Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-17 / 13. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. január 17., szerein Filmnapok falun Héttőn, a Zala megyei Pacsán. Szönyi G. Sándor: „Kinek a törvénye” című új filmjének premier előtti bemutatójával kezdődik meg — immár harmadik alkalommal a „Filmnapok falun” eseménysorozat. Január 15- től február 15-ig 13 megye csaknem 250 községében kerül sor filmbemutatókra. Felújítják a falusi tematikájú legértékesebb filmeket fi többi között a Körhinta, az Akiket.a pacsirta elkísér című 'alkotást. a Húsz órát. a közelmúlt filmjei közül pedig játsszák a Pókhálót, a Ménesgazdát is. Csókolj meg, Katám! A Fővárosi Operettszínház januárban mutatta be Cole-Porter „Csókolj meg, Katám!” című musicaljét. Rendező: Vámos László. „...nincs nagyobb öröm, mini valabií nie^fanílaui valamire” Gyerekek a Szárazvölgyből Órák óta pattog a pingponglabda, sajnos, csak egy asztal van; sorba kell állni, hogy ki-ki „pályához” jusson. A putnoki általános iskolai diákotthonban nem az asztalitenisz, az egyetlen szórakozás, (a játékszobában sokezer forint értékű társasjáték fogadja a gyerekeket mindennap) de kétségtelenül a pingpong a legnépszerűbb. Innen került ki tavaly a megyei úttörőbajnok, s aligha van a kétszáznegyven gyerek közül valaki is, aki még nem fogott ütőt a kezébe. Még az otthon legfiatalabb lakója, a másodikos Lázár Pisti — aki, ha csak teheti, mindig ott léptet az igazgató bácsi nyomában — is sikerrel próbálkozik. Neki, és a néhány alsótagozatosnak bizonyos kedvezmény jár; a kicsiket mindenki kényezteti. Mikor azonban Putnokra megérkeztünk, Koszta János igazgató éppen szigorú arcát mutatta, s erre most volt is oka, mert a kétszáznegyven gyerekből — bármennyire nehéz ezt kimondani — húszán bizony megbuktak félévkor. Némi mentség azért van: a putnoki 1-es számú Általános Iskolában ugyanis nem könnyen osztogatják a jó érdemjegyeket, a diákotthon lakói viszont eléggé észrevehető (sót, olykor súlyos) hátrányokkal érkeztek. -De hát éppen ezért hívták létre ezt a gyermekintézményt, hogy a legtávolabbi községekben élő — hátrányos helyzetű — gyerekek behozhassák a lemaradást ... * Három év igazán nem hosszú idő, ha azonban meg akarnánk írni a putnoki diákotthon rövid történetét, akár egy kis kötet is kikerekedne már belőle. Ezt a képzeletbeli könyvet á Lenin Kohászati .Művek egyik szocialista brigádjának közismert felhívásával kellene kezdeni. .Bizonyára sokan emlékeznek még ra, mikor néhány esztendővel ezelőtt elhangzott a felhívás egy napol az iskoláért. A különböző munkahelyi közösségek, szocialista brigádok megye- szerte felajánlásokat tettek egy korszerűbb oktatási intézményért. Végül is Putnok kapta meg a 24 millió forintét, melyből az a diákotthon épült, ahol most a szá- razvölgyi és hegyháti közsé-. gek gyerekei tanulnak. De vannak itt Bánhorvátiból, Csernelyből. Bánrévéről, Sa- jópüspökiből, még Tardoná- ról is. Egyszóval 80 kilométeres körzetből. A tardonai fiúk-lányok különösen ismertek — vagy ha úgy tetszik, híresek —, hiszen ők az intézmény legjobb tanulói. Mert az elhelyezésnél gondoltak az átlagosnál tehetségesebbekre is. Így tehát alapvetően kettős funkciója van az intézménynek. Részint fel kell zárkóztatnia növendékeit a jó átlagos iskolai átlaghoz, részint pedig alkalmat kell nyújtani a jó vagy kiváló képességű gyerekeknek, hogy tehetségüket kamatoztathassák. Ez bizonyos ellentmondást jelent, a gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a putnokiak jó úton haladnak. A tanulás a diákotthonban is osztályközösségekben • folyik; a gyengébbeket az iskola tanárai rendszeresen korrepetálják, a legjobbak pedig szakkörökben fejleszthetik képességeiket. A diákotthon hat tanárt foglalkoztat állandó korrepetitorként, óradíjuk évente csaknem nyolcezer forint. Ez persze elenyészően kicsiny összeg a három és félmilliós költség- vetéshez képest. Az utóbbi adat nyilván érzékelteti, hogy milyen szociális körülményeket biztosít az otthon neveltjeinek. Végigjárjuk a nyolc tanulószobát, bekukkantunk a huszonhat hálóterembe, időzünk a játékszobában és mi is böngészünk a könyvtár 1300 kötete között. Természetesen velünk van a kis Lukács Pisti is (úgy látszik, rá nem vonatkoznak a napirend követelményei), s azonnal talál is magának könyvet — a Börharisnyát. Ezek után beszélhetnénk a szép szobákról — a gyerekek saját maguk igyekeznek minél otthonosabbá tenni lakhelyüket — az emeletes (putnoki megrendelésre készült) rekamiékról, a kényelmet szolgáló berendezésről, a fürdőszobákról, ahol a leghidegebb télben is mindig van forró víz. (Ez egyébként nem is csoda, hiszen naponta 1300 liter olajat fogyasztanak el a kazánok ...) Kezdetben — három évvel ezelőtt — a fürdőszoba volt a legnagyobb újdonság, hiszen ezek a gyerekek, akik a környék huszonhat községéből jöttek, még soha nem álltak zuhany alatt. A fényes csapok annyira tetszettek kezdetben, hogy egyiket- másikat le is csavarták; hazavitték, hogy megmutathassák otthon. Hát valahogy így kezdődött — meséli az igazgató és mondják a nevelők, s mindannyian örülnek, hogy a nehezén már túl vannak. Mert ezeknek a gyerekeknek nemcsak tárgyi ismereteket kell Putnokon nyújtani, hanem meg kell őket tanítani a legelemibb civilizációs és higiéniai követelményekre, az együttélés alapvető szabályaira. Ügy tűnik, sikerült. Nem kis, nem kevés munka árán, hiszen a diákotthon kilenc pedagógusa heti harminchat órát tölt együtt a gyerekekkel. Persze csak hivatalosan, mert egyébként — miután legtöbben az Intézményben laknak — éjjel-nappal a gyerekek között vannak. * ,;Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud". Móricz Zsigmond- nak ezt a mondását a nyolcadik osztály tanulószobájában olvastuk. Ezek között a falak között különös értelmet, jelentőséget kapnak a nagy író szavai. Három évvel ezelőtt — meséli a nyolcadikosok osztályfőnöke — megannyi kis Nyilas Misi jött ide hozzánk félszegen és félve, s a szülőkben is volt bizonyos idegenkedés a diákotthon iránt. Azóta felnőttek ezek a gyerekek; most vala- mennyiüket a pályaválasztás gondolata foglalkoztatja. Mindannyian tovább akarnak tanulni. Ez az igény egy nagyvárosi iskolában szinte természetes. A Szárazvölgyből és még távolabbról érkezett fiúknak és lányoknak azonban lépésről lépésre kellett megmutatni az ismeret- szerzés, az emberré válás út- (ját. Búcsúzóul az ötödikesekhez nyitunk be. Mindenki előtt nyitott tankönyv: „A maratoni győzelem”. Vanyuk Ottó vállalkozik rá, hogy beszél az évezredekkel ezelőtti eseményről. Igen, igy helyes, hogy beszél, mert Öttó nem csupán a lecke felmondására vállalkozik. A perzsa—görög konfliktustól eljut egészen a mai olimpiák versenyszámáig. Közben kiszínesedik az arca, együtt él, lelkesedik a győzőkkel, szinte meglengeti a béke olajágát. Talán nem is .tudja, hogy ő maga is hosszú távra vállalkozott... (gyarmati) Művelődés, üzemi tükörben tgy felmérés tanulságaiból Miskolc közművelődési viszonyainak kutatásához előtanulmányokat készít a Nehézipari Műszaki Egyetem Marxizmus—Leninizmus Tanszékének szociológiai kutató- csoportja. Ezek sorában harmadik kötetként jelent meg dr. Lehóczky Alfréd Az ipari dolgozók kiemelt rétegeinek jellemzői Miskolc két nagyipari üzemében című tanulmánya, amely az előzetes vizsgálatnak megfelelően nem a városra, vagy üzemre érvényes következtetéseket von le, hanem a kút nagy diósgyőri gyár egy-egy rétegéről kíván reprezentatív, vagyis érvényes adatokat adni. E célból segédmunkásokat, sza kmunká - sokat, termelésirányítókat — brigádvezetőket, művezetőket, magasabb beosztásúakat —, műszaki értelmiségieket — felső, közép, alsó vezetőket, fejlesztő-kutatómérnököket, beosztott mérnököket —, egyéb értelmiségieket mértek fel, hogy életmódjukból következtetéseket vonhassanak le. Megvizsgálták az egyes rétegek demográfiai jellemzőit, az életszínvonallal összefüggő kérdéseket, a munkahely és a munkavégzés körülményeit, valamint a művelődési viszonyokat. Az alábbiakban elsősorban a művelődési adatok néhány érdekes összefüggését emeljük ki, de azt megelőzően, érdemes megemlíteni egy-két demográfiai jellemzőt is, például azt, hogy a segédmunkások esetében a legtöbbnek az apja is segédmunkás volt (53 százalék), a többi rétegnél a legtöbben szakmunkás apa gyermekei. A termelés- irányítóknak 71 százaléka, a műszaki értelmiségnek 31 százaléka pedig maga is korábban szakmunkás volt. A segédmunkásoknak mintegy a fele öt évnél rövidebb ideje dolgozik a munkahelyén, a szakmunkásoknál ez az arány már csak 32 százalék, a termelésirányítóknál 28, a műszaki értelmiségnél 20, az egyéb értelmiségnél pedig 22 százalék. Ez a munkahelyhez kötődés részben lakóhelyhez kötődést is jelent, környezethez, baráti körhöz való kapcsolódást, ami a művelődési viszonyoknál, a szabad idő eltöltésénél nem lényegtelen adalékokat szolgáltat. A segédmunkásoknál 56.1 százalékuknak nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége, és meglehetősen sokan közülük sem szomszédokkal, sem munkatársakkal, sem barátokkal nem tartanak rendszeres kapcsolatot, szabad idő tevékenységükben első helyen a televíziónézés jelentkezik, bár az is csak nem egészen az összlétszámúk felénél, holott televízióval több mint 80 százalékuk rendelkezik. Az olvasottságuk' sem kielégítő, bár 39,2 százalékuk könyvtári tag, de 26,7 százalékuk egyáltalán nem rendelkezik könyvvel, 150 kötetet csak 4 százalékuknak a könyvállománya haladja meg. A helyi napilapot viszont 78,6 százalékuk olvassa. A szakmunkásoknál természetesen merőben más az iskolai végzettség képe, mindössze 6,6 százaléknak hiányzik a nyolc általánosa, de a szomszédokkal, munkatársakkal, barátokkal való kapcsolattartás itt is rendkívül laza, a szabad idő eltöltésében' a televízió vezet, viszont közvetlen utána 33 százalékuknál az olvasás jelentkezik. Ez talán természetes is, hiszen 65,5 százalékuk könyvtári tag, könyvük is több van, mint a segédmunkásoknak, bár az olvasás, mint rendszeres időtöltés e könyvtári tagsággal, nem áll arányban. A helyi lapot 88,8 százalékuk olvassa rendszeresen. A termelésirányítók . kategóriájában jelentkezik először a szabadidő-eltöltés első tiz elfoglaltsága között — a nyolcadik helyen — a tanulás, az is csak a megkérdezettek 4 százalékánál, a tévénézés és az olvasás jelenti a vezető elfoglaltságot, a helyi napilapot 87,4 százalékuk olvassa, és 73,2 százalékuk, valamilyen könyvtár tagja. A műszaki értelmiségnél megszűnik a televízió vezető szerepe a szabadidő-eltöltésben, az olvasás lép az első helyre, a tanulás a hetedikre, emelkedik a könyvállomány és a könyvtári tagság. A lapolvasásuk az előző kategóriához hasonló. Az egyéb értelmiségnél rendkívül kiemelkedik az olvasás, mint szabadidő-töltés, és ez az egyetlen kategória, ahol a színházlátogatás egyáltalán szóba kerül, 8,7 százalékuknál. Könyvállományuk magas, viszont mintegy a felük könyvtári tag. Ez azt jelenti, hogy saját könyvet olvasnak többet, lapolvasásuk a műszaki értelmiséghez hasonló. Érdekesség, hogy a mozi csak a segédmunkások és szakmunkások esetében jelentkezik az első tíz elfoglaltság között, a másik három kategóriában nem. Eltűnik a rádió is, viszont a magasabban kvalifikáltaknál sokkal több időt töltenek tanulással. 0 A művelődési és szabadidő-eltöltési adatok arra utalnak, hogy elsősorban a közösségi művelődési és szabadidő-eltöltési formák szorulnak háttérbe, az otthon, illetve saját telken megvalósítható tevékenységek (tévénézés, olvasás, kertészkedés, barkácsolás, magnózás) javára. A bevezetőben azt olvashattuk, mint jeleztük is, hogy nem az egész város, vagy üzem jellemzőit kívánták kimutatni, hanem egy- egy rétegről reprezentatív — vagyis érvényes — adatokat kapni. A két diósgyőri nagyüzem öt-öl társadalmi rétege viszont rendkívül markánsan jellemzi a város egészét, és a reájuk érvényes következtetések sok tanulsággal járhatnak Miskolc egész lakossága közművelődési viszonyainak elemzésénél. (benedek) 9 Jerzy Edigey Mister MocAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY Másnap Tomlinson úr üzletépen ugyanolyan gyér forgalom volt, mint általában. A különféle apróságot vásárló emberek megfigyelhették, hogy a kereskedő rendkívül izgatott volt. Nem nagyon értette, mit mondanak neki, tévedett a számolásnál, és nem azt az árut adta a vevőnek, amit kért. Így telt el a reggel, de a nagy hegedűművész nem jelentkezett a zeneszerszámáért. Végül is Tomlinson úr nem bírta ki és telefonált a Carlton szállodába. A telefonos lány azonnal kapcsolta Yehudi Menuhin aparte- manját. A telefont a nagy művész személyi titkára vette fel. Kereskedőnk elmondta, hogy a hegedűátvételre vár, és ö — Tomlinson úr —. szeretné tudni, hogy Menuhin úr mikor jelentkezik érte. és mikor hozza az'ösz- szeg többi részét.! A titkár udvariasan meghallgatta és kérte, hogy várjon egy pillanatig. mert ő semmiről sem tud. de rögtön beszél a művésszel. A kagylóban egészen más hang szólalt meg idegenes akcentussal. — Itt Yehudi Menuhin. Mivel szolgálhatok? — Szeretném megtudni, hogy mikor jön a művész úr a hegedűért? — A hegedűért? Bocsánat. de kivel beszélek.? Semmit nem értek. — Itt Tomlinson, a Jer- myn Streetről. Arról a hegedűről beszé’ek. amelyet ön leefőlegezefct nálam. A Stradivárius, tizenötezer fontért. — Valami tévedés lehet. Semmiféle hegedűt nem vettem, és sohasem voltam a Jermyn Streeten. — Hogyhogy? Hiszen előleget kaptam öntől! Háromezer fontot! — Semmit nem értek, és nem tudom, miről van szó. Kérem, beszéljen világosabban. vagy egyszerűen jöjjön el a Carlton szállóba. Tomlinson úr letette a kagylót. Nagyon sápadt volt. Felkapta a hegedűt és kirohant az üzletből, s még be sem zárta. Beugrott az első szabad taxiba és száguldott a Carltonba. Útközben sürgette a sofőrt, mire az csak morgotl. hogy semmi szándéka biW^ést fizetni gyorshajtásért. Végre megálltak a szálloda előtt. A kereskedő berohant a hallba és megkérdezte. hol lakik a hegedű- művész. Aztán futott fel az első emeletre, s kopogtatás nélkül nyitott be a szobába. Elegánsan berendezett előszobában találta magát. Egy i jól öltözött fiatalember állt fel üdvözlésére. — ön bes, ált Menuhin úrral? En vagyok a személyi titkára. Menuhin úr azonnal jön. Kérem, várjon egy pillanatig. Kinyílt a szomszéd szoba ajtaja és a tegnapi férfihoz hasonló öltözetű férfi lépett ki. aki a szép Rolls floycon meglátogatta a Je: lyn Streeten. Nagyon hasonlított hozzá, de nem ő volt. — önnel beszéltem telefonon? — kérdezte kedvesen mosolyogva — Kérem, magyarázza meg. miről van szó? Tomlinson űr halálosan sáoadt volt Félt. hog". egv pillanat múlva elveszti eszméletét. Abban a pillanatban. amikor megoillan- totta az igaz’ Menuhint. megértette, hogy egy ügyes, agyafúrt áldozata lett. és hosv az üzletelés a hegedűvel ötezer fontiába került. De mit tehetett'’ Mondia el ennek a két úrnak, hogy szedték rá? Az anyagi vesz-
