Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-17 / 13. szám

1979. január 17., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 váci sikere (Tudósítónktól): A Váci városi Tanács, a Pest megyei Tanács V, B., az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, vala­mint a Dunakanyar Intéző Bizottság tervpályázatot hir­detett a Vác-Alsóváros (Dé­li Városkapu) rendezésére. A tervpályázat célja olyan korszerű javaslatok beszer­zése volt. amelyek lehetővé teszik e történelmi emlékek­ben gazdag, de új épületek­kel is gazdagodó városrész átépítését olyan módon, hogy az kellő átmenetet képezzen a városközpont és az ú j la­kótelep között. A megadott határidőre 27 pályaművet nyújtottak be. A bíráló bizottság döntése alapján — első helyen em­lítve — rangsorolás nélkül 60 ezer forint díjban része­sítette egy nyolctagú mis­kolci tervezőcsopört (if j. Sá­ri István. Dávidházy Péter. T. Karmazsin Klára. Bu- nyovszky Attila, Kiss Lajos- né. Klein György, Tóth Dászlóné és Oszkó Mária) kollektív munkáját. A zsűri részletes értékelé­se szerint a miskolci pályá­zók a meglevő városszerke­zetet továbbfejlesztve, átte­kinthető és jól szervezhető rendszert alakítottak ki. Te­rületfelhasználásuk egyér­telmű. logikus és jól üte­mezhető. Törekszenek a kis­városi forma, hangulat meg­tartására és a kereskedelmi zóna határozott megformá­lásra. Gondoltak a gépjár­műparkolókra, a zöldterüle­tekre és a szükséges útvo­nalak kialakítására. Papp Rezső Szabadalomnak minősítet­ték a Jászberényi Hűtőgép­gyár technológiai laborató­riumában kidolgozott talál­mányt. Az úgynevezett szer­vetlen felületkezelő csoport hosszú kísérletezés után olyan vegyianyagot állított elő, amellyel az autószifonok poíírozásához, kémiai fénye- sítéséhez eddig használt im­port foszforsavat lehet he­lyettesíteni. Az anyag nem­csak minőségileg veszi fel a versenyt az importált fosz- forsavvaf, hanem olcsóbb li annál. Tízszer annyit gyárthatnának! A gépsor évi 300 ezer négyzetméter Copisolt gyárthatna. Feltéve, ha folyamatosan üzemelne ... Fotó: Laczó Riportot készítünk a Sajó- szentpéteri Üveggyár szál­húzóüzemében. A fiatal üzemvezető, Kotány Béla ka­lauzol a műhelyeklDen, akitől többek között az újdonságok iránt érdeklődünk. Megemlí­ti, hogy 3 éve gyártják az úgynevezett Copisolt, de ez a termék valahogy nem akar „befutni”. Miért? Kérdésünk­re tanácstalanul tárja szét a karját, ő sem érti. A durvaszálhúzóban felál­lított gépsor most sem üze­mel. Kérésünkre beindítják, s így megismerkedhetünk a szóban forgó termék előállí­tásával. A lényeg, hogy a gép hengerei három, egyen­ként 1 milliméter vastag üvegfátyolt sajtolnak egy­másra. Teljesen automatikus irányítású, nagy teljesítményű a gép, ezért is fájlalják any- nyira az üzemben, hogy gyak­ran van tétlenségre kárhoz­tatva. — Az elmúlt évben 30 ezer négyzetméter Copisolt gyár­tottunk — magyarázza az üzemvezető. — A mennyiség az elérhető teljesítménynek mindössze az egy tizede. Jól hallotta: az egy tizede! A gép ugyanis folyamatos üze­melés mellett évente 300 ezer négyzetméter Copisolt készít­hetne. Mi is ez a kevésbé kelendő áru? A Copisol alkalmas épí­tőanyagként való felhaszná­lásra. Rendelkezik azzal a kiváló tulajdonsággal, hogy nagy mértékben megszűri, lecsökkenti a zajt. Az össze­sajtolt üvegfátyol-rétegeket bitumenezett papírok közé helyezik, s beépítik az épü­letfödémbe. Ez által — ezt. megmérték — 21 decibellel csökken a zajhatás. A Copi­sol alkalmazása tehát rend­kívül előnyös az új lakóte­lepeken, ahol jóformán még a hangosabb beszéd is át- hallatszik a szomszédba. Ha ennyire értékes a Copi­sol, akkor miért nem alkal­mazzák mégsem az építkezé­selven? Talán máshol olcsób­ban gyártják, mint Sajó- szentpóteren ? Esetleg van tőle jobb, kedvezőbb para­méterekkel bíró anyag? Az üzemvezető nemet int a fe­jével : — A Copisolt hazánkban csak mi készítjük és for­galmazzuk. Az ára négyzet- méterenként 40 forint 10 fil­lér. Az Építésügyi Minőség- ellenőrzési Intézet vizsgálata bizonyítja, hogy a Copisol legalább olyan jó, mint a hasonló francia termék. t Mi a véleményük a fel­használóknak a kérdés kap­csán ? Érdeklődésemre a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat és a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakemberei elmondták, hogy ismerik a Copisolt, s annak előnyeit. Miért nem biztosí­tanak akkor az alkalmazásá­hoz szabad utat? Nos, mert drága, s mert használata nem fér bele az építési nor­mába. Az érem másik oldala per­sze, hogy a termelés nélküli „pihenő” gépsor is jelentős ráfizetés, népgazdasági kár. Rágondolni sem mer az em­ber; vajon nem importál­nak-e ilyen terméket? Az is nyilvánvaló, hogy a lakók kedvezőbben éreznék magu­kat a Copisollal szigetelt, kevésbé zajos lakásokban. Tény, hogy Borsodban az építőipari vállalatok számos más, új dolgokat sem hasz­nosítanak : műanyag ajtó, műanyag ablak. Ezek eseté­ben is a magas költség a kizáró tényező, ezzel szem­ben másutt a felhasználást kifizetődőnek tartják. Talán nem érdemtelen emlékeztet­nünk építőipari szakembere­inket: nem mindig az a drá­gább, ami többe kerül!... (kolaj) Tömöri tervek A kombinált acélmű építésénél Döntő év lesz az 1979-es esztendő \ ' Az idei esztendőt döntő fontosságú évnek tekintik a szakemberek vaz LKM-ben megvalósuló kombinált acél­mű építése szempontjából. A határidők betartása érdeké­ben egy sor területen megfe­szített munkára lesz szükség. Rendkívül nagy munka vár a kivitelezőkre, így megyénk nagy építőipari vállalatára, az ÉÁÉV-re is. Az Észak­magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat már eddig is bizonyságot tett arról, hogy lehetőségeihez mérten kellő­képpen felkészült feladatai­nak teljesítésére. Az ÉÁÉV az eltelt egy év alatt a főcsarnokban beter­vezett nyolcvan oszlopalap­ból 33-at 'már elkészített, to­vábbi 27 építését pedig fo­lyamatosan végzi. A vállalat jelentős előrehaladást ért el a nyersvaskeverő és a kon­verter kocsipálya-alapok ké­szítésében is. Az ÉAÉV ugyanakkor érdekelt a vas­szerkezetek helyszíni szere­lésében: a múlt év végéig több mint 400 tonna anyagot építettek be. Most, az új esz­tendő első heteiben az a legfontosabb, hogy mindenütt meggyorsuljon ez a munka. Ahhoz ugyanis, hogy valóra váljanak a legutóbbi állam- titkári és miniszterhelyettesi szemle határozatában foglalt célok, 1970 első negyedévé­ben pótolni kel a szerkezet- szerelésben mutatkozó 674 tonnás elmaradást. Ez azt je­lenti. hogy havonként 650 tonna acélszerkezetet kell a helyszínen összeszerelni. Az utóbbi időben a legna­gyobb gondot az oxigéngyár építése körül kialakult hu­zavona okozta a beruházó­nak. Dr. Szcppelfelel Sándor, az LKM vezérigazgatója ez! szóvá is tette a közelmúlt­ban megtartott sajtótájékoz­tatón. Mint mondotta, az itt végzendő munkák nagyság­rendje eltörpül ugyan a be­ruházás más területein meg oldandó feladatok mellett, fontosságukat azonban aligha kell különösebben bizonygat­ni. Mert hiába készül el minden egyéb létesítmény, ha nincs oxigén, a termeié sem kezdődhet el. Az oxigéngyár építésében, a 22-es számú Állami Épí­tőipari Vállalat hibájából bekövetkezett több hónapos határidőcsúszást az idén az ÉÁÉV-nek kell felszámolni, ugyanis az építésügyi tárca illetékes vezetői ezt a válla­latot jelölték ki a munkák folytatására, ami egyáltalán nem lesz könnyű. Az Észak­magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat és az LKM ve­zetői azonban bíznak ben­ne, hogy 1979 végére „egye­nesbe jönnek” a feladatok teljesítésében. Ez azért is nagyon fontos, mert megkez­dődött az oxigéngyár szovjet gyártmányú berendezéseinek szállítása, tehát a géphiány nem lehet akadálya a léte­sítmény határidőre való megvalósításának. Az ez évi munkák közül — az elmondottakon kívül — a főcsarnok program szerinti építése az egyik központi "eladat. Így, az év végére a sarnok oszlopalapjainak csaknem 95 százalékát — szám szerint 75 darabot — kell elkészíteni. Ezenkívül tető alá kell helyezni a fő­csarnok I-es és Il-es ütemét, míg a III-as ütemnél az osz­lopok építésének, valamint a darupályák szerelésének be­fejezését tervezik. L. L.. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben kí­vánatos a melléküzemági te­vékenység bővítése. A tömö­ri Petőfi Termelőszövetkezet vezetői is régóta törekszenek már arra, hogy melléküzem- ágat létesítsenek. A közös gazdasághoz tartozó köz­ségekben, Tomoron, Lakon. Szakácsiban, Irotán és Hegy- megen — a felmérések sze­rint: —- még mintegy 80 olyan női munkaerő van, akit nem tudnak egész éven át, folya­matosan foglalkoztatni. A Cserehát e távoli vidékéről a férfiak’ jó része az ipar­ba, a bányákba jár dolgozni, de a nők nem szívesen vál­lalják az ingázást. A tsz pró­bálkozásai most valószínűleg sikerhez vezetnek, és a FÉ- KON-nal, a Férfi Fehérnemű Gyárral kooperálva sikerül a nők számára helyi munkale­hetőséget biztosítani. Ügy tervezik, hogy egy kisebb üzemcsarnokban még az idén mintegy 30—40, a varrógé­pek kezelését könnyen elsa­játító nődolgozóval megkez­dik a fehérneművarrásit, s a melléküzemágat a jövőben tovább bővíthetik. Ha a terv megvalósul, a nők számára biztosított állandó munkale­hetőséggel több család élet-1 színvonalában következik be javulás, s a közös gazdaság fejlesztését is segíti majd a melléküzemág jövedelme. Az országutak ,,vándorai” Dplpl/ítf 11 óra tájban uticiuu szivar alakú> fekvő tartályos cementszál­lító jármű zúg végig Hajdú- böszörmény utcáin. A jármű s a pilóta ismerős. — Mit keres ebben a nagy faluban? — Vigyázzon, a falut itt ne nagyon mondja — világosít fel Ignácz Miklós, a 3-as szá­mú ÉPFU gépkocsivezetője. — Egyszer én is ezt találtam mondani, a böszörményiek halálosan meg voltak sértve. Ez város, s én is ezt a városí- tást segítem elő. A IiCM-ből hoztam cementet a tanácsi építő vállalatnak. — Hogyan mutatkozott be az új év? — A múlt héten még nem volt fuvar. Ma kezdem a munkát. A hét jól kezdődik. Mára van egy másik felada­tom is, az Alsózsolcai Épü- letelemgyárba kell kivinnem cementet. Ügy tudom, úgy lá­tom, hogy az idén nagyob­bak a követelmények, mint tavaly, de ha karbantartjuk a járművet, ha jól dolgo­zunk, tikkor elvégezzük, amit várnak tőlünk. Felsózsolca és Miskolc kö­zött —, mert pilótánk is így akar! a — hatalmas, üres tréler éri utol személygép­kocsinkat. ' — Hová vezet az útja? — A ponyvám szétszakadt — mondja Goda Miklós, — emiatt megyek be üresen a miskolci központba. Ma reg­gel hétkor kezdtem. Kétszer vittem házgyári elemeket a zsolcai házgj’árból az Avasra. Az idő olyan hideg, hogy nem tudnak rendesen hegesz­teni sem. A szél kajánul fütyörész, gonoszul keresi a rést az em­ber és a ruha között. Ujjaim megdermednek, a golyóstoll felmondja a szolgálatot. — Nincs melegebb a ko­csiban? — Központi fűtésem van! Ilyen kocsi nincs több az ÉPFU-nál! — büszkélkedik a gépkocsivezető. Megmutatja, hogy a fölösleges kipufogó gázt csövön át vezeti a fülke aljáp. Ez meleggé, barátsá­gossá teszi a kicsi helyiséget. A cső túlnyúlik a fülkén, állandóan melegen tartja a hajtóanyagtartály csövét. így nem kocsonyásodik a gázolaj. — Nézze, a kezem! Bok- szoskezünek neveznek. Nem szégyellem. Mindig csinálok valamit a kocsin. Ez a mi kenyéradónk. Meg kell be­csülni. Erédetileg motorsze­relő voltam, gépipari techni­kumi oklevelem van, mégis a volán mögé ültem. Szeretek vezetni, hivatásomnak tekin­tem. Mi, a házgyári Táncsics brigád tagjai „hajtjuk” a munkát, ez hozza a vastag borítékot. Nekem is három gyermeken van, kell a pénz. A tél múlását, a tavasz köze­ledtét várjuk, akkor dolgoz­hatunk úgy, ahogy mi sze­retünk. Sok helyre szállítot­tam és szállítok házgyári ele­met. A megyén kívül tavaly vittem házgyári elemet Mán- dokra. onnan a Szovjetunió­ba szállították. Vittem ele­meket Nógrád megyébe, Du­nakeszibe, Váera, sőt bese­gítettem többedmagammal a győri házgyárnak is. Kókai Lajos, a kazincbar­cikai kirendeltség dolgozója hét órakor kezd munkához. A nyolc tonnás MÁZ billenős kocsival befut Miskolcra, a Sajó-parti kavicsdepóból megrakodik, visszaindul, az Üt- Vasútépítő Vállalatnak szóló szállítmánnyal. Vakva József, a PVC—III. területén munkálkodik, földel fuvaroz. — Sok vállalatnak dolgo­zunk — mondja Ráski János, a barcikai kirendeltség veze­tője. — Igaz, az út csúszós, fagyos, havas, de embereink becsülettel helytállnak, ahol csak lehet. Most egy mű­szakban dolgoznak, szállíta- natv, ha jobbak lesznek a le­hetőségek, két műszakban is fogunk dolgozni. — A kemény hideg érez­teti hatását — foglalja üsz- sze a tapasztalatokat dr. Lé­náid József, a 3-as számú ÉPFU igazgatója. — Cement­ből naponta a tervezett mennyiségnek csak a felét tudjuk elvinni, hiszen csak a telepített üzemek tudnak betonozni. Házgyári elemeket is szállítunk, de a hideg ezt is fékezi. A gondokon az se­gít, hogy jó előre számítot­tunk a kemény télre. A BVM miskolci gyárával közösen itt a miskolci központi telephely mellett, s önmagunk a Sajó- parton kavicsból depót alakí­tottunk ki, igv a hagyomá­nyos járművek tudnak szál­lítani. — Ez évi feladataink jóval nagyobbak az elmúlt évitől, amelyet élüzem szintű ered­ményekkel zártunk. Több mint hét és fél millió tonna árut kell az országban, és 120 ezer tonna anyagot kell külföldre, illetve külföldön szállítanunk. így csak ce­mentből — döntően a IiCM- ből — félmillió tonnát, s fő­leg a miskolci és a debre­ceni házgyárból 6700 házhoz szükséges elemet kell a több megyében folyó építkezések színhelyére fuvaroznunk. Az igazgató elmondja, hogy a tavalyitól több anyag szál­lítását gazdasági okokból 3 százalékkal kevesebb gépi járművel, s kevesebb ember részvételével akarják elvé­gezni. Ez önmagában is a munka magasabbfokú szer­vezését, a munkaidő jobb ki­használását, az egy személy­re jutó termelési érték 3,7, az eszközök hatékonyságának közel 3 százalékos növelését kívánja meg. Sok jó megoldást alkal­maznak. Ilyen például az, hogy a HCM-ben éjjel feltöl­tik a cementszállító gépek tartályait, elkészítik a szál­lítási okmányokat, s a gép­kocsivezető a helyszínre ér­kezése után tíz perc múlva már útnak is indul. A bére­zés a munkák túlnyomó ré­szében a teljesítménytől függ. Ezt tovább akarják szélesí­teni, így például ki akarják terjeszteni a karbantartásra is. jäfft'/ hogy az év az első 'f1* ■ napokban „döcögve” kezdődött. Az emberek azon­ban jól ismerik a vállalat és önmaguk feladatait, saját képességeiket, s a nagyobb munkára készen állnak. Csorba Az elmúlt évben 485 mil­lió forintot költöttek beru­házásra a Borsodi Szénbá­nyáknál, s várhatóan az idén is ennyi pénz áll majd rendelkezésre fejlesztési cé­lokra, továbbá gépek vásár­lására. A putnoki aknában (14 millió forintot fordítanak a bányabeli feltárás folyta­tására, a föld alatti és a külszíni szállítási rendszer kialakítására. Ugyancsak ter­vezik a szállítási rendszer rekonstrukcióját. illetve kor­szerűsítését a rudolftelepi és a lyukói aknában. Továbbra is jelentős ösz- szegekérl vásárolnak bánya­beli gépeket, a termelés gyorsí tására. könnyítésére. Ha a vállalat megkapja a kért 90 milliós többlet álla­mi támogatást, akkor vásá­rolnak két MK- é. két VOP- típusú biztosítóberendezést. Az elképzelések sorában sze­repel még hét elővájó gép. valamint rakodógépek vá- > sárlása is. A szociális jelle­gű beruházások közül meg­említjük. hogy fürdőt építe­nek Ormosbányán és Lyukó- bányán. Beruházások a szénbányáknál

Next

/
Thumbnails
Contents