Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-19 / 298. szám

I ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 V97Q. december 19., kedd A képernyő előtt KiletoM, meg hazai játéka)! Pécsi pincék kincsei Pécsett kiállítást rendeztek a város alatti pincékben talált régészeti leletekből. A középkori tárgyak — ve­lencei pohártöredckck, olasz majolika, és kályhák csempetöredékei — mellett, ólommázas írókázott és márványozott babán tányérokra is leltek a Bányásza­ti Aknamélyítő Vállalat és a Janus Pannonius Múze­um munkatársai. A képen: velencei üvegpobár- törcdék (bal oldalt); kiállítás a pinceleletekből (jobb oldalt). Kulturális körkép Év végén SIKERT ARATOTT a Matyó Múzeumban Ha az elmúlt hétről azt jegyezhettük lel, hogy tele­víziós emlék nélkül telt el, úgy ez a megjegyzés a most zárult hétre semmiképp sem érvényes. Nincsen arról szó, hogy egyszeriben tele volt a hét emlékezetesnél emléke­zetesebb élményt adó műso­rokkal, de volt saját tévéjá­ték, Hintve tévéfilm, amely vitathalóságában is figyel­met érdemelt, volt egy ki­tűnő Színházi Album, egy nagy érdeklődésre számot tartó nyilvános beszélgetés a külügyminiszterrel, elkezdő­dött egy alighanem igen nagy nézettségre számító, ígéretes nevelési-pszicholó­giai témájú sorozat — „Hogy nálam különb legyen . .az Egymillió fontos hangjegy adásainak sorában messze kiemelkedően értékes darab hangzott el — Koncz Zsu­zsa műsora —, láttunk egy érdekes kísérletet — csak annak fogható fel —: Játsz- szunk musicalt! címmel. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy az importált műsorok között is akadt olyan értékes mint a ZDF-műsorában látott A sztori, vagy Chaplin Egy ki­rály New Yorkban című filmje, ni eg az egyéb műso­rok között akadt irodalmi ve­télkedő. portréműsor Tamkó Sirató Károly költőről, úgy merőben más emlékeket ha­gyott bennünk az 50. műsor- hél, mint sok korábbi társa, de különösképpen másat, mint a közvetlenül előző. * Kezdjük talán a külön méltatást a. legemlékezete­sebbnél, a Színházi Album­nál. Kicsit talán már ismét­lésnek hat, hiszen a hét köz­ben kritikát író lapok már egyöntetűen megállapították, hogy milyen kellemes meg­lepetés erejével hatolt a so­rozatban ez a rendkívüli, a lengyel drámának szenteli adás, s benne Elbert János közreműködése. A lengyel ' színházi és zenei napok de- j cember 10-én zárultak, s 12- ; én már jelentkezett ez a műsor. Maga ez az időbeliség már nagy pozitívum a ko­rábbi albumok sokszor több hónapos késéssel jelentkező ( információival szemben. De ( a leglényegesebb különbség, , és a legnagyobb pozitívum a tartalomban jelentkezelt. El- j bért János kitűnő ismerője J a lengyel irodalomnak, a A lengyel drámának. A ma­il gyarországi lengyel drámai j bemutatósorozat alkalmából iá is kitűnően válogatott a számszerűleg nagy kinálat- \ bál. s hogy a műsor elején szólaltatta meg Andrzej Waj- áát, a világhírű filmrende­zőt. aki színházi rendezőként js kiváló, s éppen egyik ren­dezése — A Danton-ügy ' — a lengyel vendégszereplések kiemelkedő értéke volt, s akinek egy korábbi filmjére, a Menyegzőre hivatkozva, megidézve a szerző, Wispans­Ma. kedden a miskolci Fegyveres Erők Klubjának textil- és díszítőművészeti szakköre az elmúlt három év legszebb munkáiból rendez kiállítást, melyet az érdeklő­dők december 23-ig tekint­hetnek meg. A megyei művelődési köz­pont földszinti klubhelyisé­ki gondolatait, a beszélgetés­ben sikerült érzékletesen fel­vázolni azt a lelkiséget, amelyben a lengyel drámák foganlak, illetve gyökerez­nek. Wajdának egy gondo­lata különösen figyelemre ér­demes. Arról beszélt, hogy a világhoz képest kis lengyel nép nyelvi elzártságánál fog­va maga kell, hogy gazdag történelmét drámákban meg- örölútse, mert az máshon­nan nem. várható. Mennyire nekünk is szólhat Wajda el­mélkedése! Az adásban be­mutatott más lengyel drámai produkciók mind a riportok­kal. mind a felidézett rész­letekkel, mind pedig Elbert értékelő-összekötő szövegei­vel nemcsak kíváncsivá tet­tek az egyes művekre, ha­nem egészében igen sokré­tűen tárták fel a lengyel dráma értékeit. * Ami a két magyar tévé­játékot, illetve tévéfiimet il­leti, az örömünk, nem lehet maradéktalan. Sőt, talán ke­vesebb is ez az öröm, mint a negatívumok okozta bosz- szankodás. A Déry Tibor no­vellájából Makk Károly al­kotta Philemon és Baiicis szép film, de nem maradék­talanul jó. A Déry műveit kitűnően értő Makk most mintha túl sokat akart vol­na hozzátenni az alapmű­höz, ráadásul még egy ha­lált is ezzel a mitológiai öreg pár 195(i-os utódainak történetéből a számunkra szóló üzenet kiolvasása ne­hezebbé vált. Mert biztosak lehetünk benne, Makk Ká­roly a Déry-novella átfogal­mazásával nem egyszerűen két tisztes öregember okta­lan halálát akarta felmutat­ni egy felbolydult társadal­mi időszakban. Egy szép, de nyugtalanító kérdőjelekkel terhes filmre emlékezhetünk. ,— Kevesebb .jó mondható a Wgdehuse regényéből Mál­na y Levente átdolgozásában és rendezésében készült víg­játékról, A váratlan utazás­ról. Ennyi jó színésszel, ilyen hosszadalmasan ennyi lapos humort összerakni, már-már elismerésre ingerlő cseleke­det. Utődött angol társaság tagja csetlelt-botlott nyolc­van percen keresztül előt­tünk a közhellyé taposott fordulatok ösvényén, míg a teljes happyendig eljutottak, mi pedig átadhattuk magun­kat a képernyőn az ismételt látásban is kitűnő Ferenczy Noémi porlréfilmnek. * A nemzeti estek sorában a nyugatnémet Zweites Deutsches Fernsehen mind­össze három műsorszámmal jelentkezett. A két zenei mű­sor előtt látott A sztori cí­mű tévéfilm megrázó emberi tartalmával, a férj betegsé­gétől megmérgezett házas­társi élet ábrázolásának őszitUe hitelével fogott meg. Benedek Miklós gében ugyancsak ma nyílik kiállítás, melyen a miskolci Kossuth Gimnázium tanulói által készített, kézi csomózá­sé perzsaszőnyegeket mutat­ják be. A helyszínen szövési bemutatót is tartanak. Ez a kiállítás január 6-ig lesz nyitva. Fazekasok, hímzők, fafara­gók, bőrművesek vették bir­tokukba vasárnap a MOM Szakasits Árpád Művelődési Házának folyosóit, termáit.. Osztatlan sikert aratott a fő­városban első ízben megren­dezett népművészeti országos kirakodóvásár: a kora dél­előtti óráktól több száz mé­ter hosszú sorokban vára­koztak az érdeklődők bebo­csátásra. A vásárra 40 kiállí­tót — zömmel a Népműve­lési Intézet stúdiójának tag­jait — hívtak meg. Képvisel­tették azonban magukat a szekszárdi és kaposvári fa­zekasok, a győri fafaragók, a debreceni kékfestők és bőrművesek is. DÁN TÁRLAT Dán képzőművészek tár­lata nyílt meg vasárnap Szolnokon a Tisza-parti Ga­lériában. Az északi ország „Korner” művészeti csoport­jának 6 tagja, grafikusok, szobrászok és textilművészeik száznál több alkotásukat tár­ták — Magyarországon elő­ször — a Tisza-parti város művészetpártoló közönsége elé. A bemutatott művek kö­zéppontjában az ember, a természet ábrázolása szere­pel. MAGYAR TÁJAK A Hatvani Galériában va­sárnap bezárta kapuit a har­madik országos tájfestészeti biennale. A tárlaton az or­szág jelentős művészlelepei- nek több mint nyolcvan meghívott művésze száznál több a magyar tájék válto­zatos világából táplálkozó al­kotásával szerepelt. TURKMEN SZŐNYEGEK Régi türkmén szőnyegek kiállítása nyílt meg vasár­nap a nagytétényi kastély­múzeumban: az Iparművé­szeti Múzeum mutatja be a gazdag keleti szőnyeggyűjte- ményében őrzött ősi alkotá­sokat. Szovjet-Ázsía örökéle­tű népművészeti alkotásait. IRODALMI ÓRÁK Irodalmi órákat tart a né­met. ajkú községek könyvtá­raiban az általános iskolások és szüleik részére a Komá­rom megyei József Attila Könyvtár. A rendhagyó iro­dalmi órákat, amelyeken ki­zárólag német nyelven be­szélnek, felhasználják arra is, hogy bemutassák a részt­vevőknek a könyvtár nemze­tiségi könyvállományát. Ed­éiig többek között a csolno- ki, a leányvári, a tarjám és a kesztölci falusi könyvtár­ban rendezlek ilyen irodalmi órákat JUSTITIA Az egykori kúria — a je­lenlegi néprajzi múzeum — épületében állt egy szobor: Justitia, Stróbl Alajos alko­tása. A kúria megszűnésével az igazság istennőjét kitele­pítették, ideiglenesen a Ká- rolyi-palota udvarán kapott helyet — innen azonban ha­marosan elköltözik. Néhány éve ugyanis jelentkezett a Fővárosi Emlékmű Felügye­lőségnél a Pest Megyei Bí­róság, amely tudott a szobor hollétéről. Kérték, hogy a Hungária körút és Thököly út sarkán, székházuk előtt le­vő füves területen állítsák fel Justitiát. Így — a Fővá­rosi Tanács hozzájárulásával — az igazság istennője az igazság háza előtt áll majd. A mezőkövesdieket okkal érdekli, milyen, vagy hogy csökken-e az érdeklődés a matyó tájegység népművé­szete, még élő hagyomá­nyai, s múlti rekviái iránt? Erről beszélgetünk a mező­kövesdi Matyó Múzeumban, a múzeum vezetőjével, dr. Lukács Gáspárral. — Szó sincs róla, hogy csökkenne, legalábbis, ami a Matyó Múzeumot illeti. Az év folyamán újabb látoga­tottsági csúcsokat értünk el: november végén túlmen­tünk a nyolcvanezren, a ta­valyi hetvenezerrel szemben. A csoportos látogatottságnál is szembeötlő az emelkedés. Már most bizonyos, hogy év végéig a csoportok száma meghaladja az ezerötszázat, míg l!)77-ben ezeregyszáz- kilencvenkét látogató cso­portot fogadtunk. — A múzeumlátogatások zöme bizonyára a nyári hó­napokra esik. Ez hogyan alakult? — Augusztusban tizenöt- ezren tekintették meg kiál­lítási anyagainkat, a múlt év augusztusában p,edig ti- zenegyezren. E számok kü­lönösen akkor. válnak be­szédesekké, ha meggondol­juk, hogy 6—1U évvel ez­előtt az évi látogatottság át­laga volt ennyi. — A matyó fővárosban megforduló külföldi turis­ták érd.eklödnak-e a múzeu­mi látnivalók iránt? — Nagyon. E pillanatban is jóval túl vagyunk mái- a hatezren. (Azt már mi tesszük hoz­zá: a Matyó Múzeumnak — s persze a külföldi látoga­tóknak — külön szerencsé­je, hogy dr. Lukács Gáspár német és francia nyelven is tökéletes tájékoztatást tud adni.) — Üjabb tárgyukkal sza­porodott-e a múzeumi gyűj­temény anyaga az utóbbi időben? — Igen. Az idén matyó textíliákból, kerámiákból, használati tárgyakból 24 da­rabot vásároltunk, s ezzel a leltári tárgyak száma 3123 darabra emelkedett. — Gondolom, problémák is altadnak ... — Természetesen. Az igaz­ság az —, s ezt örömmel ál­lapíthatjuk meg —, hogy a Matyó Múzeum jelenlegi formájában túlnőtte saját szűkre szabott kereteit. Két helyiségben évi nyolcvan- ezer látogatót fogadni néha szinte már idegtépő feladat. S mivel itt a keretek tovább nem bővíthetők, az alakuló­félben levő két másik ob­jektumnak kellene a teher­mentesítést elvégeznie. — Melyek ezek az objek­tumok? — Az egyik a falumúze­um. Itt szükséges lenne a Kis Jankó Bori-háznak, mint magnak, múzeumi ke­zelésbe adása. Jelenleg ugyanis ez a HISZ kezelé­séin van. Múzeumi tulaj­don már a Mogyoróköz 4. szám alatti ház, s április­ban talán már berendezhető lesz múzeum céljaira. Ugyan­itt még három matyó épilé- szeti stílusú ház megvásár­lása van napirenden. A Mű­emléki Felügyelőség az anya­gi fedezetet ezekre is bizto­sította már. Így hát egy mú­zeumi komplexum kialakí­tása várható. Ezekhez csat­lakozna még az úgynevezett Hajdú Ráfis-féle, a maga nemében rendkívül gazdag anyag, mely sajátos géptör­téneti profilja mellett mező- gazdasági szempontból is igen jelentős. A múzeum to­vábbfejlesztésével az érdek­lődők igényeit még széle­sebb körben elégíthetjük majd ki, s itt egyformán gondolunk hazai és külföldi látogatóink tízezreire. Kiss Gyula Minden kedves vevőnknek jó vásárlást >*M**i*’X«*I' *> *1« rb *£* »I* *!• *■!> *í* ,i**t*,&,l* 'I! és kellemes ünnepeket kívánunk U"HQ « ^QfészJP Kiállítások — díszítésről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents