Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

197S. öltőber 22., vasärncrp ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Jó tervek, rövid határidővel Esetek és összegek Nem a lexikont, hanem a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának a településfejlesztést segítő tár­sadalmi munkáról szóló együttes irányelvét idézzük. ..A társadalmi munka a la­kosság, a vállalatok, az ál­lami gazdaságok, a szövet­kezetek, az intézmények és más szervezetek dolgozói ál­tal kifejtett olyan közhasznú fizikai vagy szellemi tevé­kenység, amelyet az egyének, vagy a dolgozó kollektívák önként, munkaidőn kívül és díjazás nélkül valamilyen közösségi célkitűzés megvaló­sítása érdekében végeznek.” A~/. elmúlt évek során egy­re több igény jelentkezett Borsodban az építéstervezői társadalmi munkára. A Ha­zafias Népfront megyei el­nöksége — éppen ezért, a fent említett közös irányelv útmutatásai alapján — lét­rehozott 1975-ben egy mű­szaki szaktanácsadó munka- csoportot, melynek feladata volt, hogy összeállítsa azok­nak a tervező szakemberek­nek a névjegyzékét, akik al­kalmasak e munkára, s akik vállalják az önzetlen és ne­mes feladatot. Ezzel párhuzamosan a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságának illetékesei is sza­bályozták a társadalmi ter­vező tevékenység egyes kér­déseit. Az építési-közlekedési és vízügyi osztály 1975. áp­rilis 6-án irányelveket adóit ki a társadalmi munkában elkészült tervezések, készki­adásainak elszámolására. Nos., ez az irányelv — mint ahogy azt a népi ellenőrök megállapították — hibás volt: lehetőséget adott munkadí­jak kifizetésére is. Ez volt tehát hosszabb ideig az a kiskapu, amelynek segítségé­vel egyesek olyan jövede­lemhez is hozzájutottak, amelyek " mögött alig, vagy egyáltalán nem volt munka. * A megyei és járási népi ellenőrök 60 tanácsi szervnél vizsgálták meg e tevékenység gyakorlatát. Választ kereslek többek között arra, hogy a tanácsok miként ítélik meg a társadalmi tervezők mun­káját. Dicsérő vélemények hangzottak el. A tanácsi ve­zetők körében általános az a vélemény, hogy a társadalmi tervezők közreműködése nél­kül jó néhányszor veszélybe kerültek volna a fejlesztési alapok, vagy a határidőhöz kötött megyei támogatások, mert az állami és szövetke­zeti tervezőintézetek elfogad­hatatlanul hosszú határidőre vállalják a tervek készítését. A társadalmi tervezők ezzel szemben gyorsan, általában 1—2 hónapon belül szállítot­ták a szakmailag kifogásta­lan terveket. A népi ellenőrök 139 ta­nácsi objektum tervezésének körülményeit vizsgálták meg tüzetesen. Ezek költségvetés szerinti értéke 198 millió 124 ezer forint. A költség- térítés címén kifizetett ter­vezési díj 2 millió 345 ezer forint. Ez a ténymegállapí- tás azonnal megkérdőjelezi a munka társadalmi jellegét. ' A vizsgálat megállapította, hogy tulajdonképpen három csoportra osztható a társa­dalmi tervezésben részt ve­vők köre. Az első csoport azokból a szakemberekből áll, akik valóban társadalmi munkában, ingyenesen ter­veztek. Négy ilyen esettel ta­lálkoztak a vizsgálatot vég­zők; ily módon készült a ti- szaladányi pedagóguslakás terveinek adaptálása, a sza- laszendi általános iskola át­alakítási, a baktatkéki tűz­oltószertár és a göncruszkai útfejlesztés terve. Savanyú a szőlő: ezeknek a terveknek a készítői nem borsodiak, ha­nem a Debreceni .Közútépítő Vállalat szakemberei voltak. A következő csoportba so­rolandó a társadalmi terve­zők többsége. Jóhiszeműség jellemzi köreiket, hiszen be­tartották az építési-közleke­dési és vízügyi osztály ide vonatkozó irányelveit. Csak­hogy: kihasználták mindazo­kat a kiskapukat, amelyet ez a rosszul sikerült Irányelv biztosított számukra. Pénzt vettek fel munkájukért, no­ha képzett emberek lévén tudták, hogy a társadalmi munka ingyenes. Nem za­varta őket az sem, hogy az ily módon szerzett jövedel­mük után még csak adózniuk sem kellett. Mentségükre szolgál, hogy minden bizony­nyal „ráéreztek” a dolgok fonákjára és igen kevés munkát vállaltak. Mindebből következik, hogy a munkák zömét a szakem­berek egy szűk csoportja vé­gezte. Volt, aki egy év alatt 15 tervet is készített. Vajon hogyan jutott rá ideje, ener­giája esténként, munkaidején túl? * A társadalmi tervezőknek lehetőségük volt arra, hogy 500 ezer forint költségvetési összeg alatt mellőzzék a té­teles elszámolást, tehát a ténylegesen felmerült kész­kiadások pontos feltüntetését Es egyébként is: 500 ezer fo­rint alatt 2 százalékot szá- mor. attak el költségtérítés címén, és ez az összeg mesz- sze túlhaladta a gépelés, a papir, az indigó és az egyéb költségeket. Sokaknak azon­ban ez az összeg sem volt elég. Sz.-ben például egy 1 millió 118 ezer forintos költ­ségvetési összegű, egységes tervet három részre osztott a tervező, így háromszor vet­te fe] a 2—2 százalékot. Ily módon 22 ezer 369 forinthoz jutott. Ha betartja az irány­elvet. „mindössze” 11 184 fo­rintot vehetett volna fel. Hasonló jelenséggel találkoz­tak a népi ellenőrök Sz.-ben, l-I.-bar^, A.-ban, G.-ben ... De előfordult olyan eset is, hogy a tervező az 500 ezer forintot meghaladó beruhá­zás után is felszámolta a 2 «■ ázalékot. anélkül, hogy a költségeket tételesen felso­rolta volna. N.-ben például 659 ezer forintos költségve­tésű ikerlakásért 13 186 forin­tot: vett fel két tervező. En­nek az ügynek külön érde­kessége. hogy a magánterve­zői díjszabás szerint ezért 6900 forint járt volna. N. községnek tehát kétszer any- nyiba került a „társadalmi munka”. Az ÉKV osztály irányelve nem tér ki az adaptálásra, illetve a tervek ismételt fel ­használása . esetén is felszá­mítható költségekre, hanem —. értelemszerűen -t— itt is megengedi a költségvetési összeg 1—2 százalékának fel­számítását. Így történhetett, hogy O.-ban megvásárolták egy 4 plusz 1 tantermes is­kola típustervét 58 ezer fo­rintért. Az adaptálás' költ­ségtérítése címén viszont 97 ezer forintot fizettek ki a társadalmi tervezők egy cso­portjának. A terv egyébként nem szerepelt zsűri előtt. Es építési engedély sincs! A népi ellenőrök jelenté­sében külön fejezet foglalko­zik a tervezői művezetéssel. Tudni kell, hogy tervezői művezetés társadalmi mun­kában elképzelhetetlen, mi­vel az építkezés többnyire „nappali” tevékenység, olyan­kor végzik, amikor a terve­ző a saját munkahelyén dol­gozik. Ha lúd, legyen kövér: néhány tervező halmozta a hibát. A B.-í tanácsháza ter­vezői művezetéséért X ter­vező 1978. április 21-én fel­vett 12100 forintot, bár a kivitelezés kezdete csak 1979-ben ‘ várható. Vajon honnan tudta, hogy' hány na­pot fog majd ott eltölteni? Netán fizetetlen szabadságot szándékozott kérni az épít­kezés idejére? Sorjáznak a kérdések. Érdekes lenne megtudni például azt is, hogy miként számolt az a társadalmi tervező, aki az Sz.-i 4 tantermes .iskola ter­vezői művezetéséért 16 470 forintot kapott, de mindösz- sze 2 napi-tényleges tervezői művezetés dokumentálható. * A társadalmi tervezés szü­netel Borsodban. Az ÉKV osztály hibás irányelveit visszavonták. Akik tudato­san csallak, felelnek tettei­kért. És mindezzel szinte párhuzamosan: újjászervezik az építéstervezésre irányuló munkát. Bizonyára akadnak ebben a megyében szakem­berek, akik visszászerzik majd a társadalmi tervezés rangját, becsületét. Lévay Györgyi ras vidékén veszi fel a küz­delmet azv ekkor még Eger alatt tartózkodó törökkel. Erről a mocsaras vidékről később a szultán azt mond­ta: „éppen olyan mint az, amely a poklot a paradi­csomtól választja el.” Amikorra a császári csa­patok elérték a tervezett hadműveleti területet, azon már állást foglalt Dsafer basa vezetésével a török elő- had, mintegy 15 ezer har­cos. Éppen; ezért, amikor ok­tóber 23-üh, szerdán, a csá­szári előcsapatok. Király Al­bert erdélyi. Homonnai Ist­ván magyar és Ruszwurm Hermann német hadai ál­lást kerestek a patak men­tén, Dsafer basa részéről he­ves ellenállásba ütköztek. Azonban hiába volt a basa bámulatos hősiessége, had­testét visszaverték, s a csá­száriaknak sikerült állást foglalniuk. Másnap, csak ki­sebb csatározások voltak, különösebb eredmény nélkül. Harmadnap megérkezett Eger alól a szultán és a tö­rök sereg derékhada, mely azon nyomban harcba bonvo- lódott. Mint azt Acsády Ig­nác írja: „A török intézke­dések oly hiányosak voltak, hogy maga a szultán is aki. rályiak lőtávolába került, s jó ideig életveszélyben for­gott”. A török hadrend felállása azon a pénteki napon a kö­vetkező volt: elöl mentek Csigalezáde Szinán és Murád basák, utánuk Szokoloviers Hasszán budai basa, majd Ibrahim nagyvezér. Őket a szultán követte a janicsárok­kal, s végül az anatóliai és ruméliai hadtestek követ­keztek. A császáriaknál a jobb szárnyon Teuffenbach, balszárnyon Miksa főherceg és Báthory hadai foglaltak helyet. A csata végig hullámzott. Mindkét részről sok volt az elesett. Végül ugyan a tö­rök meghátrált, azonban a helyzeti előnyt Miksa nem használta ki. Estefelé az eső is eleredt, mire mindkét fél a táborába vonult vissza. Ugyancsak Acsády írja: „A királyi vezérekre a kétnapi siker különböző benyomást tett. Egy részük azt ajánlot­ta, hogy nem kell újra tá­madni mert a megfélemlített török magától eltávozik, s akkor Egert teljes biztonság­gal vissza lehet foglalni, Pált Tv és mások ellenben azt vitatták, hogy ki kell a hely­zetet aknázni, a diadal biz­tos, s ők másnap a szultán sátrában akarnak megvacso­rázni”. Másnap, a végzetes napon, október 26-án, szombaton új­ra csatarendben állt a két sereg. A Csinosé bal'partján a török, a jobb partján a császáriak. A csata lefolyá­sáról Borovszky Samu, a kö­vetkezőket írja: „Három óra volt délután, amikor a kot ellenfél összecsapott. Külö­nösen vitézül viselték ma­gukat az erdélyiek; víssza- nyomlák a törököket, a pos_ vánvokba, Király Albert meg székely csapataival a tatárokra rohant. Viszont a patakon mind sűrűbben át- kellő törökök a császáriak jobb szárnyát támadták meg. Ekkor rohant előre a középen Báthory Zsigmond erdélyi hada, s oly ellenállhatatlan erőt fejtett ki, hogy áttörve a' török első harezvonalát, visszaszorította a patak túl­só partjára”. Ekkorára már felnyomul­tak Pálfly és Teuffenbach csapatai is, s a török szé­gyenszemre megfutamodott. Menekült a szultán is, meg sem állt Szolnokig, A győ­zelem - biztos tudatában levő császáriaknál pelig felbom­lott a hadrend. A zsoldosok, hajdúk megrohanták a szul­tán és a basák üresen ha­gyott sátrait, és fosztogatni kezdtek. Teljesen elvesztet­ték a fejüket, különösen ami­kor rátaláltak a szultán kincstárára, a 70 láda arany­ra. S ez a fegyelmezetlen­ség lett a vesztük. „Egyszerre csak előrohan rejtőkéből egy szpdett-vetett csőcselék had, s megrohanja a mit sem sejtő fosztogató­kat. Csakhamar több és több török kerül elő, köztük a még cl nem széledt janicsá­rok, a zsákmánnyal megra. kodottak, a kiket le nem vágnak, eszeveszetten mene­külnek”. Mindössze egy negyedóra telt talán el, a császári had­sereg mely már kezében tar­totta a győzelmet, kénytelen volt futva menekülni. 111. Mohamed cs k Szolnokon ér­tesült róla, hogy tulajdon­képpen legyőzte a császária­kat. Nem véletlenül írja er­ről a csatáról Homan Bálint T eljes erővel folyik a mezőkeresztes: Arany­kalász Termelőszövet­kezetben a napraforgó-beta­karítás. Igen fontos, hogy ez az ipari növény is mi­hamarabb a szárítóba, mag­tárakba, illetve az olajütők­be kerüljön. A közös gaz- ' daság kombájnosai mosta­nában arról panaszkodnak, hogy a sokáig tartó reggeli ködös Időjárás miatt csak a szokásosnál később kezdhe­tik meg a munkát, így nem tudják a nagy értékű beta­karító gépeket megfelelően kihasználni. Felső képünk a tsz egyik 90 hektáros nap­raforgótáblájáról készült, ahol kombájnnal takarítják be a termést. Az arató­cséplőgépből (alsó képi sza­porán hull a mag a teher­kocsiba. Szabados György fele. ► Közlekedők és utak Az üzemeken belüli for­galom biztonsági előírásait legtöbb helyen a ' vállalati n unkavédelmi szabályzatba foglalták. Van ahol térkép készült az útvonalak veszé­lyes helyeiről, továbbá meg­szabták a szondázás, az ok­és Szekfű Gyula:' „Az 1596-i mezőkeresztesi csatából mind­két fél úgy távozott el, hogy nem tudta, ki a győző”. A ve­reség után Borsod vármegye egy csapásra a török birtoká­ba jutott. Mindössze három hely, a fallal körülkerített Diósgyőr, Önöd és Szendrő őrizte meg függetlenségét. A török romboló útjába került települések, szinte teljesen elhamvadtak. Különösen a megye déli része vált való ságos romhalmazzá. De Magyarország egészét tekintve sem volt kedvezőbb a kép. Mezőkeresztes után voltaképpen már céltalanná vált a 15 eves háború. A te­hetetlen Habsburg vezérek kezéből kicsúszott a kezde­ményezés. Gyakori volt á vá­rak elfoglalása és visszafog­lalása anélkül, hogy az erő­viszonyokban lényeges eltá­volodás következett volna be. Anrn részeredményekért 11 ! * igen súlyos áldo­zatokkal fizettünk: Magyar- országot a törők és a zsoldo­sok fosztogatták, járványok pusztították. Nem véletlen, hogy az 1606-ig tartó hosszú küzdelmet úgy emlegetik, a törökökkel vívott háborúk so­rában, mint a magyarországi termelőerőkben legnagyobb pusztulást okozó időszakot. Hajdú Imre tatás, a vetélkedők, az apya- i és erkölcsi ösztönzés, a balesetek elemzésének tenni­valóit. A gépjárművezetők biztonságtechnikai vizsgázta­tása három-négy éven ként megtörténik. Egyes vállala­toknál az a helyes gyakorlat alakult ki, hogy a beérkezett gépkocsikat megvizsgálják, kijavítják és a másnapi mú- •zakkezdésre már üzemképes állapotban van. A „Vezess baleset nélkül” mozgalomban minden gépkocsivezető részt vesz, ennek alapján számo­sán részesülnek különböző kitüntetésekben. Sajnos, a gépjárművekkel okozott ha­lálos és súlyos balesetek nem csökkennek. . / elmúlt három év alatt 29 halálos üzemi balesetből húsz gázolás és ütközés mi­att következett be. hét eset­ben pedig borulás történt'. Gyakran visszatérő okok, amelyek balesetet idéznek elő: h gyorshajtás, a sza­bálytalan előzés, a helytelen összekapcsolás, a követési tá­volság be nem tartása. Saj­nos. a vállalatoknál a szon­dázást csak kisebb mérték­ben alkalmazzák, mint ahogy az ndckolt lenne. A vállala­tokon belüli közlekedési uta­kat vizsgálva meg kell 'álla­pítani, hogy igen változó a helyzet, több üzemben meg­felelőek az utak, de . bőven találni gondozatlan területe­ket KRESZ-'áblákkal is csak hiányosan vannak el­látva a vállalati belső utak. Helyes törekvésnek tartiuia azokat a tendenciákat, ame­lyek biztosítják, hogy a dpl- gozók megismerjék a közle­kedési szabályokat. A mun­kavédelmi oktatás keretén belül !s foglalkoznak a köz­úti baleset-elhárítás kérdései­vel. Nagyobb mennyiségű gépjárművek esetében forga­lombiztonsági tanácsol hoz­nak iétre vállalatonként. •

Next

/
Thumbnails
Contents