Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1978. november 19., vasárnap Olyan sűrű itt a sö■ tétség, hogy ha az ember belehajítana egy fakanalat, megállna benne. Legjobb lenne megfordulni, fölballagni a lépcsőn, ki a csillagfényes éjszakába és bámulni az eget, mert a csillagok viszont fénylenek, szikráznak, villognak itt, Boldogkő vára fölött, miként illő is a tiszta, őszi estén, vagy inkább már éjjelen. A vár pincéjében viszont tapintható a feketeség és már szinte bántó a csengő csend, feszíti az ember dobhártyáját. De néhányat mégis előbbre kell lépni, hogy az a bizonyos kongás-dongás most hallható-e.- Fenn, a várfal hűvös kövén egyedül üldögélni mégis jobb volt. Mi célból? Semmilyen célból. Csak úgy! Töprengeni, elmélázni erről a soknevű várról. K. Végh Katalin régész, aki legalább egy évtizede tárta fel aprólékosan ezt a várat, egyik cikkében írja, hogy az oklevelek tanúsága szerint Boldua, Boldu- aku, Bolduakeő, Bodókü, Bodókő nevet viselte. Régóta itt áll, az biztos, hiszen az öregtornyot a XIII. században építették, három méternyi - vastag falakkal. Mennyi mindent láthattak ezek a falak! Meg a későbbiek, meg a korábbiak! Az idők mélységes kútjába leszállni csábítanak, Thökölyhez, kurucaihoz és mélyebbre, főurakhoz, rablólovagokhoz és mélyebbre, az Árpád-korhoz, azokhoz, akik az itt talált edényeket készítették, használták. És — egy másik dimenzióban — mesékhez, legendákhoz, mert ezek nélkül nem létezhet igazi vár. Meg elásott kincsek, ki tudja, hová vezető, már beomlott alagutak nélkül. Miket természetesen szellemek, páncélos lovagok, lidércek őriznek, mert a mélységes-mély időkben ezek is léteztek, lehetséges, hogy ma is megvannak. A faluban ' sok mindenről tudnak. „Nagyapám az egyik alagútba leengedte barátját. Egyszer csak erősen rángatózott a kötői, visszahúzta ezt az embert, de az nem tudott szólni semmit, reszketett és három napig, egyfolytában csuklott. Csak később tudta elmondani, hogy lenn különös, fényes alakokat látott, akik felé lebegtek, ő akkor megrángatta a kötelet és többet soha, de soha nem megy le. Mások sem mertek lemenni.. .” Vagy: ,,Az első világháború előtt, 1913-ban megjelent a faluban két, török úr. Kérték hogy vezessék őket az Ótemetőbe, Hankovics sírjához. Elmentek. megnézték. Ezután a «irba mentek, édesapám, aki akkor még gyerek volt, vezette őket. Elővettek egy térképet, melyen a vár csodálatos szép palota volt. Megkerestek egy folyosót, bementek, majd néhány lépés után lábukkal döngetni kezdték a földet. Kongott a föld. Azt mondták édesapámnak, hogy egy év múlva gazdaggá teszik. Kitört a világháború és a két török úr nem jött többé ...” A palotáról az oklevelek is szólnak. Hankovics sírja 1621-es dátummal ott található az Ótemetőben. Az asszony, kinek édesapja annak idején a törököket kalauzolta, nemrégiben megmutatta a pincét is ... Mégis jobb volt kinn, a falon ücsörögni. A Tóhegy felé fordulva balra, lenn kanyarog a Szamárút, melyen valamikor a vizet hordták fel, jobbra pedig az Ótemető csendesedik. Itt fönn, a fal párkányától néhány lépésre az egykori börtön, melynek sem lejárata, sem ablaka nincs. Inkább mély kút,,V melybe bizonyára leengedték a rabokat. Furcsák valahogy most ezek a falak! Mintha megnagyobbodott volna minden! A pincéhez közelítve el kell haladni a fal mellett is, melynél egykoron talán halálra kínoztak foglyokat, rabokat. Az embernek valamiért minden eszébe jut. Például: „Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél, s a csarnok elontott Oszlo- pi között lebegő rémalak inte felém ...” Ebben a süket csendű, sötét pincében viszont, ha valaki lekenne egy pofont, azt sem lehetne tudni, ki volt az. 1 Mindenesetre még egyet előbbre kell lépni. Most! Dong,. • • Még egyet előbbre^' semmi. Vissza: dong... Ez az! Itt üreg van! az bizonyos. Hogy reilik-e benne valami, .vagy sem, ki tudia? Majd egyszer megnézik. Csend vala, felleg alól szállt fel az éiie- li hold. De, ha mégis előjönne az a lebegő rémalak, vagy akármi-akárki, kinek ilyen helyen, ebben az órában kötelessége megjelenni, mit mondana? Talán éppen a verset folytatva kérdezné: „Honfi! mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?” Mit ér, mit ér! Hogy tudni akarjuk, mi volt itt, miért volt itt, minek volt itt, meg ilyesmi. Azt éri! Vissza hát a falra! Mert innen a csillagos ég falóban különlegesen szép Az idegenforgalmi hivatal egyik dolgozója pár éve azt szerette volna, ha minden várunkra erősebb távcsövet szerelnek fel, csillagvizsgálódás céljára. Kár, hogy ezt a tervet nem sikerült megvalósítani. Azért így is szép. Ott fénylik jellegzetes alakjával a Kaszás, az Orion. Csillagai átlagban 1300 fényévre vannak tőlünk. Az a fény, amely most ide érkezik a vár falára, 1300 évvel ezelőtt indult felfoghatatlan nagyságú útjára. Hol volt még akkor ez a vár? Ennek a fénynek indulása idején eleink még valahol az ázsiai sztyeppékén nyargalásztak. Az Orion legfényesebb csillaga pedig, a Beteigeuze állítólag olyan hatalmas, hogy ha a mi naprendszerünket belehelyeznénk, a Merkúrtól a Marsig a bolygók pályái még a csillagon belül haladnának. Hát...! Vagy ott pislog egy kicsit lejjebb, bal kéz felé a Szíriusz, azaz Sánta Kata viszi az ebédet a Kaszásnak. E mellett meg egy úgynevezett fehér törpe kering, melynek sűrűsége elképzelhetetlen. Azt mondják, hogy ha ebből a csillagból egy gyufásdoboz- nyit sikerülne a Földre hozni, itt ez másfél tonnát nyomna! Ez sem rossz! De jó lenne megtalálni azt a csillagot is, ha szabad szemmel egyáltalán lehetséges, mely valamilyen oknál fogva becélozta Földünket és azóta másodpercenként 58 kilométeres sebességgel rohan egyenesen felénk. Egy óra alatt többet tesz meg, minta Föld és a Hold közötti távolság. Hogy miért éppen mi tetszettünk meg neki?! Mehetne bármerre, de éppen felénk rohan. Mi meg csak itt nézzük, várjuk! Szépkilátások! Szerencse, hogy mi is tisztes sebességgel igyekszünk elfelé. Ha egyszer mégis áthalad jelenlegi helyünkön, addigra már messze járunk. És jó lenne megtalálni a hozzánk legközelebb lévő csillagot is, a Kentaurban. Proxima Centauri névre kereszteltük és alig több, mint négy év alatt ér ide a fénye. A fantasztikus regényekben eléggé gyakran szerepel, főként innen várva a csillagközi lények űrhajóit, vagy legalább üzenetéit.5 De se nem jönnek, se nem üzennek. Gondolhatják, hogy ugyanannyira vagyunk mi hozzájuk, mint ők mihozzánk. ■ Lenne még itt mit nézegetni, keresgélni, de a vár kövei ugyancsak hideggé váltak. De a rövidke égi kalandozás után a falak mintha már nem is lennének olyan magasak, olyan komorak. Inkább meghittek, barátságosak. Mint lenn és távolabb a községek apró fényei. Priska Tibor GYERMEKKORBAN, a romantika útvesztője ébresztheti, a felnőtté válás időszakában pedig érzelmi és értelmi ráhatások motiválják — később viszont társadalmi, politikai vagy erkölcsi kategóriák emelik példakép rangjára a hétköznapok sodrának, kiemelkedő személyiségét, régmúlt, vagy közéli cselekedetek nagy- szerűségét. Nos, példaképek régmúlt időben is voltak és manapság is akadnak jócskán. Ezek a példaképek azonban széppé lett életünkben nemcsak megjelenési formájukban lettek mások — hiszen hajdanán az állatot megfékező parasztember erőssége, és bátorsága, ma a gépet és az agrotechnikát jól ismerő közösségi gondolkodású ember a példakép a falu valóságában. Háborúban, Csapajev és Kinizsi Pál volt a példakép, békés építőmunkánk közepette az ^acélgyártó, vagy a megejtő tervet készítő építész kap állami díjat, mitegy példaképül állítva mások elé, munkájukat és magatartásukat. Az iskolában az eminensek szoktak egymás közötti példaképekké válni, vagy a legjobb sportolók, esetleg a segítőkészek, vagy a segítséget nyújtók. A közlekedésben azok, akik százezer kilométereket tesznek meg suhanó forgalom közepette, balesetmentesen. A lakótelepen a családját szerető, gyermekeit példásan nevelő és a kornak megfelelően gondolkodó szülő a példakép. A színházban a tökéletes művészi élményt nyújtó színész, a sportkörben az olimpikon, a kertszövetkezetben pedig a szép gyümölcsöt termelő szomszéd. Valahogy így juthatunk el a tegnap romantikájától a ma Valóságáig, melynek példaképeket illetően is megvan a maguk sajátos romantikája. Volt időszak, amikor az élet és .a holnap azt követelte, hogy illegalitásban verekedjenek a legjobbak — mindnyájunkért. Megint voltak évek, mikor az volt a példakép, aki az ellenség háta mögé kerülve mentette a bajbajutottakat. Ma azok a példaképek, akik egyazon körülmények közé kerülve, anyagiakban és szellemiekben többet adnak a közösségnek, akik az ismeretanyagnak olyan mennyiségét sajátítják el, amely arra predesztinálja őket, hogy képesek legyenek a szellem szárnyalásával példaképnek kijáró magaslatra emelkedni. Hajlamosak vagyunk a példaképeket minden esetben a bátorsággal asszociálni, mert ilyen a történelmi örökségünk, ezt bizonyítja évszázadok hánya- tottsága. Hasonlóan kifinomult hajlammá fejlődött bennünk az, hogy szívesebben hozakodunk elő biztos, — ha szabad mondani — be- " futott példákkal a régmúlt évekből, mint jelen életünk kiemelkedő személyiségeinek köréből. Pedig a ma példaképeinek válogatása egy tőről fakad jelenünk tiszteletével, igazabb holnapunk óhajtásával. A múltba tekintő példaképkutatás sajátos kegyelet históriánk iránt, a köztünk járó példaképekre tekintés pedig egyfajta tisztelet. így keveredhet a példaképek kedves romantikája jelen valóságunk nemes törekvéseivel. Következésképpen példaképnek lenni, nem időrendiségre van szükség, hanem cselekedetekre. VÉGÜL engedtessék meg, csupán néhány pillanatnyi időzés szocialista valóságunk példaképeinek körében. Nálunk lehet példakép a kommunista író, a kétkezi munkás, a szenet vágó bányász, a kitűnően tanuló diák és a társadalmi munkában élen járó aktivista. Lehet, példakép a családanya és lehet a bajbajutotton segítő fiatal. Példakép az lehet, aki képes elöl haladni, és ha az élet úgy kívánja, másokat is magával ragadni. Paulovits Ágoston Galina Kalinyina 5 év óla énekel a Moszkvai Nagyszínházban. A nézők és a szakemberek figyelmét nagyszerű vokális és színésztehetségével vonta magára. Művészetére az állandó keresés, az életre Keltett alakok mély megértése és a különleges zenei adottságok jellemzők. Első komoly sikerét Csajkovszkij Jevgenyij Anyegin című operájában, Tatjána szerepében aratta. Rövid idő alatt számos operahőst alakított. A többi között Natasa Rosztovát, Szergej Prokofiev Háború és békéjében, Liza Brics- kinát Kirill Molcsanov -Csendesek a hajnalok cí-- j mű operájában, Eleonórát a Trubadúrban, és Jeliza- vetát a Don Carlosban, Marinát Vano Muradelli Október című művében és Tamarát Otara Taktakis- vili a Hold elrablása című alkotásában. Galina Kalinyina gyak- 1 ran ad szólókoncertéket. Számos alkalommal sikerrel képviselte a szovjet művészetet Amerikában, Franciaországban, Csehszlovákiában, az NSZK-ban, Finnországban, Belgiumban és más országokban. „.... Minden álmom az volt, hogy egyszer a Moszkvai Nagyszínházban énekelhessek, — mondja Ga-, lina Kalinyina. Boldog vagyok, hogy ilyen nagyszerű kollektívában dolgozhatom. A Nagyszínház művészetét ( képviselni hatalmas felelősség és határtalan boldogság számomra.” barlang Sok szép riportot olvastam már a barlangászok rejtélyes útjairól, a csendmélyi világ csodálatos titkairól, de arról, hogy voltaképpen mi is a barlangászat, ezekből az írásokból keveset tudtam meg. Hiányos ismereteimmel időnként magam is a felületesen ítélők táborához tartoztam, akik szeretnek skatulyázni, s durván fogalmazva, pince- bogarázásnak nevezik — népiesen — a barlangászatot. A közelmúltban a Nehézipari Műszaki Egyetemen rendezték meg a karszt- és barlangkutatók I. országos tudományos diákkör! találkozóját. Az elhangzott 23 előadásból s a Bükk-fennsík barlangbejárásaiból szerzett elméleti és tapasztalati ismereteimet igyekszem most összefoglalni. A barlangászat elsősorban sport. Sokirányú képességek fejlesztője, következetességre, kitartásra nevel. Győzni mindig gyönyörűség, különösen önmagunk, s kicsit a természet fölött is. Nem akarom idealizálni a barlangászokat, az egyéni és a közös megismerés egyik egészséges kéo- viselői. Közöttük nincs aláás fölérendelés, egyformán fontosak valamennyien. Bányász, diák. tanító, segédmunkás, mérnök, adminisztrátor, ápoló, ha bizonyos fel. adatot ellát, nem különb a
