Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

1V78, december 3., vasárnap ESZAK-MAGVARORSZÁG 5 Felkészülten, 'elkötelezetten tanítói A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán ebben az évben mintegy 700 hall­gató kezdte .el a tanulmá­nyait nappali és levelező ta­gozaton, s emellett még majdnem 300 gyakorló isko­lai tanuló oktatásáról, neve­léséről is az intézetnek kell gondoskodnia. A főiskola egyik legfontosabb, feladata, hogy alkotó szellemű, a szo­cialista világnézetet nemcsak szavakban hirdető, hanem mindennapi munkájában is gyakorló pedagógusokat bocsásson ki. I E mun­kában fontos szerepe van az intézmény Marxizmus—Leni- nizmus Tanszékének, amely­nek munkájáról és általában a hallgatók világnézeti, poli­tikai neveléséről beszélget­tünk az intézmény vezetőjé­vel és tanáraival: dr. Károly István főigazgatóval, Székely Istvánná docenssel, a Mar­xizmus—Leninizmus Tanszék vezetőjével, Oláh Katalin do­censsel, a Neveléstudományi Tanszék oktatójával, a fő­iskolai pártvezetőség titkárá­val, Mihály Sándor docens­sel. politikai gazdaságtan ok­tatóval és Epri Károly ad­junktussal, a KISZ-összekötő tanárral. — A főiskola egyik célki­tűzése, hogy az itt végzett tanítókat a pedagógushivatás oktató-nevelő munkája mel­lett a tágabb értelemben vett politikai nevelésre is fel kell készíteni. Hogyan végzi ezt a főiskola? — E célkitűzés megvalósí­tásában részt vesz a főiskola minden tanszéke, tanára és aktív részesei a hallgatók is — mondotta dr. Károlyi Ist­ván. A sikeres oktató-nevelő munka nem képzelhető el a főiskolai pártszervezetek, a KlSZ-bizotlság, a kollégium és a kisebb közösségek; a di­ákkörök, a tanulócsoportok munkájától. Komplex tevé­kenységről van szó, s ebben fontos szerep hárul az ideo­lógiai tárgyakat oktató tan­székre, hiszen ezeket a tár­gyakat minden hallgató ta­nulja. A főiskolások jelentős része olyan községekből jött, ahová visszatérve szerepet kell majd vállalniok a köz­életben, a politikai és a köz- művelődési munkában: erre is fel akarjuk őket készíteni. — A politikai gazdaságtan, a filozófia és a. tudományos szocializmus órákon nem­csak a kötelező tananyag alapjait igyekszünk a hall­gatókkal elsajátíttatni, ,ha­nem a legkülönfélébb idő­szerű kérdésekre is választ adunk — folytatta Mihály Sándor. Nyíltan megbeszé­lünk mindent, s ez vonatko­zik az etika, vagy a magyar munkásmozgalom története foglalkozásokra is. — Hallgatóink a gyakor­latokon, a bemutató foglal­kozásokon is megismerik á jövendő munkahelyeiket — fűzte hozzá Egri Károly. A tanítás mellett műsorokat adnak, belekóstolnak a köz- művelődés hétköznapjainak gyakorlatába, s arra törek­szünk, hogy az ilyen alkal­makkor felmerülő kérdések­re ők adjanak választ. A sá­rospataki városi KlSZ-bizotl- sággal együttműködési meg­állapodásunk van, a már ed­dig is élő gyakorlatot rögzí­tettük: politikai vilakörveze- tőket és előadókat, propagan­distákat adunk a városi KISZ- alapszervezeleknek. — A sajátos főiskolai kö­rülmények között a pártszer­vezet elvi, politikai irányító szerepe sokszbr szerencsésen párosul operativitással — mondotta Oláh Katalin. A Marxizmus—Leninizmus Tanszék négy tanárának van valamilyen -pártmegbízaLása, tisztsége, a hallgatói párt- alapszervezet tagjai — akik egy politikailag nagyon ak­tív réteget jelentenek a főis­kolán — nagyon gyorsan „le­viszik” a különféle párthatá­rozatokat. A főiskolán folyó politikai nevelő munka ré­szeié az MSZBT-szervezet — kollektív tagcsoport . va­gyunk. Segítjük a KISZ-pro- pagandisták munkáját, a fia­talok életkori sajátosságait figyelembe véve igyekszünk a tartalmi kérdések, tartal­mas megvitatására ösztönöz­ni őket. — Szerencsés helyzetben vagyunk — mondotta Szé­kely Istvánná —. mivel a fő­iskola viszonylag kis létszá­ma lehetővé teszi a kiscso­portos oktatást, így közelebb tudunk kerülni a hallgatók­hoz. Jobban tudjuk erősíteni tanítványainkban az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát, ki­fejleszteni a tanultak alkal- maztatási készségét. Sokszor érezzük: a középiskolában ta­nult világnézetünk alapjai tantárgy, de a történelem sem— amelyből hallgatóink többsége érettségizelI ugyan, bár már nem kötelező érettségi tárgy — nem je­lent olyan alapot a számunk­ra. amelyre biztonságosan le­hetne építeni. Sokat kell itt nekünk kiegészítehi, s ebben nagyon sokat segít az „új” tantárgy, a magyar munkás- mozgalom történetének tanu­lása, de a történetiség elvét fokozottabban igyekszünk ér­vényesíteni a szaktárgyak ok­tatásában is. A Központi Bi­zottság határozata nyomán nagyobb gondot fordítunk a marxizmus-len in izmus klasz- szikusainak tanulmányozásá­ra is. A hatékonyabb munka érdekében szociológiai fel­méréseket végeztünk, a gépi adatfeldolgozásban az ELTE- től kaptunk segítséget.. Mindehhez a munkához ebben a városban, ebben az intézetben páratlanul értékes pedagógiai hagyományok áll­nak rendelkezésre. A főiskola tanáraival folytatott beszél­getésünk nyomán csak egy vázlatos képet adhattunk ar­ról a munkáról, amelyet a sárospataki főiskolán folytat­nak annak érdekében, hogy hivatásukat szerető és elkö­telezett tanítókat adjanak a társadalomnak — elsősorban szűkebb pátriánknak —, Bor­sod megyének. Petra József Tilosén közel 4 millió forintos költséggel korszerűsítik a já­rási művelődési központot. Az utcai front már az új képét mutatja, a szerelők a belső átalakításon még dolgoznak. Fotó: Sz. Gy. mellett anyagiakkal is segít­sék a kultúra ügyét. Es se­gítik. Persze — és sajnos — nem mindenütt egyformán, és nem mindenütt jól. — Azt szeretnénk, ha nem­csak a pénzt, nemcsak a forintot kapnánk. Mást is. Lelkesedést, kedvet, törő­dést. — Ez Cziáky Lászlóék, ez a járási pártbizottság igé­nye. Mert a valóság más. A forrói példa egy a jó példák közül. Itt a tanács függetlenített népművelő be­állítását, alkalmazását vál­lalta. A HernSdnémeti Építő­ipari Szövetkezet évi 10 ezer forintos szakipari munkával Éi-.gH, ' A termelőszövetkezet évi 20 ezer forintot ad • —Jvesen művelődési célok- . Szakkörök, új művészeti csoportok alakultak. Van pezsgés, nemcsak télen, ha­nem az' év minden szaká­ban. Sajnos más helyeken, pél­dául Vizsolyban már nem ilyen egyértelmű az együtt^ működés. Vizsolyban a ter­melőszövetkezet ugyan ér­telmes és tartalmas megál­lapodást kötött a termelő­szövetkezettel, a gyakorlat azonban valahogy a tsz ké- nye-kedvét szolgálja. Riz Já­nos agronómus, aki vállalta a művelődési ház igazgatá­sát (a tsz ígérte, hogy béréi fizeti), ma is kötelezve van, hogy napi többórás „műsza­kot” dolgozzon le a termelő­szövetkezetben, Így aztán vagy a becsületes, mindkét hivatást értő szakember megy többre, vagy a kulturális élet ügye sínyli meg a be nem tartott ígéretet. S ami több helyre is vonatkoztatható kérés: — A gazdaságok ne csak a forintot adják. Embereket is, szívet-lelket is a műve­lődés ügyéhez. Ne forintban mérjenek, hanem legyenek cselekvő részesei kulturális terveknek, tervezésnek és megvalósításnak. A könyv­re, a kulturális eseményekre fordított tizezerek ne csupán könyvelési, pénzügyi kartoté­kot, alszámlát jelentsenek, hanem életet. Ügyet, tettet, cselekvést, amely még több tényt, tartalmat ad a min- dennapőknak. Szívesen szóit szavak Neir\ mindig szerencsés a kultúrát, a közművelődés mozgását, fejlődését statisz­tikailag, a számok viszonyí­tásában nézni. Ez helytálló, igaz. Vannak azonban — éppen mélyebb ismeret hiá­nyában — olyan területek, amelyeknél csak számokkal lehet példálódzni. Ilyen töb­bek között a könyvtárak fej­lődése, az olvasottság. Az en- csi járás területén minden különösebb aggály nélkül büszkék arra — bár nem tudni, mi van pontosan a tartalom mögött —, hogy megyei leg, sőt országosan is a legjobbak — a legjobbak között vannak .—. ha az ol­vasók létszámának növeke­dését. az egy lakosra viszo­nyított olvasott könyvek szá­K1 RAKATNÉZÖBEN ... Fotó: L. .T. Panaszok Két újság — egy rejtvény A Lobogó cs ai Eszak-Magyarország közös rejlvénypályázata Az Észak-Magyarország és a Lobogó szerkesztősége kö­zös rejtvénypályázatot indít december elején. A két lap Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye nevezetességeiről, törté­nelmi, földrajzi eseményeiről, érdekességeiről szóló kereszt- rejtvényeket közöl négy eset­ben. A feladvány azonban lé­nyegesen eltér a szokványos- tők Amíg ugyanis a mi la­punkban — az Észak-Ma- gyarországban — a kereszt­rejtvény-hálóhoz csak a víz­szintes sorok szövegét adjuk közre, a Lobogó adott heti számaiban a hálóhoz a füg­gőleges sorokat lehet megta­mát és a könyvek beszer­zésére fordított pénz egy la­kosra vetített mértékét né­zik. S úgy gondolom, min­den aggály nélkül egyet le­het érteni azzal, hogy örül­nek, s hogy elégedettek. Mert a kivett és elolvasott könyvtartalom bármely „ta­lajra” is hulljon, jelent vala­mit. S e valami inkább a jó kategória felé hajló dolog. Érthető, hogy Cziáky László is, Lekli Gyula is — a járási pártbizottság cso­portvezetője. — szívesen szól­nak a könyvtárak ügyéről- dolgáról. Tény, hogy a 82 te­lepülésű járásban 87 könyv­tárat tartanak számon, s nem kevesebb, mint 223 ezer a könyvek száma. (Ha statisz- tikázunk: közel négy körfyv jut egy-egy lakosra.) A könyvtárakról, az ol- vasómozgalom terjedtségéről és terjedéséről váltott sza­vak közben jut eszembe: megkérdezem, mire büszkék a kultúra frontján az aba- újiak? — Hogy mire vagyunk büszkék? — A művelődési osztály vezetője meglepődik, de néhány másodperces gon­dolkodás után sorolja. És jó hosszan sorolja azt, amire büszkék — és jogosan büsz­kék lehelnek. — Itt van a nemrégen Gön­cön létrehozott és átadott Hu­szita-ház. Azután van egy igen jól összehozott, mintegy 50 hozzáértő taggal működő helytörténeti múzeumunk. Telkibányán évről évre, im­már hagyományosan jelen van és minden tekintetben gyarapszik az úttörő olvasó­tábor. Alakulóban a tánccso­lálni és kell megfejteni. A négy megfejtést egy le­velezőlapon január 10-ig kell megküldeni a Lobogó szer­kesztőségéhez, a cím: Buda­pest, 1394 Postafiók 427. A rejtvényeket az Észak- Magyarország december 6-, 13-, 20- és 24-i, valamint a Lobogó december 7-, 14-, 21- és 28-án megjelenő számában találhatják a kedves olvasók. Jó megfejtést, sok szeren­csét. A főnyeremény ugyanis nem „kisebb” dolog, mint egy Junoszty típusú televí­ziókészülék. Lehet szerencsét próbálni! portunk, amelynek ízlelget­jük már a nevét, s rövidesen megismerheti majd a megye, az ország is: a Hernádmenti láncegyüttes. És van Szik­szón Bejárók klubja, együtt segítjük, működtetjük a Me­gyei Művelődési Házzal, a Rónaival. És .. . Az és, a sor hosszabb, mint valaki úgy felszínesen, első pillanatban gondolná: huszon­öt szakkör, ötvenhárom klub, 117 műkedvelő művészeti csoport. Ezt mutatják a sta­tisztikák. És épül, bővül, Ha­marosan Kész a felújított mű­velődési ház. A holnap pe* dig: készen a járási művelő­dési ház terve, amely már az „igazi” lesz. A kultúra ott­hona küllemében, nagyságá­ban. A szellemét azért nem kell említeni, mert a szellem, a kultúra, a közművelődés szelleme az már ma is olyan, mintha tíz, tizenöt jól fel­szerelt kulturális székházban formálnák, irányítanák az abaúji, a csereháti területek kulturális életét A meglévő húsz kis mű­velődési ház ablakai kicsi­nyek. A téli, korán sötétedő estéken még nem tűnnek fel túlságosan messziről. Azon­ban a tervekben, gondolatok­ban, tettekben egyre tisztáb­bak. egyre észrevehetőbbek, s figyelemre méltóbbak a műveltség, a kultúra fényei. Mert tisztulnak, erősebbek a fényforrások. Abaújban ezt sok tízezren fényesítik. Nem megszállottként, hanem ter­mészetes mindennapi élet- követelményként. Sok sikert hozzá. Barcsa Sándor K/l egsokasodtak a pana- *»■ szók. Miként már hosszú ideje minden év­ben, így december elején, de később még inkább so­kasodnak. A kényszerű sorakozások, a tumultus, a tömeg miatt. Mert nem férni el itt sem, ott sem a sokadalomtól, mert min­denki éppen ott tolong, nyomakszik, helyet harcol ki magának, oldalba nyo­mással, tyúkszemre lépés­sel, fenyegetéssel, vagy tréfálkozással, kinek mi­lyen a vérmérséklete. És jönnek a panaszok, a méltatlankodások. Ez még­iscsak tarthatatlan álla­pot! És ez így megy év­ről évre, de nincs egy fe­lelős személy, aki ipegol- daná a helyzetei, intéz­kedne, megszervezne és amikor szükséges, felelős­ségre vonna! Valakit vagy valamit, mikor kit, mit kell! Elvégre a dolgozó nem ér rá állandóan a tö­megben tapostatni magát! Tessék intézkedni! Valóban, így megy ez minden évben és tényleg nincs mit fenni, nem akad egy megfontolt egyén, aki kellő hatásköre révén ren-— öet teremtene. így hát mindenki jó előre felké­szül a tumultusra, már hetekkel előbb expandere- zik, tükör előtt gyakorol­ja a fölényes arckifeje­zést, vagy gipszet rak a karjára, vagy elkéri a szomszéd mankóját. Bi­zony, több százezer ember teljesen saját magára van utalva, saját erejére, lele­ményességére, mindenki­nek saját haditerve sze­rint kell megbirkózni a feladattal. Nem könnyű, egyáltalán nem könnyű, időt, erőt emésztő, pocsé­koló napok ezek, érthető hát a panaszok sokasága. Pedig még csak az elején tartunk, a java hátravan! Majd jön még az ezüst- vasárnap, az aranyvasár­nap, a béke és szeretet ünnepe, majd a vidámsá­gé, a jókedvé! Mert a boltok hatalmas forgalma, a vásárlók nagy tömege szüli ezeket a pa­naszokat. Mindenütt tö­meg. Ruháknál, játékok­nál, ékszerboltokban. Cso­magok. szatyrok. köteg- százasok. kishordók. demi- zsonok, kakukkos órák, ki tudja, mit reitő ládák, mintha mindahányan több évre akarnánk valahová elköltözni. Nagy bai bi­zony, már-már kibírhatat­lan. De azért mégis minden évben győzzük valahogy. Kibírjuk. Valahogy. Pe­dig mindezt ki is kell fi­zetni. <nt)

Next

/
Thumbnails
Contents