Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

j 1979. január 7., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mindanivíunk érdeke A mikor elérkezik az év vége, a gazdálkodó egységek kevés kivé­teltől eltekintve kimagasló termelési sikerekről adnak számot, mégis a népgazda­ság egészét tekintve egy sor területen komoly gondok­kal találjuk szemben ma­gunkat. Miért van ez, mi ennek a magyarázata? Elő­ször is; a termelőüzemek igyekeznek ,ió bizonyítványt kiállítani munkájukról. Ilyenkor előszeretettel hi­vatkoznak például a terme­lés növelésében elért ered­ményekre. Mintha ez vala­mit. is enyhítene gondjain­kon. Megfigyelhettük, rendkí­vül divattá vált nálunk az az úgynevezett bázis-szem­lélet, A fejlődést ugyanis sok helyen még azon mérik le, hogy ma mennyivel ter­melnek többet, mint tegnap, közben pedig megfeledkez­nek a lényegről, hogy mibe is került tulajdonképpen a termelési többlet előállítása, megtérülnek-e vajon azok a költségek, amelyeket be­invesztáltak. Ez a lehető legkényelme­sebb megoldás az állítólagos fejlődés bizonyítására, hi­szen nem jár különösebb buktatókkal. Csakhogy a mennyiségre való törekvés háttérbe szorítja a haté­konyabb munkát, amire pe­dig talán még sohasem volt annyira szükség, mint nap­jainkban. A párt és a kormány nem véletlenül foglalkozik beha­tóan a gazdálkodásban fel­lelhető negatív irányzatok­kal, jelenségekkel. A Köz­ponti Bizottság legutóbb egyértelműen megfogalmaz­ta, hogy a mennyiségi fej­lődés több területen nincs összhangban a gazdálkodás minőségi követelményeivel. Lassú az előrehaladás a ter­melés szerkezetének, szer­vezettségének javításában, a munkaerő, az anyagok és az energia takarékosabb fel- használásában. Az új esztendőben tehát merőben másfajta nézet, szemlélet kialakítására kell törekedni. A gazdálkodás­ban életbe léptetett szigo­rítások — gondolunk itt a szabályozók módosítására, a különböző, a hatékonyság fokozására ösztönző állami intézkedésekre — a gazda­sági egyensúly javítását hi­vatottak elősegíteni. Mint azt az országgyűlés legutób­bi ülésszakán több felszóla­ló hangsúlyozta: .minden egyéb feladatot ennek a fő célnak, gazdasági helyze­tünk javításának kell alá­rendelni. Ez nagyfokú rugalmassá­got, ésszerű kockázatválla­lást. átgondolt, megalapozott döntések egész sorát, a meg­változott világgazdasági helyzethez való alkalmaz­kodást igényli a vállalatok­tól. Előrehaladásunk alap­vető követelménye, hogy olyan jó minőségű és kere­sett cikkeket termeljenek üzemeink, vállalataink, ame­lyeket minden piacon gaz­daságosan lehet értékesíte­ni. Ennek érdekében erőtel­jesebben folytatni kell a termelés szelektív fejleszté­sét. Bátran ki kell például mondani, mi az, ami gazda­ságtalan, s ezért, nem kí­vánatos gyártani. A nép­gazdaságnak ugyanis nincs szüksége olyan termékekre, amelyeket veszteséggel le­het előállítani. Az 1979. évi népgazdasági terv feladatai között ki­emelt helyen szerepel a gazdaságos export fokozása. E szerint, a külgazdasági kapcsolatok fejlesztésének elő kell segítenie a haté­konyság további növelését, a gazdasági egyensúly javí­tását.. A terv kimondja to­vábbá : „.. . A termelés és a belső felhasználás elő­irányzataival összhangban a kivitelt a behozatalnál gyor­sabb ütemben kell növelni,” A mai helyzetben különö­sen fontos, hogy a gazdál­kodó ' egységek teljesítsék exportkötelezettségeiket. A nagy ipari vállalatokon kí­vül természetesen sokat te­hetnek a kivitel fokozásá­ért a középüzemek, gyár­egységek és ipari szövetke­zetek is. Például Mezőkö­vesden és a járásban ide­jekorán felismerték az ex­port növelésének fontossá­gát. Ennek köszönhető, hogy 1978-ban — bár nincs kife­jezetten ipari jellege ennek a vidéknek — az éves ex­porttervet— amely 415 mil­lió forint értékű termék ki­vitelét foglalta magában — 12 millió Ft-tal túlteljesítet­ték. S ami még külön em­lítésre méltó: az exportra került áru mintegy hatvan százalékát dollárért értéke­sítették. A z idén változatlanul erre törekednek, ezért az éves terveket úgy állítják össze, hogy azok el­sősorban a gazdaságosan előállítható exportárualap növelésére ösztönözzék a dolgozó kollektívákat. Pél­dájuk követendő példa! L. L. Mil kilenc HÉniá! Nélkülözhetetlen földgáz- és villamos áram szolgáltatásá­val. értékes vegyi- és építő­anyagok. élelmezési, könnyű­ipari, gyógyászati és egyéb cikkek gyártásával kezdi tör­leszteni a befektetett milliár- dokat 12 nagyberuházásunk. 1979-ben kilenc nagyberuhá­zás teljesen elkészül, további három pedig megkezdi a ter­melést. Januárban megkezdik a folyamatos földgázszállítást az orenburgi vezetéken. Ener­giabázisunkat bővíti a Tiszai Hőerőmű is, amely mór az idén 3 milliárd kilowattóra villamos áramot ad, és jövő­re 4.5 milliárd kilowattórára növeli termelését. A vegyipar gazdaságos termékstruktúrá­jának bővítését szolgálja a BVK pvc- és a TVK polipro- piléngyárának átadása, vala­mint a Tiszai Kőolajíinomí- tó részleges üzembe helyezé­se. A BVK új üzeme a TVK- tól kapott etilénből' már 65 ezer tonna értékes pvc-port gyártott, termelését 1979-ben 125 ezer tonnára növeli. A leninvárosi TVK polipropi­léngyárában szeptemberben kezdődött a próbaüzem. Ed­dig 8000 tonna műanyag ké­szült el. Jövőre 36 ezer ton­na polipropilént állítanak elő, ennek egy részéből karton- plaszt lemezeket, fóliákat, kö­tözőzsinegeket és egyéb cso­magolóeszközöket készítenek. Kalászol a búza Kalászolnak a kísérleti bú­zák a Gabonatermesztési Ku­tató Intézet szegedi növény­házában. Az üvegfalakon kí­vül mínusz 10, belül plusz 22 fokot mutat a hőmérő. A vi­lág minden tájáról összevá­logatott 15 ezer búzatörzset nevelnek, továbbnemesítésre. Az üvegházi termesztéssel évente három nemzedékei tudnak felnevelni, lerövidít­ve ezzel az új hibridek elő­állítási idejét. Egy-egy daru markolója sokmázsás vasat emel egyszerre „Éltesek” a martinkemincék Kocsink Miskolc északi iparnegyede felé robog, de én már elképzelem, gondo­latban látom a KOKöV-te- lep lüktető életét. A műem­lék jellegű két törö-torony- ban a csörlők felhúzzák az óriási golyókat, felüvölt a sziréna, az emberek a védő­helyre húzódnak. Erős. föl­det remegtelő robbanás. Itt is, ott is 3—3 munkás neki­esik és kézzel vonszolja ki a kokilla, az öntvény roncso­kat. Sziszegnek a lángvágók, hegesztők vagdossák a nagy acéldarabokat. Kattog a sín­törőgép, az ikerpályán öt híddaru szedi ki az ócska­vasat a beérkező szerelvények­ből, beadagolja a hidraulikus présbe, az működni kezd. ki­dobja magából a tonnányi súlyú bálát. A daru felragad­ja, berakja az üres vasúti kocsikba, s a szerelvény rö­videsen útnak indul Özd vagy Diósgyőr felé. Valkó Miklós a' gyáregység vezetője: — A kohók, az acélművek éhesek, kevés az ócskavas, nincs vagon. Az LKM-ből telefonon sürgetnek bennün­ket. Tegnap itt járt az ÖKÜ egy és ma két vezetője. ,A helyszínen győződtek meg róla, hogy nem sokat te­hetünk. Telefonáltunk a rá­koskeresztúri feldolgozó üzembe. A válasz: van bála, de nincs szerelvény. A bag- gerünk, a koksz vagonba pa­kolására vár... Egy fiatalember belépve szakítja meg a mondatot. — Jön a koksz. Egyelőre 20 kocsit jeleztek, de jön több is. Özd nem fogadja, az LKM-ből visszaküldik, nem tudom, hogy miért nem kell, s hova rakjuk. •, Az elhangzottakból arra lehetne következtetni, hogy gyengén dolgozik a KOKÖV közössége. Ennek a fordított­ja igaz. A vállalat valameny- nyi egysége közül tavaly a miskolci dolgozott a legered­ményesebben. Minden fela­datát teljesítette, túlteljesí­tette. Az éves feldolgozási tervét december 17-én „zár­ta” s így terven felül 12.5 ezer tonna vashulladékkal szállítottak többet az SM-ke- mencékbe. 1978. már az év elején si­kerrel mutatkozott be. Az előző években alig-alig si­került teljesíteni a havi fel­adatokat. Tavaly ez minden hónapban sikerült, s így on­tották a martinkemencék eledelét. A gond a múlt év utolsó napjaiban kezdődött. A napi 1000 tonna helyett 100 tonna ócskavas se érkezett be. s így december 29-én, például az ÖKÜ egyetlen bála anya­got sem kapott. Ez részben összefüggésben van a kétszer háromnapos ünneppel. Amennyire jól jött ez, kiadós pihenést jelentett a dolgozó számára, olyan rossz a kiha­tása a folyamatosan dolgozó üzemekre. Az ünnepek alatt egyetlen vállalat se erőltette meg magát az ócskavas va ­gonba rakásával, így igen le­csökkent a készlet. Várhatóan az új év első hetének végé­re jönnek egyenesbe. Keserves vigasz, de a gyön­ge forgalomnak is van elő­nye. Az idén megnőtt a lét­szám : a KOKÖV átvette a Indok: a város közelsége. Cél: olyífn telep létesítése, ahol több millió liter tejet fejnek évente. Hely: A Nagymiskolci Ál­lami Gazdaság, mert a köz­gazdasági számítások ered­ményei alapján itt kedvező a telepet felépíteni. Nagy vonalakban ennyi volt a friz program alapja. Azért nagy vonalakban, mert a terv megvalósítása kez­detben nehézségekbe ütkö­zött. Például: évente hat mil­lió liter tejet termelő gazda­sághoz kétezer férőhely, két­ezer tehén, és ennek megfe­lelő takarmánymennyiség kell. Nem is beszélve a kor­látozott számú munkaerőről. Kiderült, hogy ilyen célhoz kevés a terület, ahol meg­termelhetnék a takarmányt, kevés a férőhely, telepet kel­lene létesíteni, s a szükséges munkaerőnek csak töredéke van meg. Ilyen kői szokták a tervet eldobni. A Nagymiskolci Állami Gazdaság tehenészeti, telepén jövőre már hatmillió liter tejet fejnek, A 1 magyarázatot Bartha György, a gazdaság föállát- tenyésztője adta meg: — Tömören egy szó a vá­lasz: a fajta. Nem mindegy, hogy egy állattól évente nyit fejek. Ha többet, Hol tart a fríz program? akkor kevesebb férőhelyre van szükség. Ezért mi a tej­termelést tiszta vérű fekete- friz állományra alapoztuk. A középtávú tervek 1150 feketefriz tehén termelésbe állításával számolnak. Ez a fajta képes tehenenként 6000 liter tejet termelni évente. Amikor kezdetben megérkez­tek sok tájáról a világnak, a drága övén-, havanezer fo­rintot érő állatok, már az el­ső évben 5400 liter tejet fej­tek egy tehéntől. És most? Hámori Béla kerületi ál­lattenyésztő: — Ugyanany- nyit... A rövid válasz hosz- szabb kiegészítést igényel. Mert különben úgy járok, mint a közelmúltban, ami­kor egy ismerősöm nem kis kárörömmel mesélt a friz- program válságáról. Szerinte egy lépéssel nem jutottak előre, pedig felépült egy pa­lota (ezt a szakosított telepre értette), s milliókat fordítot­tak az ágazat gépesítésére. Ezek után a kiegészítés. Bartha György: — Valutáris nehézségek­ből elmaradt 250 fekete friz üsző behozatala. Ezt egyféle­képpen tudjuk „kivédeni”, persze csak akkor', ha a prog­ram megvalósításáról nem teszünk le, hogy már a meg­levő állományt fejlesztjük. Magyarán: az utódokat ter­melésbe állítjuk, és legfel­jebb egészségügyi problé­mák miatt szelektálunk. Te­hát mindenáron, a hozamok rovására is nöyeljük a lét­számot. Ma már 660 tehén ad tejet. A „palotában”, azon a tele­pen. amely ’elenleg az ország egyik legkorszerűbb telepe. Talán a legszebb is. mert tervezője a díszkaputól kezd­ve. fedett kerékpár tárolón át, jó pár nélkülözhető do­logról is gondoskodott. És azért is szét), mert az épületekre díszes, nagy betűkkel ráír­ták. hogy milyen célt is szolgál. (Hátha a dolgozói eltévednek?) De vissza a tárgyra, magára a telepre, hiszen az egész friz-program ezen alapszik. Mik a tapasz­talatok? — összességében jók. Ez az igazi nagyüzem, hiszen szabadlartásos rendszerű 832 férőhelyes, íejöházas telep. Már az ára is mutatja, hogy mennyire korszerű, hiszen több mint 40 millió forintba került. De „finomítani”, még lehetne, rajta. Nem inkább kellene? Hi­szen a beruházás 10 száza­lékát kitevő trágyaeltávolitá- si rendszer négy berendezé­se közül három egy napot se. egy pedig két hónapot működött. Azóta traktorra szerelt tolólappal oldják meg a kitrágyázást. Kivéve a telet. Akkor a trágya is megfagy. Kis túlzással, ta­vaszai plafonkpzelben esznek az állatok, mert alattuk fel­gyülemlik a csonttá fagyott trágya. A jövőben a hígtrá- gyázási rendszer megvalósí­tására fordítanak 6 milliót. Mert ezt a kérdést a higiénia miatt feltétlenül meg kell oldani. Van még egv fonák dolog: a beteg állatok keze­lése. elkülönítő istálló híján ugyancsak nehéz állatorvosi feladat. Feltétlen előre kell lép­nünk. Mert, ha a visszássá-1 gokat rendezni tudjuk, akkor azt is megtudjuk, hogy mire is képes igazán a több mint 800 tehén. Napjainkig már eljutottunk oda. hogy a ta­karmányozást a földtől, az állat szájáig teljesen gépesí­tettük. Ahhoz ember már nem nyúl. Béltartalom sze­rint készítjük el a takar­mánymérleget és nem meny- nyiség után. így azt már tud­juk. hogy mit etetünk. És ez nagyon lényeges kérdés. Ha valaki nem veszi figyelembe, a takarmányok minőségét, úgy jár. mint az egyszeri autós, aki szuper helyett kétszer több normál benzint akart az autójába tölteni. És csodálkozott, hogy a tank nem fogadta be. Si­lány takarmányból sokat ehet a tehén. De az is biztos, hogy nem honorálja. És még egy dolog: abrakot, vagy akár silót megtakarítani csak úgy lehet, hogy tudom mekkora mennyiségnél pazarlók. Ezért a beltartalmi vizsgálatok be­vezetésében a gazdaság utat mutat. Ha a telepen az állategész­ségügy. s a trágyázás gond­jait sikerül csökkenteni, ak­kor a tejtermelés növelése előtt már nem lehet aka­dály És gondoláink arra is, hogy húsz ilyen telep az egész megye tejellátását meg­oldaná. — kármán — MÁV üzemét is. Tavaly moz­donyt és személyzetet „bérel­tek” most a személyzetet az egység adja, csak gépeket kell bérelnie. A vasúti sze­mélyzetnek így van ideje be­gyakorolnia a munkát. A vashulladékigény érde­kesen alakul. 1971-ben nem nagyon kellett senkinek. Pár évvel később, hogy üzembe helyezték a nagy présgépet, főleg a laza lemezekben igen megnőtt a kereslet. Az LKM- ben és különösen az OKü- ben — jjz acélmű korszerű­sítése nyomán — rendkívül megnőtt az igény. Ebben köz­rejátszik a gazdaságosság is. A nyersvas helyett több ócs­kavasat igyekszenek felhasz­nálni, hiszen minden tonná­nál 1100 forintot takaríthat­nak meg. A KOKÖV-ben nagy figyelmet fordítanak az öntödék hulladékanyagai va­ló ellátására is. Evégett 1977. végén üzembe helyezték a sin törőgépet. ­— Ezzel mentesíthették a lángvágókat a nehéz munká­tól. — Először mégis arra gon­doltunk, hogy így lesz — mondja az egységvezető. — A hegesztőket átképeztük la. hatosnak, de sajnos — bosz- szúságunkra — változatlanul szükség van a 18 lángvágó munkájára. Több más mellett egy mindentudó hidraulikus daraboló olló kellene, de ilyen nekünk való speciális gép nincs is a világon. — Mi a fő gondjuk? — Minden deka ócskavas érték a számunkra, és nagyon kell az acélművekbe, az ön­tödékbe. Ehhez valójában nagy meg­mozdulásokra. akciókra van szükség. Arra gondolunk, hogy az üzemek, a vállalatok telephelyein sok az elfekvő ócskavas. Jó lenne a gyára­kat, üzemeket lomtalanitani. A MÉH-töl is ócskavasgyűj­tési akció szervezését várjuk. Budapesten gyakori a lomta­lanítás, Miskolcon és még egy sor városban nem tudunk ilyenről, pedig a pincék, rak-, tárak mélyéről sok anyagot lehetne selejtezni. Elég csak végigmenni a Szinva-mentén, a bedobált csikó tűzhelytől, a mosógépig, a fazekakig sok tonnányi anyag megtalálható benne. A KOKÖV-re is ráférne a fejlesztés. Az embergvötrö tö­rőtornyok helyett modernebb berendezésre lenne szükség, ahol minden munkát géppel végezhetnek el. Növelni sze­retnék a feldolgozó gépi ka­pacitást. Jelenleg köbméte*- renként 1,1—1.2 tonna súlyú az elkészített bála. Az lenne az ideális, hogy ugyanilyen térfogat nagyságban 1,7—1.8 tonnára növelhetnék a betét súlyát. Ez különösen az ÖKÜ számara nagy időmegtakarí­tást tenne lehetővé. Az év gondokkal kezdődött, amely egyaránt szorongatja mind a feldolgozó üzemet, mind a kohászati műveket. Biztosak benne, hogv ez csak átmeneti döccenő, hamar túl­jutnak rajta és biztosítani tudják a falánk kemencék „eledelét”. Csorba Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents