Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-05 / 235. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. október 5., csütörtök Nézőtéri meditáció I örténelem - idézők Anyanyelvűk: német A XX. kerületi Kossuth I.ajos Gimnáziumban öt eve mű­ködnek német tannyelvű nemzetiségi osztályok. A nyolcvan- négy diák anyanyelvén tanulja az irodalmat, földrajzot, tör­ténelmet, nyelvtant. A képen: óraközi szünet. Van-e helyi oktatáspo'itika? Pályaválasztástól a kulcsos gyerekekig Kétheti éjjel-nappali sze­replés után eltűnt a miskol­ci premier-mozik vásznáról a Pokoli torony című kétrészes amerikai monstre katasztró­fafilm, talán visszaáll a mű- or _>nd abba a kerékvágás­ba, amikor olyan filmek vált­ják egymást, amelyeknek nem a sokkolás, a borzonga- tás az elsődleges céljuk. Visz- szatekintéssel kell kezdeni az e heR nézőtéri meditációt.-k Olyan film futott az el­múlt hetekben és napokban a filmbaráti körök hálózatá­ban, amely bizonyára később 0 szélesebb hálózatba is el­kerül és tíz-, vagj^ százezrek 1 tják majd. Azért érde­mes erre a filmre visszatér­ni, mert a klubmoziban tör­tént, viszonylag szüle körű ve­títése után is eléggé széles körű visszhangot váltott ki, másrészt viszont hibáival együtt is olyan kiemelkedő alkotás, amely feltétlenül megérdemli a feljegyzést, bi­zonyos fokú méltatást, külö­nös tekintettel arra, hogy va­lamiféle tartalmi összefüggés fellelhető közte és a most be­mutatott új' film között. Tör­ténelmet idéz mind a két film. Az egyik a már lefu­tott, a négyrészes Huszadik század, a másik pedig a má­tól látható Merénylet Szara­jevóban. Először a Huszadik századról néhány szót. ★ Bernardo Bertolucci né­hány filmje nálunk is ismert volt, egyik világhírű, vagy inkább világszerte sokat vita­tott filmjét, Az utolsó tangó Párizsban címűt nem lát­tuk. A Huszadik század cí­mű filmje hatalmas történel­mi filmregény. Az olasz ren­dező ezt a filmjét külföldön, Amerikában készítette, s megismerve a film tartalmát, indokoltnak is mutatkozott ez az elővigyázatosság. A kom­munista rendező egyébként sem túl rokonszenves az olasz vezető körökben, és ezt a filmjét is betiltották ott. A Huszadik század 5 és fél órás története valójában az olasz társadalom történetét tükrözi a századfordulótól napjain­kig két párhuzamos, de egy­mással minduntalan összefo­nódó életrajzban. A gazdag földbirtokosnak ugyanakkor születik fia, mint egyik cse­lédjének, és a két fiú egy­más közelében nevelkedik fel. Fictalabb korukban még barátqk is. Osztályhelyzetük később szétválasztja őket, és amolyan se vele, se nélküle állapot áll be a forradalmár­rá, kommunistává lett pa­rasztfiú, agrárproletár és az öröklés során gazdává, birto­kossá lett barátja között. A háromnegyed évszázados tör­ténelemben két háború is le­zajlik, s a kettő között je­lentkezik Olaszország fasiszta állammá alakulása, és éppen ezeknek a sorsdöntő esemé­nyeknek az érzékeltetésénél érezhető a rendező bizonyos fokú megtorpanása. Különös­Október 9-e és 15-e között rendezik meg a magyar nép­dal immár hagyományosnak tekinthető hetét a Magyar Rádióban. Találkozásom a népzenével címmel interjút készítenek 9-én Farkas Fe- mccel, 11-én Erdélyi Zsu­zsannával, 13-án Zámbó Ist­vánnal és 15-én Molnár Ist­vánnal. A magyar népdal he­tében mindennap többféle népzenei műsor hangzik el, így már az első napon a Ne­vezetes népdalok, a Százszor­szép dalok című összeállítás, képpen vitatható, ahogyan a helyi intéző alakjában a fa­sizmust ábrázolja. Lehet, hogy a fasiszta párt helyi ve­zetői között volt több hason­ló, butaságában is nagyratö- rő, nemileg aberrált személj’, Mussolini fasizmusa azonban nagyon is tudatos koncepció volt és nem néhány kisebb­ségi érzéstől fűtött, illetve felfűtött beteg ember képzel­gése. Annyira ellenszenvessé tette ezt az embert a rende­ző, annj’i rossz emberi tulaj­donsággal ruházta fel, hogy nehéz őt egész politikai irányzat megtestesítőjének el­fogadni, különösképpen nem hihetjük furcsa „kétfelé har­coló, szociális” demagógiáját. A film befejező képsorain, a két, már aggastyánná lett egykori barát folytonos dula­kodását, zsörtölődését látjuk, mintegy jelezve, hogy a harc kibékíthetetlenül folyik to­vább közöltük és az általuk megszemélyesített osztályok között. Hibái ellenére is rop­pant érzékletes történelmi freskó Bertolucci filmje, és igen jó lenne, ha így marad­na meg a nézők emlékezeté­ben, nem pedig nálunk szo­katlan- nyíltsággal megjelení­tett szerelmi mozzanatok filmjeként. ★ Történelmet idéz a Me­rénylet Szarajevóban című jugoszláv—csehszlovák film. Az I. világháború kitörésé­nek előzményét, illetve az ar­ra ürügyül felhasznált sza­rajevói merénylet előkészíté­sét, és lefolyását látjuk. Ve- lilco Bulaic rendező nagy nemzetközi szereplőgárdával jelenítette meg a roppant fe­szült drámai történetet és, ha kicsit hosszasan is, de a tör­ténelmi hitelt a nemes mozi­izgalommal jól ötvözve mu­tatja filmjében, hogy hiába tartották a boszniai forradal­márokat forrófejűeknek, és oktalannak Ferenc Ferdi- nánd és felesége megölését, a háború enélkül is kitört volna, hiszen, ha maga Fe­renc József még ingadozott is, környezete mindenáron le akarta rohanni Szerbiát, a film valóságos történelmi eseményre épül, szereplőinek megvolt az igazi modellje. Ismételjük jó, érdekes, izgal­mas történelme film, kár, hogy kicsit hosszú. ★ Aki könnyebb szórakozásra vágyik, az megtekintheti a Kalózok Jamaicában című angol kalandfilmet, vagy A szegények kapitánya című ro­mán kalandfilmet. Az egyik a tengeren, a másik a he­gyek közötti történettel ígér z egy további műsor a rádió népzenegyűjtéséből. Ezeknek a műsoroknak folytatásai is hallhatók a hét során. Bal­ladaest, Bartók-zene, többfé­le összeállítás, a népművészet mestereinek ének- és zene­számai, Kodály népdalkóru­sai. népdalkantáták, a nép­művészet ifjú mestereinek fel­vételei, valamint nyilvános népzenei hangverseny a 6-os stúdióban. találhatók — töb­bek között — a hét ígérete­sen gazdag programjában. Van-e ' helyi oktatáspoliti­ka? Mielőtt bárki félreérte­né a kérdést, tegyük gyor­san hozzá: szó sincs arról, hogy a valamennyi iskolára érvényes célkitűzések helyé­be szándékozna bárki is vala­mi mást kitalálni. A helyi oktatáspolitika fogalmán azo­kat az összetevőket kell érte­nünk, amelyek egy-egy köz­ségben segíthetik vagy hát­ráltathatják a hazai oktatás­ügy céljainak megvalósulását. ★ Kisszámú, de igen tisztes és lelkes testület, a Hazafias Népfront Borsod megyei Bi­zottsága mellett működő Pe­dagógiai Társadalmi Bizott­ság kedd délutáni ülésén ke­rült szóba a helyi oktatáspo­litika erősítésének szükséges­sége. Az, hogy a különböző szerveknek — s a népfront­mozgalomra sajátos helyzeté­nél fogva ebben igen sok há­rul — a maguk lehetőségei­vel segíteniük kell a tankö­telezettségi törvény végrehaj­tását, a hátrányos és a ve­szélyeztetett helyzetű gyer­mekek felkutatását, az isko­lára előkészítő tanfolyamok szervezését, a családi életre nevelést. Speciális feladat­ként jelentkezik a szülői munkaközösségek munkájá­nak segítése, irányítása. Abban, hogy a társadalmi érdeklődés olyan mértékben fordult a nevelés és az ok­tatás felé, mint ahogyan for­dult, a népfrontmozgalom­nak, s megyénkben e bizott­ságnak is szerepe van. A Ha­zafias Népfront VI. kong­resszusának szellemében a népfrontbizottságok — me­gyénkben is — sok alkalom­mal tűztek napirendre okta­tási kérdéseket. Tanfolyamok egész során ismerkedtek a községi titkárok a közoktatás­politika feladataival; egyszó­val — ahogy Varga Gáborné, a már említett társadalmi bi­zottság elnöke fogalmazta — kedvező légkör alakult ki a társadalmi bizottság munká­jához is. ★ A társadalmi bizottság szervezésében ny/lt lehetőség tavaly arra, hogy első ízben megrendezzék megyénkben a szülők parlamentjét. A megyei tanács művelődésügyi osz­tályával közösen, idén újra — október 24-én — összehív­ják ezt a fórumot, amelynek az ad különös jelentőséget, hogy a most már valósággá lett, bevezetésre került is­kolai dokumentumokról lesz szó rajta. A nevelési és ok­tatási feladatok teljesítése pedig nem sikerülhet a szü­lők nélkül. Ezért is készül az a módszertani levél, amely a szülői munkaközösségek mun­káját szeretné segíteni a me­gyében. A szülők iskolája, a szü­lők fóruma — de a szülői értekezletek is — mind-mind jó lehetőségeket teremthetnek ahhoz, hogy felkészítsék a szülőket arra a partnerkap­csolatra, amelyre a ma is­kolájának is szüksége van, s amit másféleképpen úgy szok­tunk megfogalmazni, hogy mindenekelőtt a nevelésben kell egy nevezőn lennie az iskolának és a családnak. A megyei tanács művelő­désügyi osztálya ebben a tan­évben vizsgálni fogja a szü­lői munkaközösségek tevé­kenységét. Elsősorban a tar­talmi, az érdemi munkát, s ebben számítanak a társadal­mi bizottság tapasztalataira is. ★ A keddi tanácskozáson az elmúlt tanévben végzett mun­káról, s az ide; tervekről volt szó. Varga Gáborné így fo­galmazott : „Nem látványos, nem is korszakalkotóan új, amit ez a bizottság magára vállal. Vitatkozni lehetne azon, hogy sok-e vagy kevés, amit elvégzett. De szégyen­kezni nem kelj miatta”. A bizottság tagjai harmincki­lenc helyen vettek részt kör­zeti megbeszéléseken, ame­lyen a helyi szervek képvi­selői és az iskolák vezetői tárgyalták sajátos helyi fel­adataikat. Negyven iskolában tájékozódtak a házirendekről, összevont középiskolai neve­lési értekezletet szerveztek, s kezdeménj’ezésükre a Pálya- választási Tanácsadó Intézet nyílt hónapot szervezett a kö­zépiskolákban a pályaválasz­tás előtt álló általános isko­lásoknak. Eddig is törekedtek arra, hogy egybehangolják mun­kájukat, tevékenységüket más, az ifjúsággal foglalko­zó szervezetekkel. Idén, ha lehet, még tovább szeretnék építeni kapcsoltaikat. Ennek szellemében szeretnék példá­ul feltérképezni, hogy a me­gyében hány helj’en működ­nek pedagógiai társadalmi bizottságok. A pályaválasztás segítése érdekében támogat­ják újra a pályaválasztási hó­nap rendezvényeinek meg­szervezését. A nemzetközi gyermekév alkalmából pe­dig több olyan ankétot kíván­nak megszervezni, amelyek igencsak égető kérdéseket fe­szegetnének. így a közéletiség és az iskola kapcsolatáról, a kulcsos gyerekek problémá­járól szeretnének nemcsak gondolatokat cserélni, hanem közös elhatározásra is jutni. Csutorás Annamária szórakozást. ­(benedek) A magyar népdal hete a Rádióban Ti és Mi ' Televíziós vetélkedő Miskolcon Melyik is az „erősebb" nem? Vérbeli játékra invitálja a Magyar Televízió a nézőket az őszi hónapokban. Novem­ber közepétől kéthetenként qgy estére két-két városé, vállalkozó kedvű közönségéé a képernyő. Izgalmas, jó han­gulatú vetélkedést, egvütt- úitszást ígérnek ezek az es­ték, részvevők és nézők szá­mára egyaránt. Az első adásban november 10-én, pénteken este 8 óra­kor Miskolc és „játszótársa”, Kecskemét jelentkezik. Amint arról Vitray Tamás, a vetél­kedő budapesti műsorvezető­je tájékoztatott, a televíziós vetélkedők történetében me­rőben újszerű a Ti és Mi cí­met viselő játékos műsor. Hogy mit takar e cím? Nos, nem az egymással „küzdő” városok lakóira, közönségére utal, hanem a női és a férfi nem egymással való, nemes versengésére. S ezzel már el is árultuk a játék legfőbb érdekességét. Nevezetesen, hogy az élő adásban jelentkező műsor két színhelyén — november 10-én este a miskolci és a kecskeméti sportcsarnokban vagy csak csupa nő-, vagy csak csupa férfiközönség fog­lal majd helyet. Ám, hogy tovább fokozzuk az izgalma­kat, az csak az adás napjá­nak délutánján derül ki: Mis­kolcon lesznek-e a hölgyek és Kecskeméten a férfiak, vagy éppen fordítva. Az az­napi műsor kezdetekor, rög­tön az első percekben az egj’es stúdió jelentkezik. Ahol is sorsolással döntik el, me­lyik helyszínen lesznek a női, és melyiken a férfijátékosok. ? attól a perctől kezdve a bátraké, a vállalkozó kedvű- eké a szerencse! A két vá- os kiválasztott nemű nézői- játékosai már indulhatnak is a „tett színhelyére”, — Mis­kolcon a sportcsarnokba —, hogy megvédjék büszke ne­mük becsületét. Természete­sen sok-sok játékos, szórakoz­tató feladat megoldásával. De este a képernyők előtt ülők is bekapcsolódhatnak a játékba: ha kedvük tartja, egy-egy „versenyfeladat” végrehajtása céljából maguk is a helyszínre siethetnek. Hogy végül is melyik lesz az ügyesebb nem? Ezt a bu­dapesti stúdióban ülő szigo­rú, ám igazságos zsűri dönti el. Szó szerint patikamérleg­re helyezik a nők és á fér­fiak „teljesítményét”. A zsű­riben negyven nő és negyven férfi foglal majd helyet. A műsorról végül csak annyit: Miskolcon Antal Im­re, Kecskeméten Szilágyi Já­nos vezeti a nemes versen­gést. Jó játékot, jó szórako­zást a százhúsz percre! Mozgás, fiúk... Beszélgetés és balett A zongora mSamota Néha a szájak is. De egye­bekben hangtalanul dolgoz­nak a lábak is. Csak a ba­lettmester beszélhet. Irányít és dicsér. Szavakkal simogat, biztat. Aztán eltelik az ötve­nedik perc is. Vége az órá­nak. Freimann Leona egész­ségükre kívánja a mozgást a gyerekeknek, akik kórusban megköszönik; majd ahogy ez innen, a balett-teremből illik: kivonulnak. Van kis szussza- násnyi idő, a balettmester ab­lakot nyit. Lehet kérdezni — mondja tekintetével. Muszáj, először, ezt kérdeznem: — Vajon, miért van, hogy amíg néztem itt néhány perc­cel korábban a gyerekek egyik gyakorlatát — bukfenc hátra — a hideg futkározott a hátamon? Visszakérdez: — Félt? — Igen — mondom és hoz­záteszem, hogy én bizony nem merném megcsinálni. — Nem kell félni — mo- solyodik el gyávaságomon. — Huszonkét év alatt még nem történt baleset. A gyerekek ebben a korban — öt-hat- cvesek voltak itt meg még fiatalabbak is — sokkal pu­hábbak, bátrabbak. Ezért kell . indezt kiskorban kezdeni.. Aztán még hozzáteszi, hogy ez sincs máskülönben, mint amit a közmondás bölcsen így fogalmaz: amit Jancsi nem tanult meg, azt János már... És, ahogy végiggon­dolom magamat, konstatálom is az igazságot. Már túl a bukfenceken is. De hát, nem is jártam én balettiskolába. Mén az kellett volna; annak iuején. Biztosan jól kinevet­tek volna... — Most is kevés a fiú — mondja Freimann Leona — ebben a csoportban amit lá­tott, két fiú van; de a többi osztályban sem jobb az arány. Freimann Leona balettmes­ter huszonkét éve jött Mis­kolcra, azóta foglalkozik a gyerekekkel. Akik között az idén már vannak érettségiző korúak is; és sokan most fejezik be az általános isko­lát. És vannak — akik már felnőttek, s a tánc lett az életük. Innen vitt alappal. Ám, aki nem lett táncos — az is gazdagabb lett; mert a mozgáskultúra nemcsak ak- 1 kor tartozik hozzá az életünk­höz, ha éppen a parketton vagyunk.. Az idei tanévben a megyei művelődési központ balettiskolájában — mert hogy t zajlik beszélgetésünk — kétszázan iratkoztak be. — Vajon, sikknek számít-e balettoktatásra járatni a gye­rekeket? — Lehetséges, hogy a köz­véleményben van ilyen hang, én ezt nem mondanám. Ta­lán. régebben, egy—másfél évtizeddel ezelőtt, még annak számított. — És ma miért hozzák ide szülők a gyerekeket? — Amiért például angol­órára vagy németórára já­ratják ... Hogy többet tud­janak. És még egy fontos do­log: ebben a mozgásszegény világban hagy szükség van a gyerekeknek az ilyen lehető­ségre. Míg a balett-teremben folyik az oktatás, kint, a művelődési központ előcsarnokában, klubhelyiségében és a folyo­són apukák, anyukák, nagy­mamák és nagyapák üldögél­nek, várakoznak. És közben beszélgetnek. Mindenféléről. Ismerkednek egymással. Egy tanévnyi időre hetente két alkalommal itt találkoznak. Rpnt a balett-teremben, * *1 * míg óra van, nem lehet beszélgetni. Csak így, szusszanásnyi szünetben. Még beszélgetnénk is. de mind sű- übben nyitnak ránk az Avas Táncegyüttes tagjai. Jönné­nek már a próba előtt —• tréningezni. A baleltmester újra munkához lát. a korre­petitor. Dobrik Istvánná a zongorához ül. A beszélgetést illik befejezni. — Szeretem ezt csinálni — szól utánam búcsúzóul, Frei- mann Leona. — De már ezt — gondo­lom magamban — akkor, is ideírtam volna, ha nem mondja... (T. N.

Next

/
Thumbnails
Contents