Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-25 / 252. szám

1978. október 25., szerda ÉSZAK-MAGYARORS2AG 3 Ekawasat módra? selejtrugóva Bíokkszekciós technológia Az ©'térés egy ezrelék — Munlca? Ilyenkor? Ne viccelj, nem látod, hogy he­nyélünk? Na azért , beval­lom, egy icipici van. Csak azért, hogy ne unatkozzunk. Hogy most mit csinálunk? Számolunk. Pataki László, az encsi Za­ja Termelőszövetkezet íőag- ronómusa nevetett. Ügy gon­dolta, hogy saját szemszögé­ből elmagyarázta az egész őszi munkacsúcsot, mert megkérdezte: Nem az a legjobb, amikor a vezetőnek nincs semmi dolga, mert megy minden magától? Kérdeztem: mégis? Nem lehetne részletezni ? Akkor nekikezdett;: — Nemrég indultunk a cu­korrépa betakarításával, öl­ven hektáron termeljük, úgy 350 mázsa \ körüli termést várunk hektáronként. A ku­koricánk is jobb,, mint az elmúlt évben. Bár a csövek víztartalma még magas, már nyugodtak vagyunk, hiszen a fagy a termésben sok kárt nem téliét, s ezért 50 mázsa körüli hektáronkénti átlaggal számolunk. A következő pár mondat­ból kiderült, hogy Encsen a szállítás a legnagyobb fel­adat. Táborfi Tibor, a szö­vetkezet elnöke mondta: — Az aratás, a betakarí­tás ütemezése jóval több gondot jelentett. Akkora si- lótermésünjr volt, hogy egyes táblákban nyújtózkodva ér­tük csak el a csöveket. A két silókombájn egy hónap alatt tudta levágni a 42 ezer mázsa terményt és ennek az Óriási, zöldtömegnek a be­szállítása szinte teljes szállí­tókapacitásunkat lekötötte. A kukoricánál hlég fur­csább a helyzet. Hozzá va­gyunk szokva, hogy ennek a kultúrának a betakarítását a szárítóberendezés teljesítmé­nye határozza meg. Ez a legszűkebb keresztmetszet, hiszen a szárítás nem tud lépést tartani a kombájnok munkájával. Es Encsen ez pont fordítva van. A főág- ronómus: — Több mint tízmillió fo­rintért létesítettünk egy DTS típusú berendezést, amely­nek a teljesítménye olyan nagy, hogy a fél járás ter­mését: leszáríthatná. Ezéi'^ együttműködésre törekszünk a környék üzemeivel, fel­ajánljuk, hogy nálunk szá­rítsák kukoricatermésüket, s ennek fejében segítsék kom­bájnokkal és tehergépkocsik­kal a mi betakarításunkat, mert az üzem kapacitását csak így tudjuk kihasznál­ni. ■ Persze ez a segítségnyúj­tás kölcsönös. Ha szükséges, ha igénylik, az encsi kom­bájnok is segítenek a szom­szédos gazdaságok földjein. És így a betakarítás meg­gyorsul. Hogy erre miért van szükség, arra az elnök így válaszolt: — A vetés indokolja. Min­denáron fel kell szabadíta­nunk a hónap végéig azo­kat a területeket, ahol ma még érő kultúra van. A ve­tésváltás nem engedi, hogy búza után búzát vessünk. Mert ha lehetne, akkor ta­lán készen is lennénk a ve­téssel. Hatszáz hektáron a két nagy teljesítményű erő­gépünk már befejezte az őszi mélyszántást. De ide nem tudunk vetni, mert a terv szerint ez a tavaszi ve­tésű kultúrák területe. És itt a vetésnél került először szóba a számolás. A főagronómus jegyezte meg: — Vendégeink voltak nem­régen egy baranyai gazda­ságból. Mondták, hogy tar­tósan sikerült náluk 55 má­zsa fölé emelni a búza hek­táronkénti átlagát. Én rög­tön megkédeztem: mennyi műtrágyával? . És. elérkeztünk, az önkölt­séghez, a termelés költsé­geihez. Baranyában 600 ki­logramm vegyes hatóanyagú műtrágyát használnak fel hektáronként, itt a félét. Ott 55 mázsa felett van az át­lag, itt 40 mázsa körül. Ott 250 forint mázsánként a ter­melési költség, itt 100 fo­rinttal kevesebb. Az elnök közbeszólt. — Egy Rábawerk ekevas 2700 forintba kerül. Az ekére öt vasat szerelünk .fel és kö­rülbelül 10 hektárt szántha­tunk fel vele. Tehát hektá­ronként 10 mázsa búzaba kerül az ekevas ára. Vet­tem magamnak annyi fá­radságot. hogy kiszámoljam: egy kiló Zsiguli személygép­kocsi 80 forintba, egy kiló ekevas 270 forintba kerül. És melyik a munkaigényesebb? Persze mondhatnánk, hogy a Rábawerk ekevas nyugati gyártmány és ezért drága. Nos. van nekünk hazai is, amely csak 1400 forintba ke­rül. igaz tíz hektár szántást nem bír ki. Ezért találom figyelemre méltónak az en­csi módszert, hiszen itt el­érték, .hogy 300 forintos eke­vasakkal dolgoznak. Hogyan? — Selejtrugókat alakítunk át a műhelyünkben ekevas­sá. Féderlapokból gyártjuk, s jobbnak tartjuk a kereske­delemben kapható magyar gyártmányú ekevasnál. Az elnök szinte befejezésül azt mondta: — Volna még egy-két el­képzelésünk, hogyan lehetne csökkenteni a költségeltel. Például 40 filléres alkat­részért ne csatlakozzunk az „országjáró” mozgalomhoz, hanem helyben vehessük meg. Egy-egy ágazat jöve­delmezőségének növelését két úton képzelhetjük el. Az egyik: a termésátlagok nö­velése. A másik: a termelés költségeinek csökkentése. Szerintünk, jelenlegi fejlett­ségi szintünkön, termőhelyi adottságainkat figyelembe véve az utóbbi a járhatóbb. — kármán — A Tisza mentén — legjobb tudomásunk szerint — csu­pán két, sólyatér, hajóépítő üzem van. Az egyik a MAHART-e, Tápén, a másik az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóságé, Tiszalö- kön. A vízügyi igazgatóság hajóparkja, elsősorban uszályállománya ezekben az években cserélődik, esik majd át a minőségi válto­záson. Három éve kezdtek iiozzá itt az uszálygv áldás­hoz, ez alatt három 200 tonna hördképességű ilyen vízi járművet és a Tokaj ne­vet viselő tízszemélyes lak­ás medertisztító szerhajót ál­lítottak elő. Az idén kezde­nek hozzá a negyedik uszály építéséhez, de a rajzasztalo­kon már születőben vannak az 500 tonnás uszályok gyár­tásának tervei, amelyekkel fokozatosad és részben ki­cserélik majd az igazgatóság uszályállományát. — Szükség van erre — mondta a fiatal hajómérnök, Kurus a Sándor, aki Lenin- grádban szerezte és védte meg diplomáját. — Az igaz­gatóságnak viszonylag na- /gyök a vízi szállítási felada­tai, amelyeknek gazdaságos megvalósítása már az uszály- építésnél, az uszálypark ki­alakításánál kezdődnek. A tervezőasztalon meghú­zott első vonaltól sok, mun­kában eltöltött idő telik el, amíg a félig kész hajót, uszályt a sólyatérről a szá­nokon, csúsztatótalpakon víz­re bocsátják, majd felszere­lik, berendezik, vizsgáztatják és útjára bocsátják a nagy kék országúton. Ennek a sok és nehéz munkának a nagy része a hajóépítők vállán nyugszik. A Haraszin Gyula által vezetett, Augusztus 20. nevet viselő, 15 tagú ifjú­sági brigád tulajdonképpen komplex kollektíva. A több szakmával rendelkező mun­kások közé tartozik a terve­zési feladatokat ellátó és a kivitelezést irányító hajó­mérnök, de még a műszaki a áfáira rajzoló is. Nem véletlen, hogy a múlt évi eredmé­nyeikért kiérdemelték a Vál­lalat Kiváló Brigádja címet. — A mi munkaterületünk elsősorban a sólyatér és a hajószerelő műhely — mon­dotta a 34 éves brigádveze­tő. — Itt két dolog a leg­fontosabb számunkra. Az egyik a termelékenység fo­kozása, a másik a minőség javítása. A brigád újítása az úgynevezett blokkszekciós hajóépítő technológia, ame­lyet már bevezettünk és eredményesen hasznosítunk. Ez nemcsak a gyártást te­szi gyorsabbá, hanem mun­ka- és egészségvédelmi szem­pontból is jótékony hatással van, hiszen nem kell a zord időjárási körülmények kö­zött kint, a szabadban, a só­lyatéren dolgozni. A szekciós technológia — mint megtudtuk — önmagá­ban nem számít újdonság­nak. „Sík” módon eddig is művelték, de itt egész blok­kokról, a hajószerelő mű­helyben előre gyártott 6x5x2 méteres uszályíagokről van szó, amelyeket kint, a só­lyatéren már „csak” ke­reszthegesztésekkel kell „összevarrni”. Igen ám, de ez nagyon pontos munkát igényel! — A 9. sz. uszályunknál például — mondotta a hajó­mérnök — a KPM vizsgáz­tatói oldalmagasságban és szélességben zéró, míg teljes hosszban csak egy ezrelék el­térést mértek, tapasztaltak... Az élet azonban nemcsak munkából áll. A brigád te­vékenysége nem korlátozódik a szerelőműhelyre és a só­lyatérre. Szinte mindenkinek van valami önként vállalt társadalmi, közéleti elfog­laltsága. A brigádvezető — A hajóépítes nehéz fizikai munka is. I akinek két szakmája, érett­ségije van, alapszervezeti párttitkár, munkásőr —most. a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemen képezi to­vább magát. Mint ahogy többen is brigádtársai kö­zött, akik a dolgozók esti gimnáziumát látogatják. To­vábbtanulnak, iskolába jár­nak és ugyanakkor iskolát patronálnak lakóhelyeiken. Játszótéri berendezéseket, kellékeket készítenek, de már csillagvizsgálót is ösz- szeállítottak. Nem kis részük van abban, hogy létrejött az üzemi KISZ-klub, a sportpá­lya, hogy szépen rendezett, parkosított, kellemes kör­nyezetben dolgozhatnak, több mint száz társukkal együtt. De mindezekkel együtt és mindezek mellett számukra mégis a munka, a hajóépítes a legfontosabb. — A hajó olyan, mint az ember — mondotta Hara­szin Gyula. — Gerince van, fedélzeti és hosszmerevítő gerendái vannak, amelyre felkerülnek a borítások, a külhéj lemezei. Hajót építe­ni nehéz mesterség. Kollek­tívát építeni még nehezebb. De azt hiszem, embert épí­teni a legnehezebb. És itt még sok tennivalónk van ... Szöveg: Oravec János Kép: Laczó József ieszíeiiÉs § íisziii és a fíiiázta rilisi határozatainak végre­Munkavédelem — új alapokon A miskolci Tiszai pályaud­var, valamint a vontatási főnökség dolgozóinak, veze­tőinek munkája, eredményei, sikerei, gondjai befolyásol­ják a vasútigazgatóság egé­szének tevékenységét. Éppen ezért' úgynevezett kihelyezett négy szögű lésen számoltatják be a két főnökség politikai, mozgalmi, gazdasági vezetőit a XI. pártkongresszus, s a KB 1977. októberi, ez év áp­hajlásáról. A beszámoltatást tegnap a Tiszai pályaudvaron tartot­ták, s a fűtőházban erre ma kerül sor. A végzett és a végzendő munka elemzésében részt vesz a MÁV Miskolci Igazgatóság pari bizottságá­nak titkára, a KISZ-titkár, a Vasutasok Szakszervezete területi bizottságának titkára, valamint az igazgatóság ve­zetője is. A dolgozó ember védelme, egészségének, épségének óva­sa társadalmunk egyik lég­ii umánusabb vívmánya. Köz­ponti rendeletek, vállalati intézkedések sora vedelnie/.: a munkásokat. Mint tud­juk, minden rendelet annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. De hogy mennyit haj­tanak végre egy-egy rende­letből, az a rendelet minősé­gétől is függ. Egy-egy szak­ma, egy vállalat munkavédel­mi helyzetét messzemenőkig meghatározza az alaprendel­kezések végrehajthatóságá­nak foka, precizitása, hang­vétele, érthetősége. Nem vet jó fényt egy vállalatra, meg­kérdőjelezi intézkedéseinek gondosságát, ha a baleseteit okait vizsgáló jegyzőkönyvek végső megállapítása a követ­kező: a dolgozó nem tar­totta be a munkavédelmi szabályzatot, balesete saját hibájából történt. Sajnos, elég sok ilyen végkövetkez- tetésű jegyzőkönyv készül napjainkban is. Mégis keve­sen veszik a fáradságot, hogy elgondolkodjanak a balese­tek kapcsán. Talán abból kellene kiin­dulni, hogy a dolgozó alap­vető érdeke, hogy épségben érjen haza munkahelyéről. Éppen ezért érdeke, hogy tudja: mikor milyen eszkö­zöket kell használnia, adott esetben mit kell vagy mit nem szabad tennie. Ha a munkavédelmi műveltsége hiányos, a munkás veszély­be kerül. Meg kell tehát ta­lálni az oktatásnak azt a módját, hogy mindenféle ké­pességű ember maximálisan elsajátíthassa mindazokat a munkavédelmi ismereteket, amelyek munkájához nélkü­lözhetetlenek. Az oktatási módszerek jó példájával találkozhatunk az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalatnál. Itt bizonyos munkabiztonsági re­konstrukció zajlott le a leg­utóbbi időkben. A balesetek gyakorisága sürgette, az új módszerek kidolgozását. Min­denekelőtt meg kellett álla­pítaniuk a munkavédelmi szakembereknek, hogy mitől rossz a régi gyakorlat Ha­marosan kiderült, hogy a havi 2 órás elméleti oktatás nem éri el célját, a legjobb­nak tartott előadás is ér­dektelenné válik egy idő után. Felismerték továbbá, hogy az elméleti' tudás vaj­mi keveset ér gyakorlás, gyakorlat nélkül. Rövidesen létrehoztak egy munkavédelmi tanpályát Szécsényben. A kísérlet sike­res volt. Ma már a vállalat mind a hat üzemigazgató­ságának területén működik egy-egy ilyen objektum. Megtalálható itt minden ve­szélyforrás, amely a gyakor­latban is létezik. A tanpá­lyák létesítésével egyidejűleg megszüntették az elméleti oktatást. A vállalat minden műszakija,' fizikai dolgozója egy teljes napot tölt negyed­évenként ezen a bázison, s ott a mindennapi munkájá­ban előforduló veszélyes mű­veleteket gyakorolja — a leg­nagyobb elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal ren­delkező szakember ellenőr­zése mellett. A hibák ilyen körülmények között azonnal korrigálhatok. A tanpályák másik haszna, hogy módot ad valamennyi műszer és biztonságtechnikai felszere­lés ellenőrzésére. Tehát min­den munkás minden munka­eszközét évente négyszer el­lenőrzik. Nem olcsó egy ilyen tan­pálya. a hat bázis csaknem ötmillió forintba került. De már az idei év, tehát a kez­det baleseti statisztikája bi­zonyítja pénzben ki sem fe­jezhető értékét. Halálos bal­eset, csonkulásos sérülés nem volt 1978-ban. A sá­rospataki és a kazincbarci­kai üzemigazgatóság terüle­tén pedig egyetlen üzemi baleset sem történt minded­dig! Természetesen nem tekin­tik befejezettnek a tanpályák kialakításával a munkavé­delmi tevékenységet. Mint Hidegh Lajos, a vállalat munkavédelmi felügyelője el­mondta, különböző célellen­őrzéseket, vizsgákat, vetélke­dőket rendezlek az év első kilenc hónapjában, elkészí­tették továbbá az 1978—85. közötti középtávú intézkedé­si tervet, amely rögzíti az aktuális és távlati munka- biztonsági feladatokat. Októ­ber 1-én pedig megkezdődött a munkavédelmi és üzem­egészségügyi negyedév. En­nek célja, hogy az eredmé­nyek javítása mellett felszá­molják a még fellelhető hi­bákat. .Nagy gondot fordíta- nak e három hónap során a / e ml életbeli hiányosságok (elszámolására, a munkave- ■ Kv. intézkedő es ellenőrző tevék« ív-, gének javítására. A negyedév programjának sikere érdekében munkavé­delmi versenyt hirdet az ÉMÁSZ A/ üzemigazgatósá­gok közötti verseny feltéte­leinek lényege kézenfekvő: ne történjék üzemi baleset. A válkünt munkavédelmi koncepcióját dicséri egyéb­ként a hónap első felében lezajlott országos versenyen aratott siker A Magyar Vil­lamos Művek Tröszt 25 vál­lalata között az Észak-ma­gyarországi Áramszolgáltató Vállalat szerezte meg az el­ső helye st Ez azt jelenti, hogy az ÉMÁSZ-tól érkezett a legtöbb és legjobban hasz­nosítható munkavédelmi újí­tási javaslat, itt készítették el a legjobb audiovizuális munkavédelmi oktatási prog­ramot, továbbá, hogy az ÉMASZ szakmunkásai ér­ték et a legjobb helyezést a munkavédelmi vetélkedőkön. r- lévay — A Csepel Művek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárának vasalógép, illetve varrógép üzemclran az idén csaknem hét­ezer darab konfekcióipari berendezést gyártanak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents