Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

1979. január 7., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Hatvan éve történt 191!) elején hazánkban a politikai viszonyokban gyors fordulat következett be, .ami egyfelől az osztályharc kiéleződését, másfelől az erők differenciálódását eredmé­nyezte, A Népkormányt al­kotó politikai erők között kezdettől meglevő ellent­mondást néni .lehetett vég nélkül véka alá' rejteni. A forradalom fejlődése, vagy visszafejlődése (ellenforrada­lom) vált a Jíüzponti kérdés­sé. ez pedig közvetlenül érin­tette az egyes társadalmi osztályok és rétegek közvet­len viszonyait. A politikai, majd kormányzati válság a Károlyí-pártot alkotó csopor­tok magatartásán robbant ki. A párt jobboldala (elsősor­ban Bartha hadügyminisz­ter, gróf Batthyány belügy­miniszter és mások) nyíltan a reakció védelmére keltek, ami végül is a kormányból való kiválásukhoz vezetett. A Károlyi-párt meggyengült, a szociáldemokrata párt sze­repe tovább nőtt. 1919. január — Miskolc Miskolcon és általában a megyékben 1919 januárjában ugyancsak élesebbé válik a politikai harc. Ez láthatóan a Nemzeti Tanács szerepe körül .robbant ki. A Nemze­ti Tanács végrehajtó bizott­sága lassan kimúlt Miskol­con. A polgárság képviselői bojkottálják a bizottságot, hiszen érdekeiket elsősorban a közigazgatás védelmezte. A lő polémia ebben az időben mégis a kommunista törekvések térhódításával kapcsolatban bontakozik ki. A miskolci szociáldemokrata párt több szempontból is két tűz közé kerül. A mis­kolci szociáldemokrata veze­tőkre érthetően óriási nyo­más nehezedik a kommunis­ták egyértelmű állásfoglalá- - sa következtében, hiszen ezeket az állásfoglalásokat a fejlődés egyre inkább iga­zolta. A munkások gyakor­lati tapasztalatai egybeestek a kommunisták véleményével. A feszültség második oka. zsebébe nyúlt és a pultra do­bott egy négyrét behajtott zöld színű papírpénzt. Vil- lámgyorsiin eltűnt a portás kinyújtott tenyerében. Hajdan volt osztálytársam semmit sem változott. Meg­maradt magabiztos, paran­csoló hangú, imponáló ember­kének. Biztos vagyok benne, ’hogy ugyanezzel a gesztussal dobná oda a portásnak az öt­dollárost, még akkor is, ha nem lenne oly gyönyörű Mer­cedesé és az a bankjegy az utolsó lenne a zsebében. Alig jelentünk meg a szál­lodai étteremben, a főpincér, mintha földből nőtt volna ki, udvarias mozdulattal asztalt mutatott nekünk. Még le sem ültünk, amikor két pincér már adta át az étlapot és az itallapot. — Drága, öreg ország — érzékenyedéit el Henio. — Milyen udvariasak mindenütt, és milyen gyors a Kiszolgálás. Talán Lengyelországban van­nak a leggyorsabb és legjobb pincérek az egész világon. Egyszérűen kitalálják az em­ber gondolatait. Rápillantott az étlapra és | letéve így szólt a pincérhez: — Minek fárasszuk magun. j kát? Kérem, hozzon nekünk ! két különlegesen jó vacsorát. Találkoztam egy régi bará- . | tómmal, akit huszonhárom éve nem láttam. Méltóan akarjuk "ezt a találkozást megünnepelni. Ételből és ital­ból a legjobbat hozzák. De semmiféle konyakot és más keveréket, hanem' becsületes lengyel vodkát. Egy pillanattal később az •sztalt megrakták a legkülön­hogy december végén — ja­nuár elején Észak-Magyar- ország két pólusán — Salgó­tarjánban és Sátoraljaújhe­lyen — a munkások és a szociaáldemokrata szerveze­tek a kommunistákhoz csat­lakoztak, így tehát a terület centrumában — Miskolcon — egyre nehezebb ellenállni hasonló fejlődésnek. Reisin- ger és köre pedig éppen az ilyen fejlődést szerették vol­na elkerülni. A kommunizmus a vita tárgya a különböző gyűlése­ken. Erről folyik a vita a vasutasok gyűlésén, az ifjú­munkások között, s ez a fő kérdése a feminista nők elő­adássorozatának is. A vas­utasok gyűlésén Reisinger hadakozik a kommunista cél­kitűzésekkel szemben. A politikai légkört karo­sun befolyásolta MiskoLcon a területi integritás körül fel­szított nacionalista demagó­gia. Megjelennek az utcákon az első „Nem! Nem! Soha!" plakátok. Rémhírek terjed­nek el, hogy az antant de­cemberi döntése alapján Miskolc a demarkációs vona­lon túl esik. Hasonló irány­ba hatott, hogy január köze­pén néhány napra Szendrő községet megszállták a cseh­szlovák csapatok, mondván, hogy itt húzódik majd a demarkációs vonal. Nagy fel­tűnést keltett Hodzsa Milán­nak, a budapesti csehszlovák köveinek az a megjegyzése, hogy Miskolc kívül esik a csehszlovák zónán, így csa­pataik nem szálljak meg Miskolcot, illetve csak ak­kor, ha „Miskolc a rend és nyugalom biztosítása érde­kében maga kérné a meg­szállást”. Hodzsa sokatmon- dóan hozzátette: „Én hallot­tam arról, hogy a miskolciak ezt kérni fogják.” Már ek­kor felmerült tehát, hogy a polgárság egy esetleges bal- ratoíódás alternatívájaként számításba vette a csehszlo­vák intervenciót. A munkások élesen rea­gáltak az ilyen hírekre. Az iparosok szociáldemokrata félébb finom falatokkal, az ezüst kis vödörből pedig ki­kandikáltak a legkitűnőbb italos üvegek nyakai... Henio álmodozó tekintettel folytatta: r— Amerikában a pincér grimaszokat hányna és szem­rehányást tenne a vendég­nek, hogy nem tud választa­ni az étlapból, itt pedig ille­delmesen, udvariasan és gyor­san az egesz a > elte­rítették. Így van ez Lengyel- országban mindenütt, az első pillanattól kezdve, ahogy át­léptem a határt. Az első ben­zinkútnál, amelyikre rábuk­kantam, mégcsak meg sem kérdezték, hogy kívánom-e, tehát teljesen érdek nélkül megmosták az autót és ki­cserélték az olajat. Számlát sem állítottak ki, csak meg­hajoltak és jó utat kívántak. Amikor pedig adtam .nekik tíz dollárt, maga a vezető ugrott elő kis irodájából, és amíg a kocsi a kanyarban el nem tűnt, mindannyian integettek utá­nam. A szállodában meg mi­lyen kedvesek és rendesek! Egyenesen Franciaországból utazom, ahol borravaló nél­kül senki semmit se csinál. Mindenütt csak — „pourboire” és „pourboire”. Itt azonban az emberek mosolygósak, vi­dámak. Néhány ötdollárosl osztottam szét. Francjaország. ban. egy portás • megsértődne, ha ilyen kis borravalót adnék neki, Szczecinben pedig min­denki fintor nélkül elfogad­ja. Még elégedettek is. Lát­tad, mennyire igyekezett az a pasas, hogy szobát kerítsen neked? Micsoda ország, mi­csoda nagyszerű ország! gyűlésén határozatot fogad­tuk el, melyben leszögezték: „ha bizonyos osztály érde­keltsége kívánja a csehek behívásál. úgy a meghívók már nem fogják megérni a cseheké bevonulását”. Reisin­ger ugyanakkor olyan irány­ba igyekezett az értelme­zést terelni, mintha a kom­munistáknak állna szándé­kukban a csehekhez fordul­ni. A vasutas-gyűlésen at­tól sem riadt vissza, hogy a kommunistákat a „csehek bérenceinek” nevezze. Reisin­ger a hadügyminisztertől kér .választ: a miniszter közli, hogy Miskolc innen esik a demarkációs vonalon. A ke­délyek átmenetileg megnyu­godnak. A város felirattal fordul a kormányhoz. A miniszterel­nökség felhívást intéz a vá­ros közönségéhez, hogy „féltő gonddal őrizze meg nyugal­mát, legyen a jogrend fenn­tartója és erős oszlopa, tér­jen vissza a jobb jövőbe ve­tett bizalommal a termelő- munkához”. A munkásság megnyugtatását célozta a vá­rosi tanács kibővítése is, s január 14-én első esetben vettek részt a munkástanács tagjai a város ügyeinek el­döntésében. A jelek azt mutatták, hogy a szociáldemokrata vezetők egy része, elsősorban is Rei- singer, semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy pozí­cióik megőrzése érdekében lejárassák a kommunistákat. Éppen mert a felzaklatott kedélyek megtévesztették a tömegeket, s félő volt, hogy a kommunistákhoz különbö­ző provokatív csoportok is odacsapódnak, Pelyhe János nyilatkozatban határolja el magáit és a kommunista szer­vezetet, minden provokatív megjegyzéstől. Dr. Lehoczky Alfréd — Na és sok van neked azokból az öldollárosokból? — kérdeztem. — Ö, ne félj, gazdag va­gyok. Hozzátok, európaiakhoz képest nagyon is gazdag. Természetesen, ha Amerikát vesszük alapul, akkor csak azt lehet rólam mondani, hogy vagyonosodon!. Megkö­zelítettem'az egymilliót. Sok minden megváltozott, öre­gem, mióta utoljára láttuk egymást. Emlékszel arra a kis erdőre Otwock közelében? Megpróbáltalak rábeszélni, hogy gyere velünk. Ki tud­ja, lehet, hogy. ma te is öt­dollárosokat osztogatnál. — Honnan van ez a gyö­nyörű Mercedesed ? — Apróság! Megvehettem volna magamnak, de három francia barátomtól kaptam ismeretségünk emlékére. Al­kalomadtán elmesélem neked ezt a történetet. Most azon­ban lássunk hozzá, mert a vodka mindjárt átveszi az üveg ízét. Látod, nem felej­tettem el a lengyel mondásai­tokat. — De ez az autó ugye nem szériagyártmány? — Nem.v Valamilyen gaz­dag argentin rendelésére ké­szült. Körülbelül 12 000 dol­lárt űzetett: a járműért, de később olyan rosszul ment neki a kártya a nizzai kaszi­nóban, hogy el kellett adnia, fele áron. így került hozzám. — Gazdag barátaid vanftak. ha ilyen ajándékra telik ne­"kik. — Meg kellett tenniük. Nem volt más választásuk. Ráadásul még benzinre valót is adtak! Nagyon elégedettek A magyar vegyipar egyik bázisa a Tiszai Ve- gyikombinát. Műanyaggyá­rának a termékei iránt vi­lágszerte nagy az érdeklő­dés. A vállalati tervnek megfelelően, évente mint­egy 70 ezer tonna külön­féle műanyag termék ké­szül a kombinátban. Ennek jelentős részét exportálják. Ugyanakkor arra töreked­nek, hogy a hazai igénye­ket is maradéktalanul ki­elégítsék. Húszéves a megyei kórház Beszélgetés dr. Molnár György főigazgatóval A közelmúltban ünnepség színhelye volt Miskolcon, a Borsod megyei Kórház és Rendelőintézet kultúrterme. Az ünnepségen — amelyet a megyei, Szentpéteri-kapui Kórház működésének 20 éves fennállásának tisztele­tére rendeztek — többek közt megjelent dr. Medve László egészségügyi minisz­terhelyettes is, aki elismerő szavakkal szólt a kórház dol­gozóinak áldozatkész mun­kájáról, az egészségügyi in­tézményben megvalósított célkitűzésekről, feladatokról, az oltani gyógyításról. Ez al­kalomból beszélgettünk el dr. Molnár György főigazga­tó főorvossal a kórház múlt­járól. jelenlegi helyzetéről és jövőjéről. — A történelemben húsz év parányi időciklus, egy in­tézmény életében azonban jelentős. Ez idő alatt a kór­ház arculata lényegesen meg­változott, feladatköre, ellátá­si területe jócskán kibő­vült ... — Valóban így van, hi­szen húsz évvel ezelőtt még nem volt Szentpéteri-kapui Kórház, külvárosnak számí­tott ez a terület. Akkor öt fekvőbeteg-ellátó osztályunk 1 volt. Később fokozatosan lé­pett be a többi osztály is, az épületek átalakításával pár­huzamosan. Ugyanis a kór­ház eredetileg — mint isme­retes — laktanyának készült. Ezt a jelleget az épületek formája, elhelyezése ma is őrzi. ' \ — Mely osztályokkal kez­dődött meg a kórház bővíté­se? — Először a belgyógyásza­ti pavilont építették ki, majd a sebészeti, az ideg-elme osztályt, hogy csak néhá­nyat említsek. Az idegsebé­szet fejlődése egyik legjelen­tősebb eredményeink közé tartozik. A közeljövőben lest) a Miskolcon végzett kétezre­dik idegsebészeti műté­tünk . .. Később a kórház to­vább bővült. Az urológia-se­bészet a művese-állomással például. Hamarosan megkez­dődött a gyógyítás a többi osztályon is, az othopédián, a szemészeten, a kórboncla- non és szövettanon, majd a vértranszfúziós osztályon. — Nevezetes dátum a kór­ház éleiében 1976. november hetedike. — Igen. ekkor adtuk át az új gyermekegészségügyi köz­pontot. Ma építészetileg és szakmai munkáját tekintve is az ország legkorszerűbb gyermekintézménye. Ide köl­tözött át a Petőfi utcai gyer­mekkórház, a Csabai kapu­ban elhelyezett gyermekosz­tály, valamint a Semmelweis Kórház gyermeksebészete. Több mint két évvel ezelőtt, az átszervezések során csa­tolták hozzánk a szikszói kórházat, és tulajdonképpen ezzel alakult ki a jelenlegi megyei kórház képe. — Ma összdolg'ozóink lét­számig több mint háromezer. Az orvosok száma megköze­líti a négyszázat. ■ Nem kis gondot jelent rendszeres to­vábbképzésük, a szakmai színvonal állandó emelése. Különösen akkor, ha számí­tásba vesszük azt is, hogy mi szervezzük és látjuk el az egész megye orvosainak és egészségügyi dolgozóinak to­vábbképzését is. A korszerű ismeretek elsajátítása érde­kében évente hat-nyolc al­kalommal különböző szintű szakmai tanfolyamokat in­dítunk. Rendszeresen tartunk előadásokat, fórum jellegű összejöveteleket, valamint továbbképzéseket az orvosok részére. Itt történik az egészségügyi szakiskola ta­nulóinak oktatása is, és so­rolhatnám még tovább a legkülönfélébb időszakos szakmai találkozókat. Fel­adatunk a Debreceni Orvos- tudományi Egyetem hallga­tói egy részének gyakorlati képzése is, amelynek révén évről évre több diplomás kezdi meg gyógyítómunká­ját itt nálunk, Borsod me­gyében. A fejlődés nem áll meg, s nekünk lépést kell tartani a tudományos élettel, a legújabb eredmények meg­ismerésével. elsajátításával. — További fejlődés, fej­lesztés vár a jövőben a me­gyei kórházra is, amelynek tervei már készülnek. Mi­lyen elképzeléseik vannak a jövőt illetően? — Megkezdtük egy tizenöt­húsz évre szóló távlati fej­lesztési terv szakmai prog­ramjának kidolgozását. Szükséges volt, hiszen húsz év alatt a kórház feladata több mint tízszeresére növe­kedett. Célunk és felada­tunk a beteg-, a gyógyító és megelőző ellátás színvonalá­nak további emelése. Ehhez viszont néhány osztály to­vábbi bővítése, új felszerelé­sek, berendezések beszerzé­se, korszerűsítése szükséges. A terv leglényegesebb pont­jai közé tartozik a sebészeti pavilon bővítése. Ezzel lehe­tővé válna — három mű­szakban — a baleseti ambu­lancia működése, a sebésze­ti intenzív, az anesztezioló- giai osztály és a központi mütőszolgálát kialakítása és korszerű működése. Ezzel lé­nyegesen javulna öt nagy műtétes osztály: a sebészet, a traumatológia, az urológia, a fül-orr-gége és a szemé­szet működési feltétele. Má­sik fontos feladat, egy száz­húsz ágyas onkológiai pavi­lon megépítése, a kiszolgáló és kezelöhelyiségekkel együtt. Csatolva hozzá a járóbeteg­rendelést. Régi álmunk, hogy egy föld alatti vagy föld fe­letti folyosó megépítésével végre funkcionálisan is kap­csolódjon egymáshoz a se­bészeti, onkológiai és bel­gyógyászati pavilon. Remél­jük. ennek a korszerű össze­kötő folyosónak — amely je­lentős beruházást igényel — a megvalósítására is miha­marabb megtaláljuk a leg­megfelelőbb módot. Monos Mária voltak, amikor átléptem a francia—olasz határt. De má­ra hagyjuk. — Mondd meg legalább, hogyan szerezted a pénzt? — Az emberi mohóság és kapzsiság juttatta kezembe. Egy gazdag ember nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy a tőle szegényebbet meg ne fossza maradék kis vagyonától. Ne gondold — barátom hangjából hirtelen eltűnt a szívélyesség, és olyan keményen ropogtak szavai, mint az acél csikor­gása —, hogy, nem szenved­tem szegénységtől. Az élet éveken ál nem babusgatott. Egészen addig, amíg ezt az igazságot meg nem értettem. A központi fűtés kazánjába dobáltam a szenet, tudom azt is, mit jelent nyolc órán ke­resztül talpon lenni egy szűk. fojtó légkörű helyiségben és szünet nélkül száz- és ezer­számra mosni a tányérokat. Az én egyetemem London nyomornegyedében volt és az antwerpeni kikötő csatornái­ban. De fogékony tanuló vol­tam. Ezért sikerült nekem onnan kimenekülni, annak el­lenére, hogy sok ezer hoz­zám hasonló ember a mai napig ott tengődik. Na. egész­ségedre. öreg! Az este hátralevő része a régi Vai'sóról, az iskolai idő­ről és emlékekről való beszél­getéssel telt él..Mit csinálnak a régi kollégák, kik nem él­ték túl a háborút és a meg­szállást? Már nagyon késő volt. amikor furcsa, csukla- dozó lábon elhagytam az ét­termei. (Folytatjuk) .— Az így kialakított egészségügyi intézményben mennyi beteget tudnak egy­szerre ellátni, gyógyítani? — Pontosan 2466 ágyunk van. Napi 455 szakorvos) órával biztosítjuk egyre ma­gasabb színvonalon a kor­szerű betegellátást. Az évek során az ország egyik leg­nagyobb fekvő- és járóbeteg­ellátó intézete lettünk. Fel­adatunk négyszázezer lakos közvetlen fekvő- és szakor­vosi járóbeteg-ellátasa. Pár éve regionális feladatokat is végzünk, ami azt jelenti, hogy bizonyos szakmai terü­leteken mi gyógyítjuk a Szabolcsból, Hevesből és Nógrád megyéből hozzánk beutalt betegeket is. — Melyek ezek a bizonyos szakmai területek? • — Konkrétan a palhológi- ás újszülöttek ellátásáról, a művesekezelést igénylőkről, továbbá a gyermek-, vala­mint az idegsebészetre és a sugártherápiára beutaltakról van szó. Kevés olyan nagy teljesítményű sugárforrás működik az ország egészség- ügyi intézményeiben, mint nálunk. Természetes, hogy ilyen drága berendezésekei igyekeznünk kell minél na­gyobb területen hasznosítani. — Húsz évve! ezelőtt alig több mint száz dolgozóval, köztük mindössze huszon­négy orvossal kezdték meg a gyógyítást a kórházban. Mi a helyzet most? 1919 - jaiúr

Next

/
Thumbnails
Contents