Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

É5ZAK-MAGYARORSZÁG 4,

1978. tíecemfjer 3», vasárnap

A mi Csellovunk

A kritikus ezúttal kitérőt tesz; teheti, ez az előadás okot, s módot nyújt erre. Kitérő lévén maga is. Legalább két értelemben. Mert alighanem el-, s kitérés abban a koncepcióban, amely annak idején a Csehov-műveíc sorozatát indokolta. E sorozatban — emlékezve az eredeti szándékokra — mi most a Ványa bácsi bemutatóját vártuk; de legalább a Platonov ot. S kitérő másképpen is. Emlékeztettünk rá: Vahtangov, Mejerhold és mások — Csehov irodalmi rangját, reputációját helyreállítandó, s őt a dekadencia vádjai alól egy elfogult, prolctkultos korszak támadásaival szemben megvédelmezendő — épp a szerző egyfelvonásos színműveit tűzték a húszas évek alakuló, forrongó, útkereső színházi vállalkozásai programjába. De hát 1978-ban kell-e, szükséges-e Csehov alkotói maradandóságát, műve klasszikus és egyszersmind időszerű voltát ismét így bizonygatnunk?

A Miskolci Nemzeti Színház A mi Csehovunk címmel a szerző egy drámai monológját és négy egyfelvonásos játékát fogta csokorba A dohányzás ártal- masságáról című ' monológ, a Jubileum, ' a Leánykérés, a Lakodalom, és a Hattyúdal egységbe áll ösz- sze; van atmoszférája, érzelmi ereje és hitele ennek a színházi estének. S ez feltétlenül Illés István rendezői bátorságát, vállalkozókedvét dicséri.

Csakhogy mire vállalkozik? Mit jelent a színpad nézőtér felé való meghosszabbításában hangsúlyozottan- előtérbe állított „szemétdomb”? Mit akarnak kifejezni az egyes egyfelvonásosokban, mintegy sommázóan, az i ulat tetőpontján e „szemétdombra” kidobott jelmezek? Mit jelent az a rendezői megoldás, amely Nyuhint, aki foglalkozására nézve: feleségének á férje, a valóságos szerep, egy végérvényesen elveszett, vergődő kisembert valóban csehovian tragikomikus monológjának elmondása előtt e szemétdombra ülteti, s megvetően mustrál tatja vele a szemétdomb túloldalán vagy tán annak „meghosszabbításában” ülőket, a közönséget, s az a másik, amely a Hattyúdal ugyancsak tragikomikus figurájának némely mondatait a rivaldába emelve, egyenesen a, közönséghez intézteti?

Pélve ugyan neves színházi szakemberek alkalmi recen- ziócskáit ízléstelen elfogultsággal túllihegő ellenvetésektől, megfogalmaztuk mégis fenti kérdéseinket. Az ügy hitétől áthatva: a színház, a színészet a közvéleményre, e mindig, mindenkor legdirek- tebben ható, s ezért olyany- nyira felelős művészet érdekében.

• Az előadásra térve: azt kell mondanunk, ez a Csehov-ka- vallcád végül is az évad lehetséges értékeit gazdagító produkcióinak egyike. Azt kell mondanunk a Clavigo és a Távoílétében előadásai után. Illés István drákói szigorral kényszerítette szándéka megvalósítására s egyben egy viszonylagos stílusegységre az egyfelvonásosok együttesét. Bizonyára hasonlít ez a műkedvelői harsányságú, túlszínezett előadásmód a szovjet avantgárd említett mesterei által meghonosított játékstílusra; a „33 ájulat” rendezőjének szándékát azonban más viszonyok, gyökeresen másféle közvélemény és közönségigény motiválta. Mejerhold jó ügy s cél érdekében s jól provokált; ez a miskolci előadás is provokál bennünket ; nem vagyunk azonban meggyőződve a cél mivoltáról, s vannak kétségeink a módot illetően is.

Elrajzoltnak érezzük mindenekelőtt az összkép komorságát, pesszimizmusát; Csehov soha nem volt pesszimista. Gyűlölte szenvedélyesen és ahol tetten érte, kegyetlenül leleplezte, kipellengérezte az emberi kisszerűség, jellembeli hitványság megnyilvánulásait. Egy sebészorvos szakszerű könyörtelenségével irtotta az emberi élet és jellem gennyes gócait. Ám élete egyetlen pillanatában sem jutott odáig, hogy a küzdelmet feladva, e gennyesedés megállíthatatlanságát, egy általános és minden értéket elpusztító szepszis végpusztulását. jövendölje meg.

A zsarnok feleség által rabszolgaságba vetett, kizsákmá- nvolt, testben-lélekben megnyomorított Nyuhintól, a művészettől. sikerektől, színpadtól, az egész élettől immár reménytelenül kielégítetlen lélekkel távolodó Szvetlodo- \ig rajzol sajátságos útvonalat az egyéni érvényesülés számára a művek valódi s feltételezett közegében az előadás; a semmihez sem értő, snájdig és kókler bankigazgató s a helyette robotoló Hirin könyvelő epizódja, a lehetséges konc fölött vicsorgó Lomov, Csubukov és Natalja „idillje”, s a minden emberi eszményt, érzelmet, hitet s illúziót felzabáló és zabáltató lakodalmi asztal groteszkje a Lakodalomban ennek az embert önmagából is kivet- kőztető kiábrándulásnak sajátos állomásai az előadás által szuggesztíven megjelenített „sorsmodellnek”.

C

sakhogy épp av. említett elrajzöltság és műkedvelői túlszínezett- ség következtében elsikkadnak ennek a csehovi mélységei; a felszín habzását, zűrzavaros kavargását látva, elfeledkezünk a mély áramlatokról. Nem akar e sorok írója tartalmi magyarázatokkal szolgálni, de meggyőződése, hogy az „áltábomok” alakjának bagatellizálása a Lakodalom című egyfelvonásost lényegétői fosztja meg Elveszi a kispolgári-kisvárosi sznobság csehovi kritikájának élét, s ez a nagyon is célirányos szatíra egy lakodalmi „nagyzabálás” öncélú s ízléstelenül megoldott életkép karikatúrájává silányodik. Ugyanígy „hatástalanítja” a Jubileum élét a bohózati har- sányság, a helyzetkomikummal való visszaélés, a maszkban, jelmezben és gesztusokban egyaránt megnyilvánuló eltúlzottság.

Nevetünk gondolkodás helyett, holott a nevetésnek kellene gondolkodásra késztetnie.

Varga Gyula színészi alakításairól szólva, A dohányzás ártalmasságáról szóló drámai monológban nyújtott teljesítményével kell kezdenünk; itt mutatkoztak meg legnyíltabban e tehetséges színész játékának erényei és korlátái. Varga jól érzékelt«? és ki is használta a szövegmennyiségben is kivételes erőpróbát adó jelenet összes színészi lehetőségeit; megjelenésének tétovasága, torz mimikája, bizonytalan gesztusai visszaadták e megnyomorított lélek tükörképét. Egyetlen dologgal marad adós; nem tud megrendítem bennünket. Az a bizonyos mélyről feltörő belső ragyogás hiányzik az ő színészi munkájából, ami a csehovi dramaturgia lényegi eszköze, s amelynek hiányában unalmassá válhatnak a nagyszerű monológok és dialógusok. Talán túl sokat is mozog, jár- kel a színész ebben a jelenetben? Nagy színészek játszották -mondták mindvégig

széken ülve, szinte egyetlen gesztus nélkül lenyűgöző erővé!, megrendítő átéltséggel ezt a monológot. Ez az ember lélekben már halott, már mindent feladott; csak akkor mozog, akár a bábu, ha mozgatják. Idegen tőle ez az ideges. mozgékonyság, ionnál kevésbé az Sipucsintól, a Jubileum szószátyár és semmihez sem értő bankigazgatójától, amelynek megjelenítése Varga Gyula színészi telitalálata. S jól építi fel a nyugalmazott másodkapitány jellemrajzát is a Lakodalomban; azonban itt különösen zavarj maszkjának lárvaszerűsége, s a rosszul megválasztott jelmez is, amely inkább egy negyedosztályú szálloda londinerjének kosztümjére emlékeztet, s nem tengerésztiszti egyenruhára. •Fehér Tibor ellenállhatatlanul mulatságos és egyszerre leleplező erejű figurát rajzolt a Jubileum Hirin könyvelőjének szerepében. Csu- bukovként mintha a kellőnél többször mondaná az „és így tovább”-okat... Páva Ibolya és. Máthé Éva valóban elviselhetetlen „szóömlése” a Jubileumban mulatságunk forrása volt; Máthé Éva a Lakodalomban Nasztaszjn Tyimofejevnaként megpróbált árnyaltabb színészi jellemábrázolást adni, visszafogottabb eszközökkel. A színház új, tagjai közül rokon- szenvvel figyeltük a most bemutatkozott Vándor Éva játékát; különösen a Leány- kérés jelenetében. Színészi játékának itt-ott vannak amatőrös sallangjai, amelyek lefaragása elsősorban az értő rendezői színészvezetés feladata lesz. örömmel nyugtáztuk a Clavigóban nyújtott alakítás után Maróti Gabor humorát és komikúsi adottságait. Szívesen láttuk Máthé Etát komédiázni a Lakodalom élveteg és kékharisnya, „költészetre vágyó” szülésznőjének szerepében; még akkor is, ha ő és partnere, a Jaty távírászt játszó Matus György érezhetően idegenkednek az asztalon, majd az ablakban eljátszott — az eredeti darabban így nem szereplő — szeretkezési kísérletek otromba és ízléstelen ,,betétjétől”.

A nevek felsorolása nélkül: az öt 1 egyfelvonásos együttese minden színészének sók munkája, fáradozása és igyekezete összegződött ebben az előadásban. Ezért az odaadó igyekezetért érdemelnek elismerést.

A

z előadás díszletét Ger- - gely István tervezte; kettős színpada, a monológ után a többszereplős játékok dobogóra emelése, a levegős háttér, s jól alkalmazott jelzések hatásosan egészítik ki a rendezői koncepciót. Fekete Mária jelmezei hitelesek, kor- és jellemfestő erővel rendelkeznek. A maszkok egyike-másika vitatható, túl sok a festék, túl sok a vendéghaj és álszakáll. A kísérőzene kitűnően megválasztott; kár, hogy jelenléte a produkcióban szintén a szemétdombra, vetett csorba tölcsérű gramofonhoz asszo- ciálódik.,

A1 Miskolci Nemzeti Színház és Illés István Csehovja így lett A mi Csehovunk ezen a színházi .estén.

P<*K>

színház kiemelkedő orosz zeneszerzők, baletlmeste- rek és színészek pódiuma lett. Az orosz opera olyan mesterműveinek tartották itt ősbemutatóit, mint Muszorgszkij : Ivan Szusza- nyin, Glinka; Borisz Godunov, Csajkovszkij: Pikk dáma, Borogyin: Igor herceg és Rubinstein: Démon című műve.

Itt virágzott ki Petrp Máriusz lángelméje, akit az orosz koreográfia reformátoraként tartunk nyilván. Első rendezéseivel —r Csajkovszkij: I-Iaty- tyúk tava, Csipkerózsika és Glazunov: Rajmonda a szimfonikus balett új korszakát indította el.

A színház őrzi hagyományait, de nem 1 reked meg a régi formáknál. A jelenlegi színészgárda

folytatja a művészet új útjainak keresését. A színház balettcsoportját jelenleg a tehetséges koreográfus, Oleg Vinogradov vezeti, akinek szovjet és külföldi színpadokon is alkalmazzák koreográfiáit. .Jelenleg Petip: Giselle balettjének koreográfiáját újítja fel. Az előző bemutató Morisz Zsapp „A párizsi Notre Dame” (árafi balett volt, melyet a híres francia koreográfussal, Rolan Petit-vei közösen rendeztek. Rolan Petrt az első francia koreográfus, aki szovjet színpadon rendezett.

... A színház nemzetközi kapcsolatai a jelenben még jobban kiszélesedtek és megerősödtek. Előzetes együttműködési megállapodást írtak alá a Római Operaházzal és elvben megegyeztek az 1878—80- as években történő kölcsönös vendégszereplésekről.

Folytatják azt a gyakorlatot, hogy külföldi szakembereket hívnak meg az előadások rendezésére. Például: Richard Strauss

Rózsalovag című operáját Drezdából érkező kollégák rendezik leningrádi színpadon.

\

I iBBffii gpera

A Kirov nevét viselő Leningrádi Állami Akadémiai Opera és Balett Színház szikrázó kristály csillárjai és gyönyörű freskói méltóak a Néva-parti város építészeti együttesélíez. A csaknem 200 évvel ezelőtt „tragédiák és komédiák előadására" alapított színház korábban Ma- rinszki nevet viselte. Ez a

A Kirov nevét viselő Állami Akadémiai Opera és Balett Színház

A színház nézőtere

/

A tél lassan beteríti szárnyával az abaúji dombokat, a völgymélyben megbúvó településeket. Délután korábban gyúlnak ki a fények az ablakok mögött. Falun ilyenkor valamivel több az az idő. amelyet ki kell tölteni, amelynek tartalmát eldönteni, — megtervezni? — kell, s nem is mindig könnyű. Egy dolog a televíziózás, a rádiózás, más dolog az olvasás, azonban, — különösen a fiatalabb generációnak — más is kell. A tanulás mellé, a munka mellé. Ha nem is mindennap, de időnként. Klub, művelődési házak programja. Ezek jó alkalmat, lehetőséget biztosíthatnak, ha vannak, s ahol vannak. •

Forintba mért kultúra?!

Abaúj ban, s az encsi járás területén vannak is, nincsenek is ...

Van, de kevés, s ami van. némelyik munkájából még nem sugárzik elég tiszta fény. Télidőben sem, nyáridőben sem. — Ez Cziáky László művelődési osztályvezető rövid véleménye, de azonnal hozzá is fűzi:

— Nem mintha nem beszélhetnénk jó és megítélésünk szerint elég gyors fejlődésről, változásokról. Sőt, — mosolyodik el, s ennek is, szavai folytatásának is kicsi éle is van — több helyen és többen kissé sokat is beszélnek a fejlődésről, fejlesztésről, csak éppen a tett kevés kissé.

Abaúj arculatváltásának lényeges és szép tartalma a kultúra, a művelődés lépten- nyomon lelten érhető izmosodása. Ahol valamikor, évtizedekkel ezelőtt, éppen a műveltség, a kultúra területét fitymálva emlegették a ..sötét Abaúj” jelzőt, ma évről évre ismétlődve, s gazdagabb tartalommal országosan ismert és figyelemmel kísért Hernád menti kulturális napokat, csereháti napokat rendeznek. S ezek kereteidben a gazdasági, a kultui'á- lis élet megannyi területének megismerése és megismertetése, megrajzolása és megéneklése kap helyet, őszintén mondják rá az abaúj iák:

— Ezzel már tettünk valamit, s nem is kis lépést. Indulásként. Innen már tovább lehet lépni, szégyenkezés nélkül

Lépnek is. Az oktatás, a tanítás területén bizonyított kezdeményező, újító lépések mellett a szorosan veti kulturális élet, tevékenység mindennapi munkájában is van néhány olyan vonás, amelynek eredete abaúji, s amelynek okosságát, példásságát szájhúzogatás nélkül csak elismerni és csak dicsérni lehet. Egyik ilyen dolog például a közös fenntartású művelődési házak és klubok ügye.

Az encsi járásban a párt 1 í)74-ben születeti közművelődési határozatát követően érlelődött tette az a mar ko- * rábban is ápolgatott gondolat, hogy a gazdaságot úgy kell kissé közelebb hozni és egyesíteni elvben, s gyakorlatban a kultúrával, hogy a gazdasági egységek, — mező- gazdaságiak is. ipariak is, — a szó és személyes részvétel