Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
'JETTS, nwember 4^ szombat ÉSZAK - MAGY ARORSZÁ G* 3 Munka és tanulás Szíjepzéflés a Diósgyőri Gépgyárban A DlGÉP-bcn Gulyás Imre NC-technológus egy HP-kisszá- mitó, szalaglyukasztó, valamint rajzgcppel dolgozik. A program a számítógép segítségével lyukszalagra rögzíthető, s a f rajzgépen kirajzolódik a beprogramozott ábra. Ezeket a „cso-j daműszereket” a szám jegy vezérlésű gépeknél használják. Szabályozzák az ipari vízgazdáikodást Olcsót, olcsóblial öiviízve belvízveszélyes földeken — a _Aíki ma nem ér rá a munkától tanulni, holnap nem tud a tudatlanságtól dolgozni”; — állapította meg egyik művében Lenin. Ez a megállapítás ma is igaz, sőt azt is mondhatnánk, egyre igazabb, ám kérdés, hogy a megállapítás igaz voltának elismerésén kívül, mit tesznek a tanulásért, a továbbképzésért azok, akik egyáltalán tehetnek érte valamit? A rossz munka jutalma? A kérdésre két „csoportból” is érkezhetne válasz. A nagyobbik részt azok adják, akik adott esetben vállalják, hogy szervezett formában tovább képezik magúkat, a kisebbik hányad pedig a vállalásokat,! a „jelentkezéseket” azoknak! jellegét, időtartamát, form áj átkeld ü n ti. A szakmai továbbképzés pozitív vonásainak felismerésében még nem tartanak mindenhol azonos szinten. Nem egy helyen a rossz, gyenge munka „jutalma”, a továbbtanulás lehetősége, es az azzal járó kedvezmény. Jelen voltam olyan esetben, amikor egy hegesztő továbbtanulási kérelmében a következőképpen döntöttek: —- Milyen hegesztő X. Y.? — Nagyon, jó... — Ha jó, akkor ne tanztV- Jon tovább! Ez csali szórványos eset. De előfordul, vagy előfordult annak ellenére, hogy pártunk igen nagy feladatokat végzett a társadalmi tudat, a kultúra és az életmód fejlesztésében. A XI. kongresszuson is ki- - emelten foglalkoztak e témakörrel és leszögezték: „Általánossá kell lenni a felnövekvő nemzedék középfokú iskolázottságát. Ennek keretében elsősorban a szakmunkásképzés színvonalát kell emelni. A magas színvonalú szakmunkásképzést szocialista társadalmunkban nem csupán a munkaerő-utánpótlása igényli, hanem a munkásos/,- tály vezető szerepének érvényesülése is megkövetel!'’. Többet ésszel?... Hogy a párt és a kormány mennyire kiemelten foglalkozik a színvonalas képzéssel, az abból is adódik, hogy ezek a feladatok szorosan összefüggnek gazdaságpolitikánkkal, gazdasági életünkkel, konkrétabban a munka minőségével. A munka minősége rendkívül tág fogalom, hisz beletartozik a szakképzettség, a munka szervezettsége, a gyakorlottság és a munkaidő-kihasználás. Csupa olyan címszó, amelyekben túl sok dicsekvésre. magamutQgatásra okunk nincsen. És, hogy ez mit jelent, hogy' ennék milyen rendkívüli súlyos következményei vannak, azt nálam sokkal jobban tudnák részletezni, elemezni az ország pénzügyi szakemberei, a „tervkészítők”, sőt majd mindegyik iparvállalat gazdasági vezetője. Érzékeltetni azonban jól lehet azzal, hogy világpiaci veszteségeink, illetve a népgazdaság egyensúlyi helyzetének romlása jórészt visszavezethető arra, hogy a magyar külkereskedelemtől. ipartól elsősorban azokat a termékeket veszik, amelyeknél alacsony az úgynevezeti hozzáadott, érték. Azaz a termékben lényegesen ..több” anyag és energia van és viszonylag kevés tudás, emberi szakértelem, ügyesség és ész. Mit vár a társadalom? Es mivel anyagokban és energiában nem bővelkedünk, így az ország gazdasága nehezen viseli el azt a fényűzést, hogy drágán vásárolt anyagokat és energiákat csekély hozzáadott értékkel megnövelve exportáljunk. A jobb üzlet nekünk is a számítógépek. a gyógyszerek, a híradástechnikai berendezések exportjában rejlik és rejle- ne. Ezeknek a > termékeknek a gyártásához viszont, egyebek mellett, javítanunk kell a szakmai színvonalon. Sok területen hiányoznak a kellő ipari hagyományok, nem egy helyen még első generációs szakmunkásgárda dolgozik. Nagyon igaz hát Erdei Grúz Ti bor követelmény szintje, megállapítása: „A jövő emberének gyorsan kell igazodnia a tudomány és a termelés változásaihoz, fürgén kell átvennie és — képességeihez mérten — tovább fejlesztenie az új technológiákat... a társadalom konvertibilis képzettséget vár a jövő emberétől. A speciális szakmai képzettség konvertibilitása pedig csak nagy általános műveltség' és széles körű szakmai alapismeret révén valósítható meg”. A megye különböző válla- . latai más és másképpen tesznek eleget a fejlődés zálogát jelentő továbbképzési, oktatási feladataiknak. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál mintegy 8 éve kezdődött meg a szakmai továbbképzés, de igazán rendszeressé csak 11)75-tői vált A fözőkanál mellől.«. Évente 400—500 szakmunkást — kőműveseket, ácsokat, vasbetonszerelőket, építőgépészeket stb. —, 18 szakmában képeznek tovább. Könnyű- és nehézgépkezelők betanításává! is elősegítik, hogy a régebbi és a frissebb ismeretekkel rendelkező dolgozóik az új anyagoikat és az új technológiákat ismerjék meg. A korszerű munkamódszerek elsajátítása nemcsak a vállalat számára előnyös. A növekvő teljesítményszázalékon. a jobb munkatempón, a javuló kereseten a dolgozó is sokat nyer! A szakmunkásokon kívül, rendszeres továbbképzésben részesülnek a közvetlen termelésirányításban résztvevőik, a művezetők is. Az alkalmazotti munkakörben dolgozókat egyebek között munkaügyi tanfolyamra, anyag- és termékgazdálkodási tanfolyamra iskolázzák be. A tanulásban a dolgozókat’ érdekeltté teszik, hisz a munkások órabéremelésben, az alkalmazotti munkakörben dolgozók fizetésemelésben részesülnek. A MEDICOR OREL gyárában, az orvos-elektronikai műszergyártáshoz, a vizsgáló- asztalok gyártásához képzelt és specializálódott munkaerőre van szükség. Az elmúlt évben, elektronikát betanítóspecializáló tanfolyamot indítottak, míg ebben az évben mechanikai betanító-speciali- záló tanfolyamot szerveztek. Ezek szükségességét és eredményességét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy’ olyan asszonyok, akik a főzőkanál mellől mentek a MEDICOR OREL gyárába dolgozni, ma korszerű berendezéseken szerelnek össze. Az is természetes. hogy az új gyárból sok dolgozó vesz részt az állami oktatás különböző formáiban. Sokan tanulnak nap.iaink- • ban: gazdasági fejlődésünk biztosítása érdekében erre igen nagy szükség van. Ahhoz. hogy a technikai haladás területénj előbbre lépjünk, hogy megpróbáljunk az élvonalba kerülni, a rendszeres ■továbbképzés, az önálló kutatás, a legújabb tudományos eredmények megismerése alapkövetelmény mindannyi- unk számára. Ru chert Miklós < Egyetlen ágazatban sincsenek olyan nagy lehetőségek a víztakarékosságra, mint éppen az iparban. Az ipar évente több mint 3 milliárd köbméter vizet használ fel, az ország összes fogyasztásának 55 százalékát, s további 4 milliárd köbmétert az újbóli felhasználással nyer. A folyókba és a tavakba engedett szennyezőanyagoknak 70—75 százaléka is ipari eredetű. Az ország és ezen belül az ipar vízigényei rohamosan növekednek, de a vízkészletek korlátozottak, a beszerzés pedig mind nehezebb és drágább, s ennélfogva szükségszerű és nagyon fontos követelmény az ipar hatékonyabb ösztönzése a víztakarékosságra és a vízminőség védelmére. Az ipar vízgazdálkodásáról másfél évtizeddel ezelőtt kiadott jogszabályok már nem felelnek meg a hatékonyabb gazdálkodás követelményeinek. ezért került a Minisztertanács elé az előterjesztés, amely az intenzív ipari víz- gazdálkodásra ösztönző új szabályok legfontosabb elveit foglalja össze. Az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben ezeknek az elveknek megfelelően szabályozza majd az OVH elnöke az ipari üzemek vízgazdálkodását. Alapvető követelmény, hogy az üzemek fejlesztésében a víztakarékos technológiákat helyezzék előtérbe. még inkább törekedjenek az ismételt felhasználásra, a víz visszaforgatására, tehát a frissvízigény jelentős csökkentésére. De sokan legyintenek rá, s intézik el odavetett szavakkal, hogy ügyeskedők. És a legnagyobb készséggel magyarázzák, kiket értenek ez alatt, Röviden: azokat, akik a piacra spekulálnak, a minél magasabb árakra. És végső érvként, amolyan aduászként megjegyzik: ezt könnyű megcsinálni egy állami gazdaságban. Ami elindította ezeket a hízelgőnek aligha nevezhető, de az irigység jeleit viselő véleményeket, csak egy mondat volt. Ahogy visszaem- lékszem, így hangzott: A Bodrogközi Állami Gazdaságban az elmúlt évben a tejtermelés fokozása és a tehénlétszám növelése négymillió forint prémiumot hozott No, nem a szakembereknek, hanem a gazdaság egészének. Ezért voltam kíváncsi, hogy az állattenyésztők mit tartanak ezekről a kifakad ásókról. És hogy végül mégsem említettem előttük, annak egy oka volt: ne kényszerüljenek — sportnyelven szólva — védelembe. Inkább indokoljanak. Hogy mit? Íme: Farkas Szilárd, a főállattenyésztő: — A Bodrogközről gondolom sokaknak jut a belvíz eszébe. Az évről évre pusztító belvíz, amely a szántóföldi növénytermesztést kudarcra Ítélte. Ha a gazdasag nyereségesen akart termelni, akkor arra a döntésre kényszerült; a szántóföld rovására olyan ágazatokat fejlesszen, amelyek belvíz ide. belvíz oda mindenképpen jöve- delmezőek. Ezek egyike a* állattenyésztés. Ezen belül a szarvasmarhatartás. Napjainkra sikerült elérni, bogy a kezdeti tehénlétszámot közel megdupláztuk, s ugyanakkor eddig évente 300 literrel •-.emelkedett az egy tehéntől fejt tej mennyisége. Az érvényben levő nép- gazdasági ösztönzés szerint, az elmúlt évben a létszám s e tejtermelés növelése négymillió forint prémiumhoz juttatta a gazdaságot. Folytathatnám úgy, hogy a gazdaság megragadott egy lehetőséget. Foggal-körömmel harcolnak az állattenyésztők azért, hogy emeljék a létszámot, s növeljék a termelést, mert akkor lesz nagyobb a prémium. Ez viszont — el kell ismerni — nem így van. Hogy miért? Mert a föállattenyésztőtől ezt hallottam: — Az igazság az, hogy a fejlesztés kezdete jóval megelőzte a prémium korszakát. Hangsúlyozom: nálunk a fejlesztés kényszer, mert nem tehetünk mást, s években csak jóval később kezdődött a tejtermelés anyagi ösztönzése. Ez a terveinkben is így szerepel, A cél. a hajdani és a mai is: minél olcsóbban, a lehető legkevesebb költségráfordítással, a legnagyobb jövedelmet elérni. És mit tettek ezéit? Egy apró lépést. Átalakították a takarmányozás szerkezetét. A szántóföldről száműzték a költségigényes takarmánynövényeket, 750 hektáron felújították az ősgyepet, s 700 hektáron — a Jelen ötéves tervidőszakban megsokasodtak a Szövetkezeti Tervező. Kivitelező és üzemszervezési Vállalat — a SZÖVTERV — feladatai. A tanácsi tervekben meghatározott mintegy 25 ezer szövetkezeti lakásból 6188-at tervez és több mint 10 ezer lakás beruházásában működik közre egyéb fontos tennivalói, a szövetkezeti üzlet, illetve üzemhálózat új létesítményeinek tervezése mellett. Az viznyomást jói bu-o füveshe- rét telepítettek. Így az állomány nyári, téli takarmánya az olcsóbbnál is olcsóbb fü lett. A főállattenyósztő: — Ma már viszont latjuk, hogy a füoen kevés a fehérje. s ezért ott, ahoi megterem. lucernát, silókukoricát is lógunk termeszteni. A íű jó volt eddig, de már olyan szinten termel az állományunk, hogy muszáj értékesebb takarmányokat is ad- nunk. — Hogyan lehet megtakarítani 15 millió forintot? Dr. Takács András, a gazdaság állatorvosa: — Igen nagy munkával. Azzal, hogy jövőre brucella- mentes lesz a telep. Öt éve kezdtük megvalósítani ezt a feladatot, úgy, hogy csak saját állományunkra támaszkodtunk. Röviden a brucella- mentesítés egyetlen hatásos módszere: a teljes állomány- csere. Vagyis a beteg, fertőzött állatok elkülönítése, kiszűrése. Így takarítottunk meg hatszázszor 25 ezer forintot Mert nem vásároltunk üszőt hanem rossz szóval, a mi állományunkból „előállítottuk”. Es hogyan lehet ingyen istállót építeni? — Ügy — válaszol a főállattenyésztő —. hogy ne kerüljön egy férőhely 32 ezer forintnál többe. Az állam ennyi támogatást ad. s ha valaki ez alatt tud építkezni, az az ő szerencséje. Nekünk sikerült Így készült el a 240 férőhelyes új, korszerű istállónk. És mi a szerepe a trappista savónak? Az állatorvos: — Egyelőre csak kísérlet Art hiszem az országban eddig csak mi mertünk belevágni. Azt vizsgáltuk: egyáltalán etethetö-e? Egy hónap után az a vélemény, hogy igen. Ha diplomata lennék, azt mondanám, hogy a kísérlet sikerrel kecsegtet. Mindenki tudja: a legdrágább takarmány az abrak. És mindenki vizsgálja: hogyan lehet mennyiségét csökkenteni. Itt hízómarhával etetik a savót. Tehát? — Még nincs végeredmény. — Az állatorvos tényleg diplomata. — De az is nagy haszon. hogy egy semmibe vett mellékterméket hasznosítani tudunk. Nem? A Bodrogközi Állami Gazdaságban idén 4500 liter tejet fejne!: majd egy tehéntől. Összességében több mint 2 millió litert. Továbbfolytatják a fajtaátalakító keresztezést, továbbra is emelik a létszámot, építkeznek, új istállókat adnak át. Szigorúan a tervek szerint. És csak úgy mellékesen: az idei eredményekért is kapnak 3 millió forint prémiumot. És minden véleménnyel szemben nem azért, mert ügyeskedők, hanem mert megint többet termeltek. elkövetkezendő időkben a jelenleginél még nagyobb arányban kell a szövetkezetek szolgálatába állítani a SZÖVTERV irodáinak szellemi, szakmai kapacitást, ugyanis teljesítőképességük thetővé teszi, hogy a VI. ötéves terv időszakában évente közel 2500 lakás kiviteli terveit készítsék el és évente mintegy 3 ezer lakás bért», házasát bonyolítsák le. Naspolya Ritka látvány errefelé, megállásra késztet. Naspolyát szüretelnek Sárospatak egyik városszéli gyümölcsöskertjében. Átbukdácsolunk a mély árkon, s a hosszú szálú fűben lépkedve ráköszönünk az alacsony, terebélyes fák mellett hajlongó emberpárra. — Jó napot! Jó munkát! Az idősebb asszony beleöntí a diónagyságd, barna, bőrszerű héjú gyümölcsöt a zománcos vizesvödörből a faládába. Megigazítja fején a kendőt, s kérdőn néz rám: mi járatban vagyunk? — Csak kíváncsiskodunk .1. — s beszédbe elegyedünk. Az 57 éves Valter Istvánná felemlíti: — Bizony, kihalófélben van már a naspolya. Igazán nagy kár érte. Igénytelen a talajjal, az éghajlattal, gondozni sem kell. Az íze pedig kellemes. Beleharapunk: kémény, savanyú. Az asszony etneveti magát. — Még három-négy hétig kell szalma között érná. Leszedtük, mert sokan mezgerelnek errefelé. Keveset tudunk erről a gyümölcsről. Jómagam is a szakkönyvből olvastam: a naspolya, merpilus germanica, hazája a Balkán és Elő-Azsia. Lándzsás levelű, nagyra növő csetje. Fehér virágai május végén, június elején pattannak ki a rügyekből. Sokfelé ízletes lekvárt főznek belőle. — Mi eladjuk a piacon. Tavaly is elkapkodták. A gazdaasszony nekitámasztja a rövid létrát a zöl- desbama lombú cserjének. Fellép rá, s fürge kézzel szedi a vödörbe a naspolyát. — Életemben először itt láttam ilyen gyümölcsöt — a vő, Szabari László a fővárosban lakik, gépkocsi- vezető. — Megszerettem, a gyerekek meg egyenesen imádják. Látszik, az idén bőséges a naspolyatermés. Mázsá- nyit is leszednek egy-egy fáról. Motöros kisvontatóval fuvarozzák be a ládákat az udvarra, aztán a gyümölcsöt felrakják a padlásra. — Az édesanyám 86 éves. ö mesélte, hogy már a gyermekkorában is szüreteltek ezekről a fákról — szól le Valter Istvánná a létráról. Elpanaszolja: a jövő esztendőben kivágják a fákat, felparcellázzák a kertet. Házakat építenek a telekre. — Nagyon fogom sajnálni — rezzen meg az asszony hangja, s a veje rábólint. Eljövőben két maréknyi gyümölcsöt nyújtanak felém. — Vigye el kóstolóba. — Köszönöm, nincs hová tennem. Azért a kóstolóról nem mondtam le, Valter néni. Legközelebb arrafelé járva, felkeresem. S ha már szotykossá érik a naspolya és olyan lesz az íze, mint a lucskos körtének, akkor tessék majd kínálni. Örömmel elfogadom. (kolaj)
