Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-02 / 284. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. december 2., szombat Harc és tanulás. A Tanácsköztársaság fegyverbe szólít, harcra buzdít, de a puskák mellett ott van és olvasható a Közoktatási Népbiztosság felhívása is, amely arra int, hogy a harc eredményeinek megtartásához tudásra is szükség van, tanulni kell, ezért munkástovábbképző osztályokat szerveznek. (A képen balra.) A kiállítás egyik sarkában a Miskolc környéki harcok dokumentumai, közöttük vörös zászJó „3. számú önálló Nemzetközi Vörös Ezred” felirattal. (A képen jobbra.) Fotó: Laczó József Füst 16- iutalmak Idén Sütő Andrásnak és Nádas Péternek ítélték oda a Füst Milánná által Füst Milán emlékére alapított jutalmakat. A jutalmak pénteki átadásakor a Magyar írók Szövetségében Örkény István, a bíráló bizottság elnöke mondott méltató szavakat. Különjutalomban részesült Ted Hughes angol költő és műfordító Pilinszky János kötetének angol nyelvű fordításáért Pergő lapok 1978-ból Miskolci krónika-töredékek Az • elmúlt év utolsó napján Borsod megye és Miskolc 1977-es kulturális krónikájából adtunk közre néhány feljegyzést, megállapítva, hogy „a vas és acél városaként emlegetett Miskolc, az ipar és a bányászat fellegváraként, a szőlőtermelés hazájaként elkönyvelt Borsod, nemcsak ipari, nemcsak gazdasági eredményeket mutathat fel..., hanem olyan kulturális eseményekben is gazdag, amelyekre érdemes a város-, illetve megyehatáron túl is odafigyelni”. Tizenegy hónap után, Miskolc felszabadulásának évfordulóján érdemes most újra visszapergetni a notesz- és újságlapokat, visszatérni Miskolc idei kulturális életének néhány mozzanatára, hiszen a megyeszékhely élete meghatározó, kisugárzó erejű az egész megyére, másrészt pedig — s ez ugyancsak meghatározó értékű! — a Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei Bizottsága ez év tavaszán elemezte Miskolc város művészeti életét, foglalt állást annak javítása meílett. Ez állásfoglalás a város és a megye határán túl is élénk visszhangot keltett, és már érzékelhető is néhány olyan intézkedés, amely annak realizálását segíti előre. Nézzük a pergő lapokat! Még az elmúlt évhez tartozott, hogy 1977. december 30-án ünnepélyesen átadták rendeltetésének a régóta várt Diósgyőri Vasas Művelődési Központot, de eddigi élete már egészében érre az évre esik. Ügy tűnt, hogy Miskolc igen sokrétű művészeti és közművelődési tevékenységre képes intézménnyel gazdagodott. Értékes, - nagyobb tömegeket mozgató rendezvények, viták — például A halottlátó című dokumentumfilmről —, a Vasas Galéria vonzó tárlatai, egyebek jelezték a lendületes munka kezdetét, s persze ezen kívül a szétágazó munkahelyi közművelődés jó irányítása. Sajnálatos, hogy félévnyi működés után az épület hibájából az intézményen belüli munka jelentős törést szenvedett, de hihetőleg hamarosan ismét teljes „kapacitással” szolgálhatja azokat a célokat, amelyekért létrehozták. Működéséhez igen sok reményt fűzünk, s kell is fűznünk, hiszen a város nem bővelkedik hasonló jellegű intézményekben, nincs kamaraszínházunk és sok egyéb, amelyeknek hiányát alkalmilag pótolhatja a Vasas. Második alkalommal rendeztük meg a barátság fesztivált igen nagy érdeklődés mellett, több baráti ország együtteseinek részvételével. Ez a hét, amely a megyére is kiterjedt, értékes művészi élményeket adott, erősítette a baráti kapcsolatokat a szomszéd népekkel. Kiemelkedően sikeres volt a májusban megtartott 18. miskolci tévéfesztivál. Első alkalommal foghatta a műsort Miskolc lakossága az otthonában e célra kiépített külön adó segítségével, mégis tele volt a fesztiválterem is, egymást érték az értékes találkozók, előadások, ankétok. A hétnapos fesztivál szinte az egész megyét behálózta, sok tízezer nézővel teremtett személyes kapcsolatot, mutatta be sokszínűén a Magyar Televízió politikai adásainak munkáját. Természetesen a tévéfesztiválon Miskolc elsősorban a jó házigazda szerepére vállalkozhatott, a filmprogram kialakítása tőle független volt, de az egyéb programok és a lebonyolítás már a várost is dicsérik. A Miskolci Nemzeti Színház, az ország legrégibb állandó kőszínháza, . amely most a 156. évadját éli, az 1977—78-as évad végén egy rendezőjétől és kilenc színművészétől vált meg, illetve azok váltak meg tőle. Nem lenne ildomos most, három hónappal az új évad kezdete után a személycserék kapcsán nyilvános összehasonlítást tenni az intézmény korábbi és jelen lehetőségei — és nem a személyek! — között. A színháznak megvan a vidéki vonzása, tudunk rendszeres bejárókról, bérletesekről, üzemek, elsősorban bányászok csoportos bérleteiről. De ezen túl is mutatkozik vidéki érdeklődés, s bizony a tájelőadások lehetőségei továbbra is igen korlátozottak. Eger gondjának megoldatlansága változatlan. A diósgyőri várszínház ügye nem lépett előbbre. Míg tavaly legalább két előadást tartott ott a színház, az idén csak tervezte, majd néma csend. Hozzá kell tenni, mint arról már külön írtunk is az ősz folyamán, hogy egy város nyári színházi ellátása, a várszínházi feladatok nem a helyi színház gondjait kell, hogy jelentsék, hanem olyan városi feladatot, amelynek megoldásába a helyi színház is bevonandó, de nem kizárólagos tartópillére annak. Így van ez a többi nyári színházas városban is, Miskolc sem tudja másképpen megoldani. Nagy a megyei kisugárzása a Herman Ottó Múzeumnak. Ez a tudományos és közművelődési intézmény művészeti területen is igen sokat tesz. Képtárának értékes kiállításai Miskolc és Borsod határán túl is sugárzó művészeti események. Igazán sajnálatos, hogy a felbecsülhetetlen értékű mii- gyűjtemény, benne a Petró- anyag kiállítási lehetőség, illetve megfelelő épület hiányában, jobbára raktári tárgy, mintsem művészeti élményt adó érték. Vontatottan halad a múzeum új épületének átalakítása is. A város képzőművészeti életére mind jobban rányomja bélyegét a kiállítási, terem hiánya, a Miskolci Galéria immár harminckét hónapja tartó nélkülözése. A ma nyíló miskolci téli tárlat sok tapasztalatot nyújthat arra, miként hat ki egy város pezsgő tárlati életére a kiállítási helyek hiánya. Erről többször szóltunk, s még szólni fogunk, itt most nem bocsátkozunk részletekbe, ünneprontásként hatna. A József Attila Könyvtár igen szerencsésen alakítja kiállítótermének profilját: elsősorban olyan képzőművészeti N kiállításokat rendez, amelyek a könyvvel, az irodalommal. a könyvtárral valami módon kapcsolatosak, s természetesen sorra bemutatja a könyvművészet, a tipográfia műhelyeit, _ egyes kiadók munkáját. E sorozatot a 150 éves Akadémiai Kiadó jubileumi kiállításával kezdte, s a koncepció eddigi realizálása nagyon ígéretes. Lényegében nem fejlődött a v^áros mozihálózata. A mozik műsorpolitikája részben országos műsorrend függvénye, de csak részben. Jóllehet a mozivállalat megyei intézmény, de a filmeket Miskolcon miskolciak látogatják, s talán az egész vállalat nézőinek javát is jelentik, így a miskolci mozik műsorpolitikája városi közművelődési-művészeti téma is. Megérne egy elemző felmérést. Nincs hely és mód valamennyi közművelődési intézmény munkájának mérlegelésére. Mint új színfolt azonban feltétlenül megemlítendő a Rónai Sándor Művelődést Központban létrehozott Táncszínház sorozat, a folklórművészet hasznos fóruma. Feltétlenül megújítandó lenne — nemcsak Miskolcon! — a filmklubok, az archív vetítések rendszere. Jó kezdeményezés a Rónaiban az irodalmi sikerek film- változatainak bemutatása; esetleg összeköthető lenne valamilyen gondolatcserével is. Néhány igen emlékezetes vendégjáték is az év krónikájához tartozik. Csak példaként említendő a koreai művészegyüttes, a Pesti Színház előadásában a Kedves Booper, vagy Lukács Sándor estje, s várjuk holnapután a varsói Teatr Powszechny vendégszereplését. Végül, de nem utolsóként, az év emlékezetes eseményei közé számít a Napjaink formátumának megváltozása. Az új alakban megjelent folyóirat országosan ismert és elismert orgánummá nőtt, az egész országban teszi ismertté szűkebb pátriánk életét is. Tucatnyi területről hoztuk a példákat. Negatívokat is. összegészében Miskolc művészeti-közművelődési élete sok jó eredményt mutathat fel, de még sok javítanivalót is tükröz. Nem keveset kell tennünk ahhoz, hogy Miskolc a lélekszámon túl is betölthesse a második város szerepét, a nagy kisugárzó erejű központ feladatát is. Sok egyéb között — a hírek szerint — 1979-ben Miskolcra vár az ünnepi könyvhét országos nyitásának megrendezése. 1927-ben Miskolcról indult el a könyvnap gondolata. Most a merőben más társadalmi körülmények között való megrendezés a város megtisztelő feladata. Benedek Miklós ÍSapi ßspite Sáforaljaújlieiyen Sátoraljaújhely város Tanácsa december 6-áir délután 2 órai kezdettel tartja ez évi utolsó ülését a városi tanács dísztermében. A napirendi pontok tárgyalása előtt Fiaskó László tanácselnök-helyettes ünnepi beszédben emlékezik meg a város fel- szabadulásának 34. évfordulójáról. Ezután kerül sor a tanácsülés hivatalos részére, a napirenden szereplő három kérdés megvitatására. Először dr. Halász István vb-titkár terjeszti elő a városi tanács és a végrehajtó bizottság 1979. évi munkatervét, majd Fleskó László tanácselnökhelyettes számol be a beható tanulmányozás és felmérés alapján készült jelentésében a város területén élő cigánylakosság helyzetéről, életkörülményeiről. A továbbiakban szervezeti kérdésekről tárgyal a városi tanács. lipfroistlsnícsliozss Aggteleken Hagyomány már a Hazafias Népfront megyei bizottságánál, hogy a tél folyamán a népfrontbizottságok elnökei, alel nőkéi, titkárai és az egyes munkabizottságok "vezetői részére hál'omnapos bentlakásos tanácskozást tart Aggteleken. Ez idén először a városi tisztségviselők tanácskozására kerül sor december 6—7—8. napján. Az aggteleki tanácskozá- ■ son neves előadók meghallgatása után megvitatják a résztvevők a népfrontrnozga- lom időszerű feladatait, a különböző gazdaságpolitikai és várospolitikai kérdéseket, továbbá a lakó- és utcabizottságok tevékenységéről • szóló beszámolókat és a következő év tavaszán történő újraválasztásukkal kapcsolatos teendőket. Pető János kiállítása Kazincbarcikán A megyénkhez több szállal is kötődő grafikusművész (Mezőkövesden született, a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után - .ül óvárosában tanított 5 évig, jelenleg Miskolcon a Művésztelepen él, megyénk több városában volt már tárlata), Pető János lei- állítását tegnap délután nyitották meg Kazincbarcikán a városi kiállítóteremben. * Végvári Lajos művészet- történész elismerő, szeretetteljes szavakkal beszélt Pető János művészetfelfogásáról, művészi sajátosságairól, pályájának alakulásáról, alkotásainak értékéről Az emberi érzéseket, hangulatokat, gondolatokat közvetítő; a mítoszok, meséik, bibliai történetek világába kalauzoló, örömet és bánatot egyaránt sugárzó munkákat december 16-ig tekinthetik meg az érdeklődők. B. A. Miskolci és borsodi relikviák. Az öreg Remington írógép fölött Károlyi Mihály „Magyarország népéhez!” intézett felhívása, amelyben közli: „átadom a hatalmat Magyar- ország népei proletariátusának”. Más nyomtatványokon tudósítások a pártépítés zempléni eseményeiből, s egy ellenforradalmi megnyilvánulásról. (A képen balra.) Miskolci napilapok március 23"án a proletárforradalom győzelméről, Budapest és Moszkva kapcsolatfelvételéről tudósítanak címoldalukon. (A képén jobbra.) Az alábbiakban néhány képet villantunk fel a tavaszig nyitva tartó kiállításról, hogy ezzel is olvasóink figyelmébe ajánljuk annak megtekintését: Munkáscsalád otthonának konyhája a századforduló idejéről, a jellegzetes csikótűzhellyel, vizeslócával és „Akármijén / kedvesvendég / háromnapig / untigelég” feliratú hímzett falvédővel. B eszámoltunk olvasóinknak a Kommunisták Magyarországi P ártja megalakulásának 60. évtor- dulója alkalmából, a miskolci Herman Ottó Múzeum Papszer utcai főépületének földszinti termeiben nyitott kiállításról. A kiállítást rendezte, és az azt igen jól kiegészítő katalógust íria dr. Dobrossy István és dr. Veres László, a technikai rendező Kamarás Jenő és Valent Ede volt. A tárlat megtekintése után megérdemlik, hogy nevüket feljegyez-, zük.
