Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
1979. január 28., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az építőiparról sokféleképpen lehel és szokás (is) beszélni; Használhatunk tevékenységük értékelésére közhellyé koptatott jelzőket, és néha szidjuk is az építőket. Előfordul — sajnos —, többnyire csak egy évben egyszer, az építők napján, hogy túlzottan dicsérő, majdhogynem hamis pátosz- szál terhelt jelzőkkel „aggatjuk” fel munkájukat. Mindkettő helytelen, az igazság valahol középen van. Csodák nélkül Tudjuk) hogy a megyében szinte napról napra új épületek,1 létesítmények falai nőnek ki a földből. Kivitelezőjük nem egy esetben az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat. Nevükkel leggyakrabban hatalmas ipari létesítmények, kombinátok kivitelezési munkáinál találkozunk. Leggyakrabban ott, ahol legjbbben szorít a cipő, az építési határidő! Az EÁKV egyike azoknak a vállalatoknak, ahol évről évre majdmindig valamilyen „csoda” történik. Ha gondolatban végigfutunk a megye közelmúltban átadott ipari létesítményein — Hejőcsabai Cementmű. az ózdi acélmű intenzifikálása, az ózdi rúd-dróthengermű, a BVK PVC—111. gyárának megépítése —, láthatjuk, hogy ezeknek határidőre való átadása ilyen-olyan okok miatt csaknem mindig szinte borotvaélen táncolt. Csodák persze nincsenek. A józan előrelátás, a műszaki hozzáértés a vállalati koncepciók, célok és az irányítás kellő összehangolása viszont megtalálható az ÉÁÉV vezetésében. Gépláncok önszervezés Eddig már csaknem tucatnyi kiemelt nagyberuházáson dolgoztak, és sikerrel. Az idén sem kisebbek a feladataik. Ezeket a feladatokat tükrözik a vállalat 107!). évi tervelőirányzatai, amelyekben már markánsan megfogalmazódnák, plasztikusan érződnek a Központi Bizottság 1978. októberi határozatai. Nézzünk ezekből egy cso- korravalót: a fejlődés gyorsítása, az építési feladataink megoldása érdekében fokozni kell az épités szerelő jellegét, gyorsítani a gépesítést. Korszerűsítésre vár az anyagmozgatás, javításra a munkaszervezés, és bevezetésre várnak a műszaki tervezés, az építéstudomány újdonságai is — találhatjuk a KB-halározatban. Vizsgáljuk hát ezeket sorra az ÉÁÉV példatárából. Ma már elmondható, hogy az ÉÁÉV, az elmúlt esztendők gépbeszerzéseinek eredményeként, hatalmas értékű, a munka termelékenységét számottevően növelő gépparkkal rendelkezik. A nagy értékű gépláncok (ezeké a jövő), a betontechnológiái gépek — betongyár, mixerkocsi, betonszivatlyú — egyfelől építési többletkapacitást eredményeznek, másfelől e berendezések önszervező erejének várható hatása sem lebecsülendő! A 14 ezer tonna leckéje A gép berendezések, a műszaki fejlesztés így válik az iparépílő ÉÁÉV-nél az üzem- és munkaszervezés eszközévé is. Az építőipar , fejlődésével párhuzamosan rendre nőnek a vállalat előtt tornyosuló feladatok. Ezek azután sürgetővé, a mindennapok gyakorlatává tették és teszik az építéstudomány eredményeinek fel- használását is. A pozitív példák tucatjaiból most csak néhányat veszünk. ám ezek is jól érzékeltetik az újonnan születő, eddig sosem végzett feladatok súlyát. Az LKM KAC kiemelt nagyberuházásán például 50-es övlemezek hegesztésének problémáit kellett, kell megoldani. Ez a munka nemcsak az anyag vastagsága, hanem annak összetétele miatt is speciális feladatot jelent. Megkockáztatható, ilyen hegesztést talán országosan is kevesen végeztek még. Ezt pedig külön nehezítik az üzem fontosságából, az építés magas színvonalából is adódó igen szigorú minőségi előírások, szabványok. A vállalat szakemberei és a felkért szakértők a hegesztési varrat kialakításakor keletkező szemesedurvu- lás elkerüléséhez szükséges technológiát nyilvánvalóan éppoly könnyedséggel dolgozzák ki — hisz 1*1 ezer tonna vasszerkezet összeszereléséről van szó, és ez a feladatuk —, mint a többi, ugyancsak nem mindennapos, szokványos teendőiket. Ezek közé tartozott, hogy fel kellett kutatni, meg kellett találni a nehéz vasszerkezetek hegesztésére alkalmas hegesztődinamót, és a vasszerkezet gerincén végzendő munkát könnyítő mágnestalpú fúrókat. Koncentrált munkavégzés A bevezetett új technológiai eljárások korszerűségükkel emelik az építmények műszaki színvonalát is. Az építés szerelöjellegét pedig fokozza bizonyos egyedi vasbetonipari termékek gyártásának és gyártástechnológiájának fejlesztése. Ebben az irányban hat — és persze munkaerőt pótol, az anyagmozgatást fejleszti —, hogy a vállalati szállításon belül mindinkább tért hódít a konténeres anyagfogadás és a munkahelyek ezekkel való ellátása. Lám csak ... Ha a teljesség igénye nélkül is vizsgáljuk az ÉÁÉV tevékenységét, terveit és gyakorlatát, akkor is mennyi figyelemre méltó kezdeményezésre. ötletre, átgondolt fejlesztésre bukkanunk. Ezek is minden bizonnyal hozzájárulnak majd — csakúgy, mint a múltban — a válla-, lat feladatainak eredményes teljesítéséhez. Közülük a legfontosabbként emlegetett LKM KAC építésének, ezzel a koncentrált munkavégzésre irányuló törekvésnek a sikeres megvalósításához is. Buchcrt Miklós íz aitlságok parancsára Bodrogközi parancsolat: ha a takarmány megterem, lehel az bármilyen rossz, hús és tej válik belőle. Az adottságok a két folyó közén egyetlen szóba sürit- helök: belvízveszély. A többiek, a termőréteg állapota, éghajlati vagy közgazdasági tényezők a víz állandó fenyegetése miatt háttérbe szorullak. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy a gazdálkodáson, az ember munkáján kényszerként uralkodik a kérdés, hogyan lehet elkerülni a belvizet, vagy legalább a legkisebbre csökkenteni kárait. Elméletileg ennek három módja van. Százmilliókéri megoldani a Bodrogköz ^belvízmentesítését, vagy azt a két ágazatot fejleszteni, amelyekben a víz nem tehet kárt. Ez a két ágazat a gyümölcsös és az állattartás. A sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet az utóbbit választotta. Karajz Miklós elnök : — Tíz év alatt ötvenmillió forintot fordítottunk a szarvasmarha-ágaza Ipa, de ebben a tíz évben az ágazat jövedelmet még nem hozott. ■ Nem várt válasz a közbevetett „megérte-e?” kérdésre: — Nekünk igen. Az állattenyésztés munkái, s ezáltal sikerei csak évekkel mérhetők. Mi kijártuk az iskolát, most már elmondhatjuk, hogy állományunk képes jövedelmezően termelni. Igaz, több mint ezer liter tejet fejtünk az . elmúlt évben egy tehéntől. A jelenlegi ösztönző rendszert figyelembe véve. ez 4.8 millió lgrint prémiumot jelent. Hiszen csak 3.200 liter tejet tervezlek egy tehéntől, s ezért az elért eredmény kiemelkedőnek nevezhető. Anélkül, hogy belemélyednénk. érdemes néhány módszert kiemelni, amely kicsit válasz is a hogyan érték el kérdésre, Danyi József a szövetkezet foállattenyésztöje: — Nem akarom túldicsérni magunkat, de azt kell mondanom, hogy következetes, szigorú munkával értünk el idáig. Kezdeném azzal, hogy nyolc évvel ezelőtt mentesítettük a tbc-fertőzéstől állományunkat. A 430 férőhelyes szakosított telepünkre csak saját szaporulatból biztosítottuk az utánpótlást. Nem vásároltunk innen-on- nan, s így elértük, hogy viszonylag egységes, jó az állomány. A íőüllattenyészlö: — Alkalmazkodtunk adottságainkhoz. A belvízhez. Nem volt nehéz megtalálni, hogy mire alapozzuk az állattenyésztés takarmány bázisát. A fűre,, a gyepre, hiszen az belvizes évben is biztonsággal megterem. Már csak azért is, mert a szántóterületünk egyötödét elfoglaló lucernát így ki tudtuk váltani. Ezzel terület szabadult fel a jól jövedelmező árunövényfélék számára. Az elnök: — Hiába volt papíron ’ 1200 hektár legelőnk, ha egyszer az ártéren van. így másik utat választottunk. Telepitettünk állami támogatással és anélkül is 440 hektáron gyepet. Erre alapozzuk takarmányozásunkat, hiszen legeltetjük, silóz- zük s szénaként etetjük fel. Mivel szárítóüzemmel is rendelkezünk. fűből lisztet, granulátumot, állíthatunk elő, s így a választékot is szélesíthetjük. És ehhez tegyük hozzá, a „ha úgy akarom nem is abrak” fogalmát. — Ez pedig azt jelenti — mondta Danyi József —, hogy megpróbáltuk a drága abrakból kiszorítani az importanyagokat. Lényegében egy olyan keveréket etetünk abrak helyett, amelynek lényeges része az alomliszt. A ba- romfiistállókban szárított répaliszttel almozunk, kitrágyázás után ezt az anyagot meg- száritjulc, s lisztként etetjük. Mivel minősége a napraforgódarával megegyezik, ára viszont csak negyede, a költségeket le tudjuk szorítani vele. És az alomlisz.lnek van égj’ másodlagos, de nem lebecsülendő haszna is. Csökkenti az abrakszükségletet, a kukorica vetésterületét, s ez éppen az a növény, amit nálunk a belvíz mindig veszélyeztethet. — kármán — A betonadagoló gép kezelője feszülten figyel. A jó minőségre, társai testi épségére egyaránt ügyelnie kell. Tíz év, harmincezer lakás Vasbetonból otthonok Nincs fontos és kevésbé fontos munka. Ha nem tisztítják ki a sablont, csökken a méretpontosság. Futballpályánál nagyobb, három emeletnyi magas üzemcsarnok. Kiszállításra előkészített, szerelés alatt álló és most öntendő vasbeton panelek. A fejünk felett mozgódaruk cipelik terhüket, a levegőben a vas, a beton és az olaj szaga keveredik. Az ötödik hajóban dolgozik a Kossuth Lajos szocialista brigád, vezetője Dudás János. — Az egyik legrégebbi brigád vagyunk — mondja a fiatal brigadéros. — Egyidősek vagyunk a gyárral, tíz éve alakultunk. Nagy István gyártásvezető mondja a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat alsó- zsolcai házgyárának múltjáról. — Kezdetben panelgyártó üzem voltunk. A térelemgyártó üzem léti'ehozása óta azonban már készre szereljük a paneleket. A termékkorszerűsítés és öz ÉSZAK- TERV-vel való együttműködés eredménye a BVPR két típusa. Ma már előállítunk vázpaneleket iskolák, óvodák, bölcsődék, újabban kereskedelmi és szolgáltató létesítmények építéséhez is. Nyomon követjük a gyártási technológiát, ismerkedünk a brigád tagjaival. Szalagszerű a termelés, s 15 munkafolyamattal készülnek el a 2,5—3,5 tonna súlyú panelek. A 30 dolgozóból álló közösség fele részben fiatal, egy harmada asszony és lány. A többség betanított munkás, néhányan rendelkeznek kőműves-. asztalosszakmával- A kollektíva öt éve úgyszólván változatlan összetételben dolgozik. A panelek vasvázait összeszerelők egyike cigányember, Tamás Gyula. Dicséri a művezetője. Szabó István: régi. jó munkás. — Nálunk nincs fontos és kevésbé fontos munkafolyamat — állítja a szerelő, s akik hallgatják, rábólintanak. — Ha nem tisztítják ki a sablont, nem lesz méretpon- los a panel. Egyetlen vasszál kihagyása a vázból pótolhatatlan, s selejtet gyártunk. Ez azonban ritkaság... A művezető veszi át a szót: — A termékeket három szempont alapján osztályozzuk: méretpontosság, statikai teherbíró képesség és esztétikum. A minőség alapján kapják egyébként a dolgozók is a bérüket. Az első osztályú panelek aránya ma már megközelíti a 90 százalékot, a harmadosztályúaké pedig alig 1 százalék. Szeretnénk a minőséget még tovább javítani A "gyártásvezető újságolja: — Házgyárunk termékeit ma már felhasználják Egerben. Salgótarjánban, Nyíregyházán. s mi szállítottunk paneleket az orenburgi gázvezeték építéséhez is. Kedveltek a BVPR típusú panelek Pest, Heves és Nógrád megyében. Gyártmányaink térhódításában jelentős szerepe van a Kossuth Lajos szocialista brigádnak, hiszen ez a közösség gyártja a lakások küllemét leginkább meghatározó homlokzati elemeket. Megismerkedünk a brigád legfiatalabb tagjával, a 24 éves és a. katonaságtól a közelmúltban leszerelt Mercz Istvánnal. Ül a fiatalember a betonadagoló gép irányító pultjánál, fel sem néz, úgy beszél: — Figyelnem, figyelnem és ismét csak figyelnem kell! Munkánk jó minőségét, társaim testi épségét veszélyeztetném egyetlen rossz mozdulattal. A gyárhoz való ragaszkodás példaképe Molnár Istvánná. Tíz éve végzi nyáron kellemes, télen viszont annál nehezebb. egészségtelenebb munkáját: vizsugárral mossa ahogyan ő említi, színezi a paneleket. A víz eltávolítja a felületről a betonmaradvá- nyokat. s a kőzúzalék-szem- csék csontfehéren világítanak. — A fizetésem 3 ezer forint havonta — mondja. — Tavaly kaptam ezer forint jutalmat is. A művezető a tel jesség kedvéért megemlíti: a brigádtagok havi keresete 3800—4300 forint között váltakozik. Az elmúlt esztendőben ketten részesültek Kiváló Dolgozó kitüntetésben. A jubileum jó alkalom a gyár és a brigád eddigi munkájának értékelésére. Nagy István tájékoztat: — A tíz év során a gyárunk — többek között — 30 ezer lakáshoz elegendő panelt gyártott. A napi termelés csaknem megduplázódott, s hasonló arányban csökkent a gyártási idő. Ugyanakkor az átlaglakás alapterülete 49- ről 54.5 négyzetméterre növekedett. A brigád legöregebb tagja, az 55 éves Hegedűs Lajos folytatja: — Elnyertük máy a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Most felterjesztettek bennünket az Ágazat Kiváló Brigádja kitüntetésre. Milyen célt tűzött maga elé a következő tíz évre a gyár és brigádja? A gyártásvezető és a brigádvezető válaszának summázata: minél több. minél szebb otthonokat gyártani — vasbetonból. Kolaj László Fotó: Laczó József
