Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-29 / 281. szám

•1 ESZAK-MÄGYARORSZAG 4 1979. november 29., szerda Közeleg a miskolci téli tárlat A Miskolci Galériában most zárult Kunt Ernő festőmű­vész kiállítása, de hamaro­san újabb tárlat várja a képzőművészet barátait. De­cember 3-án, Miskolc felsza­badulásának 34. évfordulóján délben ünnepélyes keretek közölt nyílik meg az immár hagyományossá lett miskolci léli tárlat, a korábbi miskol­ci országos képzőművészeti kiállítások páros évenként jelentkező utódja. (Mint is­meretes, páratlan években a grafil-ii biennale vonzza Miskolcra az országos ér­deklődést.) A jelenlegi for­májában immár ötödször megrendezésre kerülő téli tárlatot Csohány Kálmán Kossuth-dijas grafikusművész nyitja meg, a nyitó ünnep­ségen a szurdokpüspöki asz- szonykórus működik közre, s a kiállítás december 31-ig •tart nj’itva. * Dusza Évával, a Miskolci Galéria igazgatójával vettük számba a téli tárlat előké­születeit. Ez a tárlat meg­hívásos, a részvételre a te­rület. azaz Borsod, Heves és Nógrád megye városaiban és községeiben élő képzőművé­szeket, a Képzőművészeti Szövetség és a Képzőművé­szeti Alap tagjait hívják meg, valamint a területen kívül­ről országos jelleggel azokat, akik már korábban is sze­repeltek a terület tárlatain, vagy egyéb módon kötődnek hozzá. A meghívottak száma természetesen mindenkor ir­reálisan magas, most is kö­zel háromszáz volt. Az idei téli tárlatra mint­egy 65—70 művész küldte el 180—200 munkáját. Ebből a zsűri 4S művész 92 munká­ját válogatta ki, s azok kö­zül 36 festmény, 35 grafika, 18 szobor ■— kisplasztika, érem —", valamint 3 textil­munka. A területi szervezet tagjai közül' festménnyel ti­zenhatan. grafikával heten, textíliával ketten vesznek részt, míg szoborral összesen egy művész képviseli pátri­ánkat. Figyelemmel arra, hogy grafikusok is jelentkez­tek festményekkel, ez a szám valamivel kevesebb, mintha összeadjuk az egyes ágaza­tokban jelentkezetteket, de így is a részivevőknek csak­nem a fele az északi terü­letről adódik. Figyelmet ér­demel, hogy az ismert gra­fikusok közül szerte az or­szágból többen jelentkeztek festményekkel is. A bekül­dött. illetve a látható anyag egésze is azt a törekvést tükrözi, hogy a merev mű­faji határok feloldódjanak, elmosódjanak. A hagyományoknak meg­felelően a kiállításon szerep­lő művek, illetve művészek munkájának honorálására a megyei és a városi tanács, valamint több nagyüzem ajánlott fel jelentős anyagi támogatást. így Miskolc me­gyei város Tanácsa, Borsod megye Tanácsa, megosztva két művész részére, továbbá az Ózdi Kohászati Üzemek, a Lenin Kohásza ti Művek, a Diósgyőri Gépgyár, a Borso­di Szénbányák Vállalat, va­lamint a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa. A hét intézmény által felaján­lott jutalom ezek szerint nyolc művésznek juthat, s azokat a nyitó ünnepségen Rózsa Kálmán, Miskolc me­gyei város Tanácsának elnö­ke fogja átadni. * A decemberi miskolci téli tárlat még mindig a Miskol­ci Galéria „kényszer lakhe­lyén”, a Művészeti és Pro­paganda Iroda, illetve Kos­suth Művelődési Ház emeleti termében és előterében vár­ja látogatóit. Ezek az adott­ságok évek óta béniiólag hatnak a téli tárlatok és a grafikai biennálék fejlődésé­re. feltétlenül jelen van bi­zonyos stagnálás e szűk tár­gyi keretek között, és úgy tűnik, a december 3-án nyíló tál-lat alkalom lehet a mér­legelésre, annak felmérésére, vajon ilyen körülmények kö­zött lehet-e. kell-e további téli tárlatokat hirdetni, vagy elégedjünk meg esetleg egy reprezentatív helyi kiállítás­sal. Dusza Éva optimista: úgy tűnik, 1979 márciusában megkezdik végre a Galéria épületének rendbehozatalát. S talán akkor a grafikai bi­ennálék és téli tárlatok el­helyezési ügye megoldódik. S utána lehet a tartalmi megújulásról is gondoskodni. <bm) „Mindennapok titka” A fővárosi Radnóti Miklós Irodalmi Színpad november 30-án délután öt órai kez­dettel Szerencsen, a cukor- és csokoládégyári művelődé­si házban vendégszerepei és „Mindennapok titka” cím­mel bemutatja a Szovjet Iro­dalom élő mellékletének új műsorát. A műsorban közre­működnek: Keres Emil, Szi­lágyi Tibor, Bodor Tibor, Somhegyi György, Vitai Ildi­kó, Kohut Magda, Győry Franciska, Verdes Tamás, Thirring Viola; műsorvezető Bíró András, rendező Som­hegyi György. Te van amatőr könyvek A nagy hírű békéscsabai Tevan Kiadó és Nyomda 1913. és 1943. között megje­lentetett Tevan amatőr köny­vek című sorozatának kiad­ványait, illetve az eredeti ti­zennégyből tizenkettőt most újra közread a tett könyvvá­sáron a Magvető Könyvki­adó, egvséges kötésben, azo­nos méretben, szöveghűen, az eredeti illusztrációk fel- használásával, tokba _ he­lyezve. A sorozatban Kosz­tolányi Dezső A szegény kis­gyermek panaszai. Krúdy Gj ’ula Aranykézutcai szép napok, Kármán József Fa...ti hagyományai, Fazekas Mi-, hály Lúdas Matyi, Gvadányi József Egy falusi nótárius­nak budai utazása, Csokonai Vitéz Mihály A csókok, Kis­faludy Sándor Regék a ma­gyar clö-időből, Kisfaludy Károly Tollagi Jónás viszon­tagságai, Petőfi Sándor Az apostol, Fáy András A kü­lönös végrendelet, Vörös­marty Mihály A két szom­szédvár, Heltai Gáspár A bölcs Esopusnak és mások­nak fabulái című művei kap­nak helyet»­A Madách Kamara Színházban november 23-tól mutatják be Bernard Slade „Jövőre veled ugyanitt” c. kétrészes víg- játékát, a darab szereplői Schütz Ila és Sztankai István, a rendező: Szirtes Tamás. A képen: jelenet az előadásból. Hangverseny a színházban A kamarazenélés a zene művészetének egyik legszebb gyakorlata, amely általában nem vonz nagyszámú hall­gatóságot. A hétfő esti bér­leti hangverseny erre a hosszú tapasztalatra rácáfol­ni látszott, s igazán örven­detes lenne, ha nemcsak egyszeri alkalom lenne . .. Nagyon magas színvonalú kamaraestek a szakiskólában nagyon gyakran, nagyfokú érdektelenséggel találkoztak. Ezúttal az érdeklődés és siker nyitja elég egyértelmű. Az előadók közül Kocsis Zoltán ifjú, máris világhírű, Kossuth-dijas művészünk volt a mágnes, amely a hallgató­ságot vonzotta. S ez önma­gában éppen nem baj. Part­nerei Szenthelyi Miklós he­gedűművész és Berkes Kál­mán klarinétművész voltak. A kamarazene azonban nem egy világnagyság tündöklése — közreműködőkkel, hanem egyenrangú partnerek társas zenélése. S az est folyamán nem egyszer a mondat első felére hallottunk zenei il­lusztrációkat. Kivéve az elő­adott szonáták lassú tételeit, amelyek valóban szép együtt- muzsikálást valósítottak meg. Nem véletlen, hogy a leg­nagyobb hatást Bartók: Kont­rasztok című 3 tételes műve váltotta ki olyan sikerrel, hogy a III. tételt, amely a Sebes címet viseli — ismé­telni kellett. Bartóknak ez az alkotása Benny Good- mann, a világhírű dzsessz k-larinétművész kérésére ké­szült, eredetileg hegedűre és klarinétra. Hosszabb meg­fontolás után vált 3 téte­lessé és csak a bemutató után nyerte el mai, végleges cí­mét. E műben a 3 hangszer: a hegedű, klarinét és zongo­ra hangja szétválik egymás­tól, nagyobb a mozgási le­hetőség és szerényebb a zon­gora szerepe, sőt Bartók csak a klarinétnak és a hegedű­nek illesztett be virtuóz, kí­séretnélküli kadenciákat. Iga­zán ezekből érezhettük Szent­helyi és Berkes kitűnő zenei kvalitásait. A műsoron levő 2 Brahms-szonáta címe: f- moll szonáta klarinétra és zongorára, Á-dúr szonáta he­gedűre és zongorára. Lehet­ne ugyanis fordítva is — a zeneirodalomban van rá példa. Ezt a körülményt nem véletlenül hangsúlyozzuk. Az est folyamán gyakran a mér­leg megbillent és inkább kla­rinét kíséretes- és hegedű lcí- séretes zongoraszonátákat hallottunk. Sajnálatos, hogy — már a múltkori koncer­ten is, és most is — ismé­telten változik a műsor. Az eredetileg műsoron levő Brahms d-moll hegedű szo­náta drámaibb, nagyobb sza­bású, mint a most elhang­zott lírai fogantatású és na­gyon kamarazene igényű Á-dúr. A siker nagy volt, látvá­nyos, sőt kamarazenénél szo­katlanul nagy. Reméljük, a megnyért hívek hűek marad­nak e szép műfajhoz. S hadd tegyünk még egy szerény megjegyzést. Minden hang­verseny elengedhetetlen ösz- szetevője: a mű, az előadók — és akikért minden törté­nik — a közönség. Kérdés: érdemes ennek a hálás, ifjú és világhíres művészünket őszinte lelkesedéssel ünneplő hallgatóságnak az érdeklődé­sét fölösleges, hatást kereső várakozlatássn1 to'm-m:? V. Zalán Irén VENDÉGLÁTÖIPARI VÁLLALAT pályázatot hsrd&t igazgatási és ellenőrzési főosztályvezetői MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Pályázati feltétel: állam- és jogtudományi egyetemi végzettség és 5 éves gyakorlat. Bérezés a 16/1976. MüM. sz. rendelet szerint. Jelentkezést: „Miskolci székhely” jeligére kérjük írásban a hirdetőbe, 1978. december 31-ig leadni. A MISKOLCI INGATLANKEZELŐ VÁLLALAT Hőszolgáltatási Főosztálya: 8 fő hőközpontkezelőt alkalmaz. Jelentkezés: a Győri kapui üzem területén Miskolc, Kellner S. u. 1. sz. Cselédes Károly üzemvezetőnél. Diósgyőri üzem területén: Diósgyőri Fűtőmű, Cserba Imre üzemvezetőnél. Versekről, versmondókról és másról Miskolcon rendezték meg az elmúlt vasárnap az or­szágos vers- és prózamon­dóverseny megyei döntőjét. Mint már hírt adtunk róla, ezt megelőzően két selejtező verseny során válogatták ki a szakemberek azokat a fia­talokat, akiket érdemesnek találtak arra, hogy a megyei döntőn szerepeljenek. Akko­ri tájékoztatásunkkal ellen­tétben azonban erről a meg­méretésről a hat legjobb eredményt elért versmon­dót nem juttatták automa­tikusan a verseny máso­dik fordulójába, vagyis az országos középdöntőbe. A zsűri ezúttal azt az utat vá­lasztotta — s ez helyénvaló is —, hogy minden megyé­ben meghallgatja és pontoz­za a versenyzőket, s az így, országosan kialakult sor­rend dönti el, kiket lát majd a tévé képernyőjén — az, aki szereld a versek tolmácsolóit, akkor is, ha azok amatőrök; s aki szereti a verseket ilyenféle tolmácsolásban is. Hírt adni tehát arról, hogy megyénket kik — vagy kép­viseli-e egyáltalán valaki — e nemes versengésben, egye­lőre nem tudunk. Jellemző­je azonban minden versmon­dó versenynek, találkozónak, hogy a számokkal értékelt és kifejezett teljesítményeken és eredménylistákon túl, min­dig jó alkalmat ad véle­ményalkotásra, a gondolatok kicserélésére; szolgál öröm­mel és juttat a töprengésből is... Itt van mindjárt a „né­zők” kérdése. Evek óla azt tapasztalni, hogy amikor már a televízió kamerái előtt ver­sengenek ezek a fiatalok, or­szágszert e sokan ülnek a képernyők elé. És ugyancsak évek óta hallani mindenhon­nan a kesergésl: az előzetes versenyeken csak elvétve ta­lálni érdeklődőket, hallgató­kat. Egyszóval nincs közön­ség. Hát akkor kinek mond­ják ezek a fiúk és lányok a verseket? Egymásnak, ter­mészetesen, felelhető azon­nal. No. meg természetesen a zsűrinek ... És alighanem az utóbbi az igaz. Mert hisz’ez végül is verseny, s a zsűrié a döntő szó. (Meg a pont). Bonyodalmas dolog lenne most belemenni e helyütt, milyen — már a versmondás egész helyzetét érintő — hát­rányok származtak ebből a „felállásból”. Itt vannak mindjárt a . versválasztés és előadásmód problémái. Nem lehet vélet­len, hogy különböző verse­nyeken mindig találkozunk az „ügyeletes versekkel”; hogy szómontartatnak az úgynevezett sikerversek, ame­lyekből aztán az. „elcsépel­tek, agyonmondottak” lesz­nek. S amikor arról hal­lunk, hogy egy-egy vers­mondó nem alkatához való, erejével azonsé igényű alko­tást választ és mond éhük­kor minden bizonnyal az okok között ott lappang az' is, hogy látott már „befut­ni” valakit! az adott vers­sel; sikert elérni... Sikert elérni pedig nem le­het utánzással; belső meg­győződés, hit és másnak el­mondani akarás, tartalmas közlésvágy nélkül. Mégis, ezen a vasárnapi megyei döntőn is tapasztalhattuk, hogy jócskán vannak még a versmondóknak ilyeni'éle problémái. Kiugróan jó tefi- jesítményt, 'agy akár olyan versmondást, amire végig oda kell figyelni, nem. je­gyezhettünk fel. A versmon­dók és versmondások több­ségéből hiányzott az erede­tiség. (Sokszor próbáltuk, „hivatalból” ott levők, egy­más között „eltalálni”: vajon, egy-egy fiatal, miért éppen azt a verset, vagy prózarész­letet mondja, amit éppen hallunk ... Apropó, hallás ... Érde­mes lenne az illetékeseknek egyszer végiggondolni: alkal­mas-e egyáltalán az SZMT- székház földszinti klubterme arra, hogy ott versmondóver­senyt rendezzenek. A csupa- ablak utca felőli része en­nek a teremnek még az. ed­zett, hivatásos előadókat is próbára teszi. A legkülönbö­zőbb járművek nyüzsgése, a motorok zaja zavarja mind a versmondókat, mind azo­kat, akik őket. hallani sze­retnék. (Hor<v nehogy félre­értés legyen: a megyei mű­velődési központ munkatár­sai ezt a versenyt, s meg- elözőeket is, nagyon színvo­nalasan szervezték meg, s ké­szítették elő. A helyszín megválasztása azonban sem­miképpen nem nevezhető szerencsésnek ...) Milyen volt végül is ez a megyei döntő? A zsűri vé­leménye szerint — a már korábban látott, más me­gyei versenyekkel is össze­vetve — volt már jobb is, gj'engébb is . .. Kiugróan jó teljesítménnyel nem ..talál­koztak”, de, ritka kivételtől eltekintve, nagyon gyenge produkcióval sem. Ha eh­hez hozzátehetem a magam szubjektív véleményét: bi­zony, szürke középszerűség jellemezte a versmondáso- kait. Pedig .,. sok fiatalból érezni lehetett a „többre képességet”. S ismét a zsűri: több segítség kívántatik . 1. sok esetben az érződött, hogy. nincs a versmondók mögött egy jó „súgó” ... Hazafelé egy versmondóval jöttem, ö nem szerepelt ezen a döntőn. így morfon­dírozott magában: „Mi értel­me van ezeknek a verse­nyeknek? ... úgyis a hét­köznapokon dől el minden” ... Ebben maradtunk ... (t- n. j;) Bizottsági ülés A tárcához, illetve az ága­zat, felügyelete alá tartozó vállalatok az orvosok és az őket segítő szakdolgozók se­regének „hadtápját” jelentik — mondotta dr. Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyet­tes az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságá­nak keddi ülésén, amelyen az egészségügyi vállalatok helyzetéről tárgyaltak. Húsz­ezer dolgozójukkal ugyanis ezek teremtik meg a gyógyí­tó munka anyagi, technikai hátterét. A vita középpontjában az orvosi műszerek és technikai berendezések vásárlásának és javításának helyzete állt. Dr. Déváid József (Borsod me­gye) a meglevő pénzzel, le­hetőségekkel való jobb, ha­tékonyabb gazdálkodást szor­galmazta. Ha az egészség- ügyi vállalatok a hadtúpot jelentik, akkor valami baj van a „felderítőkkel” — je­gyezte meg, mert az infor­máció, a . munka egyeztetése és irányítása nem mondható valami jónak. Borsodban pél­dául több mint 1 minió fo­rintnyi értékű művese-alkat- rész hever kihasználatlanul: a régi tfnusú berendezéseket mór újakkal váltották fel, de az alkatrész-megrendelés nem követte a változást. Végső soron nem az egész­ségügyi vállalatokról, még csak nem is az ágazatról, hanem tízmillió állampolgár gyógvításáról beszélünk most — hangoztatta Nics T"'"os (Fejér megye) Ha egy kis­gyereknek a több diontt-m.s szemüveg hat hónán alatt készül el, akkor fél évre megkeserítik a szülő és az aplóság életét.

Next

/
Thumbnails
Contents