Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-24 / 19. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. január 24., szerda Uj tv-film a MOSZFILM-stúdióban A MOS/,FI!,"V!-stúdióban kétrészes tv-film készül az ismert francia szerző. Seribe: Egy pohár víz című darabjából. A rendező. Julij Karaszik, akinek nevét olyan alkotásokból ismerjük, mint a Dingo a vadkutya, a Július (i-a, és a Leg­forróbb hónap. A főszerepeket Kirill Lavrov, Alla Gyemidova, Natalia Belohvosztyikova, Szvetlána Szmirnova játssza. A képeken: Natalia Belohvosztyikova Anna királynő szerepében (bal oldali kép). Julij Karaszik rendező (jobbról) meg­beszél egy jelenetet Szvetlána Szmirnovával és Piters Gandi nysszal. (Jobb oldali kép). Ä hetedik kismonográfia A Bükk hegység üveghutái Veres László, a miskolci Hennán Ottó Múzeum tör­ténésze kutatásainak előteré­ben a diósgyőri koronaura- dalom történetének feltárása áll. Azt vallja, hogy Miskolc múltjának megismeréséhez feltétlenül szükséges a város kapitalista fejlődését meg­előző időszak jó ismerete, hiszen nem véletlenül tele­pültek a város és a Bükk vidékére az ipari üzemek, nem véletlenszerű, hogy ezek jelenléte előrelendítette Mis­kolcon a múlt század utolsó harmadában azt a folyama­tot, amit a nagyvárossá fej­lődés időszakának tarthatunk. Miskolc történetét kutatói napjainkban többnyire a munkásmozgalom megjelené­sétől, a nagyipari fejlődéstől, az 1867-es kiegyezést követő kapitalista haladást jelentő időszaktól vizsgálják. Veres László a 'diósgyőri korona­uradalom történetének fel­tárásával viszont azt a kor­szakot kutatja fel és mutat­ja be, amely ezt megelőzte és az 1867-et követő dinami­kus fejlődést lehetővé tette. Miskolc gazdasági fellendü­lése. illetve kapitalista- fej­lődése a diósgyőri korona­uradalomban gyökerezett és a múlt század végi nagyará­nyú ipari haladás előzménye is nagyrészt a koronaurada- Jom ipari jellegű tevékeny­sége volt. Ezek közé tartoz­tak a Bükk .hegység üveghu­tái, majd később maga a diósgyőri vasgyár. Most megjelent kötetében — amely a Herman Ottó Múzeum ki­adásában. a Borsodi Kis­monográfiák sorozat hetedik köteteként került ki az ér­deklődök kezébe — Veres László az üveghuták törté­netét mutatja be. A kismonográfia bevezető­jében a szerző magáról az üveggyártásról, mint ipari tevékenységről ír, vázolja az üveggyártás történetét, s' benne azt, hogyan fejlődött ez a gyártó tevékenység Kö- zép-Európában. miként jutott szőkébb pátriánkba. Ezt kö­vetően a diósgyőri korona- uradalom gazdasági fejlődé­sének 18. századi fő vonásait rajzolja fel. érzékletes képet adva ezzel arról a nagy gaz­dálkodó szervezetről, amely elsősorban önmaga kiszolgá­lásáig hozott létre különféle termelőegységeket, ipari gyár- tóüzemckel. közöttük üveg­hutákat. üveggyártó üzeme­ket is. E két fejezettel ti szerző messze túlmutat a fci*monográfja címében meg­jelölt célon, hiszen azzal, hogy a néhány bükki üveg­hutát elhelyezi a világ üveg­gyártásának folyamatában, valamint a diósgyőri korona­uradalom egyéb tevékenysé­gei között, már igen széles körű képet kapunk Diósgyőr, tehát Miskolc környéke 18. századi ipartörténetéről, azaz arról a korról, amely messze megelőzte a város kapitalista fejlődésének kezdeteit. Három fejezetben ismer­teti igen részletesen magát a bükki üveggyártást, a bükki üveghutákat. Először az óhutai üzem kialakulásá­ról, annak 1712—1720 közötti keletkezéséről ' számol be, ismertetve az ott dolgozók nemzetiségét, nagyrészt sze­mélyét is, bemutatva az üzem leltárát és az üvegkészítés technológiáját. A későbbi ú.j- hutai üveggyártásról hasonló jelleggel számol be; ez a XVIII. század végéig tartott. Itt az üzem bemutatásán túl arról is adalékokat közöl, miként kellett a gyári mun­© — Meg kell mondanom neked — kezdte történetét MacAreck —, hogy nem én voltam az egyetlen áldozat. Olyan külföldiek kifosztásá­ra specializálták magukat, mint én, akikből abban az időben sokan voltak Lon­donban. így a két üzletem­ber szép kis vagyont kapart össze. És mivel okos embe­rek és előrelátóak voltak, rájöttek, hogy az „öreg, sze­retett Anglia” klímája ár­talmas lehet számukra. Már a hatóság is érdeklődni kez­dett a két gentleman iránt, és valamelyik vérmes káro­sult megpróbálta lenyúzni a bőrüket. Elég az hozzá, hogy a két úr egy napon nyom­talanul eltűnt Londonból és sok ezer kilométernyire, Ka­nadában kötött ki. — Éppen Vancouverben? — Igen. Nagy kikötő, nagy kereskedelmi központ. Az én két tisztelt „tanító meste­rem” elhatározta, hogy ban­kot alapít. — Bankot? — Igen. Volt elég össze- kuporgatott pénzük, így hát bankot alapítottak, amely arra specializálta magát, hogy a Kínába és a Távol- Keletre szállítandó kanadai, gabonaexportot finanszírozza. Állítólag belemártották u.i- jacskáikát a titkos fegyver­kereskedelembe is, de ezt már nem ellenőriztem. Ne­kem elegendő volt az. hogy ezek az urak élnek és egész­ségesek, a bankjuk szépen fejlődik. Végül arra az elha­kásokon kívül a település zsellércsaládjainak is közre­működniük az üveggyártás­ban. Végül a répáshutai és gyertyánvölgyi üveghuták kialakulását, munkáját mu­tatta be azok megszűnéséig, működésük utolsó évtizedei­ben a miskolci kereskedők­kel és nagyiparosokkal való együttműködésig, egészen addig, míg gazdaságtalannak nem bizonyulva megszűnt itt az üveggyártás és átkerült Sajószentpéterre, ahol a szénbányászat megfelelő energiát biztosított. Bemutatja a monográfia a bükki üveghuták tárgyi em­lékeit, 31 fotót közöl azok­ról, részletesen elemzi is va­lamennyit. valamint arról is képet kapunk, miként hasz­nálták fel a bükki üveghu­ták termékeit. Megállapítja a szerző, hogy a bükki üveg­huták termékei nem visel­nek magukon különösebb specifikus vonásokat, sem a zempléni, sem a parádi üveg­huták jegyeit, sem a cseh és tározásra jutottam, hogy kö­tök velük egy üzletet. — Mint leendő társ je­lentkeztél náluk? , — Ne szakíts félbe, mert sohasem 'fejezem be — He- nio ismét a pohár után nyúlt. — Ti, európaiak, általában nem ismeritek Észak-Ame- rika földrajzát. Megengedem magamnak, hogy megma­gyarázzam:. Vancouver vá­ros, mert van egy ilyen ne­vű sziget is, körülbelül 800 ezer lakosú, a Puget Sound öbölben fekszik, tizenegy né­hány kilométernyire az Egyesült Államok határától. Ugyanennek az öbölnek a partján, úgy 250 kilométer­nyire Vancouvertől, de már az USA-ban, fekszik a hat­százezer lakosú Seattle kikö­tő. Kissé furcsa volt számom­ra ez a földrajzi előadás, de nein szakítottam félbe He- niót, aki folytatta tovább: osztrák üveggyárak munkái­nak jellemzőit. Kezdetleges hulatechmkával készült üvegtárgyak, táblaüvegek és öblösüvegek voltak a kör­nyékbeli ' szükséglet kielégí­tésére, az általános európai formakincstől független, ön­álló formavilágot képviselő, úgynevezett parasztüvegek, amelyek az előállítási és a díszítőtechnikai eljárások szempontjából nagyon ha­sonlítanak a korabeli ma­gyarországi huták termékei­hez. A kismonográfia szűkebb pátriánk történetének néhány nagyon jelentős adalékával gazdagít, feltétlenül segítsé­get ad a múlt századvégi miskolci fejlődés, iparj fel­lendülés indítékainak és gyö­kereinek jobb értéséhez. (bencilck) — Egy napon Seattle-ben egy rendkívüli „racket” tör­tént. Isméi meg kell magya­ráznom, hogy a „racket” pénzszállítmány elleni ban­ditatámadás. Az effajta bűn­tény kezdetben az amerikai gengszterek specialitása volt, de ma már, egyre népsze­rűbb lesz Nyugat-Európa nagyobb városaiban is. Ak­kor még a „racket” az Egj'e- sült Államokban is újdonság volt. Egy nagy építőipari cég pénztárosára, ki a bér­fizetéshez vette fel az ösz- szeget, a szó legszorosabb értelmében a bank épületé­nek lépcsőjén támadtak rá. A bűnöző elnémította áldo­zatát, elvette tőle a nagy, barna táskát, és a közelben rá várakozó fehér Forddal eltűnt. — Nem próbálták meg el­kapni ? — A bank bejáratánál ál­ló őr még csak meg sem 4 Jerzy Etíi9es Mster MacAreck üzletei FORDÍTOTTA BÁBA MIHÁLY \ II Házi népi együttes Sikeres évet zárt a népi együttessé fejlődött domahá- zi pávakör. 1978 márciusá­ban a Népművelési Intézet ál­tal szervezett veresegyházi találkozón, melyen a hagyo­mányőrző együttesek veitek részt, a legmagasabb nívó- díjban részesült. Áprilisban Sajószentpéteren harmad­szor szerzett országosan ki­váló minősítést. Július 25— 30 között a VI. Duna menti folklórfesztiválon Baján és Kalocsán mutatkozott be si­kerrel. Augusztus 2()-án E lak Menyhért, az együttes veze­tője Kiváló Népművelő ki­tüntetést kapott. Szeptembe­ri romániai vendégszereplé­sük eddigi eredményeik csú­csát: jelentette, de egyben fordulópontot is. További fejlődésükhöz minőségi vál­tozásra, új tagok szervezésé­re volt szükség. Az újjá­szervezett együttes budapes­ti bemutatkozása nem oko­zott csalódást. Vásárhelyi László és Tímár Sándor or­szágos hírű koreográfusok gratulációja meggyőző érv volt a régi, alapító tagok számára is. A Népművelési Intézet és a Fővárosi Mű­velődési Ház szervezésében január 6-án és 7-én meg­rendezett Táncantológia 1978 legjobb táncegyütteseit sora­koztatta fel. Két napon át, délelőtt-délután az ország 17- együttese mutatkozott be a fővárosi közönségnek, s a vidékről felutazott táncra­jongóknak. szakembereknek. Népi együttes kategóriában csak Bogyiszló és Domahá- za szerepelt, a két gyermek- csoporton kívül (Alsóerdősor utcai Ált. Iskola és a jász­sági együttes gyermekcso­portja) valamennyi nagy hí­rű. félhivatásos táncegyüttes volt. Borsod megyét a kivá­ló Avas Táncegyüttes és a domaházi népi együttes kép­viselte. Január 7-e szép nap volt az együttes életében, jó in­dítása a 79-es esztendőnek, és méltó ünneplése is annak a nívódíjnak, melyet decem­ber 20-án a Népművelési In­tézetben adtak át az év leg­jobb együtteseinek. Borsod­ból a miskolci 6. sz. iskola énekkara, a taktászadai pá­vakor és a domaházi együt­tes kapott meg. Cscpányi Valéria Régi hagyomány, hogy a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ Izsó Miklós Képzőművészeti Kö­rének felnőtt csoportja, amely 1978-ban ünnepelte fennállá­sának 20. évfordulóját, min­den évben kiállítással örven­dezteti meg a tevékenysége iránt érdeklődő városlakókat. A január 19-én megnyílt kiállításon Ollári István or­szággyűlési képviselő öröm­mel számolt be a kör tavalyi sikereiről. Az országos ama­tőr képzőművészeti kiállítá­son Tatán, a külön szobában bemutatkozott „barcikai mű­hely” harmadik helyezést ért el anyagával. A Kulturális Minisztérium és a Népműve­lési Intézet tavaly november­ben (előzőleg 1971-ben és 1975-ben) harmadszor is ki­tüntette — a Kiváló Együttes címmel a Szerdahelyi Sán­dor festőművész által vezetett kört. A körön belül — Ne­mes Péter iparművész veze­tésével — működő tárgyfor­máló csoport befejezte a Népművelési Intézet felkéré­sére folytatott, kétéves kísér­leti programját. A megnyitó beszéd uLán Ollári István a díjazott munkák alkotóinak Agárdi/ Károlynál;, Bacsó Istvánnak, Fónagy Dórának, Gál Ist­vánnak. Kálna Tibornak, László Erzsébetnek, Lukács Gábornak, Makai Gyuláncnal; és Szerdahelyi Zsuzsának jutalmat adott át. A kiállítás értékes anya­gát, amelyet február 4-ig te­kinthetnek meg az éi deklő- dőlt, azoknak a szocialista brigádoknak is ajánljuk, amelyeknek társadalmi mun­kavállalása. hogy a játszóte­reket, minél ..izgalmasabbá” tegyék a kazincbarcikai gye­rekek számára. Fónagy Dó­ra—Gál István fa-játszótéri makettje ugyanis a gyerekek­nek hasznos, a felnőtteknek pedig várost szépítő ajándék lenne a gyermekek évében. — bagi — rebbent. Mindez legfeljebb tizenöt másodpercig tartott. Mielőtt ráeszmélt volna, hogy ez támadás, a bandi­táknak már .nyoma veszett. A délutáni lap közölte, hogy százhúszezer dollárt raboltak el. Rövid személyleírást is adlak a támadóról: magas, szőke hajú. Fehér Ford ko­csin szökött meg. A kocsinak Oregon állambeli jele voll, de a számát senki sem je­gyezte fel. A támadás áldo­zatának állapota súlyos. A pénz jellegzetes pénzszállító bőrtáskában volt. A bankje­gyek egy részének számát feljegyezték a bankban. Amint látod, a támadás majdnem százszázalékosan sikerült és kevés remény volt arra, hogy a banditát elkapják. Éppen ezért a biz­tosító társaság, mely kény­telen volt a cég veszteségét kifizetni, rögtön hirdetést tett közzé, és jelentős össze­get, húszezer dollárt ígért a nyomravezetőnek, a kézreke- rítés segítőjének. Nem dicsekedtem azzal, hogy Varsóban két merész „racket” is volt, amelynek a tetteseit a mai napig nem találták meg. — A támadást követő na­pon, korán reggel, Vancou­verben a Nyugat-kanadai Bank előtt — így nevezték el az én régi „tanítóim” — megállt egy fehér, elég pisz­kos Ford. Oregon állami rendszámmal. Kiszállt belő­le egy magas. szőke hajú férfi, kezében a barna színű kopott táska. Gyors léptek­kel bement a bankba. Na­gyon ideges volt. Kérte a pénztárost, hogy 120 ezer USA dollárt váltson át neki kanadaira. Az ügyiéi meg­jegyezte, hogy nagyon siet, ezért kész a pari alapon va­ló beváltásra, bár így dol­láronként néhány centet ve­szít. — A pénztáros biztosan rögtön tudta, hogy azzal a banditával van dolga, aki tegnap Seattle-ben végre­hajtotta a támadást — sza­kítottam félbe Henio elbe­szélését. MacAreck szánakozva né­zett rám és folytatta elbe­szélését: — A pénztáros elnézést kért az ügyféltől, hogy nincs ilyen nagy összeg a kézi kasszában, és kénytelen fel­venni a pincében lévő pán­célteremből. aztán oecsukta a kisablakot és bement a bank igazgatójához! Eközben az ügyfél idegesen várako­zott a bank kényelmesen be­rendezett várótermében. Egy pillanat múlva odalépett hozzá a portás, és megkér­te, hogy fáradjon be az igazgató szobájába. A férfi, nem akart menni. Közölte, hogy nincs ideje. Felállt és el akart menni. Ám a por­tás, és az őr visszatartotta és erőszakkal betuszkolták egy szobába. A férfi ellen­állt, ahogy tudott és segít­ségért kiáltott — A bank tele volt ügy­felekkel ? — Igen. de senki nem avatkozott közbe, mert azt mondták, hogy n Seattle-ben ej követett támadás tettesét fogták el. Az ügyet terme-

Next

/
Thumbnails
Contents