Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-06 / 4. szám
1979, január 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Egyesüléseink A nemzetek történelme bizonyíték rá, hogy az egyesülés nem egyszerűen összeadja, nem egyszerűen összegzi az erőket, hanem meg- hatványozza a szövetség, az egyesülés ütőképességét. A gazdasági együttműködések is túlmutatnak, túlnőnek az egyszerű tőkekoncentráción. Gondoljunk csak a KGST-re vagy éppen az ENSZ-re. Emlékezzünk csak arra, hogy mi történt három évtizeddel ezelőtt, és mi a mai valóság. A fasiszta Németország miután leigázta és megszállta a kontinens kapitalista államainak legtöbbjét — az akkor hatályban levő „együttműködési”, barátsági és megnemtámadási szerződés gyalázatos megszegésével — megtámadta a Szovjetuniót. A szabadságukban veszélyeztetett államok között szükségszerűen tömörülés; szükségszövetség jött létre, s mindezek az „egyesült nemzetek” csatasorba álltak, hogy a közös ellenséget megtörjék. Világosan látták azonban — s ezt hangsúlyoznunk kell ma is —, hogy a katonai győzelem kivívásában nem merülhet ki a közös cél, hanem a győzelem nyomán olyan békéi kell biztosítaniuk, amelynek keretében minden nemzet biztonságban érezheti magát és amely megszabadítja a két világháborútól elgyötört emberiséget a félelemtől, — attól, hogy újabb háború nyomorúságát kell majd elszenvednie. Ennék megfelelően a három nagyhatalom vezetőinek első moszkvai konferenciáján még 1943-ban kihirdették annak szükségességét, hogy „mielőbb életre hívassák egy olyan általános nemzetközi szövetség, amely a nemzetközi béke és biztonság érdekében valamennyi béke- szerető államnak — legyen az kicsiny vagy nagy — tagul való csatlakozására nyitva áll.” Az egyesülések — a társadalmi szervezetek — a jogilag perfekt módon szabályozott egyesületek; gazdasági, politikai és társadalmi funkcióit ma már ,mindenki elismeri. A Hazafias Népfront, vagy a KISZ társadalomépítő tevékenysége közismert. Ki vonná kétségbe a szövetkezetek területi és gazdasági hasznosságát, vagy éppen a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, vagy a MTESZ tevékenységének az ‘eredményességét? Az egyesületek szinte felsorolhatat- lan katalógusa dicséri ezt a jogintézményt — a sportegyesületek tömegén keresztül — a jogász szövetségtől a horgász szövetségig. Az autóklubtól a vadásztársaságokig, vagy a szakácsok egyesületéig. A megszokott jogi tartalom és keretek mellett azonban találunk olyan társulással vegyes egyesületeket, amelyek rendkívül eredményesek. Ilyenek az agráripari egyesülések és a mezőgazda- sági termelési rendszerek. Már több éve új név. új fogalom kapott hazánkban polgárjogot: az Agráripari Egyesülés. Ez az elnevezés mezőgazdasági nagyüzemek cs élelmiszeripari vállalatok közötti kapcsolatok legújabb közös gazdálkodáson nyugvó formáját jelöli. Az egyszerű adás-vételi ügyleteket felváltották az egy-, vagy többéves szerződések, a garantált termelési és értékesítési vállalások. valamint a termelés eszközeire is kiterjedő egy üt tmüködési megállapodások. Ezen a területen megkezdődött a vertikális integráció folyamata'. Az egyesülések fő célja: összehangolt közös tervezéssel, erőteljes szakosodással a munka társadalmi hatékonyságának fokozása. Az agráripari egyesülés Vertikálisán integrált regionális gazdasági szervezel, amelyben a résztvevők megtartják gazdasági és jogi önállóságukat. Eredményességük vitathatatlan. A közös tervek végrehajtásával a termelés — főként az export árualapot képező termelés — olyan mértékben növekedett, amit a taggazdaságok egy ideig önállóan képtelenek leltek volna megoldani. A termelés feltételeinek összehangolt biztosításával, a szervezett értékesítés megteremtésével fokozták a vállalkozói kedvet. A jogrendszer oldaláról közelítve a kérdést, be kell vallanunk — önkritikusan —, hogy az ez év március 1-én hatályba lépett és korszerűsített új társulási és egyesülési jogunk nem mérte fel pontosan az országban már eredményesen működő termelési rendszereket. Ugyanis ezekben keveredik a gazdasági társulás — az ettől jogilag eltérő — egyesületi elemekkel. A jövő pedig a termelési rendszereké. Hiszen ezek mostanáig sok milliárd forint gazdasági eredményt produkáltak. Ezekben a termelési rendszerekben — ma már önzetlenül és gazdasági féltékenység nélkül — átadják a már kipróbált és bevált termelési technológiákat azoknak a gazdasági egységeknek, amelyek vállalkoznak a partneri kapcsolatokra. S nemcsak a technológiát adják át, de segítenek a már gyakorlatban bevált technológia megvalósítását szolgáló anyagok, eszközök, gépek beszerzésében, hasznosításában és az ipar- szerű termelés megszervezésében is. Végső soron a termelési rendszer olyan termelésszervezési forma, amelyben magas színvonalon teremtik meg a termelés anyagi-műszaki és szellemi feltételeit, alakítják ki a. termelés legracionálisabb módszereit, amelyeket a rendszerközpont folyamatosan megújít, hogy a rendszerhez tartozó üzemekben dinamikusan fejlődjön az adott termék gazdaságos előállítása. Az 1970 óta kibontakozó termelési rendszerek ma már az ország szántóterületének az egyharmadát átfogják. (Nádudvar. Bábolna, Baja, Bala- tonboglár, Besenyőszög. Zagy- varékás: egész sor falu, kisváros, amelynek neve ma már a termelési rendszer fogalmával függ össze.) Százezer hektárok, hatalmas állatállomány, nagy értékű eszközök, széles körű ismeretek, egyetlen szervezetben. Ez az újfajta gazdasági-szervezési megoldás az iparosodó mezőgazdaság szülötte. Az ad neki különös fontosságot, hogy a mező- gazdaság — ma már bizonyított módon — képes egyik évről a ‘ másikra , nagy területen, illetve az állattenyésztés nagy hányadára kiterjedően a fajlagos hozamok növelésére. Mindegyiküknél van egy irányító-szervező központ — a szellemi töke nagyobb része ezeknél koncentrálódik —, és vannak taggazdaságok. Tény az, hogy a (i—7 év utánra várt eredmények az esetek többségében már a belépés után 2—3 évvel bekövetkeztek; javult a földek kihasználtsága, csökkent a termékegységre jutó élő munkaráfordítás. Ezek a termelési rendszerek bebizonyították, hogy lehet napraforgóból 22 mázsát, burgonyából 200—300 mázsát is termelni hektáronként, s bebizonyították azt is. hogy az állattenyésztésben a korszerű nagyüzemi módszerek alkalmazása korábban elképzelhetetlen távlatokat nyit. Ezek a termelési rendszerek olyan központokat hoztak létre, ahol a legmagasabb fokon valósult meg a szakmai-szellemi töke koncentrációja. Tiniár László Üdülő épült Harkányban befejező szakaszába érkezett az ország legnagyobb termelőszövetkezeti üdülőjének építése. Már készen áll a négyszintes szál- lodaéoület és a munkáso1 a belső szereléseket végzik. A program szerint a nyár közepére ké’zül el a beruházás, s előreláthatóan augusztusban fogadja az első vendégeket a kétszázágyas üdülő. Lemezhengerészek .a Borsodnádasdi Lemezgyárban. Ha azt mondom: Joli néni és az a bizonyos agárdi terítő ... — nemcsak a megyében, de az egész ország népművészei körében is sokan tudják, hogy kiről és miről van • szó. Fölösleges tehát a teljes nevet kiírni, annál is inkább, mert sajnos az ilyen esetek mással, máshol is előfordulhatnak. De ne vágjunk a dolgok elébe, haladjunk szépen sorjában. Joli néni — akinek volt kitől örökölnie művészi hajlamait, tehetségét — jelenleg egy nagy város kis boltjában dolgozik. Kiváltotta az ipart, és most különféle anyagokon, különféle mintázatú drukkolások'at, térítőkét, díszpárnahuzatokat árusít. Népi iparművész. Tizenhárom éves volt, amikor először tervezett hímzésre, színesítésre váró virágmintá- kát. Aztán az eleinte kedvtelés, szórakozás csakhamar rendszeressé váló elfoglaltsággá vált, majd szenvedély lett. Szinte megszállottja Joli néni a különböző hagyományokat őrző minták tervezésének. Hogy saját szavait idézzem: „Nem is tudom szavakkal kifejezni, mit jelent nekem a tervezés. Mit jelent az éjszaka megálmodott. mintákat lerajzolni és hímzés után a kész darabot meglátni.” A sok-sok évi munka során sohasem tervezett azonos mintát. Mindig kitalált valami újat, valami módosítást, valami mást. Munkálkodására, lelkesedésére csakhamar felfigyeltek. Ekkor kérték meg, hogy vállalja el egy művelődési otthon kézimunkaszakkörének a vezetését, amelyre örömmel mondott igent. Akkor . .. fail dimes... Emellett vállalt még más szakkörökben is irányítást, szakmai tanácsadást. A szakkörök ’ helyiségében és jó néhány irodában még ma is ott díszítik a falakat, asztalokat Joli néni tervezései, térítői, falikézimunkái. A tervezést olyannyira szerette és szereti ma is, hogy lakásán fogadó délutánokat rendezett. Hetente egyszer nyitva állt ajtaja a kézimunka- kedvelők előtt. Barátok, ismerősök és ismeretlenek keresték fel, hogy ötleteket, segítséget kapjanak tőle. Az önzetlen segítséget ma sem tagadja meg senkitől sem. Kevesen tudják, hogy a város egyetlen főutcáján levő FEDOSZ-üzlet kirakatában még ma is azok a fekete, hímzett galléros blúzok láthatók, amelyeknek terveit Joli néni készítette több mint tíz évvel ezelőtt. Régebben egy háziipari szövetkezetben dolgozott. Az alapító tagok egyike volt. Ott is a kézimunkarészleget vezette. Tudományát, terveit sokan megismerhették. Elképzeléseit a szakkör tagjai „színezték” készre. Az alkotások számos pályázaton nyertek- díjakat. Joli néni érdeme volt az is, hogy a szakkör létszáma rövid idő alatt ötről ötvenre emelkedett. Egyre több asszony szorgoskodott ezeken a foglalkozásokon. Az elismerő díjak, jutalmak örömmel töltötték el a tervezőt és a kivitelező asszonyok szivét. S éppen ez az öröm vált idővel irigységgé. ez lett a meg nem értés, az ellenségeskedés kiindulópontja is. Egy-két szakköri tag féltékenyen nézte, amikor Joli néni is átvehette tervei elismeréséül a jutalmakat. Joli néni — érthetően —, csodálkozva fogadta az effajta reagálásokat. Nem is bírta sokáig. Egy szép napon felmondott. Feladta a szakkör vezetését, eljött onnan, azok1 közül, akiknek eddig csak jót tett. akiknek átadhatta tapasztalatait, akiknek megtervezte a dijakkal elismert, jutalmazott. kézimunkákat. Csalódott lett, de az igazi csalódás csak ezután következett. Szokás volt, hogy a szakkör tagjaival időnként elutaztak egy-egy területre, ahol az ottani népszokásokat, hagyományokat feldolgozták, s a kézimunkákon megörökítették. Így töltöttek el néhány napot Sióagárdon is. ahol számos nyers mintát gyűjtöttek össze, feldolgozásra. 1977-ben a Nők Lapja egyik pályázatán az egyik különdíjat már a Joli néni által ( tervezett, sióagárdi mintával készített blúz nyerte el. Később, egy szakköri tag részére megrajzolt egy sióagárdi hagyományokat őrző térítőt is, amelynek tervezése hosszú időt vett igénybe. E térítőnek a sorsa sok bánatot és élete legszomorúbb napjait okozta a népi iparművésznönek. A kész térítőt a szakköri tag beküldte egy pályázatra, amelyet a Lányok Asszonyok című folyóiratban írtak ki, s amellyel első díjat nyert. A beküldött térítőn azonban a tervező neve nem szerepelt. (A pályázati ki- írásban nem volt erről szó, mivel természetes, hogy a beküldött tíiunkákon a tervezőnek és kivitelezőnek a neve egyaránt kell, hogy szerepeljen.) Nem így vélekedett azonban a térítőt beküldő asszony, aki — mint mondták — állítólag a tervezést is magára vállalta, így a dijat és a kétszemélyes szovjelunióbeli jutalom- üdiilést félig megérdemelten, félig érdemtelenül a hímző asszony töltötte el, testvérével együtt. Eddig a történet. Kissé vázlatosan, kissé hézagosán, hiszen nincs felsorolva az a sok-sok érdem, elismerés, megbecsülés, amelyet Joli néni kapott a népművészek körében, a népművészet igazi mestereitől, s amelyről nem is szívesen beszél. Az öt ért sérelmet sem tőle tudtuk meg, hanem azok egyikétől, aki még ma is megkeresi, aki még, ma is tanácsot kér tőle. aki még ma is igényt tart szakmai útmutatásaira. Ami volt, elmúlt. Megtörtént dolgokon változtatni nem lehet. Mégis. elgondolkodtató, hogy más emberek, akik. járatosak a népművészet dolgaiban, akik tudják, hogy kell egy pályázatra beküldeni anyagot, akik ..otthon vannak” az elbírálás módjában, hagyták idáig fajulni az eseményeket. Monos Márta Jogászunk válaszol MENNYI LEHET A FELMONDÁSI IDŐ? Kérdezi Csatlós István (3980 Sátoraljaújhely, Esze Tamás u. 31. szám) olvasónk. Levélírónk azt írja, hogy nem vezető, nem is a szakmájában dolgozik, de a vállalata azt kívánja, hogy a 6 hónapi felmondási időt dolgozza le, de ő ezt nem szeretné. Olvasónk arra kér választ, hogy lehet-e 6 hónap a felmondási idő? A Munkatörvénykönyv vonatkozó rendelkezései szerint a határozatlan időre szóló munkaviszonyt mind a vállalat, mind a dolgozó felmondással bármikor megszüntetheti. A felmondás olyan egyoldalú nyilatkozat, amely arra irányul, hogy a munkaviszony a közlést (szóbeli, vagy írásbeli) követően megjelölt időtartam elteltével megszűnjön. A jogszabály szerint a felmondási idő 15 naptól ti hónapig terjedhet. Ez tehát keret és ezen a kereten belül a felmondási idő mértékét a munkaviszonyban töltött idő tartamától (10, 20 vagy 30 év) és a végzett munka jellegétől függően a kollektív szerződés határozza meg. Ha a kollektív szerződés, vagy a lelek (munkáltató és munkavállaló) megállapodása hosszabb időt nem állapít meg; a 15 napos felmondási idő a dolgozó állal munka- viszonyban töltött tíz év után 4, húsz év után 5, harminc év után 8 hétre emelkedik. de ezen időn túlmenően a vezető állású dolgozóknál 4 héttel: azoknál a dolgozóknál, akiknek jelentős a közvetlen befolyásuk a vállalati eredmény alakulására. 2 héttel meghosszabbodik. A felmondási idő mértékének meghatározásánál azt kell figyelembe venni, hogy a dolgozó pótlásához, vagy elhelyezkedéséhez általában mennyi idő szükséges. Ez eltérő lehet. így elsősorban annak van jelentősége, hogy a levélírónk vállalatánál a kollektív szerződés milyen rendelkezést tartalmaz. Ha a kollektív szerződés nem rendelkezik, az előbb ismertetett — jogszabályban meghatározót! — felmondási idő kerül alkalmazásra. A kollektív szerződésben azt kellett figyelembe venni, hogy mennyi a munkaviszonyban töltött idő tartama, és a végzett munka jellege, pl: szakmunka, segédmunka. A felmondási időt egységesen kellett megáll;.,. Azt ajánljuk olvasónknak, hogy tekintse meg sajut vállalatának kollektív szerződését, és abból konkrétan meg lehet állapítani a felmondási idő ménékét. Ha azt tapasztalja, hogy a kollektív szerződés az elmondottakon kívül más tényezőket is figyelembe vett: vagy a szabályozás nem egységes, eltérések vannak: vagy a vállalat nem tartja be saját szabályzatát, akkor kezdeményezzen munkajogi vitát a kollektív szerződésben megjelölt illetékes munkaügyi döntőbizottságnál. A konkrét állásfoglaláshoz nem közölt elegendő adatot, mégis úgy véljük, hogy valami- "éle túlzásról van szó. HLYEN CSALÁDI HÁZ AJÁNLHATÓ ÁLLAMI ÉRTÉKESÍTÉSRE? A családi ház vásárlási akció feltételeiről és lebonyolításáról szóló jogszabályok szerint az állampolgárok tulajdonában levő. üresen álló családi házakat hasznosítás céljából egyes községekben, és nem kiemelt településeken fel lehet ajánlani értékesítésre. A felajánlott családi ház elfogadásáról a községi tanács vb-elnöke dönt. Értékesítésre csak olyan ház fogadható el. amely a köz-» ség belterületén fekszik, a tulajdonjog egész; a ház rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas, és előreláthatóan legalább 25 évig fenntartható; legalább fél éve üresen áll; a tulajdonjoga rendezett, továbbá teher-, per- és igénymentes. Az értékesítésre elfogadott családi ház eladási árát (forgalmi értékét) az Ingatlan- közvetítő Vállalat becsléssel állapítja meg. A becsült helyi forgalmi érték figyelembe vételével lehet a vételárat meghatározni. Ha az akció keretében a családi házat elfogadták, akkor a vevőt a községi tanács végrehajtó bizottsága knelöli. A vevőkijelölésnél előnvben kell részesíteni a munkásokat és a három, vagv annál több gyermekes családokat. Vevőnek csak helyben lakó. legalább egyéves munka-. vagy tagsági viszonnyal rendelkező dolgozót lehet kijelölni. aki a megvásárláshoz szüksége' sakit hozzáin- rulássnl (vételár és OTP-kiil- esön különbözette!) rendelkezik. és a családi házba beköltözik. Dr. Sass Tibor 1 hé a praorafBS?
