Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 273. szám

19/<J. november 19., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Tettek és fogalmak Ráfizetés nélkül Vannak szavaink, fogalma­ink, amelyek már akkorra el- Ikoptatottá valnak, mielőtt je­lentésükkel valóban tisztában lennénk. Ilyen fogalom a gazdasági életben a gazdasá­gi hatékonyság. Gyakran használjuk anélkül, hogy je­lentésével, fogalmi meghatá­rozásával, m uta tószámrend - szereivel jobban megismer­kednénk. Az elmélet próbaköve a gyakorlat — tartja a mon­dás, és fordítva is igaz! A kellő gyakorlat hiányát csak jól átgondolt elmélettel le­het pótolni. A „fejtörések­ben azonban még kevesen jeleskednek, így azután ért­hető, hogy a megyében nem egy vállalatunk, üzemünk ma még nem termelője, ha­nem —I az állami támogatá­sok révén — fogyasztója a nemzetit jövedelemnek. Ez pedig egyúttal azt is jelen­ti, hogy a megyében rend­kívül jelentős erőforrásokat — épületeket, gépeket, szak­embereket s+b. — köt le még mindig a gazdaságtalan ter­melés. Hogy jelentőségét jobban megértsük, tisztázzuk a gaz­daságossági hatékonyság fo­galmát. Mit is értünk gaz­dasági hatékonyság alatt? E fogalom a gazdasági tevé­kenység olyan hatásfokát je­lenti, amelyben a gazdasá­gosság elve úgy érvényesül, hogy a tevékenység egyben a lehetőségek maximális ki­használásán alapszik. Ez az elv, de persze a szakembe­reknek, a vezetőknek, meg kell birkózniuk a gazdasá­gossági számítások speciális ""oblémáival. Többek lyözött az egyszeri és folyamatos ráfordítások egybevetésével, az időtényező figyelembevé­telével, az árak torzító ha­tásával. Ezekből adódóan tehát az egyes gazdasági egységeknél sok gazdaságossági, számí­tást kellene elvégezni, sok variánst kellene kidolgozni. De vajon mindenhol elvég- zik-e ezeket a számításokat? És a feltételek változása ese­tén vajon újra vizsgálat tár­gyává teszik-e azokat? Elöljáróban le kell szö­gezni, hogy e cikk témája nem a gazdaságtalan terme­lés körének a megállapítása. Egyszerűen annyi, hogy fel­hívja a figyelmet a gazda, ságossagi számítások folya­matos végzésére. Arra is. hogy az elemzésből, vizsgá­latból gyakran könnyen, kéz­zelfoghatóan adódik a meg­oldás. Alátámasztva ezzel azt a tényt, azt az elvet, hogy a gazdaságtalan terme­lés nem valamiféle „isten csapása”, hanem megfelelő eszközökkel tetten érhető okok következménye, é.s így elhárítható. Ennek igazolására a ku- koricalermesztési rendszerek alkalmazásának megyei ta­pasztalataiból veszünk példát. A kukorica vetésterületi ará­nya a termelési technológia korszerűsítése révén 1970- töl kiemelkedő irányzatot mutat. A termésátlagokban számottevő hozamemelkedés az iparszerű kukoricaterme­lő rendszerek elterjedése után következett be. 1976-ban az IKR- és nádudvari kukorica­termesztési rendszer kereté­ben a kukorica vetésterüle­tének 49 százalékán 19 ezer hektár területen folyt kuko­ricatermelés. Az IKR-rendszer keretében a technológiai fegyelem be­tartásával, kedvezőbb össze­tételű műtrágyázással és gyomirtással, tökéletesebb gé­pesítéssel elérték, hogy \a ho­zamok 1972 és 1975 között ugrásszerűen emelkedtek. 1976- és 1977-ben őszi bel­vízkár, korai fagy stb. miatt viszont jelentősen csökken­tek a hozamok. Ez idő alatt a műtrágya- és növényvéd őszei'-árak. a segédüzemi költségek a ko­rábbinak két-háromszorosára emelkedtek. A fajlagos költ­ségek növekedése miatt a jö­vedelmezőség romlott. A megye nem egy helyén te­hát az elmúlt két évben a termelési költségek megha­ladták a termelési értékek összegét. Következésképpen a termelés ráfizetéses volt. Az elvégzett számításokból ma már ismertek azok a té­nyek, amelyek a veszteséget okozták. A mély fekvésű te­rületeknél — Taktaköz, Bod­rogköz — a kora tavaszi bel­vizek miatt csak késve ke­rülhetett sor a vetésre. A beszerzett nagy teljesítmé­nyű gépsorok a-z eddiginél jobban igénylik a technoló­giai f olya mátok komplexitá­sát. A nagy teljesítményű traktorok kapacitás-kihasz­nálása, különösen könnyű talajokon nem megfelelő. A vetömagellátás hiányos­ságai okozták, hogy a vetés- terület jelentős hányadán ké­sőbb beérő hibrideket ter­meltek, melyben a kora őszi fagy igen nagy károkat oko­zott. Á késői éréssel függ össze, hogy a kukorica szárí­tása — mázsánként harminc forint — is igen nagy költ­ségeket okozhat. Az elvégzett vizsgálatok azt is bizonyítják, hogy a rendszeren belüli kukorica- termesztés több év átlagá­ban jövedelmezőbb. Tudott dolog, hogy a haté­konyság tervezésével, mér­hetőségével kapcsolatos szá­mítások éppen a megfelelő mérce miatt nem tökélete­sek. A nyereség nem fejezi ki a hatékonyságot, de még a gazdaságosságot sem. Je­lenlegi árrendszerünk — a vegyes típusú árrendszer — pedig nem képes kimutatni a társadalmi ráfordítások alakulását. Mégis, a hatékonysági szá­mítások komoly szerepe nyo­mósán indokolja, hogy külö­nösen a gazdasági döntések megalapozásánál alkalmaz­zuk a hatékonyság mérésére szolgáló szintetikus és rész­mutatókat. A részmutatók vizsgálata: a termelékeny­ség stb. színvonalának isme­rete egyúItal használható re­ceptet js ad a termelési szer­kezet gazdaságosságának ja­vítására. Ez 1968 óta — túlnyomó részben — alapvetően válla­lati teeendő, hiszen a terme­léssel kapcsolatos helyes dön­tések a gazdasági környezet és a piaci viszonyok figye­lembevételével, elsősorban a vállalatokná l születhetnek meg. De mivel a gazdasági hatékonyság gazdaságpoliti­kánk központi kérdése. ..ér­telmezése” az iparvállalato­kon k(vül népgazdasági szin­ten is jelentkezik. Előreha­ladásunk egyetlen útja a hatékonyság növelése. Az V. és immár közeli ■ VT. ötéves tervek gazdasági céljai is ezen az elven alapulnak. Buciiért Miklós Sepsi Gyula “ap*16?f óra 30 perckor lépett szol­gálatba. Azzal kezdte, hogy a villamos géppel személy- vonatot vitt Szerencsig, on­nan vissza, kétezer tonna bruttó súlyban ' szenet vitt Nyíregyházára, onnan vissza Szerencsig, ahonnan , a Zemp­lén expresszel robogott be Miskolcra, s 6 óra 40 perc­kor, jó órával találkozásunk előtt végzett. Kemény, sok feladattal, felelősséggel teli éjszaka volt mögötte, de a 42 éves, jól megtermett moz­donyvezetőn ez alig látszott. Útja most sem hazafelé, ha­nem az orvosi rendelőbe ve­zetett, fogainak rendbehoza­tala végett. Elhangzik az első, sablonosnak ható kér­dés: szereti-e a szakmáját. — Gyermekkori vágyam, álmom az volt, hogy moz­donyvezető leszek. Itt nőttem fel a miskolci fűtőház köze­lében, el-elnézegeltem a mozdonyokat, a számomra csodálatos alkotásokat, s be­leéltem magam: milyen jó is lesz azon dolgozni, vezet­ni, hűzatni a hosszú kocsi­sorokat. 1950-ben géplakatos­tanulóként kerültem ide. A mozdonyjavítóban megismer­tem a mozdony minden al­katrészét, s leszerelésem után kerültem gépre. Egy év volt a kötelező fűtési idő. s utá­na úgy éreztem, hogy enyém a világ, megvalósult minden vágyam. — Voltak-e nehéz napok? Voltak, s lesznek is, de ha az ember alatt forog a ke­rék, hivatásnak érzi a szak­j máját, érzi az ember a fele- fcwiséget a rábízott gépéit, a vasúti kocsikért, a vele uta­zó emberekért, sikeres az út, akkor csak • a szép emlék marad. Volt néhány rendkí­vüli esetem. Tornanádaslcáról jöttem kővel megrakott sze­relvénnyel. Szembe, Szalon­na és Szendrő között rám­engedtek jó húsz munkással teli motoros pályakocsit. Szerencsére időben észrevet­tem : vészsíp, gyorsfék, s így sikerült időben, a motoros­tól pár méterre megállni. El­gondolhatja, akkor nem vol­tam ilyen nyugodt, mint most. — A korszerűsítés nagy változást hozott, megkönnyí­tette az életünket. Az Ápri­lis 4. brigád, amelynek ve­zetője vagyok, 18 emberből áll'. Mindegyik két .vizsgával rendelkezik. Az idősebbek gőzöst és villamos gépet, a fiatalabbak villamos és dí­zelmozdonyt vezethetnek. Ötnek villamosipari vagy gépipari szakközépiskolai végzettsége van. s egy elvé­gezte a vasúti tisztképző is­kolát. A brigádtagok? Balogh Elemérre. Jedli ■ Rudolfra. Bárczi Mihólyra, s a fiatalab­bak közül Oláh Károlyra, B. Németh Istvánra, Bartus Ist­vánra különösen, de egyéb­ként minden tagra minden Feladat elvégzésében lehel számítani. Majorosi Rezső, a vonta­tási főnökség helyettes veze­tője megerősíti ezt ügy jel­lemzi e közösséget: pontos, megbízható emberek. Elsők a közösségi munkákban is, a mozdonyokra úgy vigyáznak, mint a szemük fényére, pél­daképül lehet őket a többi elé állítani. Jelen pillanatban az utazók között ez a leg­jobb brigád, sohase hallunk róluk, s ez a jó, mert azt íutatja, hogy hiba nélkül dolgoznak. Érdemes feljegyezni róluk, hogy az elsők között, csatla­koztak a „csm’> (csak moz­donyvezetővel) mozgalom­hoz. Nappal még hagyjón, de éjszaka, főleg ködös időben, nagy lelki, idegi feszültséget okoz, főleg ha a moz­donyvezető egyedül van a gépen, s a magárahagyott- ságban kétszeresen nyomasz­tó a felelősségérzet. Igen alapos orvosi vizsgálat előzi meg, s e brigádból is csak 12 embert, lehet ilyen fel­adattal megbízni. Sepsi Gyulának az egye­düllét nem okoz semmi gon­dot. Azt tartja: vannak jó segítőtársak. Ilyen a sátor­jelző, amely 1600—1700 mé­ter távolságról érzékeli, s mutatja szabad-e a vonat útja. A sínhálózatba épített vonatbefolyásoló berendezés szükség esetén lassítja, meg­állítja a mozdonyt a hozzá­kapcsolt szerelvénnyel együtt. Ott van az éberség- jelző: 1600 méttwenkéat a Répalaboratórium Ercsiben Az Ercsi Cukorgyárban a cukorrépa-feldolgozási idény kezdetére új rcpalaboratórium lépett munkába. Ötvagononként mintát vesznek, és azt automata gép értékeli, a kívánt adatok szerint. Az eredményt lyukszalagon továbbítják központi feldolgozásra Budapestre. A ké­pen: az automata szürősor Az urbanizáció várható alakulása arra készteti az Építésügyi Minisztériumot, hogy felülvizsgálja az 1971- ben jóváhagyott településhá­lózat-fejlesztési koncepciót. Számba vették a megyei ter­vek végrehajtását. 197.9-ben fejezik be az elemzéseket Rámutattak, hogy a leggyor­sabban a felsőfokú település- központok fejlődtek, elsősor­ban a megyeszékhelyeken növekedett gyorsan a népes­ség, s emiatt az ellátás szín­vonala csak mérsékelten emelkedett. Döntően ia lakás­építésre jutott a legtöbb pénz, a közművek és az in­tézmények hálózata lassab­ban gyarapodott. lábpedállal, a vezérlőkerék, a fékezőszelep mozdításával, vagy a két irányítógomb be­nyomásával jelezni kell, hogy a mozdonyvezető fi­gyelmesen vezet. Ha elma­rad a jelzés, felbődül a kürt, s ha erre sincs visszajelzés, 1800 méter távolságban a gép automatikusan megáll. — Nagy segítség .számunk­ra a mozdonyrádió. Ha el­húzunk egymás mellett, fi­gyeljük a kocsisort, s ha hi­bát látunk, ezt jelezzük is. Ez köt össze bennünket egy­mással, a felvigyázóval, a mozdonyirányítóval, s a me- netirányítóval. Segít más gondokban is. Egyszer, ami­kor Nyíregyházára mentem, Rakamaznál kitört az egyik kocsin a verekedés. Szólt a jegyvizsgáló, én a rádiótele­fonon beszóltam az irányíln­ak. s Nyíregyházán a rend­őrök már ott várták a baj­keverőket. Surv 17,Étert 8 iegyvizsgá- ,íutu ló Kál-Ká- polnán szólt, hogy az egyik asszonynál már jelentkezett a szülési fájdalom. A rádió adóvevőn beszóltam: Mis­kolcon az asszonykát már ott várta a mentő. — Ilyen a mi életünk — zárja le a beszélgetést a bri­gádvezető. — Az egyik szol­gálat simább, a másik izgal­masabb. Ez velejár a szak­mával, amelyet sok társam­mal együtt hivatásnak tekin­tünk, s ha az ember szereti azt, amit csinál, jól kezdi, jól végzi, nincs annál meg­nyugtatóbb, jobb érzést adó a világon. Csorba Barnabás A vén szárító orrán-száján dől a füst. Távolról olyan, mint egy kiérdemesült kávé­főző, amely robbanás előtt mérges, fehér gőzt fúj a vi­lágra. Közelről, a visszaira- modás tétovaságában már látszik, nincs baj. A füst, a köd onnan jön, ahonnan jön­nie kell. A rozzantnak tűnő szárító tetejéről, amely, ahogy kiderült, minden di­cséretet megérdemel. A ve­ttető almos: — Egész éjjel bent. vol­tam. Most keltettek, megint van egy apró hiba. Csoda, hogy csak ennyi, hiszen na­pok óta 24 órázik a gép. A kombájnos: — Ilyet még nem láttam. Nincs eső. de a kukorica nem bírja leadni a vizet. — Allával bök a sárga sorok felé. — November kö­zepén 40 százalék a kuko­rica víztartalma. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy ne morzsolja, hanem kenje a csöveket a gép. Hitetlenül rázza a fejét, s indul tovább. Ügy látszik, melege van, a fülkeajtót nyitva hagyja. Mi az elnök­kel fázunk. És Vigh György nemcsak a hidegtől: — Ott tartunk, hogy egy mázsa learatott terményből 28 kilogramm elpárolog. A magas víztartalom következ­ménye, hogy a szárítás má­zsánként 50 forinttal emeli az önköltséget. Ennyi kellett ahhoz, hogy ne tudjuk a ku­koricát jövedelmezően tér melrii. Kis szárító van itt a sajó- petri Egyetértés Termelőszö­vetkezetben. Méretben sem nagy. de teljesítménye két kombájn munkáját sem fe­dezi. így a többi áll. Es saj­nos, még ez a névleges ka­pacitás sincs meg. Napi 600 —700 mázsa termény helyett jó ha 250 mázsát le tudnak szárítani. És közben a szá­rító megeszik 2600 liter gáz­olajat. — Ez van —- tárta szét a kezét az elnök. — Az idő­járás nem volt kegyes hoz­zánk, de a termést minden­képpen be kell takarítanunk. Még így döcögve, vontatot­tan is az utolsó táblába álltak be a kombájnok. Pár nap és nálunk vége a nö­vénytermesztés évének. Mert a szántást, s a ku­korica tarlójának műtrágyá­zását kivéve nincs más mun­ka. Nemsokára a határban ezvetlen gép fog dolgozni, a többi a műhelybe, gépudvar­ra kényszerül. A nagy tel­jesítményű K—700-as egye­dül megbír a hátralevő szán­tással. Igaz éjjel-nappal for­dítja ekéje a hantokat. El­érkezik az az idő, amikor értékelni kell a tapasztalato­kat. Az elnök: — Mi már év közben dön­töttünk. Beléptünk a szolno­ki GITR termelési rendsze­rébe. Búzával, napraforgóval és tavaszi árpával. Érdemes megvizsgálni, hogy miért? Itt. Sajópetriben nem voltak rosszak a ter­méseredmények, hiszen 43 mázsát értek el búzából, 29 mázsát árpából, -17 mázsát napraforgóból hektáronként. A jövő év tervszámai ettől nem sokkal magasabbak. Az elnök válasza: — Minden tényezőt bele­számolva, csak úgy tudjuk közepes, jó szinten tartani eredményeinket, ha bizton­ságosan termelünk. Ez pedig csak úgy képzelhető el, hogy a rendszer magasabb szerve­zettségével dolgozunk, jobb fajtákat vetünk, specializált, nagy teljesítményű gépeket vásárolunk. Ez persze a magyarázathoz még kevés. Az elnök érzi ezt, mért folytatta: — Tanultunk a hibákból. Mert voltak. Példákat? Nem volt megfelelő a vetésszer­kezet. A búza területéhez vi­szonyítva kevés táblát foglal­tak el az előveteménynövé- nyek. Ezért emeltük meg a napraforgó területét 200 hek­tárra. És csak másodsorban a nagyobb jövedelem miatt. A kukoricánál, napraforgó­nál töszámproblémáink vol­tak Ez egyértelműen a nem megfelelő vetőgép bűne. És sorolta tovább. A ku­koricánál rövidebb tenyész­idejű fajtákat kell vetni, mert a mostani hibridek nem váltak be. Olyan vetőmagva­kat vásároltak, amelyek, egy fajtát kivéve, elit vagy má- sodfokozatűak. Mert igaz, hogy 60—70 forinttal többe kerül egy mázsa mag, de a nagyobb termés az önköltsé­get úgyis kedvezőbb irányba tereli. De az aggodalom is megmaradt. Hetek óta nem volt 'csapadék, vontatottan, foltokban kel az őszi búza. Hát igen, a természet tovább­ra is az a tényező, amely minden számítást felrúghat. Mint most is. Mert a fehér gőz a szárító tornyán, a láng­koszorú. amelyből a ventil­látor szele hasít ki láng­nyelveket, döntően határozta meg a kukorica jövedelme­zőségét. — karmán —

Next

/
Thumbnails
Contents