Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-25 / 20. szám

1979. Január 25., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A sárospataki Ruházatiban: lé! év és I százalék! ül ériéi Délelőtt 11 óra ... Az üzemcsarnok hangszó­róiban felhangzik a rádió­ban is közismert szignál. Mintegy parancsszóra kikap­csolnak minden gépet, meg­szűnik a monoton zúgás. Ki­tárulnak az ablakok, friss levegő árad a helyiségekbe. A fiatal és még fiatalabb nők felpattannak a székek­ről, s a két önkéntes tanár­nő Butkai Mihályné, Tóth Judit „vezénylésére” néhány percen át tornásznak. — Magunknak csináltuk ezt a külön munkát — mond­ja Butkai Mihályné, a nő- bizottság elnöke. — Azt ta­pasztaltuk, hogy a hosszú ideig tartó monoton munka, zúgás fizikailag és szellemi­leg is íárasztja a szalagok­ban dolgozókat. Tóth Judit­tal. a szövetkezeti bizottság elnökével több üzemben ta­nulmányoztuk a kikapcsoló­dás legjobb módszereit. A dolgozók, a vezetőség javas­lata alapján magunk alakí­tottuk ezt ki. A délelőtt dol­gozók 11, a délutánosok 17 órakor tornásznak. Bár rö­vid ideje vezettük be, de a dolgozók máris megkedvel­ték. Ezt megerősíti Serke And- rásné, a legjobban dolgozó, az Egyetértés nevet viselő szalag vezetője. — Mindnyájan felfrissü­lünk ettől. — Olyan, mintha megrö­vidült volna a műszak. A kéz és a szem pihentetése után könnyebben megy a munka is — mondja Kállai Józsefné, a brigád egyik erős­sége. Azt is elmondja, hogy szeret varrni, örül annak, ha a munka hiba nélküli. Az üzemi torna meghono­sítása csak egy a félezer főt számláló közösségben megva­lósított: jó. hasznos módsze­rek közül. Ezek eredménye — mint Karajz Géza elnök beszámol róla —, hogy az utóbbi két év alatt a terme­lés és a nyereség 50 száza­lékkal növekedett. 'Ennek egyik forrása a dolgozók jó munkája, a 271 szocialista brigádtag példamutatása. Nőtt a munka anyagi és er­kölcsi elismerése. Két év alatt ugyanis *— a megyében aligha van erre példa — 36 százalékkal fejlesztették a bérszínvonalat, így az egy személyre jutó évi bér 31,5 ezer forintra nőtt. A körülmények korántsem ideálisak. Ahogy mondani szokták: a gombhoz varrták a kabátot. Sárospatakon sok volt a munkanélküli lány és asszony, gondjaik megoldása végett kezdték fejleszteni a szövetkezetei. Tol dozással- íoldozással igen nehéz ki­alakítani a technológiai sor­rendet. Jellemző, hogy a meózott terméket' a pincé­ben levő raktárban tárolják, így a konténerrel való pako­lás helyett, a lépcsők sok­szori meg,járásával, kézi erő­vel hordják fel a dolgozók a kamionba a szebbnél szebb divatos termékeket. A szövetkezet legnagyobb szocialista megrendelője a Szovjetunió, ahová tavaly 220 ezer leánykaruhát szál­lítottak. Az idén a tőkés exportot is növelik. A múlt év de­cemberében kapcsolatba ke­rültek a Hamburgban levő Miles céggel, amely 8 ezer darab ruha készítését igé­nyelte. Ezt januárban elké­szítik, útba indítják, s többel ide nem szállítanak. A Sá­rospataki Ruházati Szövet­kezet ugyanis sok éves kap­csolatban van a nyugatné­met ELKONT-cégge). Az NSZK-beli partner bejelen­tette: igényt tart a szövetke­zet minden kapacitására, t ö bbl e tkapaci fására. A kapcsolat előnyös a szö­vetkezet számára is. Heten­ként érkezik a kamion, ez hozza az anyagot, beleértve a cérnát, gombot. Szállítja a technológiát, sőt a technikát is. a speciális gombfelvarró, gomblyukvarró, szegő-, fe- dőzőgépet, néhány hete érke­zett tíz igen hasznos vasaló­gép Ennek az az előnye, hogy vasaláskor elszívja a gőzt, így az ott dolgozó nők számára tiszta, egészséges levegőt biztosít. A további előny — ez a munka minőségének elisme­rése is —, hogy az ELKONT- cég évről évre többet fizet. A gondot csak az okozza, hogy a megrendelések álta­lában kisszériájúak, így évente körülbelül 400 modell szabását, varrását kell elvé­gezniük. Hogyan tudnak ennek el­lenére mégis sikeresen dol­gozni ? — A munkásgárda — mondja az elnök — jó szak­mai képességekkel rendelke­zik. A szalagokon dolgozók több mint 80 százaléka szak­képzett. Így az átállás csak időben jelent hátrányt. Je­lentős üzemszervezést vé­geztünk. Szakképzett műsza­ki vezetőt, saját dolgozóiból nevelt, fiatal technikusokat állítottunk munkába, gyár­táselőkészítő csoportot hoz­tunk létre. A műszáléi veze­tés így egész évre előre ki­dolgozza, hogy melyik sza­lagon. mikor, milyen mo­dell termelésére kell átáll­ni. Ezt ismerik a szalagve­zetők, a dolgozók is, így az átállásnál, az új fazonra való felkészülésnél kevés a kieső idő. A jövőben még jobban feltárjuk belső tartalékain­kat. Az üzemházban találkoz­tam Gerhardt Heisiggel, az ELKONT-cég vezető techni­kusával. Előzőleg elmondták róla, hogy annyira „beépült” az üzembe, hogy név szerint minden dolgozót ismer. — A sárospataki szövet­kezet — mondja Gerhardt Heisig — hét éve dolgozik az ELKONT-cégnek. Én öt éve vagyok kapcsolatban a szövetkezettel. Ez a bázis, esetenként innen látogatok el u Szerencsi Ruházati, a Miskolci Háziipari, a Mis­kolci Avas Ruházata Szövet­kezetbe. — Az NSZK-ban az EL­KONT a fiatalok divatjának a cége. A kezdeti munka alapján létesítettünk együtt­működési szerződést. A ka­páéi! ást teljes egészében le­kötjük, gondoskodunk a munkáról. Nem bókként mondom, de nagyon jó, reá­lis együttműködést. sikerült kialakítanunk. Az ELKONT- cég számára is előnyös ez az együttműködés, mivel sok­féle profilú szoknyákra, blú­zokra, könnyebb felsőruhá­zatok különböző fajtáinak egész sorára van szüksé­günk. Igaz, a munka során akadnak problémák, mint minden termelőüzemben, de a szövetkezet munkájá­val. termékeivel meg vagyunk elégedve, s bízom, benne, hogy sokáig tart. hosszú éle­tű lesz ez az együttműkö­dés. Csorba Barnabás A hulladék, cementet He yettesit A Bánhidai Hőerőmű szomszédságában az erőmű­ből kikerülő pernyét silók­ba gyűjtik és mészhidráttal keverik össze. így teszik út­építésre alkalmassá ezt; az ipari hulladékot. A keverék kavics hozzáadásával be­építhető az utak alapjába, és a drága cementet helyet­tesíti. Ilyen módon jelentő­sen csökkenthető az útépí­tési költség; Komárom me­gyében már beváltak az első pernyés utak. A .téli fagy sem tesz kárt bennük. Szakmunkásképzés Íééoii A Somogy megyei Ádánd községben működő szakmunkás­képző intézetben Somogy, Veszprém és Fejér megye termelő­szövetkezetei és állami gazdaságai részére képeznek növény- termesztő gépész-szakmunkásokat. Az iskola hároméves. A fiatalok igen magas szinten sajátíthatják el a mezőgazdaság­ban használatos gépek kezelését, szerelését. Mállás éjszakai álamért Régi gáláik, régi tartalékol! Több- mint egy évtizede annak, hogy új fogalommal ismerkedhetett meg a lakos­ság, az éjszakai áramdíj fo­gai mával. N épszerűsítéséhez nem kellett nagy propagan­da, hiszen az intézkedés az űj tarifa megállapítása egya­ránt szolgálta az egyén és a népgazdaság érdekeit. Az egyén érdeke nyilvánvaló, hiszen a nappali áramdíj töredékét fizeti csak, ha hő­tárolós háztartási készüléke­it, a bojlert, a villanykály­hát éjszaka melegíti fel. A népgazdasági haszon két té­nyezőből tevődik össze. Egy­részt abból, hogy az éjsza­kai fogyasztás némiképp mérsékli az erőművek és a hálózat éjszakai kihasználat­lanságát. Másrészt abból, hogy az éjszakai fogyasztás­sal beruházás takarítható meg. Szakemberek kiszámí­tották ugyanis, hogy ha csúcsidőben üzemeltetünk egy 1,4 kilowatt teljesítmé­nyű bojlert, az 100 ezer fo­rint értékű beruházást igé­nyel. A villamos energia éjsza­kai felhasználása egyre na­gyobb jelentőséget kap, hasz­nát mind több körülmény indokolja. A lakások kom­fortjának, a háztartási gépek számának növekedése egyre nagyobb feladatot ró a vil- 1 amosenerg ia-rends zerre. A fogyasztás — különösen a reggeli és az esti csúcsidők­ben — már-már az erőművek maximális teljesítményét igényli. Éppen ezért örven­detesek azok az adatok, ame­lyeket az Észak-magyaror­szági Áramszolgáltató Válla­latnál hallottunk. A válla­lat ellátási területén mind ez idáig 60 ezer fogyasztó használ éjszakai áramot Te­hát már 60 ezer lakásban szereltek fel kapcsolóórát, fogyasztásmérőt. Egy-egy ilyen garnitúra értéke 2 ezer forint, ez az összeg az ÉMÁSZ beruházási költség- számláját: terheli. A beru­házási költségek és a kap­csolóórák, fogyasztásmérők ellátási zavarai néha nehéz­ségeket idéznek elő. Magya­rul: az ÉMÁSZ szubjektív és objektív okok miatt nem tudja egyik napról a 'másik­ra kielégíteni az igényeket. Jelenleg mintegy 9 ezren vár­nak az éjszakai fogyasztás lehetőségére. Az ÉMÁSZ tö­rekvése, hogy kérelmüket mielőbb teljesítse. I- gy­Az elmúlt években eieg sokszor hallottuk, olvastuk, hogy a világpiac begyűrűző negatív hatásai, vagy az ob­jektív nehézségek miatt, vé­gett stb. teljesíteni, végre­hajtani stb. Általában mint hivatkozási alap szerepeltek az eredménytelenségek egyik (tő) okaként a bűvös, vagy legalábbis a sokak álla] an­nak Iliit kifejezések. Sokszor sajnos jogosan, de legalább annyiszor megfelelő alap nél­kül. Mert hogyan is hivat­kozhatna egy termelőszövet­kezet — eredménytelen gaz­dasági évet zárva — objektív nehézségekre, ha abban a körzetben, közvetlenül mel­lette levő másik tsz, ugyan­olyan természeti és egyéb adottságokkal, feltételekkel; eredményesen gazdálkodott. Az objektiv nehézségek és különféle begyűrűzések hatá­sainak emlegetése helyett inkább a saját porta „be- gyűrődései” ellen kellene hathatós intézkedéseket hoz­ni; esetleg az üzem- es munkaszervezésben, a politi­kai és gazdasági vezetésben rejlő tartalékaikat feltárni. Több-kevesebb sikerrel már elég' régen folyik tarta­lékaink feltárása. Egy vezető pártmunkás mondotta a kö­zelmúltban, hogy legfőbb ideje lenne már az emberek fejében meglevő tartalékokat feltárni. Ez is hozzásegítene bennünket a nyereségesebb gazdálkodáshoz. De több vál­lalatunknak és szakembe­rünknek a jelenlegi reális és tényleg objektív körülménye­ket. mérlegelve kellene a mi­nőségi munkára is nagyobb gondot fordítani. Nemcsak elméletben és szavakban, hanem a napi termelés nor­máiban is érvényesítve ezt a manapság már szinte „el­koptatott”, de egyáltalán nem űj alapkövetelményt. Talán ez is segítené; ne forduljon elő olyasmi, hogy ebből és ebből a termékből többet gyártottunk a tervezettnél, csak éppen piac nincs rá, s esetleg azért, mert a tennék minősége nemhogy exportra, de a sokat edzett és tapasz­talt belföldi fogyasztó szá­mára sem megfelelő. Arról nem is szólva, hogy általá­ban eleve helytelen az ex­portra és a belföldi fogyasz­tásra szánt termékek között minőségi különbségeket ten­ni. Az „itt.honra jó ez” — vagy jó lesz — szemlélettel a hazai fogyasztót, saját ma­gunkat becsüljük le. Egyik vállalatunknál el­mondották. hogy nincs meg­felelő összhang a közgazda- sági elemzéseket és terveket készítő szakemberek vala­mint a közép- és felsőbb szintű termelésirányítók kö­zött. Ebből, ha nem is éles el­lentét. de mindenképpen vi­ta és zavar adódik, és vég­ső soron a termelés, a dol­gozók. az egész népgazdaság látja kárát. Szocialista bri­gádok tették szóvá, hogy vállalásaik teljesítését olyan üzem- és munkaszervezési problémák akadályozzák, amelyek megoldása „kívül esik hatáskörükön”. Az üze­mi demokrácia minden fóru­mán elmondották gondjaikat, de nem tudtak orvoslást ta­lálni. „Elvben” már sokszor igazat adtak nekik, csak „há­zon belüli” gyors és rugal­mas döntés kellene, de az illetékesek malmai lassan őrölnek, ók pedig — amíg nincs másképp —. addig ne­hezebben boldogulnak; a hó­nap végén a fizetési borítók is vékonyabb. Adott esetben a munkát akadályozó gondok az ő szemszögükből nézve már szinte objektív nehézsé­gek. Felajánlásaik, vállalá­saik a vállalati terveket jól egészítik ki, de csak közös munkával és együttműkö­déssel tudják ezeket teljesí­teni: más — esetleg' irányító — részlegek, osztályok dol­gozóival együtt. Az eredmé­nyes végrehajtásnak minden szinten megvannak a tarta­lékai. De napjainkban a ré­gi gondokat megoldani és a régi tartalékainkat feltárni a már jól bevált módszerek alkalmazása mellett, sokszor másféle módon, újszerűén kell az irányító és a politi­kai munka eszközeivel is megközelíteni. Sokszor első­sorban a gondolkodáson és a szemléletmódon kell változ­tatni. (Petra) Aki sokat markol... Mély hullámvölgyből van feljövőben a Sajószentpéteri Üveggyár és kollektívája. Alig egy éve, 1977-ben igen komoly problémákkal kellett szembenézniük a vállalat ve­zetőinek és a dolgozóknak is. Annyira súlyos volt a hely­zet, hogy ia gyár igazgatója — nagyon helyesen — a Mis­kolci járási Pártbizottság se­gítségét kérte és e kérés nyo­mán számos különböző szak­ember bevonásával brigád­vizsgálat kezdődött. Mi is történt a gyárban? Az V. ötéves tervidőszakban (feltételezhetően az Üveg­ipari Müvek egyetértésével, jóváhagyásával) jelentős be­ruházást tervezett a gyár. Ennek első ütemében — a devizahiteles beruházás so­rán — 11 ezer tonna export­minőségű termékgyártó-ka­pacitás növelését, továbbá az energiaellátás szűk ke­resztinél szeléből. a víz- és szennyvízhálózat rendszerte­lenségéből. a késztermék­raktározás h iányosságaiból stb. adódó feszültségek folya­matos csökkentését tervez­ték. A beruházás második üte­mében. a termelőkapacitások további növelését és a fe­szültségek teljes feloldását kívánták megvalósítani. Ez idő tájt indokolt átszervezése­ket is végrehajtottak a gyár­ban. Annak helyességét, az okokat, az átszervezés célját nem is kérdőjelezhetjük meg. Legfeljebb az idejét és mód­ját. Az átszervezéseket — köz­tudottan — akkor a legcél­szerűbb végrehajtani, amikor a munkafeltételek a legked­vezőbbek. Egy beruházás folyamata aligha tekinthető annak, illetve egy beruházás­ban kipróbálni az átszerve­zést nagy kockázattal jár. Aki sokat markol — több­nyire keveset fog. A foko­zatosság elvének megsértése — a megszokás és a telje­sítmény szoros összefüggése miatt — nyilván az egyéni teljesítmények visszaesését is okozhatta. De a kollektív munka hatékonyságát termé­szetszerűen csökkentették az átszervezés utáni személyi összeütközések — a sértődé­sek, a torzsalkodások. Azután nehezítette még az 1977-es évet, csökkentette a termelést kemenceátépítés és üvegátfestés. Ezek talán nem is eléggé indokoltan növel­ték az üzemi általános költ­séget és termeléskiesést is okoztak. Most utólag — .amikor már „könnyű” bölcsnek len­ni — még az is felvetődik, vajon elég belső és külső információt szerzett és dol­gozott-e fel a gyár, illetve az Üvegipari Müvek veze­tése — a vállalati lehetősé­gekről. adottságokról, a nép- gazdasági folyamatokról, a beruházási piacról, az általá­nos gazdasági és piaci hely­zetről — amikor a beruhá­zást elhatározták) Ügy tűnik, keveset, hisz a devizahiteles beruházás nem abból a gyár­ból „termelte” ki a dollárt, ahová a pénzt befektették. Valószínű, hogy a gondosabb mérlegelés és persze a nép- gazdasági egyensúly, a fejlő­dési törvényszerűségek, a gazdaságosság stb. előtérbe kerülése miatt maradt el a beruházás második üteme. A félig sikerült fejlesztés, beruházás tanulságai — ezért tesszük szóvá — túlnyúlnak a Sajószentpéteri Üveggyár kerítésén. Ez csak egy eset... De hasonló még sok lehet a megyében, az országban. Ezért nem árt. ha a most már, a domboldalon fölfelé kapaszkodó gyár 1979. évi intézkedési tervéből is idé­zünk. — Ki kell dolgozni az ammóniaszóda optimális rak­tározási rendszerét — Meg kell teremteni az alapanyagok mennyiségi át­vételének. folyamatos minő­ségi átvételének rendszerét. — Ki kell dolgozni a keve­rékkészítés technológiai uta­sítását ... stb. Mind helyes, okos gondo­lat ez. Csak éppen kézen­fekvőnek tűnik a kérdés. A több tucat évet megélt gyár életében ezek a teendők eny- nyire újak lennének? Nagy hiba, ha azok. (És nem biz­tos. hogy csak a felső veze­tés hibája.) Öröm az ürömben, hogy a gyár vezetése talán még időben kérte a járási párt- bizottság segítségét. Talán időben tudnak még pálya- korrekciót végrehajtani a vezetési módszereiken. És talán a gyár kollektívája is ráébred, hogy a vezetés kol­lektív munka. Az eredmény­ben. vagy épp a sikertelen­ségben mindenkinek része van. Ez az eset — csak mint példázat — jó arra. hogy más, hasonló helyzetben levő vállalat, üzem is kérjen ilyen támogatást segítséget. Re­mélhetőleg ebben számíthat­nak a társadalmi szervezetek — a MTESZ, a Magyar Köz- gazdasági Társaság Borsod megyei Szervezetének — se­gítségére. társadalmi munká­jára is. így remélhetjük, hogy hasonló eset mind rit­kábban lordul maid elő. Buciiért Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents