Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-24 / 19. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 3 1979. január 24., szerda A népi eilen őrzés megvizsgálta A belső ellenőrzés gyengeségei Hu technikailag nem ütköznék nehézségekbe, az ország valamennyi boltjában nagy falragaszra, vagy plakátra ki kellene írni azokat a szavakat, amelyeket az egyik alföldi város népi ellenőrzési bizottságának tagja írt le egy vizsgálat befejezése után. Idézzük: „A kereskedelemnek nemcsak az a kötelessége, hogy eladja az árut. A belkereskedelem az áruforgalom minden fázisában köteles figyelembe venni a fogyasztók érdekeit!” A törvény célja A fentiekből következik, hogy az említett vizsgálat tárgya a fogyasztók érdekének védelme volt. Nagyjából azonos időben végeztek ilyen vizsgálatokat az ország különböző vidékein a népi ellenőrzési bizottságok, külön felkérés nélkül, egyszerűen azért, mert a július elején életbe lépett belkereskedelmi törvény végrehajtását így látták legcélszerűbbnek ellenőrizni. Tapasztalataik azt mutatták, ho.gy az elképzelés jó volt. Valóban: a törvény akkor éri el célját, ha érvényesül a gyakorlatban. Márpedig a belkereskedelmi törvénynek egyik legfőbb célja a fogyasztói érdekek védelme. Újra meg újra találkoztak az ellenőrök azzal a szemlélettel, amely a vásárlások során a fogyasztókat, bosz- sz'antja: a belkereskedelmi vállalatok vezetői és a bolti dolgozók jelentős része még mindig nem tudott szakítani az évek, sőt évtizedek óta túlhaladott állásponttal. Közelebbről: sok helyen nem kereskedőnek, hanem elosztónak tartják magukat az ott dolgozók. A kettő között pedig mérhetetlenül nagy a különbség. Érdekközösség Elosztani azt kell, amiből szűköd a készlet, meg kell jól gondolni, hogy igazságosan kaphasson belőle az, akinek szüksége van az árucikkre. Ilyen esetben a kínálat korlátozottsága a döntő. Ma azonban már — noha tagadhatatlan, hogy hol ez, hol az válik átmenetileg hiánycikké —, bőségesebb készletekből válogathatnak a vásárlók. A fogyasztó érdeke az, hogy mindig megkapja a neki megfelelő mennyiséget és minőséget az állata keresett árucikkből — a kereskedelemé pedig, hogy az igénvek minél jobb kielégítésével növelje bevételeit. Sok helyen tapasztalták a népi ellenőrök, hogy a kereskedelmi dolgozók, üzletvezetők, elárusítók felismerték ezt az érdekközösséget és alkalmazzák a gyakorlatban. Egyre több boltban — de még korántsem mindenütt. Tény. hogy ha egybe is vág a kétféle érdek általában — ez nem vonatkozik mindenre a napi kereskedelmi gyakorlatban. Például: a vásárló friss fűszerfélét, édességet, pörkölt kávét akar venni — a boltbeliek pedig szeretnének mielőbb megszabadulni a régi árutól. Á törvény egyértelműen a vá- ■árló mellett áll, lejárt szavatossági idejű árut nem szabad eladni. Békéscsabán 12 boltban 327 ezer forint értékű árut vizsgáltak meg a népi ellenőrök, s ebből több mint 22 ezer forint értékűnek járt le a szavatossági ideje. Fontos a belső ellenőrzés Találtak kivetni valót a népi ellenőrök — például Nógrádban — a vendéglátó- iparban készített ételek nyersanyag-összetételében is. Finoman fogalmaztak: „a fogyasztók általános és rendszeres megkárosítására lehet következtetni a megvizsgált vállalatoknál”. Másutt viszont az ételnormák és az árak pontos megtartását tapasztalták. véleményük szerint nem utolsósorban azért, mert ott gyakoriak és hatékonyabbak a belső ellenőrzések. Ám ez a belső ellenőrzés sem mindenütt áll hivatása magaslatán. Találtak a népi ellenőrök olyan boltokat, ahol az ő vizsgálatuk előtt néhány órával belső ellenőrök jártait és — mindent rendben találtak. Ugyanott, ugyanazon a napon a népi ellenőrzés egész sor olyan hibát talált, amelyet a vállalatiaknak is meg ., kellett volna látniuk. Helyénvaló itt a feltételes mód: meg kellett volna látniuk, ha nem csökkenti éleslátásukat a szakértelem hiánya, vagy valamiféle vállalati sovinizmus, amolyan „mundér becsülete” szemlélet. Esetleg olyan „érdekeltség”, ami eltakarja előlük a polcokon sorakozó lejárt szavatosságú árukat. Nehogy folt essék a vállalat jó hírnevén. Csakhogy a hírnéven mégis esett folt. méghozzá úgy, hogy ebből jutott a kötelességüket csak tessék-lás- sék módon végző vállalati ellenőrökre is. _ A vizsgálat folytatódik Pedig a bolt, a vállalat, az étterem becsülete mindjobban attól függ. hogy mennyire szereti, milyen szívesen keresi föl a vásárló, fogyasztó közönség. Efölött nem lehet szemet hunyni. Márcsak azért sem. mert előbb vagy utóbb a bevételek összesítésekor is megmutatkozik majd. melyik kiskereskedelmi. vendéglátó vállalat, illetve annak melyik boltja szolgálja jól vásárlóinak érdekeit és melyik ellen kell megvédeni a fogyasztói érdekeket. Olyan vizsgálatok ezek, amelyeknek tulajdonképpen nem is lesz befejezésük, A vásárlói, fogyasztói érdekek védelme — örök téma. Időről időre vissza kell térni, hiszen ez a nagyon közérdekű kérdés, minden egyes családot. minden lakost személy szerint is érint. Mindenki fogyasztó. még az is. aki az egyik boltban a „pult túlsó felének” vélt érdekeit védi Vélt érdekeit — mert valódi érdekei egybeesnek a nagy közösség, a fogyasztók érdekeivel, s újra idézve az alföldi város népi .ellenőrét: „nemcsak az a kötelessége, hogy eladja az árut”. Az acélgyártás elengedhetetlen feltétele a hulladékvas. Képünkön: feldolgozás előtt a vashulladék a miskolci KOK ÉV-telepen. H i án y ci k kék gy á rtására specializálta magát a jászsági Vas- és Zománcipari Szövetkezet. Az idén különböző méretű zománcozott edényekből — félliterestől 6 literesig — 600 ezer darabot készítenek. Zománcozott zsírosbödönből, vödrökből, kannákból pedig 300 ezret szállítanak a nagykereskedelmi vállalatoknak. Megkezdték a szép kivitelű, zománcozott, színes füstcsövek gyártását is. Gyermektricikliből 70 ezret készítenek. A MÁV és a szállíttatok kapcsolatában már egyetlen „üresjárat” is bonyodalmakat okozhat, Az régen kimondott tény. hogy a vasútnak nem kocsiálláspénzre, hanem üres vagonokra van szüksége; következésképp a szállítás korszerűsítése, gyorsítása nem csupán forintokkal mérhető beruházásokat, hanem mindenekelőtt szervezési intézkedéseket követel. Ha valahol, itt különösen nagy jelentősége van a szervezésben rejlő tartalékok feltárásának és hogy vannak ilyenek, arra az elmúlt év is számos példát adott. Tulajdonképpen csökkenő létszámmal, de a szállíttató partnerekkel való jobb együtt m űködés eredmény eként a miskolci igazgatóság területén, félmillió tonnával több árut továbbítottak az előző évinél. Ebben szerepet játszottak az első félévi előszállítások, néhány szombat—vasárnapi rakodási akció, melyeket elsősorban a MÁV régi partnerei szerveztek. Az „üresjáratra” pedig csak egyetlen példát: a kiállított kocsik mintegy 10 százalékát a vállalatok késve rakták ki. amiért több mint 65 millió forint kocsiállás- pénzt fizettek. A veszteség azonban többszörös, mert. az nemcsak a büntetést fizető vállalatok költségrovatában jelentkezik, hanem hatványozta a kocsifordulót, a rakodó vállalatoknál a kocsitartózkodást, az ácsorgással töltött órák számát. Érthető tehát, hogy a MÁV a maga részéről minden lehetséges módon ösztönzi a vállalatokat a rakodás gyorsítására, ezt a célt szolgálják előszállítási akciói \s belső szervezési intézkedései is. Az idén a MÁV Miskolci Igazgatósága területén mintegy 30 millió tonna anyagot, árut kell megmozgatni, továbbítani, az évről évre növekvő feladatok között: minden eddiginél több munkát követel ez az itteni vasutasoktól, a törzsgárda tagoktól és az új dolgozóktól. A nagy vasúti csomópont, a Tiszai pályaudvar pártvezetőségé- nek idei cselekvési programja is ezt szolgálja, kimondva, hogy a feladatok teljesithe- tők. de éhhez a meglevő eszközöket, berendezéseket még hatékonyabban kell kihasználni és továbbra is kiaknázhatok az üzem- és munkaszervezésben levő tartalékok. E területen már a múlt évben is számos kezdeményezés valósult meg, amit nem utolsósorban a munkaerőhiány is sürgetett. Főleg vonatkísérőkből, kocsirendezőkből van most is hiány, ugyanakkor az állomásnak nemcsak az új munkaerők toborzása, hanem bizonyos tekintetben a meglevők megtartása is gondot okoz: A vasút veszélyes és frekventált üzem: az új dolgozók kiképzése, szakmai gyakorlatszerzése időbe és költségekbe kerül, szerencsére a műszakpótlék, az őszi csúcs- forgalom alatt kifizetett jutalmak és más szociális intézkedések megállítani látszanak a vasutas szakma nehéz munkaköreiből az elvándorlást. Az állomás pártvezetősége elsősorban a párttagok helytállását, példamutatását helyezi a gazdaságpolitikai tömegmunka középpontjába, hangsúlyozva, hogy az igényesebb feladatok a hagyományos vezetési módszereket nem tűrik el. ezért határozottan fellépnek a kényelmesség. az önelégültség, a nehezebb feladatoktól való elhúzódás ellen. A dolgozókra támaszkodni, velük szemben a követelményeket fokozni azonban csak akkor lehet, ha kellő módon biztosítva van tájékoztatásuk, informáltságuk. Az elmúlt év tapasztalatai is igazolták: nagy feladatok elvégzéséhez nem elég a részismeret: az állomás egész tevékenységével tisztában kell lennie a kocsirendezőnek, a gurítónál dolgozóknak, a nagyobb sikerek alapja tehát a kollektív feladatvállalás. A fuvaroztató vállalatokkal való szorosabb együttműködéshez pedig párosulnia kell a belső anyagmozgatás, csomagolás. rakodás gépesítésének, az előszállítások, hét végi rakodások szorgalmazásának. A jól végzett munkát pedig megfelelően kell díjazni; az állomás párt vezetőségének cselekvési terve ebben határozott álláspontot képvisel, amikor arra szólít fel, hogy a munkás és alkalmazotti átlagkeresetek jobban kapcsolódjanak a teljesítményekhez, illetve azok fokozására ösztönözzenek. Más szóval: a premizálás rendszerében érvényre kell juttatni a mérhető tevékenység ösztönzését, arra törekedve, hogy a kitűzött prémium arányban legyen az elért eredménnyel. A vasútüzem korszerűsítése az idén is folytatódik, azt mondhatnánk, nap mint. nap új ' berendezések lépnek üzembe, melyek a forgalom- biztonságot szolgálják; nem utolsósorban a munkát köny- nyítik, ezek kezelése azonban megköveteli a fegyelmezett. éber, utasítás szerinti munkavégzést. Az ország egyik legnagyobb és népgazdaságunk életében oly fontos szerepet betöltő vasúti csomópontján, a miskolci Tiszai pályaudvaron a legapróbb részletekig felmérték az idei év feladatait. Kezdeményezőkészségben nincs hiány. ha a vasúttal együttműködő szállíttató partnerek a maguk munkáját szintén hatékonyabbá. fegyelmezettebbé teszik, az idei nagy feladatoknak is maradéktalanul meg tud a vasút felelni. A PÁRTVEZETÖSÉG cselekvési terve nagymértékben a belső tartalékok feltárására alapoz, de ezek kiaknázásához együttműködő partnerei segítségére is szükség van. Ó. M. II főúttól kőhajífasnvira Hirtelenjében nem is tudom összeszámlálni, hányszor jártam már errefelé. S mégis, eddig sohasem invitált erre a mindössze kőha- jításnyi kitérőre a település nevét hirdető útjelző tábla. Pedig a suhanó autó ablakából egészen közelinek láttam a házak cseréptetőit, a kéményből föléjük szálló füstöt. a falu mögötti akácost, s tudtam azt, élnek itt néhány százan emberek is. A kocsi azonban gyorsan követte a főút szalagját, s az elhatározássá nem fejlődő habozás végül is mindig megmaradt. szándéknak: majd egyszer, talán legközelebb ... Szürke keddi nap volt, előző hetekben szerzett hóval. aznapi mínusz 5 fokkal, a helyszínen egy disznótorral. s pont került a „majd- egyszer” végére. Pontosan három és fél órára eljutottam Hernádszurdokra is. Utólag azt kérdeztem magamtól: megérté odamenni? Mit adott nekem ez a 210 perc? Mit őrzök meg tovább, mint röpke pillanat? S ahogy számba veszem, magam is elcsodálkozom, hogy nem keveset. Például őrzöm néhány tényleg szép teraszos parasztház képét, melyek építészeti jelleget, értéket adnak a településnek: aztán a falu fölölt húzódó, most széltől zörgő. havas akácos látványát, mely tavaszi akácillatával visszatérésre csábít. Vagy az e virágözönből készült, s pohárkával felkínált narancs- sárga, illatos bor zamatét, amit a vendéglátás barátságos jelképének éreztem. Továbbá őrzöm a falut ilyenkor télen is köpeny nélkül járó postás Szabó Bertalan jóke- délyét. az egyszem pedagógus. Kardos Istvánná tanító néni itt töltött huszonhárom esztendejének summázatát, a könyvtár több száz kötetével barátságossá tett tanácsi ki- rendeltség télen oly áhított melegét, a személyesen nem, de a sok faggyal seprő alapján megismert. nyugdíjas Csordás bácsi szorgalmát. Három és fél óra alatt megismerni még egy ilyen kis települést, mint Hernád- szurdok sem lehet. Legfeljebb egy-egy jellemző mozaik megragadására képes az ember. s az ott élőkkel néhány emberi gondolat kicserélésére. Kis település?! A postai kézbesítő Szabó Óért illan mondta: — Huszonkilenc éve kezdtem ezt a szakmát ugyanitt. Akkor hatszáz körül volt. a lakosság száma, ma már négyszáz alatt van. Hatvan nyugdíjasnak hordok nyugdíjat, s a nyolcvanöt- kilencven ház közül van már. amelyik üresen áll. Fogy a falu. mégis több a munkám. Huszonkilenc éve három Szabad Nép járt ide és öt rádió volt, Ma meg hetvenöt napilapot viszek és nyolc Szabad Földet. A tanító néni: — 1960-ban körzetesítették az iskolát, azóta a felsősök Hidasba járnak. Itt az 1—4. osztályban tizenhat gyereket tanítok. Jövőre már csak tízen leszünk .,. Többen: —, Pár éve nem lehet építeni új lakást a faluban. Csak Hidasnémetiben. A tanács így rendelkezett. A rendelet tovább gyorsította az elnéptelenedést. Keresztesi Ilona vb-titkár. Hidasnémeti: — Idén autó- buszíorduló épült Szurdokon. Mintegy száznegyvenezerbe kerül. A kultúrház-felújítás? Ha kapnánk rá pénzt, arra is sor kerülne. Egyébként tavaly három házasságkötés volt Szurdokon és öt gyerek született... Múlt!? Állítólag 1234-ben szerepe] először írásban a település neve. Akkor II. András királyunk Demeter hercegi étekhordómesternek adományozta. A XVI. század elején a község Kassa városáé lett csere útján. Addig Szurdokbényénelt nevezték, ettől kezdve viszont a ma is használatos Hernádszurdok a hivatalos neve. Mindez régen volt, az egykor volt névre még a legidősebb élő lakos, a 96 esztendős Pajkos Andrásáé sem emlékszik a maiak közül. A maiak csak a közeli múltat ismerik. Igaz. ez is felölel legalább hat évtizedet. Van aki átélte az akkor történt földetrengető eseményeket. a többség azonban már erről is csak az apáról fiúra szálló „szájhagyomány” út- lán értesült. Illetve emlékezteti őket az az emlékmű ott a falu elején, amelyet idén a Tanácsköztársaság 60. évfordulóján minden bizonnyal újra — s másfelől is — sokan felkeresnek. A Vörös Kerékpáros Zászlóalj hét elesett katonájának hősiességét, dicsőségét, az utókor kegyeletét őrzik az emlékmű formásán összerakott, faragott kövei. Annak a hét vörös- katonának az emlékét, akiknek nyughelyét végül is ez a hernádszurdoki föld adott. Az a föld, mely sok generáció bölcsőjét hordozta, kenyerét adta. s végül örök pihenőül is adott nyughelyei. Milyen föld? Jó is. rossz is. Nehéz is, bőven termő is. A Hernád menti (Ágrét, _ Felrét, Rakkattyás) öntéstalajok ellentéte a kopár, nevükkel is árulkodó Koplaló. Vigyorgó. Ficere. Jó föld. rossz föld, a régieknek mindegy volt: művelték. A maiak inkább másfelé kacsingatnak. Az ipar. az ingázás, a végleges elköltözés felé. A 87 éves Kőszeghy néni. a 67 éves lánya Ureczky Andrásné. a 76 esztendős Do’oai néni és a többi ötvenen, hatvanon túli mindezt úgy veszi tudomásul. mint az élet rendjét. Őszinte gondolataik, kívánságuk azonban mindazoknak szól. akik Hernádsztirdokról — vagy más hasonló sorsú kis településről — egyszer kirepültek: — A város elviszi a mi fiainkat, lányainkat. Otthont, családot már ott alapítanák és bizonyára iól is érzik magukat, Nem irigyeljük őket, sőt örülünk a szerencséjüknek. De ne felejtsék el sohasem. hogy van egy kis íi'u idefent északon a Hernád mentén, a főúttól egy kőha- iításnyira. amely legalább ünnepnapokon haza-, visszavárja őket, liajUu Imre
