Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

1978. október 22., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

8 termelési ténye/.ők költ zött — bármennyire is furcsán hangzik —. de sajálos módon döntő tényező lett a/, idd. Nos. ahol ezt felismerik és éppen úgy számolnak vele, mint a technológiai fegyelem betartásával, vagy a tervszerű anyag- ellátással; ott nincs üres járat a. hónap .elején és.nincs idegeket fogyasztó, minőséget csorbító hajrázás a negyedév végén.

Néhány nappal ezelőtt a miskolci városi párt-végrehajtóbizottság egy tájékoztató kapcsán áttekintette a város gazdálkodó egységeinek 9 havi munkáját. Az. általános kép nem mondható rossznak. hiszen a legjelentősebb üzemek és vállalatok teljesítették feladataikat, söl közöttük külön szót érdemel a Diósgyőri Gépgyár, ahol hosszú idő óta most sikerült először, nemcsak az esedékes havi tervet teljesíteni, hanem az előző adósságból is törleszteni.

Pedig ma már aligha buzdítanak bárkit is arra, hogy úgy teljesítsük a tervét, hogy közben törik és szakad, azaz kerül amibe l.eriil, csak meg legyen a teljesítmény. Sokkal inkább hallani ' olyan megjegyzéseket, hogy legyünk a munkában egyformán igényesek és szervezetlek, elsején is és harmincegyedikén is. Erre; figyelmeztetnek olyan statisztikák. amelyek nagyon egyértelműen tükrözik azt,, hogy a sebtében legyártott termékeknek mindössze egy- harmada értékesíthető gond nélkül — de a konkurrenciá- val mindenképpen, meg kell küzdeni, hazai és nemzetközi piacokon egyformán, akár forintban. akár rubelben vagy esetleg dollárban történik az elszámolás. Viszont a termékek másik harmada már nagyon nehezen értékesíthető és végül van eg.y olyan ..választék" is. amit csak ráfizetéssel lehet piacra dobni, így hát nem nyereséget termel, hanem növeli a veszteségeket, mert vagy költséges az előállítás, vagy minőségi kifogások tapasztalhatók.

És ezen a ponton már a mindennapi munkában egyre inkább nélkülözhetetlen hatékonyságról is szót kell ejteni. Voltaképpen az esetek többségében nem valami világrengető dolgokról van szó, hanem gyakorta, látszatra jelentéktelen megoldások válnak nagyon is

jelentősekké, mondjuk a ráfordítások csökkentésénél, mint hatékonyságot javító tényezők. S eközben éppen a cserearányok romlása, az egyre jobban éleződő piaci versengés kapcsán mindenképpen meg keli említeni a technológiai fejlesztéseket vagy áruink minőségének javítását.

Exporttermékeknél árakat emelni vagy színvonalon tartani, csak a minőség fokozásával lehet.1 És mosl ismét ugyancsak statisztikai adatokra hagyatkozva bizonyíthatjuk. hogy vannak üzemek, ahol minden különösebb befektetés nélkül akár 15—20 százalékos árbevétel-növelést lehetne garantálni a technológiai fegyelem betartásával, illetve azáltal, hogy az áruk minősége megfelelne a szerződésekben foglalt igényeknek, és a szállítási határidőket sem változtatnák gyakran. Ezek nem olyan tényezők, amelyek a világpiaci viszonyok. .számunkra kedvezőtlen hatásai kapcsán kurtítják meg bevételeinket, hanem pontosan olyan jelenségek,. amelyek megváltoztatása itt és most a mi feladataink közé tartozik. De említést, érdemel ,.házán belüli" teendőink között a hosszú távú . gyártás- és gyártmány fejlesztés előtérbe helyezése is. Hiszen tegnapi önmagunkhoz semmiképpen sem mérhetjük holnapunkat, mert ez csalóka, különösen a mai helyzetben, amikor a mérce, állandóan emelkedik.

V

égezetül még annyit,

ásványokban, nyers-1 anyagokban és energiahordozókban nem dúskálunk. Következésképpen tartalékaink jelentős részét sem ezeken a területeken kell keresnünk. Viszont aligha képzelhető el olyan munkafolyamat. ahol nincsenek tartalékok, mert ha a meglevők kimerülnek, mindig

képződnek újak. Ezek hasznosítása már nemcsak lehetőség. hanem a hozzáértés és a lelkiismeretesség saiátos

ötvözete. Az igaz, hogy nyersanyagbázisunk véges. de azok a tartalékok, amelyek a gondolkodó, újat szívesen befogadó, alkalmazó és állandóan újra termelő

emberekben vannak, szinte beláthatatlan távlatokat kínálnak holnapunk megálmodásához és a szép álmok valósággá formálásához.

Paulovits Ágoston

II Tiszamenti Teíiiraviezei gondjai és tervei

A tiszakeszi Tiszánkén ti Termelőszövetkezet a jól gazdálkodó mezőgazdasági üzemek sorába tartozik. Ennek ellenére az elmúlt években több milliós kár érte a közös gazdaságot. Ez a kár a múlt esztendőben már elérte a 14 millió forintot, az idén pedig — előreláthatólag — ezt jócskán meghaladja. Mi lehel ennek az oka?

Fábián Gyula, a termelőszövetkezet elnöke vaskos iratcsomót helyez az asztalra. Ebben vannak összegyűjtve mindazok a levelek, .jegyzőkönyvek/ feljegyzések, térképek, diagramok, amelyek a Tisza—II. vízlépcsőnek a ‘ gazdálkodásra . való „káros hatásaival” kapcsolatosak. A közös gazdaság elnöke — mint a beszélgetés során hangsúlyozta — egyáltalán nem vitatja a Tisza—II. megépítésének szükségességét. A közös gazdaság vezetősége és tagsága tudja, hogy a vízlépcső segíti a hajózást, a villamos- energia-termelést. biztosítja a víztárolást, így az öntővizet, biztonságosabb. egyenle! esebb vízellátást tesz lehetővé. Leninváros térségében a már üzemelő gyáraknak és majd a későbbiek során a most épülő üzemekben. A szóban forgó termelőszövetkezet — más dél-borsodi közös gazdasággal egyetemben — ennek a nagy jelentőségű állami beruházásnak sajnos jelenleg csak az árnyoldalát „élvezi”. Mint a tsz elnöke fogalmazott: „nem kapunk a Tisza II-ből öntözővizet, viszont egvre sűrűbben kapunk vizet ár- és belvíz formájában”. A duzzasztás következtében ugyanjs fokozódott és fokozódik az. árvízkockázat. egyre magasabbak lesznek és egyre hosszabban tarlók az árhullámok, mint a korábbi években. A duz-- zasztas következtében a szóban forgó területen a folyó vízszintjének megemelkedése egész éven át rnacas talajvízszintet tart. Az egyre

gyakoribb és egyre hosszabban tartó árvizek mellett tehát a belvíz és a viszonylag magas taiajvízszint mintegy 700 hektárnyi területen lehetetlenné teszi a szántóföldi termelést, emellett 1200 hektárnyi területen pedig évről évre egyre kockázatosabbá.

A tiszakeszi Tiszamenti Termelőszövetkezet térségében az ár- és belvízkár azért is jelent különösen nagy veszélyt, mivel a Tisza folyó nem egyenlő a megyehatárral, a közös gazdaságnak a Tiszántúlon is vannak szántóföldi területei. Ezek a gyakori és hosszan tartó árvizek idején komppal szinte megközelíthetetlenek. a gépeket a polgári hídon kelti „áttelepíteni” ide, ami lényegesen megemeli a művelési költségeket, ugyanakkor a gépek kihasználtság! foka csupán 50—60 százalékos. Mindezekhez hozzá kell venni, hogy az Állami Biztosító a károknak, a termelés- kieséseknek csak átlagosan mintegy 40 százalékát téríti meg.

A termelőszövetkezet vezetősége ebben a nehéz helyzetben olyan megoldásokat szorgalmaz, amelyek részben állami támogatással, részben saját erőből oldhatók meg. Az a véleményük, hogy azt a. mintegy 700 hektárnyi területet, amelyen már több esztendeje nem lehetséges a gyakori és hosszan tartó ár- és belvíz, valamint a viszonylag magas talajvízszint miatt, a mezőgazdasági termelés, ki kell sajátítani. A magasabb fekvésű területeken pedig állami támogatással kellő védelmet kell biztosítani a termelő tevékenységnek és meg kell oldani a talajjavítás nagy munkáját is.

A közös gazdaságban a növénytermesztés átlagait tekintve szigorúan kétféle eredménnyel lehet számolni. Az egyre inkább vizesedő talajokon évről évre egyre rosszabb termésátlagokat érnek el. Míg 1972-ben és 1973- ban kukoricából például 42 •—46 mázsás termést, napraforgóból 18.7 mázsás termést értek el, addig ezekből a nö________l_______________________

v

ényekből a Tisza II. duzzasztásának kezdete óta, 1974-töl csak 50—60 százalékos termést tudnak betakarítani. A napraforgót:, a kukoricái, a silókukoricát, a szóját, az áprilisi vetésidő helyett a vízborítások következtében május végén, június elején tudják csak elvetni, ami azt jelenti, hogy a nagyobb eszköz- és anyag- ráfordítás ellenére is csak másodvetésnek megfelelő terméseredményt képesek elérni. Ugyanakkor a víz által nem érintett magasabban fekvő területeken a termésátlag mindenféle növényből' állandóan nő, termésbizton- sága fokozódik.

Nincs egy hónapja, hogy a termelőszövetkezet vezetősége foglalkozott a közös gazdaság azon' termőterületeinek racionális hasznosításával, amelyeket a Tisza—II. vízlépcső majdani teljes felduzzasztása érint. Megállapították. hogy a már említett okok miatt a szóban forgó területeken gazdaságos szántóművelés nem folytatható, ezért itt kettős hasznosítású, nagyüzemi nyárfa és fűmag, illetve intenzív fűtermelést kell meghonosítani. A megnyugtató ps végső megoldásnak azonban van még egy következő lépése. Mint a tsz elnöke hangsúlyozta, a közös gazdaság fő profilja jelenleg a növénytermesztés. A körülmények azonban arra kényszerítik őket, hogy ezt felülvizsgálva, változtassanak alaptevékenységükön, mégpedig úgy, hogy a Tisza duzzasztása miatt egyre szűkülő területen ez a • tevékenység termelési értékké növekedjék. Ez valószínűleg oda fog Vezetni, hogy a 80- as évek elejére-derekára a tiszakeszi Tiszamenti Mező- gazdasági Termelőszövetkezet fő üzemága nem a növénytermesztés, hanem a már most is jó úton haladó állattenyésztés lesz. Nagy erővel folyik a szarvasmarha-állomány tbc-től és brucellózistól való mentesítése, a tejtermelés fokozása, a későbbiek folyamán pedig a hústermelés kialakítása is. A sertéstenyésztés területén

újabb beruházásokra nem igen törekednek, inkább lehetőségeiket, technológiájukat kívánják' hatékonyabban kihasználni annak érdekében, hogy a jelenlegi 2000 hízott sertés helyett 1900- ban már 3000-re növeljék' ezt a számot. Intenzíven fokozni kívánják a nemrégen meghonosított juhtenyésztést is. Arra törekednek elsősorban. hogy az extenzív területeket. az úgynevezett természet adta gyepeket maximálisan hasznosítsák. A tervek szerint 1982-ben már több, mint ezer pecsenyebárányt adnak át exportra.

A termelőszövetkezet vezetői és tagsága tudja, hogy a kiskörei vízlépcső beruházásának lebonyolítása előtt, annak előkészítő szakaszában az illetékesek alaposan megvizsgálták a Tisza 11- nek a környezetre és a népgazdaságra gyakorolt1 hatását:. Senki nem vitatja e fontos létesítmény megépítésének, üzemeltetésének szükségességét. A tények, az elmúlt esztendők termelési tapasztalatai alapján azonban mégis egyet lehet érteni azokkal a következtetésekkel, amelyeket mostanában vonnak le a tiszakeszi Tiszamenti Termelőszövetkezet vezetői. A kiskörei1 vízlépcső duzzasztása következtében nem kismértékben szűkül szántóföldi termőterületük, amelyen biztonságosan és hatékonyan dolgozhatlak eddig. Emellett egy, viszonylag nagy területet veszélyeztet az egyre gyakoribbá és tartósabbá váló ár- és belvízveszély. valamint a magas talajvízszint.

Mivel a korábbi vízállapotoknak megfelelően ez a közös gazdaság is félkészük a védekezésre, a jelenlegi védekezési igény, sőt követelmény pedig a Tisza II, végetti megváltozott körülmények következménye; az illetékeseknek érdemes lenne közelebbről megismerkedni az itt jelentkező problémákkal, és a közös gazdaság segítségére sietni.

Oravee János

Szerte a világon, így hazánkban is az olefinek ■— etilén, propiiért stb. — jelentik a nehézvegyipar legfontosabb nyersanyagát. Ezért az iparág szempontjából meghatározó szerepe volt a magyar—szovjet olefinegyezmény létrejöttének. Az ebben foglalt fejlesztési célok — az olefingyár, PVC

III., mint alaplétesitmények — megvalósítása tette lehetővé a hazai petrolkémia erőteljesebb fejlesztését is, amely alapul szolgál a gyártás vertikumának további bővítéséhez, egyebek között a magyar műanyag-feldolgozó ipar termelő kapacitásának növeléséhez.

Az ólefinegyezmény megvalósításának újabb állomásaként tartják számon a TVK polipropilén-gyárának elkészültét. A Lenin városban előállított és a hazai ellátást szolgáló olefintermékek, jelen esetben az etiléngyártás során keletkező nagy meny- nyiségű propilén gazdaságos hasznosítása, illetve feldolgozása úgyszintén a petrolkémiai fejlesztések egyik fontos része.

Felvetődik a kérdés, hogyan tovább, milyen formában fejlődhet hosszabb távon a hazai petrolkémia. Annyi bizonyos, a további előrehaladás is csak nemzetközi, elsősorban KGST-kooperáció keretében érhető el, hiszen saját erőből az olefinek gazdaságos, nagy tömegű termelése, illetve feldolgozása elképzelhetetlen.

A hazai petrolkémiai ipar fejlesztése, a célok világos meghatározása napjaink időTanulmány a petrolkémia

szerű feladata, Mindenekelőtt a megtevő adottságokra, lehetőségekre — hogy van egy olefinüzemünk, egy polipropilén-gyárunk — szükséges alapozni. A fejlesztések sorrendiségében pedig a célszerűséget kívánatos követni. De mi a célszerű, ami egyben gazdaságos, kifizetődő is az országnak. Erre kapunk választ abból a többszáz oldalas tanulmánytervből, amelyet a Nehézipari Minisztérium megbízása alapján a Tiszai Vegyikombinát beruházási igazgatósága, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal együttműködve készített a hazai petrolkémia fejlesztéséről. A tanulmány kellő részletességgel taglalja a petrolkémiai termékek gyártásának, értékesítésének, felhasználásának helyzetét a világban, tételesen indokol minden egyes javaslatot: mit, miért helyénvaló megvalósítani, mit nyer általa a népgazdaság.

Vegyük egyik példának a polipropilént, amelynek termelését a közelmúltban kezdték meg a TVK-ban. A polipropilén jelentősége egyértelmű. hiszen az egész világon ennek a terméknek a gyártása növekszik talán a legnagyobb ütemben. Nemcsak a nyugati államokban, hanem a szocialista országokban is egyre több ilyen gyár épül. Tavaly például csak

Európában 500 ezer tonnával emelkedett a polipropilén- gyártó kapacitás. Egy másik adat: a világ polipropilénfogyasztásának növekedési üteme 1970—75. között 17,8 százalék volt, míg napjainkban, vagyis az 1975—80-as években 14 százalékos emelkedés válható.

Miért hódit a polipropilén? Ennek az oka elsősorban abban keresendő, hogy egyrészt igen gazdaságos az előállítása, másrészről lényegesen sokoldalúbban lehet felhasználni, mint sok egyéb műanyagot. Amikor a szakemberek a polipropilén- gyártó kapacitás bővítését szorgalmazzák, abból indulnak ki, hogy a polipVopilén- ből előállítható termékek minősége minden tekintetben megfelel a legszigorúbb nemzetközi követelményeknek. Ezért a polipropilén a minden piacon jól értékesíthető áruk közé tartozik. így hát azt vallják: kifizetődő befektetés lenne egy újabb, a most elkészült polipropiléngyár kapacitásának (évi 40 ezer tonna) megfelelő üzemet létesíteni. Érvként hozzák fel ezzel kapcsolatban; hogy a fejlesztési költségek devizakiadása — ha az egész termelést tőkés piacon értékesítik — a gyár üzembe helyezésétől számítolt ötödik esztendőben háromszorosan megtérülne. A fejlesztés gazdaságosságát húzza az is alá, hogy az új üzem munkaerőszükséglete nem haladná meg az, 50 főt, míg az egy dolgozóra jutó éves termelési érték 20 millió forinton felül alakulna.

Mint ismeretes, az olefingyár jelentős mennyiségű — évenként 130 ezer tonna — propilént állít elő. Ennek túlnyomó részét a VI, ötéves terv második felétől belföldön dolgozhatnánk fel olyan terméknek, amelyre a népgazdaságnak leginkább szüksége van, másrészről megfelelő exportárualapot lehetne belőle biztosítani. Ilyen profil például az akrilsavgyártás. Ezt követné az akrilsav- észler előállítása, amely a korszerű festék ipar fontos alapanyaga, s amelyből világszerte hiány van.

Az akrilsav, illetve az ebből készített akrilsavészterek (szerves vegyületek) iránt a legtöbb országban nő a kereslet. Ennek az a magyarázata, hogy az akrilsav- gyártást nagyüzemi méretekben mindössze öt évvel ezelőtt kezdték meg, tehát olyan új termékről van szó. amelynek termelése most van fellendülőben.

Az akrilsavgyártás megvalósításával radikálisan át le hetne alakítani a magyar festékipar termékszerkezetét — olvashatjuk a tanulmányból. S ily módon több tízmillió dollárral tudnánk csökkenteni a festék és festékalapanyagok tőkés importját. Ezzel kapcsolatban nem árt megemlíteni, hogy Magyarországon a korszerűnek tekinthető, vízzel oldható és vízzel hígítható festékek aránya igen alacsony, mindössze 6 százalék. Ezzel szemben például az NSZK- ban már 47,2, Dániában pedig 15,7 százaléknál tartanak.

Hazánkban túlnyomó részt ma is növényi olajokból és zsírsavakkal módosított műgyanta alapú festékeket és olajfestékeket állítunk elő. Hasonló a helyzet az ipaii célokat szolgáló festékeknél is, ahol a korszerű akrilát bázisú termékek részaránya ugyancsak jelentéktelen. A szóban forgó üzem építését • indokolja továbbá az. is, hogy az akrilsav. illetve ak- rilsavészterek gyártását ez ide: t még egyetlen szocialista országban sem kezdték meg. tehát célszerű fontolóra venni ennek a fejlesztésnek a megvalósítását. Még egy érv szó) a javaslat mellett: az akrilsavgyártás révén létrehozható a ragasztógyártás, továbbá a papír-, bőr- és a textilsegédanyagok gyártásának műszaki bázisa, s egyben megoldható lenne a PAN szálgyártás egyik alapanyagának, a metilakrilátnak hazai előállítása.

A tanulmány készítői szerint a hazai petrolkémiai fejlesztések egyik legjelentősebb létesítménye lehet az oxoalkoholgyár és az ehhez kapcsolódó nagy kapacitású lágyítóüzem. Ezekben kivétel nélkül olyan termékek készülnének, amelyekre a magyar iparnak nap mint nap szül sége van, csak éppen nem tudjuk őket előállítani. Az oxoalkoholgyártás, illetve a lágyítógyártás bevezetésével növelni lehetne a lágy pvc-por termelését. Pillanatnyilag ugyanis hazánkban nem folyik lágyítóalkoholgyártás, így csak tőkés behozatalból tudjuk fedezni az igényeket, de ez nagy de- vizaterhet ró a népgazdaságra.

A vaskos, több kötetből álló tanulmány kellő alapul szolgál a petrolkémia hosz- szű távú fejlesztési koncepciójának kialakításához. Több ez mint tanulmány, hiszen a benne szereplő elemzések felölelik a pQlipi'opilén-gyár- tás, valamint a propilénfeldolgozás hazai és külföldi tapasztalatait, áttekintést adnak a világban uralkodó fejlesztési irányzatokról. Külön fejezetek szólnak a javasolt bővítések és beruházások műszaki vonatkozásairól. a fejlesztések megvalósítható ütemezéséről. Valamennyi fejle.ztési javaslatot a gazdaságossági számítások egész sora egészít ki. így : tanulmány egy előzetes be ruházási programnak is te 'Mithető, amelynek sorsáró rövidesen döntenek majd ; tárca vezetői.

Lovas Lajos