­tál. Horpácsi Sándor A portás, nem az a dudo- rászó „öreg”, mosolyogva ad­ta át a kulcsot és tájékozta­tott, hogy a szobám mister MacAreck szobája közelé­ben van. Fizetni akartam, de közölte: „mister Mac­Areck megparancsolta, hogy a számlájához” írják. Ami­kor szemrehányást tettem Henryknek, mondván, hogy szolgálati úton vagyok és a szállodát nem én fizetem, hanem az RSW Sajtó Kiadó Vállalat, vidáman felneve­tett: — Legyen ez az én hozzá­járulásom a jó lengyel saj­tóhoz — mondta. Lefeküdtem. Fejem zúgott, a csésze kávétól nem tud­tam elaludni. Gondolatban mindig visszatértem a mai találkozáshoz, és iskolai kol­légámhoz, Henryk Makarek- hez, az amerikui milliomos­hoz, mister MacAreckhez. Elhatároztam, hogy elmesél- letern vele élete kalandjai­nak történetét,’ ami az em­lékezetes 1939 szeptemberi és a mai szczecini találkozás közötti időszak alatt történt. Később elszenderedtem. Mint egy furcsa filmen, sze­mem előtt a legkülönbözőbb képek vonultak el. Láttam az osztályunkat, a nyolc a Mikolaj Rey gimnázium­ban derék osztályfőnökünk­kel, Olearski professzorral. A kirándulásokat a Kálvária­hegy környékére, ahol Henio Makareket .elkapták velem, Jurek Deubellel. Zbyszek Kaminskival együtt, amint pókereztünk. Hármónknak már sikerült elrejteni a kár­tyát, de Henio, aki nem lát­ta Olearskit, mert háttal ült az ajtónak, még alkudozott: Jerzy “■a** Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY-r- Ez öt zloty, és rá még húsz! És milyen ostoba arcot vá­gott, amikor az osztályfőnök vállán át beletekintett lapjá­ba, nyugodtan azt mondta: — Ilyen rossz. lappal? Szé- gyellheted magad a licitálá­sért, Makarek. Az iskolai időket feleleve­nítő film elszakadt. Megkap­tuk az érettségi bizonyít­ványt. Az addig összetartó osztály kis csoportokra hul­lott. szét. Egyesek az egye­temre mentek, mások a mű­szakira vagy kereskedelmi főiskolára. Ismét mások nem akartak, vagy nem en­gedték meg maguknak azt a luxust, hogy továbbtanulja­nak, és munkát kerestek. Henio is ehhez a csoporthoz tartozott. Egy filmirodába ment el dolgozni, nem mesz- sze a Marszalkowskától. Em­lékszem, gyakran kaptunk tőle' ingyen jegyet. Makarek nem csinált nagy karriert. Gyakran ismételte, hogy a film az egy nagy üzlet és ter­veket szövögetett arról. hogy egyszer saját kezére dolgo­zik, de ennek a pénzhiány volt az akadálya. Legjobb teniszezőnk és úszónk fur­csamód nem tudott az élet­ben boldogulni. Tehát akkor, amikor már a többiek elvé­gezték az egyetemet, és meg­kezdték szépen ívelő karri­erjüket, ő változatlanul tiszt­viselő volt a filmirodában. Meg akart nősülni, megis­mertem azt a lányt is, akit menyasszonyaként mulatott be. Biztosan pénze volt, mert szépséggel nem áldotta meg az ég, és jó néhány eszten­dővel idősebb volt Henryk- nél. Makareknek, a csinos, kisportolt férfinak, hallatlan sikerei voltak a nők köré­ben, de valahogy házasság­ra egyikkel sem került sor. Ritkán találkoztam akko­riban Henrykkel. mert ügy­védi gyakorlatom nagyon le­foglalt. Tudtam, hogy nem megy valami fényesen a sor­sa. Filmtevveiből se.mmi sem lett. Az ügynökségen is el­vesztette állását és kényte­len volt nagyon kevés hávt fizetésért a Lengyel Taka­rékpénztárnál állási vállalni, ahol természetesen a ..nullá­ról” startolt Nagyon tehet­séges volt, mindig nagysze­rű ötletei voltak, de soha nem tudta alárendelni ma-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents