Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-28 / 304. szám

WH8, december 28., csütörtök

ÉSZAK- MAGYARORSZÄG 3

A termelő—termeltető kapcsolatáról

Partner vagy ellenfél

A példázat elhangzott. Néhány éve egy értekezlet alkalmával mesélte el az egyik termelő gazdaság vezetője az ősember esetét a kecskével. Szemléltetve ezzel a termelő és termeltető között gyakorta feszülő ellentéteket. S bár a példázat legalább két éve, hogy elhangzott, ellentétek, nézetkülönbségek ma is vannak, így a történet átvitt értelme ma is aktuális.

Élelembeszerző útja alkalmával első ízben találkozott az ősember a kecskével. Nézték egymást egy darabig, majd az ősember gondolt egyet, bunkójával fejbe csapta, s megette. Második alkalommal az ősember észrevette, hogy a kecskének tő- gye is van. Előbb hált megfejte és utána ütötte fejbe. Harmadik alkalommal már nem bántotta a kecskét. Hazavitte a barlangjához, karámba tette, etette takarmánnyal, itatta vízzel, s a kecske hosszú-hosszú távon adott tejet, szaporulatot, húst.

Ennyi a történet, st hogy ennek mi köze a termelő— termeltető kapcsolatához, azt is elmondta az illető vezető. Ö — lehet, hogy elfogult volt, nem az én. dolgom eldönteni — a termelő gazda- ságolcat azonosította a kecskével, a termélitetőket az ősemberrel, és a kettőjük kapcsolatát az első találkozássaL'

Nem. az idei év volt az első. amikor valamilyen növénynél, terménynél ne vetődött volna fel élesen ez a kapcsolat. Idén a burgonyánál, haramiánál, máknál! tapasztaltuk országszerte^

Hegyalj án, a szőlőnél is emlegették, a baromfitermelő gazdaságok pedig a pecsenyecsirke szóba kerülésekor sírták el ilyen jellegű panaszukat.

Megfigyelhető, hogy a gond, s következésképp a két fél közötti feszültség általában akkor jelentkezik, ha az fiiétő termékből a vártnál jóval több terem. (Szőlő esetében, ha a vártnál gyengébb a cuikrosodás.)

A fejlődés az élelmiszer-’ gazdaságtól is évről évre több, s ami nagyon lényeges, jobb minőségű árut, terméket vár. És az helyénvaló is. Azonban minden erőfeszítés ellenére — lévén a mezőgazdaság égtetejű műhely, így a termelésből az időjárás, az

éghajlat nem küszöbölhető ki — előfordul, hogy a legjobb szándék, akarat ellenére sem sikerül annyit és olyan minőségben termelni, mint azt elvártuk. Ilyenkor — mert búzára, szőlőre, burgonyára stb. mindig szükség van — ha ló nincs, jó a szamár is elv alapján mindent kénytelen .felvásárolni a termeltető. Az a gazdaság, amely ebből arra következtet, hogy jövőre is jó lesz bármilyen áru, csak megteremjen, helytelenül gondolkodik, s pórul jár. S ilyenkor jön a sírás-rívás, hogy a termeltető ilyen, meg olyan, nem törődik szegény termelő bajával, pedig tavaly örült, ha adtunk valamit, s átvette még a csupasár krumplit, is, de amikor több van, mindjárt visszaél mononolhelyze- tével,.

Persze, ez koránt sincs így. A termeltető ugyanis az előírás, a szabvány szigorú követelményeinek betartásával veszi át a terméket Ha van mit. átvenni, akkor legtöbb esetben így jár el. De nem mindig. Mert olykor-olykor, és ez is az igazsághoz tartozik, nem egészen ok nélkül sírnak a termelők. Magam is tapasztaltam, hogy a szabvány túl szemellenzős értelmezésével, a túrkálgatás gyakorlatával nem egyszer több éves jó partneri kapcsolatot rúgtak fel. Azzal, hogy a nagy termés minden gorad- ját-baját átvételi huzavonával, alacsony átvételi árral, leminősítésset a termelő nyakába zúdították, elfeledkezve arról, hogy jövőre is szükségük van egymásra,

Gyanítom, hogy nálunk aat időnként jelentkező dömpin- gek, majd a néhány év múlva fellépő visszaesés, hiány egyes mezőgazdasági termékeknél nemcsak időjárási tényezőkkel magyarázható, A termelési kedv hullámhegyeit, hullámvölgyeit e szocialista kapcsolat gyakorlati megvalósítói alakítják, rajzolják. S hogy nem mindig jól, észszerűen történik ez, azt a görbe hullámai szemléletesen mutatják.

A termelő gazdaságok joggal sérelmezik, hogy nagy termés esetén nyakukon marad az áru, néha hónapokig is, mert a termeltető tárolótér hiányában nem szállítja azt el. A termelők jó része nincsen felkészülve a hosszú távú tárolásra! A szomorú

az, hogy legtöbb termeltető sincs! Pedig ez elsősorban az ő kötelességük lenne. Nem véletlenül említette dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság titkára legutóbb a MÉM képviselőivel folytatott feladategyeztető tanácskozáson, hogy megyénkben krónikus gond a gabonaiparnál, a vetőmagtermeltetőnél és még néhány más felvásárló cégnél jelentkező szűk keresztmetszetű tárolótér.

Persze azzal, hog”' mindezeket leírjuk, még nem oldódik meg semmi. Nem véletlenül nyilatkozik óvatosan sok termelő gazdaság vezetője ebben a* kérdésben. Nem azért, mert nem volna mit mondaniuk, de mint mondják: miért bántsák a BOV- ot, a ZÖLDÉRT-et, a borkombinátot, a gabonaforgalmát, vagy más partnert. Azzal, hogy az újságba ez bekerül, még nem változik rózsaszínűvé semmi, s nekik jövőre is az illető termeltetőkkel kell kapcsolatba lépniük. A ne szólj szám, nem fáj fejem elv bármennyire is retrográd szemlélet, sok éves tapasztalatra épül, és sok esetben, sajnos, valóságos alapja van.

A termelő és termeltető kapcsolata kölcsönös előnyökön alapuló szocialista viszony. legalábbis az kell, hogy legyen. Szolgálva ezzel a népgazdaság, azon belül pedig a lakosság hasznát, érdekeit Minden ellentét, vélt és valós okokkal elmérgesített, kiélezett helyzet csak az egyéni önös hasznot érdeket néző szemlélet kárát végső soron a nagyközönség látja, tapasztalja. Az akadozó, évről évre hullámzó áruellátásban, a gyengébb minőségben. Pedig amit más főzött, és rosszul, annak levét sohasem a lakossággal itassuk meg!

Visszatérve az ősember és a kecske hasonlatához — év vége van, időszerű ldvánni — jó lenne, ha az első tálát kozásom túllépnénk, sőt a másodikon is, és a harmadik szerint alakítanánk tovább e partneri kapcsolatot Meggyőződésem, akkor a „kecske” is többet és kigyen- súlyozottabban termelne, és az „ősember” is többet s jobbat tudna nyújtani nekünk, Kedves termelőle, termeltetők! Nem ez az értelme ax egész kapcsolatuknak?

Hajdú Imre

iszi Ma a Mai vári

A budai várban elkészült a Magyar Villamos Művek Tröszt új létesítménye, az Országos Villamos Teherelosztó, mely az év végén üzembe áll. Feladata a hazánkon átmenő nemzetközi elektromos energiaforgalom szabályozása, az energia- fogyasztás és energiatermelés egyensúlyban tartása. A korszerű — számítógéppel is felszerelt — elektromos teherelosztó műszaki berendezéseit most próbálják ki

Pedagógusok, a megyei honvédelmi munkaközösség tanórai találkoznak ma, 28- án, csütörtökön a 3-as számú Szakközépiskola tantermeiben, hogy néhány órás eszmecsere, továbbképzés keretében készüljenek az elkövetkezendő hónapok eredményes munkájára. A téma: a honvédelmi nevelés helye, szerepe a tanórán, és az iskolán kívüli nevelő-oktató munkában.

A gimnáziumok és szak- középiskolák honvédelmi felelősei délelőtt 9 órakor — a szakmunkásképző intézetek tanárai pedig délután 14 órakor kezdik a foglalkozást. A továbbképzést, a Magyar Honvédelmi Szövetség és a Pedagógus Továbbképző Intézet közösen szervezte és bonyolítja le. ,

Az előzetes adatok azt jelzik, hogy az idei kártérítésekre minden eddiginél többet fizet az Állami Biztosító, A legtöbb veszteség az idén is a mezőgazdaságot érte: csupán a nagyüzemek kára ötmilliárd forint, csaknem annyi, mint amennyit az előző évben az állami vállalatok, a mezőgazdaság és a lakosság káraira együttesen térítettek.

A legnagyobb összeg a növénykárokra jutott. Jóllehet, az idén a jégesők a tavalyinál kisebb területen pusztítottak, a károsodás mégis súlyosabb: egymilliárd forint. Vízkárokra — bár az érintett terület mindössze 9 százalékkal nagyobb az előző évinél, a kártérítés viszont 60 százalékkal emelkedett — félmilliárd forintot kaptak a mezőgazdasági üzemek. Eddig mintegy 45 000 hektár gyümölcsös és szőlő fagykáraira is csaknem másfél milliárd forintot kaptak a termelők, de ez az összeg még tetemesebb lesz, mert 16 000 hektárnyi terület fagykárának elszámolása nem fejeződött be.

az BOT*

Kemény, de eredményes évet zár az ELZETT Művek Sátoraljaújhelyi Gyára, sikerült teljesítenie mindazokat a célkitűzéseket, amelyeket a városi pártbizottság és az üzemi pártbizottság cselekvési programja meghatározott. A program a termelési szerkezet korszerűsítését, az exportképes termékek mennyiségének fokozását, valamint az exportképes beruházások gyors, tervszerű megvalósítását tűzte célul.

— Ötéves tervünk realizálása szempontjából is fontos volt számunkra ez az év — mondja Szabó János igazgató. — Építkezünk, új csarnokot létesítettünk a tmk és a szerszámüzem számára. Az eredeti határidőt a jövő év elejére határoztuk meg, de gyárunk dolgozóinak és áz építőknek példamutató helytállása azt eredményezte, hogy az új csarnok november 1-re elkészült, sőt az átköltözés, a gépek áttelepítése is megtörtént. Az ilymódon felszabadult régi csarnokban produktív, gyártó üzem létesül, tehát ezáltal is növekedhet a termelés.

A világpiacon a második félévi ipari konjunktúrát a megélénkülés, a nagyobb kereslet, s egyes termékek árainak növekedése jellemezte. A gazdaságkutató intézetek véleménye szerint a derűlátásra azonban nincs sok okunk. Az éleződő nemzetközi verseny, a termelési költségek emelkedése, a dollár értékének csökkenése, bizonytalanságba tartja a tőkés vállalatokat, és ezen az sem sokat változtat, hogy az export felívelöben van.

E világpiaci kihatás, ha mérsékelhetően is követhető, érezhető a Lenin Kohászati Művek termelésének, exportjának alakulásában is. A különbség talán annyi, hogy jó néhány tőkés országban csökkentették az acéltermelést, d,e a magyar kohászat, közte a diósgyőri mű sohasem tud' annyit termelni, hogy abból jelentős mennyiség a raktárban maradjon. Erre Bánvölgyi Károly, a gyár értékesítési főosztályának vezetője ilyen magyarázattal szolgál:

— Elvi álláspontunk és sok éves gyakorlatunk szerint fő feladatunknak a belföldi, valamint a szocialista államközi szerződés szerinti igények kielégítését tekintjük. A fennmaradó kapacitást kötjük le tőkés megrendelésre, s a többletterméket szállítjuk a kapitalista országokba. Érdekes az év elején a hazai igény, a tervezettől nagyobb, a tőkés megrendelés kisebb volt. Az év második felében viszont 20—25 ezer tonnával csökkent a hazai

Az LKM külkereskedelme

igény, így nagyobb mértékben tudtunk eleget tenni a megélénkült tőkés keresletnek.

— Milyen árukban nőtt a tőkés országok kereslete, s hogyan alakultak az export árak?

— A tőkés cégek főleg hengerelt, rúd- és idomárut igényelnek. Különösen megnőtt a kereslet a nemesacél-hengermű finom-, valamint középsori termékei iránt. Előnyünkre szolgál, hogy a korszerű hengerműben nemcsak az ötvözetlen, hanem az ötvözött árukban is a legkényesebb óhajoknak eleget tudunk tenni. Ugyancsak nagy az igény a gerendasori termékek iránt. Az előzetes számításaink szerint az év elején tervezett 23-mal szemben, a hengerelt termékeink 28 százalékát szállítjuk a tőkés országokba. Ugyancsak hengereit árukból az összmennyiség 16 százalékát juttatjuk el a szocialista országokba az államközi kötelezettségeink és a termékcserével kapcsolatos megegyezéseink alapján.

— örvendetes, hogy az első félévi krízis után nemcsak a mennyiségi igények nőttek meg, hanem a termékek árai Is kedvezőbben

alakulnak a tervezettől. így például hengerelt áruért 10— 12 százalékkal többet fizetnek, mint a múlt év azonos időszakában, s ez kihat a nyereség alakulására, amely egyaránt előnyös mind a dolgozók, mind a vállalat és a népgazdaság számára.

— Vállalatunk ez évben jelentős mennyiségű, értékű kovácsolt árut; vasúti kerék- abroncsot, rúdacélt szállít külföldre. Kovácsolt termékeink 17 százaléka jut el a tőkés, és három százaléka a szociálista országokba. Ez jóval nagyobb eredmény az 1977. évitől. Elsősorban a vasúti kerékpár alkatrészt, főleg abroncsot, szerkezeti és szerszámacélokat exportálunk. A növekvésben része van annak, hogy a NI- KEX Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével új piacokra: Thaiföldre, Burmába, Malaysiába sikerült „betörnünk”. A kovácsolt termékek áralakulása azonban alacsonyabb a múlt évitől.

— Hány országba exportálnak, kik a legnagyobb megrendelők?

— Gyárunk, a diósgyőri kohászat hatvanöt országba — ezen helül negyvenkét tőkés államba — szállítja termékeit. A szocialista országok közül természetesen legnagyobb megrendelőnk a Szovjetunió, utána Lengyel- ország, Kuba következik.

— Termékeink zömét Nyugat- és Dél-Európába, többek között az NSZK-ba, Lichtensteinbe, J ugoszláviá- ba, Norvégiába, Dániába, az ázsiai országok közül; Iránba, Irakba, Indiába szállítjuk. Megrendelőink között van Török- és Görögország is. Hadd tegyem hozzá, hogy gyakorlatilag nincs reklamáció, s ha akad is, a kifogások többnyire abból adódnak, hogy ha huzamosabb ideig várnak az acéltermékek berakásra a kikötőkben, természetesen a korrózió rárakja a maga „bélyegét”.

— A nem túl biztató prognózissal kapcsolatban, milyenek a jövő évi „kilátások”?

— Igaz, hogy az export- termelésben és a -kiszállításban most tartunk a „finisnél”. Sürgetjük a MÄV-ot, adjon több vasúti kocsit, a METALLIMPEXET, hogy időben beérkezzenek a szükséges szállítási okmányok. Valójában mi már megelőztük az időt, s a jövő év második negyedében Járunk”,

Á belföldi igényeket és a szocialista államközi termelési kötelezettségeinket ismerve, az ideitől is többet szeretnénk exportálni. A kilátások jelenleg biztatóak, s ha a konjunktúra megélénkülése tovább tart, akkor 1979- ben várhatóan 8—10 százalékkal több árut gyárthatunk a külföldi cégeknek.

— A METALLIMPEX jó szervező munkája és kapcsolatai eredményeképpen a jövő év első negyedére a tőkés cégekkel lekötöttük hengerelt áruban a teljes export- kapacitásunkat. így az új évbe való átmenet zavartalan lesz, a munka biztosított. Javában végezzük az export- termék gyártásának előkészítését. Ä kovácsolt, a hideg-, és csavaráru gyártására gyűjtjük a második negyedévre szóló belföldi és exportmegrendeléseket.

— Mind az évi eredmények elérésében, az új évre való felkészülésben nagy része van annak, hogy a gyár dolgozói, vezetői, „egy fejjel” — gondolkozunk, személyes és közös ügyünknek tekintjük, hogy mind hazánkban, mind külföldön tovább öregbítsük a 208 éves diósgyőri kohászat hírnevét. Ez az összefogás, a belső erőfeszítés, a vállalás, azok teljesítése segít bennünket át a világpiaci hatások okozta nehézségeken, az új piacok, az olykor lökésszerűen jelentkező exportigények kielégítésében.

Csorba Barnabás

— Tervmik között szerepel a sajószentpéteri gyáregység fejlesztése is.

— Saj őszentpéteren egy 500 négyzetméter alapterületű csarnokot építünk. A váz- szerkezet még az idén elkészül, jövőre befejezzük a munkát, és így 1980-ban már itt is megkezdhetjük a tőkés exportra alkalmas épületveretek gyártását.

— Mit tartalmaz a gyár ötéves terve?

— Tőkés exportunkat megkétszerezzük öt év alatt, 1975- ben 70 millió forint értékű exportterméket gyártottunk, 1980-ban pedig 151 millió forint értékűt kell előállítanunk. A belső kooperációs munkánkat is megduplázzuk, 110 millió forintra növeljük. Belső kooperációban is sok olyan terméket gyártunk, amelynek más gyárainknál exportnövelő hatása van.

— Milyen a gyár idei eredménye?

— Négyszázharminckilenc millió forint értékű termelési értéket terveztünk, s ezt előreláthatóan túlteljesítjük, előzetes becsléseink, számításaink szerint 450 millió forintos lesz a teljesítés.

— Mennyi ebből az exportmunka?

— Tőkés piacra 112 millió forint értékű árut gyártottunk. Ez 640 ezer Grácia zárgarnitúrát jelent. Irakba, Iránba, Görögországba, Nigériába, Egyiptomba, Szíriába, Pakisztánba, Jemenbe, Jordániába, Venezuelába szállítjuk. Problémáink vannak az iráni exporttal, az ottani zavargások miatt tárolnunk kell a szállítmányt. Azért is aggaszt minket az iráni belpolitikai helyzet, mert a jövő évre is jelentős iráni megrendeléseink vannak.

— Hol tartanak a szocialista export teljesítésével?

— Nyolcvanhárom millió forint értékű az idei szocialista exportunk. Mint ismeretes, a Lada-gépkocsikhoz gyártunk alkatrészeket. Exportkötelezettségünknek december 1-ig eleget tettünk, ma már a jövő évi előszállításokhoz gyártjuk a veret- garnitúrákat. Tizenkét és fél ezer garnitúrát gyártunk az idén a jövő évi megrendelés előlegeként. Teljesítettük az NÍ^K-beli, a dán, a holland és a-csehszlovák exportköte- lezettségünket is. Ezekbe az országokba ajtókilincseket, épületvereleket és bútorpántokat exportálunk.

Az ELZETT dinamikus fejlődése nem áll meg természetesen az V. ötéves terv- végén. Már most dolgoznak a következő ötéves terv előkészítésén. Mindezt egy mondatban foglalja össze a gyár igazgatója:

— A hatodik ötéves terv időszakában 700 millió forint értéket kell előállítanunk évente.

1. gy.

Téma:

a iionvédelmi nevelés