Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. november 19., vasárnap Beszélgetés Kiss Bélával, az SZMT titkárával Tények, dokumentumok filmszalagon A valóság-filmezés vonzásában Nézők és rendezők érdek!ődése A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége a közelmúltban tárgyalta meg azt a feladattervet, amely az értelmiség körében végzett szakszervezeti munka helyzetét és e, munka továbbfejlesztésének feladatait fogalmazta meg. Ebből az alkalomból kerestük meg Kiss Béla elvtársat, az SZMT titkárát, hogy a feladattervben megjelölt tennivalókról és e témakörről beszélgessünk. Kiss elvtárs először arról szólt, mi indokolta e téma napirendre tűzését: — A szakszervezetek mint érdekvédelmi és képviseleti szervezetek időről . időre foglalkoznak a bérből és fizetésből élők élet- és munkakörülményeivel. Időnként a társadalom egy- egy nagyobb vagy kisebb csoportjának, rétegének helyzetét is napirendre tűzik. így történt ez a munkásosztály, a nők, a fiatalok, a szakmunkástanulók és a nyugdíjasok esetében is. Most az értelmiség körében végzett szakszervezeti munka került elnökségünk elé. Élet- és munka- körülményeikkel természetszerűleg eddig is foglalkoztunk, a megye egész társadalmát érintő kérdéseken belül. Előzőleg 1976 októberében a SZOT foglalkozott e témával és kijelölte a szakszervezetek feladatait. Az SZMT elnöksége megyénkre vonatkozóan summázta a tennivalókat. A fejlett szocializmus építésének jelenlegi szakaszában ' a tudomány termelőerővé válása, az értelmiség szerepének növekedése, számának gyarapodása fokozottabb törődést, nagyobb figyelmet követel a szakszervezetektől. — Milyen előzetes ismeretekre épült az értelmiség helyzetéről kialakított megyei összkép? *• — A szakmai szakszervezetek az értelmiség körében is folyamatosan végzik érdekvédelmi, érdek! képviseleti tevékenységüket. Ebből eredően ismerik élet- és munkakörülmé- * nyeiket, igényeiket és törekvéseiket éppúgy, mint gondjaikat, problémáikat. Ennek szintézise az a megyei egész, ami az SZMT birtokában van: ismeret és információ. Ugyanakkor a SZOT és a szakmai központok tapasztalataira épített és ezáltal megformált helyzetképet is ismerjük. Ezek fő vonásokban megyénkre is jellemzőek. Mindez együtt tette lehetővé, hogy reálisan tudjunk feladatokat meghatározni. — Melyek voltak az elnökségi ülésen leggyakrabban visszatérő gondolatok, az értelmiség körében vég- , zett szakszervezeti munkát illetően? — Mi az értelmiség szerepe társadalmunkban? Mit vár tőlük a társadalom? A szakszervezeteknek miben kell segítséget nyújtani ahhoz, bogy együtt és külön- kíilön is egyre jobban megfeleljenek a követelményeknek? — ezt a kérdéskört sokan boncolgatták mind az elnökségi ülésen, mind az azít megelőző, értelmiségi csoportokkal folytatott tanácskozásokon. A válasz így általánosítható: amikor a munkásoktól, vagy az élet bármely területén dolgozóktól fegyelmezett, jobb minőségű munkát várunk: ez az értelmiségre is vonatkozik. Azokra, akik terveznek, szervez- nck, akiknek a feltételeket biztosítaniuk kell, akik hivatásukból eredően tanítanak, oktatnak, gyógyítanak vagy éppen a dolgozók ügyeit intézik . .. Kiemelt helyet kapott a felszólalásokban az értelmiség közéleti hatása és szerepe; különösképpen abból kiindulva, hogy a körükben is egyedenként előforduló, a szocialista eszméktől és gyakorlattól idegen életforma, életmód nagyobb hatású mint más esetekben. Ilyenekről van szó, mint anyagiasság, közömbösség és így tovább... Megfogalmazódott ezzel együtt az is, hogy az értelmiség tagjai érzékenyebben reagálnak jelenségekre, nagyobb az igényűit a közösség ügyeiben való részvételre még akkor is, ha eseten- . ként ezt nem is gyakorolják. A szakszervezeteknek ezt az igényt kell kibontakoztatniuk, a társadalom javára jobban hasznosítaniuk. Csaknem mindenütt tapasztalhattuk az értelmiségi és nem értelmiségi rétegelt közötti jobb kapcsolat megteremtésének igényét. Ez is nagyon megegyezik a mi törekvéseinkkel. A további felvetések, vélemények közös pontja volt a munkahelyi légkör javításának szükségessége; a jobb munkafeltételek megteremtése;; az élet- és munkakörülmények folyamatos javítása; a társadalmi megbecsülés iránti igény. Ez utóbbit külön is kiemelném: nem az anyagi, hanem az erkölcsi megbecsülésről van szó. — Már korábban, az SZMT agitációs, propaganda.- és kulturális bizottságának üléséii szóba került: mintha „szakadékot” tapasztalnának, többen is, a munkások és az értelmiségiek között. Ezt munkahelyekről vett példák alapján tették. Mi erről titkár elvtárs véleménye? — így vetették fel, valóban. Mégis azt mondom: különbség tapasztalható — de szakadékról nem beszélhetünk. Miben van a különbség? Szokásokban — még értelmiségiek között is —, az életmódban, a szabad idő felhasználásában és másban... De az a különbség, ami a múltban volt, már nincs meg; például a jövedelmekben, a lakásviszonyokban, a ruházkodásiban. .. Igaz, hogy közvéleményünkben van olyan megállapítás, amely a szellemi é§ fizikai munkát elválasztja. Elsősorban a múltból maradt téves nézetek táplálják ezeket az értékítéleteket, bár meg kell mondani, új keletűek is fér. köztele közéjük. A szak- szervezeteknek az is feladatuk, hogy hozzájáruljanak a helyes közvélemény kialakításához, de erősítsék ugyanakkor az értelmiség elkötelezettségét. A fejlett szocializmus építésének velejárója a különbségek megszűnése: ez azonban fokozatosan történik, nem máról holnapra. Ezek nem puszta szavak, hanem tények. Mert ha csak a családot tekintjük: már kevés olyan van, amelyik kimondottan paraszti, vagy ipari, vagy szellemi foglalkozású lenne. A 9salád életében is együtt élnek különböző foglalkozásúak — együtt vannak a társadalomban is. Gondoljunk csak area, hogy a ma dolgozó és alkotó értelmiség tagjainak többsége a munkásosztály és a parasztság soraiból származik. Hogy előfordulnak az értelmiségiek között is olyanok, akikre a közösségtől való távolmaradás a jellemző? Ezt nem vitatom, de ez nem jellemző az értelmiség egészére. — Hogyan erősíthető az alkotó értelmiségiek bevonása a szakszervezeti neve- lőmunka egészébe? — A szakszervezeteknek lényeges feladata, hogy elősegítsék az alkotó, mondjam úgy, hivatásos művészek és az amatőr, öntevékeny művészeti csoportok kapcsolatának bővítését. Célunk, hogy a munkahelyeken, a lakóhelyeken, a munkásszállásokon folyó politikai, közművelődési munkából az értelmiség minden tagja hatékonyabban vegye ki részét Hogy ezáltal ismeretközvetítő szerepe jobban megvalósulhasson. Az SZMT maga is igényli feladatai meghatározásához az értelmiségiek javaslatait, véleményét. De példának mondhatom azt is: jelenleg dolgozzuk fel megyénkben a szakszervezetek történetét. E történetírást — mint arról már szó esett a lapban — tizenhat alkotó végzi, dicséretes munkával. Számos lehetőség kínálkozik az ifjúság nevelésében, a szocialista brigádok közművelődési vállalásainak segítésében is; avagy éppen a termelési tervekkel összefüggő munkában és az újítómozgalomban. E célt szolgálja többek között a komplex brigádok létrehozása. A szakszervezeteknek ugyanakkor feladatuk, hogy , biztosítsák vagy biztosíttassák a munkában becsületesen helytálló értelmiségiek anyagi és erkölcsi megbecsülését. Pártunk és kormányunk döntése alapján a közelmúltban erre számos bizonyíték is volt... — Miben látja Kiss elv- társ az SZMT-elnökség által elfogadott feladatterv jelentőségét? — Ez a feladatterv a párt értelmiségi politikájának megvalósulását kívánja szolgálni megyénkben. Az alap- szervezetek tisztségviselőinek a figyelmét kívántuk ráirányítani az e réteggel való fokozott törődésre. Mi azt várjuk és kérjük alapszervezeteinktől, hogy a SZOT és a központi vezetőségek állásfoglalása, valamint az SZMT elnökségének feladatterve alapján alakítsák ki mindenütt az értelmiség körében végzendő szakszervezeti munka feladatait. És az ott élő és dolgozó értelmiséggel együtt határozzák meg a teendőket — nem pedig nélkülük — mondta beszélgetésünk befejezéseként Kiss Béla, az ^MT titkára. Ténagy József Korábban már foglalkoztunk azzal, hogy igen jelentősen megnőtt az érdeklődés a tényirodalom iránt. Ez természetesen nem kizárólag az írott művekre vonatkozik, a tények vonzása érvényesül a filmművészetben is, ahol például a dokumentarista jelleg nagy előrelépése tapasztalható a játékfilmgyártáson belül. Természetes hát, hogy mindinkább előtérbe kerül a dokumentumfilmesek munkája. A MAFILM Híradó- és Dokumentumíilm Stúdiójában a minap tartott művészeti tanácsülésen számvetés készült a stúdió munkája iránti megnövekedett érdeklődésről és annak kielégítése lehetőségeiről. Az érdeklődésnél érdemes megjegyezni, hogy ezen nemcsak a közönségnek a dokumentumfilmek iránti jogos kíváncsisága értendő, hanem az a törekvés is, amellyel já- tékfilmrendezök is igyekeznek bekapcsolódni' a dokumentumfilmesek munkájába, dofcumentumfilmaket alkotni. Például Szabó István és Gyar- mathy Lívia szinte a stúdió rendszeres „bedolgozói” közé számít, és mások közreműködésével is lehet számolni. Megfiatalodott a stúdió Mint dr. Bokor László, a stúdió vezetője elmondta, a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió állományában jelentős pozitív változások következtek be. A 60 fős állományból 38 a művészeti dolgozó, és az elmúlt két esztendőben úgy sikerült az átlagéletkort 47 évről harmincötre fiatalítani, hogy nem az idősebbektől váltak meg, hanem az újonnan belépő fiatalokkal, azok arányának növelésével sikerült ezt a változást elérni. A fiatalok bekapcsolódásának van még egy pozitívuma: olyan fiatal filmalkotók jöttek a stúdióba; akik dokumentumfilmesek akarnak lenni, s nem valamilyen átmeneti lépcsőnek teliintik ezt a munkát. Túl a „bűvös” 17 percen Ismeretes, hogy korábban roppant behatárolta a dokumentumfilmesek munkáját a maximálisan 17 perces időterjedelem. Ennek nem művészeti okai voltak, hanem egyszerűen olyan praktikus cél miatt kellett korlátozni a terjedelmet, hogy a mozikban játékfilmek kísérőjeként be lehessen e kisfilmeket mutatni. (Ez ■ vonatkozott a népszerű tudományos és egyéb kisfilmeltre is.) Most ezt a korlátozást feloldották, adott esetben 40 percig is elmehetnek az időben, sőt a tervek szerint készítenek játékfilm hosszúságú dokumentumfilmeket is. E 40 perces filmek természetesen nem férnek kísérőműsorként a moziprogra- moliba, ezek nagyobbrészt társadalmi forgalmazásban, a MOKÉP által összeállított sajátos programokban, a televízió képernyőjén, valamint a híradómozi helyén újjászülető Horizont moziban találkoznak majd elsősorban a közönséggel. De évente készít 4—5 olyan hosszú dokumentumfilmet is a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió, amely a felsőfokú pártoktatást segíti, vitatémául szolgálhat. Ezek a 60—90 perc terjedelmű dokumentumfilmek részben Oktatási téziseket tartalmaznak majd, részben pedig a felszabadulás utáni történelmünk egyes időszakait dolgozzák fel. Elkészült már egy 60 perces film, amely a terrorizmus jelentkezését mutatja be a világban. A korábbi Világhíradók helyett a stúdió létrehozta a Világmagazin című tematikus összeállításokat, amelyek igen soli háttéranyaggal egy-egy témát mutatnak be sokoldalúan. A teivek szerint körülbelül minden hatodik híradó ilyen jellegű lesz. Várhatóan a májusban sorra kerülő 19. miskolci filmfesztiválon már ilyennel is találkozunk, 178 témajavaslat A dokumentumfiimek iránt megmutatkozott alkotói érdeklődésre jellemző, milyen sokan és milyen sokat kíván- nának dokumentumfilmben elmondani, milyen sokan szeretnének dokumentumfilmeket alkotni. A Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió minden alkotó előtt nyitott, tehát nemcsak az ott állományban levők forgatókönyveiből, ötleteiből születnek dokumentumfilmek. Ebben az évben még hat, korábban elfogadott forgatókönyv valósul meg. - 1979-re pedig 178 témajavaslatot nyújtottak be a rendezők. Tekintettél arra, hogy a stúdió egy évben 18 filmet gyárthat, a 178 témajavaslat — amellett, hogy irreális — rendkívül markánsan tükrözi a dokumentarista törekvésellet, illetve a dokumentumfilm iránti vonzódást. Márpedig a rendező azért vonzódik a dokumentumfilmhez. mert tudja, hogy megnövekedett a néző érdeklődése is ez iránt. A stúdió vezetői, a 178 javaslatból 28-at terjesztettek a művészeti tanács elé, amely rendkívül sokoldalúan vitatta meg azokat, és úgy szelektált közülük, hogy tekintettel a dokumentumfilmezés agitatív feladataira, friss, gyorsan reagáló jellegére, maradjon kapacitás még az év közben aktuálissá váló feladatokat segítő dokumentumfilmek megalkotására is. (benedek) (Emlékezés Schubert halálának 150. évfordulójára) A ikastély — amelyről 21 évesen még lelkesedéssel így írt: (...) „Nem tartozik a nagyok közé, de nagyon csinos épület. Nagyon szép kert veszi körül. Én a tiszttartói lakban lakom;” — ma is áll. Már nem Eszterházy János grófé, mint 1818-ban, mikor először benne nyaralt Schubert, aki 3 évi segédtanítóskodás után kapott meghívást ide, hogy a grófikisasszonyokat zongorázni taiiítsa —, hanem óvoda. Magyarul beszélő gyermekek játszanak parkjában, termeiben szobáiban. „A szép kert” ma is Rembrandt vésője alá kívánkozó, gyönyörű, vén faóriásokkal tele. A százados fák között a Garamnak valami mellékága folyik, s az egyik nagy tisztáson a Csemadoknak, a Magyarok Kulturális Egyesületének szabadtéri színpada áll. Minden évben sok százan fordulnak meg a platánok, hár- sak, tölgyek s a ki tudja hányféle gyönyörű nagy fa között, amelyek susogásükkal, zúgásukkal elringatták a két alkalommal is itt nyaraló Schubertét. Első ittlétekor még sokat remélt az élettől, azt hitte, az évi 40 tallért jövedelmező segédtanítóskodástól való szabadulása után valami neki tetszőbb. tehetségének megfelelő lehetőséget tartogat számára az élet. Mert zenei tehetsége immár nyilvánvaló volt. „É-dúr vonósnégyesemet 4 és fél óra alatt írtam” — ment a levél számos barátja egyikének. Tele volt tervekkel, reményekkel. 600 dalának fele is már készen volt, amelyek a dalirodalom remekei. Tudta, hogy elhivatott, csali éppen megélni nem tudott belőle, s ha tisztelői jóvoltából mégis pénzhez jutott — elfolyt a kezéből. 27 évesen újra eljutott Zse- lizre (ma Zselizovce). Már 1824-et írtaik. Nagyon fáradtnak, betegnek érezte magát. Az innen írott levelek is rosszkedvűek. „Itt ülök most Magyarországon, ahová másodszor is hagytam magam elcsábítani, s nincs egyetlen ember, akivel egy okos szót tudnék váltani.” S a tömzsi, alacsony, alig 152 centi magas, rövid lábú, rövid karú, de gyönyörű homlokú és szemű férfi nem ok nélkül volt ennyire rosszkedvű. Reménytelenül szerette — s nem is egészen viszonzatlanul — első itt nyaralása óta nagylány- nyá nőtt Karolina grófkisasszonyt. Tudta, hogy az óriási rangkülönbség áthághatatlan. — Mégsem gondolta, hogy utoljára látja a „szép parkot”,, amely talán még gyönyörűbb volt, mint első ottléte alkalmával. Nem sok volt már hátra az életéből. 1827 — nagy tisztesség! — egyike volt Beethoven koporsóvivőinek. A temetés után a „Lisztesgödörhöz” címzett fogadóban poharat ürítettek a nagy mester emlékére. s arra. aki elsőnek követi. 1828. november 19., és Schubert volt az első, aki utána ment. Halálának 150. évfordulója alkalmából az egész művelt világ emlékezik rá. Az eltelt idő mit sem halványított művészetén, amely közvetlen folytatása az általa oly nagyon tisztelt Beethovennek, de. amely mégis egészen más. Tele van szokatlan merészségekkel. szabálytalanságokkal. másfajta szépségeikkel. Szimfóniái. kamarazenéié, hangszeres muzsikába dalai bizonyítják, hogy ő volt a XIX. század némel romantikus' zenéjének első nagy mestere. Zselizen óriási platánfa alatt fehér márvány talapzaton bronz mellszobra díszük. A park neve: Schubert-park. A termekben, amelyekben maga is megfordult — gyerekek játszanak. Az óvónők készségesen megmutatják a helyiségeket, és büszkék a nagy muzsikusra. A nemzetiségi eszme szép gyakorlataként a magyar nyelvet sokan beszélők segítik az utat kereső idegent a Schubert-park felé. V. Zalán Irén
