Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

1978. október 8., rcisárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A miskolci szociális Íojtlalkozíalóban D Oilpzüi, tenni akarnak Az országban mindössze huszonkét szociális foglalkoz­tató működik, ahol a csök­kent munkaképességű embe­reknek biztosítanak munkát, gondoskodnak a megélheté­sükhöz szükséges pénz pót­lásáról. Borsod megyében csupán Miskolcon van ilyen intézmény, a Szénipéteri ka­pui Kórház szomszédságában. A városi tanács kezelésében levő szociális foglalkoztató vezetője Kovács Andorné, aki az ottani munkálatokról, a foglalkoztatottakról a kö­vetkezőket mondotta: — ötödik éve vagyunk je­lenlegi helyünkön. Azelőtt a megyei Uórház területén volt a foglalkoztató. Ift lényegesen nagyobb' területünk van, ké­nyelmesebb, nyugodtabb kö­rülmények között dolgozha­tunk, gondjaink azonban még most is vannak. Elsőként ta­lán a számunkra munkát biztosító partnerek, vállala­tok és intézmények passzív- ságát említem. Furcsa, hogy Borsod megyéből, ahol egyéb­ként. annyi nagyvállalat, kü­lönféle üzem és intézmény működik, néhány kivételtől eltekintve, egyszerűen nem veszik tudomásul a létezésün­ket, nem igénylik a munkán­kat. Mondom, kivételek van­nak, hiszen hosszú évek óta partnereink közé sorolhatjuk a Miskolci Műanyagfeldolgo­zó Vállalatot, a Pamutíono- dát, a Kazincbarcikai Kéz­műipari Vállalatot és a vá­rosi kórházat. S hogy mun­kánkkal elégedettek, azt bi­zonyítja az a tény is, hogy más megyékből egyre többen érdeklődnek, keresik velünk a kapcsolatot. Ennek köszön­hető, hogy rendszeres mun­kál: biztosít részünkre a Fő­városi Finommechabikai Vál­lalat és újabban a törtei! Dózsa Termelőszövetkezet. Az előbbi vállalatnak csengőket szerelünk össze, az utóbbi szövetkezetnek pedig munka- védelmi kesztyűket varrunk. A foglalkoztatóban dolgo­zók.szép munkáját reprezen­tálják a vitrinekben elhelye­zett könyvborítók, folyóira­tok díszes kötései, plakettek őrzésére szolgáló dobozok. De akad más példa is, mint a koníekciórészlegben „ácsor­gó” próbababa ruhája, A gondosan elkészített munka­darab, a családias, kellemes környezet azonban még nem minden ... — Szeretnénk még többet tenni dolgozóink érdekében. Fejlődni, bővíteni kapcsolata­inkat, kiszélesíteni a jelent­kezők táborát. Ugyanis pil- ' lanatnyilag csak a miskolci lakosok jelentkezését vehet­jük figyelembe. Pedig nagyon sokan vannak még a kör­nyéken, a megye más terüle­tén, akik szívesen vállalná­nak munkát nálunk. Ez a tervünk még nagyon távoli, hiszen konkrét elképzelésre, engedélyezésre, házhoz szál­lítható munkákra van szük­ség ahhoz, hogy a megye leg­alább közeli részében lakókat is foglalkoztathassuk. Igény­ként merült fel már több­ször is az üzemi étkezés meg­valósítása. A helyiségen kí­vül különösebb akadálya en­nek nincs, az ebédlő hiányá­ban azonban ez is csak a távlati tervek között, szere­pelhet. Ennél sürgetőbb fel­adat a raktárhelyiség bővíté­se, amely közös az ugyan­csak ebben az épületben le­vő anyatejgyűjtő-állomásé­val. Gondok, problémák min­denütt vannak, amelyeken igyekeznek a lehetőségekhez, adottságokhoz mérten enyhí­teni, változtatni. A szociális foglalkoztató alapvető gond­jai közé a terjeszkedés, és a munkájukat igénylő üzemek jelentkezése tartozik. S hogy mennyire fontos lenne a ter­jeszkedés, annak bizonyságá­ul szolgál a Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és a városi tanács közös, komp­lex felmérése, amelyet a kö­zelmúltban végeztek el. Eszerint Borsod megyében 1977-ben. 1874 ember lett csökkent munkaképességű. Közel kétezer ember. Óriási szám. Különösen akkor, ha viszonyítjuk a szociális fog­lalkoztatóban dolgozók szá­mához, ahol jelenleg I64-en állnak munkaviszonyban. Kö­zös feladatunk, hogy elősegít­sük a csökkent munkaképes­ségűek társadalomba való beilleszkedéséi. Monos Már!» | KILÁTÁS AZ AVASRÓL Fotó: Laczó J. Á lakásigénylésről A lakásigénylök száma je­lentősen megnőtt és ez nem­csak miskolci, borsodi jelen­ség, hiszen minden önálló család saját otthont szeretne magának, külön a szülőktől, nagyszülőktől. Viszont nem. mindenki alapít családot, meglehetősen magas azoknak a száma is, akik egyedül él­nek és persze ők sem akar­ják albérletben tölteni az életüket. ll-472-es telefonról érdek­lődött, az egyik hallgató, hogy a fia, aki nőtlen, mikorra számíthat ' lakásra ötéves igénylése alapján? Egy ál ta­lán kaphat-e egyedülálló önálló lakást és ha igen, mi­lyenek az esélyei? A válasz: — Az elmúlt éveikben Is több, olyan lakásigénylést elégítettek ki, ahol az adat­lapon csupán egyetlen 'név szerepelt. Aligha szorul ma­gyarázatra, hogy a rosszabb körülmények között élő két, három, vagy több gyereket nevelő családok előnyt élvez­nek az egyedülállókkal szem­ben. A pontszámok a külön-' böző körülmények mérlege­lése alapján állnak össze, és alapvetően ez határozza meg az új otthonhoz való jutás esélyeit is. Érthető, hogy a szülőkkel élő fiatalok, jólle­het több éve beadták az igénylésüket, hosszabb vára­kozásra kényszerülnek és ez így igazságos. Nemcsak a fiatalok, a nyugdíj előtt állók is sok kérdést tettek fel. Fizetésük, jövedelmük alapján, megha­tározott juttatási kategóriába sorolják az igénylőket, és ennek megfelelően várhatnak tanácsi, tanácsi értékesítésű. illetve OTP-lakásra. A 34-321-es telefonról kér­dezték, hogy változtat-e ezen a besoroláson az a körűi­mén}', ha valaki nyugdíj előtt áll, és rövid időn belül le­csökken majd a havi jöve­delme? A lakás- és helyiséggazdál­kodási osztály válasza: — A juttatási formát ért­hetően befolyásolja, hogy az igénylő nyugdíj előtt áll. Ha tíz éven belül a férj és a feleség is nyugdíjba kerül, úgy a korábban megállapí­tott juttatási kategóriát egy- gyel lejjebb állapítják meg. Tehát, ha a jövedelmük alap­ján csak OTP-la!káshoz jut­hattak volna, akkor tanácsi értékesítésük ha szövetke^- tire vártak, úgy tanácsi bér­lakást kaphatnak. N. J. szám például még lényegesen nagyobb.) Ezen az elmúlt éveket tekintve igen nagy, igen fájó gondokon nem a vélet­len változtatott. Nem az, hogy sok lett volna az encsi járásba vágyó tanító, ta­nár. A járás, a községek párt-, tanácsi, szakoktatási vezetői minden lehetősé­get megragadtak a megye és a közeli, szomszédos megyék tanító- és tanár­képző főiskoláiban, hogy minél több fiatallal kössenek tanulmányi szerző­dést. A korábban képesítés nélkül el­helyezkedőket pedig egy-két éven belül „beiskolázták”. Jelenleg 59-en tanulnak. Sajnos az még ma is előfordul, hogy akik végeznek, nem a járásban marad­nak, hanem lakóhelyükhöz közelebb, más területeken, városban helyezked­nek el. Mindenesetre a járási, a községi ve­zetőket, a kollektívákat nem érheti szó. A hozzáállás, a segítés, ha kell a tár­sadalmi munkavállalás is jelentős. Ez­zel a felfokozott törődéssel magyaráz­ható, hogy 19 központi iskolában már minden vonatkozásban optimális a helyzet, jó a felszereltség, megvannak a szaktanárok és 41-ben, ha vannak is hiányosságok még. de jól lehet taníta­ni. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakában 21 tanterem épült meg. A negyedik ötéves terv során csak 20 tan­teremmel gazdagodott a járás. Ami még mindig igen kevés; a tornaterem. Csupán három tornaterem és öt torna­szoba van az iskolákban. E melleit még hat művelődési otthont használnak tor­naterem céljára. Ha c gondokon sike­rül lényegesen enyhíteni, feltétlenül to­vább javulhat majd az általános isko­lát nyolc év alatt, tehát rendes idő­ben elvégzők aránya is. Bár az arány így is évről évre jobb. Az encsi járásban az iskolás korú gyermekek beiralása, iskolakezdése a terveknek megfelelő: százszázalékos. A tanulók 83 százaléka nyolc év alatt, — tehát a rendes időben — be is fejezi tanulmányait. Tizenhat százalék 10 év alatt végzi el. Csupán egy százaléknyi azok száma, akik több évet „csúsztat­nak”, » akikkel a későbbi évek során kell majd újra találkozni az iskolapa­dokban. Az arány —, más területekhez viszonyítva — nem rossz. S ami ennél is többet mond: lényegesen jobb, mint ezelőtt öt, vagy hat évvel. Tehát a fej­lődés, a törődés, a szubjektív és objek­tív feltételek erősödése e tényezővel is bizonyított. Október eleje van. Az iskolákban már túl vannak a tanítás, a „berázó- dás” első hetein. Az iskolapadok már „bemelegedtek”, s azok a gyermekek is beleszoktak lassan az otthontól való tá­vollétbe, akik körzeti iskolákban, nap­közi otthonos, bentlakásos iskolákban most először kezdtek tanévet. Az encsi járásban sok az ilyen gyerek, s az a cél, hogy a jövőben még több legyen. Jelenleg 813 gyermek jár körzeti is­kolába a járás területén. A legnagyobb örömmel most a 270 személyes gönci kollégiumról beszélnek. Tízmilliós be­ruházással épült. A következő ilyen lé­tesítmény Encsen gazdagítja majd az abaújiakat. Még ebben az ötéves terv­ben megépül, s — bár akadnak ellen­vélemények, — az előkészítettség jó. minden Teltétel megvan ahhoz, hogy időre elkészüljön. — Ezen a területen kellene még to­vább lépni és lehetőleg nagyobb lép­tekkel, — mondják, kívánják és remé­lik is Encsen és környékén. Ám ez a legnehezebb feladat. Azokban a közsé­gekben, ahol körzeti iskola van, egy- egy pedagóguslakás megépítése, — pél­dául Forrón, Boldogkőváralján, de má­sutt is — megoldható. Segít az egész közösség benne. Azonban egy-egy új is­kola, egy-egy napközi, vagy ami a leg­nehezebb, egy új kollégium sok pénzbe kerül. Pedig a hátrányos helyzetben lé­vő, a kis településeken élő gyermekek valóban magasabb szintű képzése, jó alappal történő indítása az életre csak jól felszerelt, bentlakásos iskolák útján képzelhető el. Volt, — s van — a járás vezetésének egy terve, a nehéz körül­mények között élő cigánygyermekekkel kapcsolatban is. Hernádvécsén egy most már alig kihasznált oktatási intézmény­ben alsó tagozatos korú cigánygyerme­kek részére szeretnének létrehozni kol- légiumos rendszerű iskolát. A szülők­kel egyetértve kerülnének oda a gye­rekek. Négy év után pedig, a felső ta­gozatot mar vagy Göncön, vagy a fel­épülő encsi kollégiumos iskolában vé­geznék. együtt a más bentlakókkal. Ed­dig sajnos nem talált megértésre ötle­tük. elképzelésük, kezdeményezésük. Ér­demes lenne ismét elemezni, fontolóra venni. Ez lenne a megoldás a jelenle­gi 2.4 százalékos bukás és az 5 százalé­kos lemorzsolódás csökkentéséhez, meg­szüntetéséhez. íNem titkolt véleménye az oktatás és a járás vezetőinek az is, hogy luxus a já­rásban a két gimnázium. Encsen a gimnáziumi kollégium helyzetét kellene rendezni, a kollégiumi rendszert bőví- leni és a szikszói, nem megfeleljen ki­használt középiskolát esetleg más, szak­szerű oktatás, vagy a korszerűbb álta­lános iskolai oktatás rendelkezésére bo­csátani. Azt vallják: — A holnap nemzedéke, a további fejlődés érdekében csak ésszerű kon­centráltsággal, fokozott erőfeszítésekkel lehet eredményes lépéseket tenni. — S teszik is, külöríösen ha ehhez minden­kitől, akik tehetik megfelelő és elegen­dő segítséget kapnak. A párt-, tanácsi és társadalmi szervek, a lakosság, a szülök többsége maximálisan segít. Jó az együttműködés. A járásba települt, fejlődő üzemek is egyre több anyagi támogatást biztosítanak az óvodai fé­rőhelyek gyarapításához, segítik az is­kolák állagának megóvását, a jobb fel­szereltség biztosítását. Remélhetőleg ez, a fejlődő, gyümölcsöző összefogás hol­nap még eredményesebb, még intenzí­vebb lesz. Ennek érdekében az abaújiak a maguk részéről mindent megtesznek. Barcsa Sándor Hová légyül a régi nil? öregöltöny-mustra az, amit most a miskolci „Ró­meó” férfiruha boltban csi­nálunk. Etőv-b a nylonzsákok­ba nézünk be, most a polcok alá, vizsgalatjuk, milyen ru­ha az, ami mostanában ko­pottnak, elhordottnak számít. Nem lep meg, amit tapaszta­lunk: egyaránt találunk régi foltosat, s rendbe tett fris­sen mosottat. A fazon is vál­tozó, van az alul szűk-, fe­lül bő nadrágokból^ de a tra­péz szabásúakból is. Egy vi­szont mindegyikben közös. Háromszáz kémény forinttal kevesebbért számlázták az új öltönyöket Az ötlet új volt tneg nem is. Azt már régen megszok­tuk, hogy egyes akciók kere­tében a leadott műszaki cik­kekért. némi összeget leszá­mítottak az új vásárlása ese­tén. Nem volt:.nehéz kitalál­ni, az odahaza hasznavehe­tetlen, rádiókból, televíziók­ból, háztartási gépekből még bizonyos dolgokat meg lehe­tett. menteni. Most viszont kissé meglepődtünk a hirde­tések láttán. ..Régiért újat” kiabálták a reklámok, s csá­bítottak arra, hogy elhasznált öltönyeinket oda vigyük, ahonnan eddig az újakat hoztuk. Meglepődtünk. Mit kezde­nek majd velük? Némelyek rossz vicceket faragva, azt mondták, kimosva, kitisztít­va, újra a bolti fogasokra te­szik őket. Mások, a reálisab­bak, rögtön fején találták a szöget. Említvén, hogy a pa­píriparnak is szüksége van az alapanyagra, a sokat lá­tott régi öltönyök a MÉH-be kerülnek majd. Nekik lelt: igazuk. Még az öHönyakeió kezdetén, beszel­tünk a Borsodi Ruházati Kis­kereskedelmi Vállalat illeté­kesével. aki megnyugtatott bennünket: a darabáruból mindenképpen kilós áru lesz. Az összegyűjtött mennyiség teljes egészében, a hu limitk telepekre Ikerül majd. A be folyt pénzt a vállalat K1SÉ- esei kapják, klubfejlesztésre, sportfelszerelésre, miegye­bekre. Elmondták azt is, az öllet eredendően nem tőlük származott. Pesti központjuk és az egyik nagykereskedel­mi vállalat ajánlotta. Neki­vágnak, igaz vannak náluk is jó néhányan, akik idegen­kednek tőle. Egyrészt renge­teg pluszmunkát jelent, más­részt raktározási gondjaik is vannak. Ügy gondolták, az akció mindenképpen hatásos lesz, hiszen így a vásárlók meg­szabadulhatnak a régi, úgy­sem hordott ruháktól, s egy­ben az újakat a már említett 300 forintos mérsékléssel ad­hatják. A megyében négy bol­tot jelöltek ki a végrehajtás­ra, összesen mintegy 3 ezer darabos készlettel. Vevőcsalo­gatónak is szánták, aki ed­dig csak tartogatta a pénzét, az majd kapva-kap az alkal­mon. Most, a végén elmondják, nem csalódtak. Igaz, a kész­let nem fogyott el maradék­talanul. de erre nem is szá­mítottak. Sikerült viszont a vevőket becsalogatni az üz­letbe, bemutatni a „porté­kát”, ami véleményük sze­rint. egyáltalában nem annyi­ra divatjamúlt, mint azt né­hol az újságokban írják. Egyébként mostanában mint­ha az ipar is változtatna va­lamicskét korábbi álláspont­ján, s , igyekszik korhoz iga­zodni. A reklámfogás tehát bevált a kereskedelemnek, s lehet hogy nekünk is. Holnapi vá­sárlási terveinkben jobb, ha számolunk hasonló akciókkal, Nem art például, ha mint eddig', nem dobálgaljuk el régi ruhadarabjainkat. Hát­ha gyártanak majd Marcali­ban egyszer annyi márkás farmert, hogy a ronggyá nyú­zott, szakított, régit beszámít­ják a vásárláskor. Udvard.v József Lakó bizottsági választások A lakóbizottságokban tevé­kenykedő 70 000 társadal­mi aktivista megbízatása az idén lejár: újjáválasztásuk- ra az idén október és jövő év márciusa között kerül sor. A lakóbizottságok ötévenkénti újjáválasztása jelentős társa­dalmi esemény, a lakóterüle- t; demokratizmus megnyilvá­nulásának egyik közvetlen formája. Az elmúlt öt év ta­pasztalatainak összegezése, a tanulságok hasznosítása hozJ zásegíthet ahhoz, hogy az újonnan életre hívott lakóbi­zottságok a lakóterületi köz­eiéinek ne csak fontos, hanem eredményes fórumai is legye­nek. A közösségi számvetésre jó lehetőséget kínálnak a választások, mert még sok helyütt hiányzott az öntevé­kenység, a kezdemenyezó- kézség, a politizáló munka­stílus. Hiba lenne azonban őzekért a hiányosságokért ki­zárólag a bizottsági tagokat okolni. Sokan elfáradtak az­ért, mert nem kaptak kellő segítséget a tanácsoktól, a , helyi népfrontbizottságokfól. s észrevételeik, javaslataik elakadtak az íróasztal fi okok­ban. Az a cél. hogy a lakók bizalmát élvező tisztségvise­lők az eddiginél eredménye­sebben segítsék a tanácsok népkép viseleti-önkormányzati es államigazgatási munkáját. I

Next

/
Thumbnails
Contents