Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-11 / 266. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 1978» november 11., szombat Termelés és m Sabaria cipő A SABARIA Cipőgyárban az idén mintegy hatmillió pár női és gyermekcipőt készítenek. A termelés egy része exportra kerül. Vásárol belőlük a Szovjetunió, az NSZK és Ausztria is. A képen: szovjet exportra készülnek a női cipők. A közelmúltban elkísértem a munkavédelmi ellenőröket egy éjszakai Portyára, amelynek tapasztalatai — úgy vélem — általánosítható problémát tártak fel. Tíz dolgozó közül hatan nem viselték munkavégzés közben az előírás szerinti védőkesztyűt — mondván: nehézkes vele dolgozni... Abban az üzemben viszont már az idén is két csonkulásos baleset történt, érthető tehát a munkavédelmisek szigora, akik pénzbüntetés kiszabását kezdeményezték a csoportvezető számára. Később a felháborodott csoportvezető viszont elmondta nekem, hogy a dolgozók minden valószínűség szerint ezután sem fogják viselni a védőkesztyűt, mert darabbérben dolgoznak, nekik az az érdekük, hogy minél többet termeljenek és a jelenlegi kesztyűben ez lehetetlen. Tehát rossz a szabvány, rossz a kesztyű. Ami tehát , ebben a témában általánosítható, az, hogy alkalmasint helyénvaló lenne felülvizsgálni: vajon a munkavédelmi előírásokban Pincs-e túlzás, illetőleg az alkalmazott munkavédelmi felszerelések nem akadályozzák-e a folyamatos munkavégzést. A szabályokkal, azok betartásával általában előfordulnak ilyen problémák. Már szinte közhelynek tűnik a Vasutasok mondása, mi szerint: ha mindent a MÁV szigorú előírásai szerint tennének, megbénulna a vonatforgalom. .. Mégis: a szabályoktól, az előírásoktól nem térhetünk el, ez így helyénvaló, hiszen a munkavédelem is közvetlenül az embert, közvetve pedig a termelést szolgálja. A baj inkább ott van. hogy sok helyen nincs összhangban ez a két dolog; hogy akadnak egyes gazdasági és műszaki vezetődő, akik a mindenáron való termelés, vagy adott esetben egy-egy célfeladat teljesítése érdekében eltekintenek az előírásoktól, jóindulatúan szemet hunynak a szabálytalanságok felett. Mert a munkavédelmi előírások be nem tartása szabálysértés és mint ilyen — büntetendő cselekmény. Mi tehát a kiút? Az, amit a dolgozók fogalmaznak meg. Hogy az előírások és a felszerelések alkalmazhatók legyenek. Hogy — esetünkben — a védőkesztyűk ne a mostanihoz hasonló, ormótlan valamik, hanem esetleg a mérethez. a kézhez jobban simulok, netán puhábbak, kellemes érzetet keltőek legyenek, amelyekkel meg lehel, fogni, érezni lehet a munkadarabot, és a dolgozó ne viszolyogjon már a puszta gondolattól is, hogy ezt a leiig kidolgozott sertésbőr-valamit a kezére húzza... De a kesztyű csak egy a sokból. Hiszen számos példa van rá, hogy bizonyos védőfelszerelések kezelése nehézkes, hogy bizonyos előírások már gátjává válnak a folyamatos munkavégzésnek. Konfliktusok. viták forrása ez, és az is bizonyossá vált már. hogy nemcsak sok a szabály,. de azok egy része felelt az idő is eljárt már. A munkavédelmi felelősök és vezetők hivatásuk Magaslatán állnak és jól teszik, hogy az előírások betartására törekednek és mi. vei a legtöbb tapasztalatot ők szerezték ebben a témában, észrevételeiket is megtették már. A Szakszervezetek Országos Tanácsa az érdekelt’ szervekkel együttműködve megkezdte a munkavédelmi szabályok korszerűsítését, a tervezet jövőre készül el és arra törekednek, hogy az rugalmas és egyértelmű követelményeiket tartalmazzon. biztosítsa a helyi megoldások, kezdeményezések lehetőségét, könnyítse meg az irányítást, a végrehajtást és az ellenőrzést. M indez azonban nem jelentheti azt, hogy a meglevő szabályokat már nem kell betartani, mivel úgy is újak készülnek... Hiszen az senki előtt nem lehet vitás, hogy a munka, vagyis a termelés és a munkavédelem édestestvérek és így nem is létezhetnek egymás nélkül. Ónodvári Miklós Népgazdaságunk tervszerű fejlődése a mezőgazdasági termeléssel szemben egyre fokozódó igényeket támaszt. A növekvő igényeket — a terméshozamok állandó emelése mellett — csak akkor lehet kielégíteni, ha minden mezőgazdaságilag hasznosítható terület a mezőgazdasági termelés célját szolgálja. Többek közölt ezért rendelte el a földvédelmi törvény a művelési kötelezettség teljesítésének rendszeres ellenőrzését. Ennek a rendelkezésnek tesz eleget a megyei földhivatal, illetve irányításával a járási földhivatalok azzal, hogy megszervezik, illetve végrehajtják az őszi határszemléket. Ezek során ellenőrzik az 1977—78-as gazdasági évben nem hasznosított megműveletlen, illetve vetetlenül maradt földeket. Különös figyelmet fordítanak az üzemi földhasznosítású tervek időarányos megvalósítására, a tanácsi kezelésű állami földek rendeltetésszerű hasznosítására. A földhasznosítási tervtől való nagyarányú lemaradás esetén (az okok körültekintő számbavételével) határozat útján hívják fel az üzemek figyelmét az elmaradt munkák mielőbbi elvégzésére, illetve indokolt esetben a jogszabályban meghatározott szankciókkal is élnek. Ha a mezőgazdasági nagyüzem területén tíz hektár feletti műveletlen területet találnak, abban az esetben a gazdaságnak földhasznosítási tervet kell készíteni és ezt a járási földhivatalhoz 1979. március 15-ig kell benyújtani. Tanácsi kezelésben levő állami! föld műveletlensége esetén a járási földhivatal megfelelő javaslatot dolgoz ki a föld megművelésére. A földhivatal szakemberei megkülönböztetett figyelemmel vizsgálják meg'azokat a területeket. amelyekre már az elmúlt év őszén kellett az üzemeknek földhasznosítási tervet készíteni. Ha a tavaszi határszemlék során műveletlenül maradt földeket az őszi határszemlék során is hasonló állapotban találják, valamint ha az üzem az 1977-es évben elkészített földhasznosítási tervét nem valósította meg, a felelősségre vonás nem marad el. A határszemlék idejéről a földhivatalok értesítik, illetve már értesítették a mező- gazdasági üzemet, a községi tanácsot, valamint az egyéni földhasználót. Tízhónapi vasúti „mérleg” Csaknem tpili loiiral ül Ifi — A szállíttató partnerekkel való jó együttműködés eredményeként a vasúti szállításban a múlt évitől, s az ez évre tervezettől is nagyobb eredményt értünk el. — Szárnyasi Gyula, a MÁV Miskolci Igazgatóság kereskedelmi osztályvezetője tömöríti így ez év eddigi időszakában végzett dicséretre méltó erőfeszítéseket, s annak kihatásait. Tulajdonképpen az adatok magyarázat nélkül is sokat mondanak. Az igazgatósághoz tartozó vasútvonalakon 10 hónap alatt 22 millió, a tavalyitól csaknem 1 millió tonnával több árut szállítottak. Ez — tekintve, hogy a létszám nem nőit, ellenkezőleg csökkent — a vasutasok jó munkáját, s egyben azt is tükrözi, hogy elsősorban a nagyipari üzemekben a munkaverseny eredményeként a termelés az elmúlt évitől is nagyobb sikereket hozott és hoz. Ez a tendencia e hónapra is érvényes. November 1—8. között a vasúti szerelvények 26.2 ezer tonnával több árut szállítottak, mint amennyit a terv előírt. Egy sor üzem kihasználta az ünnepek adta lehetőségeket. Így például 3 nap alatt a Borsodi Szénbányák 47.3 ezer, a nyékJádhá- zi kavicsbányánál 21,5 ezer, az ÓKÜ-ben 24,8 ezer, az LKM-ben 13.2 ezer tonna termékkel. áruval rakták meg a vasúti kocsikat. A tervezettől nagyobb eredményeket ért el a kirakásban az ÓKÜ, az LKM, a Tiszai Erőmű, a TVK. A jó eredmények ellenére, vagy mellett bőven vannak gondok is. Borsod nagy termelő megye, innen minden nap több áruval megrakott szerelvény indul útnak, mint arhennyi érkezik. Ebből következően több száz kocsival kevesebb áll a vasút, s az üzemek rendelkezésére, mint amennyire szükség van. A másik gondot a vállalatok önmaguknak, illetve egymásnak „termelik”. Ez abból fakad. hogy a hét közepén igen nagy a buzgóság a kocsik igénylésében, be- és kirakásában, de a teljesítmény a hét végére ellanyhul. Az ingadozó, az ütemtelen szállítás is hozzájárul, hogy a MÁV nem tud elég kocsit biztosítani a megrendelőknek. A vállalatok és a MÁV — a mezőgazdasági termékek mellett — elsősorban az exportszállítást sürgetik, fokozzák. A legtöbb áru a Szovjetunióba megy. Így például a sajószentpéteri üzemből betonárut, a TVK-ból festéket, az LKM-ből acélárut indítanak útnak. Közismert, hogy a szovjet vasúti pálya szélesebb a hazainál, ezt több esetben mind a hozzánk beérkező, mind a kimenő árunál úgy „hidalják” át, hogy Záhonyban csak a vasúti kerékpárokat cserélik ki, s a szerelvény az áru átrakása nélkül jöhet, vagy mehet tovább. Az NDK-ba főleg napraforgót, Lengyel- országba bútort szállítunk. Jelentős mennyiségű áru megy az NSZK-ba, Ausztriába. Franciaországba és Olaszországba is. — Az eredményt az előszállításokkal alapoztuk meg — mondja az osztályvezető. Bár az áruszállításban az őszi forgalomnál tartunk, de az igazgatóság érdekelt szakemberei, már a jövő évi előszállítást készítik elő. Már megkezdték, s december 15-ig szeretnék befejezni a vállalatokkal való tanácskozást, az elöszállitási szerződések megkötését, aláírását. Van egy sor rendelkezés, amely szerint a megállapodások szerinti ki-berakás előnyös a vállalatoknak, anyagilag ösztönzik például az irányvonatok szervezésében, az áruk kirakásában részt vevő vállalati és vasúti dolgozókat Ösztönöznek a rendelkezések a hét végi munkára is. Amennyiben az adott válla-- lat szombat déli 12 óra után érkező szerelvényről az árut hétfő reggel 6 óráig kirakja, kirakatja,, nem számolnak fel kocsiálláspénzt. (csb) Földjeink ereje A takarmánytermesztés tartalékai — Ha mint magánembertől kérdezi meg, akkor azt kell felelnem, hogy évente Borsod megyében 120 millió forintot pocsékolunk el. Van idő rágódni ezen az összegen. És utána kijelenteni: csak? És választ sem várni, hiszen ez a bizonyos 120 millió egy nagyon lefelé kerekített szám lehet. Pedig talajerő-utánpótlásunk szempontjából, emögött az összeg mögött rejtőző tápanyagok, óriási elpazarolt mennyiséget jelentenek. Két véleménnyel meg lehet erősíteni ezt: Kása Bertalan. az emődi Szabadságharcos Tsz elnöke egy tanácskozáson mondta: A ml szövetkezetünk kicsi. Ennek ellenére a szerves trágya földbe juttatását megpróbáltuk teljesen gépesíteni. Ma már ott. tartunk, í hogy csak 000 ezer forint ér- j tékü istállótrágya megy éven- I te tönkre. Únosi János, a Polgári Ta- t lajerő-gazdálkodási Társulás igazgatója: — Szövetkezeteink nagy részében nem tudják, hogy mennyi hatóanyaggal műtrágyáznak. Mert mire a tápanyag szórásra kerül, a nem megfelelő tárolás következményeként. 20—30 százalé- i kos táperőveszteséggel nyu- i godtan számolhatnak. így összeadva kapjuk azt a | bizonyos 120 millió forintot, I amely elvesz. Elvész a gazdálkodás szempontjából, mert j nem tudjuk megmenteni. Rá- I adásul olyan korban, amikor I egyre nagyobb szerepe van a talajerő-utánpótlásnak, hiszen a hozamok növelésének Cl» legfontosabb módszere. Is tál- lótrágya esetén a legolcsóbb is. És napjainkban a szerves trágya már visszakapta megillető helyét talajaink erejének fenntartásában. Száműztük azt a „nézetet”,' hogy csak műtrágyára támaszkodva biztosíthatjuk a tápanyag- utánpótlást. Egyre több gazdaság akarná az. istállótrágyát intenzíven felhasználni. — Sajnos, csak akarná. Kénytelenek vagyunk kapacitás hiányában elutasítani a kérelmeket. Ezek a társulás igazgatójának szavai. A vetélytárs nélküli. egyetlen társulásé, •amelynek feladata a szerves trágya szórása, terítése, s amely, ahogy hallottuk, nem bír megbirkózni a feladatával. Miért? Az, igazgató:— Azért mert társulási formában működünk. így elsősorban tagjaink élvezik a szolgáltatásból származó előnyöket, s csak másodsorban azok a gazdaságok, amelyek szerződéses viszonyban vannak velünk. Viszont, még így is egymillió mázsa szerves trágyát terítünk Borsod megyében szét. — Sok ez. vagy kevés? Az. igazgató megvonta a vállát: — Töredéke annak, amit ki kellene szórni. Következtelés: Az, utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az, igény a szerves trál! Irinái ára gya felhasználására. És ehhez az igényhez nincs gépi kapacitás, hiszen megyénk legtöbb szövetkezetében több éves trágyaszarvasokkal találkozunk. Az igény megvan, üzemeink vezetői látják a fantáziát a szervestrágyázásban, csak éppen pénzt nem fordítanak a terítés gépesítésére. A miértre nem nehéz választ találni. — Egy közepes gazdaságban évente 150 ezer mázsa trágya .halmozódik fal. Ennek kezelése, földre juttatása 770 ezer forint gépi beruházásba kerülne. A megye szövetkezeteinek többsége jelenleg olyan pénzügyi helyzetben van, hogy ekevásárláson kívül másra nincs pénze. De van egy másik megoldás is. A megyében 72 millió forinttal közel s távol rendezni lehet a talajerő-utánpótlás helyzetét. Lényegében járásonként létre kellene hozni a társulás alközpontjait, amelynek öt brigádja (húsz szórókocsija, egy rakodója) képes az egész járás gondjait megoldani. És ennek a formának csak előnye van. A társulásba így olcsón tud az üzem belépni. Ugyanakkor a szerves trágya kezelése, mozgatása nem a gazdaság gépparkját köti le. hanem a társulásét. s a kiszórás díja alig magasabb, mintha saját magának végezné. És nevetségesen hangzik, de igaz: a belépésre fordított összeg, a jobban szervezett munkával, jobb minőségű trágyával ugyanabban az évben megtérülhet. Vajdácskán most fontolgatják egy ilyen alközpont létesítését. A mezőcsáti járásban már értekezletet is hívtak össze, ahol furcsa eredmény született. A járás üzemei fontolóra veszik, hogy egy önálló társulást szerveznek, ahelyett, hogy csatlakoznának a polgárihoz. Űnosi János: — Nem akarjuk önmagunkat propagálni. De mi egy telepvezetővel, egy adminisztrátorral és öt brigáddal 9 millió forintért létre tudnánk az alközpontot hozni. Ha a mezőcsátiak önálló társulást akarnak alakítani. az legkevesebb 30 millióba kerülne, nagy adminisztráció szükséges, s ráadásul tmk-műhelyt is kénytelenek felépíteni. Befejezésül egy vélemény, amelyet Balogh János, a ne- mesbikki szövetkezet elnöke mondott el: — Ha rajtam, csak rajtam múlna, gondolkodás nélkül belépnék a polgáriak ajánlotta megoldásba. Mert ettől olcsóbb, biztosabb módszer a szerves trágya-kérdés rendezésére nincs. Űj társulás megteremtéséhez nincs pénzünk. És azt hiszem, nemcsak a mi szövetkezetünk van ezzel így. De félmilliót, amely az alközpont megalakításához szükséges, valahonnan még le tudunk csípni. — kármán — A szálas- és tömegtakar- mánytermesztés jelenleg nem elégíti ki az állattenyésztés igényeit. A termesztés technológiai színvonala elmarad az egyéb növényi kultúrákétól. A takarmánytermesztés fejlesztését az nehezíti meg, hogy miután több szakaszból álló technológiai folyamatról van szó. a termelés egy-egy hiányzó láncszeme visszavetheti a gazdálkodás egészét. Az üzemek egy részében gyatrán megy a betakarítás, másutt a tartósitásra nem fordítanak gondot. A takarmányok felhasználása sem szakszerű. Mindez oda vezet. Több mint 150 típusterv áll a mezőgazdasági beruházók rendelkezésére, a tervek műszaki színvonala a korábbinál lényegesen magasabb. A mezőgazdasági tervezők köre idén bővült, 4 mező- gazdasági nagyüzem, valamint több termelőszövetkezehogy az olcsóbb tömegtákar- mányok helyett: az állattenyésztők nagy mennyiségű abrak íakarmányt használ nak fel, erre nem lenne szükség, ha kellő mennyiségű és minőségű silótakarmánnyal tudnák ellátni az állományt. Általános gond, hogy a tömeg! aknrmány-termelés és -felhasználás műszaki-technikai színvonala alacsony. Kevés a gép. Arra van szükség, hogy a takarmány-bet akurító komplex gépsorok gyártását, illetve beszerzését felkarolják. Több szilárd burkolatú takarmányraktárt kell építeni. szervezet kapott tervezni engedélyt, ily módon tovább lehet javítani a beruházások műszaki előkészítését — egyebek között ezt állapították meg az országos beruházási műszaki tanácskozáson pénteken a MÉM-be®. Százötven típusterv ti és államigazgatási építő
