Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-27 / 22. szám

tb^AK-MAGYARGRSZAG 4 1979. január 27., szombat A kiállítás néhány szép darabja Kiállítás Sárospatakon A zempléni üveghuták művészete A közelmúltban a. sáros­pataki iíatvoczi Múzeum dél­nyugati lermeiDen egy.iau- szaitos kiállítás nyitt meg Zempléni utíegniUail művé­szété címen. A tárlókban egyedülálló gyűjteményt lát­hatunk az egykori Rakóczi- uradalomhoz tartózó í egeci üveghuták termékeinek im­pozáns darabjaiból. A gyűjtést a hatvanas években a Rákóczi Múzeum igazgatója, Balassa Iván megbízásából Takács Bála, a Sárospataki Kollégium Tu­dományos Gyűjtemények volt munkatársa vegezte. Az anyaggyűjtő munkát ipartör­téneti, levéltári kutatás kö­vette, amelynek eredménye­ként 1966-ban megjelent A Zempléni-hegység üveghutái címen a téma teljes körű tu­dományos feldolgozása. A huták történetét ebből a mű­ből ismerjük. A gyűjtemény fejlesztése, a helyszíni gyűj­tés ma már szinte lehetet­len. Ezért mondhatjuk, hogy a zempléni huták művészeté­nek történelmi és tárgyi em­lékei valóban az utolsó órá­ban kerültek közgyűjtemény­be. Az első üveghutát II. Rá­kóczi Ferenc alapította, va­lószínűleg a mai Öhután. A lengyel származású Hutnik Tamással kötött bérleti szer­ződést az üzemeltetésre, a szabadságharc ideje alatt a regéci huta bekapcsolódott azon ipari üzemek termelé­sébe, amelyek a katonaság ellátásának nélkülözhetetlen forrásai voltak. Az üveggyár­táshoz szükséges fa elfogyá­sa után’ 1758-ban Üjhutára, majd 1849-ben Középhutára telepítették át az üzemet, ahol 1916-ig működött. A regéci huták XVII. szá­zadbeli és XVIII. sz. eleji készítményeiből semmi nem maradt ránk ép állapotban. Az összeírásokból derül ki, hogy fő termékei az abla­kok üvegezéséhez szükséges üvegtányérok, kristálykárikák és parasztkarikák voltak. A Rákóczi-vár ásatásainál elő­került. töredékek mind kör- alakúak voltak. Általában közhasználatú. közönséges öblösüvegeket gyártottak. A XVTIJ. századi darabok, pá­linkás és boros palackok, butéliák mind parasztházak­ból kerültek elő. A műhely vásárlóközönségét a környe­ző falvak lakossága képezte. Az üvegeknek a borterme­léssel való kapcsolata pedig szinte magától értetődő. Az üzem termékeinek jel­legzetes csoportja a tokaji borospalackok voltak. Tokaj- Hegyalján már évszázadok­kal ezelőtt szokásban volt, hogy egy-egy jobb évjáratú borból a szőlősgazdák pa­lackoztak, és pincéjükben félretettek maguknak néhány üveggel, ünnepélyes alkal­makra. Az is előfordult, ho^y nagyobb szőlőbirtokosok kü­lön tulajdonjeggyel ellátott palackokat készíttettek a hu­tákban. A sárospataki ura­dalom pincészetében 1842- ben 5675 darab borral telt butéliát írtak össze. Egy da­rab megmaradt és a Rákóczi Múzeum gyűjteményébe ke­rült azokból a palackokból, amelyekben Mezőssy László tolcsvai szőlőbirtokos az emigrációban élő Kossuth­nak küldött bort minden év­ben , A regéci huták XIX. szá­zadi készítményein a for­máknak és színeknek nagy gazdagsága tárul elénk. Eze­ken a darabokon már a tech­nikai felkészültség egyéni le­leményességgel, művészi ér­zékkel párosult, bár a huta mesterei még mindig az ősi, történeti stílusban dolgoz­tak. Az edényeken az alexandriai és a velencei re­neszánsz szál- és fonáldísz élt tovább. A Zempléni-hegység fal­vaiban általánosan ismertek voltak az úgynevezett habos üvegek. A habos jelző az edények díszítésére vonatko­zott, arra a jellegzetes deko­rálást módra, amely a regéci huta készítményeit megkü­lönböztette más műhelyek termékeitől. A dísz azáltal jött létre az üveg felületén, hogy a kissé felfúvott üveg­re vékony, nyúlós, tejfehér üvegfonalat csavartak, majd pedig ezt a koncentrikus kö­rökben, illetve csigavonalak­ban elhelyezett szálakat vas­szöggel felfelé húzogatták és további fúvással a fonalak egybeolvadtak az üveg falá­val. Tipikus népi ivóedény a kulacs és a zsebbe - való pá­linkás bütykös. Különlegesek a buborékos kancsók. A bu­borék úgy jött létre az üveg­anyagban, hogy a kancsó testét még képlékeny álla­potban megszúrkálták, s ez­által zárt hólyagok keletkez­tek az edény falában. Sa­játosan dekoratívak a rücs­kös díszítésű, formába fú­vóit, és mindig szögletes szájperemű kancsók. A háztartási célokat szol­gáló változatos használati edények, mellett többféle változatban és méretben ké­szültek patikaedények, pl. folyadékok tárolására szol­gáló ballonok, kisebb gyógy­szeres üvegek, tégelyek, mo­zsarak. Fizikai és kémiai kí­sérletek bemutatására, ás­ványtani gyűjtemények tá­rolására a Sárospataki Főis­kola több alkalommal a hu­tában szerezte be a szüksé­ges üvegtárgyakat. Díszedények a műhely ter­mékei között egészen el­enyésző százalékban voltak. A huta főleg olyan termé­keket bocsátott a vásárló- közönség rendelkezésére, amit használati célokra tudott fordítani. A készáru terjesztésének leggyakoribb módja a ván­dorkereskedelem volt. A fő­úri, kisnemesi vagy polgári réteg otthonaiba elvétve ke­rült regéci üvegtárgy, , mert ők inkább rangosabb cseh és osztrák árukat vásároltak. A kiállítás tárgyait szem­lélve megállapíthatjuk, hogy azok egyszerű vonala, anyag­szépsége, a díszítés változa­tos, mértéktartó alkalmazása miatt a regéci üveghuta ter­mékei közel állnak a mai ember ízléséhez és ez mél­tóvá teszi őket arra, .hogy megismerjük a régi magyar iparművészet eme szép al­kotásait, üvegművességünk értékes emlékeit. Pécsi Judit Kazinczy Miauiban és Zemplénben A Sátoraljaújhelyi városi Tanács gondozásában jelent meg a Zempléni Füzetek első kötete, amely a magyar fel­világosodás egyik legjelentő­sebb szellemi nagyságának Kazinczy Ferencnek állít emléket (Dr. Hőgye István Katona Rezsőné. dr. Komá­romé Sándor. Konstantin Jó­zsef. Kovács Dániel és dr. Kovács Miklós munkáin.) A cél — mint erről Kovács Dániel, a kötet szerkesztője beszélt — az, hogy közelebb­ről megismerjük Kazinczy­"nak szőkébb hazánkban töl­tött éveit; itteni sokrétű munkásságát. Valamennyi tanulmány — gazdag forrás­anyagot felhasználó — alá­nos filológiai munkára vall. Megelevenednek Kazinczy hétköznapjai, pataki diák­évei, áttekinthetjük Kassán kifejtett irodalmi munkássá­gát. Különösen figyelemre méltó az író és irodalom- szervező iskolafelügyelői te­vékenységét bemutató feje­zel, de beléphetünk Kazinczy széphalmi írói műhelyébe és képet kapunk zempléni köz- szolgálatáról is. A kötetet Kazinczy hason­más közlésű levelei, jelen­tései, rajzai egészítik ki. Megismerhetjük a rendkívül sokoldalú embert és művészt, aki korábban — mint írja — csak egyik napról a má­sikra élhetett, csupa szeren­csével. s az ég irgalmából. Az eddig csak szakmai kö­rökben ismert kiadványt az érdeklődők a sárospataki és a sátoraljaújhelyi könyves­boltokban szerezhetik be. Pereces es ] ovo je Busszal a várostól alig néhány percnyire van. Ter­mészeti fekvése, adottságai ideálisak. Ma több ezer em­ber él itt. Mégis, néha úgy tűnik, mintha mostohán bánnának Pereces fejleszté­sével. jövőjével. Hogy tulaj­donképpen mi is az igazság ebben a kérdésben, erről ér­deklődtünk dr. Gyimesi Bé­lától, a III. kerületi hivatal elnökétől és dr. Horváth Bé­lától, városi főépítésztől. 1970-ben az utolsó nép- számlálás idején Perecesen alig több. mint ötezer ember élt. Ha az úgynevezett ma­gasépítéseket nem vesszük figyelembe, akkor egy hek­tárnyi területre 11 lakos jut. A városi méreteket figye­lembe véve ez alacsony ér­lék. Éppen ezért megvan­nak a lehetőségek ahhoz, hogy több ember, változat­lanul kényelmes körülmé­nyek között élje le itt min­dennapjait. Indokolja ezt to­vábbá a megfelelő környezet és a jó közlekedési viszo­nyok, amik összekötik Pe­recest Miskolccal. Tulajdon­képpen 1970. óta lényeges változás nem történt. Csu­pán annyi, hogy a tipikusan bányásztelepülés más gazdá­ra talált. A Borsodi Szén­bányák Miskolci Bányaüze­me Lyukóbányára költözött. Az alagutat, amely a bá­nyásztelepülés lakosságát és a munkát biztosító bányát összekötötte, azóta betemet­ték. Tulajdonképpen tehát mégiscsak változás történt Pereces életében. Ma már raktárhelyiségként funkcionál a régi bányász­étterem. gyom lepi el a va­laha sok előadást átélt bá­nyász erdei színpadot, ma már áttörhetetlen fal van a régi alagút bejáratánál. Az elmúlt év decemberében új­jáalakították a helyi könyv­tárat. Igaz, közművelődési célokra csak az épület alsó helyiségét tudják hasznosí­tani. Tervek, elképzelések születtek a régi intézmények és helyiségek hasznosítására, így oéldául a régi szabadté­ri színpadot a jövőben erdei iskolává, vagy nyári napkö­zis táborrá szeretnék átala­kítani. Az elmúlt időszak­ban a területi népfront, a helyi párt- és társadalmi szervek kezdeményezésére létrehozták Pereces lakóinak nyugdíjasok klubját. A mint­egy hatvan tagot számláló klubnak átmenetileg a helyi pártszervezet adott otthont. A jövőben azonban haszno­sabb lenne azzal a gondo­lattal is foglalkozni, hogy jelenleg az időjárás viszon­tagságainak és pusztításainak kitett, régi bányászétterem igazán megfelelő otthont biz­tosíthatna az embereknek, a csupán ideiglenes megoldás helyett. Az itt élők valóban szívükön viselik lakóhelyük sorsát. Sokat is tesznek en­nek érdekében. Példa erre a 280 ezer forint értékű társa­dalmi munka, amelyet 1978- ban végeztek. A csinosítga- tásra. szépítgetésre nagy gondot fordít a III. kerületi hivatal is. Az elmúlt évben 35 ezer forintot fordítottak a 104-es Szakmunkásképző In­tézet felé vezető út lépcsői­nek helyrehozatalára, továb­bi 130 ezer forintot a Bodza utca felújítására, 38 ezer fo­rintot a Debrecenyi Márton tér aszfaltozására és 17 ezer 500 forintot KRESZ-táblák felállítására. A megfelelő vízelvezetést közel 50 ezer forintos beruházással biztosí­tották. Az idei esztendőben 600 ezer forint áll rendelkezésre a III. kerületi hivatalnak Pereces fejlesztésére. Ebben. — többek között — szerepel a Jó szerencse utca. továbbá a járdák rendbehozatala, va­lamint buszvárók építése. Régi és még hosszú ideig nyitott kérdés a település la­kóinak, a szinte ősidők óta fennálló kolóniák sorsa. Most első ízben készítik el Pere­ces rendezési tervét, amely­nek határideje az 1980-as év eleje. Távlati tervekben sze­repel. mintegy ezer lakás megépítése. Igaz. ez oly­annyira a jövő feladata, hogy a VII., illetve a VIII. ötéves terv tennivalói között szere­pel. Hét vége nyolc járásban „Szilveszter után! — B. Ü. É. K.l" ... még egy­szer. Legalábbis Szentistván- ban, a községi művelődési házban így lesz szombaton este 7 órától. A tervek sze­rint szórakoztató műsor ke­retében — Kati-val és a Kerek Perec-cel — még utoljára megköszöntik ezt az új esztendőt. A pótszilvesz- terezéseknek egyébként is „dúl” még a szezonja, főleg a vendéglátóhelyeken. A miskolciak például még a jö­vő szombaton is ismételhet­nek a Palotásban ... Biztosra vehetjük, hogy ezek az alkalmatosságok nem múlnak el dal és nóta nél­kül. Egészen más jellegű éneklés részesei lehetnek azonban az érdeklődök a mezőcsáti nagyközségi és já­rási művelődési központban. E szavak után a bányatu­lajdonos elhagyta a termet. Brett úr megpróbálta lecsil­lapítani a kedélyeket. Elné­zést kért főnöke viselkedé­séért, de szemrehányást tett az újságíróknak. amiért Geiger-i'éle készüléket hoztak magukkal. Különben, magya­rázta. a hányó radioaktivi­tása még nem jelenti azt, hogy itt urán van. Előidéz­hette más is. Ö, Brett mér­nök, nagyon sajnálja, hogy így végződött a sajtókonfe­rencia. Már éppen rá akarta beszélni mister MacArecket, hogy adjon engedélyt a bá­nya megtekintésére. Ez az incidens után teljesen lehe­tetlen. Az egyik újságíró megkér­dezte, hogy mióta nem hord­hat az ember magánál Gei- ger-féle készüléket. Ez a ké­szülék nem lőfegyver, akkor hát mister MacAreck miért lett olyan indulatos, amikor megtudta, hogy az egyik új­ságírónál van és annak ré­vén megállaDÍtotta. hogy a hányó radioaktív. Erre a kér­désre Brett mérnök határo­zottan megtagadta a választ, „Amint kiléptünk az épü­letből —- írta a tudósító — kísérőink már vártak ben­nünket. Most: sokkal többen voltak, mint korábban. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy lefényképezheti-e Brett mérnököt, háttérben az épü­lettel. Brett, kényszeredetten engedett a kérésnek, sőt ja­vasolta, hogy akkor a há­Szombaton délelőtt ugyanis itt rendezi meg a járási út­törőszövet,ság az „Éneklő ra­jok" versenyét. nyóval vegyék le. Ezután az újságírókat kikísérték a bá­nya telepéről. A legnagyobb szenzáció este robbant ki Amikor a filmet előhívták kiderült, hogy egyetlen kép sem jó. Fény érte a képeket sőt az egész tekercset, még azokat is, amit az újság­írók zsebükben hordtak. Ez a legfőbb indok, hogy a ré­gi hányó radioaktív Így hát MacArecknek és a mérnök­nek az a kijelentése, hogy ott nincs urán. messze van az igazságtól.” Még nagyobb szenzáció' váltott ki az a hír, hogy mis­ter MacAreck már két hét­tel a bánya részvényeinek megvásárlása előtt megkapta az engedélyt az urán felku tatására és kitermelésére. Felesleges hozzátenni hogv az „Albert Stern. Harry Bracken, James Kane ke­reskedelmi cég” vezetői minden kis hírt elolvastak a Lesz dal és ének a sátor­aljaújhelyi járásban levő Füzér község művelődési há­zában is; de itt elsősorban a tánc tölti majd meg a szín­padot. Itt vendégszerepei a Hegyalja Népi Együttes ja­nuár 27-én, szombaton este ti órától. És még szombatnál meg dalnál, zenénél maradva: a Görömbölyön élő idős em­berek is bizonyára jó han­gulatban töltik el a délutánt a Budai Nagy Antal Műve­lődési Házban, ahol az öre­gek napja rendezvényén is­kolások műsora és szalonze­nekar gondoskodik a jó szó­rakozásról. Discók, bálok és táncmu­latságok e -hét végén is bő számmal várják a táncolni vágyó fiatalokat. régi bányáról és bőségesen kommentálták is. Ezekben a napokban a titkárnő és a be­osztottak igyekeztek elkerül­ni főnöküket. — Micsoda gazember! Mi­csoda rendkívüli gazfickói — ismételgette Kané. — A vé­tel előtt már két héttel ko­rábban megkapta az enge­délyt az uránkutatáshoz. Jól tudta, hogy ott kincs rejtő­zik és ezért csak néhány nyomorult fillért adott. Mi­csoda söpredék! — Ne felejtsétek el — je­gyezte meg Slern úr —. hogy ez az alabamai pontosra annyit fizetett nekünk, amennyit kértünk Egyálta­lán nem alkudozott. — Az nem jelent semmit — makacskodott mister Kané. — Becsületes ember nem iát* el így. Abban a pillanatban, amikor megtudta, hogy ott urán létezik, el kellett vol­na jönnie hozzánk, és értesí­jerzy Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents