Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
1978. október 8., rcisárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A miskolci szociális Íojtlalkozíalóban D Oilpzüi, tenni akarnak Az országban mindössze huszonkét szociális foglalkoztató működik, ahol a csökkent munkaképességű embereknek biztosítanak munkát, gondoskodnak a megélhetésükhöz szükséges pénz pótlásáról. Borsod megyében csupán Miskolcon van ilyen intézmény, a Szénipéteri kapui Kórház szomszédságában. A városi tanács kezelésében levő szociális foglalkoztató vezetője Kovács Andorné, aki az ottani munkálatokról, a foglalkoztatottakról a következőket mondotta: — ötödik éve vagyunk jelenlegi helyünkön. Azelőtt a megyei Uórház területén volt a foglalkoztató. Ift lényegesen nagyobb' területünk van, kényelmesebb, nyugodtabb körülmények között dolgozhatunk, gondjaink azonban még most is vannak. Elsőként talán a számunkra munkát biztosító partnerek, vállalatok és intézmények passzív- ságát említem. Furcsa, hogy Borsod megyéből, ahol egyébként. annyi nagyvállalat, különféle üzem és intézmény működik, néhány kivételtől eltekintve, egyszerűen nem veszik tudomásul a létezésünket, nem igénylik a munkánkat. Mondom, kivételek vannak, hiszen hosszú évek óta partnereink közé sorolhatjuk a Miskolci Műanyagfeldolgozó Vállalatot, a Pamutíono- dát, a Kazincbarcikai Kézműipari Vállalatot és a városi kórházat. S hogy munkánkkal elégedettek, azt bizonyítja az a tény is, hogy más megyékből egyre többen érdeklődnek, keresik velünk a kapcsolatot. Ennek köszönhető, hogy rendszeres munkál: biztosít részünkre a Fővárosi Finommechabikai Vállalat és újabban a törtei! Dózsa Termelőszövetkezet. Az előbbi vállalatnak csengőket szerelünk össze, az utóbbi szövetkezetnek pedig munka- védelmi kesztyűket varrunk. A foglalkoztatóban dolgozók.szép munkáját reprezentálják a vitrinekben elhelyezett könyvborítók, folyóiratok díszes kötései, plakettek őrzésére szolgáló dobozok. De akad más példa is, mint a koníekciórészlegben „ácsorgó” próbababa ruhája, A gondosan elkészített munkadarab, a családias, kellemes környezet azonban még nem minden ... — Szeretnénk még többet tenni dolgozóink érdekében. Fejlődni, bővíteni kapcsolatainkat, kiszélesíteni a jelentkezők táborát. Ugyanis pil- ' lanatnyilag csak a miskolci lakosok jelentkezését vehetjük figyelembe. Pedig nagyon sokan vannak még a környéken, a megye más területén, akik szívesen vállalnának munkát nálunk. Ez a tervünk még nagyon távoli, hiszen konkrét elképzelésre, engedélyezésre, házhoz szállítható munkákra van szükség ahhoz, hogy a megye legalább közeli részében lakókat is foglalkoztathassuk. Igényként merült fel már többször is az üzemi étkezés megvalósítása. A helyiségen kívül különösebb akadálya ennek nincs, az ebédlő hiányában azonban ez is csak a távlati tervek között, szerepelhet. Ennél sürgetőbb feladat a raktárhelyiség bővítése, amely közös az ugyancsak ebben az épületben levő anyatejgyűjtő-állomáséval. Gondok, problémák mindenütt vannak, amelyeken igyekeznek a lehetőségekhez, adottságokhoz mérten enyhíteni, változtatni. A szociális foglalkoztató alapvető gondjai közé a terjeszkedés, és a munkájukat igénylő üzemek jelentkezése tartozik. S hogy mennyire fontos lenne a terjeszkedés, annak bizonyságául szolgál a Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és a városi tanács közös, komplex felmérése, amelyet a közelmúltban végeztek el. Eszerint Borsod megyében 1977-ben. 1874 ember lett csökkent munkaképességű. Közel kétezer ember. Óriási szám. Különösen akkor, ha viszonyítjuk a szociális foglalkoztatóban dolgozók számához, ahol jelenleg I64-en állnak munkaviszonyban. Közös feladatunk, hogy elősegítsük a csökkent munkaképességűek társadalomba való beilleszkedéséi. Monos Már!» | KILÁTÁS AZ AVASRÓL Fotó: Laczó J. Á lakásigénylésről A lakásigénylök száma jelentősen megnőtt és ez nemcsak miskolci, borsodi jelenség, hiszen minden önálló család saját otthont szeretne magának, külön a szülőktől, nagyszülőktől. Viszont nem. mindenki alapít családot, meglehetősen magas azoknak a száma is, akik egyedül élnek és persze ők sem akarják albérletben tölteni az életüket. ll-472-es telefonról érdeklődött, az egyik hallgató, hogy a fia, aki nőtlen, mikorra számíthat ' lakásra ötéves igénylése alapján? Egy ál talán kaphat-e egyedülálló önálló lakást és ha igen, milyenek az esélyei? A válasz: — Az elmúlt éveikben Is több, olyan lakásigénylést elégítettek ki, ahol az adatlapon csupán egyetlen 'név szerepelt. Aligha szorul magyarázatra, hogy a rosszabb körülmények között élő két, három, vagy több gyereket nevelő családok előnyt élveznek az egyedülállókkal szemben. A pontszámok a külön-' böző körülmények mérlegelése alapján állnak össze, és alapvetően ez határozza meg az új otthonhoz való jutás esélyeit is. Érthető, hogy a szülőkkel élő fiatalok, jóllehet több éve beadták az igénylésüket, hosszabb várakozásra kényszerülnek és ez így igazságos. Nemcsak a fiatalok, a nyugdíj előtt állók is sok kérdést tettek fel. Fizetésük, jövedelmük alapján, meghatározott juttatási kategóriába sorolják az igénylőket, és ennek megfelelően várhatnak tanácsi, tanácsi értékesítésű. illetve OTP-lakásra. A 34-321-es telefonról kérdezték, hogy változtat-e ezen a besoroláson az a körűimén}', ha valaki nyugdíj előtt áll, és rövid időn belül lecsökken majd a havi jövedelme? A lakás- és helyiséggazdálkodási osztály válasza: — A juttatási formát érthetően befolyásolja, hogy az igénylő nyugdíj előtt áll. Ha tíz éven belül a férj és a feleség is nyugdíjba kerül, úgy a korábban megállapított juttatási kategóriát egy- gyel lejjebb állapítják meg. Tehát, ha a jövedelmük alapján csak OTP-la!káshoz juthattak volna, akkor tanácsi értékesítésük ha szövetke^- tire vártak, úgy tanácsi bérlakást kaphatnak. N. J. szám például még lényegesen nagyobb.) Ezen az elmúlt éveket tekintve igen nagy, igen fájó gondokon nem a véletlen változtatott. Nem az, hogy sok lett volna az encsi járásba vágyó tanító, tanár. A járás, a községek párt-, tanácsi, szakoktatási vezetői minden lehetőséget megragadtak a megye és a közeli, szomszédos megyék tanító- és tanárképző főiskoláiban, hogy minél több fiatallal kössenek tanulmányi szerződést. A korábban képesítés nélkül elhelyezkedőket pedig egy-két éven belül „beiskolázták”. Jelenleg 59-en tanulnak. Sajnos az még ma is előfordul, hogy akik végeznek, nem a járásban maradnak, hanem lakóhelyükhöz közelebb, más területeken, városban helyezkednek el. Mindenesetre a járási, a községi vezetőket, a kollektívákat nem érheti szó. A hozzáállás, a segítés, ha kell a társadalmi munkavállalás is jelentős. Ezzel a felfokozott törődéssel magyarázható, hogy 19 központi iskolában már minden vonatkozásban optimális a helyzet, jó a felszereltség, megvannak a szaktanárok és 41-ben, ha vannak is hiányosságok még. de jól lehet tanítani. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakában 21 tanterem épült meg. A negyedik ötéves terv során csak 20 tanteremmel gazdagodott a járás. Ami még mindig igen kevés; a tornaterem. Csupán három tornaterem és öt tornaszoba van az iskolákban. E melleit még hat művelődési otthont használnak tornaterem céljára. Ha c gondokon sikerül lényegesen enyhíteni, feltétlenül tovább javulhat majd az általános iskolát nyolc év alatt, tehát rendes időben elvégzők aránya is. Bár az arány így is évről évre jobb. Az encsi járásban az iskolás korú gyermekek beiralása, iskolakezdése a terveknek megfelelő: százszázalékos. A tanulók 83 százaléka nyolc év alatt, — tehát a rendes időben — be is fejezi tanulmányait. Tizenhat százalék 10 év alatt végzi el. Csupán egy százaléknyi azok száma, akik több évet „csúsztatnak”, » akikkel a későbbi évek során kell majd újra találkozni az iskolapadokban. Az arány —, más területekhez viszonyítva — nem rossz. S ami ennél is többet mond: lényegesen jobb, mint ezelőtt öt, vagy hat évvel. Tehát a fejlődés, a törődés, a szubjektív és objektív feltételek erősödése e tényezővel is bizonyított. Október eleje van. Az iskolákban már túl vannak a tanítás, a „berázó- dás” első hetein. Az iskolapadok már „bemelegedtek”, s azok a gyermekek is beleszoktak lassan az otthontól való távollétbe, akik körzeti iskolákban, napközi otthonos, bentlakásos iskolákban most először kezdtek tanévet. Az encsi járásban sok az ilyen gyerek, s az a cél, hogy a jövőben még több legyen. Jelenleg 813 gyermek jár körzeti iskolába a járás területén. A legnagyobb örömmel most a 270 személyes gönci kollégiumról beszélnek. Tízmilliós beruházással épült. A következő ilyen létesítmény Encsen gazdagítja majd az abaújiakat. Még ebben az ötéves tervben megépül, s — bár akadnak ellenvélemények, — az előkészítettség jó. minden Teltétel megvan ahhoz, hogy időre elkészüljön. — Ezen a területen kellene még tovább lépni és lehetőleg nagyobb léptekkel, — mondják, kívánják és remélik is Encsen és környékén. Ám ez a legnehezebb feladat. Azokban a községekben, ahol körzeti iskola van, egy- egy pedagóguslakás megépítése, — például Forrón, Boldogkőváralján, de másutt is — megoldható. Segít az egész közösség benne. Azonban egy-egy új iskola, egy-egy napközi, vagy ami a legnehezebb, egy új kollégium sok pénzbe kerül. Pedig a hátrányos helyzetben lévő, a kis településeken élő gyermekek valóban magasabb szintű képzése, jó alappal történő indítása az életre csak jól felszerelt, bentlakásos iskolák útján képzelhető el. Volt, — s van — a járás vezetésének egy terve, a nehéz körülmények között élő cigánygyermekekkel kapcsolatban is. Hernádvécsén egy most már alig kihasznált oktatási intézményben alsó tagozatos korú cigánygyermekek részére szeretnének létrehozni kol- légiumos rendszerű iskolát. A szülőkkel egyetértve kerülnének oda a gyerekek. Négy év után pedig, a felső tagozatot mar vagy Göncön, vagy a felépülő encsi kollégiumos iskolában végeznék. együtt a más bentlakókkal. Eddig sajnos nem talált megértésre ötletük. elképzelésük, kezdeményezésük. Érdemes lenne ismét elemezni, fontolóra venni. Ez lenne a megoldás a jelenlegi 2.4 százalékos bukás és az 5 százalékos lemorzsolódás csökkentéséhez, megszüntetéséhez. íNem titkolt véleménye az oktatás és a járás vezetőinek az is, hogy luxus a járásban a két gimnázium. Encsen a gimnáziumi kollégium helyzetét kellene rendezni, a kollégiumi rendszert bőví- leni és a szikszói, nem megfeleljen kihasznált középiskolát esetleg más, szakszerű oktatás, vagy a korszerűbb általános iskolai oktatás rendelkezésére bocsátani. Azt vallják: — A holnap nemzedéke, a további fejlődés érdekében csak ésszerű koncentráltsággal, fokozott erőfeszítésekkel lehet eredményes lépéseket tenni. — S teszik is, külöríösen ha ehhez mindenkitől, akik tehetik megfelelő és elegendő segítséget kapnak. A párt-, tanácsi és társadalmi szervek, a lakosság, a szülök többsége maximálisan segít. Jó az együttműködés. A járásba települt, fejlődő üzemek is egyre több anyagi támogatást biztosítanak az óvodai férőhelyek gyarapításához, segítik az iskolák állagának megóvását, a jobb felszereltség biztosítását. Remélhetőleg ez, a fejlődő, gyümölcsöző összefogás holnap még eredményesebb, még intenzívebb lesz. Ennek érdekében az abaújiak a maguk részéről mindent megtesznek. Barcsa Sándor Hová légyül a régi nil? öregöltöny-mustra az, amit most a miskolci „Rómeó” férfiruha boltban csinálunk. Etőv-b a nylonzsákokba nézünk be, most a polcok alá, vizsgalatjuk, milyen ruha az, ami mostanában kopottnak, elhordottnak számít. Nem lep meg, amit tapasztalunk: egyaránt találunk régi foltosat, s rendbe tett frissen mosottat. A fazon is változó, van az alul szűk-, felül bő nadrágokból^ de a trapéz szabásúakból is. Egy viszont mindegyikben közös. Háromszáz kémény forinttal kevesebbért számlázták az új öltönyöket Az ötlet új volt tneg nem is. Azt már régen megszoktuk, hogy egyes akciók keretében a leadott műszaki cikkekért. némi összeget leszámítottak az új vásárlása esetén. Nem volt:.nehéz kitalálni, az odahaza hasznavehetetlen, rádiókból, televíziókból, háztartási gépekből még bizonyos dolgokat meg lehetett. menteni. Most viszont kissé meglepődtünk a hirdetések láttán. ..Régiért újat” kiabálták a reklámok, s csábítottak arra, hogy elhasznált öltönyeinket oda vigyük, ahonnan eddig az újakat hoztuk. Meglepődtünk. Mit kezdenek majd velük? Némelyek rossz vicceket faragva, azt mondták, kimosva, kitisztítva, újra a bolti fogasokra teszik őket. Mások, a reálisabbak, rögtön fején találták a szöget. Említvén, hogy a papíriparnak is szüksége van az alapanyagra, a sokat látott régi öltönyök a MÉH-be kerülnek majd. Nekik lelt: igazuk. Még az öHönyakeió kezdetén, beszeltünk a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat illetékesével. aki megnyugtatott bennünket: a darabáruból mindenképpen kilós áru lesz. Az összegyűjtött mennyiség teljes egészében, a hu limitk telepekre Ikerül majd. A be folyt pénzt a vállalat K1SÉ- esei kapják, klubfejlesztésre, sportfelszerelésre, miegyebekre. Elmondták azt is, az öllet eredendően nem tőlük származott. Pesti központjuk és az egyik nagykereskedelmi vállalat ajánlotta. Nekivágnak, igaz vannak náluk is jó néhányan, akik idegenkednek tőle. Egyrészt rengeteg pluszmunkát jelent, másrészt raktározási gondjaik is vannak. Ügy gondolták, az akció mindenképpen hatásos lesz, hiszen így a vásárlók megszabadulhatnak a régi, úgysem hordott ruháktól, s egyben az újakat a már említett 300 forintos mérsékléssel adhatják. A megyében négy boltot jelöltek ki a végrehajtásra, összesen mintegy 3 ezer darabos készlettel. Vevőcsalogatónak is szánták, aki eddig csak tartogatta a pénzét, az majd kapva-kap az alkalmon. Most, a végén elmondják, nem csalódtak. Igaz, a készlet nem fogyott el maradéktalanul. de erre nem is számítottak. Sikerült viszont a vevőket becsalogatni az üzletbe, bemutatni a „portékát”, ami véleményük szerint. egyáltalában nem annyira divatjamúlt, mint azt néhol az újságokban írják. Egyébként mostanában mintha az ipar is változtatna valamicskét korábbi álláspontján, s , igyekszik korhoz igazodni. A reklámfogás tehát bevált a kereskedelemnek, s lehet hogy nekünk is. Holnapi vásárlási terveinkben jobb, ha számolunk hasonló akciókkal, Nem art például, ha mint eddig', nem dobálgaljuk el régi ruhadarabjainkat. Hátha gyártanak majd Marcaliban egyszer annyi márkás farmert, hogy a ronggyá nyúzott, szakított, régit beszámítják a vásárláskor. Udvard.v József Lakó bizottsági választások A lakóbizottságokban tevékenykedő 70 000 társadalmi aktivista megbízatása az idén lejár: újjáválasztásuk- ra az idén október és jövő év márciusa között kerül sor. A lakóbizottságok ötévenkénti újjáválasztása jelentős társadalmi esemény, a lakóterüle- t; demokratizmus megnyilvánulásának egyik közvetlen formája. Az elmúlt öt év tapasztalatainak összegezése, a tanulságok hasznosítása hozJ zásegíthet ahhoz, hogy az újonnan életre hívott lakóbizottságok a lakóterületi közeiéinek ne csak fontos, hanem eredményes fórumai is legyenek. A közösségi számvetésre jó lehetőséget kínálnak a választások, mert még sok helyütt hiányzott az öntevékenység, a kezdemenyezó- kézség, a politizáló munkastílus. Hiba lenne azonban őzekért a hiányosságokért kizárólag a bizottsági tagokat okolni. Sokan elfáradtak azért, mert nem kaptak kellő segítséget a tanácsoktól, a , helyi népfrontbizottságokfól. s észrevételeik, javaslataik elakadtak az íróasztal fi okokban. Az a cél. hogy a lakók bizalmát élvező tisztségviselők az eddiginél eredményesebben segítsék a tanácsok népkép viseleti-önkormányzati es államigazgatási munkáját. I
