Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
É5ZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. január 28., vasárnap ' ■ ' ; - ' / Szaktanterem a Gyermekvárosban A változó iskola új tanéve Beszélgetés Borsos Árpáddal Iskolarendszerünk jelentős változásának időszakában került egy íiatal szakember Borsod-Abaúj-Zemplén megye Tanácsa művelődésügyi osztályának élére. így kezdhetnénk, ha Boros Árpádról valamiféle portrét kívánnánk írni. Ezúttal azonban men ez a cél, sőt az sem lehet, hogy egy országrésznyi megye valamennyi oktatási és közművelődési tervét, törekvését regisztráljuk. Megállapodtunk tehát, hogy a következő tanév legfontosabb momentumaira szorítkozunk a beszélgetésben. Van ehhez egy kitűnő segédanyagunk is, mely ott találtató valameny- nyi gimnázium igazgatójának asztalán. — A gimnáziumi nevelés és oktatás tervéről — arról a bizonyos „kék könyvről” van szó, melyet szerencsére jó előre megjelentetett az Oktatási lyiinisztérium a Tankönyv, kiadó Vállalat gondozásában. Ez a fontos alapokmány határozza meg a következőkben feladatainkat. Amint ezt. már több publikáció is jelezte, a nevelési és oktatási terv csak 1979 szeptemberében lép életbe, tehát tulajdonképpen azokra a tanulókra vonatkozik, akik most nyolcadik osztályosok, és csak az új tanévben lesznek gimnazisták. — Tulajdonképpen arról van szó, hogy egész gimnáziumi oktatásunkat és nevelésünket új alapokra helyezzük. Valószínű, hogy 'ettől a kijelentéstől egy kicsit meglepődik az olvasó, vagy legalábbis vegyes érzésekkel veszi tudomásul, hiszen az elmúlt években már jó néhányszor változott az iskola. — A mostani változásokat azonban sokkal örömtelibbeknek tekinthetjük, mint az előzőeket, hiszen ezek alapos kísérleteken nyugszanak; kellő előkészületek után kerül sor az új dokumentum bevezetésére. Természetesen nem lehet célunk itt és most teljes terjedelmében és mélységében ismertetni a gimnáziumi nevelés és oktatás tervét, így csak a legfontosabb tudnivalókat emelném ki. A terv mindenekelőtt a gyerekek esélyegyenlőségét biztosítja, Mégpedig egy nyitott iskola keretei között. Az elmúlt években számtalanszor elhangzott, hogy hazánkban túl korán kényszerül az ifjúság pályát választani. Vagyis 14 évesen, mikor még nem alakulhat ki igazán a tanuló érdeklődése, s szükségképpen sokkal inkább a szülői vár gyak és elképzelések orientálják, mint saját képességei, elképzelései. Az új nevelési és oktatási terv lehetőséget ad arra, hogy csak az első két gimnáziumi év után kerüljön sor a pályaválasztásra. — Ez mindenképpen szerencsésnek tekinthető, ám annál több felelősség hárul már a gimnázium első két esztendejében is a pedagógusokra. — Ezzel teljes mértékben egyetértek. Éppen ezért nagyon fontos feladatunk, hogy tanárainkkal megértessük: a középiskolai nevelés, oktatás első lépésétől kezdve fokozott figyelemmel kísérjék a növendékek előmenetelét. Az ezzel kapcsolatos feladatok egyébként világosan kiolvashatók a nevelési és oktatási tervből. Eszerint az első év mindenképpen a felzárkóztatás éve kell hogy legyen, vagyis bárhonnan kerül is a gyerek a középiskolába, úgy kell megalapozni ismereteit. illetve formálni egész személyiségét, hogy a következő években lehetőleg semmiféle nehézsége ne legyen. A következő, vagyis /a második tanév az orientálás éve. Akkor már. — megismerve a gyerekek fogékonyságát, speciális érdeklődését — azokra a tárgyakra kell irányítania a tanárnak a tanuló figyelmét, melyek irárít legnagyobb az érdeklődése, s képességei szerint a legjobban veheti birtokába az illető tárgy nyújtotta ismeretanyagot. — Ilyen előfeltételek után lépnek majd be a. harmadik osztályba a fakultatív tárgyak, melyek tanulásával tulajdonképpen már pályát választ a gimnazista. A legnagyobb körültekintést gondolom most az jelenti az oktatásügy szakembereinek, hogy jól előkészítsék a fakultációt. — Annak ellenére, hogy ehhez még több mint két esztendő áll rendelkezésünkre, a legfontosabb lépéseket máris megtettük. Figyelembe véve a felsőoktatási intézmények kívánalmait, elsősorban a matematikára, fizikára, történelemre és magyarra koncentráltunk. — Ezek az elméleti tárgyak, dehát úgynevezett gyakorlati ismeretek oktatására is sor kerül majd a fakultáció keretében. — Ennek lehetőségeit iskolánként vizsgáltuk meg, figyelembe véve a benyújtott igényeket, melyek egy-egy oktatási intézmény lehetőségei szerint alakultak ki. A megyében népművelési, valamint nevelési ismereteket, gépjárművezetést és -szerelést, gyors- és gépírást, könyvtárosi gyakorlatot, számítógépkezelői ismereteket, fényképészeti, államigazgatási ismereteket, sőt idegenvezetést is oktatunk. Véleményünk szerint ezek jól egészítik majd ki a tanulók elméleti felkészültségét, s azok számára is megkönnyítik a pálya- választást, akik netán nem tanulnak tovább valamely felsőoktatási intézményben. — Ha már itt tartunk, nézzük, milyenek a Borsod- Abaúj-Zemplén megyeiek továbbtanulási lehetőségei a főiskolákon és az egyetemeken? / — Egészen pontos adataink nincsenek, de az előző évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a végzetteknek körülbelül egy harmada felvételt nyer ‘valamely felsőoktatási intézménybe, s ott többnyire jól megállják a helyüket. Ennél pontosabb adatokat tudok mondani az általános iskolát végzettekről, illetve azok továbbtanulási lehetőségeiről. Elöljáróban annyit, hogy a végzettek 95,3 százaléka tanul tovább. Az idén 10 222 gyerek végez a nyolcadik osztályban, s ezzel szemben 10 564 középiskolai férőhelyünk van. Bár néhány intézményünk iránt az egész országból nagy az érdeklődés, ennek ellenére gyakorlatilag minden most végző nyolcadik osztályosnak tudunk középiskolai férőhelyet biztosítani. Pályairányításukkal kapcsolatban rendkívül nagy segítséget kaptunk és kapunk a Megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézettől, és természetesen sokat segítenek ebben az iskolák is. — Érintenünk kell még egy másik igen fontos témát. 1979. január 1-től ugyanis valamennyi középfokú oktatási intézmény fenntartó joga a városoké. Ez új lehetőségeket nyit, s természetesen gondot is okoz. A rendelettel kapcsolatban eléggé ellentmondásos véleményeket hallani. — Anélkül, hogy az ezzel kapcsolatos gondokat kicsinyíteni akarnám, nyugodtan kijelenthetem: az intézkedés nagyon időszerű és hasznos ( volt. Elsősorban azért, mert megnövekedett a városok felelőssége; az eddigieknél sokkal inkább gazdáivá válhatnak a területükön működő oktatási intézményeknek. Következésképp megnőhet — és erre van is remény — az iskolák köz- művelődési funkciója. Biztos vagyok abban is, hogy javulnak az oktatás anyagitechnikai feltételei. Mostantól fogva csupán 19 nagyközségi középiskola tartozik a fenntartás szempontjából hozzánk, ez azonban nem jelenti azt, hogy a „megyének” kevesebb lesz a feladata. Már csak azért sem, mert szakmai felügyelet szempontjából továbbra is rajta kell hogy tartsuk a szemünket valamennyi oktatási intézményen, s a városi tanácsokkal együttműködve, gondoskodni a középiskolák eredményes működéséről. Ezzel kapcsolatban természetesen még nem lehetnek tapasztalataink, de az új formától minden szempontból sok jót várunk. Ösz- szefoglalva: úgy tűnik, hogy az új tanítási évet — kellő előkészítés után — jó körülmények között kezdhetjük majd meg. (gyarmati) Sajátos paradoxon A szakszervezeti könyvtármunka eves mérlegelése után Igen eredményesnek értékelte a közelmúltban megtartott ülésén a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának Elnöksége az SZMT Központi Könyvtárának elmúlt. évi munkáját. Erről a munkáról év közben többször írtunk és tudósításaink összképe is igen pozitív. Mindezek ellenére a jó munka árnyékában egy-két olyan negatív vonás is felmerült az SZMT Elnökség vizsgálatában, amelyekre érdemes visszatérnünk. A kiemelkedően jó ered- mények mellett, a munkások olvasóvá nevelésére tett erőfeszítések ellenére a szak- szervezeti könyvtárhálózatban az utóbbi két-három évben átlagosan ezer-ezerrel csökkent az olvasók száma. Sajnálatosan ez a diósgyőri és ózdi szakszervezeti könyvtárhálózatban a legszembetűnőbb. Ez feltétlenül összefügg azzal, hogy rosszabbodtak a letéti könyvtárak működési feltételei. Természetesnek tűnik talán, hogy az üzemek minden négyzetméternyi területet termelési célokra kívánnak felhasználni, és nem könyvtárat létesítenek ott,' de a helyiséggondok már nyomasztoak helyenként és ez az egyik oka a letéti könyvtárak működési feltételei romlásának. A másik ok személyi jellegű és legalább ennyire súlyos, sőt talán még súlyosabb. Ugyanis változatlanul gond a könyvtárosok gyakori cserélődése, különösen a társadalmi munkás és tiszteletdíjas könyvtárosoknál, de bajok vannak a függetlenített és képesített könyvtárosokkal is. Döntő többségük — 47- ből 45 — nő és anya, helyettesítésükre hosszabb-rövidebb időre csak szerződéses alkalmazottak vehetők fel. Ezek pedig csaknem kivétel nélkül képzettség nélküli pályakezdők. Ez nemcsak az egyszemélyes könyvtáraknál jelent gondot, bár ott szinte elháríthatatlant, de a nagyobb könyvtáraknál is fennakadást jelent. Ezzel az adottsággal — mint alighanem permanens jelenséggel — viszont számolni kell. Nem ritka eset még, hogy egyes szakszervezeti bizottságok a könyvtári munkát nem tekintik azonos értékűnek más munkaterületekkel. Van valami szemléleti baj, mert a tánckar, a színjátszó csoport, általában a látványosabb kulturális produkció többfelé előnyt élvez nemcsak egyes szakszervezeti ■bizottságoknál, hanem a megyei bizottságoknál is. Jóllehet a szákszervezeti bizottságok biztosítják a könyvbeszerzési összegeket, a pénzjuttatással nem oldódik meg minden gond. Könnyebb a pénzt könyvbeszerzés céljára átutalni, mint a könyvtár fejlődésével, illetve fejlesztésével, személyi, elhelyezési, propaganda és egyéb tartalmi feladataival behatóan foglalkozni. Természetesen nem csupa negatívumból áll a hálózati munka. Mint említettük, az összkép igen jó. De például Özdon van egy fenyegető gond: a közeljövőben hihetőleg megkezdődik a Liszt Ferenc Művelődési Központ átépítése. Válságba kerülhet az ott elhelyezett könyvtár élete. Ugyanakkor Ózdon január elsejétől sikerült főfoglalkozású könyvtárost biztosítani az egyik fiókkönyvtárnak, így bővülhet a nyitvatartási idő. A Lenin Kohászati Művekben Diósgyőrött egy új központi letéti könyvtárnak alakítanak ki helyiséget, s ez majd meggyorsítja az üzemen belüli ellátást, közelebb hozza a kis könyvtárakat a központihoz. Le- ninvárosban a Tiszai Vegyikombinát szakszervezeti bizottsága az elmúlt évben a bejárók részére a buszmegállónál létesített letéti könyvtárat. Éppen pénteken értékelte ennek munkáját a szakszervezeti bizottság. A nagyüzemekben igen jó a műszaki olvasottság. A legutóbbi műszaki könyvhónapban éppen Diósgyőr és Özd kapta a legtöbb megérdemelt elismerést, például a szocialista brigádok műszaki irodalommal való ellátásáért és egyéb jó törekvéseiért. Igen jó a könyvtári munka a bányászoknál, az építőknél, a vegyészeknél. Ugyanakkor nagy gond azokon a munkaterületeken, ahol szétszórtan dolgoznak, nem te- lepítettek s dolgozók. Mint például a kereskedelemben, az élelmiszeriparban, a helyi iparban és még néhány más helyen. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának Központi Könyvtára tudna segíteni, berendezést, könyvállományt tudna biztosítani sokfelé. De ehhez az kell, hogy az adott munkahelyen valami helyiségei biztosítsanak a könyvtárnak. A következő évi feladatok között első . helyen szerepel, hogy'a mozgalom szervezeti erejére tá- maszkodva elfogadtassák a gazdasági vezetőkkel, társadalmi szervekkel és a dolgozókkal a közművelődési párthatározatból és törvényből adódó teendőket, növeljék a munkásolvasók táborát, segítsék a szocialista brigádok kulturális feladatainak teljesítését, munkálkodjanak a szakszervezeti könyvtárhálózat fejlesztésén. Negyvenötezer olvasót tartottak nyilván az elmúlt évben Borsod megye szakszervezeti könyvtáraiban. Nagy szám ez, nagy gondot, sok feladatot jelent. Ehhez még hozzáveendő, hogy szakszervezeti tagok a tanácsi könyvtárakat is igénybe veszik. Ugyanakkor az eredmények és a gondok egybevetésénél egy sajátos paradoxon tűnik szembe: sikerek jelentkeznek például Az olvasó munkásért mozgalomban, ugyanakkor évről évre csökken az olvasók száma. A sikerek a régi törzsgárdára alapulnak, például a Kell a jó könyv pályázatra most beérkezett kétezer pályamű szerzői között sincsenek érdemben új olvasók, azaz nem bővül az olvasótábor, bár a már meglevők minősége folyamatosan javul. Ez örvendetes, de az új olvasók megnyerése továbbra is elsődleges feladat. Az SZMT Központi Könyvtárának éves számvetése alapvetően ezzel a tanulsággal is jár. Benedek Miklós FORDÍTÓI iA: BÁBA MIHÁLY A barátom befejezte elbeszélését és beszédes mozdulattal mutatott órájára. Valóban, későre járt. Mégis feltettem neki néhány kérdést. — Mondd, kedves barátom, mit csinált ezután a híres „Albert Stern, Harry Bracken és James Kane — kereskedelmi képviselet” ? Bíróság elé hurcoltak? — Milyen okból? Hiszen nem tudtak rám bizonyítani semmit. Állítottam én valamikor is, hogy ott urán van? — A Geiger-féle műszer akkor miért mutatott nagy radioaktivitást? — A bizottságnak igaza volt, amikor némi radioaktivitást állapított meg, de ez nem jelent semmit. — Persze a te közreműködéseddel? — Kedvesem, ne akarj túl sokat tudni. — Az újságíróknak hogyan lehetett átvilágított minden tekercs filmjük? — Ez egyszerűen jó tréfa volt. Marty Brett, különben nagyszerű bányamérnök, amikor fényképezték, háttal állt a kis épületnek. Emlékezhetsz, hogy ott két helyiség volt. Az elsőben a sajtókonferencia, a másodikban néhány röntgenkészülék. Egyszerűen bekapcsolták, amikor fényképeztek. Nemcsak az urán teszi tönkre a filmet. Kis távolságban megteszik ezt a Gamma-sugarak is. — Nem értem, akkor miért háborodtál fel, hogy az egyik újságírónál leleplezted a Geiger-féle készüléket. — Meg kellett játszanom ezt a jelenetet. Kezdettől az volt a célom, hogy végül se az újságírók, se a cég három főnöke, ne higgye el azt, amit mondok. Pedig az őszinte igazságot mondtam. — És ha a „New York Herald Tribune” tudósítója nem veszi elő a Geiger-féle műszert? — Ettől nem féltem. Tudtam, hogy minden újságírónak volt a zsebében és a táskájában. Ha mindez Lengyelországban történik, a mi sajtóképviselőnk sem üres kézzel ment volna el. — Mégis nagy volt a kockázat. A cég három ura egyszerűen eltekinthetett volna a szerződés 15. pontjától és a nyakadban marad a bánya. Akkor mit csinálsz? — Kockázat minden üzletben van. Kockázatos még az úttesten is átmenni. Elméletileg persze megtehették volna, hogy nem vásárolják vissza. Akkor nehéz, de nem veszélyes helyzetben lettem volna. Egy kis áldozattal és Brett mérnök tanácsára újra meg lehetett volna indítani a termelést, de sok hasznom nem lett volna belőle. Az egész azonban nem volt olyan reménytelen, mint gondolod. Végül is nem vesztettem volna semmit. Sőt még kerestem volna is rajta. Persze nem olyaii gyorsan, mint Bracken, Stern és Kane urak jóvoltából. — Magyarázd meg nekem: a New York Herald Tribune miért közölte azt a cikket az uránról? — Nem voll: nehéz megjátszani egy kis komédiát. Wardcitybe előbb Brett mérnök utazott, aki pontosan felmért mindent. Ugyanakkor sokat kerengett a környéken, hogy minél több ember lássa. Ezt követően már hárman mentünk oda; én, Brett és egy fiatalember, a segítőnk. Az volt a feladata, hogy minél több emberre] kössön ismeretséget és híresztelje el, hogy milyen drágán vásárolom meg a kimerült bányát. Megismerkedett a helyi lap tudósítójával is. Ekkor a kisegítőm részegen elfecsegte annák az újságírónak, hogy| kihallgatta a beszélgetésünket az uránról. — Az újságíró azonnal kapott a szenzációsnak ígérkező híren és a legnagyobb lapnak, a New York
