Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-29 / 281. szám

1978. november 29., szerda

ESZAK-MAGYAROR5ZÁG 3

Gépek, műtrágya és beruházások

6 fflBiiZGIH BSÉ

A bodrogolaszi Búzakalász Tsz-ben lényegében .„befejeződött” az' esztendő. Az új. 180-as Rába—Steigert csak most vásárolják meg, de a riégy MTZ—80-as már így is a mélyszántás utolját végzi. Magtárban áv kukorica, és hordókban a szőlőtáblák termése is. A kukorica átlagtermése 60 mázsa körüli, a szőlő pedig 97,9 mázsát termett hektáronként.

Az alig 1500 hektáros, s ebből is csak 1000 hektárnyi szántón gazdálkodó kis tsz- ben’ nemcsak a kukoricával és a szőlővel „bizonyítottak” az idén. Több mint 300 hektár átlagában 52,1 mázsát fizetett a búzájuk is.

Hegedűs Sándor, a tsz elnöke,

— Mi azelőtt arról voltunk híresek, vagy inkább hírhedtek, hogy csak küszködtünk, tele voltunk gondokkal. Az itteni mostoha adottságok között egyetlen esztendőben sem tudtunk olyan nyereséget elérni, amiből például elegendő műtrágyát és a termeléshez elengedhetetlenül szükséges gépeket vásárolhattunk volna. 1969-ben pedig a mérleghiányt sem tudtuk elkerülni. Mint szalmaszálba, úgy kapaszkodtunk bele az akkoriban létesített melléküzemágba ... Szerencsénkre bevált, sikerült.

Kis táblázatot szed elő, amely 1970 óta tartalmazza az úgynevezett „mutatókat”.

1970-ben: a közös vagyon 14,9 millió, az árbevétel 8,8 millió, a nyereség még semmi.

1975-ben: a közös vagyon 24.5 millió, az árbevétel 38,9 millió, a tiszta nyereség 3,2 millió forint.

Az idén: a közös vagyon várhatóan a 42 millió forint felett lesz, az árbevétel az 50 millió körül, s a nyereség a tavalyi 5 milliónál is több.

. — .ló ideig sokan nem értettek egyet azzal, hogy „első” nyereségeink nem a növény- termesztésből, vagy az állat- tenyésztésből. hanem a melléküzemágból származtak. De adottságaink miatt arra kényszerültünk. hogy ígv teremtsünk forintot a főágazatok fejlesztéséhez.

A járásban most már jó néhány tsz rendelkezik hasonló melléküzemággal, de Hegedűs Sándor még most sem valami szívesen beszél az úgynevezett takarító, vagy lomtalanító „részlegről”.

— A végeredmény a fontos mondja. — Az, hogy most már a növénytermesztésünk és az állattenyésztésünk is jövedelemmel zárja az évet. De ehhez az kellett, hogy a fejlesztéshez saját forintokkal is rendelkezzünk. Ez tette lehetővé, hogy 50 hektáron hegyaljai szőlőt telepítsünk, hogy egy év alatt 2,3 millióért műtrágyát vásároljunk, hogy néhány év alatt összehozzuk a szükséges gépparkot, s az idén 1200 juh- férőhelyet is építhessünk.

Jókor jött az eső

Azt, hogy mit jelent a november végi esőzés, egyelőre nehéz megítélni, annyi bizonyos, hogy október 5-én mérték az utolsó, 5 millimétert meghaladó csapadékot az országban, azóta csak nyomokban voltak esők, tehát 6—8 j héten át „szünetelt” a nedvesség-utánpótlás. Ennek következménye, hogy a talaj felső rétegében mindössze 20 —30 százalékos a nedvesség- tartalom, az ilyenkor szokásos 50—70 százalékkal szemben. Az 1 méternél mélyebb talaj szelvény ben sem sokkal jobb a .helyzet, itt sem haladja meg a 30—35 százalékot a talaj víztelitettsége, tehát nem lehet arra számítani, hogy az alsóbb rétegekből felfelé irányuló nedvesség- „mozgás” javít majd az őszi vetésű növények nedvességellátásán. Egyelőre az a helyzet, hogy a vetések foltosán keltek ki. Ezek a novemberi esőzések azonban csak akkor fejthetnek ki kedvező hatást, ha a hőmérséklet nem csökken le túlságosan, s a fagyok előtt marad idejük a gyenge növényeknek ahhoz, hogy lábra kapjanak.

„Nagyüzem a pataki állomáson

A Szerencs—sátoraljaújhelyi vasútvonalat közvetlenül a kiegyezés után kezdték építeni, s 1870-ben indult meg rajta a személy- és teherforgalom. Azóta ugyancsak megkopott az öreg „vaspálya”, most végzik a korszerűsítését. És kiszolgált a pirostéglás sárospataki „indóház” is. amelyet lebontásra ítélteit. hogy újat emeljenek helyébe. hiszen egyre nagyobb forgalmat kell lebonyolítania három tájegység: a Bodrogköz, Hegyalja és bizonyos mértékben még a Hegyköz irányában is.

Bővül, szélesedik,, hosszabbodik az állomás rakodóterülete, amelynek hátteréül szolgál a városfejlesztési tervben kijelölt új ipartelep. így közvetlen közelről, csaknem az üzemek „udvarából” lehet kiás berakni a termékeket, szállítmányokat a vasúti kocsikba. Az egyes ipari, mező- gazdasági üzemek, vállalatok igényeiknek megfelelően építik, bővítik a vasút mentén raktáraikat, szélesítik rakte- rületeiket.

Észak—déli irányban húzódik egymás után a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, az állami gazdaság, a Szerencsi Cukorgyár, a Ke- rámiaüzem, az erdőgazdaság, a Szeszipari Vállalat, és sorban’ a többi kisebb-nagyobb üzem rakterülete; valamint a bodrogközi termelőszövetkezetek és az Állatforgalmi Vállalat állatainak bevagoní- rozására szolgáló rámpák. Így aztán érthető, hogy — különösen ilyenkor, az év utolsó heteiben — nagy teherforgalmat bonyolít le a sárospataki MAV-állomás.

Csak... csak mintha az állomásépület ügye elakadt volna valahol. Hosszú idő óta semmi jele, hogy az újnak az építését el akarnák kezdeni. A veszélyessé vált épület ajtói, ablakai bedeszkázva merengenek a százesztendős múlton, a messziről érkező kirándulók, turisták pedig rácsodálkoznak, s talán még az is megfordul hirtelen a fejükben: hátha szándékosan hagyták meg az öreg „indó- házat” ebben a nagy múltú városban — „műemléknek...”

A javítóműhelyben

Gyógyításra szorulj a képen látható Rába—Steiger traktor a mezőkövesdi Matyó Tsz-ben. A ..traktordoktorok”, a szerelők '„műtétje” után azonban rövid időn belül újra kint a mélyszántásoknál találkozunk a most már egészséges masinával. A küvesdi ísz-ben mintegy 3 ezer hektár terület őszi mélyszántását végeztek el, illetve végzik ezekben a napokban is a hasonló, nagy teljesítményű erőgépek. Fotó: Laczó József

Több sör

kevesebb rakodómunkás

uszeri ipazgás a Mi SarpÉn

Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Valahogy így jellemezhető a Borsodi Sörgyár készáru- és göngyölegmozgatási rendszere. Mert ha az ember jól megfigyeli a folyamatot, tapasztalja, hogy az expedíció munkásai nem is érintik a palackokat, a rekeszeket, ellenben igen nagy figyelemmel kísérik á munkamenet rájuk bízott részét. Néhány évvel ezelőtt kezdődött az új anyagmozgatási rendszer kidolgozása, kialakítása. Az ügy létfontosságúvá vált a gvarban, hiszen az a paradoxon állt elő — kiélezett formában —, amely oly sok magyar termelőegység munkáját nehezíti. A gyártó részek korszerű technikája, technológiája mögött messze elmaradt az anyag- mozgatás, s ez az elmaradottság, kezdetlegesség már- már veszélyeztette a gépsorok kihasználtságát. És persze egyéb hátrányai is voltak. Lassú volt a rakodás, .torlódtak a gyárudvaron a gépkocsik, nagy fizikai megSeregi János vezérigazgató:

9 Borsodi Szénbányáknak vezeíi szerepe m

Töretlen fejlődés — Minél több, annal jobb Gépesítési gondok

A közelmúltban a Borsodi Szénbányák Vállalathoz látogatott Seregi János, a Magyar Szénbányászati i Tröszt vezérigazgatója. Esz- ’ mecserét folytatott a vállalat vezetőivel, elsősorban a jövőt érintő kérdésekről. Lapunk munkatársa hasonló kérdésekkel- kereste fel a vezérigazgatót, aki válaszában a következőket mondotta:

— Ismeretes, hogy népgazdaságunknak egyre több szénre van szüksége. A szén- bányászati iparon belül a Borsodi Szénbányák Vállalatnak vezető szerepe van, hiszen az egész széntermelésnek egynegyedét adja. Az idén várhatóan 5 300 000 tonnát termelnek, amelyből 150 000 tonnát terven felül adnak a népgazdaságnak. Ezt a mennyiséget a vállalat hozzávetőlegesen már évek óta képes teljesíteni, mivel egy évtizede töretlen

a: fejlődés, a műszaki, technikai és technológiai fejlesztés. Állandóan nq a termelékenység. kiegyensúlyozott létszámgazdálkodást folytat a vállalat. Árnyoldala is van azonban ennek a nagy mennyiségű szénnek, amelyet a Borsodi Szénbányák Vállalat termel A vállalatnál az iparhoz, de a szénbányászathoz viszonyítva is az átlagosnál sokkal magasabb a túlóráztatás, a szabadnapoknak a termelésre való felhasználása.

— A jövő feladatait illetően egyszerűen úgy is fogalmazhatunk. hogy minél több szenet ad a vállalat, annál jobb. A jövő esztendőben terveink szerint 5 100 000 tonna szenet várunk a borsodi szénmedence bányászaitól. A borsodi szénre továbbra is igény van. A vállalatnak arra kell törekednie, hogy a VI. ötéves tervben stabilizálja a

már említett 5 100 000 tonnás termelést. Ez azt jelenti, hogy a Borsodi Szénbányák a mélyművelésű szénbányászati vállalatok között ovábbra is megtartja vezető szerepét. A termelés stabilizálása, esetleges növelése mellett számolni kell és számolni lehet jelentősnek mondható létszámcsökkenéssel, illetve csökkentéssel. A termelés bővítése csak a korszerűsítés, a termelékenység növelése mellett érhető el. Ez azonban komoly fejlesztéseket igényel. A magyar szénbányászat azonban saját erőforrásaiból nem tudja a szükséges fejlesztés anyagi lehetőségeit biztosítani. Ezért 1980-ig csak a gépesítettség jelenlegi szintentartására van lehetőség a Borsodi Szénbányák Vállalatnál is. A következő évben a vállaltnak előreláthatólag 90 millió forintos állami hitel

áll majd rendelkezésére, amelyet elsősorban a vágathajtás gépesítésére, valamint a korszerű pajzsos berendezés beszerzésére lehet és kell fordítani. Feltétlenül meg kell azonban említeni azt is, hogy a drága gépek, berendezések kapacitása jelenleg nincs kellőképpen kihasználva. Itt nemcsak a szabad szombatokra, a vasárnapokra/ mint munkaszüneti napokra gondolok, hanem arra is, hogy munkaszervezési okokból a munkanapok egy részében is állnak, és nem dolgoznak a nagy kapacitású és drága gépek, berendezések. A jövőt illetően ezért feltétlenül nagyobb gondot kell fordítani a munkaszervezési, az üzemszervezési tevékenység javítására. .

— Végezetül feltétlenül el kell mondani, hogy a Borsodi Szénbányák Vállalatnál a szociális ellátottság az országos iparági szint átlagánál elmaradottabb, éppen ezért ezen a területen bőven van pótolnivaló. A Magyar Szénbányászati Tröszt hajlandó és képes a jövő esztendőben ezen a helyzeten segíteni. Harmincmillió forintot tudunk biztosítani különféle szociális létesítmények építésére, illetve korszerűsítésére — fejezte be nyilatkozatát a vezér- igazgató.

Oravcc János Laczó József felv.

terhelésnek voltak kitéve a dolgozók. A módszer rontotta még a targoncák kihasználását is, a kézi ki- és berakodásra hosszan kellett várakozniuk a targoncakezelőknek.

Az 1976-ban megkezdett korszerűsítési folyamat végcélja, hogy gépesítsék a teljes anyagmozgatási láncot. Ennek megvalósítását több lépcsőben hajtják végre. Mindenek előtt bevezették a rak- lapos szállítási rendszert a gyár és a kirendeltségek között. Ez annyit jelent, hogy a raklap a sörösrekeszekkel együtt utazik a kirendeltségre és onnan ugyancsak raklapon érkezik vissza a göngyöleg.

Az első rakodólapos palacksört a mezőkövesdi kirendeltségre szállította a sörgyár. A várt eredmény mellett egyéb kellemes meglepetések is érték a szakembereket. Szinte teljesen megszűnt a szállítási törés, ugyanakkor — mivel a szállítmány zárt, így könnyebben ellenőrizhető — nem találtak a kocsin hiányos, csúnyább kifejezéssel élve! megdézsmált rekeszeket. Itt kell megjegyezni, hogy a rakodólapos szállítás bevezetésében segített a sörgyárnak a Volán 3. sz. vállalata is, amikor a meglevő gépkocsikat a legcélszerűbb típusú ZIL tehergépkocsikra cserélte lei, valamint módosította az oldalmagasitó méretét. A magasítók — hogy fenyítéskor ne érjék el a talajt — csuklós kivitelűek, igy a targonca ebben az állásban is meg tudja közelíteni. Kiszámították Bőcsött hogy mekkora az időbeni különbség a hagyományos és a rakodólapos szállítási mód kö- zott. A hagyományos lerakás 21, a felrakás 34, együttesen tehát 55 percet vett igénybe. A raklapos rakodás időigénye kétszer 10 perc. Tehát 30 perccel rövidebb idő alatt tudnak útjára bocsátani egy rekeszekkel érkező és készáruval megrakott ZIL tehergépkocsit. Az új módszer egyúttal két rakodómunkás munkáját is fölöslegessé teszi.

Természetesen nem volt olyan egyszerű az előkészítés, mint amilyennek most. az eredmény értékelésekor tűnhet. Meg kellett találni a megfelelő méretű raklapot, egyeztetni kellett a raklap, a láda és a plató méreteit, meg kellett találni a rakomány rögzítésének módját. Ez utóbbira egyébként igen szellemes módszert találtak. Bevezették a gyár egyik dolgozójának újítását. Egy ügyes kis gépről van szó, amely felszeleteli az elhasználódott autógumi-belsőket. Az ily módon készített gumipántok védik a

borulástól a targoncák rakományát.

A korszerű anyagmozgatási rendszer következő lépcsőiéként az egységrakomány- képzés gépesítését tűzték ki célul. Szinte kínálkozott a lehetőség, mivel a fejtőgépsorok U alakban helyezkednek el, a készáruraktár és a göngyölegraktár egyesített, így a rakodólapok feltöltésének, illetőleg kiürítésének munkahelyei azonosak. A terv a nyáron megvalósult, három Schaefer-típusú palettázó- depalettázó berendezést vásároltak, illetve állítottak üzembe. Ezek az ügyes gépek az üres söröspalackokat leszedik a raklapról és továbbítják a fejtőüzembe, a raklapokat betárolják, majd megtöltik tele palackokkal. Három ilyen gépe van a gyárnak, működtetéséhez egy- egy szakemberre van szükség. A kezelő dönti el, hogy a gép mit csináljon: töltsön avagy ürítsen-e. Ez mindenkor az üzeni teljesítményétől, a göngyölegszállítmányok gyakoriságától függ.

A palettázó-depalettázó gépek üzembe helyezése tette igazán érzékletessé az új anyagmozgatási rendszer előnyeit. A törési veszteségek csökkenésére, a fej tógépek kapacitásbővülésére, a gépkocsik kihasználtságára nincs adat.. Ellenben igen érdekes, amit az élőmunka-megtakarításról mondanak. Akkor, amikor még „csak” 1 200 000 hektoliter sört gyártottak évente, 160 fő dolgozott az expedíciónál. Ma, amikor a sörgyártás eléri az évi 1 550 000 hektolitert, mindösz- sze 100 ember munkájára van szükség. De még ez az összehasonlítási adat sem tükrözi azt a különbséget, ami a munka természetének változásából fakad. Csak aki próbálta, az tudná megmondani, mennyire megterhelő nyolc órán keresztül sörösládákat emelgetni.

Nagy eredményekről számolhatnak hát be a Borsodi Sörgyár anyagmozgatással foglalkozó szakemberei. Meg is tették ezt, a sikerekről számot adtak az országos anyag- mozgatási és csomagolási konferencián. Ott mondták el, hogy a lánc tökéletesítése folyamatban van. Ám az mégiscsak frissebb hír, amit Bőcsött mondtak a közelmúltban : foglalkoznak már a konténeres sörszállítás előkészítésével is.

Lévai Györgyi