Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-06 / 4. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 4 lVT9. január 6., szombat ,.A melósok spannoiása” A fenti címet egy hosszabb publikációból emeltem ki (az olvasó talán elhiszi, hogy az érdekeskedés igénye nél­kül). Karácsondi Imre í'aíabánván beszélgetett a mun- kússzínjátszók IV. országos találkozóját követően a legjobb csoportok vezetőjével, s akkor mesélte el neki Dévényi Ró­bert rendező a következő történetet: „Egyszer például Törté­nelem alulnézetben című műsorunkat elvittük a Szellőző Mű­vekbe... A gyár vezetősége összeült meghallgatni az elő­adást. Nem engedélyezték a munkásoknak való eljátszását, mondván: van elég bajuk így is a melósokkal, minek még íölspannolríi őket?'’ Kétségtelen, hogy László Bencsik Sándor nagy sikerű köny­vének drámai változata valóban nem mindennapi szellemi izgalmakat kelt, de hát miért baj ez? Az országos hírű cso­port tulajdonképpen missziós munkát — jelentős felvilágosí­tó tevékenységet — végez akkor, mikor minél több munkás­hoz igyekszik eljuttatni az író élményeit, gondolatait. Nyilván azzal a szándékkal, hogy a munkásközösségekben tovább gyű­rűzzenek a felsorolt tények, ellentmondások. Az utóbbi időszakban egyre többször fölmerül, hogy szük­ség van-e a színjátszó mozgalomra, helyesebben, mozgalom-e még egyáltalán hazánkban a színjátszás. Nos, véleményünk szerint csak akkor mozgalom, ha mozgósítani, orientálni ké­pes, ha esztétikai élményeket nyújtva, őszintén és nyíltan tud közös dolgainkról (ezek között természetesen bajainkról, gondjainkról és társadalmi ellentmondásainkról is) beszélni. A hazai színjátszás akkor volt a legerőteljesebb, — mond­hatnánk úgy is. hogy cselekvésre késztető erő — mikor több mint tíz esztendővel ezelőtt, az első dokumentumjátékok meg- születtek. Miután a nézők saját hétköznapi énjükkel, prob­lémájukkal voltak kénytelenek szembenézni, azonosultak a látottakkal, hallottakkal, vagy ellentmondtak azoknak, de semmiképpen sem fogadlak közönyösen, vagy érdektelenül a produkciókat. A későbbiek folyamán — bár a csoportok stí­lusa. formanyélve egyre csiszoltabb lett — azért lankadt az érdeklődés a mozgalom iránt, mert az előadások már csak nagyon áttételesen szóltak a ma nézőjéhez. Áz említett cikkben (Napjaink — január) is arról panasz­kodik az egyik neves csoport vezetője, hogy jobbára ünnepi műsorok szerkesztésében és előadásában merül ki tevékeny­serük. S így — ha mégoly jól szerkesztett műsorok is ezek — nem hatnak az újdonság, a felfedezés erejével, nem teremte­nek közéleti izgalmat. Az amatőr színjátszás legjobb éveinek eredményeivel meg­termékenyítette a hivatásos színházakat is (több egykori szín­játszó-rendező, ma már kőszínházban dolgozik), az utóbbi időben azonban stagnál, vagy legjobb esetben, új utakat ke­res.-.Nyilvánvaló, hogy az új út—ellentétben az említett gyár vezetőinek véleményével — csak „a munkások felspannolása lehet”. Es természetesen nemcsak a munkásoké,- hanem a leg­szélesebb közönségrétegeké. Mert számos hivatásos és mű­kedvelő előadás bizonyítja (még akkor is, hogyha ezeknek szakmai színvonala nem a legjobb), hogy az emberek legszí­vesebben saját életük konfliktusait szeretik színpadjainkon viszontlátni. Példaként említhetnénk a Miskolci Nemzeti Színház által műsorra tűzött Segítség című Schwajda-dara- bot, vagy Serfőző Simon korábban bemutatott művét. Persze, könnyű ezt. mondani. De hát születik-e (különösen az amatőr mozgalom számára) elegendő új magyar darab? Az egész hazai színházi élet példái azt tanúsítják, hogy nem. A színjátszómozgalom azonban még ilyen körülmények között is könnyebb helyzetben van, mint a hivatásos színházak. An­nál is inkább, mert egyre több gyakorlott dramaturg és ren­dező dolgozik a mozgalomban, akik „átemelhetnek” egy-egy témát a prózairodalomból, akik saját dokumentumgyűjtemé­nyüket (szociológiai kutatásaikat) használhatják fel valamely produkció alapanyagaként. Kitűnő példa erre László Bencsik említett könyve is. S meggyőződésünk, hogy'nem az egyetlen, csak figyelnünk kellene szépíróink és közíróink publikációit. E z azonban csak egyik oldala a dolognak. A másik az, hogy találkozzanak ezekkel a produkciókkal a nézők. Demagógia — de legalábbis naivitás —, félteni a ma munkását a „felspannolódástól”. Különösen akkor, mikor egyre erősödő demokratizmusunk azt követeli, hogy a dolgozó em­bernek mindenhez legyen köze, ami ebben az országban tör­ténik. (gyarmati) Igpppgtip! A VILÁG MEGISMERHETŐ (Laczó József í’clv.) Fellini Casanovája FELLINI neve nagy csáb­erő az igényes filmbarát számára. Giacomo Casanova neve ugyancsak érdeklődést kelt, hiszen kalandjai legen­dásak, korának hírhedi egyé­nisége volt, életútja ma is viták forrása, s nem utolsó­sorban több műfajban is ér­tékes és kevéssé értékes fel­dolgozások témája. Most Fe­derico Fellini készített Casa­nova „szabadon kezelt”' em­lékirataiból kétrészes filmet. Meg kell mondani, nagy csalódást jelent ez a rövid három óra a moziban, mind a Fellini alkotásait szerető igényes mozilátogatónak, mind azoknak, akik Casano­va neve hallatán valamiféle szex-jelenetekkel tűzdelt lát­ványosságot várnak. A nagy kortárs olasz ren­dező munkáinak döntő há­nyadát ismerhetjük, s ki is alakulhatott már a mozilá- togafóban Fellinivel kapcso­latban valamilyen elvárás, tudja a .látogató, hogy rend­kívül nehéz szellemi táplá­lékot kap majd a moziban, de olyat, amin érdemes töp­rengeni, amit érdemes to­vábbgondolni. mert a gyer­mekkori élmények, szoron­gások átfogalmazásai, a mesz- szi múltból merített témák csakúgy az alkotónak a má­ról mondandó véleményét tartalmazzák, mint a közvet­lenül napjainkat ábrázoló művei. Akik a múlt héten látták Fellini Satyriconját, azok is a mai olasz, illetve önmaga állapotaiba beleful­ladó társadalmi züllés fe­nyegető képét olvashatták ki belőle. A Casanovával azonban nem tudunk mit kezdeni. Úgy tűnik — és ezt néhány alkotói nyilatkozat is erősí­teni látszik — maga Fellini sem tudta pontosan, mit akar ezzeL a történettel kö­zölni. A hajdani kalandor köré font nimbuszt akarja- e szétverni, a gálánsnak tar­tott kalandsorozat mocskát igen érzékletesen és látvá­nyosan felmutatni, vagy azt ábrázolni, mennyire semmi volt , ez az élet, mennyire üres. tartalmatlan? Mérteb­ben a filmben a Fellinire valló mívesség a semmit mu­tatja jel. Nehéz valamit kez­deni a semmivel. (hm) Űj módszerek és javaslatok A KISZ megyei bizottsága a propagandisták módszerta­ni segítése érdekében kísér­letképpen megyei propagan­dista módszertani „vásár” megszervezését tervezi. A pályázat lényege, hogy a nyári éves felkészítésen részt vevő KISZ propagan­disták nevezzenek be a tan­folyamokon megrendezésre kerülő „vásárokra” olyan feldolgozási módszerekkel, javaslatokkal, amelyeket a tananyag sikeresebb feldol­gozása érdekében otthoni gyakorlatukban már kipró­báltak és hasznosnak láttak. — És kistanító bácsi hogy •vizsgázott? — néz rám a gyermeki kíváncsiság min­ién bájával a kislány. Válaszolni végképp nem tudtam mit. lévén, hogy ma­gam is kérdésekkel érkez­tem Sárospatakra, a Corae- nius Tanítóképző Főiskolá­ba. Egy óraközi szünetben beszélgettünk a gyakorlóis­kola folyosóján, mikor a ma­guk módján éppen , a félévi -bizonyítványt tárgyalták az alsó tagozatosak. Hangos csi- vitelésük a lehető legponto­sabban ellensúlyozta a főis­kola más részeiben gondo­lataikba merült hallgatók némaságát. Vizsgaidőszak ... ★ A vizsgára várakozók — a gyerekek nyelvén kistaní­tó nénik és kistanitó bácsik — azért nem teljesen szót- lanok. Amikor valaki „ki­esik” a vizsgaterem ajtaján, azonnal körülveszik a kér­dések. Magam is megkér­deztem Bodnár Gabriellát. aki elsőéves hallgató a taní­tói szakon és ez voll az első megméretése a főiskolán —. hogy sikerült?. — Négyest kaptam és ez nekem jó.- Tudja, előtte... szóval kiegyeztem volna mással is... — Nehezebfi. mint a gim­náziumban ?■ — Más. Itt kevesebb idő fut vizsga előtt a tanulásra. Tételek és mint érettségi előtt például. És több a tantárgy. — És év közben? — Azt akarja mondani, hogy lenne időnk a tanu­lásra? Hát persze, nem tel­jesen ismeretlen előttünk az anyag, de tudja, milyenek a diákok. Itt nem kérik na­ponta számon a tananyagot. Hát megengedünk magunk­nak egy kis lustaságot. — Ma mi a további prog­ram? — Készülök a következő vizsgára...-¥• — Ma már nem kezdek hozzá a tanuláshoz. Ez a nap a lazításé: zenehallgatás, mozi vagy szórakozóhely... Le kell valahogyan vezetni ezt az idegfeszültséget — ezt már Danyi Sándor mondja, a csak mutatóban levő fiúk közül a szerencsés, aki már túljutott a' mai vizsgán. Sze­rencsével-e? — Még nem volt ered­ményhirdetés. Ami engem illet, nem azt a tételt húz­tam. amit szerettem volna, de bizakodom. — Mit szeretett volna? — Vannak olyan tételek, amikhez más tantárgyakból is tudunk . meríteni. De, ál­talában mindenki azt a té­telt szereti, amelyikben több a konkrétum. — A tanítási tapasztala­tok mennyit segítenek a vizsgán ? — Ezt , nehéz megfogal­mazni, de az, hogy készü­lünk tanításra, részt veszünk egymás óráin, óraelemzések vannak, ez mind .iól .ion a vizsgán. Mint ma, is, a ne­veléselméleti szigorlaton. Nem szívesen kíváncsisko­dik az ember ott. ahol még a vizsgára várakozók pró­bálják „összetartani” magu­kat és egymást. Csak. nagy a kísértés. A másodéves Pó- bis Éva megszán: — Hogy mire gondolok ilyenkor? Hu . .. Arra. hogy azt a tételt húzzam, amit tudok... szóval az jár a fe­jemben. attól félek, hogy le­blokkolok. s hiába tanultam otthon, kimarad valami lé­nyeges a feleletből: elfelej­tek fontos, az anyaghoz tar­tozó gondolatokat. Mosl pél­dául arra gondolok, hogy az első tételt szívesen kihúz­nám. ennek, egyik része a fegyelemre nevelés. Ezt pél­dául tisztán össze tudnám szedni, lenne róla mondan­dóm ,,. Mert fegyelmezettnek tart­ja magát? — Igen, azt hiszem az va­gyok . .. — És ez a vizsgaláz? — Ez természetes velejá­rója az ilyen napoknak. * A délutáni órákra vég­képp elcsendesednek a fő­iskola folyosói, tantermei. A gondolatok azonban még dolgoznak, A vizsgázók, a hallgatók még utoljára, vé­gigpergetik e nap esemé­nyeit. S vajon,, az oktatók, a tanárok, a I vizsgáztatók? ök is ugyanezt teszik az itt ma­radt csendben. Mert a vizs­ga formai ellentétei — vizs­gáztató és vizsgázó között — csak a látszat. Ami a lénye­get illeti: valamennyien ugyanazt akarják. ★ A Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán de­cember 21-től február 6-ig tart a vizsgaidőszak. A nap­pali tagozaton 259 leendő ta­nító és 45 óvónő, a levele­zőn pedig 273-an. illetve 95- en számolnak be arról, mit végeztek. milyen tudással gazdagodtak a .tanév első felében. Tcnagy József Háromszáz forrásdokumentum 1918-tól 1929-ig Több mint öt és félszáz oldalt megtöltő vaskos könyv a Miskolc megyei város Ta­nácsa Végrehajtó Bizottsá­gának kiadásában megjelent Forgások a borsodi és mis­kolci munkásmozgalom tör­ténetéhez című sorozat má­sodik kötete, amely 1916-tól 1929-ig háromszáz forrásdo­kumentum tükrében mutat­ja be a tárgyalt időszak munkásmozgalom-történeté­nek legjellemzőbb mozzana­tait. Mint ismeretes, a soro­zat első kötele a munkás­mozgalom kezdeteitől, az Arany Trombita című lap­ban megjelent, a választási visszaélésekről szóló tudósí­tástól kísérte nyomon szű- kebb pátriánk munkásmoz­galom-történetét, időben az elmúlt század utolsó har­madát és. századunk első ti­zennyolc évét átfogva. A mostani kötet az elsü világ­háborút követő forradalmak idejétől a nagy gazdasági válságig, illetve a kommu­nista pártszervezetek kiépí­tésének kezdetéig mutat be forrásanyagokat, a további tervezett kötetek pedig a fel- szabadulást követő időkig kísérik majd nyomon törté­nelmünket. A most megjelent máso­dik kötetnek az összeállítója .Bcránné Nantes Éva és To­man János, a kötet szerkesz­tője ugyancsak Román Já­nos'. Ök ketten készítették az .előző kötetet is és ugyan­csak az ő munkájuk nyomán vár kiadásra a soi'ozat foly­tatása. Az új kötet által tárgyalt időszakba esnek az első vi­lágháborút követő forradal­mak, illetve a Magyar Ta­nácsköztársaság, ezeknek azonban viszonylag kevesebb hely jut ebben a forrás- gyűjteményben, tekintettel arra, hogy korábban erről már helyi kiadásban is meg­jeleni több olyan elemző munka, amely az eseménye­ket részletesen bemutatta, s egyébként h súlyúknál fog­va ez időszakok többet kí­vánnak néhány forrásanyag bemutatásánál. De mert ez a részletesebb bemutatás már megtörtént, a kötet ösz- szeállítói itt csak néhány, a legszükségesebb utalásra, il­letve forrás bemutatásár* szorítkoztak. A kötet bevezetőjében, ami egy mintegy félszáz oldalas átfogó tanulmány. Beránné Nemes Éva és Román János nemcsak azt mutatja be. mi­ként készítette elő a kötetet, hanem a tárgyalt időszakot három nagyobb -részre bont­va elemzi azokat a történel­mi eseményeket, amelyekhez ,a későbbiekben közölt forrás- kiadványok mintegy meg­erősítő dokumentációként szolgálnak, összefüggéseiben magyarázza a történéseket, így előszpr 1910. és 1919. időszakának részletes elem­zését kapjuk, majd az 1919. és 1925. közötti ellenforra­dalmi időszak intézkedéseit, történelmi, társadalmi válto­zásait. végül az 1922. és 1929. közötti bethleni évek­ben végbement változások, események, természetesen kö­zöttük elsősorban a mun­kásmozgalom oldaláról és szemszögéből vizsgált förté- nések kerülnek igen részle­tes vizsgálatra. Ez a beveze­tő tulajdonkénoen a teljes kötet summázata. a kor ösz- szefoglnló bemutatása A há­romszáz forrásanyag három­száz részletet tár elénk, s iólleliel. mindegvikhez hoz­záfűznek magyarázatokat az összeállítók, elhelyezik ke­letkezésük történései közölt, utalnak a dokumentumbeli esemény más összefüggései­re.' a teljes képet mégis a bevezetővel nyújtják a for­rások. Mint említettük, a kötet háromszáz forrásanyagot mu­tat. be ebből az időszakból, különböző levéltárak, egyéb gyűjtemények anyagából, va­lamint sajtóközleményekből. Az első forrás 1918. október 31-i keletű, bár megírása ké­sőbbi. Ugyanis ez Borsod vármegye, főlevéltárnokának összefoglaló ismertetése a Nemzeti Tanács és a Ta­nácsköztársaság időszakának Borsod megyei eseményeiről. Ezt követően azonban a töb­bi forrás pontosabb idő­ponti keletkezésű, mert pél­dául a második mar 1918. november elsején tudósit ar­ról, hogy az ózdi vasgyár és a bányatelepek munkássága megalapította a Nemzeti Ta­nács Végrehajtó Bizottságát. Az 1910-as őszi polgári for­radalom s a Tanácsköztársa­ság időszakáról ' huszonhét forrásanyagot találunk a kö­tetben, a huszonnyolcadik már a Miskolcot megszálló román csapatok parancsnok­ságának 1. számú rendeleté a kommunisták elleni ren­delkezésekről. Ez 1919. au­gusztus 5-én kelt, tehát öt nappal a Tanácsköztársaság bukása után. A legutolsó, a. háromszázadik közölt for­rásanyag több mint tíz év­vel későbbről való. 1929. de­cember 16-i keletű, a Reg­geli Hírlap című lap tudósí­tása a szociáldemokrata párt nagygyűléséről, amelyet a munkanélküliség elleni or­szágos tiltakozó mozgalom keretében rendezett. E tíz esztendő a magyar munkásmozgalom történeté­ben igen sok nehézséggel teli időszak volt, és szinte a kötetben közölt valamennyi forrás egy-egy külön feje­zete a munkásmozgalom­történetnek. Természetesen, egy újságcikkben nincs mód a háromszáz forrásanyag is­mertetésére. még vázlatok­ban sem, de az feljegyzendő róla, hogy a háromszáz anyag egymásutánja rendkí­vül drámai tömörséggel áb­rázolja a húszas éveket cs mutatja be. hogy 3 csendes­nek hirdetett bethleni kon­szolidáció látszólagos felszí­ni nyugalma mögött, milyen erők küzdöttek egymással, és hogy ez a konszolidáció milyen, helyenként drasztikus hatósági eszközök ígérni bevé­telével ment végbe, s hogy a munkásosztály legjobbjai, a szakszervezetekben és a szociáldemokrata pártban — elvkor megalkuvóbb társaik­kal is küzdve —, miként harcollak a hatalom ellen, a dolgozók, n munkások indái­ért. életszínvonalának javítá­sáért. Szemben a korábbi kötet­tel. érdekességként legyez­hető fel. hogv a mai olvasó­nak már sokkal több a sze­mélyesen ismeri szereplő vagy megélt történelmi ese­mény. és ez a történészi hi­telen felül külön Irgalmassá­got biztosít a kötetnek Nem egv szereplőről talán megle­pődve veszünk tudomásul egy-egy. a köztudatban nem ismert megállapítást, de a forrásdokumentumok hitelé­vel nem lehet vitázni Több­féle mutató, magvarázó jegy­zék egészíti ki . forrásanya­got. amely bizonyára érdekes olvasmánya lenne igen so­kaknak. ha e kötet mielőbb nagyobb tömegek számára is hozzáférhetővé válna, s mint elődje, az első kötet, esetleg könyvesbolti forgalomban is elérhető lenne. Benedek Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents