Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-02 / 259. szám
1978. november 2., csűfőrtöft ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Energiagazdálkodásunk kérdőjelei Szenet vagy olajat Befejezett kísérletek gsas**’*’ Sikeresen fejeződtek be a könnyűszerkezetes építési mód kísérletei Székesfehérvárott. Főként iskolák építésének meggyorsítását célozza ez az új építkezési mód, amelynek a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat a rendszergazdája. A program egyik szállítója a BVM Miskolci Gyára. A József Attila utcai telepen a 120 millió forintos rekonstrukcióból 41 millió forintot ennek a feladatnak a megvalósítására, új üzemrész építésére fordítanak. Az EÁÉV kivitelezésében készülő gyártórész várhatóan ez év végén megkezdi a próbaüzemelést. A teljes rekonstrukció befejezése után, 1981-től 15 százalékkal növekszik a termelés. A vasbetonidomokat daru rakja az iparvágányon levő vagonokba. (Képünkön jobbra.) Korszerűsítették az anyagmozgatást is. A kész mozaiklapot rakodólappal viszi a targonca a tárolóba. (Képünkön balra.) Fotó: Szabados György Nem újabb keletű igazság, de tény, hogy az energiahordozók termelési ráfordításai igen gyakran nem arányosak ezek használati értékével. Erre az okra is vezethető visz- sza az energiapolitikánkban és struktúránkban végrehajtott változás, amikor hazai szénvagyonunk kitermelését csökkentettük és „egyedül üdvözítő” módon elsősorban szénhidrogének felhasználásával akartuk a népgazdaság energiaellátását biztosítani. NAGYOBB ÁLDOZATTAL... Az energiagazdaság kérdései mindig is időszerűek voltak. Néhány új tényező azonban az ;l970-es évek közepétől különösen időszerűvé teszi őket. És itt nem azokra gondolunk, \ elsősorban, amelyekre manapság mindenki gon. dolna: az olajárrobbanásra, vagy a sok helyen ismert „válságelméletekre” (energiaínség, hőhalál). Sokkal inkább arra figyelhetünk, hogy az elmúlt másfél évtizedben a világ minden táján — így nálunk is — gyorsult a fejlődés üteme és ez a tény számos területen idéz elő problémát. Gondok jelentkeznek a munkaerőellátásban, az alapanyag-ellátás és nem utolsósorban az energiahordozók területén is. Napjainkban az ipar, a mezőgazdaság, a lakosság, a közlekedés és a közületek egyre több „nemesebb” energiahordozót igényelnek» Gyorsan nő az energiahordozók ipari alapanyagként történő felhasználása is. Ugyanakkor valamennyien tudjuk azt is, hogy az energiahordozókkal való helytelen gazdálkodás napjainkban már oda vezetett, hogy azok kitermelése, átalakítása, szállítása és tárolása mind, nagyobb gazdasági áldozatot kíván i a társadalomtól. 30 ÉV MÜLVA IS! Hazánk ásványi kincsekben és energiahordozókban szerényen „elengedett” ország, így az ' ezekkel való gazdálkodás, illetve a struktúraváltás nélkülözhetetlen fontosságú. Amíg a fogyasztói rendszerek igen rugalmasak és egyik energiafajtáról a másikra könnyen átállíthatok, addig az energetikai nagyberuházások már kevésbé rendelkeznek ezzel a képességgel. Az előkészítő vizsgálatoktól a kutatásokig és az energetikai nagyberuházás üzembe lépéséig nem egy esetben 8—10 év telik el. Figyelembe véve azt is, hogy a nagy- beruházások gazdaságos élettartama mintegy 30 év, e számok kiemelkedően fontossá teszik a központi energetikai elhatározásokat. A központi döntéseket úgy kell a jelenben meghozni, hogy a gazdaságosság, illetve általában a létesítmények működési feltételei még mintegy 30—40 év múlva is megfeleljenek a követel menyeknek. Ez a vizsgálat, ez az elemzés és az ebből adódó döntéshozatal gyorsan változó korunkban, a gazdasági jelenségek gyors változása mellett egyáltalán nem köny- nyű feladat. Évekkel ezelőtt geológiai adottságaink is lehetővé tették a szénhidrogének fokozott felhasználását és ezek alkalmazása is számos előnnyel járt. A szénhidrogének felhasználása mind az energetikai Jiatás- fok javulásában, mind a fogyasztói technológiákban, a környezetvédelemben, termelékenységben és költség- alakulásban is számos kedvező tulajdonsággal járt. „TÓL-IG” HELYETT... A szénhidrogének új termelési technológiák bevezetését is lehetővé tették és ezzel visszahatottak a népgazdaság szerkezetére is. A struktúraváltás időszakában, a felhasználók: az energia- költségben, a berendezések beruházási költségében és az energiahordozó költségen kívüli üzemköltségben is gazdasági előnyhöz jutottak, hu szén helyett szénhidrogént használtak fel. A szénhidrogének árának gyors emelkedése — Nyugaton és Keleten — egyaránt felülvizsgálat tárgyává teszik az energiastruktúránk kialakult helyzetét. Nagyon sok helyen még mindig fűtőolajat, vagy földgázt használnak fel a kazánok fűtésére, villamosenergia-termelésre. Ez nemcsak drága, gazdaság- t.alán és célszerűtlen felhasználás, hanem tisztában kell lennünk azzal is, hogy bár a Szovjetunió nyersanyagokban és energiahordozókban igen gazdag ország, hosszabb távon még ő sem engedheti meg magának, hogy a szénhidrogéneket; kőolajat, földgázt használjon fel alaperőművekben — tüzelőanyagként. Változtatnunk kell tehát energiaszerkezetünkön. Ennek adottak immár a gazdasági indokai is, és az az időszak is lezárult, amikor az energiahelyzét tervezésében „körülbelül” és „tól-ig” fogalmazással dolgozhattunk. A pontos és tervvariációkkal gazdagított tervezési módszerek közös vonása már csak az lehet: kerülni kell a nagyobb fajlagos energiaigényt jelentó technológiák nagyobb ütemű fejlesztését. A másik hasonló koncepció magába foglalja a hazai energiaforrásaink kitermelését és a készletfeltárás munkájának fokozott ütemű folytatását. Ennek a kérdésnek része a hazai szénvagyon fokozott kitermelése, amit a múltban elhanyagoltunk. A gazdaságpolitikai határozatok között is szerepel a szénbányászat távlati fejlesztése és a szénbázisú villamos erőművek létesítése. Pozitív példa erre többek között: a gyöngyos-visontai hőerőmű, vagy a gyorsuló ütemben haladó eocénprogram megindulása. Sajnos, meg kell azt is említeni, hogy mint struktúraváltásainknál általában, itt sem vagyunk elég frissek. Az eddiginél nagyobb erővel kell energiapolitikánk formálására törekedni, mert mint az a paksi erőmű építése során kiderült, ma még mindig a szén- erőmű a leggazdaságosabb. Gazdaságossági számítások tömegét kell tehát elvégezni, hogy megállapíthassuk — ot t, ahol igen komoly objektív műszaki és gazdasági okok teszik szükségessé — milyen feltételek mellett lehet a szénre visszatérni. Energiaellátásunk súlyponti kérdése a villamos energia biztosítása. Meg kell hát ke_ resni , azt a népgazdasági szintű optimumot, amely szükséges ahhoz, hogy a többletköltséget jelentő — szén terek, a szén'- és salak- kezelés berendezéseinek beruházásai, a vasúti és közúti szénszállítási kapacitások bővítése — beruházások mellett is nö'velhessük energiafelhasználásunkban a szén részarányát. Mert igaz ugyan, hogy az energiahordozók importjánál mennyiségi korlátozás nincs, csak az ezzel együttjáró ghz- dasági terhet viselné el nehezen az ország. Energiapolitikánk is — a legkisebb fajlagos ráfordítás felé fordul el! Bnchert Miklós Megint az időjárás! Hányszor hallottam már, (és hányszor fogom még hallani!?), hogy ez az oka mindennek. Az érintettek évről évre, s szerte a megyében erre, erről panaszkodnak. Az ember már-már hajlamos arra gondolni: jó kifogás sohasem rossz. Mondom, már-már hajlamos ..., különösen, ha az időjárás sorsdöntő nyomait csakúgy, mint én, a szavak közvetítésével, közvetve érzékeli, nem pedig a saját bőrén tapasztalja azt. Márpedig az igazság mércéje mégiscsak az utóbbi, alátámasztva évtizedek, évszázadok tapasztalataival. Ezek ugyanis nem csalnak, nem szépítenek, nem afféle „jó kifogások”. Igazolásul, hitelesen nyomják rá a vidékre a kedvezőtlen adottság nem éppgn megtisztelő, annál inkább tehertételt jelentő bélyegét. A Szendrő környéki táj magán viseli ezt a bélyeget. Kérdezem Antal Istvánt, a szendrői Szabad Föld Tsz elnökét: — Ezen. a sohasem kedvező éghajlatú adottságú vidéken az elmúlt tíz esztendő viszonylatában az idei év időjárását hová rangsorolná? — Negatív értelemben az első helyre. Az elmúlt tíz év közül az idei volt a legmostohább ___ A rra a' kérdésemre. pedig, hogy így év vége felé mivel dicsekedhetnek, illetve miről panaszkodhatnak a szend- rőiek, az előbbi válaszból némiképp már következtetni lehet. — Több ok van panaszra, mint dicsekvésre — mondja az elnök, de utána azon nyomban kihangsúlyozza: — Húszra emelkedett az állandó moszkvai képviselettel rendelkező amerikai vállalatok száma. A közelmúltban az Abbot Laboratories kapta meg a szovjet külkereskedelmi minisztérium engedélyét, s nyitott irodát a szovjet fővárosban. Az amerikai cég több éve folytat együttműködést a Szovjetunióval, s a kapcsolatok eddigi legjelentősebb eredménye az 1976- ban aláírt 25 millió dolláros megállapodás volt, melynek alapján, az Abbot Laboratories eladta a Similac nevű bébiételének know-how-ját a Szovjetuniónak és vállalta, hogy leszállítja a szükséges berendezéseket az új termék Minden baj ellenére veszteségesek azért nem leszünk! Ahhoz, hogy tudjuk, mit is takar a válasz, ismernünk kell a diagnózist. Ez pedig címszavakban a következő: ár- és belvizek, június végi kukorica vetés, hatmillió forint kiesés a növénytermesztésben. Mindezek kiegészítve az elnök szavaival: — Nekünk bizony sok a hatmillió forint Nehéz lesz kigazdálkodnunk, de csak ki- gazdálkodjuk valahogy. Szerencsére, illetve nem is any- nyira szerencse dolga ez. Állattenyésztésünk, a melléküzemági tevékenységünk többet hoz a tervezettnél... Az idei esztendő „éghajlati kényszere” szövetkezetünkben a takarékosságot állította központi helyre. Minden megtakarított forintnak, fillérnek értéke, jelentősége van. Mit tettek, mit kényszerültek tépni ennek érdekében a szendrőiek? Többek között jelentősen lecsökkentették az abrakvásárlásukat, mégpedig oly módon, hogy az abrakkészítményeket saját maguk állítják elő, megtakarítva ezzel minden mázsa után 50 forintot. Megvizsgálták a műtrágyafelhasználásuk eddigi gyakorlatát is, itt is‘ találtak pénzfogási lehetőséget. Eddig ugyanis a mély fekvésű ár- és belvíz látogatta területekre is szórtak ősszel műtrágyát, amit a tavaszi vizek majdcsaknem minden esetben kimostak. A tapasztalat, no meg a kényszer szülte az elhatározást: ezekre a földekre idén ősszel műtrágya nem kerül. Ugyancsak az adottságokkal függ össze, hogy az elmúlt gyártására épülő üzemnek. A tervek szerint, 1980-ban kezdik meg a Similac gyártását, s az új üzem naponta 40 tonna bébiételt állít majd elő. * A svéd gazdaság 1979. évi kilátásai igen biztatóak — állapítja meg a stockholmi gazdaságkutató intézet jelentése. Az exportcégek várhatóan tovább javítják a helyzetüket a külföldi piacokon, számos elvesztett területet egyébként már az idén sikerült visszaszerezniük. A nemzeti össztermék az előrejelzések szerint, 4 százalékkal fog növekedni, szemben az idén években szinte észrevétlenül, de módosult a Szabad Föld Tsz vetésszerkezete. A kukoricáért, pontosabban a beéré- sért itt szinte minden esztendőben „imádkozni” kellett. Magyarul lutri volt, terem, nem terem, beérik, nem érik. Idén szerencséjük volt ugyan, a sok baj között ennyi rájuk fért, s első fagyokra éppen beért a kukorica. Ennek ellenére csökkentik a területét. Míg 1977-ben 550 hektáron vetették, addig idén már csak 400 hektáron termett, s jövőre pedig csak 300 hektár makrád. Ezzel szemben az errefelé jövedelmezőbb búza vetés- területe növekszik. Tavaly ősszel 500 hektárt vetettek be. idén pedig már 600 hektárnyit. E két főnövény arány- eltolódása, — előveteményi okokból — a többi kultúra arányát is módosította. Nagy szerephez jut ezután a repce és növelik a pillangósok területét. A napraforgót 200— 250 hektáron továbbra is termesztik, mert még 12 mázsás hektáronkén ti átlagtermésnél is érdemes termeszteni, lévén, hogy nagy ráfordítást nem igényel, s a kukoricánál biztonságosabban megterem. Az állattenyésztés Szendrő- ben egyike azoknak az ágazatoknak, amelyek pótolják a növénytermesztés idei árbevételi kiesését. Ez évre 13 millió forint árbevételt terveztek, de az előzetes számítások szerint lesz ebből 15 millió is. A 650 db szarvas- marhából 350 tej-, 300 húshasznosítású. A tehenészeti telepen a tavalyi 2850 literes fejési átlaggal szemben idén 3100 liter az egy tehénre ju tó tejhozam. Az ez évben várt 2 százalékkal. A külkereskedelmi mérleg aktívuma 6 milliárd koronára nő az idei évre feltételezett 5,5 mil- liárdról. az import 1978-ban váratlanul alacsony, főként a belföldi termelők erős versenyképessége miatt A külkereskedelmi aktívum ellenére a fizetési mérleg deficites lesz, a hiány körülbelül a 8 milliárd koronát is eléri. * A francia miniszterelnök. Raymond Barre, a minap új intézkedésekkel egészítette ki a két éve bevezetett és p dig meglehetősen kevés sikert aratott gazdasági szükségtermind a tej-, mind a húshasznosítású állománynál megkezdődött a fajtaátalakító keresztezés. Az előbbinél Holstein—Friz, az utóbbinál Hereford egyedekkel. Feltétlenül szólni kell a szendrőiek melléküzemági tevékenységéről, annál is inkább, mert. a tervvel szemben két és fél millió forint pluszt hoz a tsz konyhájára ez az ágazat. Jelentős volumenű a bérfuvarozásuk, valamint az építőipari tevékenységük. Az 57 tagú építőipari csoport megosztva jelen pillanatban Izsófalván. Berentén, Ormosbányán. Boldván és Szendrő- ben dolgozik. Épületek átalakításától kezdve magtár, óvoda építéséig mindenféle munkát végeznek. Közismert: az időjárástól rendkívül befolyásolt mező- gazdasági termelés sehol sem könnyű. A szendrői és a hozzá hasonló adottságú (kedvezőtlen adottságú) gazdaságban pedig kimondottan nehéz feladat. Több kell hozzá, mint csak értés! Az emberi akarat, lelemény éppúgy része annak a sok plusznak, ami vezetőkből, beosztottakból nem hiányozhat e tájon. Hogy miért éppen az értést, akaratot, s leleményt emelem ki? Antal István a beszélgetésünk végen ekképpen summáz: — A nehéz körülmények, a kedvezőtlen talaj, domborzati és éghajlati adottságok ellenére ezen a Bódva völgyi részen évek óta nincs veszteséggel gazdálkodó termelőszövetkezet. Mi. akik itt, erre gazdálkodunk. így vagy úgy. de megtaláljuk a kiesések pótlásának módját. Kell, hogy megtaláljuk! Ehhez pedig az értés mellett elsősorban akarat és levet. A bajba jutott acélipar pénzügyi megsegítése és a pangó beruházások felélesztésére szánt új ösztönzők valóban a francia gazdaság leggyengébb pontját szeretnék megerősíteni, A 136 ezer munkást foglalkoztató francia acélipar az elmúlt négy év során, több mint 3 milliard dollárnyi veszteséget szenvedett, 1980-ig a foglalkoztatottak mintegy 10 százalékának az elbocsátását helyezték kilátásba az acélipari vállalatok. A francia gazdasági fejlődés legnagyobb kerékkötője. hogy a magánszektor beruházásai még európai viszonylatban is a legkedvezőtlenebb képet mutatják az 1975-ös recesszió óta. lemény szükséges. Hajdú Imre A világgazdaság hírei Értés, akarat, lelemény
