Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-14 / 294. szám

j 1978. december 14., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szabadtartás, szabadon Ha állattenyésztő berkek­ben az utóbbi években va­lami vihart okozott, az a szabadtartás kérdése volt. Érvek mellette, ellenérvek ellene, gyűrűző viták, amíg napjainkra kialakult az a következtetés: hiába volt lát­ványos, sikert ígérő az el­képzelés, ha a gyakorlati megvalósítás kudarcba ful­ladt. Az elmélet tényleg ragyo­gó. Lényegében azt célozza meg, amelyben ma még a legtöbb Hibát vétjük, hogy nem tudunk belterjesen, ha­tékonyan, viszonylag ala­csony önköltséggel termelni. Ezért az állattartást teljesen extenziv, külterjes viszonyok közé helyezi, magyarán a te­heneket, ameddig lehet, a le­gelőn tartja, ahol csak bor­ját táplálja, neveli. deliképpen megdrágítja, de nem annyira, mint kötött tartás esetén. Sőt, a költsége­ket csökkenthetik azzal, hogy a háztájikból borjakat vásá­rolnak fel, s azokat is a kö­zös tehenei táplálják. Ma a szövetkezetben ott tartanak, hogy egy • tehénre másfél borjú jut. A vásárolt borjú hamar talál pótmamát magának, s gyorsan meg­szokja, hogy reggel-este, ami­kor a tehenet behajtják, a legelőről, akkor táplálkozik. És itt nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy egy te­héntől napjainkban 2200 li­ter tejet fejhetnének egy év­ben. És ez az átlag jobb, né­hány szakosított telepünk eredményétől! A kérdés eb­ből adódik: nem érné-e meg. ha fejnék az állományt? A válasz: nem. Épül íüzat a Zemplénben Ilyenkor, télen érezhető különösen a jó utak hiánya a Zemplénben. A Pálházához tartozó községekben — va­lamennyi dombos, hegyes te­rületen fekszik — az utóbbi években nagyarányú útfel­újítási és karbantartási mun­kálatokat végeztek. Ennek köszönhető, hogy például Fü- zérradványban már csaknem teljesen elkészült a községi úthálózat. Nem panaszkod­hatnak a kovácsvágásiak sem: ebben az évben mint­egy 400 ezer forintot fordí­tottak a község útfelújításá­ra. A központ, Pálháza sem maradt ki ezekből a felújí­tási munkákból, s 1978-ban — a társközségekkel együtt. —, 1,8 millió forintot fordí­tottak erre a célra ezen a területen. A Papíripari Vállalat Csepeli Gyárában várhatóan már december közepére befejezik az idei termelési tervet. Százezer tonna csomagoló-, hullám- és zsákpapírt gyártanak addig. A képen: naponta 110—130 tonna huilámalappapirt gyárt ez a berendezés Készenlétben az ember és a gép Fésűi a vasúi a léire Az egész elképzelés kivite­lezése rendkívül olcsó, hiszen épületberuházást nem igé­nyel, s ugyanakkor az álla­tok a legolcsóbb takarmányt hasznosítják, a gyepet. Az elmélet mégis „elvérzett”, s ennek több oka volt. A leg­lényegesebb : a magyartarka fajta nem tűrte a rideg vi­szonyokat. Sokakat viszont éppen a technológia rendkívüli olcsó­sága nem hagyott nyugton, s megpróbálkoztak annak mó­dosításával. Több-kevésebb sikerrel. Rakacán az Üj Dol­gozó Termelőszövetkezetben egy ötlettel fűszerezték. Adaptálták, honosították az elképzelést. Szabadtartást választottak, szabadon... Mint mindenhol, itt is a tényezők felmérésével kezd­ték, hiszen egyetlen feltétel hiánya gátat vethet az el­képzelésnek. Rögtön egy lé­nyeges akadályra bukkantak. A szövetkezetnek nem volt intenzív legelője. Telepítés­re, felújításra, pedig nem volt pénz. A gyenge minő­ségű hegyvidéki legelők nagy hátránya, hogy a sárban, vízben a fiatal állat nem bírná a szabadtartást. Az ötlet ezért született meg. Mi van akkor, ha csak a te­heneket tartjuk legelőn, a borjakat nem, hiszen azok az istállóban is tudnak szopni? A kérdésre így hangzott a felelet: a szabadtartást min­A Borsod megyei KISZÖV- ben előzetes számvetést ké­szítettek az évi várható ered­ményekről. Lehet, hogy ez nem új, lehet, hogy ezt csi­nálják a vállalatoknál is. Számunkra azonban ez köz­vetlenül, mindenkinél fonto­sabb. Közel 12 ezer tag és alkal­mazott dolgozik a KISZÖV- höz tartozó 32 ipari szövet­kezetben. Munkájuk, ered­ményük szoros kapcsolatban van velünk, Miskolc és a megye lakóival, hiszen láb­beli, háztartási gép, gépkb- csijavítás, mosás, vegytisztí- tás, ruhák készítése, s szé­pítkezés végett sűrűn felke­ressük a szolgáltató egysége­ket. Eredményeink, örömeink és gondjaink is egy kicsit közösek. Lehetséges, hogy a szövetkezetben épp ügy bosz- szankodnak, ha nem tudnak kérésünknek eleget tenni, mint mi, akik hozzájuk for­dulunk szolgáltatás végett. — A rendelkezésünkre álló előzetes adatok arról tanús­kodnak, hogy célkitűzésein­ket 1978-ban nemcsak telje­sítjük, hanem túl is teljesít­jük — mondja Kottái Zoltán, a KISZÖV elnöke. — Az előző évihez mérten, a szö­vetkezetek, közel 15,2 száza­lékkal többet termeltek, épí­tettek, szolgáltatást végeztek és végeznek. A szolgáltató- ipar eredménye várhatóan 14,3, ezen belül lakossági ja­vítás, szolgáltatás 13 száza­lékkal lesz több, mint' egy évvel korábban. Ezt a fejlő­dést kiemelkedő eredmény­iek tartom. Hogy miért? Beszéljenek a számok. Egy kiló borjúhúst 40 forinton alul tudnak „ki­hozni”, de ugyanakkor a te­heneket takarmányozási költ­ség alig terheli. A hizlalásnál pedig egészen kiválóak az eredmények, hiszen a bikák 95 százalékát exportra szál­lítják, s ugyanakkor egy ki­ló hús költsége csak 33 fo­rint. És a hegyvidéken, ahol abrakot biztonságosan nem lehet mégtermelni, ez az eredmény kiváló. Csak csodálni lehet a te­lep egyszerűségét, olcsóságát, ahogy azt a szabadtartásra átalakították. Pillanatok alatt felállítható, mozgatható fakarámok az áthajtáshoz, a szeríás istállókban kialakított, költségnélküli, fából készült keccek. Látszik, hogy megta­lálták azt a megoldást, amely a szövetkezet pénztárcájához igazodik. És bebizonyították, hogy hegyvidéken, kedvezőt­len viszonyok között is le­het a szarvasmarhatartás jö­vedelmező. De természetesen ezen a szinten, ami a jelenben még jó, a jövőben már kevés, nem lehet megállni. Már megkezdték az állomány ke­resztezését az éghajlat vi­szontagságait jól tűrő fajtá­val.» a Hereforddal, s a kö­vetkező esztendőben meg­kezdik a telepet övező lege­lők felújítását is. Az ötletü­ket fejlesztik tovább, szaba­don. — kármán — Mindebben része van an­nak, hogy a szövetkezetek és a szövetség jelentős erőt for­dítanak a jó feltételek meg­teremtésére. Korszerűsítik a régieket, s új szolgáltató egységeket építenek, új szol­gáltatási formákat honosíta­nak meg. Gondolunk többek között arra, hogy az ózdi és a miskolci mellett, ez év utolsó heteiben Sátoraljaúj­helyen is átadták rendelte­tésének a lábbeli gyorsjaví­tó szalont, Mezőcsáton új, modern fodrászfiókot helyez­tek üzembe. A lakossági javításban, a személyi szolgáltatásban kü­lönösen jó eredménnyel mun­kálkodik a Borsod megyei Fodrász, a Sajómenti Ipari, valamint az Özdi Szolgálta- tóipari Szövetkezet. A gon­dokat az okozza, hogy a di­namikus fejlődés mellett, a hagyományos ipari javítás­ban némi lemaradás van. Ör­vendetesen, mintegy 32 szá­zalékkal fejlődött a kiemelt javítás, szolgáltatás — a mo­sás, a vegytisztítás, a gépko­csi- és a háztartási gépek, elektroakusztikai cikkek ja­vítása. A korábbi években nagy lemaradás volt a lakásépítés­ben. Most az építőipari szö­vetkezetek termelése, közel 12 százalékkal nagyobb az előző évinél. Ebben része van Megérkezett az igazi tél, ilyenkor nehezen szánja rá magát az ember hosszabb utazásra, a hőmérő higany­szála már gyakran fagypont alatt van. Most válik el, hogy a MÄV elég alaposan, kö­rültekintően készült-e fel a télre. Ez az évszak a vasúti közlekedésben különlegesen nehéz feltételeket jelent: ne­hezebb a váltók állítása, las­sul a rendező pályaudvarok munkája, több energia kell a vonatok vontatásához. Az utasok számára is sok kel­lemetlenséget okoz, ha rossz a vasúti kocsi fűtése, a sí­kos peron pedig a fel- és leszállásnál számtalan bal­eset okozója volt már... A vasutasok nagy körülte­kintéssel készültek a télre, a megnövekedett feladatok mellett ilyenkor munkakö­rülményeik is mostohákká válnak. Az ország csaknem 9 ezer kilométeres vasúti vo­nalhálózatából mindössze 498 kilométert fenyeget az a ve­szély, hogy a hóviharok a pályákon akadályt képezve eltorlaszolják a szerelvények útját. A veszélyeztetett sza­kaszokon hóvédő sövényeket emeltek a pályák mentén. annak, hogy például a Her- nádmenti Építőipari Szövet­kezet, — amely korábban kevés lakást épített — ez évben 34 lakást adott át. Az éredmény elsősorban a Me­zőkövesdi járási Építőipari Szövetkezet érdeme, amely az év végéig összesen 90 la­kást adott, illetve ad át. üsz- szességében ez évben 160 la­kás átadásával számolnak, amely meghaladja a tavalyi és az azelőtti eredményt. Sajnálatosan ezt korántsem mondhatjuk el a lakossági lakáskarbantartásról. Igaz, ebben is mutatkozik némi fejlődés, de részben a szö­vetkezetek hibáiból, részben más okokból nem érik el benne a kívánt eredményt. Az exporttermelés várha­tóan 18 százalékkal lesz na­gyobb az előző évinél. Az eredmények értékét növeli, hogy az a tőkés világ elhú­zódó válsága okozta, bonyo­lultabb külgazdasági viszo­nyok, kiélézett gazdasági ver­seny körülményei között jött létre. Több szövetkezetben már felismerték, hogy a vi­lágpiacon nem a mennyisé­get, hanem csak a minőséget lehet eladni. Ezért is örven­detes. hogy a Hegyalja Ru­házati Szövetkezet terméke­it a kiváló áruk nemzetközi fóruma kitűnőnek minősítet­te és a Londonban székelő IVS nevet viselő szervezet A váltók hó- és jégmente­sítésére 9 hölégsugaras hó­olvasztó gép áll készenlétben. Ezek a gépek vasúti pályako­csira szereit hölégsugaras repülőgépmotorok, melyek bár hatalmas zajjal, de gyor­sad és biztosan olvasztják le a legvastagabb jégpáncélt is a váltókról. A munkaerőhelyzetről a MÁV vezérigazgatóságán elmondották, hogy az idén 170 fővel ismét csökkent a pályamunkások száma, ezért nagyobb havazás, hófúvás esetén, szükség lehet a hon­védség segítségére. Bevetés­re készen állnak a hóekével ellátott kétéltű, — közúti­vasúti járművek, melyek szükség esetén, az ország­úton közelítik meg a vasúti hóakadály helyét, majd az alvázról leeresztik a vasúti kerekeket és attól kezdve a síneken érik el az akadályo­kat. Nagy teljesítményű hó­marógépek és hőekék is üzemkészen állnak a nagyobb vasúti csomópontokon. Sze­mélyzetük éjjel-nappal ké­szenlétben van. hiszen bár­mikor indulniok kell, ha el­akad egy vonat a hófúvás­ban ... felvette a szövetkezetei tag­jai sorába. Ugyancsak jó eredménnyel dolgozik elsősorban tőkés megrendelésre a Szerencsi Ruházati Szövetkezet. A Mis­kolci Háziipari Szövetkezet a szocialista országba szállított termékeivel ért el szép ered­ményt, így ez évben 18 szá­zalékkal növelte exportját. A Mezőkövesdi Cipész Szövet­kezet felújította és a koráb­bitól magasabb szintre fej­lesztette tőkés exportját. Az 1979. évi gazdasági fel­adatok meghatározásánál a párt Központi Bizottságának december 6-i ülésén elhang­zottakat: vették alapul. A nép­gazdaság terveihez igazodva, a különböző iparcsoportok­hoz tartozó szövetkezetek termelését 8—11 százalékkal akarják növelni. Ami ben­nünket elsősorban érdekel, a lakossági javítás-szolgáltatás­ban 10—il. a lakáskarban­tartásban 35—40 százalékos fejlődést szeretnének elérni. Voltaképpen ezek a szövet­ség javaslatai, amelyet a de­cember 21-én tartandó kül­döttközgyűlésen vitatnak meg és fogadják el az érde­keltek. Meggyőződésünk, hogy — mint korábban —, a szövetkezetek önmaguk elé ettől is magasabb mércét ál­lítanak. Csorba Barnabás Az ipari szövetkezetek psiwriepe MMjÉ a eienkaeröveí! A z intelem a vállalatok minden rendű és rangú vezetőihez szól: gaz­dálkodjanak a munkaerővel! És főleg jobban, ahogyan azt eddig tették! Pártunk Köz­ponti Bizottságának ez év december 6-i üléséről kiadott közleményében olvasható: „A foglalkoztatottak száma az iparban és az építőiparban lényegében változatlan”. A meglevő lehetőségeinkkel kellene tehát okosabban él­nünk, csakhogy „lassú az előrehaladás a munkaerő ta­karékosabb felhasználásá­ban.” Megyénkben különösen so­kat kell még tennünk a mun­kaerő-gazdálkodás javításá­ért. S korántsem csak azért, mert Borsod iparának ered­ményei döntően kihatnak or­szágunk gazdasági helyzeté­re, továbbá az itt megvaló­suló kiemelt nagyberuházó? sok népgazdasági jelentősé­gűek. Azért is fontos feladat nálunk a munkaerő-gazdál­kodás feszültségeinek meg­szüntetése, mert ezek alap­vetően strukturális arányta­lanságokból • adódnak. Megyénkben elsődlegesen a Sajó völgyében koncentráló­dik az ipar, ezzel szemben az északkeleti és a déli te­rületek iparilag elmaradot­tak. Hiába rendelkezünk vi­szonylag fejlett nehéziparral, ha az infrastruktúránk az or­szágosnál alacsonyabb szín­vonalú. A beruházásokkal nagy számban létesítünk korszerű munkahelyeket, de a korszerűtlenek fejlesztése a szükségesnél lassúbb ütemű, illetve vonakodunk a meg­szüntetésüktől. A munkaerő-gazdálkodás javítását sürgeti az is. hogy szőkébb hazánk munkaerő- szükségletének kielégítése csak 90 ezer ember napon­kénti ingázlatásával biztosít­ható, ehhez azonban nincse­nek meg a feltételek. Tisztán kell látnunk azt is, hogy ma már a környező megyék ipa­ra is kenyeret tud adni az eljáró dolgozóknak, s ennek felismeréseként a IV. ötéves tervben csaknem 14 ezren tértek vissza a lakóhelyükhöz közelebb levő üzemekbe, gyá­rakba. Emellett a megyében — a demográfiai tényezők miatt —, az aktív keresők növekedésének üteme is le­lassult. A munkaszervezés és a munkaerő-gazdálkodás szín­vonala differenciált képet mutat megyénk gazdálkodó szerveinél. A vállalatok több­ségének létszámterve nem tükrözi a munkaerővel való takarékosabb gazdálkodást, illetve a termelőegységek túlzott biztonságra töreked­nek. Helytelen az a gyakor­lat is, s növeli munkaerő­gondjainkat. hogy a me­gyénkben dolgozó, de nem megyénkben építőipari és szerelőipari vállalatok több­sége a helybeli munkaerő- forrásokra alapozva akarja kielégíteni létszámigényüket. Borsodban napjainkban még magas a nehéz fizikai munkakörök aránya, s pél­dául, az anyagmozgatás sok munkást követel. Megfigyel­hető az a módszer is egyes vállalatoknál, hogy a megfe­lelő bérszínvonal tartására törekednek minél több, ala­csony bérű munkást felven­ni. Máshol persze, ezekre a dolgozókra talán nagyobb szükség volna. A kommuná­lis vállalatoknál nemcsak az alacsony bér miatt, hanem a rossz szociális ellátottság kö­vetkeztében is tetemes az el­vándorlás. A munkaerő-gazdálkodás V. ötéves tervbeli feladatait köztudottan minisztertanácsi határozat szabályozza. Me­gyénk pártbizottsága is ha­tározatot hozott a munka­erő-gazdálkodás fokozására, s kijelölte a járható utat a párt-, az állami és a társa­dalmi szervek számára. A szakszervezetek is sokat te­hetnek és tesznek is az ez irányú célok eléréséért. Az SZMT a közelmúltban számba vette a munkaerő­gazdálkodás lehetőségeit, eredményeit. Megállapították, hogy a különféle intézkedé­sek hatására a korábbinál kedvezőbb a munkaerő el­osztása és újraelosztása. Mér­séklődött megyénkben a ká­ros munkaerőmozgás, javult a nagyberuházások munka­erő-ellátottsága, s a megszer­zett szakképzettséget az ed­diginél jobban hasznosítják, A szakszervezetek kezde­ményezésére megyénk válla­latainál jelenleg vizsgálato­kat végeznek az alkalmazott bérrendszerek, bérformák, ösztönzési rendszerek megál­lapítására. A felmérés úgy­szintén a helyes létszámgaz­dálkodást akarja majd segí­teni. A termelőegységek ugyanis azért nem fordíta­nak kellő gondot a munka­erő hatékonyabb felhaszná­lására, mert ebben gazdasá­gilag nem érdekeltek. To­vább menve, az alkalmazott bérformák sem ösztönzik megfelelően a dolgozókat a fegyelmezettebb, termeléke­nyebb munkára. A mostani helyzeten természetesen vál­toztatni kell, s erre a vizsgá­lat után sor kerül. A felmérés elébe ment a jövő évtől életbe lépő új gazdasági szabályo­zóknak. Januártól a vállala­tok valószínűleg csak akkor tarthatják meg a munkásai­kat, ha ezután sem marad el a bérfejlesztés, de a mun­kások csak akkor kaphatnak több bért, ha munkájukkal hozzájárulnak a vállalat gaz­dasági eredményének növelé­séhez. A munkáskéz tehát a jövőben az eddiginél na­gyobb kincs lesz. éppen ezért: a szó igazi értelmében gaz­dálkodjanak vállalataink ve­zetői a munkaerővel1 Kolaj László

Next

/
Thumbnails
Contents