Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-24 / 251. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. október 24., kedd A képernyő előtt léri szüret / : : | Encsi kockák Kiállítások, épületgondok meg Juanita esetei. „Ember vagyok és semmit sem tartok idegennek, ami em­beri" — ezzel a vallomással kezdte csapatának bemutatását Púlfy József vasárnap délután a Most mutasd meg! című rendhagyó vetélkedőben. Ha a képernyőn valamikor, úgy most nagyon helyénvaló volt ennek a régi emberi igazságnak kihirdetése, hiszen bizonyára akadhattak nézők, akik berzen­kedve nézték a sajátos vidám kodás közben azokat, akik más alkalmakkor a külpolitika szövevényeiben segítik eligazodá­sát, s akiknek tájékozottsága elsőrendű ismeretszerző forrá­sukként szolgál. Csakúgy mint a másik csoportbeli „státus- béli” tévéseket. Igaz, korábbi gyakorlat szerint általában a szilveszteri szórakoztatásnak szánt műsorokban fordult elő, hogy mindenki mást csinC. int általában szokott, s ezzel derűt keltett, de ott és akko. *; a fajta játék már szinte köz­hellyé lett. Játszani, másokat szóraltoztatni emberi dolog, s nem lehet ' idegen ez kitűnő felkészültségű újságíróktól, televíziósoktól sem pusztán csak azért, mert tőlük mást szo­kott meg a néző. Hát ennyit Pálfy ars poeticájáról. A Most mutasd meg! című ifjúsági vetélkedő-sorozatot haj­dan vegyes érzelmekkel néztem, többször megjegyzéseket is fűztem hozzá. Tetszett, hogy mennyire megmozgatja a fia­talokat, mennyire leleményessé teszi őket, hiszen a vége felé már akár kínai nyelvű szöveget is el tudtak mutogatni, és szisszenésre késztetett, ha — nem is ritkán — kitűnt, milyen keveset tudnak a kitalált fogalomról. Amikor hírét vettem, hogy a televízió rendhagyó módon folytatja ezt a mutogatósdi játékot, gyanakvással fogadtam a hírt. Gyanú­mat nem oszlatta el a Vidám Színpad tagjainak két hét előtti- játéka sem, sőt azt a meggyőződést táplálta belém, hogy meg kellene ezt a játékot hagyni a fiataloknak, akik üdeségükkel, találékonyságukkal mindig élményt adtak. Vasárnap e rendhagyó sorozat két csapata — Pálfy József, Gedeon Pál, Róbert László, Horvát János külpolitikusok, illetve Vértessy Sándor, Sugár András, Szegvári Katalin és Kovalik Károly —Jól szórakoztatott. Pálfy említett beveze­tője után a játék friss,, szellemes volt, látszott, egyes játéko­sok mennyire komolyan is veszik, az operatőr remekelt néhány árulkodó közelképpel, az pedig, hogy Róbert László a szó szoros értelmében „fejreállt, mint a. jancsiszög”, vagy hogy Vértessy kitalálta, hogy táncra kell kérnie a másik csapatból Horvát Jánost és tangózni kell vele, ékesen bizo- nyítptta": a játékban részt vevő tévészemélyiségek értik a tréfát, szeretik a derűt, szeretnek másoknak derűs perceket szerezni. S — hisszük — ettől egy pillanatra sem inoghat meg televí­ziós főhivatásúkban kivívott - tekintélyük, továbbra is meg­különböztetett figyelemmel hallgatjuk őket, ha a világhely­zetet kommentálják, vagy hazánk valamilyen eseményére kalauzolnak. * E héten rnjilt ki egy pJDK-lévéfilmsorozal, a Donna Juanita hét kalandja. Kezdeteiről,- ezt jegyeztem fel: „már most tud­hatjuk, hogy az NDK filmbeli munkahelyi kollektíva milyen darekas példamutatással szolgál mindazoknak, akiknek türel­mük lesz az egész sorozatot vcgigbőbiskolni”. Nos, a hivatá­sos tévénéző végignézte, s ha most előjelzésemre hivatkoz­tam, csak azért tettem, hogy némileg önkritikát gyakoroljak: ennyire gyengének, ennyire felszínesnek mégsem hittem ezt az átlátszó és már-már széteső „társadalmi mondandó”-lepel- jel álcázott kalandsorozatot. A Donna Juanitaként emlegetett — nem is ok nélkül így ismert! — Anita nevű mérnökasz- szony jó. küllemű nő, akijaek előéletéből a vállalati' munka- védelmi felelős hét kalandot derít fel, illetve az utolsóban már ő a partner. Tulajdonképpen egy olyan nő életepizód­jainak felszínét ismerjük meg, akivel mindig történik valami, amiből lehet szerelem, flört, házasság, gyerek, meg sok félre­értés, de egy nem lehet: nem lehet tanulságos, igaz hitelű történet. Ennek a nőnek eseteiért nem a társadalom a fele­lős, még ha szilveszter éjszakáján szolgálati kalandba is űzik a film alkotói, Anita nem' áldozata a társadalomnak, a körülményeknek, senkinek. Kalandjai közérdek nélküli magánügyek, unalmasak, arra sem jók, hogy a munkahelyi kollektíva segítőerejét rápazarolják. Ha már a túlbuzgó munkavédelmis belebonyolódott az ügybe, az is az ő dolga. Hogy ez a kapcsolat miként alakulhat, arról csak Donna Juanita következő kalandjaiból értesülhetnénk, de reméljük, azt nem fogja a Magyar Televízió soha sugározni. Benedek Miklós * Három napig tartó vigasság­gal ünnepelték meg Móron az idei szüretet. Népi együt­tesek, zenekarok is részt vet­tek a vidám szüreti felvonu­láson. A képen: Csinos „pin­cemesterek” és a Móri ezer­jó. Vásár Tokajban Tokajban vasárnap tartot­ták meg a hagyományos szü­reti országos vásárt. Az ál­lami és szövetkezeti kereske­delmi vállalatokon kivül nagy számban kínálták por­tékájukat a kisiparosok, kis­kereskedők is. Szabolcsból többek, között cipészek és csizmadiák, a Hajdúságból mézeskalácsosok, Miskolcról és a hegyaljai községekből kádármesterek érkeztek. Igen élénk kereslet alakult ki a hordók, a borfejtéshez hasz­nált „léhók”, nemkülönben pedig a puttonyok iránt. Az állatpiacon elsősorban süldő­ket. borjúkat, valamint a bá­rányokat keresték, vásárol­ták. A harmadik lett A Magyar Televízió „A Spitzbergák csúcsán” című darabja a harmadik helyet, az úgynevezett „Bronzlá­dát” nyerte a plovdivi tv- színház-fesztiválon. A szom­baton este befejeződött nem­zetközi fesztivál nagydíját az osztrák televízió, „Megbíza­tás” című filmje kapta. Encs, Borsod megye legna­gyobb járásának székhelye sajnos még ma sem rendel­kezik megfelelő közművelő­dési létesítményekkel, illetve meglevő létesítményeinek az elhelyezése nem .felel meg a követelményeknek. Ennek el­lenére az élet pezsgő, és sok­szor a lehetőségeket messze túlszárnyaló sokszínű közmű­velődési életet teremtenek e fontos munka helyi istápolói. A napokban zárult az ifjú­sági napok színes program- sorozata. A legsikeresebbnek a helytörténeti Vetélkedőt, a gimnáziumban tartott, és az 1848—49-es szabadságharc bu­kásának okait elemző elő­adást, valamint a telkibányai nyári amatőr képzőművészeti tábor kiállítását tartották. (Sajnálatos módon legkevéssé sikeresnek az Encs parkjaiért meghirdetett társadalmi mun­kában való részvételt emlí­tették -a helybeliek.) A telkibányai második or. szagos képzőművészeti alko­tótábor kiállítására azért is érdemes visszatérnünk, mert ez a tárlat és maga a tábor a járás művelődési élete egy új jellemző vonásának meg­erősödését mutatja. A telki­bányai tábor életre hívásával ugyanis a távolabbi vidékek figyelmét is magára kivánja hívni a járás, és mint Nagy Zoltán, a járási pártbizottság első titkára is mondotta, a vizuális kultúra, a képzőmű­vészet iránti érdeklődés erő­sítése most a járás területén belül is egyik kiemelt felada­tuk, ennek támogatását a he­lyi gazdálkodó szerveknél, közületeknél is szorgalmaz­zák. Ez mutatkozott meg im­már másodszor a telkibányai tábor fenntartási költségeinek vállalásában, illetve részbeni vállalásában, valamint az el­múlt két esztendő néhány képzőművészeti kiállításához kapcsolódó vásárlásokban. Visszatérve magára a lelki- bányai tábornak a kiállításá­ra, érdemes feljegyezni, hogy a táborban részt vevő ama­tőr alkotók közül 45-en csak­nem 80 munkával szerepeltek a járási tanácsi hivatal nagy­termében látható tárlaton, mintegy számot adva a tá­boréletről, az ott folyó mun­káról. Jártunk annak idején a táborban, megismertük az ottani munkát. Sajnáljuk, hogy a kiállítást együtt nem láttuk, de a táborélet isme­retében bizton mondhatjuk, megérdemelt volt a sikere. * A képzőművészeti élet fej­lesztéséhez a járás lakossága ízlésének irányításához tarto­zik az a törekvés, hogy rend­szeresen legyenek tárlatok. Sajnos, nincs megfelelő kiál­lítási terem, a járási tanácsi hivatalnál említett nagyterem sem a legalkalmasabb, külö­nösen világítástechnikailag, mégis hivatásos képzőművé­szek is elhozzák ide munká­jukat bemutatni. Elismerés jár nekik érte, mert nagyon names művészeti- közműve­lődési feladatot látnak el ezek a tárlatok, az esetleg hozzájuk kapcsolódó beszél­getések. Nem utolsó dolog az sem, hogy jelenleg több ter­melőszövetkezet is vásárol már a hivatásos művészektől a tárlati anyagból. Varga Miklós szobrászmű­vész és Nagy Gy. Margit tex­tilművész közös kiállítása látható napjainkban Encsen. A miskolci művészházaspár tárlati anyagát igen nagy tet­széssel és értéssel fogadták az encsiek; a közönséget meg­fogta a kiállított 15 kisplasz­tika és 22 érem, illetve 10 gobelin és 6 vázlat-akvarell. A látogatók korszerűnek és ugyanakkor közérthetőnek tartják a.bemutatott munká­kat. Tagadhatatlan, hogy Var­ga Miklós itt látható kis­plasztikái messze esnek pél­dául a Miskolcon felállított Emberpár című kompozíció­jától, de már nem is a tapol­cai Vízbelépő-t idézik. Stili­záltabbak, ugyanakkor termé- szethűek, állandó visszatérő motívum a bohóc, a ló, a cir­kusz, különösen a ló szerepel sok változatban, de figyelmet érdemel a Kos és a Don Qui­jote című munkája is. Az ér­mein várak, művészek szere­pelnek elsősorban. Mintha ez a bohóchoz való vonzódás Nagy Gy. Margitra is hatott volna, vagy fordítva, nála is több faliszőnyegen szerepel a bohóc, visszatér többször a bárány-motívum, mindez gyapjú-szövött gobelinmun- kékban. Figyelmet érdemel a hurkolt eljárással készült nagy méretű Virágzó fa és a többiektől merőben eltérő, mikroszkopikus metszetre emlékeztető, igen jó színha­tású Kompozíció. A két mű­vész munkáit méltán kíséri érdeklődés. * Többször szóba került a fentiekben már a megfelelő épület hiánya. A járási könyv­tár szűk, zsúfolt. Alapterüle­tében kisebb, mint például a baktakéki könyvtár. A járási és nagyközségi művelődési központ épülete már több éve átépítés'alatt áll, közművesí- tik, több klubszobája lesz, igaz viszont, hogy a mozi­célokat is szolgáló nagyterme kisebb lesz a korábbinál, színházi vendégszereplési le­hetőségei a végletekig korlá­toltak, az ifjúsági koncerte­ket is a gimnáziumban ren­dezik. Szerencse, hogy közel van az abaújdevecseri sza­bad téri színpad, amelyet nyár- időben valamennyire hasz­nálhatnak. Ügy tűnik, hogy a hosszú és drága átépítés után 1 sem lesz megfelelő művelő­dési központja Encsnek, az egész átépítés provizórikus megoldásnak tűnik, meri a dinamikus fejlődés előtt álló járási székhely feltétlenül megkívánná a megfelelő köz. művelődési objektumot. Ta­lán á következő ötéves terv­ben? Avatását egyébként no­vember 7-ére tervezik, de ak­kor is csak a nagyteremről lehet szó, és félő, hogy a rész­leges átadás nem gyorsítja, inkább lelassítja a végleges befejezést. * A szomszédos csehszlová­kiai területtel jó kapcsolatot tartanak. A CSEMADOK. kapcsolatok keretében októ­ber 28-án Baktakéken látják vendégül a kassai Csermely együttest. A napokban meg. kezdődik a múzeumi hét igen gazdag programsorozata, amelyről már írtunk. Mind­ezek helyet kívánnának En­csen. Egy szép eredményről is érdemes írni: a járási pe­dagógus kórust meghívták, hogy 1979 áprilisában Szom­bathelyen vegyen részt az or­szágos pedagógus kórustalál­kozón. A kórus egyébként 20 éves, november 11-én emlé­keznek meg a jubileumról. Az adott körülmények kö­zött roppant nehéz a székhe­lyi feladatokat is ellátni, ugyanakkor járási módszer­tani funkciója is van az en- csi járási művelődési köz­pontnak. Ennek keretében például a járás valamennyi művelődési házának már ki­küldték azt a november 7-i műsorajánlatot, amelyet is­kolai kórusokkal bemutat, hatnak. * Nehéz körülmények között halad előre a közművelődés szekere Encsen, de halad. A járási vezetők jó hozzáállása segíti ezt a haladást. De igen sok tárgyi nehézségen a. ma­guk erejéből nehezen lehet­nek úrrá. (hm) Virágok Kazinczy sírján Édes anyanyelvűnk Két borsodi a legjobbak között Immáron hatodik alka­lommal helyezték el a ke­gyelet virágait az oi'szág különböző középiskoláiból összesereglett fiatalok a Nagy öreg, Kazinczy Fe­renc széphalmi sírjára. Ha­gyomány ugyanis, hogy - az országos középiskolás nyelv- helyesség; verseny ered­ményhirdetésére Széphal­mon, a Kazinczy-mauzóle- um előtt kerül sor. Vasár­nap délelőtt most is itt ta­lálkoztak azok a fiatalok, akik eredményeik alapján lehetőséget kaptak arra, hogy az országos versenyen bizonyíthassák: az anya­nyelv használatát mesteri fokon sajátították el, nem­csak elméletben, gyakorlat­ban is tudják, amit a ma­gyar nyelv ügyének egyik legnagyobb harcosa mon­dott: „... a nyelv legyen hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és érez.” Lajtos Ilona, a Borsod megyei KISZ-bizottság tit­kára mondott ünnepi beszé­det az Édes anyanyelvűnk országos középiskolai nyelv­helyességi verseny ünnepé­lyes eredményhirdetésén. Szólt arról, hogy már Í973- ban rendeztek Borsodban megyei szintű nyelvhelyes­ségi versenyt, s ennek foly­tatása a most már hagyo­mányos országos találkozó. — A verseny igazi tartal­mát, igazi jelentőségét az a tevékenység adja, amelyet nap mint nap, a felkészülés, a hétköznapok során végez­tek és végeztetek anyanyel­vűnk elsajátítása, művelése terén — mondta a fiatalok­nak. — Nem mindegy, hogy hogyan tudjátok megértetni magatokat társaitokkal, nem mindegy, hogy hogyan tud­játok elmondani vélemé­nyeteket, képviselni a köz érdekeit, továbbadni gondo­lataitokat. Mindannyian tud­juk, hogy aki jól bánik a szavakkal, aki birtokolja a szó, a beszéd erejét, aki nem retten vissza a nyilvá­nos szereplésektől, hasznos, értékes szolgálatot tesz tár­sadalmunknak, a közösség­nek. Dr. Deme László egyete­mi tanár, a bíráló bizottság elnöke értékelte a nyelv­helyességi versenyt, kiemel­ve; az anyanyelv oktatásá­ban nagy feladat hárul a pedagógusokra, az iskolára. Hiszen nemcsak, s nem el­sősorban, a versenyre való felkészítés jelenti az iskolai anyanyelvi oktatást, hanem az a mindennapos munka, hogy valamennyi fiatal bir­tokolja a helyes, szép ma­gyar beszédet. Sátoraljaújhely városa jó házigazdája ennek az or­szágos versenynek. Kövér László, Sátoraljaújhely vá­rosi Tanácsának elnöke adta át a díjakat és a jutalma­kat az országos döntőre be­jutott 62. fiatal legjobbjai­nak, az első tiz helyezett­nek — és tanáraiknak —az Édes anyanyelvűnk orszá­gos verseny szép emlékpla­kettjét is. Öröm számunk­ra, hogy a legjobb tíz fia­tal között két borsodi diák is volt: Katona Ágnes, a sátorajaújhelyi Kossuth La­jos Gimnázium és Egészség- ügyi Szakközépiskola, Tóth Ágnes pedig a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanulója. Tanáraik: Palásthy József és Barta Mária. Di­cséretet és könyvjutalmai kapott szerepléséért Rozs- nyai Ildikó, az encsi Váci Mihály Gimnázium tanulója. Az ünnepélyes eredmény- hirdetésen Körmendi László, a Magyar Rádió Kazinczy - díjas bemondója, valamint a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium irodalmi színpada és énekkara mű­ködött közre. i Készülnek az ergonák A budapesti orgonaüzemben különböző nagyságú és lipusú (mechanikus és elektromos) orgonákat készítenek, illetve javítanak. Képünkön: Bcncsik Gyula fényesíti az új Hom­lokzati sárgaréz sípokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents