Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
1979. január 28., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Vallanak a gyerekek VESZÉLYBEN Zöld autó a ház előtt. Nyílik a kocsi ajtaja, négy apró Betontüskék Betoncölöpökre — tüskékre építik Tapolcán a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat moteljét. Felvételünk még a havazások előtt készült. Ha elolvad a hó, ilyen kép fogad majd bennünket az Éden-kemping közelében. Fotó: Sz. Gy. Húszéves a megyei kórház Rehabilitálás kórházban és a munkahelyen Egészségünk védelme, a szervezetet ért káros hatások gyerek huppan a hóra. Vékony ruhában, harisnyában dideregnek, amíg az egyenruhás férfi a kapu felé terelgeti őket. Hideg van ... Az volt a. távoli faluban is, ahonnét az autó idementette őkel. Olyan hideg, amely i nemcsak a testet, a lelket is ■ dermeszti. * A falon a tábla: Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet. Övóház, ahová — bár minden esetben így lenne! — időben menekíthetik azokat a gyerekeket, akikről a szülök helyeit az állam gondoskodik. Ám sokszor csak az utolsó pillanatban érkezhet a segítség. Sokszor már a csavargó, a bűnöző gyerek kerül a kerítésen belüire ... Állomás ez itt Miskolcon, a harmadik kerületben. Minden állami gondozás alá kerülő gyerek első állomása. Egy-két hónapot töltenek itt, ha bírósági eljárás szükséges, többet is. Van olyan időszak, amikor ötven-hatvan gyerekre vigyáznak, de a létszám, sajnos, sohasem kevés. Pszichológus, orvos, gyógypedagógus vizsgálja a gyerekeket, amíg személyiségképet alkot róluk. Az intézet pedagógusai oktatnak, korrepetálnak: a legtöbb esetben vészesen hiányos az ide kerülő iskolás korú gyerekek tudása. Viszokay Árpád, a gyermekvédő intézet igazgatója, és munkatársai tudják, hisz’ sok év óta. tapasztalják, hogy mégis a lelki sérülés az, ami a' legveszélyesebb ezeknél a gyerekeknél. Miért, hát kik azok, akik Idejutnak? Szörnyű a kérdés, mely sejteti a választ. Minden gyerek sorsa egy óriás felkiáltójel. Megálljt parancsol, odafigyelésre, segítésre szólít. Minden emberhez fordul. Herald Trlbune-nek telefonálta meg a hírt. — Látom, hogy a legrészletesebben kidolgoztál mindent és pontosan végre is hajtottad. • — Természetesen. Meglepetés már nem érhetett. Na, de elég erről ennyi. Holnap is nap lesz — nevetett He- nio. — Menjünk aludni. * Másnap, amikor visszatértem a szállodába, mister Henry MacAreck kékesszürke Mercedese már a parkolóban állt. Ezen a napon barátom kissé kedvetlen volt. Hogy egy kicsit kedvre derítsem, javasoltam, hogy látogassunk el a szczecini teniszklubba. Ez hatott? mert Henio megmozdult és tossz hangulata nyomtalanul eltűnt. Ezt az alkalmat is felhasználtam ; megkértem, ■ hogy meséljen tovább kalandos életéről. — Látom, úgy véled, hogy én egy csirkefogó, füllentős ember vagyok — mondta a barátom. — Azt gondolod, soha nem csináltam semmit, csak különféle ..vállalkozásokat” szerveztem. Ez nem igaz. Néha szerveztem ilyesmit, de kimondottan csak akkor, amikor üzérkedőkkel volt dolgom és úgy akartak engem is becsapni, mint előttem százakat. Olyan kő voltam, amelyen kicsorbult a legerősebb amerikai üzlet. Ezenkívül összeszedtem néhány fillért, becsületesen kereskedtem, néha játszottam a tőzsdén, és gyakran nem feledkezve meg a magam keresetéről sem, megmentettem másokat a csődtől. Ilyen például a „fehér lazac” ügy — nekem köszönhető, hogy sok ember nem vesztette el megtakarított pénzecskéjét, és sok munkás ftern maradt munka nélkül. . Vallanak a gyerekek. Alig múlt hároméves, akinek jegyzőkönyvbe vették a szavait: „Anyuka mindig elment. Hazajött és megvert. Kitépte a hajam. Apuka belémrúgott. Ittak pálinkát meg sört. Azt mondták, menjek a mamához. De az öregje bottal ütött. És jött egy rendőr bácsi és elvittek a kórházba.” Tizenhat éves lány, még csecsemőkorában elváltak a szülei. Mindkettő újabb házasságot köt, egyiküknek sem kell a kisgyerek. Előbb a nagymama, majd a nagybácsi neveli. A lány iszik, csavarog, már nemi betegséggel kerül az intézetbe. „Akarok állami gondozott lenni, úgy gondolom, hogy járnék dolgozni, de a jövőmmel kapcsolatban még határozott elképzelésem nincs.” A tizennégy éves kislányt h áromhónapos gyermekével együtt (!) kell állami gondozásba venni. Héthónapos terhesen még az általános iskola hetedik osztályába jár, ám sem az iskolában, sem otthon nem tűnik fel senkinek az állapota. A kívülálló szemében csak vád lehet a gyermek summázó mondata: „Anyám és köztem megromlott a viszony.” Gyerek, akinek az anyja gyakran az eszméletlenségig itta le magát. Tizenkét éves fiú, akit betörésen értek tetten. Tizenhárom éves gyerek, aki csövezik. Csecsemő, akit a kórházban „felejtenek”, sem anyja, sem annak élettársa nem vállalja a szülöttet. Hatodikos kislány, akit tanára visz el a gyámhatóságra, mert anyja és nevelőapja rosszul bánnak vele; igaz, csak akkor ütik, ha ki- józanodnak ... Ne lapozzunk tovább a sorsokban! A legtöbb állami gondozott gyermek múltjában a szülők alkoholizmusa, a válás, a csonka család, az élettársi közösség, az. otthoni brutalitás, a felnőttek felelőtlensége a bűnös. — Akkor hát mesélj a „fehér lazac,” ügyről — nógattam. öreg gesztenyefa alatt ültünk, kényelmes fotelban. Előttünk, a hálón túl, fehérbe öltözött fiatal fiúk rohangáltak a labda után. Kellemes, meleg este volt. Ilyen szép nyári esték talán csak Szczecinben vannak. — Micsoda ország! Milyen nagyszerű ország! — ismételte ábrándozva a barátom. — Mennyivel szebb itt, mint Alaszkában. — Alaszkában is jártál? Nem említetted. — Most mesélek a „fehér lazacról” és Alaszkáról. Alaszka folyói halban nagyon gazdagok. A sokféle hal között él ott egy igen népszerű, az ottaniak által „fehér lazacnak” nevezett hal. Jack London hősei a jeges pusztaságban szárított, fagyasztott hallal táplálkoztak. Fehér lazaccal. Változik az idő. Alaszkát keresztül-kasul szántják az autósztrádák, és rengeteg repülőtér. London hőseinek utódai nem használnak „az utakon” korbácsot, hogy kutyáikat hajtsák. Autóval száguldoznak. Ha hóakadály keletkezik, a benzinkutaknál meleg motel várja őket. Az autónak pedig nincs szüksége „fehér lazacra”. Elegendő, ha tele a tartály. Kanadától északra ezért a fehér hal a legolcsóbb. Minden tavasszal hatalmas lazacnyájak úsznak a szárazföld belsejébe. Ilyenkor százával, ezrével pusztulnak el. Egyszerűen nem érdemes ki- haíászni a vízből. Valaki elterjesztette, hogy a Yukon folyó mellett hal- íeldolgozó-gyárat építenek. Mindenekelőtt a fehér lazac feldolgozását tervezték. Ilyen 1974-ben jelent meg az új gyámhatósági eljárásról szóló törvény. Azóta a kevés jövedelmű, sokgyermekes családokat rendszeres nevelési segélyben részesítik, így a gyerekék a családban nőhetnek fel. Olyan családokról van szó ez esetben, ahol a kiskorúak egészséges testi- lelki fejlődése biztosított. A nevelőotthonokba hát csak azok kerülnek, akiket menekíteni kell a veszélyes környezetből. Mégis, mit mutatnak a számok? 1974-ben 2085 gyermeket kellett Borsodban intézetben elhelyezni. Az elmúlt évben már 2561-et. Tény, hogy mind nagyobb a társadalom felelősségvállalása. Városokban és községekben egyaránt ténykednek a gyermekvédelmi munkabi- zottságbk. A hivatásos pártfogók mellett sok száz társadalmi pártfogó kopogtat ott, ahol a szülői kéz nem óvja, de fenyegeti a gyerekek fejlődését. Iskolával és családdal , tartanak kapcsolatot mindazok az emberek, akik önszántukból vállalnak felelősséget másokért. Soruk így is foghíjas. Tenniakarásuk, jó szándékuk nem érhet el mindenhová. A veszélyeztetett helyzetben levő gyermekek felderítésére, megmentésére még népesebb társadalmi csapat kell. A munkahelyek, a munkatársi közösségek erejében rejlik még lehetőség. Annak a tudatában. hogy közünk van egymáshoz. * A falon a tábla: Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet. Az állami gondozás alá kerülő gyerekek első állomása. Az autó egy idő múltán továbbviszi őket. A megye négy tájára, nevelőotthonokba. Üj közösségbe, amely védi, óvja, tanítja őket. Űj közösségbe, amelynek mégsem az a neve: család. gyár megváltás lenne a folyó partján lakók számára. Rengeteg munkásnak adna kenyeret. Alaszka gazdasági fejlődése főleg az aranybányászatra támaszkodik. A túlzott kitermelés és gépesítés következtében azonban egyre kevesebb embert foglalkoztatnak. Alaszka nagyvárosaiban állandó munkát találni így bizony nem köny- nyű. Azok az esztendők már elmúltak, amikor az aranylelőhelyeken leverték a cölöpöt és óriási ■ kincsre tettek szert. Észak romantikája engedett a magasfeszültségű tornyok és a mechanikus földhányógépek előtt. A halfeldolgozó-gyár építésének javaslatát a helyi hatóság is támogatta. Társulást hoztak létre, amelynek az volt a feladata, hogy felvásárolja és feldolgoztassa a fehér lazacot. Elindították az akciót. A részvények többsége a kis emberek kezébe került. Különösen a folyóparti települések lakói vásároltak, hogy így biztosítsák jogukat a „fehér lazachoz”. A hatóság nyomására a bankok az , újonnan alakult konszernnek közép- lejáratú hitelt nyújtottak. Banki garanciákkal vásároltak gépeket és más berendezéseket. Épületeket emellek, gépeket szereltek a hal- feldolgozáshoz és konzervdoboz-készítéshez. Mivel más ipari centrumoktól távol voltak, helyben kellett univerzális kombinátokat teremteni, amelyek cinkezett bádoglemezből dobozokat készítettek, konzervvé dolgozták fel a halat, dobozba zárták és a hulladékból ballisztet készítettek. (Folytatjuk felszámolása, a sérülések gyógyítása, a rokkant emberek segítése, egyik fontos feladatunk. Sajnos, az előírt szabályok megszegése, kijátszása, számos közúti, munkahelyi baleset okozója, amelynek következtében magas a mozgás- és testi sérültek száma. Ma már törvény írja elő, hogy a vállalatoknak, a tanácsi és szak- igazgatási szerveknek mindenkor kötelessége a munkahelyi x-ehabilitáció elősegítése. A mozgásszervi betegségben szenvedők száma Borsod megyében is magas. A rehabilitáció tulajdonképpen két részből áll: az orvosi és a foglalkozási rehabilitációból. Természetesen első helyen áll az orvosi rehabilitáció, amelyről dr. Számán Sándorral, a Borsod megyei Kórház és Rendelőintézet mozgásszervi-rehabilitációs osztályának vezetőjével beszélgettünk. — Tevékenységünk fő célja) hogy a testi hibákat, betegségeket helyreállítsuk, a képességek adta legnagyobb mértékben. Nálunk a gyógyítást elsősorban a mozgásra tanítással, és nem a gyógyszerekkel végezzük. Munkánk elképzelhetetlen az úgynevezett teamek, csoportok közreműködése nélkül. Több szakorvos tanácsára, javaslatára, véleményére van szükség a teljes, vagy legalábbis a lehetőségekhez mérten teljes gyógyulás érdekében. A csoportmunkában a vezető szerep a sebészeké, a trau- matológusoké és az ortho- pédusoké, de nagy szükség van az ideggyógyászok, a pszichiáterek és a belgyógyászok szakmai útmutatásaira is. Ezenkívül a közvetlen ápolást végzők, megfigyeléseire, tapasztalataira. Hiszen betegeink velük vannak a legtöbbször, nekik van lehetőségük olyan megfigyelések- / re, amelyekre az orvosoknak a rövid vizitek és elbeszélgetések során nincs módjuk. Osztályunkon jelenleg kilencven ágy van, tehát egy- időben ennyi fekvő beteg kezelését biztosíthatjuk. A gyógytornákra, fürdőkúrákra, terápiákra azonban lényegesen többen jönnek. Sajnos, lehetőségeink korlátozottak, az igények azokat jóval túlhaladják. Nehéz feladata van az itt dolgozóknak. Hozzánk elsősorban olyan betegek kerülnek, akik azelőtt egészségesek voltak, és egyik pillanatról a másikra váltak testi vágj’ mozgássérültté, ami lelkileg bizony megviseli az embert. A legfontosabb, hogy visszaadjuk az életkedvüket, elérjük, hogy bízzanak bennünk, higgyék a gyógyulást és akarjanak is meggyógyulni. Segítségük nélkül mi csak részeredményeket érhetünk el. Hozzá kell szokniuk, hogy — bár valamilyen mozgási képességüket elveszítették — ezután is teljes értékű emberként kell dolgozniuk, élniük. Ehhez u lélektani ráhatáshoz meg kell találnunk a legmegfelelőbb utat, módot, mert ez a gyógyulás alapfeltétele, a siker biztosítéka. Az itt levő betegek intenzív kezelést már nem igényelnek, jórészt műtét után kerülnek hozzánk. Viszont ennél jóval hosszabb kezelést, talán úgy is mondhatnám, nevelést kapnak az osztályon. Újra meg kell tanulniuk járni, a kezüket használni, a megcsonkult részeket pótló segédeszközökkel bánni. A kezeléseket játékos foglalkozásokkal kötjük ösz- sze. Példaként említem meg az injekcióstük válogatását és csomagolását. Ezzel a betegek is segítik a mi munkánkat, és mi is elősegítjük a gyógyulást. A válogatásnál és csomagolásnál többféle izommozgatásra van szükség. Ez a mozdulat később begyakorlottá válik, s továbbfejleszthető. A munkavégzés közben beszélgetnek, elfelejtik környezetüket. Ennek pszichés hatása ugyancsak a gyógyulás előmozdítója. Tulajdonképpen ezzel, a munkára neveléssel fejeződik be az orvosi rehabilitáció, amelyet tnár a munkahelyi rehabilitáció követ. Felkészítjük a betegeket arra, hogy adottságukhoz, mozgásképes, ségükhöz mérten a legmegfelelőbb feladatokat maximálisan elvégezzék a munkahelyükön. A foglalkozási rehabilitáció tudnivalóival dr. Adorján Bernátot, a Borsodi Szénbányák Vállalat üzemorvosát kérdeztük. — A klinikai rehabilitáció után következik a mi feladatunk. ,A helyreállított képesség után a foglalkozási rehabilitációval érjük el, hogy a felgyógyultak újra teljes értékű munkát végezhessenek. E feladatokkal, a munkaalkalmasság eldöntésével vállalatoknál, intézményeknél 1987 óta rehabilitációs bizottságok foglalkoznak. A foglalkozási rehabilitá- biőnak két nagy csoportja van, a kötelező és a méltányossági rehabilitáció. A kettő között alapvető különbség a fizetéskiegészítésben van. Kötelező rehábilitálásban azok a dolgozók részesíthetők, akik üzemi baleset, vagy valamilyen foglalkozási megbetegedés miatt szenvedtek károsodást, tébécések, vagy bármilyen más ok miatt elérik a munkaképesség csökkenésének ötven százalékát. A szénbányászaiban foglalkoztatottaknál még egy ponttal kiegészül a kötelező rehabilitálás, ez pedig a 36 százalékos munkaképesség-csökkenés elérése, megállapítása. Az előbb felsorolt esetekben a dolgozókat kereset-kiegészítés illeti meg. Nem így a méltányossági rehabilitációnál, ahová mindaz tartozik, amely nem sorolható be az említett kategóriákba, mégis csökkent a munkaképesség valamilyen ok miatt. A megváltozott munkaképességű dolgozókat képességeikhez mérten a legmegfelelőbb helyre kell irányítani. Elsősorban saját munkahelyeikre, a munkakör megfelelő átalakításával kell foglalkoztatni őket: vagy saját szakmájukban, esetleg más munkahelyen; illetve szakmájuknak megfelelően, más munkakörben. Ha mindezekre nincs lehetőség, akkor az erre a célra fenntartott, kinevezett munkakörben kell a dolgozókat foglalkoztatni. Abban az esetben, ha a vállalatnál vagy intézménynél egyáltalán nincs lehetőség a rehabilitálásra, akkor a dolgozót szociális segély illeti meg, amelyet a tanácsok biztosítanak. A foglalkozási, munkahelyi rehabilitáció azonban nem ilyen egyszerű. N.m elég a kategóriáknak megfelelően eljárni. Számos egyéb szempontot is figyelembe kell venni, átsegíteni a dolgozókat “ Beilleszkedés kezdeti nehézségein, amely már nemcsak «t vezetők és a rehabilitációs bizottság tagijainak a feladata, hanem a közvetlen munkatársaké. Nem szabad, hogy előforduljanak olyan esetek, amikor a dolgozó szívesebben vállalja a rokkantnyugdíjat. az aktív munkavégzés helyett. Persze ez is kétoldalú. függ a rehabilitált dolgozó tenniakarásától is. Ha ez meg. van, akkor mindannyiunk közös feladata, hogy ezek az emberek újra megtalálják régi önmagukat, érezzék, hogy szükség van munkájukra, a megváltozott körülmények közölt is. Monos Márta Mikes Márta
