Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
eSZÄK-MAGYMORSZÄG 10 T978. november 6., hétfő rm» -iwj mMiHBimwiM—w «Q A százatísfükaí ú?‘ört,rnel^i csapasra terelő nagy oroszországi forradalom 61. évfordulóját ünnepeljük. Nem kerek évforduló — nem csábít és nem kötelez nagy összegezésre. Egyébként is Október emléke nemcsak dátumhoz és ünnepi megemlékezésekhez kötődik, hiszen ebben az évben — mint minden azóta eltelt évben — nem volt olyan nap, amikor ne idézte volna fel emlékét elvtárs és barát, vitapartner, vagy ellenség. Ez a megkülönböztetett figyelem — amelyben a történelem nem sok eseményének volt része — már akkor, 1917-ben a mindennapi élet középpontjába állította az orosz forradalmat. A háború harmadik évében a meglevő társadalmi feszültségeket tovább mélyítette az októberi forradalom hatása. A frontról hazatért katonák mellett a közvélemény elsősorban a napi sajtó híreiből alkothatott képet magának az eseményekről. Az őszirózsás forradalom előtt még meglevő háborús cenzúra igyekezett kihúzni a cikkekből minden rokonszenvező sort az orosz forradalommal kapcsolatban, de a Népszava K)17. november 9-én már így írt: „A most induló új forradalom tisztára proletármozgalom és így elmondhatjuk, hogy az orosz revolúció ma a pétervári munkások és katonák győzelmével eljutott kifejlődésének csúcsáig.” Ebben az időszakban az országos és a tielyi lapok is beszámoltak azokról a nagy harcokról és összecsapásokról, amelyek a háború véres ütközetei mellett a bolsevikok és a mensevik, polgári kormány között folytak. Megyénkben a Miskolci Napló — mérsékelt hangú, enyhén liberális polgári napilap — 1917. szeptember 11-én ezt írta: „Pétervárt újra ostromállapotba helyezték. Nagy tüntetések a forradalom évfordulóján. A bolsevikok bejelentették, hogy fegyveres összecsapásra készülnek a kormány ellen.” A korabeli hírszolgálati irodák jelentései alapján a Miskolci Napló pontosan nyomon követi az • eseményeket: „Utcai harcok folynak Kronstadtban. A katonai és munkástanács megtagadta Kerenszkij parancsának teljesítését;” (1917. október 25.) „Pétervárott kitört a polgárháború. Utcai harcok folynak. Üj demokrata kormányt várnak, mely Oroszországot elszakítja a szövetségesektől.” (1917. november 9.) „Kerenszkij állítólag a Péter-Pál erődben van — Lenin lett a forradalmi kormány elnöke.” (1917. november 10.) „Az orosz kormány békefelhívást intéz a hadviselőkhöz.” (1917. november 11.) A háború harmadik évében Európa minden országában — de a monarchia területén különösen — a háború -befejezése, a béke megteremtése állott a közvélemény érdeklődésének középpontjábán. Az orosz szocialista forradalom első lépése éppen a béke megteremtésére irányult, s ez széles körű, szinte minden társadalmi rétegre kiterjedő rokonszenvet keltett. A munkások szocialista forradalma összeforrott a béke ügyével, ez jelentős politikai hatást gyakorolt, s ez elsősorban a háború folytatása elleni fokozott fellépésekben jutott kifejezésre. Az Oroszországi példa, az a tudat, hogy a reakciós uralkodó osztályok által megkezdett háborút csak a nép fejezheti be, hogy a forradalom „édes gyermeke”, a béke, elsősorban a proletariátus fellépésén múlik, nagy horderejű felismerés volt. A miskolci sajtó egy része is elismerte, hogy az általános, a többi társadalmi réteg — elsősorban a kispolgárság — érdekeit a munkások törekvései fejezik ki a legjobban. Ezeket az összefüggéseket a Miskolci Napló is erőteljesen hangsúlyozta: „Nekünk azért izgalmasak az északi események, mert azokból a béke kilátásait lessük. Most Lenin diadalmaskodott, s a Néva partján polgárháborúban ömlik az orosz vér. A világ pedig idegeiben elgyötörtén figyeli, mit hoz a sors északról, a zord reménytelenséget, a további küzdés sivár kilátástalanságát, vagy a felébredt lellciis- meretnek azt a ragyogó, nagyszerű tavaszát, amelyről régóta álmodunk.” (1917. november 15.) A Nagy Október alapvető jelentősége a társadalmi rendszer megváltoztatásában volt, ez a hatás azonban csak később jelentkezett. A forradalom lényege ugyan nem volt titok, de mivel a hírek elsősorban a polgári sajtó útján érkeztek, így bennük az események osztálytartalma, a legfontosabb forradalmi törekvések — például a földről szóló dekrétum — halványabban jelentkeztek. A forradalom lényege azonban mind jobban utat tört magának. A Miskolci Napló 1917. november 28-án így írt: „Az orosz béke lehet a forrása a vágyott nagy nyugalomnak, mely az egész világon megszünteti a borzalmakat. Ha az orosz földeken elhallgatnak a fegyverek, a békeangyal közel suhan hozzánk és azokhoz, akik a vereségek szégyenében nem akarnak az egyetlen emberi útra térni. De most érik már a hosszú vetés termése. Oroszországban megmozdult a föld.. És ettől megrendült az egész háborús világ. Nemsokára a béke aratásának kaszája pengeti majd a legszebb emberi muzsikát.” Bár a miskolci munkásság novemberi politikai megmozdulásait nem lehet az októberi forradalom közvetlen következményeként felfogni, mégis mindenképpen figyelemre méltó, hogy ebben az időszakban ért meg Borsodban az első politikai sztrájk feltétele Egyre határozottabb, erőteljesebb formát öltenek a munkásság akciói. A Miskolci Napló 191V. december 2-án közli a szociáldemokrata párt miskolci szervezetének a felhívását, amelyben a Korona-szálló (mai Avas-szálló) nagytermében tartandó „nagy nyilvános értekezletre” hívja azokat, „akik komolyan akarják a békét”. A Napló december 4-i számában tudósításban számol be az eseményről: ,„.. Miákits Ferenc központi kiküldött mintegy háromnegyedórás beszédében ismertette az orosz békeajánlatot, s a magyar munkásság álláspontját az annexió és kárpótlás nélküli béke érdekében. Felhívta a munkásokat, hogy legyenek készenlétbén, mert nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő”. F L'nc'jííjíiéf és várakozás beteljesüld ntiz/TCHici lése csak i9ig-ben következett be: a miskolci sajtó által tükrözött események csak lépcsőfokai 1 voltak annak a folyamatnak, t amely a Magyar Tanácsköztársasághoz vezetett. P. J. A szociálpolitikai tervek végrehajtása nyomán tovább javultak a vasipari dolgozók élet- és munkakörülményei, \ vállalatok a dolgozók la kásépítkezéseinek támogatását tartják a legfontosabb szociálpolitikai feladatuknak és túl is teljesítették a segítségnyújtás 5 éves programjának időarányos részét. A dolgozók kisgyermekeinek elhelyezése érdekében bővítették a vállalati gyermekintézményeket és a tanácsoktól vásároltak helyeket, tanácsi óvodákban és bölcsődékben. Elsősorban a nehéz fizikai munka és az anyagmozgatás gépesítését fejlesztették. Több vállalatnál, főként a kohá szatban a rekonstrukció eredményeként megszüntettek jó néhány olyan üzemet, munkahelyet. amely veszélyeztette a dolgozók egészségét és testi épségét. Gyorsabb elő rehaladás szükséges azonban a munkásszállások és az üdülők fejlesztésében. Az országban várhatóan mintegy két-és fél ezer falu pvűlést és városkörzeti tanácskozást tartanak novembertől a jövő év márciusáig. Az idei fórumokon a tanácsi fejlesztés 1977. évi eredmé nyeit és jövő év; terveit, valamint az MSZMP Központi Bizottsága márciusi, a mező- gazdaságról szóló határozatának tükrében a kisáruterme- lés helyzetét vitatják meg. Borsod megyében több mint 400 falugyűlésre került sor. Itt a községfejlesztés számos eredményét nyugtázhatják. Mezőkövesden bővült a vízvezetékhálózat. Ricsén megalakult az új vízműtársulás, és a Blikkben a szlovák nem zetiségű Répáshután több mint félszáz asszonynak munkát adó új özemet avattak. A tavalyi falugyűléseken elhangzott javaslatok megvalósítását tükrözi az idén felépült alsózsolcai óvoda és a nyékládházi 8 tantermes általános iskola, amelynek építésében a település lakossága kétkezi munkájával is részt vett. Komlóska községben készül az óvoda, és azt hamarosan birtokba vehetik a kicsinyek. Tavaly 271 falugyűlés 30 ezer résztvevőjének több mint 1900 közérdekű, a közügyek intézését, azok társadalmi ellenőrzését segítő javaslata fémjelezte Somogy megyében e fórumokat. Baranyában az idén rétegtalálkozókát tartanak az őszi-téli hónapokban. Miskolci panoráma SOK MINDENT tudunk már a vízről. Például azt, hogy az ivóvíz, már régóta nem a természet ajándéka, hanem súlyos pénzekért előállított ipari termék. A Rajnáról tudjuk, hogy évente húszmillió tonna hulladék szennyezi. Többek között 2500 tonna higany, ugyancsak tonnákban mérhető az arzén, a fenol és sok minden más. Kifejezetten mérgező anyagok. Mindezek ellenére: a Rajna vizét 25 rpillió ember issza! Mert valóságos vegyi gyárak tisztítják, szűrik, dúsítják, alakítják át ihatóvá. Mindez nemrégiben hangzott el Lázbércen, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság által rendezett tanácskozáson, amelyre a víztározóba folyó patakok mentén levő települések képviselőit hívták meg. Egyik lépésként a szeny- nyezés csökkentéséhez. Nálunk egyelőre még nem szükségesek a Rajna mentén levő víztisztító gyárakhoz hasonló létesítmények, de tisztítóművek már nagyon is szükségesek. Mert ivóvízből nálunk is egyre több kell. A másik oldalról pedig: árvízből kevesebb kellene. Hol tart megyénk vízgazdálkodása? Megyénk hétéves vízellátási-fejlesztési terve szép eredményeket hózott. Borsodban 1969-ben a megye lakosságának 28 százaléka kapott vezetékes ivóvizet, a múlt év végén már 58,5 százaléka. Az ötödik ötéves terv időszakában tanácsi előirányzattal 65 százalékos ellátottsági szintet kell elérni. A számok hatalmas munkát jeleznek, milliárdos nagyságrendekről van szó. Mert amíg a tisztes minőségű és hozamú forrást feltárják, a kutat megépítik, a vezetékeket lefektetik, a glóbuszt felállítják, a kifolyókat elhelyezik, bizony nemcsak az idő fogy, hanem *. forint is. Mindenesetre az elmúlt években szépen gyarapodtunk a vízellátást illetően is. De nem eléggé. Megyénkben a vízellátási színvonal ma még mintegy tíz százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál. Tudjuk már azt is: nem csupán arról van szó, hogy a vezetékes ivóvíz kényelmet, komfortot biztosít. Többről van szó: az egészségről. A vízügyi, a tanácsi, a közegészségügyi szervek felmérése alapján ismertté vált az is, hogy Borsodban jelenleg 172 településen az emberek az egészségre ártalmas vizet fogyasztanak. Könnyű azt mondani: ezt itták a nagyapáink is, mégis megvoltak. Nem igaz, mert nem ezt itták. Merőben megváltozott az életformánk. Hazánkban évente körülbelül 100 ezer tonna mosószer fogy el — kerül a talajba, a vízrendszerekbe — a mezőgazdaság 1,5 millió tonna műtrágyát használ fel. a következő években 7. a szám emelkedik, csupán a húsipar annyit szennyez, mint az egész, tízmilliós lakosság, mezőgazdasági repülőgépek sokasága szórja a vegyszert, a mérget, és még folytathatnók a sort. Hadd emlékeztessünk rá: 100 forint nemzeti jövedelem előállításához 4,5 köbméter víz — is — kell öregjeink annak idején nem azt itták, amit most ,zunk. A már fentebb említett szervek vizsgálatainak eredménye semmiképpen sem r. egnyugtató. de nem is a megnyugtatás volt a cél. A 172 település sok. De ezen belül is léteznek fokozatok. Az a víz. melynek nitráttartalma éterenként meghaladja a 40 mg-ot, már súlyosan veszélyes az egészségre, elsősorban a csecsemőkre. Élet- veszélyes. Kilenc községünkben — Alsóbereckin, Boldogkőújfalun, Hídvégardón, Her- nádszentandráson, Tardon, j Ondón, Rátkán, Kovácsvágáson, Tolcsván — száznál lagasabb a nitráttartalom. (Boldogkőújfalun 217, Alsóbereckin 381.) Következésképp: ezekben a községekben a legsürgősebb a tennivaló. A megoldáshoz adottak a tervek, elképzelések és adott a pénzügyi fedezet is. Mélyfúrású kutak létesítésével, forrásfoglalással, vagy már a közelben meglevő vezetékre való rákapcsolással. Gondolható, hogy a megoldás nem kis pénzbe kerül, de szükséges, Mint ahogy szükséges a későbbi években a többi település ivóvízgondjának megoldása is. Egyéb, más, a vízzel kapcsolatos feladatok elvégzésével együtt. Ezek közül néhány: a Ronyva, a Bódva szabályozásának befejezése, a Bózsva, a Szerencs, a Szinva mederrendezése, a Hór, a Ka-j nya, a Hódos, a Hangony patakok szabályozósa. Bogács, j Varbó, Telkibánya, Abod térségében a víztározók megépítése, a Bodrog- és a Tak- taközi területek települései védelmére átfogó fejlesztési tanulmányterv elkészítése és még sok más tennivaló, mely már az árvédekezést szolgálja. Hol tartunk jelenleg az árvíz elleni védekezéssel? Az úgynevezett fővédvonalak hossza valamivel több, mint 400 kilométer, az évről évre magasabb vízszinteK ellenében viszont, ezek a vonalak nem nyújtanak teljes; biztonságot. Több, mint 160; kilométer hosszúságban aj töltések magassága ugyanis nem elégséges. Súlyosbítja a gondot, hogy a Sajó mentén 94, a Hernád mentén pedig; 90 kilométer hosszúságban; nincs árvízvédelmi töltés. A? ■ itt levő települések védelmét körgátakkal lehet biztosítani — 90 millió forintért. A vízügyi igazgatóság ebben az ötéves tervben Tisza- valk, Ároktő. Sajóörös, Tisza- palkonya, Vajdácska térségében erősíti a töltéseket, a következő tervidőszakban pe-j dig Tiszakeszi, Tiszapalkonys térségében, a Bodrog jobb; parti szakaszán, a Hernádi jobb partján, valamint a Sa-; jó miskolci térségében végzi ezt a munkát. Mindez persze csupán része annak a nagyarányú munkának, mely a vízgazdálkodásért felelős szervekig ••árul. Régóta tudjuk már aztj is: a „felelős szervek” fogai- mához bizton sorolhatjuk lindahányunkat is. mivel, valami módon mindahányat! tehetünk az eredményes vízgazdálkodásért. Takarékos'! sággal. a szennyezések csoki kentésével — hiú remén!! ■ lenne ugyanis megszüntetési ről írni — annak a szem-j léletnek a tudatosításával] melynek értelmében a víí hovatovább a legdrágább, ryereanvag és mint ilyen m eddiginél több megbecsü-j lést. gondosságot érdemel mindahanyunk részéről. MINDENNAPI v: ünk. Nen! először jelenik meg lapunk' ban ezzel a címmel cikk; Nyilvánvaló, hogy a későt)', biekben is foglalkozunk ez'(i zel a kérdéssel, miként teszik rangos fórumaink is. Nem: régiben a megyei tanács vég' rehajtó bizottsága foglalko-j zott a témával A kézzelfog'; ható, nyilvánvaló eredménye- ken túl a sok gondról, tennivalóm’ esett szó. Várhatóak így lesz majd az elkövo-ke? ző években is. de egvben' másbar meevénk minden lakója segíthet hogy a gondok csökkentené): Priska Tibor
