Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-28 / 304. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. december 28., csütörtök Á képernyő előtt Nézőtéri meditáció Jeles napok í Karácsonyi menü — Aligha állíthatja bárki is, hogy karácsony olyan ünnep, olyan pihenőidő, amikor az emberek megállás nélkül a te­levízió képernyőjére ügyelnek, s a több napos munkaszünet kizárólagos ídőtöítési forrásának a szakadatlan műsorfolya­mot tekintik. Azt is nehéz lenne viszont vitatni, hogy a hosz- 82« pihenőben többen ütnek a képernyők elé, s ha nem is folyamatosan, de amikor éppen ott ülnek, saját ízlésüknek megfelelő szórakoztató adásokat várnak. így aztán mit tehet a televízió? A legvegyesebb műsort kínálja, a magyar nótá­tól Shakespeare-íg, a Zsebtévétol Az ember tragédiájáig, A törvénysértő serifftől A nyomorultakon át. A riksakuliig és Vámosi—Záraytól a Köröshegyi betlehemeiig. * Sem számoltam össze, szombaton délelőttől kedd éjjel negyed tizenkettőig összesen hány óra hosszat villogott a képernyő, sőt a 2. műsorra tekintette! egymással párhuza­mosan több képernyő, hány darab, hányfajta műsor pergett ez alatt. Hozzávetőlegesen valami hetvenhat órányi műsort sugárzott négy nap alatt a Magyar Televízió két csator­nája. Mi szolgál e végeláthatatlan mű-soiáradat javára? Például az, hogy igyekezett alkalmazkodni a karácsonyhoz, a békés családi hangulathoz anélkül, hogy a fenyőiilat túltengett volna, a direkt karácsonyi program erőltetettsége a legki­sebb mértékben érződött volna. A műsorszerkesztőség a vá­lasztéki skálát messzemenően szélesre nyitotta, anélkül, hogy e szélességbe az alkalomhoz illetlen erőszakos, vagy egyéb módon disszonáns tartalmú müsorszám keveredett volna. A játékfilmek között szinte mindenki találhatott kedvére valót. Igen nagy gondot fordítottak a különböző korú gyermekekre, bőséges volt a nekik szóló adások választéka, sőt a négy nap kél új hazai tévéjátékának egyike — Snuki — is nekik szólt, még ha nem is adhatott maradandóbb emléket. A gyerekek bizonyára örömmel fogadták a feltűnően sok álla­tot a különböző adásokban: Elza kölykei, a Tarzán titkos kincse — a hajdan nagy hírű sorozat nem éppen legizgal­masabb darabja! —, a Delta, sőt a havannai riportfilm is érdekes állatokat mutatott be; igen érdekes volt a Péter és a farkas című Prokoíjev-mű bemutatása, amely mintha A Tv Zenei Klubja ifjúsági változata lett volna. Egy pillanatig sem kívánhatjuk, hogy karácsonykor, ami­kor az emberek szeretteik körében pihennek, s csak a nél­külözhetetlen szolgáltatásokban dolgozók áldozzák a töb­bsekért ünnepüket, a televízió élő, helyszíni adásokkal jeles­kedjék. de hiába a korszerű konyhamunkára intő sok-sok tévéhirdetés, négy napig konzervböl készített menüt kínálni, bizony már sok. (Különösen, ha napsütötte, lombos Tisza- part, csupa derű, ragyogás, győrj utca a frissnek szánt mű­sorok színhelye.) Tudjuk, hogy ilyen dúsan áradó műsor­folyamot nem lehet konzervműsorok nélkül összeállítani, az ismétlések is szükségesek, de most mintha ezekből kicsit sok lett volna. Aligha teszik ki az összes adásidő egyharmadát a most először sugárzott műsorok, s az ismétlések között olyanokkal is találkoztunk, amelyeket előző nap láttunk elő­ször. Igen nagy hányadot jelentettek a műsorban a mozifil­mek, bizonyára sok néző örömére. Saját tévéfílm, illetve té­véjáték kettő akadt: a már említett Snuki és az ugyancsak elsősorban az ifjúságnak szánt Mákszem Matyi. Külön kell szólni a „Ma önről álmodtam...” című Kál­mán Jmre-eströl. Korántsem azért, mert új, eredeti készít­mény, korántsem azért, mert valami jó emléket hagyott, hanem éppen, mert keserű szájízt hagyott. Igaz, hogy hár­mas koprodukcióban készült, de érezhetően a nyugati part­nerek ízlése szerint, messze eltérően attól, ahogyan mi is­merjük a magyar Kálmán Imrét. A széteső szerkezetű, Kál­mántól idegen motívumokkal operáló, fülbántó szövegalá- mondással magyarított, a végtelenségbe nyúló műsor látvá­nyosságban. táncokban, helyenként énekben is messze alatta maradt annak a színvonalnak, ami a hasonló műsorok hazai alkotóitól joggal elvárt és megszokott. Ügy tűnik, a magyarok a Vígszínház bejáratát, a Fészek Klub lépcsőházát, a Duna- part panorámáját adták hozzá elsősorban. Ezt a hibrid mű­sort szívesen mellőztük volna a karácsonyi örömökből. Pedig ez volt egyike a viszonylag frissebb konzerveknek! (Miskol­con viszont néhány pillanatra örömmel fedeztük fel az utolsó miskolci bonviván Rózsa Sándort egy kisebb szerepben, amint motorbiciklin énekelt.) * Két héttel ezelőtt a saját tévéjátékokat hiányoltuk. Az ak­kori megjegyzést most újra aláhúzzuk. Benedek Miklós Kulturális körkép FELAVATTAK A napokban felavatták a budapesti Pénzügyi és Szám­viteli Főiskola salgótarjáni tagozatát. Itt 200 nappali és 240 levelező hallgató tanul. Ipari iizemgazdászi kiképzé­süket 12 ezer kötetes szak- könyvtár és saját számító­gép-központ is segíti. Az in­tézetnek 200 személyes kol­légiuma van. ISZTAMBULI VONAT Rossz emlékű intézmény, a horthysta rendőrkapitányság költözött a Budapesti Műsza­ki Egyetem kollégiumába és néhány napig ott forgat a magyar—olasz koprodukciós tévéüim,, az »isztambuli vo­nat” stábja. A Graham Greene hasonló című regé­nyéből készülő produkció cse­lekménye három nap alatt játszódik 1933-ban. Egy ille­galitásból hazatérő kommu­nista „méltó” fogadtatásának előkészítése körül bonyolódik. A NEMZETISÉGEK IGÉNYE A Kulturális Minisztérium a nemzetiségek igényével is számol a közművelődési szak­emberképzés tervezésekor. Szorgalmazza, hogy a peda­gógiai intézetek nemzetiségi tanszékein közművelődési te­vékenységre is készítsék elő a )ö*endó pedagógusokat. Népi szokáséi aprószentet napján Reflektorfényben: a sportolók KÉTDIOPTRIÁS TÁVOLBALÁTÁS címmel bolgár filmvíg­játék pereg az egyik premiermoziban, abból vaió fenti ké­pünk. A fiím két fiatalemberről szól, akik összeházasodtak, de szüleiknek nem merik bevallani a történteket. Termé­szetesen, a film végére minden elrendeződik, a vígjátékok örök törvényei szerint. A hét másik két új filmje sportolókat állít reflektor­fénybe, még ha nem is sport­ról szól maga a filmtörténet. Atléta az egyiknek és ököl­vívó a másiknak a hőse. A két film: Kockázat, szov­jet film, Jakov Szegei alko­tása, a másik pedig Ameri­kában készült, a rendezője John G. Avildsen, a címe Rocky. Mivel ez utóbbi nem érkezett meg az előzetes ve­títésre, kritikai jegyzet he­lyett csak rövid ismertetést adhatunk róla. Hőse Rocky Balboa, egy középszerű hiva­tásos bokszoló, aki már-már a sportolói és emberi teljes összeomlás szélén áll, amikor eljön számára a nagy alka­lom: az USA kétszázéves ju­bileumi ünnepségei sorában tervezett bokszviadalokon egy nagy hírű ökölvívó sérü­lés miatt nem vehet részt, igy Rockynak lesz módja ki­állni egy világbajnokkal. Sportszerűen készül a mérkő­zésre, de erejéből csak any- nyira futja, hogy végigküzd- je a tizenöt menetes viadalt. Ha túléli, talán megváltozik az élete. Ennyit a Rockyról előzetesként. Valamivel bővebben szól­hatunk a másik sportoló his­tóriájáról. A Kockázat alcí­me: Újrakezdés, s ez mind­járt zavarba hoz. Ugyanis a film elején arról értesülünk, Parlamenti hogy egy Ruszanov nevű at­léta, magasugró kiöregedett az aktív sportolásból, 34 éve­sen abba kell hagynia a ver­senyzést. Szakmája nincs, il­letve zongorahangoióként dolgozgat, amikor behívják a filmgyárba kaszkadőrnek. Megszereti ezt a foglalkozást, meg a rendező már nem ép­pen csitrikorú asszisztensnő­jét, mind gyakrabban szere­pel filmeken, a legváltozato­sabb kaszkadőrfeladatokat bízzák rá, egyiknél súlyosan meg is sérül, de végül igazi filmszerephez jut: egy spor­tolóról készülő filmben ját­szik. Vajon ez lenne egy sportoló számára az újrakez­dés? Erősen vitatható! A lá­tott formában a történet tel­jesen érdektelen és hitelnél- kiili. Művészi megvalósulása meglehetősen alacsony szín­vonalú. A központi hős nem tud maga mellé állítani, aka- rattalan bábként sodródik a történetben, igen hamar el­felejtjük a körülötte csörge­dező vékonyszálú mesével együtt ■* Az 1978-as esztendő utolsó filmműsorai nem villanyoz- nak fel túlságosan. Gondol­hattak erre a mozik is, mert újra műsorra tűztek egy-két nemrégen látott, de közön­ségsikerrel kecsegtető más filmet (benedek) karácsony Iskolás korú fiúk nógy-öt tagú bandákba verődnek, kézbe veszik a fűzfavessző­ből jó előre megfont korbá­csokat, s kora reggeltől vé­gigjárjak a rokonokat, szom­szédokat, ismerősöket. Illő kopogás után ezzel a rigmus­sal lépnek be a házba: „Hála Isten, hogy megértük aprószentek napját, de nem búval, bánattal, hanem örvendetes napokkal”. A beköszöntő után a fűz­favessző korbáccsal, a sup- rikával végigütögetik a ház népét, miközben újabb rig­must mondogatnak: „Egészséges legyen, Keléses ne legyen, Káposztába sok húst legyen”. A gyerekek ezért a „vere­kedésért” nem szidást kap­nak, hanem ajándékot: al­mát, diót, süteményt, s ott ahol a közelmúltban is élt még a szokás — például Ba­ján —, pénzt is. A legtöbb felnőtt, ha más­honnan nem is, hallomásból ismeri még a Miklós-napi, karácsonyi, újévi, vagy a Lu- ca-napi népi szokásokat, a téli napforduló ünnepsoroza­tai közül alig esik szó vi­szont december 28-ról, apró­szentek napjáról. Pedig nem is olyan régen még az egész ország területén ismerték és gyakorolták az ezen a napon szokásban lévő korbácsolást, vagy ahogyan vidékenként mondják: vesszőzést, csapu- lást, mustározást, suprikálást, sibárlást, zsibározást. A vesz- szővel, vagy vesszőnyalábbal történő korbácsolás az újesz­tendei szerencsekívánások­nak egy ősibb, archaikusabb formája. A zöld ág az élet szimbóluma, a betegségek el­űzésére és távol tartására szolgál, nőknél a termékeny­ség, gyermekeknél a növeke­dés elősegítője. Az aprószentek napja egy­házi eredetű ünnep, a betle­hemi gyermekgyilkosság em­lékére alakult ki, amikor is Herodes király — a Biblia szerint — a napkeleti böl­csektől értesülvén Jézus szü­letéséről, hatalmának bizto­sítása érdekében minden két éven aluli fiúgyermeket le- öletett Betlehemben. De hogy az emlékünnep köré kiala­kult szokások mennyire vi­lágiak, arra a középkorból már maradt ránk bizonyíték. Temesvári Pelbárt a XV. szá­zad ismert prédikátor-írója egyik prédikációjában meg­feddi azokat, akiknek ez az egyházi emlékszokás pajzán, világias tréfálkozásokra ad alkalmat. „Miért van az ked­vesem, hogy köztetek ma so­kan hiú tréfálkozásokkal szó­rakoztok, és egymást kölcsö­nösen korbácsoljátok, mond­ván, Herodes sok fiút meg­ölt Betlehemben. Az ilyen emberek sok rosszat, bűnös dolgot, sőt tisztességtelen si- mogalást és egyéb kimond­hatatlant kevernek ehhez a szokáshoz”. Egy nemrégiben előkerült adat szerint Krakkóban ta­nuló diákjaink is hódoltak a vesszőzés örömeinek. Egy, a magyarok által megvessző- zölt lengyel diák 1507-ben panaszt tett az egyetem ve­zetőségénél. A tárgyaláson a diákok védekezése ez volt: csak otthoni szokást gyako­roltunk. Az aprószentek napi kor­bácsolás a hasonló vonások ellenére vidékenként sok jel­legzetességet mutat. Dunán­túlon például a téli időszak egyik legkiterjedtebb szoká­sa volt, néhány somogyi fa­luban Miklós-naptól egészen új évig tartott. Vesszözés közben különböző mondóká- kat, rigmusokat mondtak. Az „aprószentek, Dávid, Dá­vid” mondóka cs a „Hányán vannak az aprószentek?” kér­dés országosan elterjedt. A válasz teljesen különböző lehet: háromszáznegyvennégy, száznegyvennégyezer és még sok más, de mindig a hely­ben kialakult, hagyomány szentesítette számot kellett mondani. Göcsejben a gyen­géd vesszőzés a házigazdá­tól otthon is kijárt, mert az egészség fogalmába a fris­seség is beletartozik. A meg- csapulás egyszersmind a lus­taság ellen való orvosság is. Csíkban szép meggy-, nyír-, fűz- vagy más ágakból font és piros szalagokkal átkötött vesszőkkel történt a szertar­tás. , Aprószentek napja sokfelé legényavatással is együttjárt. Kisalföldön, Szigetközben és Székelyföld sok pontján a legényvezér fűzfavesszőből erős korbácsot font, és le­génytársaival felkereste a lányos házakat. Ott végig- vesszőzte a háznépét, s a le­ányok emlékül színes szala­gokat kötöttek a korbácsra, a szülők pedig étellel látták el a legényeket. Ök aztán egy közös lakomán fogyasz­tották azt el, kizárólag fér­fitársaságban, bőséges ita­lozással egybekötve. Külön­féle szertartások is kapcso­lódnak az eseményhez, pél­dául a felserdült legényeket leöntik egy pohár borral, yagy legénykoronát tesznek a fejükre, ami azt jelenti, hogy ezúttal joguk van lá­nyos házakhoz járni.' és a felnőttek mulatságain részt venni. Télapó verses köszöntője, látványos artistaprodukciók, gyermekdalok, báb- és me­sejáték — 2000 úttörő és kis­dobos ünnepelte az idén két napon át hétfőn és kedden, délelőtt és délután a Parla­mentben a karácsonyt, a KISZ Budapesti Bizottságá­nak és a Magyar Űttörők Szövetsége budapesti elnök­ségének vendégeként. A sokféle szórakozás, vi­dám játék, a filmvetítések, a bábszínház, Móka Miki tréfái, a Kaláka együttes műsora és Rodolfó trükkjei után Télapó kedd délután elköszönt a pajtásoktól, s ezzel az idei parlamenti fe­nyőünnep véget ért. Kohászati témák — szovjet kapcsolatok A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei című kiadványsorozat Kohászat 24/1 kötetében hét publiká­ció található, s valamennyi­nek közös vonása, hogy a különböző kohászati kutatási témákat a szovjet tudomá­nyokhoz fűződő kapcsolatok jegyében vizsgálja. Sulcz Fe­renc, az Automatikai Tan­széknek a műszaki fejlesztés szolgálatában végzett mun­káját, Berecz Endre az Álta­lános és Fizikai-kémiai Tan­széknek azt a tevékenységét vizsgálja, amelyet az oldatok szerkezetének vizsgálatában elért. Horvátit Zoltán a Fém­kohászatiam Tanszéknek a hazai fémkohászat fejleszté­sében elért eredményeit, Kál- dor Mihály a fémtani kuta­tásokat, Kiss Ervin a szov­jet—magyar csőgyártás fej­lesztési program keretében végzett tanszéki kutatásokat, Farkas Ottóné a Tüzeléstani Tanszék szénhidrogén ener­giahordozóinak kutatásában végzett tevékenységet, végül Farkas Ottó vas- és acélgyár­tásunk fejlesztését, elemzi. Valamennyi publikáció a Szovjetunió, illetve a szovjet tudomány adta lehetőségek­hez kapcsolódás tükrében végzi el az elemzést Anatómiai szobrász A Veszprém megyei Pénzcsgyőrön Árpás Károly auto­didakta festőművész és régész az ásatások során elő­kerülő koponyák, illetve koponyatöredékek alapján szobrot készít az elmúlt korok embereiről.' Szakmai körökben nagy elismerést szerzet! munkáival. Többek között a tengerentúlról is kapott megbízást egy IV. században élt ember portréjának elkészítésére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents