Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-24 / 19. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2

f979. január 24,, szerda

I rarasíejtetés - közügy

M

agyarország nem dúskál városokban, bár a felszabadulás óta e tekintetben is nagy a változás. Ha a számok esetleg még szerénynek tűnnek egyes fejlett baráti vagy kapitalista országhoz képest, a mi viszonyaink között rendkívüli erőfeszítések, áldozatok jele, hogy új szocialista városok npvét tanulhattuk meg, legelőbb Dunaújvárost,

\ Komlót. Aztán az új ipari városokét, Kazincbarcikát, Várpalotát, Leninvárost. Az utolsó nyolc-tíz évben Bala- tonfüred, Csorna, Nagyatád, Dombóvár, Kisvárda, Százhalombatta, Kiskőrös. Békés, Mezőkövesd, Nyírbátor, Bony- hád, Marcali, Dunakeszi, Vasvár és Siklós, újabban Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Paks, Celldömölk, Berettyóújfalu, Barcs, Érd, Lenti és Körmend került fel a városok listájára és küszöbönállt újabb nagyközségek „előléptetése”. Hazánknak jelenleg 97 városa van, itt él a lakosságnak mintegy fele, s ugyanilyen arányban működnek itt a kiskereskedelmi boltok, vendéglátóipari üzemek.

Hogy milyen funkciói vannak egy városnak? Ez nem elméleti elképzelés. Egy alkalommal Gonda György, Vas megye Tanácsának egykori elnöke azt. tanácsolta: olvassam el Granasztói Pálnak, a neves építésznek és a jeles írónak a könyveit. íme néhány: Városok a múltban és a jövőben. Európai építészet, Budapest holnap, Építészet és urbanisztika. Azóta másként szemlélem a városiasodással összefüggő kérdéseket. Végtelenül szerteágazó problémák... Bárkit megkérdezhettünk, hogyan képzeli el a várost, mit vár a várostól, a követelményeket gyerekjáték meghatározni. Lényegesebb például, hogy a lakosság megfelelő száma (ez igén váltözö‘lehet,' el kell érnie legalább 15—20 ezret) mellett ; igazgatási, ipari, kereskedelmi, közlekedési, kulturális vonatkozásban meghatározott színvonalon legyen.

A falvak még beérik általános iskolával, szerény postahivatallal, a körzeti doktorral, a vegyesbolttal, de a városi lakosság és a környék be-belátogató, magasabb szintű ellátást váró lakói a többi között elvárják például azt is, hogy a városban legyen középiskola (talán még válogatni is lehessen köztük), legyen továbbá minden idevágó szolgálatra alkalmas posta, rendelőintézet, szakosított üzletek. Ne felejtsük el, egy város vonzóereje igen nagy, fejlődését, alakulását, boldogulását, egész életét száz- és százezer szem figyeili.

A városodás és a városiasodás nem játék a két szó1 nyelvtörő hangzásával, a különbség sem csak kél; szótag, hanem nagyon fontos elvi és gyakorlati kérdés. Az előbbi alatt a települések városi rangra való emelése értendő, az utóbbi elterjedtebb megjelölése: urbanizáció, a városok fejlesztése. A hatvanas évek végén érdekes, ösz- szehasonlító statisztika jelent meg a vidéki városok urba- nizálásának eredményeiről. (Az érthetően különleges helyzetben levő Budapestről sem most, sem a továbbiakban nem szólunk.) Tíz vidéki városunkban azt kutatták, hogy milyen mértékben fejlődtek a legutóbbi húsz év ötéves terveinek idején a horthysta Magyarország azonos időszakához (19.'10—1940) képest. Hatalmas a fejlődés! A lakásépítés e városokban megnégyszereződött, a szilárd turkolatú úthálózat a négy és félszerese, a közmű háromszorosa, a csatorna három és félszerese a réginek. Különösen hatásos volt a második ötéves tervben a termelőerőknek — az urbanizáció alfáját és ómegáját jelentő — fejlődése. A 30 ezernél több lakosú városok közül a tervidőszak kezdetén csak tíz volt ipari jellegű, a »éftére pedig njár tizenhét.

Látszólag tehát minden rendben van, a fejlődés megnyugtató, elvégre városok átalakítása sehol a világon nem megy varázsütésre. Mégis az örvendetes urbanizációs törekvések és az elvégzett munkák mellett szembetűnnek árnyékok is. A városok jó részének ellátottsági szintje még sok kívánnivalót hagy maga után. a városfejlesztés több helyütt komoly gondot okoz. A lakosság számának növekedésével nem tud lépést tartani a lakásépítés, s más ellátás, szolgáltatás. Vidéki városainkban 100 lakosra több lakás jutott, mint az országos átlag. A vízellátás — ez köztudomású — az iparfejlesztéssel kapcsolatban egyre problematikusabb. Egy emberre naponta 140 litert kellene számítani, a vidéki átlag ennél jóval kevesebb. A csatornahálózat sem éri el a kívánt szintet, néhol a minimális szintet sem. Talán mondanunk sem kell, ha nincs elég közmű, megsíny- ük az építkezések. Nem lehet építeni magasabb épületeket, nem lehet zártabb városokat létrehozni. Zsúfoltak az iskolák, az óvodák, a közlekedés gondjairól nem is szólva.

A tizenöt éves lakásépítés terve, amely a közelmúlt napokban szerepelt az MSZMP Központi Bizottsága napirendjén, természetesen alapvetően enyhít majd a gondokon, ha mindent az sem tud megoldani, A számok már napvilágot láttak, nem ismételjük el. Sokat segíthet az is, ha a városrendezési, városfejlesztési elképzelésekben jobban érvényre jut a realitás, az anyagi lehetőség. Nagyon sok városunk számára készülnek urbanizációs tervek, .lóformán nap mint nap találkozik az újságolvasó vidéki városok terveivel, megálmodott városközpontok makettjéveL Némelyikben a nagyon dicséretes tudás és lelkesedés mellett a képzelet túlságosan' magasra szárnyal és már-már utópisztikus távlatokba mutat. Vannak tervek, amelyeket csak 200—300 éves perspektívában lehetne megvalósítani.

Mindebben bizonyára előnyös változást hoz majd több új rendelkezés. így például a helyi tanácsok az eddiginél nagyobb önállóságot kapnak az anyagi alapok létrehozásában, elosztásában, a feladatok sorrendiségének megállapításában. A Központi Bizottság említett állásfoglalása azonban a tervezés és a kivitelezés harmonikusabb összhangjában, az építkezések jó előkészítésében, a következetes végrehajtásban látja a legtöbb tartalékot.

Az urbanizáció tartalékai óriásiak. Nyilvánvaló, amikor városról beszélünk, ez nem csupán azt jelenti, hogy ott sok ember él együtt, ki tudja-e alakítani a városközösséget, a várost jellemző érzelmi, kulturális légkört, fel tudja-e kelteni a lokálpatriotizmus nemes szellemét. A

Az iráni sah talán mégsem utazik az Egyesült Államokba, mert az amerikai kormány nem látja szívesen. Az uralkodó azért is telepedne le szívesebben más országban,- mert amerikai tartózkodását lemondásnak értelmezhetnék.

A fentieket Ardesir Zahedi, a sah egyik régi bizalmasa és Irán washingtoni nagykövete közölte a The New York Times-szal, amely kedden nagy terjedelemben, kommentár nélkül adott helyet nyilatkozatának. A nagykövet, aki csak átmenetileg maradhatott meg posztján.

lokálpatriotizmus nem egyedül a szülőváros szeretete, hanem az akarat, tenni is valamit a városért. Nincs város, amelyben ne lehetne felkelteni ezt a közszellemet, az építőipari közösségek, s a tanácsok érdekes, eredményeket ígérő feladata, hogy megkeressék az energiaforrásokat, felhasználják a fejlődés érdekében. Az-új városok története előttünk játszódott le, aránylag rövid idő alatt. Még emlékszünk azokra az évekre, amikor az építkezéseket — tisztesség ne essék szólván — az ország szeméttelepeinek tartották, Semmibe sem vették a köztulajdont, milliós értékeket a szó szoros értelmében beletapostak a földbe. S ma ezekben a városokban nem szakíthatsz le egy szál virágot, hogy rád ne szóljanak.

Bizonyára feltűnik, hogy a fentiekben, főleg az urbanizációról esett szó. A városo- dásnak nem csapunk reklámot. Egyrészt azért, mert „jó bornak nem kell cégér”, a törekvés mindenütt megvan rá. az Elnöki Tanács, amely végső fokon dönt ebbgn, kap javaslatokat elbírálás végett. A városi cím tekintélyt, erőt. lehetőségeket kínál a vezetőknek és a lakosoknak, ez világos, a tapasztalat szerint a fejlesztésben mindig valamivel több csurran-cseppen a városoknak. A válogatás sem leime nehéz e pillanatban.

Városias jellegű községeink közül sokan, nagyon sokan pályáznak a városi rangra. De másrészt azért sem csináltunk különösebb propagandát a városodás híveinek, mert az ésszerűség és az ország pénztárcája azt diktálja, hogy ennek lassúbb menete ajánlatosabb, hiszen horribilis összegek kellenek hozzá, s a város költségvetése sokszorosa a községének. Pártolni kell természetesen ezt az igényt is1, s- az állam, mintegy előkészületként évente jelentős összegeket fordít a járási székhelyközségek fejlesztésére. Ez sem vész kárba addig, amíg át lehet alakulni várossá.

E

ljön majd az idő, amikor meggyorsítható az ütem, s sorra kerülnek a városi nívótól már nem sokkal elmaradt települések is. Addig is azonban az urbanizáció van előtérben, jobban bírja anyagi erővel az ország ott, ahol a „mag” már megvan hozzá. A fejlődésnek összhangban kell lennie a valós igényekkel, az aktivitás itt sem torzulhat el például túlméretezett és ezért egyelőre kihasználatlan létesítményekben, előreszaladó óhajokban, helytelen arányokban.

Az átgondolt városfejlesztés közügy, amely hozzájárul az ország erősödéséhez, gazdagodásához, arculatának átalakításához. Segíti a társadalmi fejlődés, a lakosság színesebb, formásabb, kényelmesebb életét.

Kőszegi Frigyes

kijelentette: a sah- politikai pályafutása nem fejeződött be, számolni kell befolyásával és azzal, hogy visszatér Iránba. Ha az Egyesült Államokban telepednék le. ez politikai lemondással volna egyenértékű, s nem térhetne vissza országába, hiszen az volna a látszat, hogy a CIA, az amerikai hírszerző hivatal küldi vissza — közölte a vezető amerikai lapban a sah munkatársa.

Zahedi véleménye szerint washingtoni kormánykörökben hivatalosan szívesen látják az uralkodót, de valójában nem szeretnék, ha az országba érkezne.

fi sol nem nínzik Amerikába?

Marcbais

nyüatkozala

Mmm látogatás

A szovjet és az olasz lapok hangvétele egyaránt arról

'* tanúskodik, hogy Moszkva és Róma kapcsolatában rendkívül fontosnak ítélik meg Andrej Gromiko olasz- országi látogatását. A hétfő délután Rómába érkezett szovjet külügyminiszter repülőtéri nyilatkozatában méltán emelte ki eszmecseréinek céljaként a két ország politikai és egyéb kapcsolatainak elmélyítését és fejlesztését.

Nem mintha eddig is nem fejlődött volna számottevően a Szovjetunió és Olaszország együttműködése. Szakértők szerint annak idején a FIAT Művek és a szovjet cégek megállapodása az évszázad egyik kiemelkedő üzletkötésének számított. Az egyezmény eredményeként évről évre több Lada személygépkocsi gördül ki Togliatti-városban a népszerű nevén Zsiguli-gyárnak keresztelt üzem csarnokaiból. Olasz cégek több más korszerű szovjet gyár berendezéséhez szállítottak gépeket, s cserében Itália nemzetgazdasága számára nélkülözhetetlen földgáz, olaj, műtrágya érkezik.

Természetesen a politikai kérdésekről is gyakran eszmét cseréltek a szovjet és olasz államférfiak. Bár a két ország társadalmi és gazdasági berendezkedése különböző, a leszerelés, az európai biztonság és együttműködés alapvető kérdéseiben Moszkva és Róma álláspontja nem áll mesz- sze egymástól, s bizonyos témákban egybeesnek a vélemények. Erre utal a kormányzó olasz kereszténydemokrata párt lapja, az II Popolo, amikor Gromiko látogatása kapcsán hangsúlyozza: a két ország kapcsolatainak fejlesztését nem akadályozzák vitás ügyek.

Megfigyelők Rómában jelentős megállapodások aláírását várják a szovjet külügyminiszter látogatásától. Egyszersmind azt is, hogy — elsősorban a külügyminiszterek eszmecseréin — a fő figyelmet az európai országok kapcsolatainak fejlesztésére, a kontinens biztonságának megszilárdítására irányuló kölcsönös erőfeszítésekre fordítják. Ami1 a világpolitika áttekintését illeti, közvetve bizonyára Kína is szóba kerül majd a megbeszéléseken. Ezzel összefüggésben Rómában utalnak Leonyid Brezsnyevnek Andreotti miniszterelnökhöz intézett levelére, amelyben a szovjet államfő arra kérte a kormányfőt: ne szállítson Olaszország fegyvereket a háborúra spekuláló Kínának, a nyugatnémet kancellárhoz hasonlóan, utasítsa vissza Peking ezzel kapcsolatos kívánságait.

Moszkva és Róma kapcsolataiban Gromiko látogatásával előreláthatóan újabb lendületes szakasz kezdődik. Bizonyságául annak, hogy két különböző társadalmi és gazdasági berendezkedésű ország, a Varsói Szerződés és a NATO tagállama a kölcsönös érdekek jegyében sikerrel együttműködhet az egyetemes béke, a leszerelés, a gazdasági együttműködés előmozdításában.

Pekingi rágaloibarijárat

Visszautasította Karaman- lisz görög miniszterelnök vádjait Georges Marchais, az FKP főtitkára.

A L’Humanité keddi számában közli a görögországi utazásáról hazatért Marchais nyilatkozatát Karamanlisz állásfoglalásáról, amely szerint az FKP főtitkárának a Görögország közös piaci felvételét ellenző kijelentései beavatkozást jelentettek volna Görögország belügyeibe.

— Nem értem — mondotta Marchais — miért lenne ez beavatkozás? Más személyiségek is ellátogattak Görögországba és a Közös Piac kiszélesítésének eszméjét védelmezték, Karamanlisz azonban ekkor nem beszélt beavatkozásról.

Az Enrico Berlinguerrel való római találkozójáról szólva Marchais elutasította azt az értelmezést, hogy a nézetkülönbség a Közös Piac kiszélesítéséről széthúzást tükrözne. — Az európai parlament megválasztása nem a végső harc. Berlinguerrel egyetértettünk: mindent meg kell tenni azért, hogy minél több kommunista legyen az európai parlamentben. S a választások után folytatni kell a harcot azért, hogy a monopóliumok Európáját a dolgozók Európájává alakítsuk át. A nézetkülönbség mellett számos területen egyetértünk, s a választási harcban fontos közös kezdeményezéseket fogunk tenni — mondotta Marchais.

— A pekingi hatóságok lélektani hadjáratot indítottak, rágalmakat terjesztenek Kambodzsáról, — írja keddi számában a Quand Dói Nhan Dan, a Vietnami Néphadsereg lapja. A kambodzsai népnek a gyilkos Pol Pol—leng Sary-kliklc megdöntésére indított harcát Pe- kíngben a térség életébe bizonytalanságot vivő tényezőnek minősítik és újabb valótlanságokat igyekeznek elhinteni.

— A vietnami lap utal arra, hogy kínai területen olyan rádióállomás létesült, amely „A demokratikus Kambodzsa” nevet viseli. A Kína által támogatott rádióadó nap mint nap hazugságokat röppent föl a közvélemény megtévesztésére. A kínai hatóságok úgy nyilatkoztak, hogy folytatják a forradalmi hatalommal szembenálló reakciós erők támogatását. Arra ösztönzik a Pol Pót—leng Sary hadsereg

maradványait: „tömörüljenek széles szövetségbe, folytassanak népi háborút”. Az utóbbiak azonban csak za- varkeilő akciókat hajtanák végre Kambodzsa politikai biztonsága és közrendje ellen.

A kommentár hangsúlyozza, hogy a pekingi hatóságok nyíltan fellépnek Kambodzsa népének önrendelkezési joga ellen, szabotálják Kambodzsa népének forradalmi ügyét, Indokína és Délkelet-Ázsia békéjét és stabilitását.

A kambodzsai helyzet megfordíthatatlan — írja a vietnami lap, hozzátéve: az az út, amelyet a KNEF programja tűzött ki, megfelel a néptömegek vágyának, a történelem menetének. A kambodzsai nép szolidaritása legyőzhetetlen. A külföldi expanzionisták ügynökei i azért buktak meg, meri nem j élvezték a nép támogatását — írta végül a hanoi lap. ’

Cunhal a portaiéi belpolitikáról

Nehéznek, bonyolultnak, sőt veszélyesnek minősítette a demokratikus fejlődés szempontjából a jelenlegi portugál belpolitikai helyzetet Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára a Szovjet Televíziónak adott nyilatkozatában. Az okok között első helyen emelte ki. hogy az új kormány amely nem élvezi a parlament többsége és a nép támogatását. nem az alkotmányos előírásoknak megfelelően alakult meg.

Cunhal ugyanakkor rámutatott, hogy a portugál nép kész az áprilisi forradalom vívmányainak megvédésére, az alkotmánnyal szentesített demokratikus intézmények támogatására. Reményét fejezte ki, hogy a portugál munkásosztály, a dolgozók minden nehézség ellenére biztosítják az ország további demokratikus fejlődésének feltételeit.

A hercegnő egykori és a bűnöző mostani férje

Á lord és az ügyvéd

Lord Snowdon, eredeti nevén Tony Armstrong-Jones, egykori udvari fényképész később mar az angol királyi hercegnő férje, egy esztendőn belül vált és pősült. A Paris Match című képes magazin mutatja a 18 évvel ezelőtti esküvői képet, amikor az udvari fényképész a hercegnő férje lett. és ennek révén lorddá lépett elő, majd látható az a kép is, amelyen a nemes lord új házasságát köti, egy bizonyos Lucie Lindsay-Hogg nevű hölggyel, egy ír konfekció-milliomos ugyancsak elvált leányával, mégpedig ugyanannak az évnek végén, melynek elején elvált a hercegnőtől. Az udvartól nem vált meg, csupán átköltözött (állítólag saját maga vitte á holmijait) a palotából Kensingtonban lévő lakásába, mert továbbra is megmarad udvari fényképésznek. Új esküvője, új lakása mellett, csak 10 percig tartott, (elvégre neki is meg az új arának is volt már gyakorlata a házasságkötésben és lehet, hogy lesz újra a válásban is). Margaret hercegnő, az elhagyott hitves meglehetősen szomorú, annak ellenére, hogy vigasztalódott már egy jóval fiatalabb úrral. Büszkeségét mégis sérti, hogy elhagyták, éppen ezért még ma is riválisának érzi Tony új feleségét akit csak „a másik”-nak nevez. —„A másik” eközben megjárta Tonyval Ausztráliát, ahol eg)1 ült filmeztek.

Miközben a hercegnőt elhagyó lord vidáman él új nejével Londonban, egy másik hölgy az Egyesült Államokban, ugyancsak beevezett a boldog házasság révébe. — egy kis kitérővel. Edith lrwing asszonyról van szó, aki ezt a vezetéknevet tulajdonképpen már levetette, hiszen ezen a néven került börtönbe volt férjével, Clifford Irwinggal, egy el- húnyt amerikai milliomos emlékiratainak meghamisítása és drága pénzen való eladása miatt. De nem elég. hogy leülte a büntetését, utána 600 ezer dollár kártérítésre perelték be, mert képeit kiállította, hogy valamiből éljen. Elúszott volna ez a bevétel, ha nem siet Edith segítségére Bili Malaney ügyvéd és műgyűjtő, aki sürgősen megvásárolta ezer dollárért a képeket, (így azok már az ügyvéd úr tulajdonában vannak, tehát nem lehet rájuk zárlatot kivetni), majd feleségül vette Edith asz- szonyt is. New Yorkból abba a városba költöztek. — stílszerűen —. ahol Edith és Clifford annak idején a csalás miatt lebukott de erre most már. tekintettel a gazdag ügyvédre, mint új férjre —. gondosan nem emlékszik senki. Az új boldog házaspár vidáman mosolyog egy svájci magazin fényképén.

Máté Iván