Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

1978. október 8., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 3

A 7 OVAFEM tapasztalatai ós elképzelései

Megható az a lelkesedés, (ihogy a szövetkezet elnöke az üzemről beszél. Járjuk a telepet, futva igyekszünk egyik csarnokból a másikba, mert. félő, hogy lejár a munkaidő, bezárják az ajtókat. Az egyik csarnokban viszonylagos rendetlenség fogad, de az ilyenfajta rendetlenségtől szokott ragyogni a munkás és a vezető szeme.

— Egy,' kettő, három . .., szóval hét gépet kaptunk. Csak leraktuk ide mindegyiket;, ' a következő napokban kerülnek végleges helyükre.

Az új üzemek, az új látnivalók után megnézzük a szövetkezet legújabb csarnokát, l ahol azonban a régi gyártmányok készülnek, nem a legkorszerűbb módszerekkel.

— Megdöbbentő lenne a hatás, ha lezongoráznánk a különbséget...

Az irodában folytatjuk a beszélgetést Papp Jánossal, a Tokaji Vas- és Fémipari Szövetkezet elnökével.

— Mérföldkő ez az év a szövetkezet életében. Egy nagyarányú termékváltásról, a termékszerkezet korszerűsödéséről van "szó. Nem pillanatnyi gazdasági kényszer vezérelt minket erre az elhatározásra, hiszen a régi, hagyományos termékeket is el tudtuk adni, gyártásuk nem volt gazdaságtalan. De éreztük, hogy a jövő éveket már most meg kell alapoznunk egy jól átgondolt, szelektív fejlesztéssel.

— Hogyan Jogad la a döntőst a szövetkezeti kollektíva ?

— Nem mondhatnám, hogy osztatlan. örömmel. Mert ugye egy új és bonyolultabb áru gyártását, meg kell tanulni, be kell gyakorolni. Akiket; kényelmi szempontok vezérelnek, megkérdőjelezték a döntés helyességét. Sokan még ma is ezen az állásponton vannak.

—■ Mikor kezdődtek az események?

— A folyamat első lépcsője január elsején, amikor megszüntettük a galvanizáló üzemet, Tíz nő és nyolc férfi dolgozott itt. Egészségre ártalmas körülmények között igen nehéz munkát végeztek. Ez volt az üzem megszüntetésének elsődleges szempontja, de igen sürgelő volt a második szempont is. Nem tudtuk betartani a környezetvédelmi törvény által előírt normatívákat. A szennyvíz tisztítására külön üzemet kellett volna létesítenünk.

A galvanizáló üzem felszámolása után álalakították, tatarozták az épületet és márciusban már meg is kezdődött az új termék gyártása.

— A Villamosinari Berendezések és Készülékek Művekkel kötöttünk hosszú távú kooperációs szerződést. Négyféle. robbanásmentes bányavilágító testeket gyártunk, Az idén nyolc-, jövőre már tízmillió forint értékben. Ezt az értéket 18 munkás állítia elő, közülük néhányan szakmunkások, a többiek betanítottak.

— Mibe került az új üzem?

— Kétszázezer forint; volt a tatarozás, a gépek többségét a VBKM adta. Az új üzem beruházási költség nélkül valósult meg, A t.isz- 1a és szép munka mellett nagyon imponáló, hogy az éves termelés egynegyede exportra készül. A szövetkezeti export pedig — tudvalévőén — bizonyos kedvezményekkel tár.

— A második lépcső is kooperá elás miinka ?

— A MEDICOR Művek budaoesti 1 .égzés védelmi-Kévéül ékek Gy árával hasonló

szerződést kötöttünk, A feltételek hasonlóak az előbbihez: mi, adjuk az épületet, a munkaerőt, a MEDICOR a gépeket, a technológiát, a szellemi értéket.

— Melyei; lesznek azok a termékei;, a melyeket folyamatosan gyártanak majd. amelyekhez most érkeztek a gépek?

— Panelműtök vázszerkezeteit gyártjuk legelőször. Később oxigénközpontokat, MAC—11-es kóesialkatrésze- ket, továbbá PE—1-es betegemelőket.

— Milyen tételben, milyen értékben?

— Vagy 400 négyzetméter vázszerkezetet a panelműtőkhöz. továbbá 50 oxigénközpontot, 200 kocsialkatrészt és 100 betegemelőt a jövő évben. A termelési érték másfél-kétmillió lesz. Jövőre már tizenöten dolgoznak ebben az. üzemben. A MEDICOR-ral közös terveink szerint 1980- ra 50 fősre bővítjük a létszámok

— Honnan veszik a műnkéről?

— Részint a termékszerkezet változása adja a lehetőséget, részint a tanulóképzéssel oldjuk meg ezt a kérdést, Pillanatnyilag 15 tanulónk van, minden évben ennyit szeretnénk.

— A kooperációs szerződéseknek nincs valami jó hírük az országban, néhány botrányos ügy is ártott az efajla munkakapcsolatnak. A TOVAFÉM dolgozott már kooperációban?

— A kooperáció ilyen formáját még nem próbáltuk. Véleményem szerint a szerződés megkötése előtt, a tárgyalások folyamán már érzékelni lehet a másik fél munkastílusát. Különben is: kettőn áll a vásár, ők is csa- lódhatnak bennünk. Mi mindenesetre jóhiszeműen állunk a témához és ezt tapasztaljuk partnereipknél is.

— Beszéljünk azért a szövetkezel régebbi termékeinek sorsáról is. Nagy híre volt az elmúlt években a tokaji porszűrő berendezéseknélc...

— A porszűrők a legkorszerűbb termékeink közé tartoznak, és a jövő években is a dédelgetett gyártmányaink lesznek. 1975-ben kezdtük gyártani a Tokaj nevű, mechanikus és a KH márkajelű, a füstgázok kiszűrésére alkalmas berendezéseket. Jövőre 12 darabot gyártunk a Tokajból és nyolcat: a KH-ból. Emellett még három előleválasztót is. Mindezek nagy többsége ex. portcikk, a Hazai Felvonógyár exportberendezései nek alkatrésze. Problémánk, hogy a „Felvonó” nem ad ezekre a berendezésekre exportiga- zolást. tehát jogos előnyöktől esünk el.

— Hogyan alakul tehát ebben a furcsa és nehéz évben a TOVAFÉM gazdasági élete?

— Negyvenegy és fél millió forintos árbevételt tervezünk. többet, mint tavaly. A .részeredmények jók, három negyedév alatt, harminc és fél millió forintos árbevételt értünk j el. Mondhatnánk, hogy 1973 gazdaságilag is a legsikeresebb esztendő. Mondhatnánk. de bizonyos aggályaink vannak. A szövetkezel 1970—77-es munkájában olyan többlet, árbevételeket mutatott ki az önrevízió, hogy ezek rendezése megnyirbálja egy kissé az idei eredményeket. Mindenesetre: a jövő évet azonban tiszta lappal szeretnénk kezdeni.' változásaink feltétlen tiszta lapot igényelnek — fejezte be a beszélgetést Papp János. a 27 éves TOVAFÉM elnöke.

Iiévíf Györgyi

A Befon- és Vasbetonipari Művek budapesti gyárában évente mintegy Ott« millió forint értékű építőelemet készítenek. Legújabb termékük a vázpanel, ezekből különféle lakótelepi járulékos létesítmények, óvodák, bölcsődék, iskolák építhetők. Képünkön: évente 15 kilométernyi hídgerenda is készül a gyárban.

BiztonsapíecliiÉa a vízüovnél

Két nap között az évek...

A vízgazdálkodási ágazat, az ötödik ötéves terv első két évében 1,9 milliárd forintot költött balesetmegelő- zési és biztonságtechnikái célokra, időarányosan teljesítette a munkavédelmi terveit. A korábbi időszakra is visszatekintő elemzésekből kitűnik, hogy a baleseti veszélyek felszámolására tett intézkedések eredményeként tíz év alatt — noha a vízügyi munkálatok gépesítésének aránya majdnem megkétszereződött — a balesetek száma 18 százalékkal csökkent.

Az Országos Munkavédelmi Bizottság megállapította: az OVH irányító munkája elősegítette, hogy a vállalatok tervszerűbben foglalkozzanak a munkavédelemmel.

Az eddigi intézkedések alapján csökkent, a három napon túl gyógyuló balesetek száma, de a halálos'kimenetelűéké még mindig magas. Ezeknek csaknem 20 százalékát munkaszervezési hiányosságok, több mint 30 százalékát pedig munkafegyelmi vétségek, lazaságok okozzák. s azért felelősek az el-«*, néző magatartást tanúsító vezetők is.

A bizottság szükségesnek tartja, hogy körültekintőbben hangolják össze a termelésirányítási és balesetmegelőzési munkát, terveket.

A bizottság helyeselte, hogy az OVH részletesen meghatározta az ágazat munkavédelmi helyzetének javítását célzó feladatokat.

,.... minden munka a hazát szolgálja, ha szívből, odaadással végezzük. Ezért csináljuk mi a munkánkat nagyon lelkiismeretesen.” Oláh Teréz mondja ezt, alig tizenkilenc éves. de már tízesbizalmi s most néhány asszonytársával megszervezte Alberttelepen az MNDSZ üzemi csoportját.'

Sárguló űjságlapon egy fénykép. Fiatal lányok, arcukon mosoly. Csokorban állnak az akna szájánál, úgy munkaruhában, ,kezükben karbidlámpa. A naptár 1950 decemberét jelzi. Oláh Terus a borsodi szénbányák egyik telepének dolgozója. Apró termetű, fekete hajú lány. Gépkezelő. Derekasan helytáll a férfiak között. A bányászemberek között.

*

A fénykép az élet egy pillanata. Megállítja az időt egy gondolásnyira. Sok év távlatából felébreszti az emlékeket, köréhívja a történteket. Megidézi a tör. ténelmet, amelynek alkotó részese volt, kit lencsevégre kaptak egykor. Két nap, két munkás hétköznap közt az évek. Alakító, teremtő, boldogulni akaró élet. Határkövei olyan zárójelek, amelyeket felold a holnap, Egyszerűsít a terv, a folyton megújuló munka. Hogy mindig történik valami. Milyen szemek alkották a tegnap és a ma között pergő történés-láncot?

*

Alig idébb a harminc év távlatától, mutatom a kort idéző képet. Láttán Oláh Terus mosolya a tizenkilenc éves lányét hívja ide. Csák épp az arc vonásai mélyebbek, csak épp a fekete haj szálai fehérek.

— Emlékszem, persze hogy emlékszem. Hiszen olyan jólesik. Ott. az al- berttelepi ' bányaüzemben szereztem szakmát. Méghozzá , igencsak férfiaknak valót: géplakatos lettem. Volt, aki azt mondta, majd akkor megy le a bányába, ha ablak lesz rajta. Én mégis szerettem ott dolgozni. Enyves kabátban, bő nadrágban. De csinálta mindenki, amit kellett. Mondjam-e, hogy büszke

vagyok rá. magam is vív- t tam a széncsatát?

Okkal-joggal. Ma már i történelem a felszabadulást 1 követő évek széncsatája, i Amikor úgy kelleti ászén. 1 mint egy falai kenyér. A ni- | kor asszonyok, lányok áll- i tak a csapatba, hogy a fér- [ fiákká! e° 'enrangú félként ' dolgozzanak, vigyék gyöze- J lemre. Oláh Terus mai i eszével is büszke lehet ar- [ ra. hogy a híres Loy-bri- i gád gépkezelője volt. Loy 1 Árpáddal dolgozott egy , sorban — aki még vájár- i ként kezdeményezte az or- [

szagos méreteket öltött i „Termelj ma többet, mint [ tegnap!” mozgalmat. t

* '

■

— Mi történt azóta? Sok 1 jó, sok rossz. A bányából [ akkor kerültem el. amikor i férjhez mentem. A férjem- [ mel. Lévai Lászlóval Kú- i rityánban ismerkedtünk [ meg, az ismeretségből sze- i relem, a szerelemből há- J zasság lett. Építkeztünk > aztán jöttek a gvereUpk, [ sokáig nem dolgoztam. De

a bányától nem szakadtam 1 el egészen, az uram vájár i Harmincéves munkavi- 1 szony után most kapott i szép plakettel, pénzjutal- > mat. Magyarázza nap mint | nap, mi volt, hogy volt a i bányában. Érted-e? —kér- | di. Hogyne érteném, saját i bőrömön tapasztaltam en is. j Tudom, nem semmiért kap- i ■jak a bányászok a pénzt... 1

Felnőttek a gyerekek. A \ kisebbik lánya most ment > a vegyipari technikumba. [ Kazincbarcikára. Mit látott > a szüleitől? Szorgalmas ] munkát, helytállást. i

— Kél éve, hogy újra el- [

menteni dolgozni. Nem. ( már nem vissza a bánva- 1 hoz. Ha belegondolok. a , szívem ma is odahúz. De a 1 régiek már nincsenek ott. J Azok, akikkel akkor együtt ■ dolgoztam ... Elhelyezked- J tem helyben, itt Izsófalván i A kórház mosodájában | dolgozom. Tudja-e, hogy ez i a munka is szép? Nem, 1 nemcsak azért, mert tiszta, i Korszerű, ügyes gépekkel ■ dolgozunk. Örömöm telik | benne, hogy értem, isme- ■ rém a szerkezet csínjai- J búrját. Rendben tudom a i munkámat, rendben az [ otthonom. i

Mikes Márta !

i

A kérdőjel

len. Hangsúlyos. Sok évvel ezelőtt egy törekvést takart, amelyet hivatalosan húshasznú szarva sm a r h at a r t á s n a k

neveztek. A cél egyértelmű volt: a hazánkban egyeduralkodó magyartarka fajtái,

■ amely jellegzetesen kélhasz- nú állat, tehát tejtermelő, és jól hizlalható, egy-egv termelési feladatra szakosítani. -El kellett érni. hogy azok a tehenek, amelyek tejtermelő képessége nagyobb, fejőstehenészeibe kerüljenek, amíg a többiek legelőre, ahol csak borjaikat nevelik.

Nos. ez volt nagy vonalakban az elképzelés. Elvben tökéletes törekvés, hiszen az év nagy részében legelőn tartott állatok kevés költséggel, nagy hasznot hozhatnak bármelyik gazdaságnak. De ez a szabadtartás nem vált be. Az okokat még keresik, a következményeket, még vizsgálják, de a vélemények többsége megegyezik: a „baj” a magyartarka fajtában kereshető, amely nem bírja a külterjes viszonyokat. Abban a szarvasmarhafajban, amely már nem ridegmarha, de még nem is intenzív, s amely húsz évvel ezelőtt még minden követelményt kielégített, hiszen fejni lehetett, húsa kiváló minőségű volt, sót ha

kelleti, akár járomba is foghatta a gazda.

Mindezektől függetlenül a szabadtartás a jövő egyik legjárhatóbb útja. Bizonyíték erre rendkívüli olcsósága. Már napjainkban is van megyénkben olyan nagyüzem, amelynek 130 millió forintos évi termelési értékéből 40 milliót képvisel a marhatartás. Ez a mezőgazdasági nagyüzem a Léhi Állami Gazdaság, amelynek 1öbb mint 8 ezer hektáros területe 90 százalékban a Cserehát dombhátaira, völgyeire esik. A 10 aranykorona értékű földek jelzik a gyenge termőhelyi adottságot.

A meredek lejtőkön évszázadokon át pusztított az erózió, a termőtalaj nagy része lemosódott a mélybe. A gazdálkodás szerkezetének kialakításánál ezért, eleve figyelembe kellett venni a talajvédelmet, Ennek- két útja van. Egv nagyon drága: több száz. millió forintba kerülő, összetett, meliorációs munka és egy nagyon olcsó: a talaj- védő gyentelepités. Nem lehel csodálkozni azon. hogy a gazdaság ax utóbbit választotta. s így a meglevő 1500 hektár ösgyep mellé még 1500 1 hektáron telepítettek gyepet.

A Cserehátnak az. a része, ahová a szabadlartásos marhanevelést központ ősitől liik. egymással párhuzamosán futó völgyek sorozata. A gazdaságossági számítások bizonyították. hogy ezeken a részeken a marhatartás még a juhtenyésztésnél is olcsóbb, iia megvan a fajta, amelyik bírja a „csillagistállót”, az év nagy részében a kinti legeltetést, És itt a gazdaság előnyben van. Ugyanis állományának alapja az Angliából és Amerikából beszerzett Hereford fajta és a Jugoszláviában vásárolt Charo- lais tehenek. Ezek a faiok igénytelenek, jól akklimatizá- lódtak a hazai viszonyokhoz, s a keresztezésből származó utódok már alkalmazkodtak a ridegtartás összes fettételéhez. Ilyenek: a jó legelőkészség. a könnyű ellés. s a korai ivarérés. Több éves kísérletsorozat után sokat javult a hús minősége, megszűnt vagy csökkenőben van a Here ford ra jellemző fagv- gyúsodás. Sikerült elérni,

hogy száz. tehén közül 92 borját nevel.

És érdemes azt is megnézni. hogyan? Elkerülnek minden olyan tényezőt, amely növelné a költségeket. A legelőkön fix karámok vannak. de villanypásztor a legeltetési szakaszokon belül nincs. Az állat otl eszik, ahol akar. Lényegében önkiszolgáló módszer ez. hiszen nem viszik a takarmányt az istállóba, s így nem növelik a költségeket, A téli takarmány is fű. A gyepet nem öntözik, mert nem kifizetődő. Üj istállót nem építenek. hanem a meglevő tanyáival alakítják át pár százezer forintos költséggel, használhatóvá. A hizómar- hák csak a hizlalás utolsó szakaszában kapnak abrakot, s ezzel megint csak pénzt takarítanak meg. Az olcsóság jegyében visszakanva- rodtak. visszatértek a természeteshez.

A Léhi Al,?nii Gb7íI":

sásban ezelőtt öt évvel csak 1100 darab szarvasmarha volt. Két év múlva már 3500 áLlatot ta- lálhnttmk számon'ntnrú- r legelőn. Olyan domboldalakon nevelik a húsmarhákat. ahol a gén felborulna ahol eddig semmi nem termett. És ez ke'of.. haszon.- — kármán —

Vissza a természethez ?

i vádi ebei síire gyártása

II kooperációk célja: korszerű termékszerkezet