Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. november 4., szombat Múzeumi hónap után Töprengésre lészlelő psaóii Dietrich, a fronton (balra). A párizsi győzelmi felvonuláson (jobbra). Egyszemélyes háború Hitler ellen... larlene Hatalmas kalapjaival, fekete selyemharisnyáival, enyhén rekedt hangjával, hosszú cigarettáival, érzéki és morbid melankóliájával, végzetes pillantásaival, tulajdonképpen kihívást intézett a békebeli tisztesség ellen, fittyet hányt a polgári szalonok puritanizmusának és a negédes konformizmusnak. És, csak úgy „mellesleg”, példát mutatott a művészvilágnak. A harmincas évek vége nem könnyű periódus Marlene Dietrich életében. A k.ék angyal, majd a már hollywoodi Marokkó, s a Megbecstelenített sikersorozatát a Sanghaj express megkoronázta ugyan, hiszen az akkor rekordnak számító hárommillió dolláros bevételt érte el, deren- dezője, Joseph von Sternberg szerződését a Paramount nem kívánta megújítani. Márpedig Sternberg nélkül Dietrich tudja, nincs biztonságban, elvégre ő „találta ki”, Sternberg — meglehetősen naivan — visszatér Németországba, bízva abban, hogy barátai, Pommer és Reinhardt segítenek neki állást találni. 09 üzen Csakhogy ... mire megérkezik, kiderül, mindketten Londonba menekültek. Az UI<\A nem hajlandó vele tárgyalni. Sternbergnek nincs más választása, vis'z- szatér Hollywoodba. Nagy nehezen, inkább Dietrich kérésére, mintsem a Sternberg iránti bizalom jeleként, elkészítik a Szőke Vénusz, A vörös cárnő, A nőstény ördög című filmeket, de egyik sem fedezi a kiadásokat. 1937-re úgy tűnik, Marlene Dietrich karrierjének befellegzett. Repertoárja kimerült. A raffinált ötletek, külsőségek unalmassá váltak, nem használt már sem a Cadillacok hosszú sora, sem a pletykák és rágalmak reklámhadjárata. Közben Marlene férje, Rudolf Sieber súlyosan megbetegszik, s visszavonul birtokukra, a kaliforniai San Fernando Valleybe, hogy életét a nagyon is prózai tyúktenyésztésnek szentelje. Két év telik így el, munka nélkül. Ráadásul a közelgő háború idején egyre több baja származik német állampolgárságából. Hitler, aki tisztában volt vele, milyen nehéz a színésznő helyzete és ugyancsak tudatában volt annak a hatalmas propaganda lehetőségnek is, amelyet esetleges visszatérte jelentene, Goebbels tanácsára, küldötteket meneszt hozzá diszkrét javaslatokkal, tervekkel. Bármilyen, kategorikus a visszautasítás, Hitler újból és újból próbálkozik — eredmény nélkül. Ekkor az egyik filmlap. a Tribune nyílt támadást intéz Dietrich ellen: „Ez a német nő lerúgta cipőjéről hazája földjének porát.” Marlene nem válaszol. Hivatalosan. A barátainak ez a magyarázata: „Amikor elhagytam 1932-ben Németországot, egy este a hajón meghallgattam a rádióból Hitler beszédét. Eddig sohasem hallottam. És ettől a rekedt hangtól olyan rosszul lettem, hogy visszavonultam a kabinomba lepihenni. Nem, sohasem lennék képes arra, hogy visz- szatérjek hazámba, ahol egy ilyen ember fanatizálja a tömegeket!” 1939-ben amerikai állampolgár lesz. Munka azonban sehogy sem kínálkozik számára. A csőd szélén álló Universal Pictures vezetőinek jut újra estébe neve, Mariene-nek szánják a Desíry újra nyeregbe száll című western-paródia női főszerepét. Joe Pasternak filmjével a cég is. Dietrich is kinn vannak a vízből. S hogy minden jól menjen, Marlene életében megjelenik Jean Gabi" rejnernva nadut üzen Németországnak. Marlene azt ajánlja a katonai hatóságoknak, szervezzenek turnékat a katonák számára. 1913-ban Észak-Afrikába utazik, ahol sorra vetítik Amerikában készült nagy filmjeit. A vetítések végén megjelenik a színésznő is, hogy beszélgessen a katonákkal, énekeljen nekik. Három év alatt a szövetségesek valamennyi országát bejárta. És erről Goebbels is tudott. Nem volt elragadtatva. Megpróbálták „meggyőzni” Marlene-t Semleges országokban dolgozó diplomaták hada próbált a színésznővel kapcsolatba kerülni. Majd a Gestapo vette kezébe az ügyet. Gondoskodva a hír kiszivárogtatásáról, letartóztatta Elisabeth-et, Dietrich testvérét, azzal a gondolattal, hátha ez hat majd, s Marlene meggondolja magát. Tévedtek. Néhány hónappal később bosszúból Bergen Belsen-be, az egyik koncentrációs táborba szállították a szerencsétlen asz- szonyt. De Marlene ugyanakkor kosárszámra kapja a gratuláló, dicsérő leveleket. Goebbels nem csalódott: a konok kis porosz asszony valóban háborút indított Hitler ellen. Aztán a háborúnak vége lett. A 45 éves színésznő sorra kapta a kitüntetéseket. A francia Becsületrendet és az amerikai Szabadság érdemérmet. Európa felszabadítói között vonult fel. A hajdani szexbomba magától értetődően bújt bele az ellenállók kék uniformisába. Az igazi művésznek semmi sem lehetetlen. Nemlaha György Hatvan éve történt A forradalom eredményeinek Mint országosan, Borsodban is befejeződött az idei múzeumi és műemléki hónap, jóllehet, nálunk egy esemény — még ha időben ki is esik a sorozatból —, gyakorlatilag ide tartozik: az újjászületett Erdőbényei Kisgalérja átadása, amelyre 6-án délután kerül sor. A múzeumi és műemléki hónap minden évben sok tanulsággal jár, érdemes ezekből néhány gondolatot feljegyeznünk. A Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság hivatalos statisztikai adatokkal alátámasztott számvetést ugyan még nem készített, de a múzeum vezetőivel, elsősorban dr. Szabadfalvi József igazgatóval folytatott beszélgetésünkből kialakulhatott az átfogó kép a—múzeumi és műemléki hónap borsodi eredményeiről és fogyatékosságairól. Eredmények és csökkent sikerű rendezvények egyaránt voltak, és nem érdektelen talán, ha rendhagyó módon most nem a sikereket vesszük elő először, hanem azt vizsgáljuk, mi voít a kevéssé sikeres, milyen negatív eredményekkel járt az egy hónap. © Jóval a múzeumi hónap kezdete előtt, arról beszélgettünk és tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a megyei múzeumi igazgatóság igyekszik valamennyire tömöríteni, szűkíteni a rendezvények sorát, és ha számszerűleg kevesebbet is, de értékesebbet nyújtani. Nos, a hónap elteltével úgy tűnik, sok-sok erőfeszítés ellenére sem sikerült annyira szűkíteni a programot, mint ahogyan tervezték, ugyanis a hálózat szétszórtsága megkövetelte a viszonylag magas számú rendezvénysorozatokat. Borsodban meglehetősen sok az olyan település, köztük a kevés lakosú líely is, ahol múzeum, vagy múzeum- jcllegű gyűjtemény van, és ott mindenütt elvárják, hogy a múzeumi hónapban legyen valamilyen esemény, előadás, kiállítás, egyéb művelődési alkalom. Ez az elvárás jogosnak tűnik, de az esetek igen nagy hányadában — mondhatni bátran: többségében —, formalizmusba fullad, mert a kívánság nem a nagyközönség, hanem a rendező szervek részéről jelentkezik elsősorban. Igen sok példát lehetne felsorolni az elmúlt hónap rendezvényei közül, ahol egy-két protokollszerű- en jelenlevő személyiség mellet!, öt-hat felnőtt érdeklődő és egy-két kivezényelt iskolai osztály volt jelen a különböző előadásokon. Mindez nemesek a kis falusi rendezvé- nvekre vonatkozik, mert például a korábban igen népszerű múzeumi hétfők Miskolcon sem voltak sokkal sikeresebbek. A kiváló előadók ellenére 20—25 felnőtt jött el, valamint iskolai szakikörök csoportosan jelentek meg. (Jó. hogy a szakkörök eljönnek, de nem ez a cél. Velük más módon lehet kapcsolatot tartani.) Sok anyagi és szellemi erő ráfordítása nem áll arányban a felnőtt közönség érdeklődésével. Ez az érdek- lődéshiánv a falusi rendezvényeknél még hatékonyabban mutatkozik meg. A múzeumi mozik rendezvényeire 20—30 érdeklődő jött el. A nagyterem befűtése esetenként 300 forintnál többe kerül. Hasonlóan alacsony volt az érdeklődés a zenés matinék iránt. • Természetesen mindez nem jelenti, hogy mindenütt sikertelen volt a múzeumi hónap sok-sok kihelyezett rendezvénye. Voltak igazán jó hangulatú összejöveteleik, rendezvények, mint például a Kelemér-gömörszőlősi múzeumbaráti kör foglalkozásai és mások. De sajnálatos módon nem ezek voltak az elmúlt hetek jellemzői. A rossz példákat nem említhetjük most itt név szerint, de sajnálatos, hogy nagyon sok helyen a tervezésen, a meghívó- és plakátnyomtatáson, tehát a szervezés látványos megnyilatkozásain túl nem terjedt a szervező erő. Legalábbis az érdeklődés hiányából erre lehet következtetni. Összességében az igen sok anyagi áldozattal létrehozott rendezvények hosszú sora nem hozta meg a várt eredményt. BüszkéLkedni is van mivel. Túl az elmúlt hónap negatívumain, feltétlenül sok pozitívumot is megemlíthetünk a múzeumi és műemléki hónap időszakából. Mindenekelőtt, annak kell tartani, hogy az immár tizenhetedszer meghirdetett Istvánffy Gyula néprajzi és honismereti gyűjtőpályázat mennyire' sikeres volt. A sikerek közé kell számítani a gönci tájház, az úgynevezett „huszita ház” átadását, Szerencsen Fery Antal kisgrafikai kiállítását, amelyet elsősorban felnőttek látogattak. Ugyancsak a szerencsi Zemplén Múzeum vándorkiállítás-sorozatát, amelyet úgy rendeztek meg, hogy a helyi múzeum nagy hírű képes levelezőlap gyűjteményéből összeállított sorozatokat kisebb tablókra helyezve vándorkiállítás formájában is bemutatják többfelé. Így például most a Magyar történelem a képeslapokon című kiállítás indult útjára. De a sikerek közé kell számítani a Szolnoki művészet címűkép- tári kiállítást, a szocialista -brigádokkal való kapcsolat kiépítését, amelynek keretében négy alkalommal vett részt több szocialista brigád a múzeum meghívására különböző rendezvényeken, ismerkedett a kiállításokon túl a múzeumi munka nagyközönség által nem látott részével is. Érdekes és nagyon jó, hogy ezeken sok spontán résztvevő is jelentkezett, nemcsak a meghívott és beszervezett brigádok vettek részt. Igen jó volt a Lillafüredi Állami Erdei Vasútnál megrendezett néhány előadás és kiállítás. Végül — jóllehet ez elsősorban szakmai érdeklődésre tartott számot —, igen sikeres volt a műemléki tanácskozás. © Meghökkentő a nagyközönség passzivitása a különböző múzeumi ismeretszerzési lehetőségekkel. értékes tudományos előadásokkal szemben. Egy-másfél évtizeddel ezelőtt például, a múzeumi hétfők sorozata rendkívül látogatott volt. Ügy tűnik, hogy a közönség, amely éppen ez alatt az idő alatt a moziktól is távol maradt, egyre inkább tartózkodik másfajta művelődési alkalmaktól is, és mintha nemcsak a televízió -ragasztaná otthon, hanem sok egyéb ok miatt, éppen az otthon elhagyásával járó kulturális alkalmak iránti érdeklődése csökkent. Ez nemcsak múzeumi probléma! De ugyanakkor múzeumi is, hiszen rendkívül sok szellemi és anyagi erőt is belefektetnek ezekbe az októberekbe, így pedig — különösen az elszórt vidéki helyeken —, nem érdemes csinálni, mert csak önáltató, félrevezető statisztikai célokat szolgálnak egyes előadások, és semmiképpen sem olyan szellemi hatóerőt, mint amilyenért egyáltalán tervezik, létrehozzák. A múzeumok tudományos és közművelődési tevékenysége egyébként folyamatos. Az októberi hetek nem tükrözik az egész éves munkát, ilyenkor csak hatékonyabb kapcsolatot szeretnének teremteni a közönséggel. Ügy tűnik, ez a kapcsolatteremtési kívánalom nem eléggé kétoldalú. Benedek Miklós Mindert győztes forradalom elengedhetetlen feladata, hogy érvényesítse törekvéseit, elfogadtassa, megvédje és stabilizálja hatalmát. Ez alól nem kivétel az 1918-as magyar októberi forradalom sem. Nem ilyen egyértelmű azonban annak eldöntése, hogy milyen törekvéseket kellett a győztes forradalomnak a demokratikus hatalom stabilizálása során érvényesítenie. Sem a Nemzeti Tanács, sem a végrehajtó hatalomként létrehozott Népkormány nem volt egységes. A demokratikus átalakulást nagyon is különbözően fogták fel. Még inkább széles és zavarosabb színskálát alkottak a különböző helyi politikai tömörülések. Nem volt titok, hogy Károlyi Mihály és köre mellett — kik egy következetes demokratikus átalakulást akartak —, voltak a létrejövő kormányban olyanok is — mint például gróf Batthyány Tivadar belügyminiszter —, akik Magyarország területi integritását a király megtartásával kívánták biztosítani. Ilyen törekvésekkel a szociáldemokrata párt természetesen nem értett egyet — miután köztársaságot akart —, de mert a vitás kérdések eldöntését az alkotmányozó országgyűlésre halasztotta, szándékától függetlenül is a konzervatív erők pozícióit erősítette. A miskolci végrehajtó bizottság már november 1-én megtartott' ülésén első helyen tárgyalta a „közrend, valamint. a személy- és vagyonbiztonság fenntartását”. Elhatározták a polgárőrség megszervezését. Este a városháza előtti téren 20—25 ezer fő vett részt azon a népgyűlésen, ahol a forradalom győzelmét bejelentették. November 2-án sorra érkeznek a megyeházára a segélykérő üzenetek. A polgárőrséget diósgyőri szervezett munkásokkal erősítik meg, s ők segítenek számos községben (Ernődön, Tiszapalko- nyán stb.) a rend helyreállításában. A miskolci polgárőrség egész Felső-Magyaror- szág legütőképesebb fegyveres bázisa lett. Ezzel párhuzamosan a járásokban és nagyobb községekben. — főleg a közigazgatás vezetőinek közreműködésével —, megszervezik a polgárőrséget. A helyén maradt közigazgatás ugyanis a kezdeti ijedtség és bizonytalanság után gyorsan akcióba lép. A belügyminiszter az ügyek további vitelére — főispán-kormánybiztosként — Bottlik József eddigi főispánt kérte fel. A régi közigazgatás ezt mindenesetre ügy fogta fel. hogy a hatalom gyakorlásában nem. történik alapvető változás. E felfogást csak erősítette, amikor a belügyminiszter rendeletileg biztosítja a csendőrség további működését. A nép tapasztalatai alapján ítélte meg a helyzetet, s érthetően nem tudta magát kiismerni: győzött a forradalom, de helyén maradt a gyűlölt főszolgabíró, a csendőrség, s új karhatalmi erőt, a polgárőrséget is a volt rendszer számára megbízható emberekből hozták létre legtöbb helyen. Semmi csodálni való nincs azon, hogy nemcsak a központi vezető szervekben volt — inkább csak lappangó ellentét —, de a tömegek között is nyíltan kiütköztek ezek. A megyei szervek két tűz közé kerültek. A megyei végrehajtó bizottság ezért a rend helyre- állítása mellett, azonnal hozzákezdett a munkás- és paraszttömegek felvilágosításához. Groszmann Zsigmond javaslatára a szociáldemokrata párt bizalmi embereibe' „repülőbizottságokat” hoztak létre, amelyek sorra iárták az egyes vidékeket, főleg az elégedetlenkedő községeket November 8-ig 23 helysége' látogattak meg a repülőt' zottságok. November 7-én a megy- Törvényhatósági Bizottsáí (melynek fele a legtöbb adó fizető virilistákból állt) ülés tartott — a korábbi ütem tervnek megfelelően —, ahol természetesen kénytelenek voltak foglalkozni az új helyzettel. Bottlik javaslatára a közgyűlés háláját és köszönetét fejezte ki a Nemzeti Tanács Miskolci Végrehajtó Bizottságának, a szociáldemokrata pártnak és a diósgyőri szervezett munkásoknak azért a „lelkes, bátor, önfeláldozó és hazafias magatartásáért, mellyel az élet- és vagyonbiztonság nyugalmát veszélyeztető zavargásokat mindenütt erélyes intézkedésekkel elfojtották”. Zsó- ry György alispán bejelent ette a csendőrség további működését. ugyanakkor felhívta a jegyzők és általában a közigazgatás vezetőit, hogy a jövőben igyekezzenek „modorukban és a néppel való érintkezésük minden vonatkozásában simulékonyabb- nak, előzékenyebbnek lenni ...” A közgyűlés végén felszólalt Réz Kálmán Tisza- oalkonyáról elkergetett esne- res. s kérte a főispánt, jár- ion köze a miskolci szociáldemokrata pártnál hogy segítsen a nén megnyugtatásában és a felzaklatott kedélyek lecsillapításában, mert — szerinte —. erre most csak „a szociáldemokrata oárt lelkes és derék csaoata képes”, miután a nép bizalmatlan a „paDság és a falu ■■ddigi vezetőivel szemben”. Zsóry alisnán még aznan két •endelkezést ad ki: egyikben hatályon kívül helyez ..minden népi bizottságot vagy tanácsot, amit félreértésből
